Kedves Naplóm! 

A mai napom nagyon jó volt, de egyben fárasztó is. Annyi dolgozatot írtam, hogy szó szerint úgy érzem, ha még egy szót meg kell tanulnom, kifolyik az agyam. Nem mintha annyit tanulnék, de mindegy. A szerelmi életem kezd felfele ívelni, amit onnan állapítottam meg, hogy egy sima A4-es lapon nem egyenesen írtam, hanem felfelé. Ezt most roppant jól elmagyaráztam, de mindegy. 

Na jó, viccet félretéve. :D Nem mintha ez annyira vicces lett volna, de oks. Szóval ma szokásosan bementem nulladik kémia korrepre, és felkészültem arra, hogy egy borzalmasan unalmas és hosszú, dolgozatokkal teli napom lesz. Nem számítottam semmi jóra, megmondom az őszintét. Csütörtökönként max a folyosón találkozok Boldival, nagyon nincs is rá lehetőség hogy beszélgessünk, ezért ezt a napot elkönyveltem Fekete Csürtötöknek. 4 dolgozat, Boldi-mentesség??? Ááá! Ilyen szép és jó kedvű gondolatokkal indultam neki a napnak. A buszon egy nagyon kellemetlen dologban volt részem, ugyanis én bedugtam a fülhallgatót a telefonba és elkezdtem maxon hallgatni Miley Cyrus - Feelin myself című nagyon intelligens zenét, ahol minden második szó a "fuck". Nem vagyok nagy rap zene hallgató, de ez kifejezetten tetszik, és reggel nem túl szerencsés depressziós/szomorú zenéket hallgatni. Úgyhogy elkezdtem hallgatni, ahogy Miley Cyrus arról magyaráz, hogy hogyan kell rázni a seggünket. Amikor... amikor azt vettem észre, hogy nem is a fülhallgatóból hallom a zenét. Pedig be volt dugva, értitek??? Mégse onnan szólt, hanem full hangosan, úgy, hogy az egész busz hallhatta, körülbelül fél percig!!! Bár nagyon nem érdekelt hogy most mit gondolnak, de akkor is gáz volt xD Szóval a fülhallgatóm hivatalosan is megbolondult. Ez már vagy a 10. ebben az évben, egyszerűen képtelen vagyok vigyázni rá, vagy leszakad a feje, vagy nem szól az egyikből a zene, de 2 hétnél tovább eddig egy se bírta!!!

A buszon Vivi szokásosan arról magyarázott, hogy a két kiszemeltje közül éppen melyikre haragszik. Nagy érdeklődéssel hallgattam (cinizmus) és rádöbbentem arra, hogy valószínűleg ők is hasonlóan élhetik meg azt, amikor órákat zengek Boldiról. Feljegyzés: sürgősen abbahagyni. Elég ha ide kiírom a bánatomat vagy éppen az örömömet, nem kell mindig elmondani Klauéknak, mert valószínűleg unják. Amit nem tudok megérteni. Hogy lehet Boldit unni? Hmm... érdekes.

Mivel tönkrement a fülhallgatóm, Vivi felajánlotta (már a suli fele tartó buszon), hogy hallgassuk az ő telójáról, megosztott fülhallgatóról. Hát jó, belementem. Nem kellett volna. Én abszolút megértem, hogy mindenkinek megvan a saját zenei stílusa, mindenki mást szeret meg ilyenek, de amit Vivi hallgat, azt szavakba nem tudom önteni. Kínzás volt végig hallgatni ezeket. Volt egy csomó magyar rap. De mégcsak nem is a jobb fajtából (lásd: Essemm. Oké, nem rajongok érte meg semmi de azért van pár jó száma, valljuk be.) hanem ilyen amatőr nem is tudom mit. Meg az aztán rohadt jó zene volt amikor a nő vagy 4 percen keresztül arról "rappelt" hogy szeresd a családodat, anyádat, apádat, mert akkor megtalál a lelki béke satöbbi. Vivi mosolyogva, magába merengve hallgatta, én meg azon gondolkodtam, hogy melyik a humánusabb megoldás: ha szimplán kiugrok az ablakon, vagy kihúzom a fülemből és vissza adom neki. Végül kibírtam, de fúj, soha többé. Maradok a saját zenéimnél. Brrr. (Jézusom, az utóbbi 2-3 hétben annyit kémiáztam, hogy amikor leírtam ezt a Brrr-t, rögtön a Br jutott eszembe (bróm) ÚÚÚristen.)

0. óra kémia korrep volt, ahol a tanártól már minden lehetséges dolgot megkérdeztem, még azt is, amit tudtam, csak hogy lássa rajtam, hogy én igyekszem és érdekel a dolog. Pedig annyira nem érdekel, hogy miközbe magyarázta, azt figyeltem, hogy milyen szőrös az orra. És akkor még csodálkozom, hogy bukásra állok. 

Miután kijöttünk a kémia teremből a többiekkel, rögtön oda mentem Lucáékhoz. Nagyon szeretem a csütörtök reggeleket. Röviden annyiból állnak, hogy a lépcső előtt állunk a többiekkel, és mindannyian bámulunk valakit/valamit. Én azt figyelem, vajon mikor fordul be a lépcsőfordulóba Boldi. Klau meg Luca két srácot figyelnek, Vivi meg.. nemtom. Közbe a d-sek hangoskodnak, röhögnek, az osztálytársaim tanulnak, Dávid engem dobál alufólialabdával... Nagyon békések ezek a reggelek.

Miután Boldi - a nyomorult buszváltoztatása miatt - ismét becsöngetés után érkezett, csak egy elsuhanó foltot láttam belőle. Úgyhogy nem köszöntünk egymásra azzal a csúnya nézéssel :( Egyébként egész nap nem. Ami elég pech, ugyanis tegnap egész nap azt gyakoroltam, hogy hogyan nézzek "cukin csúnyán".

1. óra irodalom volt, ahol továbbmentünk az anyaggal. Nemsoká kívülről meg kell tanulni a halotti beszédet, ami fú. Szóval ofő elkezdte felolvasni, és csak pár perc után jöttem rá, hogy magyarul beszél. 

2. óra történelem volt, ahol dogát írtunk. A töritanár nem volt, úgyhogy valami kopasz hapsi jött be, és míg mi a dolgozat felett izzadtunk, addig ő a fehér Samsung tabletjén játszott. 

3. óra tesi volt, ahol a tanár kivitt minket az udvarra. Nagyon hideg volt, az a nemnormális meg pólóba vitt ki minket. Mellesleg meghúztam a vállam a kislabdadobás miatt. 

4. óra kémia volt. Az óra előtt mindenki lázasan tanult vagy puskát gyártott. Ez volt a két alap csoport. Aztán voltam én, egy külön csoportba, ami annyiból állt, hogy félpercenként megszólalok, hogy "nem akarok egyest", "én ezt nem tudom", "megfogok bukni". Mikor becsöngettek úgy mentem be a terembe, mintha a tanár minimum a kezemet vágná le. A doga írás előtt gyorsan megkérdeztem Lucától, hogy vajon ha megkérem Boldit, akkor elkísér a pótvizsgára? Azt mondta, hogy nem fogok megbukni. De szerintem igen. Na de most tényleg, vajon elkísérne? Feljegyzés: Holnap megkérdezni tőle a buszon!!! Mindenképpen!!! Mármint Bolditól. Remélem elkisér majd. Lesz valami ösztönzés is.

Mikor a tanár kiosztotta a dolgozatlapokat, olyan szomorúan és kétségbeesetten néztem rá, hogy szerintem egy kicsit megesett rajtam a szive. De nem biztos. Mikor levegő után kapkodva olvastam el sorba a kérdéseket, és rájöttem, hogy itt a vég, érzem a vesztem, akkor közölte, hogy előveheti mindenki a könyvét/füzetét/bármijét, és kinézheti a válaszokat.

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szerintetek????? Úristen! Mindent kiírtam amit csak lehetett, de volt olyan sunyi, hogy pár szót/képletet megváltoztatott, úgyhogy tulajdonképpen magamtól számoltam mindent, csak egy kis segítséggel. Ez jó fejség volt tőle, azzal indokolta, hogy "egyszer volt Budán kutyavásár". Nem értettem, hogy jönnek ide a kutyák, de mindenesetre nagyon örültem. Aztán mondta, hogy legközelebb ugyanez a doga lesz, csak akkor már fejből. Istenem csak én lehet ilyen hogy még puskázással is MAX (és most nagyon bátor leszek) 3-as lesz.. Amúgy egy hármasért már ölni tudnék.

Miután kicsöngettek, belebotlottam (szó szerint) Dávidba, akinek mostanába az a szokása, hogy beáll elém és nem enged el. Ami azt illeti, elég sok szokáas van. Ma például elkezdett szagolgatni, mire megkérdeztem, hogy most miért szagolgat? Erre azt válaszolta, hogy nem szagolgat, csak levegőt vesz, ami a hosszú élet titka. Aha. Oké. 

Le kellett volna mennem matekra a 27-eshez, de mivel még szünet volt, gondoltam maradok. Egyébként az egész folyosón csak én voltam egyedül lány. Mindegy, szóval odaálltam Dáviddal a szekrények elé és elkezdtem magyarázni, hogy milyen jó volt ez a dogaírás satöbbi. Aztán oda jött Ervin is, akinek a kezébe egy hajtogatott mini-repülőgép volt, amibe egy húsz forintos volt. Megkérdeztem, hogy az kié, mire kicsit sem diszkréten közölte, hogy "a szerelmemé". Mindig így nevezi Boldit előttem. Gyorsan kikaptam a kezéből (talán kicsit túl gyorsan, hátrahőkölt egy kicsit) és mondtam, hogy majd én visszaadom neki. Mikor felért Boldi, elősször megállapítottam rajta, hogy kibebabebababebebabaszott helyes, és abordó Adidasos pulcsi van rajta (KEDVENCEEEEEEM. Ó az az egyik álmom hogy egyszer felpróbáljam. Esküszöm ha az sikerül, feltöltök róla egy képet. Mármint ahogy pózolok abba az abnormálisan nagy pulcsiba.) Amikor megláttam, elkezdtem torkom szakadtából üvöltözni a kb. 2 méterre álló Boldinak, hogy: "BOLDIIIII", mire a tipikus kómás fejjel rámnézett. Mondtam neki, hogy "itt a repülőd meg a huszasod", mire azt válaszolta, hogy "köszönöm szépen". Erre azt mondtam, hogy "nagyon szívesen." Aztán odajöttek még páran, úgyhogy volt öt fiú körülöttem: Boldi, Ervin, Dávid, meg még kettő srác akiket így látásból ismerek. És olyan jóóó volt, nem hiszitek el, de tényleg csomót beszéltem velük. Néha Dáviddal, néha Ervinnel, sőt, párszor még Boldival is. Úgyhogy ahelyett hogy szokásosan kussba állok ott, kinyittam a szám és csomót röhögtünk. Elősször is azon, hogy Dávid elkezdte nyomkodni a hasam, és megállapította, hogy "kemény". Aztán befeszítettem a hasam (vagyis előbb megkérdeztem tőlük, hogy hogy kell befeszíteni egy hasat), aztán mindenki elkezdte bökdösni a hasamat (?), hogy milyen kemény. Aztán meg a combomat. Dávid meg is jegyezte, hogy "szerencsétlent körülállja öt fiú és nyomkodják a hasát". Hát nemtom, hirtelen le se esett hogy fogdosnak, mert azon agyaltam, hogy most kajak kemény a hasam? Amúgy az öt ujj mellett ott volt egy hatodik is, az enyém. Ugyanolyan megdöbbent arckifejezéssel nyomodtam a saját hasam, mint a többiek, és tényleg elég kemény. Na, a sok sportolás, haha! Ja, hogy nem is sportolok? Ok.

Aztán kézről kézre vándorolt a Boldi által hajtogatott repülőgép (na meg a 20 forintos), úgyhogy egyszercsak azon kaptam magam, hogy Ervin a hajamba túrkál. Oké, a sztori annyi, hogy próbálta beleállítani a hajamba a repülőgépet. Sikerült neki, úgyhogy ott álltam, egy hajtogatott repülőgéppel a hajamban. Amúgy a papír amiből hajtogatva lett egy reformátusokról szóló valami. Itthon széthajtogattam, hogy Boldi nem-e írt bele valami titkos szerelmi vallomást, de nem. Klau szerint holnap az legyen az első kérdésem Boldihoz, hogy "milyen vallást képvisel". (???)

Miután kivettem a papírt a hajamból, kicsit elbambultam. A következő dolog amire emlékszem, hogy Boldi kinyújtja felém a kezét, és... na, szóval. Hogy is írjam le. Szóval kinyújtja a kezét, és beledobja a húsz forintost ... a pólómba. Kivágottabb póló volt rajtam úgyhogy nem kellett hozzám érnie, csak szimplán bele hajította. Úgy meglepődtem, hogy hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Aztán elkezdtem röhögni és kivettem a huszast. Próbáltam nem figyelembe venni a körülöttem álló kamasz fiúk pillantásait, ahogy a pólómba turkálok. Boldi amúgy nem röhögött (ahogy általában mindenen), hanem csak mosolygott rám. Aztán visszaadtam neki, aztán megint bedobta. És ezt játszottuk vagy 4-5x. Aztán meguntam, mert rájöttem, hogy direkt csinálják, és a huszassal együtt elindultam Boldi felé. Ahelyett hogy hátrahőkölt volna, vagy mondjuk hazarohant volna az undortól, ott állt és mosolygott. Tehát odaléptem elé, tényleg csak pár centi volt köztünk, felnéztem rá, ő engem nézett (BELE A SZEMEMBE!!!), egymást néztük, aztán fogtam a nyakánál a pulcsit és az alatta lévő pólót, és behajítottam a huszast. Oké. Szóval. Hozzáértem a nyakához, a bőréhez, a pulcsijához, HOZZÁÉRTEM!!! Aztán visszaléptem a helyemre és vártam a reakciókat. Boldi röhögve kiszedte a pulcsijából a huszast. Ervin büszén rám mosolygott, Dávid meg bólogatott. Csak akkor fogtam fel, hogy én hozzáértem, megérintettem, amikor írtam a matekdogám. A tanár érdeklődve pislogott felém, amikor elkezdtem vigyorogni mint egy nemnormális dogaírás közbe. Aztán ismételten bedobta a huszast, de utána már nem adtam vissza neki, hanem a hajóval együtt (amire egész nap azt hittem, hogy egy csónak(?)) elmentem. Úgyhogy most itt az asztalomon egy húsz forintos és egy repülőgép. Csak később jutott eszembe, hogy ez tulajdonképpen lopás. Közvéleménykutatást tartottam a dolgot illetően. Klau, Luca és Vivi azt mondták, hogy holnap a buszon adjam át neki valami személyes üzenettel, például "kell a huszasom?". Ervin azt mondta, hogy "őt nem érdekli". Dávid azt mondta, hogy "ne add vissza neki", de nem indokolta meg a válaszát. Anyám pasija meg azt mondta, hogy "tartsam meg emlékbe". Őt mondjuk nem kérdezte senki, de hallotta ahogy tesómnak magyarázok, úgyhogy elmondta a véleményét. 

Matekon megírtuk a dogát, de annyira nem tudtam koncentrálni!! Legutóbbi matek dogán azért nem, mert Boldi miatt idegeskedtem, hogy biztos össze jönnek Rebekával meg ilyenek, most meg Boldi miatt, ezúttal viszont azért, mert folyton arra gondoltam, hogy milyen jó volt belenézni közelről a szemébe és megfogni a nyakát. Vagyis na, szóval nem megfogtam a nyakát, nem akartam megfolytani vagy ilyenek, csak így hozzáértem. Úristen jaaajjjjjj. Úúh. Szóval ez a reakcióm. 

Mindegy, a matekdogát mindig újra lehet írni, úgyhogy következőre megírom rendesen, mert ezt most értem meg minden, csak fullra máshol járt az agyam.

Matek utáni szünetbe kimentünk a lányokkal az udvarra, és elmondtam nekik mindent. Klau szerint ez már haladás, és hogy nagyon jóba lettünk ezen a héten Boldival. Én csak szégyenlősen mosolyogtam, nem tudtam mit mondjak rá. Luca megsértődött, mert nem álltunk oda, ahol rálátott volna a palijára (?), Vivi meg olyanokat mondogatott, hogy "ezaz csajszi, minent bele, most már tiéd a pálya!!" (???)

De amúgy igaza van Klaunak. Mióta nincs Rebeka a képbe, tehát ezen a héten tökre más minden. Csomót beszélünk, egy társaságba vagyunk, satöbbi. Úgy várom már a holnap reggelt, végre mellette ülök a buszon!!!! Persze közel sem biztos hogy beszélgetni fogunk, lehet zenét hallgat vagy nem tudom, de akkor is. Szerintem most már sok minden megváltozott. 

Angolon megírtuk a TZ-t, szerintem jól sikerült. Remélem ötös lesz, mert akkor fix az évvégi ötös.

Éneken énekeltünk, nem volt semmi.

Órák után elmentünk a többiekkel ebédelni, és megint ugyanúgy volt minden, mint tegnap, csak most nem jött Boldi. Most az ő helyén Dávid ült és olyan hülye fejeket vágtam, hogy annyira röhögött, hogy beesett az asztal alá, és félrenyelte a levest. Uppsz. Amúgy mikor Boldiékkal beszéltünk matek előtt, akkor is vágtam ilyen hülye fejeket. Mindenki röhögött rajtuk, Boldi viszont csak ilyen "úúhh" fejjel nézett. xD Hát nem csodálom, elég rémisztő. Abba kéne hagynom az ilyen fejvágásokat mert a maradék irántam érzett szimpátiáját is elveszítem.

Úgy várom már a holnapot! Csak még mindig nem tudom, hogy mit csináljak a repülővel meg a huszassal. Adjam oda neki? És mit mondjak közbe? Jaj. Meg van már, hogy min fogok agyalni egész éjjel.. :D 

X