Jézus máriám... Hétfő van, 22:37, de még soha nem voltam ennyire fáradt szerintem. Rendesen KÍNZÁS most írni. Pedig mikor hazaértem, esküszöm arra gondoltam, hogy dejó, van ihletem meg kedvem is, leülök aztán írok végre egy normálisat. Aha. Csak valahogy elneteztem az időt, aztán jött Boldi is az új hajával (erről majd bővebben később...), szóval csak most maradt rá időm. Szörnyű vagyok. Előbb Boldinak mutattam skypeon a kamerába egy diagrammot egy csokipapírral, hogy mennyire lejt a minősége az írásomnak. (Nagyon.)

Kajak. December 10-éig minden ment tökéletesen, írtam minden nap jókedvvel, erővel, aztán utána valahogy sose maradt rá időm. Hát igen. Nem is gondolok bele mi lenne, ha még tanulnék is néha itthon..

Holnap egyébként nem lesz nulladikom, elmarad, de én mégis megyek Boldi miatt. Bevallom, az égvilágon semmi kedvem, rohadt módon fáradt vagyok és nagyon jó lenne még pluszba egy órát aludni, de hát ez van. Belegondolok hogy tavaly meg tavalyelőtt hányszor bejártam miatta nulladikra úgy, hogy nem is volt szinte soha nulladikom és szinte alig beszéltünk, és ilyenkor arra gondolok, igenis felkelsz aztán mész, mert vár a palid. 

Akkor kezdeném a hétvégével. Igazából ezt tegnap akartam megírni részletesen, de gondoltam belesűrítem a maiba. Pedig egész eseménydús volt, de egyrészt a dolgok nagyrészét nem szeretném kifejteni, másrészt meg nagyon fáradt voltam ismét, szóval hagytam. A lényeg, hogy apum házába voltunk reggel 10-től este 6-ig, full kettesbe a minusz -100 fokba. Igaz, hogy volt két ilyen melegítőnk, de sokat nem segített, viszont remélem elég ha azt írom, hogy a vége fele már egyáltalán nem fáztunk. Maradjunk ennyiben. A huncutkodáson kívül (?????????) egyébként néztünk Szökést, ettünk csipszet, mutattam neki pár fotóalbumot (igazából egyet, utána rávetettem magam azzal a felkiáltással, hogy "majd később folytatjuk").  Nagyon jó volt egyébként. Tényleg. Nem zavart minket senki (kivéve a vége fele az anyukája, ott hívta, hogy mikor megy már haza), tök jól elvoltunk, és ismét úgy érzem hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. És ezt nem csak AZOK a dolgok miatt mondom, hanem amiatt is főleg, hogy... nos, igen. Megtörtént. Nagyon féltem az elsőtől, féltem hogy mi lesz majd a reakciója, féltem hogy milyennek fog tartani, mert még sosem csináltam ilyet. Igen, jól gondoljátok. Elrappeltem neki a Justin Bieber - No Pressure-t, teljes egészében, beleélve magamat, vörös pofával. Azt nem mondom hogy el volt ájulva, szerintem teljesen lesokkolódott és átgondolta az életét, de én azért marha büszke voltam magamra, mert egy hibát se vétettem. Ismét csak azt tudom írni, hogy csinálhatunk Boldival konkrétan bármit, soha sem kínos a dolog. Tényleg. Mindig is ettől tartottam régen, hogy majd kis szégyenlős leszek, nem merek majd önmagam lenni, nem merek majd olyan dolgokat csinálni, mert "hogy fogok utána a szemébe nézni" stb., de megtaláltam azt az embert aki előtt teljesen önmagamat adhatom és nem kell szégyellnem semmimet... (Kivéve az orromat.)

Most hétvégén az a terve, hogy ott aludjak, de megmondtam neki is, hogy nem tartom túl jó ötletnek. Nem azért, mert nem akarok, istenem, hogy ne akarnék, hanem az anyja miatt... Még mindig úgy gondolom hogy nem bír és hogy meg van neki rólam a véleménye, és nem lenne jó ötlet minden hétvégén találkozni meg ilyenek, legalábbis még nem. Szóval én úgy gondoltam hogy a mostani hétvégét hagyjuk, max. pénteken elmegyünk suli után kajálni vagy valami, aztán majd jövőhéten felőlem megkérdezheti. Azt mondta erre, hogy megérti a gondomat, de ő akkor is nagyon szeretné, ha mennék. Nos, én is, de nekem nagyon kellemetlen még mindig az anyukájának a szemébe nézni, mert egyszerűen érzem, hogy nem kedvel.

Akkor áttérnék a mai napra, mert mindjárt leszédülök az ágyról. Egyébként ülök. Kurvára fáj a hátam. Pedig Boldi tegnap megmasszírozta, de nagyon nem élveztem, mert közbe Justin Bieber albumát hallgattuk (Boldi legnagyobb örömére) és a dalokat ordítottam torkom szakadtából. Ja, igen. Justin Bieber albumát hallgatni miközbe Boldi masszíroz, nos, nem hiszem hogy van annál jobb dolog az életben.

Reggel Vivivel elmentünk a suli melletti boltba. Megvettem a szokásos dolgokat (mentos, milka) aztán mentünk is fel a szekrényekhez. Tesin nem vettem át a nadrágot, mert gondoltam leülök, de végül csak nem ültem le. Hogy miért, azt nem tudom. Egy másik tanárral voltunk megint, mert a tanárnő beteg, de most szerencsére nem a páwa tanárral, hanem a kicsit normálisabbikkal. Megint bukfenc volt meg ilyenek, csak ezúttal volt fejállás meg ilyen faszságok, hát én szépen kihátráltam a feladatokból. Egyébként 6 db matrac volt felsorakoztatva egymás mellett. Mindegyik matrac mögött volt 5-6 ember. Nos, mi Kittivel ketten álltunk a 6. matrac mögött, szóval elég gyorsan véget ért a sorunk. Egyszerűen fizikailag képtelennek érzem azt, hogy én hátrafelé bukfencezzek, ezért ott csapkodtam a matracot, hogy "nekem ez nem megy". Aztán terpeszből kellett bukfencezni, és ezzel nem is lenne gond, csak a fél centis lábaimmal nem igazán tudtam egy másfél méteres terpeszt lenyomatni, ezért ott bénáztam, és mindenki azon röhögött. Ha-ha, de vicces. 

Az öltözőből kifele menet Boldit láttam meg, aki ott állt és várt. Milyen édes már. Váltottunk pár szót, aztán mentem matekra. Csengének megmutattam az új frizkómat, ami egyébként ugyanolyan mint volt, csak 5 centivel rövidebb. Nos, nem volt elragadtatva tőle (én sem vagyok igazából, hiányzik a hosszú, töredezett, egészségtelen és fakó hajam). Órán kajáltam meg feladatokat oldottam (!), szóval kaptam egy kisötöst. Holnap ugye nem lesz 0. matek csak 1., akkor matekozunk aztán 6. órában tesi helyett pizzázunk. Ezaz. Ja, igen, ez is egy konfliktusforrás volt Boldi és köztem ma, ugyanis mondtam neki, hogy majd viszek neki is egy szeletet, mire ott izélt, hogy de egyem meg nyugodtan meg ilyenek. De bazdmeg. Ha azt mondom hogy viszek, akkor viszek. Ki a faszt érdekel hogy csak fél pizzám lesz, ha én megszeretném osztani vele. Miután jól behiztiztem, közölte velem, hogy "akkor bazd meg", mire felkaptam a vizet, és közöltem vele, hogy "bazd meg te".

Töri előtt ültem a padon Rebeka meg Csenge mellett és közbe "tanulmányoztam" (erős idézőjelbe téve) a történelmet. Csakmert még nem feleltem, és a háromnegyed osztály igen, és bevallom, fostam. Aztán Boldi kijött a szemben lévő teremből és odajött, majd kb. másfél perc múlva el is ment (?). 

Számviteli előtt 15 perces szünet volt, de nem tudtam Boldival lenni, legalábbis úgy volt, szóval ezt mondtam is neki előtte, hogy ne keressen. Tegnap ugyanis rámírt a tavalyi meg a tavalyelőtti föcitanárom, hogy Rachaellel menjünk el a kollégiumi irodájába, mert "biznisz van". (Ezek az ő szavai.) Gőzöm sem volt hogy hol van az a bizonyos kollégiumi iroda, mert még soha nem voltam a koliba, csak órán. Azon belül meg a rendes koliba egyszer sem. Ja, de, egyszer mikor kilencedikbe kikéreckedtem pisilni nyelvtanról, akkor megakartam keresni a kolis wc-t, de nem találtam sehol, szóval benyitottam egy rendes kolis szobába, ahol rendesen lakott egy gyerek. Ennyi kapcsolatom volt eddig a kolival. Szóval matekon megkérdeztem tanárnőt, de ő se tudta, csak annyit mondott, hogy valahol az ebédlő fölött. Így hát Rachaelt elrángattam oda. Akivel egyébként szinte egy szót nem kommunikáltunk, ami elég kínos volt. Vagyis részemről nem, mert nem nagyon érdekel, de.. áhh mindegy. Kb. 2-3 hónapja van itt, de még egy mondatot nem tud magyarul. Nem tudom hogy akar így megtanulni, mikor nem is próbálkozik. Na mindegy. Végül megtaláltam a tanárurat, aki nagy boldogan behívott minket a lepukkant irodájába. A lényeg, hogy rendelni akar valami kisautót ami egy sorozatban szerepel, de nem szállítanak Magyarországra, szóval azt akarta megkérdezni Rachaeltől, hogy a szülei megtudnák-e neki rendelni és kiküldeni Magyarországra. Én majdnem felröhögtem, mert azt hittem valami komoly iskolai cucc lesz, erre csak kihasználja. Sírok. Holnap mehetünk vissza oda, mert Rachael szülei belementek, szóval ja. Ez kb. 5 percet vett el az életemből meg a szünetemből, szóval még volt laza 10 percem. Visszafele bele is botlottam Boldiba, aki mondta, hogy menjünk el valamerre, így elmentünk az iskola másik végébe egy radiátorhoz (?) és letelepedtünk oda. Ez az egész nap egy kicsit gyászos számomra, mert mondta, hogy délután megy fodrászhoz, azaz megszabadul a hosszú hajától. Én emiatt egész nap melankóliába voltam esve, de tényleg. Akárhányszor eszembejutott, hogy most vagy két hónapig nem lesz ilyen hosszú a haja, majdnem elsírtam magam. Így a szünet nagyjából abból állt, hogy én bele voltam bújva a nyakába, simogattam hátul a haját és sírós hangokat adtam ki, ő meg evett. 

Számvitelin Csengével tönkretettük a könyvem borítóját, mert arra firkálgattunk stabiloval, az meg nem jön le túl könnyen, szóval most az egész könyvborítóm egy hatalmas nagy paca. Egyébként olyanokat írkáltunk rá (beszélgettünk konkrétan), hogy:

 

Cs: adok egy darab szart

É: milyen típusú szarról beszélünk?

 

stb... Hát ne kérdezzétek inkább... Nyelvtan előtt Vikivel, Rachaellel meg Zsófival voltam egy társaságban. Oldalra nézve néha megpillantottam Dánielt, aki szintén érdeklődve pislogott néha felém. Eskü lennék a haverja. Esküszöm az élő istenre. Vikire rájött az ötperc, szóval ott ölelgetett mindenkit, köztünk engem is, de én nem nagyon értek az emberrekkel való fizikai értintkezésekhez, így csak harmatgyengén megérintettem a vállát. 

Nyelvtanon ofő általában ott ül velem szembe, szóval az én padommal szemben lerak mindig egy széket, így szemben ül velem és így kommunikál az osztállyal. Általában a nyelvtan órák 99%-át fapofával ülöm végig, mikor mindenki más szakad, én akkor is csak ülök, kajak SOHA nem szólalok meg. Egészen máig. A lényeg, hogy a március 15. műsorról beszéltünk amit ugye mi fogunk megcsinálni, ofő meg közölte valakivel, hogy "nyugi, nem fogunk a fejünk tetején pörögve brékelni", mire elkezdtem kuncogni. Erre ofő teljesen ledöbbent, rácsapott egyet a közös padunkra, aztán felordított, hogy "úristen, Szandika valamiféle reakciót mutatott az órámon!! kuncogott!!!! gyorsan írja fel valaki" meg ilyenek. Én meg csak ilyen fapofával néztem vissza rá. De ez tök vicces volt azért. Boldi is csomót röhögött rajta. Ez azért elég sokat elárul rólam. Utolsó órán, osztályfőnökin amikor bementem, Viki éppen azt ecsetelte Csengééknek, hogy "ofő azt hiszi Szandiról hogy ilyen kis szende meg csöndes, közbe meg...." és ezt tök jó volt hallani. Csak mert általánosba sokszor hitték azt, hogy néma vagyok. Néha még itt is azt hiszik.

Irodalom óra helyett osztályfőnöki volt. Óra előtt Boldival a harmadik emeleti lépcső kiálló izéjén voltunk. Ebből ugye kettő van, egyik a jobb, a másik a bal oldalon. Nos, jobb oldalon voltunk mi Boldival. Ott szórakoztunk, röhögtünk, beszélgettünk. A másik oldalon ott állt Klaudia meg Viktor, és úristenem... Szóval Klaudiát hátulról átkarolta Viktor, és így néztek le a lépcsőről. Semmiféle reakciót nem mutattak, fapofával álltak ott egymást karolva, közbe szólt az a szám, nemtom mi a címe, az van benne, hogy "jó, jó, jó, jó, de jó nekeeeem, az öreg raszta tanítja everything is allright..", na, tudjátok, ők meg így a dalra ringatóztak. Ezt belesúgtam Boldi fülébe, és kész, hát ott sírtunk a röhögéstől. Nagyon vicces volt. 

Miután Boldi lement mert angol tzt írt (ekkor láttam utoljára a hosszú haját.. ég veled, kicsim!!), Vivi jött oda, és az volt kb. az első mondata hozzám, hogy "úúú, hogy markolta már a hátsódat Boldi", én meg ilyen WTF fejjel néztem rá. De am ja. Komolyba tolja Boldi mostanság. Nem bánom egyáltalán. 

Angolon kiderült, hogy 4-es leszek évvégén, és kérlek szépen titeket hadd ne kelljen most erről bővebben írnom, így is eléggé elvagyok szomorodva Boldizsár haja miatt...

Ugye duplaofői volt. Mindkettőn a március 15.-ei szerepeket osztottuk be. Nekem meg Csengének nincsen szövegünk, mi kellékesen leszünk, és azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, hogy így vinném be a széket a szinpadra, meglátnám a sok embert és a széket a földhöz vágva kirohannék. Meg ofő mondta hogy majd a dalokat mindenkinek énekelnie kell, mire Csengével azon röhögtünk, hogy majd mi is beállunk ilyen kellékes csöves ruhába, vagy majd az elhúzható függönyön kidugjuk a fejünket és ott éneklünk majd. A második ofői előtt meg tanárnő beengedett minket bánatára, sőt, a hülye fejével úgy hagyta a gépet meg a kivetítőt is, így Fanni berakta Milánnak a vlogjait (amikről írtam a multkor) és azokat néztük ilyen nagy felbontásba. Ofő aztán felháborodva közölte velünk, hogy ki engedte meg ezt, de aztán nem szólt semmit,  csak megkérdezte, hogy mit néztünk.

Hmm. Mi volt még ma. Vettem hazafele virslispapucsot. Fini volt. Itthon Boldival skypeoltam, és az elején be se kapcsolta a skypeot, mert mondta, hogy előbb készítsem fel magam lelkileg. Írta előtte, hogy nem maradt túl hosszú, szóval már rettegtem a végeredménytől. Aztán bekapcsolta a kamerát, és konkrétan leesett az állam... Remélem emlékeztek hányszor írtam régebben hogy mennyire viccesen néz ki rövid hajjal.. Nos, tartom magam ehhez... Nagyon fura... Áááá. :'( Sírok.. Csengének jól kipanaszkodtam magam, aki azt írta, hogy "ne rinyáljak, majd visszanő", és igaza van meg minden, de áááá, a HAJAA!!!! ÁÁÁÁÁ!!!!!!! Megyek inkább aludni. Amúgy vettem ma végre kókuszolajat. Hónapok óta akarok már, de valamiért sose vettem. Azóta kb. az egész testemet bekentem vele és kurvajó. A hajam is nagyon jó puha lett tőle. Próbáljátok ki. Na, most megyek, mert mindjárt megdöglök. Majd jövök holnap. Páááá.