Már kezd kicsit nevetségessé válni ez a betegség... Már egy hete beteg vagyok, és egyszerűen olyan mintha napról napra egyre szarabbul lennék. Tegnap este érkezett el szerintem a végpont, annál lentebb már szerintem nem nagyon lesz. Azóta is az tart egyébként. Nem igazán van kedvem hosszasan kifejteni hogy milyen állapotú a takony az orromban, szóval hagyjuk. A lényeg hogy kifújni se tudom meg semmi, egyszerűen be van dugulva és kész, és majd megfulladok. Na mindegy. Valamikor csak elmúlik. De már néha sírni támad kedvem miatta. 

Kezdem a tegnapi nappal, azaz a vasárnappal. Leszerettem volna még tegnap este írni, de valahogy elmaradt. A lényeg, hogy reggel 10-re (?) mentem Boldihoz, és ott voltam este 7-ig körülbelül. Nagyon jó volt természetesen, azaz nagyjából. Igazából hazafele arra gondoltam, hogy amint hazaérek őszintén leírok ide mindent, de ugye végül nem írtam, most meg már úgymond elment a bátorságom hogy itt ilyen nagy szavakat használjak, szóval nem igazán tudom mi legyen most. Mert volt ismételten egy kis balhé.. Azaz nem balhé, nem tudom miért írok mindig balhét. A lényeg hogy ott sírtam szégyenembe meg minden. Áhh, szörnyű volt. Egyszerűen annyira utáltam magam hogy az hihetetlen. Úgy kifejteném, de áhh. Mindegy. A lényeg hogy elbasztam valamit, amiről amúgy nem igazán tehetek, mert nem én befolyásolom, de akkor is olyan szarul éreztem magam miatta, hogy elsírtam magam. Boldi az ismételten bizonyította hogy ő a legjobb barát ezen a földön, mert ott ölelgetett és puszilgatott meg vígasztalt, hogy semmi baj, ne izéljek emiatt, őt nem zavarja meg ilyenek, és a végén már amiatt is sírtam, hogy milyen rendes. De egyszerűen olyan szinten elkapott az önutálat meg minden, hogy azt leírni nem lehet. Egyszerűen fél pillanat alatt hirtelen megláttam a lelki szemeim előtt leperegni az összes balfasz dolgomat, hogy mi mindenbe vagyok szar és hogy mennyire egy nyomorult ember vagyok, hogy azt hittem összeesek. Na, mindegy. Van ilyen. Túl kell esni az ilyen dolgokon, aztán már csak jó lesz, addig meg nincs mit tenni. 

Bánom már hogy nem írtam tegnap. Most nem igazán jutnak eszembe dolgok. Amik eszembe jutnak, azokat most ide leírom:

- Valahogy a földre kerültünk, ő feküdt, én meg rajta ültem, és azt játszottuk, hogy ő a rabszolgám, szóval azt mondja, amit én mondok. (?) Ezt természetesen kihasználtam, és ilyeneket mondattam vele, hogy "2015 legjobb albuma Justin Bieber - Purpose" meg "tiszta szívemből és lelkemből, minden erőmből szeretem és imádom, tisztelem és elfogadom, illetve támogatom Justin Biebert". (Habár ezt nem mondta végig. Azt mondta, odáig nem süllyed le, mire felpofoztam, hogy egy szar rabszolga.)

- Felvett a hátára és úgy sétálgatott körbe-körbe a szobába, közbe meg párszor nem figyelt és telibe lefejeltem a plafont. Csináltunk képet is. Fantasztikus kép lett, remélem mondanom sem kell. Úgy ülök a hátán, mintha az lenne a világ legkényelmesebb helye, kajak ilyen nagy lazán. Vicces volt.

- Ugye beteg vagyok. Ha ez nem esett volna még le az elmúlt 35 alkalommal amikor leírtam. Boldi meg egyszerűen áá... hát én nem is tudom feldolgozni hogy milyen jó ember. Kajak hozott fel nekem orrcseppet, és mondta hogy feküdjek fel az ágyára és lógassam le a fejem. Szóval amíg ott voltam azalatt az idő alatt vagy ötször megismételtük ezt, hogy én ott lógtam az ágyról, ő meg ott csepegtette a nagy, taknyos, kiszáradt, unodorítóan kinéző orromba az orrcseppet. És nem vágott ilyen "mindjárt elokádom magam" fejet, hanem ott puszilgatott meg minden. Hogy lehet ilyen aranyos? Meg folyton befulladtam mert nem kaptam levegőt se a számon, se az orromon keresztül, szóval volt hogy csak ott lihegtem és azt hittem elájulok, ő meg ott ölelgetett meg minden, és jaj nekem, hát én megfogtam az isten lábát. Vagy bokáját. Nem tudom hogy van ez a mondás. A lényeg hogy kurvára szerencsés vagyok. Nagyon szeretem Boldit. Tényleg nagyon nagyon. (Ha még ez sem esett volna le az eddigi 2 év és 3 hónap alatt...) 

- Volt egy családi ebéd is, ahol ott volt az apukája meg az anyja... Hát nem mondom, nem az volt életem legkellemesebb fél órája, de nem volt olyan vészes se. Az apja ott kérdezgette, hogy miről szól a Szökés, mire Boldi rám nézett és elkezdi: "miről is szól?" Hát én eddig visszafogtam magam meg minden, szinte levegőt se vettem ott a szülei előtt, de ezzel a kérdéssel úgy ledöbbentett, hogy felordítottam: "ezt most nem mondod komolyan", és örülhet, hogy nem borítottam fel az asztalt. 3 rész Szökés után nem bírja elmondani, hogy miről szól??? Később kiderült amúgy, hogy csak hagyni akarta, hogy érvényesüljek, és hogy mondjuk megszólaljak. Szóval elmeséltem remegő hanggal, hogy nagyjából miről szól, de kb. semmi reakciót nem kaptam rá. Esküszöm hallottam a tücsökciripelést. Az anyja csak ette tovább a levest, az apja meg csak nézett, aztán végül kreált valami poént, én meg nem szeretem ha a Szökéssel poénkodnak, szóval kissé elkezdett rángani a szemem. Valami olyasmi volt, hogy megkérdezte, hány évados, mire mondtam, hogy négy, és most lesz majd az ötödik. Mire elkezdi: "azóta se sikerült megszökni?" Én meg ilyen kényszeredetten felröhögtem. De amúgy nem sok kellett hogy lespoilerezzem, hogy KETTŐ BÖRTÖNBŐL IS MEGSZÖKÖTT, JÓ? KETTŐBŐL! NEM TUDOM EZ MENNE-E MAGÁNAK. Nyilván viccelek amúgy. Örülök hogy végre beszéltünk valamit. Mondjuk vele multkor is beszéltem. Csak Magdi szarja le a fejemet úgy ahogy van. Azaz megkérdezte hogy hova megyek tovább tanulni meg ilyenek. Honnan a faszból tudjam. Nem is nagyon akarok. Aztán megkérdezte hogy milyen lett a félévi, mire mondtam, hogy közepes (amúgy kajak, 2,9-es az átlagom), mire mondta, hogy "hát a továbbtanuláshoz ennél jobban kell teljesíteni" meg ilyenek. És utána ilyen full kínos csend lett. Szerintem Boldi látta rajtam hogy mindjárt földhöz vágok valamit mert nagyon lesett a fél szemével. Meg ilyen őzgerinc volt a kaja, azaz nem szó szerint őzgerinc, hanem ilyen őzgerincformában sült valami. És még maradt egy szelet belőle, mire mondta Magdi a kutyáknak, hogy "ezt nektek odaadom, jó? megkapjátok ti", mire Boldi apja ott izélt, hogy "ne add már oda a kutyáknak a finom kaját", mire mondta Magdi, hogy "befogod a szádat". (?) Erre Boldi fogta magát és elvette azt az utolsó szeletet és megette. xd Magdi meg teljesen fel volt háborodva, merthogy "ő azt már elígérte a kutyáknak" (?). Boldi aztán kaja után bevitt egy szobába, ahol Magic feküdt, de kajak olyan volt mintha már nem is élne szegény. Ott mesélte Boldi hogy mik a tünetek meg ilyenek, és tényleg nagyon sajnálom szegény Magic kutyát meg nagyon rossz lehet neki és TÉNYLEG érdekelt is, de amint kiszúrtam a könyvespolcot amin vagy 10 Stephen King könyv volt, hát én majdnem agyvérzést kaptam. Ez egyébként Matyi szobája volt. Hát Matyival mi nagyon jól kijönnénk szerintem. Így is jól kijövünk, mondjuk annyit még nem beszéltünk, de basszameg, ha Stephen Kinget olvas, akkor rossz ember nem lehet. Szegény Boldi ott magyarázott Magicről, én meg így leguggoltam a könyvespolchoz és tágranyílt szemekkel simogattam a könyvek gerincét, majd felnyögtem, hogy "úr-isten-Boldi-NÉZD!!!!". 

- Megnéztünk 2 Szökés részt is. Az elsőt jókedvből, a másodikat azért, hogy abbahagyjam a bőgést. (?) Mert ugye ekkor volt az hogy elkeseredtem egy bizonyos dolog után, és közöltem vele, hogy én inkább hazamegyek. Ekkor kapcsoltuk be a második Szökés részt, sőt, még popcornt is hozott meg nachost sajtszósszal. Jézus máriám, és mielőtt bekapcsolta volna a tv-be a Szökést, pont a Music Channel ment vagy mi, valamilyen top 10, és pont akkor volt a 4. helyezett, a ONE DIRECTION - PERFECT!!! Úristen, hát ennyi kellett nekem. Esküszöm nektek én tényleg nagyon szomorú voltam és haza akartam menni, egyszerűen kibaszottul szar kedvem lett és nagyon utáltam akkor magam, de amint megláttam és meghallottam a One Directiont, mintha megnyomtak volna rajtam egy gombot. Rögtön jó kedvem lett, ott tátogtam meg mondtam Boldinak, hogy "figyeld, figyeld, ott van Harry, látod? Harry!!!! nézd a haját!!". Minden áron megakartam tudni, hogy ki az első hely (ami nyilvánvalóan Justin volt...) de nem vártuk meg végül, mert már lassan mennem is kellett. De tuti Justin volt az első. Tuti. Áhh. Lehet túlságosan megszállott vagyok a sztárok terén, de engem annyira boldoggá tudnak tenni. Egyszerűen megnézek egy Odaát részt amiben Jared szerepel, és rögtön jobb kedvem lesz. Vagy meghallgatok egy One Direction albumot, vagy Justin albumát és rögtön jobb minden. Lehet beteges hogy már mennyire szeretem őket, de nagyon nem zavar. Mondjuk Boldi azt mondta, hogy elég fura, hogy olyan képeket szerkesztek, ahol Jareddel smárolunk (?), és lehet van benne valami. De hát nem volt jobb dolgom betegen! Na. Amúgy Boldi azt mondta tegnap, hogy én nem is a zenéket szeretem, hanem az előadókért vagyok oda... Szerintem ezt az Odaátra is értette valamilyen szinten, és ezt már Brendon is írta, hogyha nem lenne Jared benne, akkor nem is nézném. Na, nem tudom hogy most miért vett ilyen irányt a bejegyzés, egyáltalán nem terveztem így, de most akkor szeretném ezt kicsit kifejteni. Igen, igen. Fő oka annak, hogy nézem az Odaátot, az Jared Padalecki, mert egyszerűen szerelmes vagyok bele. DE! Ha nem lenne benne, akkor is nézném. Mert egyszerűen baromi jó sorozat. Az egyik legjobb. A történet, a szereplők, minden. És most azért mert történetesen az egyik főszereplő felér egy istennel, ez nem azt jelenti hogy csak miatta nézem. Ott van pl. A szökés is. Az a kedvenc sorozatom az egész világon, és mégse Wentworth miatt nézem. Persze, jól néz ki, mert ő volt az első sztár aki bejött, még anno 8 évesen (?), de nem miatta nézem. Nem is foglalkozok vele. Oké, Jareddel igen, bevallom. De Wentworthal kurvára nem. Nem rajongok érte meg semmi. Mégis IMÁDOM a Szökést. Akkor áttérve a zenékre. Igen, Justint csak mostanába szerettem meg, mert kurva jól áll neki a hosszú szőke (most már lila/szürke) haj. És igen, ha meglátom, elkezdenek remegni a térdeim. De ettől függetlenül szeretem a zenéit is. Ugyanez van a One Directionnal is. Ott leginkább Harryért vagyok oda ugye. De pl. ott van mittudomén.. Troye Sivan. Hát tiszta szívemből imádom az albumát, de mégse vagyok érte oda. Egyáltalán. Mégis minden nap meghallgatom az albumát. Szóval ennyit erről. Bár tudnám ezt most miért fejtettem ki. Asszem csak azért, hogy meggyőzzem saját magamat. xD Oké, tényleg néha túlzásba viszem a sztárok iránti imádatomat, pl. amikor három órán keresztül szerkesztek egy képet Jareddel, csak hogy minél élethűbb legyen, vagy amikor fél óráig bámulom nyitott szájjal Justin új instagram képét, ahol nincs rajta póló. És igen, talán sírni tudnék ha meglátom a One Directiont a TV-be. Talán egy kicsit elkap a szédülés amikor meglátom Harry hosszú göndör haját. Na és???? Akkor mi a fasz van??? Leszakad az ég? Most ez fáj valakinek hogy én szeretem őket? Kétlem. Kicsit idegesítő lehet, de na. Ez vagyok én. Ez hozzám tartozik. Csak mert ez kicsit elszomorított valamelyik nap amikor Boldi mondta, hogy fura, hogy ilyeneket csinálok. Rögtön az jutott eszembe, hogy nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Mert én is elfogadom és nem szólok be neki amikor a buzi autóival jön. Ő meg folyton szidja Justint, hogy "fejbelőné magát a koncertjén" (mert mondtam neki, hogy milyen jó lenne, ha elmennénk ketten a koncertjére) stb. A One Directionra meg tudjátok mit mondott tegnap skypeon? Hát rendesen lefagytam. Ott dúdoltam akaratlanul a Perfect-et, mire megkérdeztem tőle, hogy "na, felismered? ki az előadó?" mire elkezdi: "az az egy irányú hülyeség". (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) Hát álljon meg a menet! Ezután határoztam el, hogy akárhányszor felhozza a Miatát (az valami autó), akkor tuti hogy beszólok valamit. Szóval ezután mondtam is a Miatára, hogy "az az Audi vagy mi..", mire lerakta a skypeot. (?) 

Azta, kicsit eltértem a témától. Na, mi van még.

- Aztán kikisért a buszmegállóba, de ez is nagyon vicces volt. A lényeg, hogy éppen csináltunk valamit, de már majdnem jött a busz, szóval siettünk. És mikor végeztünk, akkor így mondta, hogy "na, menjünk, megy a buszod", és ezután egész úton azt mondta, hogy most bűntudata van, mert olyan, mintha csak azért mentem volna oda, mert amint végeztünk már mentünk is. xD Kb. már rohantunk a buszmegállóba. Hogy minek? Hát a nagy semmiért, mert ott esett le, hogy nem is vittem pénzt a buszra. Egészen odáig le sem esett, és ez is véletlenül derült ki, mert éppen meséltem neki, hogy odafele elblicceltem a jegyet, mert elfelejtettem pénzt vinni reggel. Erre így rámnézett tök komolyan, hogy "nincs nálad pénz?" nekem meg akkor esett le, hogy jééé, tényleg, a jegyre kell az is. Szóval felhívtam anyumat, hogy jöjjenek értem. Az vagy egy órába telt, szóval addig Boldival ott sétálgattunk a városba, tök jó volt. Utána így megbeszéltünk minden olyan dolgot, és itthon skypeon mondtuk is, hogy tök jó, hogy így megtudjuk egymással beszélni ezeket full őszintén, és hogy egyáltalán nem kínos. Annyira jó.

Aztán megjött anyum pasija, aki elősször jól lebaszott, hogy miért késtem le a buszt (mert nekik azt hazudtam, csak nem mondhattam azt hogy nem vittem pénzt...) aztán meg próbált jó fej lenni és kérdezgetett Boldiról (?). 

Szóval lényegében egy nagyon jó nap volt, minden szar dolog ellenére. (Szar dolgok: a betegségem/AZ)

Akkor áttérek a mai napra. Reggel mikor felébredtem, esküszöm úgy voltam vele, hogy szarok bele, én nem megyek ma suliba. Komolyan. Le is zártam a telót, be is csuktam a szemem, egyszerűen készen álltam arra, hogy elmerüljek az álmaimban. Annyira kényelmes volt minden, kaptam levegőt, egyszerűen fél pillanat alatt visszatudtam volna aludni. Csak valamiért mégis felkeltem. Nem tudom miért. Gondolom Boldi miatt. Nem igazán emlékszem a gondolataimra, csakhogy végül felkeltem. xD Látjátok, ezért nem kellett volna múltkor hiányozni, mert most már konkrétan leszarom, hogy hiányzok-e vagy nem...

A buszon Vivi nem vett észre, szóval valami Gergő ült be mellém. Végigaludtam konkrétan az utat, de ne aggódjatok, most már rajta vagyok az ügyön. Rakom rá szépen lassan egyenként a Troye dalokat a telómra, aztán legalább fél füllel hallgatatom majd őket. Hova süllyedtem, úr isten. Amúgy már nem is találom az mp3 usb kábelét, hogy megnézzem, nem javult-e meg esetleg magától. Fasza. Nemtom hova tünt. 

A városba elmentem boltba és megvettem a szokásost, tök fölösleges leírni hogy miket, mert szerintem mindenki betéve tudja már. A suliba felmentem a tesicuccomért meg beraktam a kabátomat, aztán lent ácsorogtam egyedül, végül bementem öltözni. Hát ja, nagyon érdekfeszítő volt szerintem is. Tesin voltunk kb. tizen, mert az osztály nagyrésze felmentett, a másik fele meg nem jött suliba. Futkároztunk egy sort majd be kellett hoznunk a padokat (igen, nekem kellett behozni az egyiket. én nemtom miért szivat tanárnő) és azokon egyensúlyoztunk meg ilyenek. Nem volt túl megerőltető, végülis csak végig kellett sétálni rajtuk meg ilyenek, de nem vagyok se hajlékony, se sportos, se nőies, így ott trappoltam a padokon, majd mikor guggolva kellett megfordulni rajta, majdnem borultam egy szép nagyot. A közepe táján rámjött a köhögési roham, szóval a mögöttem lévő Bettinek hajtogattam egy-egy köhögés között, hogy "itt fogok meghalni tesi órán" meg "mindjárt beokádok". Egy idő után ő is elkezdett valamiért köhögni, szóval ott köhögtünk... a két szerencsétlen.

Tesi után megálltam az öltözők előtt mert tudtam hogy Boldiéknak ott lesz órájuk. Nem kellett rá sokat várnom, már jött is és arrébb álltunk hogy ne legyünk útba. Közöltem vele, hogy még mindig beteg vagyok, és én tényleg szívből sajnálom szegényt hogy ekkora egy balfasz nője van. Ezt most nem szarkazmusból vagy iróniából vagy miből írom, hanem őszintén. Boldi amúgy azt mondta valamelyik nap skypeon a "szarkazmus" helyett, hogy "szarkasztika". Azóta se tudom hogy most ezt komolyan mondta, vagy csak poénból.

Becsöngetéskor aztán mentem fel a harmadikra, ahol Csengével beszélgettem, leginkább azon röhögtünk, hogy nem kapok levegőt. Habár nem tudom ebbe mi a vicces, de akkor valamiért nagyon az volt.

Mint kiderült, matekon dogát írtunk (?), szóval ja, ismét képbe vagyok, az a lényeg. Amúgy írkáltam valamit, sőt, tanárnő arca elé toltam az óra egyik pontján a dolgozatomat, hogy "jó-e a képlet", és azt mondta, hogy jó. Az úgy oké, de behelyettesíteni nem tudtam normálisan, szóval miután megakadtam, nem nagyon foglalkoztam már vele, csak ültem. Lucának nagyon viszket szerintem alul, mert mostanába minden órán beszól valamit valakinek. Most például azon akadt ki, hogy Jedló a dolgozat beadása után negyed órával vitte ki az övét, és csak annyi volt a büntetése, hogy levont tanárnő a dogájából -5 pontot. Luca meg ott háborgott, de persze csak magába, ott szépen halkan, nehogy más meghalja, hogy "én tanárnő helyébe egyest adtam volna rá". Én is csak azért vettem ezt észre, mert már direkt figyelem, mikor mit szól be és kinek. A kifakadása után pont összenéztünk, én meg pont ettem a csokit, szóval vicces volt, mert ő ilyen nagy szigorúan lesett, én meg fapofával rágcsáltam a csokit. 

Tesin amúgy nem volt semmi bajom a köhögésen kívül, de matekon megint bedugult úgy az orrom mint tegnap este, mármint ezt úgy értem, hogy nem lehet kifújni meg semmi, egyszerűen tele van és kész (habár nemtom mivel), szóval ott szenvedtem. A nap folyamán rájöttem arra (azaz közvetlenül matek után), hogyha így befulladok és nem kapok levegőt az orromon, annyi az össz dolgom, hogy felállok és sétálok kicsit. Utána sokkal jobb. Meg ha állok, akkor is. Csengével azon röhögtünk, hogy milyen vicces lenne, ha egész órán állnék, és nem lennék haljandó leülni. A töri tanárnő meg már ott ordítana, hogy üljek le, én meg nem ülnék le. 

Matek után gyorsan bementünk Csengével a mosdóba. Én személy szerint azért, hogy megnézzem, nem kenődött-e szét a fika a fejemen. Ezután mentünk a töri terem felé, de én leváltam útközbe és odamentem Boldihoz a padra. Az egyik ölelkezésnél így összeakadt a tekintetem Dáviddal, és ilyen kínosan volt vicces. Aztán Dávid leült mellém, és tök jó fej volt kivételesen, megkérdezte hogy beteg vagyok-e meg ilyenek. Emlékszem régebben mennyire jóba voltunk... Hiányzik azért néha. Boldi amúgy folyton azt hitte hogy már becsöngettek, de ez így kb. minden együtt töltött szünetre érvényes. Folyton bepánikolva kérdezgette, hogy "becsöngettek, nem? nem?", és még volt vagy 5 perc a szünetből. Végül becsöngetésnél mentem törire, ahol elősször voltunk mindannyian egy terembe ma, és ekkor szembesültünk azzal, hogy marha kevesen vagyunk. Asszem a 33 emberből 20-an voltunk, vagy valahogy így. Nagyon üres volt a terem. Ami törinél egyáltalán nem jó, mert így nagyobb az esély arra, hogy feleltet vagy felszólít. Felelni nem feleltünk szerencsére, viszont random felszólított embereket és ilyen nyomoronc kérdéseket tett fel. Hálát adok még mindig a jóistennek hogy az én nevemet nem tudja, így általában biztonságba vagyok. Ha egyszer felszólítana a nevemen, tuti nem tudnék válaszolni a kérdésre a döbbenettől. Amúgy nem volt túl izgi óra, megint nem kaptam levegőt szóval imádkoztam hogy ne szólítson fel. Egyszerűen nagyon szar érzés mikor nem kap az ember sehogysem levegőt. Se szájon, se orron keresztül, sehogy, és csak ott fuldoklik. Hát igen. Ez az életem mostanába. Szerintem arcüreggyulladásom van. Habár nemtudom ez most honnan jött. Tanárnő amúgy felszólította Lottit, aki miután nem tudta a választ, vihogott egyet. (?) Erre tanárnő felkapta a vizet és ott kérdezgette, hogy "most min röhögsz? azon röhögsz, hogy milyen hülye vagy?" Lotti meg azt mondta erre, hogy "igen". (?)

Töri után Boldival találkoztunk ott ahol az előbb voltunk, majd felsétáltunk a másodikra. Mondtam neki, hogy semmiképpen se üljünk le sehova, mert befulladok, inkább álljunk, mert akkor jobb. Így a szekrényemhez beálltunk, ahova beraktam a tesicuccomat (eddig cipeltem magammal) majd arrébb álltunk mert jöttek az osztálytársaim is oda. Ott tök jól elvoltunk egészen egy bizonyos pontig, amikoris éppen meséltem valamit, de megláttam Mátét. Nagyon sajnálom, nem tehetek róla. Egyszerűen hiába hogy nem birom Mátét már és nem is érdekel meg semmi, mégis megnéztem, elég komolyan. De nem direkt! Fel se tünt igazából, csak amikor már Boldi bevágta a durcát. Mert éppen így meséltem, majd megjelent Máté és így elfelejtettem fullra hogy mit akartam, szóval össze-vissza beszéltem minden hülyeséget és közbe Mátét bámultam hátulról. Tudom hogy írtó nagy köcsögség és ha Boldi ilyet csinálna tuti kettéfejelném, de tényleg nem direkt volt, csak úgy megnéztem, hogy mi van rajta meg ilyenek. Hát igen, gratulálok magamnak, ezután Boldi teljesen bedurcázott. Ő nem olyan mint én, szóval sokáig nem tartott a hisztije. Konkrétan nem is beszéltünk erről, csak miután történt ez a hebegés utána így elröhögte magát ilyen kínosan és megrázta a fejét. Utána meg nem szólalt meg csak nézett ilyen fapofával és nekidöntötte a fejét a szekrénynek. Nem akartam semmit mondani ezzel kapcsolatban és ő se mondott semmit, szóval annyiba maradt a dolog, de megpróbálok változtatni ezen, mert én se akarnék ilyet látni. Főleg hogy tudja, hogy nekem bejött Máté.

Számviteli tanárnő helyett az ügyvitelis/statisztikás tanárnő jött be és statisztikáztunk. Így csütörtökön nem lesz első órám. Nem mintha ez engem érintene, mert nem hogy első órára, de még nulladikra is bejövök. Ha ezt valaki tudná, eldobná az agyát.

Számviteli után nyelvtan jött. Boldit megvártam a teremnél, szóval ezután ott maradtunk a másodikon (nekem az elsőn, neki a harmadikon volt órája.) Konkrétan Máté és Brendon előtt smároltunk 10 percig, szóval az fura volt, de nem nagyon zavarta ez egyikünket se. Mintha Boldi még örült is volna neki, hogy Máté ezt látja.

Nyelvtanon igazából csak beszélgettünk meg jegyeket írkáltunk. Kicsöngetéskor elővettem a csokis győri édesemet és megkínáltam tanárnőt, szóval ott maradtunk még kicsit beszélni. Ami elég fura volt, mert eddig ilyen nem nagyon volt. Na mindegy. Most se az élet dolgait vitattuk, csak megkérdezte hogy szoktam-e Rachaellel beszélni, mire mondtam, hogy nem. Ezt megbeszéltük. Mit beszéljek vele? Egész nap azt a szart nyomkodja.

Irodalom előtt a 20 percesbe Boldival voltam a lépcső kiálló izéjén. Meg kell holnap érdeklődnöm, hogy ennek mi a pontos elnevezése, mert kilencedik óta nem sikerült erre rájönnöm. A másik kiálló izénél meg Klaudia meg Luca voltak, és történt egy nagyon jó dolog. Legalábbis nekem ez egy sikerélmény. A lényeg, hogy Boldival ott tök jól elvoltunk. Én háttal voltam a lányoknak, ő meg szembe velük. Valami korlátszerűség lehet a neve. Na mindegy. És akkor Boldival ott csókolóztunk utána meg így megöleltem, ő meg így kurva erősen belemarkolt a seggembe, mire felröhögtem. Jézusom, ezt így elolvasni milyen béna. Élőbe jobb. Na, és akkor így kíváncsiságból megkérdeztem, hogy mit csinálnak éppen Klaudiáék, mire ilyen vigyorogva belesúgta a fülembe, hogy éppen akkor néztek bele mindketten a szemébe, amikor Boldi rámarkolt a hátsómra. Hát én olyan boldog voltam ettől a történettől, hogy azt el nem hiszitek.

Ezután Boldinak még volt egy órája és mehetett haza, nekem meg még volt három. Ideadta a goproját, mert holnap végig vlogolom a napomat. Nemtom miért, csak úgy. Kíváncsi vagyok mi lesz abból. A retek fejemet fogom venni egész nap. Várom. Ha elég vállalható lesz, kirakom. Hát igen, arra aztán várhattok. 

Ezután Boldi lement, én meg valamilyen megmagyarázhatatlan oknak köszönhetően jó ötletnek tartottam, hogy odamenjek Pannához. Hát, nem volt túl érdekfeszítő, szóval örültem amikor végre megjött ofő. Irodalom órán rájöttem, hogy a múltórai anyagot be se pótoltam még, szóval firkálgattam egész órán. Lerajzoltam az élet fáját, de miután Csenge belerondított áthúztam, és lerajzoltam az élet botját. Ne kérdezzétek mi a fasz bajom van. Óra után mentem angolra, de a lépcsőfordulóba még összefutottunk Boldival. Aki közölte, hogy siet, szóval egy gyors puszi után rohant is. Angolon rákérdeztem a jegyemre, és nem, nem lett meg az ötös, szóval kicsit elszomorodtam. Ezenkívül reménykedtem benne ismét, hogy nem szólít fel, ugyanis nem tudtam volna megszólalni, annyira nem kaptam levegőt. Amúgy Lotti meg Rebeka befoglalták a helyem, mert én mentem be utoljára, szóval most ott szoptam szinte az első padba. Kösz.

Egy szenvedéssel teli angol után jött az utolsó óra, az osztályfőnöki. Óra előtt a wc-kkel szembeni padoknál voltam Csengével, Rékával meg Zsófival. Mögöttünk a radiátornál ott volt Klaudia meg Luca, de hogy minek, azt nem tudom. Mármint általában az osztálytól két kilométerre állnak, most meg ott álltak mellettünk. Mindenesetre senki nem foglalkozott velük. Mi Csengével röhögtünk mint a nem normálisak, Zsófiék meg azon röhögtek, ahogy mi röhögünk. Amúgy azon röhögtünk, hogy felelevenítettük az eddigi legnagyobb röhögéseinket, mármint a röhögéseknek a tárgyát, és kész, vége. Aztán jött ofő és még a terembe is ugyanúgy röhögtünk, majd megbeszéltük így négyen, hogy általában én röhögök a legjobban és hogy szinte mindenen röhögök. De amúgy nem. Csak Csengén. Amúgy irodalom órán mondta tanárnő, hogy "csengettek", én meg hirtelen csak annyit fogtam fel, hogy "csenge", és ilyen nagy ijedten ránéztem Csengére. Na, pl. ezen is vagy 5 percet röhögtem. Pedig így már nem is vicces, de akkor meghaltam. 

Órán csak átvettük a márc. 15.-ei szövegeket, ami kicsit nehezen ment, mert az osztály nagyrésze ott se volt. Óra után még fél órát ott csöveltem a suliba, a goprot nyomkodtam, csináltam pár próbafelvételt, de visszanézve inkább kitöröltem őket és elmentem hányni. Végül lementem a földszintre és ott untam tovább az életem, majd hirtelen odajött Balázs. Hát ez nagyon vicces volt, mert ilyen tök fegyelmezetten ült le mellém, szinte meg se szólalt, nem is köszönt, csak bólintott egyet. Majd megkérdezte, hogy "barátod?", mire mondtam, hogy "otthon van", és erre mintha megnyomtak volna rajta egy gombot, fullra ellazult, felvett egy ilyen laza pózt, kifújta a levegőt és elkezdte huzogatni a szemöldökét, hogy "na miujság?" xd Nagyon vicces volt. Aztán egy ideig jött a hülyeségeivel, hogy még elég időnk van a buszig csókolózni, meg hogy "volt-e már valami Boldival", mire csak ott izéltem, hogy hagyjon. Ja meg elkezdi: "hozzád mert egyáltalán nyúlni?" Úristen. Ha tudná. Csak nem kötöttem az orrára. Aztán meg ilyen tök komolyan rám nézett és mondta, hogy "de amúgy összeilletek nagyon", én meg ilyen nagy boldogan: "IGEN???". Mire mondta, hogy igen, mert Boldi is ilyen kis szendének tűnik, mint én. Lool. Amúgy ja. Boldival mindketten ilyen kis visszafogottak vagyunk. Legalábbis úgy tűnhet. Pedig nagyon bolondok vagyunk valójában.

Na, most megyek, mert 11 óra van és holnap megyek nulladikra. Mellesleg videóznom kell egész nap. Arra nagyon kíváncsi leszek. Szerintem elő se merem majd venni a suliba, nem hogy majd még ott nagyba a folyosón veszem magam. Jaj. De amúgy ezt csak poénból csinálom, nem azért hogy kirakjam valahova. Csak így magunknak Boldival meg Csengével. Poénnak. Na, mek, jóccakát.