Épp itt az ideje annak, hogy írjak. Igazából két fontos eseményről írnék most egy kicsit, aztán megyek és nézem a Walking Deadet. Ami épp most jött le. Így kicsit nehezebb lesz az írásra fókuszálnom, de na. Amúgy műkörmökkel még mindig nem tudok írni, arra jöttem rá.

Szóval az egyik jelentős esemény értelmetlen és szerencsétlen kis életemben, az ugyebár a december másodikán megrendezett szalagavató volt, amit már 9. óta várok is, meg nem is. Most, hogy már túl vagyok rajta, tök fura, mert még mindig nem dolgoztam fel. Ezt most úgy írom, mintha ez a szalagavató valami nagy változást hozott volna az életembe, pedig amúgy nem, de remélem értitek mire gondolok. Évek óta ott motoszkál a fejembe, hogy "szalagavató", most meg már túl vagyok rajta, de még mindig olyan mintha várnám stb.. Ugyebár a szalagavató estéjét heteken át tartó próbák előzték meg. Egyrészt a keringőt próbáltuk egyfolytába, másrészt az osztályműsort.  A keringőbe két csoport volt, az egyik kezdte, a másik pedig befejezte a szalagavatót, én az utóbbiba voltam Boldival. Remélem említenem sem kell, hogy a mi táncunk és a mi zenénk volt a jobb. Remélem azt sem kell említenem, hogy jómagamhoz és hírnevemhez illően a 4 perc alatt szinte alig látszódtam, mert bebasztak oda hátulra a sarokba, aztán ennyi. Ez még hagyján, de még a képeken se látszódok. Na de mindegy, természetesen a tánc után nagy fotósorozatokat lőttünk, persze itt is a rosszabbik oldalamat mutattam, szó szerint, mert véleményem szerint a jobb oldali arcom az előnyösebb, erre az összes Boldis képen a bal oldalam látszódik, és elég siralmas. A másik meg, hogy akartunk Boldival ilyen csókos képet, ami sikerült is, legalábbis azt hittük. Aha. Otthon megnéztük a képeket, és egyetlen egy csókos képet lőtt az apja, és akkor is valaki épp beleszaladt a képbe, úgyhogy használhatatlan. Na mindegy. Amúgy jó este volt, szép emlék marad örökre szerintem. A nagy szalagtűzés meg osztályműsorok után jött a buli. Egyébként az osztályműsorban annyi szerepem volt, hogy Elvisre twiszteltem 3 percig, de ez hozzám képest igen nagy szerep. Egy kis melléksztori, ami tegnap este történt, és muszáj megemítenem: szóval Boldival épp néztük a Nagyfiúkat és ettük a nachost. Vagy mit. Na, és röviden tömören annyi a sztori, hogy valahogy sikerült kitörnöm a fogamat a nachossal, valahol ott hátul, és szerintem a tömésem is kijött, mert kb. azóta egyfolytába valami van a számba, de nem tudom mi, csak ilyen fura íze van. Úgyhogy holnap megyek fogorvoshoz. Csak gondoltam megosztom ezt, mert azért elég vicces, hogy letörtem a fogamat egy nachossal, utána meg megettem. Merthogy megettem, csak nem tünt fel, met azt hittem, hogy a nachos olyan ropogós. 

Visszatérve a szalagavató utáni bulira. Az egyik tanárról kiderült, hogy van egy bandája, és azok nyomatták ott a magyar zenéket, és lehetett ott táncolni a tanárokkal meg ilyenek. Gyorsan felvettem a ribi szettemet de aztán el is ment az életkedvem Boldi miatt, aznap már nem elsőnek és nem is utolsónak. Na de mindegy, olyan hosszú este volt hogy reggelig írhatnám. Mindenki ott táncolt a tanárokkal meg egymással, mi meg Boldival leültünk kajálni, aztán közölte, hogy piáljunk. Mondom jó, de én nem akarok nagyon. Ettől függetlenül levitt az alagsorba a D-sek öltözőjébe, és egy csomó osztálytársával ott piáltunk. Erős kifejezés az, hogy piáltunk, mert én semmit nem ittam, ők meg egymásnak passzolgatták az üveget. Mondom fasza. Fent Csengéék buliznak én meg itt ülök és lesem ahogy isznak a féfiak. Úgyhogy tökre elment az életkedvem, mert nekem nem az volt az életcélom hogy bebasszak. Aztán felmentünk és tök szar kedvem volt, hogy mint egy nyomorult ott ülök az asztalnál, és mindenki más jól elvan, szóval összekaptunk Boldival és otthagyott (?), mire én levettem a magasarkúm és mezitláb felsétáltam a mi öltözőnkbe. Ez amúgy a művházba volt. A lányöltözőbe megtaláltam Csabit, aki éppen akkor húzta meg  a vodkásüveget. Melléültem mire megkínált, én meg ittam vagy 4 hatalmas kortyot, csak úgy tisztán. Ezután vagy 20 percig csak ültem ott Csabival, egymásnak adogattuk az üveget, és megbeszéltük a világ nagy dolgait. Előzőleg amúgy ittam 1-2 kortyot Bolditól, meg Csengéék is kevertek valamit. Aztán Fanni odajött és random a kezembe nyomott egy viszkis üveget, én meg meghúztam, csak úgy, mert már nekem mindegy volt, tök szar kedvem volt. De örök emlék marad ahogy Csabival piálunk a lányöltözőbe és arról beszélünk, hogy mennyire égeti a vodka a mellkasunkat. Aztán feljöttek Csengéék és lehívtak, itt azonban Csenge már látta rajtam hogy enyhénszólva bebasztam, de tök jó fej volt mert nem engedte hogy igyak. Ugyanis nekem részegen az az életcélom, hogy még többet igyak. Aztán lementünk és én is beálltam a táncparkettre, nagyon ráztam a testem, kibaszottul nevetségesen nézhettem ki, de tök jól éreztem magam. Az osztályműsoros táncot eltáncoltam ott az egész tanári kar előtt, csak valami mulatósra, vicces volt. Aztán Boldi hirtelen odajött táncolni, és elkezdett röhögni, merthogy fél órát hagy magamra és leiszom magam. Hát ezvan. Aztán jó volt minden, éjfélig parti volt aztán mentünk a "diszkóba". De ez sem ment zökkenőmentesen, ugyanis Boldi úgy berugott, hogy elfelejtette, hogy a kabátját ki se vette a kocsiból, ezért vagy fél órán keresztül azt kereste a művázba, már tiszta ideg volt, hogy ő már 3 éve ebbe jár, és ha valakin meglátja, az tuti hogy megöli, stb. Én meg nem tudtam hogy a kocsiba hagyta, szóval ott ültem addig egy asztalnál és unottan nézelődtem, merthogy már mindenki elindult bulizni. Aztán jött a limuzin, ott a földön ültünk, ugyanis nem volt számunkra hely, de ez is jobb volt mint kint fagyosodni. A nagy diszkó nagyon ratyi volt, szóval hajnali 2 fele már otthon is voltunk, mármint Boldinál. Reggel már 8kor ébren voltunk mindketten (???). Úgyhogy ja. Ez volt a szalagavató nagyvonalakban. Én mindig azt hittem hogy majd végigfogom sírni az egészet, de nem. Igazából csak az idegesség miatt sírtam el magam majdnem párszor, de ennyi. Mindenesetre jól éreztem magam nagyon, és jó emlék marad. Gondoltam azért illene valamit írnom a szalagavatóról, ha már másról baszok írni. Az évfordulóról majd írok holnap, vagy valamikor ha újra megjön a kedvem gépelni, de most amilyen gyorsan megjött, olyan gyorsan el is ment, szóval megyek Walking Deadet nézni. 

 

Gondoltam régi szokásomhoz híven leírom az egyik napomat részletesen. Szerintem idén még nem is csináltam ilyet. Úgy értem ebben a tanévben. De szar vagyok, istenem. De ami késik nem múlik, szóval ja. Nem tudom mi jött rám, de hazafele a buszon azon agyaltam, hogy de jó lenne már írni valamit. Ennek felettébb örültem, mert szeretem ha a semmiből megjön a kedvem az íráshoz. Igazából már annak örülök, hogy egyáltalán van kedvem valamihez. Komolyan mondom, ez az egész időjárás meg minden más is körülöttem elveszi az összes életkedvemet. Amúgy tök jól elvagyok, de ha nincs éppen dolgom (pl. órán lenni vagy ha nem vagyok Boldival), akkor szétunom a fejem. Pl. hazaérek 4 fele, aztán egészen este 8-ig csak netezek, és közbe szétunom az agyam. Pedig annyi dolgot tudnék csinálni, edzhetnék, rendet rakhatnék, kimehetnék a kutyákhoz, de semmihez nincs semmi kedvem, úgyhogy általában már fél 9 fele megyek aludni. Ez az én életem. Nem viccelek ha azt mondom, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitódik nagynehezen a szemem, attól a pillanattól kezdve csak azt várom, hogy mikor alhatok végre. 

Akkor a mai nap. Hát, hogy is kezdjem. Nem tudom. Elszoktam ettől. Este beállítottam az ébresztőt 5-re, hogy bemenjek nulladikra Boldival és meglepjem meg minden, de reggel úgy voltam vele, hogy na jó, én inkább alszok még egy órát, szóval végül nem mentem be hozzá, amit tökre bántam. Egyszerűen túl lusta voltam. Elég hamar vissza is aludtam, aztán akkora balfaszságot álmodtam, hogy azt le kell írnom. Az agyamra ment a teszkózás dolog, szóval azt álmodtam, hogy Boldival az ő városába vagyunk a teszkóba és vásárolgatunk, én meg megkérdezem tőle, hogy "szerinted bemehetnék egy-két órát kasszázni?". Úgyhogy írtam álmomba a "főnökömnek", Martinnak, akiről még nem írtam, de talán jobb is, mert nagyon érdekes egy ember. Ő meg azt írta, hogy nem tudja, megérdeklődi. Szóval ez volt az én fantasztikus álmom. Múltkor is valami okosságot álmodtam. Szóval Csenge egyfolytába basztat, hogy ne rágjam a tollam végét, mert akkor eldeformálódnak a fogaim, és hogy régebben nem voltak olyanok, mint most. Én meg mindig mondom neki, hogy ez hülyeség, attól nem deformálódik el, meg amúgyis alig rágom. Erre azt álmodtam, hogy szanaszéjjel állnak és így az egész elvan csúszva, és kétségbeesetten hívom Csengét, hogy "hallod, igazad volt, most fogszabályzót kell hordanom életem végéig, én ezt nem birom", és tisztán emlékszem ahogy nézem magam a tükörbe. Tök jó álmok. Jaj istenem, múltkor meg azt álmodtam, hogy Máté írkál rám, hogy lefeküdnék-e vele, én meg írtam neki, hogy "nem sajnos, mert itt van nekem Boldi". Hogy én miért álmodok ilyeneket azt nem tudom. És hogy miért mondtam el ezt az álmomat Boldinak, na, azt se tudom, mert azóta is ezzel basztat, hogy "álmodtál valamit?". Mintha én tehetnék róla hogy miről álmodok. Vagy mintha engem érdekelne Máté.

Na akkor folytatnám a mai napomat. Nagy faszán elkészülődtem, de amit lehetett azt elbasztam az arcomon, szóval tiszta ideg voltam. Tusvonalat se sikerült természetesen húznom. Nem is tudom tavaly ilyenkor miféle fekete mágiát használtam, de szinte minden nap tökéletes tusvonallal vonultam a folyosókon. Most meg, szégyenlem azt a gyenge kis vonalat amit néha sikerül is meghúzni. Szomorú dolgok ezek. A szemöldököm is ilyen fura lett, a rúzs se úgy állt ahogy kéne, a hajam is tiszta zsír volt... szomorú reggel volt. És itt még nem volt vége. A buszmegállóba jött egy busz, amire én az hittem, hogy az enyém, szóval nagy tolakodva előre álltam vagy 5 ember elé és vártam hogy kinyissa az ajtót. Nem néztem meg hogy mi van ráírva, mert a munkásbuszok oldalára általában rávan írva hogy bosch meg ilyenek, erre meg nem volt semmi, szóval azt hittem az enyém. A buszsofőrrel farkassszemet néztünk, már vagy fél perce, de az istennek se nyitotta volna ki az ajtót, mellesleg a buszmegállóba senki más nem mozdult meg, én meg bérlettel a kezembe ott várok. Aztán megláttam hogy mi van ráírva és lesült a pofámról a bőr a szégyentől. A nagy égésbe inkább úgy csináltam mintha keresnék valamit a táskámba, de még így is annyira kínos volt.

A suliba beérve elmentem a szekrényemhez aztán a büfés asztalokhoz és vártam Boldit. Erre meghallom a hátam mögül, hogy a tanár közli a többiekkel, hogy tesin mostantól kint leszünk a szparin csütörtökönként, szóval az ajtónál sorakozzunk és becsöngetéskor azonnal indulunk is. Na, Boldiékat meg kicsöngetéskor szokták kiengedni nulladikról, szóval nem voltam elragadtatva az ötlettől, de beálltam a szánalmas osztálytársaim mögé a sorba. Aztán csak összefutottunk Boldival pár percre. Tegnap volt fodrásznál, és nagyon jó lett a haja. Olyan aranyos. Egyébként ma vagyunk 11 hónaposak, szóval kaptam tőle túró rudit. Sajna nem szilvásat, csak tejcsokisat, de az is finom volt. Órán floorballoztunk, lőttem is egy gólt, és ezzel le is zárnám a tesit. Mint minden pénzügyön, most is felváltva Candy Crushoztam és Jelly Splashoztam, de közbe írtam is mindent, szóval nincs probléma. Viszont Candyzni csak akkor tudtam, ha épp nem írtunk, mert ez a pálya időre ment. Csak most, a buszmegben állva sikerült végre. Ideje volt már, vagy egy hete azzal kínlódok. 

Angolon a szenvedő szerkezettel játszadoztunk, ami azt jelenti, hogy mindenki mondott egy sima mondatot amit a másiknak átkellett fogalmaznia szenvedőbe.. Ebből írunk HOLNAP dogát, amire most jöttem rá. Még jókor. De amúgy nagyon nem fogok rá készülni, azt tudom. Jó lenne ötöst írni.

Irodalom helyett megint osztályfőnöki volt, ja, mondjuk a végén megbeszéltük a szóbeli tételeket is.. csak úgy mellékesen. Állítólag a fémtablónkon egy malac lesz, de lehet, hogy a monopolys csávó. Ez még kérdőjeles. Itt már minden probléma. Tegnap még ofő ott mondogatta, hogy tök jó lesz a malac, ma meg már elkezdi, hogy "ő nem akarja a nevét egy malac mellett". Már egy szoptató malac képe is szóba került egyébként. A legemberibb az a mandala lett volna, de azt meg nem engedi a felsőkategória, azaz az a tanár, aki csinálja az egészet. Merthogy nincs köze a mandalának a közgéhez. Hát a malacnak se, de mindegy.

Matekon dogát írtunk, majd meglátjuk. Valószínűleg ez is kettes lesz, és ez lesz idén a harmadik kettesem. No comment.

A számvitelit és a közgéfaktot egybetartottuk szünet nélkül, úgyhogy a végén 10 perccel előbb elengedett minket. Számvitelin figyeltem meg minden, próbáltam megérteni a számolást, és kivételesen Csenge is, nem is értem magunkat. De nem sikerült megértenünk, szóval odahívtuk tanárnőt, aki elmagyarázta, de aztán megint nem értettük, Csenge mellettem majdnem elsírta magát mert nem értette, mögöttem Dorka röhögött rajta (?), én meg csak néztem ki a fejemből. Fakton a fizetésemet számoltam ki decemberre, és abban az esetben ha minden szerdán, szombaton és vasárnap megyek 4-6-6 órát, akkor egész emberi fizetésem lesz és talán még karácsonyi ajándékokat is képes leszek vásárolni. Ami ismét egy külön téma, mert én nekem fogalmam sincs hogy kinek mit adjak. Annyira unom ezt az ajándékozós dolgot, Boldi szülinapjára is vagy két hónapot készültem, amit élveztem is, és neki szívesen csinálom is a dolgokat, de most az ő teljes családjának, meg az én teljes családomnak kitalálni valamit és azzal bajlódni meg minden.... Mellesleg ideje lenne elkezdeni a tervezgetést, és nem utolsó pillanatra hagyni mindent.

Ugye 10 perccel hamarabb elengedett minket, úgyhogy elléptem Csengével a boltba, aztán Boldival voltam. Nem lett volna több órám hivatalosan, de 8. órába betettek egy szalagavatós próbát, 9. órába meg volt ugye a délutáni tesim. 

A szalagavatós próba az nem a keringőpróba, hanem a szalagavatós előadásunk része. Csoportokra osztottak minket, és mi a 80-as éveket kaptuk, ami azt jelenti, hogy Elvisre táncolunk. Nos, én, aki soha nem táncolt komolyabban, nos, nekem ez kicsit nehezemre esik, twistelni meg ilyenek, mellesleg az első sorba leszek, szóval jó lesz majd égni az egész évfolyam és az összes tanár előtt, de nem baj, jó móka lesz. A fél órába kb. 3x próbáltuk el az egészet, mert mindig megkellett állni valaki miatt. Réka tanítja be egyébként, ő a nagy táncoslábú meg a profi, szóval csomószor elment vagy 5 perc arra, hogy megtanítsa Bettit twistelni meg ilyenek, és annyira felbaszott a profi hangnemével meg ezzel a "én tudom mit és hogyan kell csinálni, te meg egy szar vagy" stílussal, hogy inkább odamentem a táskámhoz és az almámmal szemeztem. Azon agyaltam, vajon beleharapjak-e, mert nagyon megakartam enni, de nem tudtam volna az egészet megenni a próba miatt, szóval inkább későbre hagytam. 

Utána volt a délutáni tesi, ami 1 óra gerinctornát jelent a számomra. Ebből az egy órából 30 el is ment abból, hogy az öltözőbe ültünk (vagy 6-an) és beszélgettünk. Mikor azt írom, hogy beszélgetés, azalatt azt értem, hogy rajtam kívül mindenki megszólal és beszélget, én meg ülök és hallgatom a beszélgetést. Megtudtam pár pletykát meg ilyenek, sokra igazából nem megyek velük de jó volt hallgatni. Aztán fél óra gerinctorna volt, de azt is elpoénkodtuk úgymond, mert tanárnővel beszélgettünk (igen, ismét "beszélgettünk"). De azért voltak ilyen laza feladatok is, pl. kihoztuk azokat a nagy puha labdákat amiken lehet így ugrálgatni, és párokba kellett rendeződni. Az én párom Csikszi volt, ezáltal összekerült az osztály legmagasabb és legalacsonyabb egyede, de semmi probléma. Viccesek voltak a feladatok, de az egyik különösen tetszett, amikor mindkettőnknek feküdnie kellett a földön és csak a fejünk teteje érhetett össze. Így kellett egymásnak átadogatni azt a hatalmas labdát a lábunk segítségével. Nos, azért írtam azt, hogy ez különösen tetszett, ugyanis Csikszi valamiért a labda átadása közben felborult, és telibe rálépett az arcomra. Igazából nem nagyon éreztem meg, Boldival már számtalanszor lefejeltük egymást, meg egyszer ráverte a hűtő ajtaját is a fejemre, és azokat se éreztem meg, szóval egész stabil koponyám van szerencsére. 

Gerinctorna után meg fél óráig vártam Boldit, aztán hazajöttem meg ilyenek. Holnap keringőpróba után megyünk Boldival Pestre, mert veszek kabit. Ja, meg eszünk a KFC-be is persze. Elég későn fogok hazaérni, másnap meg dolgozok tök korán, de szerencsére csak 4 órát. Ez a hét még laza volt munka szempontjából, jövőhéten 3x megyek, abból kétszer 6 órára. De muszáj, mert kell a lé.

Majd jelentkezem valamikor. 

 

Úgy tűnik, mintha évek óta nem írtam volna, pedig max. 1 hónapja, ha nem írtam. Fura érzés írni. Annyira elképesztő számomra, hogy tavaly ilyenkor sikerült minden egyes nap írnom. Most már levegőt sincs időm venni szinte, nemhogy még írni. 

Elég zsúfolt volt számomra ez az egy hónap. Ha akarnám se tudnám mindet leírni, de azért megpróbálom a legkiemelkedőbbet leírni.

Szóval Boldi szülinapja. Hát, én nagyon sokat készültem arra a napra, szóval mindent tökéletesnek akartam. Leakartam írni azt a napot teljes egészében részletesen, de hát nem volt időm. Lehet, hogy ez egy olcsó kifogásnak tűnik, de tényleg. Majd valamikor felsorolom azt is, hogy miket kapott tőlem. A lényeg, hogy az anyjával kidolgoztunk egy meglepi partit, amiről ő nem tudott. Neki 10 órája volt, nekem 7, úgyhogy jóval előtte odaértem (a meglepi tortájával együtt), aztán ilyen filmszerűen megtörténtek a dolgok, belépett, ledöbbent, hogy ott az egész család, aztán majdnem elbőgte magát. Persze mielőtt bejött volna, előtte döbbent rá mindenki, hogy az előtérbe hagytuk a cipőmet, úgyhogy Boldi sejtette, hogy ott vagyok, de arra nem számított, amit aztán meglátott, mert ott volt szinte az összes rokona, meg kivolt díszitve minden. Utána volt csomó kaja meg kettő torta is, Boldi anyja még zenét is rakott be, ilyen fura régi zenéket mondjuk, de mindegy. Szóval szerintem nagyon jó nap volt. Este meg teleszórtam az ágyát az ebayról rendelt 800 darab rózsaszirommal, aztán kiterültem mint egy bálna, próbáltam szexi lenni de majdnem lefolytam az ágyról. Azért örült neki, meg aztán szép volt minden, és akkor adtam oda neki az egyik utsó ajándékát, az egyik legszemélyesebbet: 18 levelet, amit akkor kell kinyitnia, amikor azt ki kell (rá vannak írva dátumok meg szövegek, pl. 2030-ban nyisd ki, meg nyisd ki ha szomorú vagy stb). 

A másik "fő" dolog, az anyám idegösszeroppanása. Igazából erre nincs orvosi bizonyíték, de én így állapítottam meg. Röviden annyi, hogy Boldi eljött a szülinapja utáni szombaton hozzánk. Előtte Pesten voltunk a szüleivel, mert úgy volt, hogy vesznek neki öltönyt, de végül az ő anyja is idegösszeroppanást kapott a kocsiba (?), szóval nem lett belőle semmi. Tehát eljöttünk hozzánk, ahol anyámék felköszöntötték Boldit, aztán összeültünk piálgatni. Én nem ittam semmit, de a többiek igen, ott vedelték a pálinkát. Na mindegy. Aztán az lett a vége természetesen, hogy anyám bebaszott. Nos, akik régóta olvassák a blogom, azok valószínűleg már most tudják a történet végkimenetelét, de azért a többieknek leírom. Elősször még jó volt minden, ilyen régi sztorikat mesélt rólam meg ilyenek, viccesek voltak. Aztán kezdett egyre kínosabb lenni a téma, elkezdett ott magyarázni Boldinak, hogy ha teherbe ejt akkor nemtommi lesz, stb.. Szóval bejöttem idegesen a szobámba, és kint hagytam őket. Elmentem fürdeni stb. Aztán Boldi is bejött, én meg teljesen kiakadtam, itt sírtam meg mondtam hogy sajnálom, mert annál durvább dolgok is voltak, nem csak az, csak nincs kedvem és erőm leírni. Mondta hogy nem baj, aztán bejött anyám és megkérdezte hogy miért sírok, mire mondtam, hogy nem sírok, pedig amúgy de, de azt akartam hogy békén hagyjon. Ugye tudni kell, hogy itt halálosan be volt baszva, azt se tudta már mivan. Elkezdett velem ordítani, majd Boldinak (!), hogy magyarázzuk el, hogy én miért sírok, aztán kinyögtem, hogy azért, mert megszégyenít, és akkor ezután következett a vagy másfél órás visítozása. Vagy velem, vagy Boldival ordítozott (!!!), és annyira kínos volt, annyira be volt rúgva. Kegyetlenül szégyelltem magam, nagyon szar volt. Aztán kiment, mi meg befeküdtünk az ágyba aludni meg beszélni, de a sok sírástól alig tudtam elaludni. Sőt, még a fejem meg a fogam is (?) megfájdult a sírástól. Boldi viszont annyira kedeves és aranyos volt, a helyébe már rég elhúztam volna a faszba, de ő ott vígasztalt stb. Másnap is nálunk volt, anyám úgy csinált mintha mi sem történt volna, meg mi is. Elmentünk templomba, aztán Boldi hazament, a nap többi részébe meg filmeztünk, kutyáztunk stb. (Amúgy lett egy új kutyánk is, Tyson). Na aznap még nem is volt semmi gond, másnap viszont mentem haza a suliból és elkezdett velem veszekedni, hogy mekkora geci vagyok Boldival együtt, mert nem köszöntöttük fel a névnapján (megjegyezném zárójelbe hogy nekem 17 évig azt se tudta hogy van névnapom), mire én azt mondtam, hogy a tegnapi után ne is várjon többet. Ugyanis tudtuk hogy névnapja van, de mindketten marhára haragudtunk rá, főleg hogy bocsánatot se kért. Na, miután kimondtam ezt a mondatot, elkezdett visítani, elkezdte Boldit szidni, meg hogy "úgy se leszünk örökké együtt, mert majd Boldi elhagy engem", meg "ide többet nem jöhet", aztán mikor mondta, hogy "a közeledbe se menjen", akkor elröhögtem magam, mert nehogymár 18 évesen megtiltsa hogy járjak valakivel. Ő meg aztán nagyon tudja hogy mi az az igaz szerelem. Nekem ne mondja azt hogy nem leszünk együtt örökké, mert én igenis hiszek benne. Ja, meg fő probléma volt még, hogy még mindig nem találkoztak a szüleink. Hát, azért mondjuk, mert 99% hogy akkor is valami ilyen balhé lett volna. Így meg aztán pláne nem kívánom hogy keveredjen a két család. Eddig még anyám paliját nem is említettem, pedig az is egy nagy geci, az is ott magyarázott végig. Persze mikor anyám magából kikelve ordított Boldival meg velem, akkor nem szólt volna a nőjének, hogy hagyjon minket, á nem, kiment cigizgetni meg ilyenek, hogy rohadna meg ott ahol van (a másik szobába). Szóval ez volt már lassan egy hete, és azóta anyám ilyen idegsokkot kapott vagy nem tudom, de kb. minden nap ordítozik velünk, tesómmal is, pedig az aznap itthon se volt, hanem apumnál aludt, de mindegy. Nem főz, nem takarít, nem csinál semmit. Állítólag tüdőgyulladása van, de szerintem nagyon rájátszik, és ezt egyébként nem is tudni biztosra, mert nem is voltak orvosnál, csak ők így kitalálták ezt. Ez olyan, mint amikor beírtam a googleba a tüneteimet, és kiadja, hogy 20 féle betegségem van és 1 héten belül meghalok, közbe meg csak becsípődött mondjuk a csípőm. Na de mindegy. Remélem azért változik majd ez valamit, mert nagyon nem frankó így itt élni, hogy úgy bánnak veled mint egy kutyával (nem is köszönnek!!). Eddig még jó volt, mert suli után mentem apumhoz és csak utána kellett a pusztulatba jönnöm, de vasárnap megy vissza. Ma voltam utoljára nála. Jött Boldi is, és csináltunk pizzát (azaz apum csinálta, de nyers volt úgyhogy még vagy 20x visszaraktuk a sütőbe, az istennek se akart megsülni), meg hallgattuk a zenét stb, szóval tök jó volt, csakhát annyira elszomorít az a tény hogy most megint elmegy és majd csak áprilisba jön megint, hogy le se tudom írni. Egyszerűen már a buszmegbe elkezdtem sírni Boldinak, aztán végig a buszon hazafelé, aztán a hazafele úton is végig sírtam, és annyira szarul éreztem magam, mert most az az egyetlen ember Boldin kívül aki emberbe vesz, még az is elmegy. Annyira szar kedvem volt. Most is az, de kicsit jobb. 

Miről írhatnék még. Végre őszi szünet. Vasárnap megyek Boldihoz és faragunk tököt, hétfőn meg megyünk a tesójáékkal valami horror kiállításra vagy mire Pestre. Kedden nem csinálok semmit, itthon leszek, szerdán megyek dolgozni, csütörtökön táncpróba meg valszeg Boldinál alszok, pénteken meg megyünk Pestre megint, szombaton meló, vasárnap pihi, hétfő suli. Gyorsan elfog rohanni ez a hét is. 

A teszkó amúgy nem túl jó. Az elején élveztem, de folyton minuszokat csinálok, meg bunkók az emberek. De kell a pénz. Nem mintha lenne bármi fizetésem is ebben a hónapban, mert mindet levonják a minuszok miatt. Nem is tudom minek járok még. Mennék inkább pakolni, de azt majd csak novemberbe lehet elvileg, addig meg megyek kasszázni. Végülis csak 2x megyek a szünetbe, egyszer 4 órát, meg egyszer 6 órát. Kibirom.

A suliba egész jól teljesítek, alig van kettesem, egyesem meg csak kettő van. Mindenből 3-4-5 vagyok, csak a töri meg a matek a kettes. 

Sajnos sorozatokat nézni se nagyon van időm, de mostanába kezdem bepótolni újra. Milyen durva már a Walking Dead??? Jelenleg ezeket nézem: Walking Dead, Odaát, AHS, Scream Queens.

Mostantól talán többet fogok írni egyébként, mert eddig mindig 6-ra érzem haza apum miatt, de most már olyan 4 fele hazafogok, szóval igyekszem többet írni, mert esküszöm hiányzik és jól esik végre. Edzeni is akarok újra... rámfér.

Na, majd HAMAROSAN jövök. TÉNYLEG!!!! Úgy leakarom már írni az egyik átlagos napomat részletesen. Hiányzik az. 

 

Szerintem marad ez a "hetente egyszer írok" dolog, mert nagyjából csak ilyenkor van időm írni. Nagyon hosszú és fárasztó hetem volt, és az a vicc, hogy még hétvégén se pihenetek, hanem dolgozok. Csak vasárnap lesz egy kis nyugi Boldival, de akkor is tanulni fogunk. Na mindegy.

Szóval ez a hét kemény volt. Amiket érdemes megemlíteni, azokról ejtek pár szót. Szerdán Boldi ott aludt nálam, azaz apumnál, és másnap együtt mentünk suliba. Megbeszéltük még nyáron, hogy sok ilyen lesz suli közbe, szóval vasárnap ismét megejtjük ugyanezt. Szinte egész végig tanultunk, csak este volt egy kis nyugi, de akkor el is aludtunk. Mellesleg az idő is ilyen szar volt, szóval fúú.. Sajna jön az ősz, a tél, és elmúlt a nyár, ami azt jelenti, hogy egyre sötétebb lesz, és azt nagyon utálom. Mikor reggel felkelek és MÉG sötét van, és amikor hazaérek meg MÁR sötét van. Szörnyű.

Csütörtökön reggel tehát együtt mentünk suliba. Suli után ott kellett maradnom délutáni tesire, mert az órarendbe már nem fért be +2 tesi óra, és nem bírtam semmi fiktív igazolást szerezni (az osztályom 80%-a szerzett, van aki pl. tűzoltó). Amúgy nem olyan nagy megerőltetés számomra. Tavaly már voltam egyszer bent egy ilyenen, nem tudom emlékeztek-e még, Istvánnal mentem be stb. Szóval nekem nem nagy megterhelés, mert utána meg még együtt is megyünk haza Boldival, mert neki meg 10 órája van. Hétfőtől csütörtökig minden délután van valami foglalkoztatás, pl. röplapda meg ilyenek. Nekem a csütörtöki volt a legszimpibb, az erobik, de végül mondta az új tanárnő, hogy minden héten heti 60 percben gerinctorna lesz. Az első 40 percben kint ültünk a hidegbe tesicuccba és néztük tanárnőnek az osztályának a focimeccsét. Amúgy kb. 6-an voltunk most ezen, de valószínűleg jövőhéten jó ha hárman leszünk. Nagyon élveztem a meccset mit ne mondjak, ott futkározott Noel meg Martin is (az exem Martin, mármint a nyolcadikos exem), egy élmény volt. A maradék 20 percbe meg gerinctorna volt. Tetszett, nem túl megerőltető és jót tesz a hátamnak is. Mondjuk ha csak hárman fogunk járni akkor majd felvetem az ötletet, hogy mi lenne, ha néha azért edzenénk is... csak úgy lazán, pár guggolás stb.. hogy azért mégiscsak tesi legyen.. Mert itthon már semmi időm vagy kedvem edzeni, legalább akkor erősödnék kicsit.

Amúgy most értem haza az első munkanapomból. 4 órát voltam a teszkóba. Holnap is megyek, 6-tól este 10-ig. Fasza. De még ha kapnék érte pénzt. De nem kapok, mert ez még csak a betanítás, és azért nem fizetnek. Szóval majd laza 1 hónap múlva, mikor már vége a betanításnak, kapok egy kis pénzt. Egyébként tetszik, kasszába fogok üldögélni heti 6-8 órát, még nem tudom pontosan hogy lesz a beosztásom, de tetszett. Kiskoromba mindig ilyen kasszás akartam lenni. Amúgy ez az első komolyabb melóm. Egy Martin nevezetű kopasz srác tanít be minket, aki nemrég végzett ott, ahol mi. Régebben sokat láttam a suliba. Mindig azt hittem hogy haldoklik mert leukémáiás, és azért kopasz. Mert mellette ilyen nagy sápadt is. Szóval mindig sajnáltam. Aztán kiderült, hogy nem is, csak ilyen. Na mindegy. Ezt nem említem neki azért. Nagyon jófej, jól elmagyaráz mindent, kedves, szóval nincs vele baj. Mi is gyorsan tanulunk Csengével, merthogy vele vagyok együtt, csak a pékáruk nevének a megjegyzésével vagyok gondba, mert van vagy 100. De kaptam egy lapot, majd tanulmányozom. Ma már ültem a kasszába is, életemben elősször. Az első vásárlóm egy öreg bácsi volt. Csengének meg két jó pali. Na mindegy. Tökre izgultam meg minden, remegett a kezem stb, mert nagyon sok dologra kell odafigyelni, kamerák figyelnek meg aztán a vevők is sietnének a dolgukra.. De nem volt nagy baj, mondjuk egyszer nem húztam le rendesen egy unikumot vagy mit, azt a piát, de mindegy. Martin észrevette. Mert szerencsére ott áll végig mögöttem és segít. Csak az a baj, hogy itt kommunikálni kell emberekkel, én meg nem szeretek beszélni. Meg aztán ha elkezdenek velem kötöszködni, én elfogom sírni magam... Szünetünk nem volt a 4 óra alatt, szóval végig álltunk és sétálgattunk, kemény volt, de kibírható. De azért lehetett volna egy tíz perces szünet hogy igyunk mondjuk vagy együnk egy falatot. Mikor végeztünk, már tiszta éhes voltam, fáradt, fájt a lábam, szomjas voltam stb... Aztán most értem haza. Amúgy már várom a holnapot, mert tetszik.

Suliba egyébként nincs semmi különös. Az a töridoga, amit azt hittem hogy megírtam egy hármasra minimum, hát, egyes lett. Lestem egy nagyot. Az első jegyem az e-naplóba egy egyes volt. Ez az én szintem. De a témazáróra tanulok rendesen, már csomót tudok. Az jó lesz szerintem. 

Ma volt a Szent Gellért ünnepség. Ünneplőbe kellett menni. Uncsi volt. Kint fagyoskodtunk. Ez volt a negyedik ilyenem. Három évvel ezelőtt én kaptam meg a nyakkendőt... már három éve volt. Komoly.

Majd jövök egy hét múlva valószínűleg.

 

Akkor most egy hétösszegző bejegyzés. Vagy mi.

Csak úgy általánosságban: minden reggel 5-kor vagy 6-kor keltem. Elmentem suliba. Elmentem apumhoz. Hazajöttem. Tanultam. Skypeoltam Boldival. Alvás előtt ismét tanultam. Aludtam.

Ezek ilyen minden napi fix programok voltak. Próbálok minden nap tanulni, és eddig egész jól megy. Angolból ma kiselőadást adtam elő, és kaptam rá egy ötöst. Illetve a tegnap írt szódogám 4/5-öd lett, szóval jelenleg az átlagom angolból 4,75. Eddig még csak ennyi jegyet kaptam, de minden nap volt valami felelés vagy doga.

Valamelyik nap elmentünk Csengével szalagavató ruhát nézni. Találtam is egy jót, ma elmentünk Boldival és lefoglaltam. Neki is tetszik. Elintéztük a MelóDiákos cuccot is, jövőhéten pénteken és szombaton megyek, hogy betanítsanak a kasszába, aztán már mehetek dolgozni is szombatonként.

Mit írjak még. Igazából tényleg elég monoton napjaim vannak. Minden nap 9 és 10 között már aludtam, annyira fáradt voltam. Egy kicsit náthás is voltam a hét első felében, de most már jól vagyok (most Boldi a náthás). Ma eljött Boldi suli után apumhoz, és segített kertészkedni meg ilyenek. Aranyos tőle. 

Jövőhétre igazából nincsenek világmegváltó terveim. Ugyanaz lesz mint most. Készülök Boldi szülinapjára, ami jelenleg 1 hónap és 4 nap múlva lesz, de nem baj, jobb előbb felkészülni. 11/4,5 ajándék kész. Várom nagyon.

Nem tudom említettem-e már, de Boldi jelenleg olvassa az eddigi bejegyzéseimet. Naponta 3-mat. Most tart ott, hogy képbekerült ő. Érdekes lehet neki elolvasni ezt az egészet. Nekem is az. 

Amúgy a matektanárom nagyon hülye. Mivel nagyon nincs sorrendje ennek a bejegyzésnek, meg úgy konkrét témája se, gondoltam megosztom ezt veletek. Valahol kedd körül felolvasta a névsort, elősször. Csengével összenéztünk, és már tudtuk, hogy valami nem fog stimmelni az én nevemmel kapcsolatban. Így is volt. Mikor elérkeztünk hozzám, felordított a tanár (a laptopot nézte), hogy "ajajajajaj.... valamilyen..... Mária". Nos, hát az én lennék. Én igazából le se döbbentem meg semmi, halál nyugodt fejjel néztem a táblát, a többiek meg röhögtek. Csengének egyébként nem esett le az elején, hogy ez az én nevem lenne, azt hitte, hogy a tanár elrontott valamit a gépen és azért ajajajajozik, és az a "valamilyen Mária" kifejezés meg egy káromkodás lenne. Vicces volt. Aztán ugye feltettem a kezem, hogy az én lennék, majd megkért, hogy betűzzem le a nevem. Egyébként rohadtul nincs olyan bonyolult nevem. Simán kiolvasható. Annyi benne a nagy varázslat, hogy úgy írják, hogy Sandra, de ennyi. Na mindegy. Amúgy néha vicces. Például amikor szólt, hogy szedjük össze a szemetet a terembe, mert.. idézem: "A szemetelő emberekből lesznek a legrosszabb emberek.. Holnap a szoba közepére csinálnak, holnapután bankot rabolnak, utána meg megfolytják az anyjukat". Hát ezen én egész órán és szünetbe röhögtem. 

Arra is rájöttem, hogy az én álom munkám: gyilkossági nyomozó. Utánanéztem. Nem leszek az. És nem azért mert megijedtem vagy ilyenek. Csak szimplán lehetetlenség. Merthogy én külföldön akarok gyilkossági nyomozó lenni, ott meg külföldiek nem lehetnek azok. Ez mekkora kibaszás már? Úgy lennék az.

Ma suli után azt hittem elhagytam a telómat. Aztán azt hittem hogy ott hagytam a ruhaszalonba, szóval visszasétáltunk. Végül kiderült, hogy a táskámba volt, az egyik könyvben.

Igazából most ennyi. Majd jövök egy hét múlva, vagy ha esetleg rámjön az írhatnék hétköznap. Egyre ritkább ez. 

Most megyek és folytatom az AHS 6. évadát. Eddig jó. Tetszik ez az Investigation Discovery stílus. Közbe iszok a Jégvarázsos bögrémből (szódát). Amúgy az Investigation Discovery miatt akarok gyilkossági nyomozó lenni leginkább. Merthogy kb. 8 éves korom óta azt nézem. Vagy lehet csak benne van a vérembe. Annyira jó lenne basszameg.