Már fél órája ülök a WordPad fölött, de nem tudom elkezdeni, mert Boldi folyton írkál. Na, erre varrjatok gombot. Ki gondolta volna?

Szóval azt hiszem ÉLETEM legfontosabb bejegyzését készülöm megírni, ezért is írtam bele a címbe (három felkiáltójelet), mert ez azért egy elég nagy dolog.

Nem is tudom hol kezdjem.. Fuu. Szóval tegnap ugye ott hagytam abba a bejegyzést, hogy Boldi rámírt. Esküszöm emberi módon képekesek voltunk beszélgetni (!). Fura volt, az biztos, mert általában egy hangulatjellel vagy a személyes kedvencemmel, egy "xd"-vel elintézi azt amit írtam neki, szóval ez, hogy egész mondatokban válaszol, teljes meghökkentést okozott. 

Ma reggel Rolival beszélgettem a buszmegállóba. Elmeséltem neki hogy mi történt. Egyébként nem azért mesélem el minden második embernek a bánatomat, mert azt akarom hogy sajnáljanak vagy ilyenek, de nagyon sokan vannak azok akik tudnak a Boldi iránt érzett viszonzatlan szerelmemről, ezért úgy tartom jogosnak hogy nekik is elmondom. Rolit igazából nem hatotta meg egy cseppet sem, annyit mondott rá, hogy lesz majd egy sokkal jobb (????) meg ilyenek. Aztán mesélt valami horrorfilmről amit hétvégén részegen megnézett, és én annyit röhögtem, hogy azt hittem összepisilem magam. Röviden annyi a történet, hogy a filmben egy démon megszáll egy csajt, és olyanokat mond a pasinak, hogy "kúrj meg". 

A buszra felszállva leültem Boldi mellé, de nem nagyon néztem rá. Sőt, nem is néztem egész utazás alatt a szemébe, de azt vettem észre, hogy ő folyton néz miközbe beszélek, pedig általában csak maga elé szokott nézni.

Ide biggyeszteném azt is, amit tegnap este írt facebookon, idézem:

 

ÉN:

Boldiiiiiiii

nem akarok holnap suliba menni :(

BOLDI:

milyért?

-ly

xd

ÉN:

xdddd

semmi kedvem

BOLDI:

ki tudja, lehet pont most lesz jó

ÉN:

hát kétlem :D

BOLDI: 

reméljük :D
 

Oké, ezt most hagynám is így lógni a levegőbe és folytatnám az előbbieket. 

Ahhoz képest hogy semmilyen szemkontaktust nem létesítettem vele, egész jól elbeszélgettünk. Megkérdezte hogy milyen volt a hétvégém, mire esküszöm olyan bánat képet vágtam, hogy az csak na, és rávágtam, hogy "jó". De mindketten tudtuk hogy hazudok, szóval rögtön utána mondtam, hogy "igazából szörnyű", és közbe kínosan felröhögtem. Nem láttam az arckifejezését, mert ugye nem néztem rá, de visszakérdeztem, hogy neki milyen volt. Erre azt mondta, hogy elment. 

 

B: Amúgy majd mondok valamit.

É: Jó.

B: Ezzel kapcsolatban.

É: Mivel? A hétvégéddel kapcsolatban?

B: Neeem, mással...

 

B: Ne menjünk be nulladikra. 

- Nos, ezt minden áldott reggel elmondja, de sosem gondolja komolyan, szóval ismét rávágtam úgy, mint mindig, hogy:

É: Jólvan. 

B: De kajak.

É: Mondom hogy jó.

B: De most tényleg megtennéd?

- Itt esett le, hogy ő ezt most komolyan gondolja. 

É: Hát... nem tudom.. Jólvan.. Ne menjünk be.

- Ezután vagy öt percig azon agyaltunk, hogy mégis A) hova menjünk hogy ne lássanak minket a tanárok, B) hogyan fogjuk igazolni azt az egy nyomorult órát. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy elmegyünk a plázába és leülünk a padra. Természetesen ÍRTÓZATOSAN kíváncsi voltam hogy mégis mit akar, és mi olyan fontos hogy hiányozzon emiatt egy tanítási órát (!). 

A pláza felé megszólalt, hogy: "de bemehetsz nyugodtan nulladikra, mert tudom hogy nem akarsz hiányozni", és ez olyan jól esett, mert emlékezett arra, hogy mondtam neki hogy egy órát se akarok hiányozni idén. Tavaly is ez volt ugye a célom, de tök beteg lettem, szal idén akartam ezt elérni mindenképp. Mondtam neki, hogy "nem baj", és tényleg ott aggódott amiatt, hogy ezért nem fog megvalósulni a tervem. Amúgy eskü tök ideges voltam hogy most emiatt lesz hiányzásom xD De gondoltam nem baj, biztos valami fontosról van szó. Amúgy megvoltam győződve arról, hogy ismét csak elakarja mondani hogy nem érez semmit meg ilyenek, tudjátok, csak hogy még egyszer jól belémrúgjon. 

Én őszintén leírom: voltak ötleteim, de egyikbe se éltem bele magam, tényleg halál nyugodt voltam. Úgy voltam vele, ha ezt a hétvégét túléltem, akkor mostantól már mindent túlélek.

A plázába aztán leültünk a padra. Velünk szembe a papír írószer volt, mellettünk a CBA ahova régen mindig jártunk. Ahol most ott volt Klaudia meg Luca. Akik láttak minket beszélgetni. Biztos csodálkoztak hogy mégis miért ülünk ott. Hát nem csak ők csodálkoztak.

Ezután vagy 3 percig néma csöndben ültünk. Nagyon vicces volt amúgy, mert ugyanaz történt mint pénteken, csak most nem én izgultam halálra magam, hanem Boldi. Tényleg ezúttal én ültem ott halál nyugodtan, Boldi meg ott remegett. De kajak, a lábával így csapkodta a földet, fullra levágós volt hogy izgul valami miatt. A péntek-előtti-Szandi még ebben az esetben tuti ott izélt volna, hogy "úristen, szeret" meg ilyenek, de most nagyon nem is agyaltam azon hogy ugyan mit akar. Csak úgy ültem ott, majd megszólaltam: "most egész végig néma csöndben fogunk itt ülni?". Aztán megszólalt. És úristen. Na ez egy olyan pillanat volt, amit nem nagyon tudok szavak foglalni. Megpróbálom idézni.

 

"Nagyon sokat gondolkoztam a hétvége alatt ezen... Átgondoltam mindent alaposan és rájöttem, hogy én is többet érzek mint barátság."

 

Nahm, hát ja. Most próbálom megfogalmazni a reakciómat, de nem nagyon emlékszem rá. Azt tudom hogy elkezdtem röhögni (?) és mondtam neki, hogy "aha, jó, persze". Arra gondoltam: "Ez nem normális. Miért akar még jobban megbántani?" Aztán mondta, hogy "tényleg". Nálam meg így teljesen elvágták a szalagot, csak ültem ott és félpercenként váltakoztak a reakcióim: sokk, boldogság, idegesség. Ezek így folyamatosan váltakoztak. Ja, és fel se fogtam rendesen mit mondott. Azóta se amúgy. Vagyis az agyam egyik fele felfogta, de a másik nem... Szóval erre gondolok, hogy "hé, Boldi azt mondta, hogy többet érez", és így ennyi is volt, nem igazán esik le hogy mi van, mert nem tudom egyszerűen elhinni. Tényleg nem. Az meg egy külön történet, hogy Boldi szájából ilyet hallani... Mellesleg én még Boldit így izgulni soha nem láttam. Ilyen szentimentális dolgokat kimondani meg pláne nem.

Szóval ezután nemes egyszerűséggel közöltem vele, hogy "nem normális" és hogy "én tuti bemegyek nulladikra, mert én ezt nem birom". 

 

É: Tudod mennyire tönkretettél? Teljesen eltörtem a hétvége alatt.

B: Mi? Mit törtél el?

É: Semmit! Én törtem el!

B: De mit?

É: ELTÖRTEM, én, belül.

B: Jaa, azt hittem valami vázát vagy valamit eltörtél...

 

Amúgy tök őszintén beszéltem vele. Szóval fullra elmondtam neki hogy én a hétvégén betegre sírtam magam és szinte kiszállni se tudtam a kocsiból annyira bőgtem. És még csak nem is szégyelltem ezt a tényt, hogy hé, azért mégse kéne elmondani... LESZARTAM! Tényleg elment az eszem!!! De olyan aranyos volt a reakciója. Mármint mikor mondtam neki ezeket, akkor így összeszorította a szemét meg olyan arcot vágott, minta fájna neki valami, és mondta, hogy "jajj". 

Amúgy nem tudom milyen rakcióra várt, talán azt várta hogy a nyakába ugorjak vagy megcsókoljam, gőzöm sincs, helyette ültem ott mint egy szerencsétlen és néztem magam elé. Mondtam neki, hogy "örültem volna ha ezt mondjuk pénteken közlöd és nem most, megkönnyítetted volna az életemet", mire ismét vágott egy olyan fájdalommal teli arcot. Esküszöm aranyos volt, sose láttam még így. Kajak olyan mintha most azt mesélném hogy mit álmodtam. Nem tűnik valóságosnak... egyáltalán.

Folyton nézegette az időt, hogy időbe elinduljunk miattam hogy beérjek nulladikra. Komolyan mondom, olyan aranyos volt. De közbe tök dühös voltam rá, mert itt játszadozik az érzéseimmel. Majdnem belebetegedtem a bánatba, erre így közli pár nap múlva, hogy ja, amúgy mégis érez valamit. Visszafele mikor éppen csöndben sétáltunk, közöltem vele szomorúan, hogy "Boldi, te teljesen kikészítessz engem lelkileg", mire mondta szomorúan, hogy "sajnálom". 

Megbeszéltük hogy ezt majd még megbeszéljük részletesen is, csak már becsöngettek meg minden. Számoltam, és majd csak csütörtökön reggel (!) tudunk erről beszélni. Holnap ő 10-re megy suliba és este 6-ig bent lesz, napközbe meg nem nagyon fogunk találkozni max. futólag a folyosón. Addig szerintem megőrülök, de mit bánom én már. 

Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz most. Konkrétan bevallottuk egymásnak hogy érzünk valamit egymás iránt. Most már minden rajtunk múlik. Mondjuk eddig is rajtunk múlt, de most legalább csináltunk valamit. Még mindig nem dolgozta fel az agyam hogy ez TÉNYLEG megtörtént... 2 éve várok erre, és most megtörtént, és nem hiszem el.

A suliba gyorsan elköszöntünk mert már becsöngettek. Matekra éppenhogy beestem. Köszöntem tanárnőnek aztán Csengével közöltem sápadtan, hogy "beszélnünk kell". Ő ugye semmit sem tud erről a Boldis dologról, csak annyit, hogy legjobb barátok vagyunk. Szóval mikor közöltem vele elhaló hangon, hogy "Boldi azt mondta érez irántam valamit", tökre ledöbbent. A duplamatek abból állt, hogy én ledöbbenve és sápadtan néztem magam elé, Csenge meg néha feltett pár kérdést vagy éppen azt mondta, hogy "ez tök jóó". Amúgy direkt próbáltam rejtélyes maradni Klaudiáék előtt, szóval direkt úgy beszéltem Csengével hogy annyit meghalljanak, hogy Boldival most egy komoly dolog történt, de azt nem, hogy tudják is mi történt. Ők persze hallgatóztak is, tök egyértelmű volt. Vivi kiment a kukához óra közepén és ahogy jött visszafele, odaszóltam neki, hogy beszélnünk kell sürgősen. Szóval szünetbe elkísértem a boltba és közbe elmeséltem neki mindent. Ugye ő az egyetlen aki 100%-osan tudja a sztorit. Örült neki és gratulált (?). A suliba találkoztam Viktorral is, akinek szintén közöltem a híreket és ő is nagyon örült nekem. Irodalom előtt meg Dáviddal futottam össze, és vele is közöltem a híreket, aki szintén örült, sőt, meg is ölelt, és mondta, hogy "én megmondtam". Meglehet nekik a véleményük a Boldival való kapcsolatomról, az már egyszer biztos. Egyik nap sírok miatta utána meg nem lehet levakarni a vigyort a pofámról. Elkezdi Boldi fészen: mondj valamit :) 

Emlékeztek amikor nyáron elbőgtem magam amiért írt 3 mosolygós fejet??? Most meg szinte minden szava után ír, és ilyeneket kérdez! Én ezt nem hiszem el. Ha valaki pénteken ezt mondja nekem, tuti neki megyek.

Amúgy egész nap azon agyaltam, hogy mi van ha Boldi időközbe meggondolja magát. Úgy értem hogy napközbe. Az, hogy reggel még azt mondta, az oké, de mi van, ha később már más lesz? Nála sose lehet tudni... Lásd most is. Pénteken még "csak egy barát" voltam neki, erre ma közli, hogy több. Amúgy a helyetekbe tuti nem hinném el ezeket a pofázásokat. Ezek annyira szürreálisak hogy én se hiszem el, szó szerint, nem hogy még ti. Szóval én nem lepődnék meg ha most jönnének a kommentek, hogy HAZUG KURVA, de esküszöm az életemre hogy igazat írok...  

Napközbe csomószor úgy voltam vele, hogy én most odamegyek Boldihoz és lesmárolom. Esküszöm ilyen beteg gondolatok játszódtak le a fejembe. Amúgy összesen kétszer láttam ezután. Egyszer tesi előtt, akkor köszönt is, de nagyon fura volt, egyszerűen a nézése meg a köszönése is más volt. Csenge szerint ezután a haverja (Peti) hátrafordult és engem nézett. Mert természetesen ott volt ő is. A másik pedig suli után volt amikor 1 órát vártam a buszra. Csenge odajött Vivivel, de elküldtem őket (?) hogy talán most beszélünk Boldival, erre az a nyomorult becsöngetés után 5 perccel ért le és csak egy köszönésre jutott idő. Ami véleményem szerint elég semleges köszönés volt, nem is mosolygott meg semmi. Lehet fél. Vagy izgul. Vagy nemtom.
Most jut eszembe amúgy hogy matekon a hétvégi CC partiról beszélgettünk a tanárnővel. Én ugye nem voltam ott, de Rebeka igen, és mesélte hogy volt ott egy ilyen pornószínésznő aki különböző dolgokat dugdosott fel magának (!) pucéran. Meg hogy beletett valamit a szájába és ott lent húzta ki.. Kérdem én, ilyen hogy a bánatba lehetséges?? Keresztülment a belsőszervein vagy mi a fasz? 
Most hogy ez a dolog (?) folyik Boldival, nem igazán tudok másra koncentrálni, szóval sajnálom ha ilyen hiányosak a bejegyzések mostanába (az elmúlt 2 napba). Majd igyekszem, de az ilyen dolgok mellett nem nagyon érdekel más.
Ja, amúgy ma Dani kifejezetten jól nézett ki és kifejezetten aranyosan köszönt, szóval én már teljesen el vagyok veszve. Tudom hogy most tök jó minden (?)  Boldival és lekéne szarnom Dánielt, de mégis érdekel. Talán azért mert nem fogtam még fel a dolgokat.
Hazafele a buszmegbe találtunk Vivivel wifit, és amint beléptem a messengerbe, máris rámírt Boldi. Rendesen elkezdtem csapkodni a levegőt a buszmegbe és ott ordítottam, hogy MI A FAAAASZ VAN EZZEL A GYEREKKEL. 2 nap egymás után is rámír????????????????? És azóta is beszélünk! Konkrétan délután 3 óta beszélgetünk, és most van 7 óra!!!!! És szinte megállás nélkül.. normálisan!!!!!!!!!!!
Most mennem kell, mert Csenge megparancsolta hogy írjak puskát pénzügyre. Majd jövök holnap. 

 

1 | 2

1 | 2