- Miután megírtam a lenti bejegyzést, neki is fogtam az új kinézetnek :D Tulajdonképpen majdnem ugyanaz. Tudom, azt írtam sötét lesz, de egyszerűen régen olyan sok fekete/sötét kinézetem volt, hogy már  nem tudok olyat csinálni. :D Remélem komfortosabb így olvasni, de ha nem, akkor bocsi. :D Igyekszem majd a következőt sötétebbre csinálni :) Na ennyit akartam. Laurától meg bocsi, hogy így átvertem :DDDD Ja, és lett  chat. :)  - 
Üdv :) Éppen egy lelki sokkon vagyok túl. Éppen zenét hallgattam és eluntam az életem. Tekergettem fel-le a blogom (néha megesik), amikor megakadt a szemen valamin. Hozzászólások (1). Na mondom, biztos valami hírdetés valami arab pasitól. De nem. Hát emberek, mikor elolvastam a hozzászólást, majdnem elbőgtem magam. Bekéne szereznem egy chat-et, akkor könnyebben szemen tudnám tartani az ilyeneket. Kedves enn! Nagyon szépen köszönöm amit írtál! :) Borzasztóan jól esett. Köszönöm a kritikát is. Szerintem megfogadom, és keresek valami sötétebb hátteret, vagy valamit ügyködök, mert mikor hajnalba feljövök írni, akkor kissé kellemetlen nekem is. :D Húú, nem is tudom mit írjak még, tényleg nagyon köszönöm! :)) Nem fogom abbahagyni, az biztos. Imádok írni. :)
Mostanában mindig hajnali 2kor megyek aludni, mert folyton Star Stablezok. Az egy lovas PC játék. Eddig GTA-ztam non-stop, de most már SS-zek. Elég gyerekes, de tök jó buli. Tegnap megnéztem egyébként (hajnali 1-kor) egy borzasztóan jó filmet. Az a címe, hogy Testcsere, és ennyit szerintem még életemben nem röhögtem egy filmen. :D Ma meg egész nap a Vámpírnaplók első évadát töltöm. Harmadjára nézem meg az első évadot, de olyan jó. Ian borzasztóan szexi. Most összevissza írkálok megint, de úgy unatkozom, hogy ha nem írok valamit, akkor kiugrom az ablakon. Bár nagyot nem esnék. Na mindegy. Tiszta forever alone vagyok mostanába. Néha eljön Martin, de egyébként egész nap a gép előtt ülök és nyomkodom. Vagy ütöm. Részletkérdés. Laurának hála végre nekifogtam kidíszíteni a szekrényemet, mert nyomtatott ki nekem pár képet. Innen is köszönöm neki. Ő egyébként azért olvas, mert ráparancsoltam. Most nem tudom, hogy kimerjem-e rakni a képet róla, mert rajta vagyunk Martinnal, de egyefene, úgyis lekicsinyítettem. Akit érdekel, katt IDE. Ed Westwick a férjem. Csak ő még nem tud róla. Ennél egyébként még sokkal több kép lesz. :) Bájdövéj, elkezdtem Tumblörözni. Elég kezdő meg nem követ egy lélek se, de úúú, tökre megszerettem a támblörözést. KATT. Nem írtam el a címét, direkt ilyen lett. Komolyan mondom, tumblörön minden normális név foglalt. Szóval kénytelen voltam kihagyni egy betűt. (?) A mai terveim: semmi. Később elugrok talán apumhoz, bár nincs túl szép idő és kedvem sincs igazán.. aztán hajnalig vámpírnaplókat nézek, és GUESS WHAT! Ma új PLL rész, már le is töltöttem, csak felirat kell még hozzá. Szerintem estig felrakják azt is. Végre vannak terveim a hétre!! Csürtökön megyek Petrához filmezni (Síri találkozások 2), illetve ekkor lesz Ed Westwick 26. születésnapja, szóval egész nap ünnepelni fogok. Pénteken megyek beiratkozni és angol tesztet írni az új suliba, illetve jön Martin filmezni (........). Szombaton tuning találkozó kint a faluba. Onnantól kezdve pedig bezárom magam a szobámba és egész nap StarStablezok. Jó kis nyár. Janem.  Egyébként ismét fura dolgok miatt kezdek el aggódni. Bár szerintem most ez jogos aggodalom.. Tegnap itt volt Martin, és filmeztünk. (Míly meglepő). Ja, amúgy a Rémálom az Elm utcábant néztük, nem is rémisztő, lehet meg nézem ma megint. Jó film. Na vissza. Szóval itt volt, filmeztünk, neteztünk meg ilyenek. Hát az ilyenek alatt nem a smárolást értem (....................... most erre mit írjak.) Feljött megint, hogy filmezzünk. Nagy életkedvet színlelve helyeslően bólogattam, majd kikerestünk egy jó filmet (Sinister) amit már le is töltöttem. Azt hittem, majd mondja, hogy most nézhetnénk nála (elviszem hozzá a laptopot), de nem mondott semmi ilyesmit. Értitek, mintha magától értetődő lenne, hogy mindig nálam filmezünk/lógunk. Egyszer voltam nála (!) ő meg négyszer (!). És ez olyan fura. Nem tudom miért nem hív el magához. Néha az jut eszembe róla, hogy olyan éretlen. Gyerekes. Nem külsőleg, mert külsőleg.. fuhh, szerintem elmenne középiskolásnak. De belülről olyan éretlen. Már másodjára esek bele abba a "hibába" hogy egy nálam fiatalabb pasival jövök össze. És ez most nem az antiszoc énem. Ezt a rendes énem mondatja (iratja) velem. Petra nem írt erre semmit, csak hogy ez tényleg fura, Laura meg azt írta, hogy lehet hogy szégyelli a szobáját (what???). Pénteken ha jön, és megint feljön a filmezés, mondom neki, hogy jó majd meglátjuk. És amíg ő nem hív el magához, többet én sem hívom. Tegnap este lefekvéskor azon agyaltam, hogy majd szeptembertől, a középiskolába rengeteg fiú lesz, akik érettek, akik lekapnának bármikor. Aztán rájöttem, hogy miken gondolkozom, és gondolatba fejbevágtam magam egy székkel. Én tényleg szeretem Martint (?) de olyan fura néha, nem igazán tudom elképzelni magunkat szeptemberig.. Vagy szeptember után.. Én más suliba megyek, ő itt marad, alig fogunk találkozni, ott lesz egy csomó (helyes) pasi, és mivel nem vagyok bele ellenálhatatlanul szerelmes, valószínűleg úgyis szakítanék. De szar ezt leírni.. De ez az igazság. Multkor elmentem az új sulim előtt, és körülbelül 20 pasi pislogott vissza rám, én meg vissza. Jézus. Azok aztán pasik voltak. De most nem??? Ha oda fogok járni minden nap, új embereket ismerek meg, gondolom lesznek majd "bulik" meg ilyenek.. és ott 100% összeismerkedek valami jó pasival, aki kedves, jól néz ki, én meg majd beleszeretek, és rájövök hogy Martin ott van még nekem, végül szakítok Martinnal, majd rájövök hogy az a másik pasi egy nagy bunkó pöcs, aki csak a lyukamra megy, aztán megint bőgök hónapokig. Szép kis tervek. Imádom a pozitív énem. Kár, hogy nem létezik olyan. 

Egy levél.
Viktor!
Rögtön belevágnék a közepébe. Hiányzol. Hiányoznak a régi beszélgetéseink. Most leginkább azok. Emlékszel a téli szünetre, mikor órákon keresztül beszélgettünk facebookon? Mikor megállás nélkül, 6-7 órákat végigdumáltunk? És mindig volt témánk.. mindig tudtunk miről beszélni. Sosem volt kínos csönd közöttünk. Be nem állt a szánk, ha úgy vesszük. Te voltál a legjobb barátom akkor. Reggel mikor felkeltem, rögtön rádírtam. Vagy pedig fordítva. És ez volt a legjobb dolog az egészben. Mikor te írtál rám, te kérdeztél tőle, te érdeklődtél irántam. Mikor éreztem hogy kedvelsz, és szeretsz velem beszélgetni. Ez volt a legjobb része. Minden pillanatát élveztem annak az időszaknak. Bármit megtudtam veled beszélni, és így volt ez fordítva is. Bár az iskolában, személyesen nem igazán beszélgettünk soha, csak ritka esetekben, mégis úgy éreztem te vagy a lelki társam. Kezdtem beléd szeretni, tudod? Sőt, ami azt illeti, már előtte is szerettelek, de ez már egy teljesen másik történet. Te voltál akkoriban a legfontosabb nekem. És ha valaki megkérdezi tőlem, melyek voltak életem legszebb időszakai, 2012 telét biztosan odasorolom. Ha arra a télre gondolok, félig elfog a boldogság, félig pedig a szomorúság. Az a tél egy kezdetet is, meg egy véget is jelentett. Előtte is nagyon kedveltelek, borzasztóan. De mikor napiszinten beszélgettünk mindenféle hülyeségről és fontos dologról, mikor éreztem hogy bízol bennem és én is bízhatok benned, akkor jött el az a pont, mikor tudtam, hogy szeretlek. Mikor megláttam facebookon hogy fent vagy, akkorát dobbant a szívem, hogy féltem még te is meghallod. Gondolhatod, mit éreztem mikor rám írtál. Amikor felvillant a chat ablak, elöntött a boldogság. Sőt, ha láttam a nevedet, már akkor is elmosolyodtam. Mindig ott motoszkáltál a fejemben. Mindig. Fürdés közbe, evés közbe, alvás előtt és után, este te voltál az utolsó, reggel pedig az első gondolatom. Az iskolában sokat szemezgettünk, mosolyogtunk egymásra. A radiátornál és az osztály előtt szüneteket beszélgettünk végig. Legszivesebben megöleltelek volna minden beszélgetés után, és megköszöntem volna hogy vagy nekem. De sosem tettem, mert mindig féltem. Tudod mitől? Hogy elutasítassz. Hogy te csak barátként tekintessz rám. Tudniillik, 2010-11-ben rengeteget sírtam miattad és szenvedtem egyaránt, mert akkor is elutasítottál. Azt hittem most más lesz, de végig bennem volt az a gondolat, hogy ne! Nem szabad, mert megint fájdalmat fogsz okozni. Emlékszel a szilveszterre? Mikor végig beszélgettük, a VIVA TV slágerlistáját kibeszéltük, végül a házunk előtt csöveztünk, röhögtünk és beszélgettünk? Ezek kis, apró dolgok, de számomra a világot jelentették. Aztán egyre többet beszélgettünk, teljesen összenőttünk. A szünet alatt egyszer sem találkoztunk igazán, pedig én akartam, de te valahogy sosem. Pedig hidd el, ha akartál volna, láthattál volna. Nem egyszer ajánlottam fel, hogy menjünk ki. Te a hidegre hivatkozva mindig lemondtad. Kínos. Csak ennyit írok. Emlékszem, egyszer szünetben azt mondtad, hogy mi ketten olyanok vagyunk, mintha a Kínos című sorozatban szerepelnénk. Nem mondtam, mert nem mertem, de én is ugyanerre gondoltam. Boldog voltam veled. Végre valahára azt éreztem, hogy kezdessz megkedvelni, még olyan merész gondolataim is támadtak, hogy esetleg megszeretsz. Bátorságot vettem magamon. Úgy éreztem tényleg kedvelsz. Annyi közös volt bennünk. Csilis popcorn. A születésnapod, amikor megöleltél. Szerintem te ezekre már alig emlékszel, de nekem olyan, mintha tegnap lett volna. Olyan jó volt látni, mikor röhögsz a vicceimen, vagy mikor elmosolyodsz mikor meglátsz. Visszatérve: bátorságot vettem magamon, és közöltem veled, hogy kedvellek. Te azt válaszoltad, te is kedvelsz. Minden összejött. Azt hittem, most majd együtt leszünk, hiszen eddig is úgy tünt: annyi különbséggel hogy nem csináltunk romantikus dolgokat. Facebookon aztán közölted velem, hogy nem. Neked csak barát vagyok. Ismét széttörted a szívem. Darabokra. Mikor megírtad, éppen a sötét szobában ültem, és zenét hallgattam. A székemen ültem, nyomkodtam a telefont. Egyik percben még mosolyogtam, mint mindig, amikor beszélünk, a következőben pedig sírvafakadtam. Csak sírtam. Hosszú percekig, talán órákig. Onnantól kezdve pedig mindent megváltozott. A beszélgetéseink megritkultak, élőben már éppenhogy köszöntünk egymásnak. A suliba menve sírtam, a suliban sírtam, hazafele sírtam, fürdés közben és még evés közben is sírtam. Nem volt étvágyam, egész nap csak zenéthallgattam volna és sírtam volna. Te úgy tettél, mintha mi sem történt volna. Időközben összejöttél Laurával, ami mégjobban bántott, mert régebben, emlékszel, régebben, amikor jóba voltunk és megosztottuk egymásnak a titkainkat, lehordtad Laurát a fekete földig. Aztán tessék: összejössz vele. Még jobban eltörtem. Egy kibaszott lufi voltam, amibe beleszúrtak százszor egy tűt. Vagy azt is írhatnám, hogy egy darts tábla voltam, amin kedved szerint játszhattál, és mindig középen találtad el. Azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, nem kívánom senkinek. Amikor láttalak Laurával ölelkezni a folyosón, és éppen összeakadt a tekintetünk.. mintha láttam volna valamiféle megbánást és sajnálatot a szemedben. Mintha. Aztán szakítottatok, és Laura mondta nekem, hogy rövid kapcsolatotokban végig úgy érezte, te engem szeretsz. Akkor megint elöntött a forróság, a boldogság, amit olyan régen nem éreztem már... De figyelmeztetett az agyam, hogy NE! Ne ess be neki! A szívem pedig csak dobogott, egyre hevesebben. Ismét elkezdtünk Facebookon beszélgetni, de már a nyomába se ért a régi beszélgetéseinknek, úgyhogy abba is hagytuk. Rájöttünk, legalábbis én biztosan, hogy ez nem fog menni. Egyébként ez alatt a hosszú idő alatt el sem tudod képzelni, hány fiú akart velem járni. Még én sem hiszem el. De én mindegyiket elutasítottam. Pedig visszatekintve nem lett volna baj, ha egyikkel akár összejövök, mert nagyon megbántam, hogy dobtam őket. De miattad mindegyiknek kiadtam az útját, mert én téged szerettelek végig. Tudod mi erősebb a fájdalomnál is? A remény. Mert végig ott volt bennem, hogy talán, talán most sikerül. Időközben egyébként rengeteg közös emléket szereztünk. Szeptember 8, szilveszter, satöbbi. Nagyon köszönöm ezeket a pillanatokat. Tényleg. Ezek a kis apróságok jelentették nekem a világot. Aztán nagynehezen, de túltettem magam rajtad. Kavartam Leventével, Gergővel, meg még pár sráccal. De valahogy végig ott motoszkáltál a fejemben, hiszen láttalak minden nap. Próbáltam nem rád nézni, próbáltalak kerülni. Mert te egyet jelentettél nekem a fájdalommal egybekevert szerelemmel. Sikerült elfelejteni. Egyre ritkábban gondoltam rád. Összejöttem Gergővel, akkor pedig végképp nem érdekeltél. Szakítottunk 1 hónap után Gergővel, és kinek a karjaiba futottam? A tiédbe. Rögtön rád írtam Skypeon, hogy elmeséljem a dolgokat, hogy kiöntsem a szívem. Te végighallgattál. Végig, egész idő alatt akkora egy pöcs voltál! Apró dolgokkal tudtál örömet szerezni, de apró dolgokkal tudtál felidegesíteni és megbántani is. Szerintem neked ezekről mai napig fogalmad sincs. Megint jóba lettünk, és bár ez sem volt olyan mint régen, ismét jól éreztem magam. Nagyon. Most facebook helyett inkább élőben beszélgettünk. Ez már idén nyáron volt, május környékén. Emlékszel, mikor a füldedet cseszegettem állandóan? Te meg az orromat. Nagyokat röhögtünk. Mindig hazakisértél, és bár Martin mindig ott volt gyertyatartónak, azért jó volt. Talán ha ő nincs ott mindig, akkor talán... talán... Látod, megint a remény. Bár ha Martin nincs ott, valószínűleg be se jössz. Mindegy. Észrevettem, hogy Petrával és Laurával is ugyan ezt csinálod. Megint eltörtem. De most nem ejtettem érted egy könnycseppet se. Felálltam a padlóról és azt mondtam magamnak: nem fog megint megbántani. Úgyhogy mosollyal az arcomon mentem el melletted úgy, hogy rád se pillantottam. Azt akrtam hogy fájjon neked is úgy ahogy nekem fájt. De szerintem észre sem vetted, hogy már nem basztatom a füled. Neked végig csak egy játékszer voltam, mind a 3 év alatt. Én viszont szívből, teljes szívemből szerettelek. Önmarcangolásba is kezdtem miattad, eldobtam és elhanyagoltam miattad a barátaimat, a családomat, mindent és mindenkit. Nem érte meg. Persze voltak jó pillanataink, sok boldog percet okoztál, de fele annyit se, mint szenvedést. Furcsán hangozhat ez tőlem, mert nem mutatom ki ha fáj valami, hanem magamba folytom. Talán az egészből te észre se vettél semmit. Valószínűleg. Végül összejöttem Martinnal, ez még jelenleg is tart. De akkor miért írok most neked egy levelet? Nem tudom. Folyton ott vagy a gondolataimban, mindig eszembejutsz, az agyam rejtett zugában ólálkodsz. Ha meglátok egy szerelmes idézetet, te jutsz eszembe és összeszorul a szívem. És nem tudom hogy örüljek-e vagy ne, hogy szeptembertől ismét egy suliba járunk. Nem szeretlek már. De nehezen felejtelek. Te voltál az első szerelmem, még ha egyoldalú volt is az egész. De tudom, hogy te is kedveltél, talán még jobban mint egy barátot. Nem értettem, hogyha annyi pasinak bejövök, annyi pasinak jó vagyok, akkor neked miért nem? Miért nem voltam neked elég jó? Ez a kérdés több milliószor felmerült bennem az évek során, de választ sosem kaptam. Egyszerűen nem voltam hozzád elég jó. Olyan keveset sikerült kapnom belőled, de te mindent megkaptál belőlem. 

Sziasztok! :) Ez most nem blog, inkább amolyan idézetgyűjtős bejegyzés lesz, ahova a kedvenc idézeteimet gyűjtöm. Van amelyik saját. Érdemes őket elolvasni, szerintem nagyon jók.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nélküled nem vagyok boldog, mert az vagyok… csak nem teljesen. Még mindig szeretlek, csak már magtanultam csendben elviselni. //// Amíg élek, azt fogom érezni, hogy mit keresek itt ezen a világon… Miért születtem meg? Van aki azt mondja értékes ember vagyok, szerethető… mégis úgy érzem, túl sokszor kérek elnézést azért, aki vagyok. Ugyanakkor néha mégis megkérdezem magamtól, hogy ‘hol van az a lány, aki voltam, vagyok, netán lehetnék?’ általában azt mondják, megérdemled a boldogságot, ezután már minden jó lesz. Mikor? Annyi fájdalom ért már az életben, csalódás, bánat, lemondás… 
Úgy szeretnék megszabadulni a sok tehertől, és nem mindig hinni, bizni, reménykedni egy jobb jövőben… Hanem szabadon élvezni az életet, igazán… nem tudom, milyen ez az érzés…Tudom, hálás lehetek még így is sok mindenért, amit kapok. Nem felejtem el. Emberekért, akiket ajándéknak tekintek - még ha nincsenek is sokan. De én vajon mit jelentek/jelentettem mások életében? És ha nem lennék, vajon hiányoznék? Sokszor azokat bántom meg, akik szeretnek… úgy sajnálom. De néha vannak pillanatok, amikor ordítani tudnék, hogy mennyire nem értenek meg… Néha megszakad a szívem is… Aztán felállok újra és újra, met képtelen vagyok feladni… Amit nem tudok megbocsájtani, ha levegőnek néznek… Pedig megtanulhattam volna már, hogy ne azokkal foglalkozzal, akik nem szeretnek, hanem azokkal, akik igen…meg is kapom, hogy ‘magaddal törődj, ne másokkal… a saját életed érdekeljen’, talán igazuk van és megfogadom. Amiben hiszek, hogy mindennek van oka… azt is mondják, hogy amire szükségünk van az ránk talál… remélem így lesz! Olyan sok mindent szeretnék még átélni… és megtenni. És csak egy életem van...  //// Bármennyire is lehetetlen, én akkoris hiszek benne, hogy van még közös jövőnk.. //// Számomra Ő egy elérhetetlen álom marad, aki más kezét fogja és az én szívemet töri darabokra…/// Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, gondolsz e egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit,  amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a Te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán…remélem így van. …/// és az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egszer történik meg és bármennyire szeretnénk is, ugyanaz az érzés már sose lesz meg, soha többé nem érezzük magunkat 3 méterrel a felhők fölött… /// Visszaolvastam a legelső beszélgetéseinket… és innen már bizonyithatóan tudom, hogy azóta szerelmes vagyok beléd, amióta ismerlek... /// Egy kis ideig megpróbáltalak utálni, vagy tudomást se venni az irántad érzett érzéseimről… és ez sokkal rosszab volt, mint szinte reménytelenül szeretni téged… /// Annyira hiányzol, és annyira fáj minden… nem tudom szavakba önteni amit érzek. Szívem szerint mindent eldobva rohannék a karjaid közé.. De nem tehetem. Belehalok ebbe az érzésbe, mégis mindennél többet jelent nekem. /// Olyan szar amikor minden régi emlék feljön…. és eszembe jut hogy régen kurva boldog voltam.. /// Nem tehetek az ellen, amit még mindig irántad érzek. próbáltalak felejteni, kitörölni a szívemből, közömbösnek tűnni előtted, de rá kellett jönnöm, hogy a szívemet nem csaphatom be. /// Jobban szeretlek, mint valaha. Minden napra, csak egy programot választ az agyam és a szívem, még pedig téged. Veled kelek reggel, és veled fekszem este. Néha órákon át az eget bámuom és rád gondolok, olyan jó lenne ha megéreznéd hogy hiányzol nagyon. Egyszerűen megfojt az a tudat, hogy már nem vagy velem…/// Állandóan hiányzol. Folyton csak rád gondolok. Mikor felkelek, mikor úton vagyok valahova, mikor hülyéskedek a haverokkal, mikor nyaralni vagyok, mikor hazafelé battyogok, közben zenét hallgatok, nézem a tájat, mikor leveszem a cipőm, mikor leülök az ágyamra, mikor valami iszonyatvicces vígjáték megy, mikor pakolok, mikor zuhanyzom, mikor lefekszem, mikor alszom. aztán megint kezdődik minden elölről. Rettenetesen hiányzol. /// Szeretek veled lenni, mert ilyenkor jól érzem magam. Szeretek hozzád bújni, mert ilyenkor biztonságban érzem magam. Szeretem amikor megcsókolsz, mert ilyenkor minden gondomról megfeledkezek. Szeretek veled kézenfogva sétálni, mert ilyenkor úgy érzem büszke vagy rám. Szeretek a szemedbe nézni, mert ilyenkor hihetetlen boldog vagyok. /// Voltatál már annyira szerelmes, hogy már akkor is mosolyogtál, amikor a telefonodba láttad a nevét? voltál már olyan boldog, mint akkor, amikor érzed, hogy te vagy neki a legfontosabb? Volt már részed olyan hiányba, amikor az ő érintése, ölelése, csókja, illata hiányzott? /// Összecsomagolta minden holmiját, kijelentkezett az élet szállodájából, és most éppen lefelé tartott a lifttel a pokol előcsarnokába…/// Van hogy már annyira fáj… hogy már sirni sincs erőd. /// Egy nap, amikor már nem leszek melletted, hiányozni fogok neked! egy nap, amikor már továbbléptem… hidd el, hiányozni fog minden, amit most eldobsz magadtól. hiányozni fog a mosolyom.. amikor minden ok nélkül őszintén rádmosolyogtam. hiányozni fog a nevetésem.. és a közös nevetéseink. A  viccelődéseink… mert ne tagadd, volt idő, mikor te is jól érezted magad velem! Hiányozni fog az aggódásom, hogy bármi ostobaságot tettél, én aggódó tekintettel figyeltelek. Hiányozni fog az érintésem, a szavaim, a tekintetem.. de még az is hiányozni fog, hogy idegesítselek. sőt, még a veszekedéseink is hiányozni fognak. Idővel majd.. amikor rájösz, hogy valójában szerettél, csupán túl büszke, és kalandvágyó voltál, hogy ezt beismerd, és mellettem maradj!…akkor majd.. csak annyit mondhatok: sajnálom! Sajnálom, hogy most hiányzom, akkor, amikor már túl késő! /// Borzalmas érzés, amikor te bármit megtennél egyetlen egy személyért, ő meg észre sem vesz téged. telik az idő, és te boldogtalan vagy..mindenki mást elutasítasz, csak mert Ő rá vársz,  és csak vársz. nem érted, hogy miért van az, hogy azoknak tetszel, és azok megtalálnak benned mindent, amit keresnek, akiket elutasítottál.. De akinek oda adnád a szívedet, csak egy átlagos embert lát benned.. talán egy barátot.. vagy talán csak egy ismerőst.. és tudod, hogy soha nem lesz a tiéd, de mégis mintha valami azt súgná neked, hogy van remény. /// Szeretnék dolgokat, sokat és sokfélét. Szeretnék egy fergeteges partit, ami hajnalig tart, és amire örökké emlékezni fogok. Szeretnék egy hatalmas mezőn feküdni egész nap, aztán éjjel. Szeretnék rajzolni, megrajzolni a lehetetlent, a végtelent, a mindenséget vagy épp a semmit. Szeretném, ha valaki azt mondaná “szeretlek”, én elpirulnék, ő pedig elmosolyodna és magához húzna. /// Átlagos vagyok, hátrafésült fehér fogaim vannak, a lábaim a földig ér, mindkettő egyforma, de különösen a bal. hátközépig érő barna szemem van, a hátam nincs elöl és csak egy anyám van. a jobb fülemre alig látok. a hülyeségemnek is van határa, de útlevele is. mostanság mindig arra kelek, hogy már nem alszok. szabadidőmben háromlábú lila fókákat idomítok aranyásásra, de az is jó ha olajat találnak. hobbim a vadgesztenye szelídítés, szomorúfűz vigasztalás, valamint a 100 méteres véraláfutás. elég bizonytalan vagyok, vagy mégsem? a válaszom egy határozott talán! tegnap esett az eső és a bokám térdig ázott. sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy a mosómedve akkor is repül, ha kigyulladt a szökőkút. sokak szerint szörnyűséges ember vagyok, de ez nem igaz. iszonyat nagy szívem van… egy befőttesüvegben az íróasztalomon. /// szeretem amikor rám mosolyogsz, ez mindennél többet jelent nekem. szeretem amikor átölelsz, mindig biztosnágban érzem magam. szeretem a pillantásod, melyben minden ott van egy helyen. szeretem ahogy átölelsz ha fázom, ha félek, ha nyűgös vagyok, vagy mert egyszerűen csak át akarsz ölelni. szeretem hogy figyelmes vagy, hogy észre veszed ha valami bánt, és nem nyugodsz bele ha nem mondom el. szeretem az illatod, a bőröd, s tested minden porcikáját úgy, ahogy van. szeretem amikor megcsókolsz. szeretem, hogy elmondhatok neked bármit. szeretem, hogy mindig meghallgatsz. szeretem amikor velem örülsz és azt is, amikor segítesz a bajban. szeretem, hogy megbízol bennem és szeretem hogy én is megbízhatok benned. szeretem, hogy őszinte vagy hozzám és szeretem, hogy én is őszinte lehetek hozzád. szeretem, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok. szeretem, hogy akkor is szeretsz, amikor nem érdemelném meg. annyi mindent szeretek benned… /// tegnap éjszaka minden csillaghoz egy okot kötöttem, hogy miért is szeretlek. egész jól szórakoztam mindaddig, míg el nem fogytak a csillagok. /// miért hiányoznak helyzetek, beszélgetések, esték, az emberek, a tárgyak, a helyszínek, a káros dolgok,minden rossz és jó dolog ami vele járt? talán mert éltél. gyorsan. szerettél, rossz embert. vesztettél, sok dolgot. őrültségekbe keveredtél. mindegy mit tettél, vagy mondtál a lényeg az hogy szívből tetted. minden pillanatban hiányzik. de azt hiszem egy idő után meg lehet tanulni együtt élni a hiánnyal. egy idő után már észre sem veszed hogy ott van. elhalványodik, végül már azt se tudod mi az ami hiányzott. /// a halál, mint olyan, nekem nem félelmetes. ahogy Shakespeare mondja, ha idén meghalunk, jövőre már nem kell. /// Ti ketten összefuttok, akár az interneten vagy barátokon keresztül vagy az iskolában. Flörtölni kezd veled, amikor először beszéltek és te is vele, mert naiv vagy, hogy észrevedd a mosolya mögött a hazugságokat. Elkéri a telefonszámod és amiért annyira el vagy varázsolva a szép szavaktól gondolkozás nélkül megadod neki. Először ír neked, te csak mosolyogsz hülyén. Azt hiszed, hogy érdekled őt. Csipkelődve beszélgettek, célozgattok, megismeritek egymást. Aztán már megszokássá válik. Minden reggel a 'jó reggelt (:' üzenetek néha 'baba' 'cica' a hangulatától függően. Egymásról beszéltek, hogy mennyire jól néz ki a másik, és hogy kedvelitek egymást. Látni akar és azt mondja hogy te vagy az egyetlen lány. Néha több akar lenni mint a barátod, de mégsem áll készen rá. Vársz rá, mert elhiszed hogy egyszer majd eljön a ti időtök. DE van egy pont, ahonnan az üzenetek, beszélgetések ritkulnak.. Már nem igazán ír neked reggelente, és ha ír is érzéstelenül. Már nem akar találkozni veled, a beszélgetések kezdik értelmüket veszteni. Felesleges küzdelem. Akárhányszor csöng a telefonod, mindig ő jut eszedbe de ő már nem hív. Mégis mindennap írni akarsz neki. Féltékeny leszel, amikor látod hogy, mással van. Észreveszed, hogy egy másikkal lánnyal beszél. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a nevetés, testbeszéd, flört. És akkor bekattan: soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd, hogy egy senki voltál. A pillanatok, amikor elmentek egymás mellett mintha semmi sem történt volna. Mintha nem is ismernétek egymást. Eltűntek a lepkék, helyette ott az érzés, hogy nem vagy elég jó.. Ez a legrosszabb tudat, hogy ő volt neked minden; az első gondolatod reggel és utolsó elalvás előtt, a személy akiről mindig álmodoztál, és ennek a személynek TE nem jelentettél semmit......

Hajnali egy lesz 20 perc múlva, és borzasztóan unatkozom. Átlagos napokon ilyen időben nem szoktam unatkozni, feltalálom magam a net segítségével. Mivel ma apumnál alszok, és itt nincs net, kénytelen voltam éjfél fele nyugovóra térni. 42 perccel később pedig a Wordbe írkálok és Essemmet hallgatok. Olyan meleg van! Nem tudok aludni. GTA-zni nem merek ilyenkor (?), filmet nézni túl fáradt vagyok, szóval hirtelen indulattól vezérelve megnyitottam a Wordot és elkezdtem írni. Amúgy nem is nagyon merek aludni, mert mostanába nagyon sok horror filmet nézek, és otthon nem viselnek meg, itt, ahol ritkán alszom, rohadtul látom Samara Morgant abba a kurva sarokba. Nem tudom mit írjak. Még ahhoz is túl meleg van hogy nyomkodjam a billentyűzetet. Mit tegyek? Úgy unatkozom. Bárcsak lenne net. Jó itt apumnál, de most legszívesebben otthon lennék, ahol van net, ahol aludhatok pucéran… Mindegy, kibírom. Legszívesebben egyébként most aludnék. Fáradt vagyok, és mivel diétán vagyok (?) aludnom kéne minimum 8 órát. Reggel amint felkelek hazabicózok és netezek. Netnetnet. Nem vagyok mániákus, az a lényeg. Annyira melegem van, említettem már? Ezt amúgy valószínűleg beillesztem majd holnap a blogomba. Holnap. A holnap egy új remény arra, hogy netezzek. Jóég, kicsit beteg gondolataim vannak most, nem? Fogalmam sincs miről írjak. Tökre megkedveltem Essemm zenéjét. 29-én jön XYra, szóval meghallgattam pár zenéjét, hogy tudjam kiről is van szó. Pár számát már ismertem, de nem nagyon érdekelt, viszont tényleg jó, ajánlom mindenkinek. Amúgy nem. Rohadtul nem az én stílusom, bár szerintem elég sok stílust hallgatok. Nem is tartom számon, mert nem ismerem őket. Lana. Demi. Essem. Mindegyik külön műfaj. Ezenkívűl meg még hallgatok 10-15 embert/bandát, és körülbelül mindegyik más műfajú. Mikor netezek, és már hajnali 3 van, akkor semmi baj. De mikor nem netezek, hanem a Wordbe írkálok faszságokat, akkor elég hülyén érzem magam. Na mindegy. Ma – vagyis tegnap – nagyon felidegesített Laura. Tudom hogy olvassa a blogom, de nem érdekel. Írtam neki, hogy blogoltam, és körülbelül 2 napon keresztül írkálta hogy mindjárt-mindjárt. Nos, azóta se olvasta el. Én tekintettel voltam arra, hogy ott a pasija, akit ritkán lát. Az elején csak úgy megjegyeztem neki, hogy blog, és ő írta hogy mindjárt elolvassa! Felőlem írhatta volna azt is, hogy oké, majd elolvasom ha lesz időm. Szóval én tekintettel voltam rá. De mikor már 2 napig ígérget, akkor marhára fel tud idegesíteni. Aztán írtam, hogy akkor már ne is olvassa, ő meg jött a szokásos „itt van Fólia, ilyenkor inkább vele foglalkozom” szöveget. Hát, figyu már, ha inkább vele foglalkoznál, mi a szart keresel 0-24-ben facebookon? Nem rosszindulatból, de nem? Ha ránézek a chat ablakra, 99% hogy fent van. Na mindegy, ő tudja. Ha én nem írnék rá, ő már le se szarna. Mindegy, komolyan nem érdekel. Tegyen csak ki facebookra lánnyal smárolós CP képet, nem érdekel. Régebben sokkal jobb fej volt, mostanába csak Fólia és Anime létezik a számára. Egészségére. Szerintem megint előjött az antiszoc énem, de szerintem most fullra igazam van. Moving on. Ma elmentünk Krisztával a játszótérre, hogy a hivatalos wifi segítségével megtudjuk nézni a palacsinta receptjét (?), úgyhogy elmentünk. Na, én a reggel felkeltem, összegumiztam a hajam, fogat mostam, felöltöztem és jöttem is apumhoz. Ennyit törődtem ma magammal. Se szempillaspirál, se normális ruha, se SEMMI normális rajtam. A játszótértől körülbelül 20-25 méterrel megpillantom a hintán hintázó Martint. Na, amilyen gyorsan mentem volna wifizni, olyan nagy lendülettel sarkon fordultam. De aztán észrevett (fenébe) és odajött. Hát. Ilyen ciki dologban régen nem volt részem. Most képzeljétek el. A pasim úgy lát, mint egy budapesti nyugati aluljárós csövest. Vagy húszszor bocsánatot kértem a megjelenésemet illetően, azt mondta semmi baj. Hát, most vagy baromi nagy sokk érte, vagy tényleg nem zavarta. Elmentünk sétálni, de nem fogtuk egymás kezét. Fura, mert néha olyanok vagyunk mint 2 haver. Magyarul kurvára nem csinálunk semmi romantikusat. Mégmagyarosabban: nem smárolunk baszki. Néha úgy lekapnám, de kapjon már le ő. Úgy érzem mindig mindent én csinálok, én adtam az első csókot, én fogtam meg elősször a kezét, álljon már a sarkára és kapjon le úgy ahogy az meg van írva!!! Bár, ha a jövőben sem fog, akkor szarok rá és majd én. 672 szót írtam eddig. De ez kit érdekel??? Na mindegy. Lassan menni kéne aludni, de ajj, olyan melegem van. Otthon nincs ilyen melegem, ott tök jól érzem magam, azonkívül hogy a Niagara vízesés folyik a homlokomon. Mikor az előbb nem tudtam aludni, úgy rám jött hogy Martinozzak. Mármint hogy megölelgessem meg ilyenek. De az a gáz, ha együtt vagyunk akkor sincs ilyen. Film közbe se ölelkezünk vagy ilyenek, én általában felmászok a falra olyan melegem van, ő meg.. hát, ő csak fekszik és nézi a filmet. Whatever. Nem merek aludni menni, mert félek hogy megint az lesz a vége hogy ide írkálok. Szóval várok még egy kicsit. Úgy egy órát. Kár, hogy nem töltődik fel a telóm, mert akkor most hallgathatnám fülesen a zenét. Attól mindig tudok aludni. Hajnali 1 óra van. Hmm, tegnap emlékszem, mikor hajnali 1 volt, már aludtam. Vagy Geordie Shore-t néztem? Mindegy, legalább csináltam valamit! Most meg..? Még a TV-t se tudom bekapcsolni, mert nem tudom hogy kell. Olyan baromi melegem van. Pucérra akarok vetkőzni és hazamenni. Mármint nem pucéran akarok végigmenni a falun of course. Néha úgy rám jön az angolozás. Tesómmal is beszélek, kérdez valamit, én meg angolul válaszolok. Pl.: Nézhetem majd én is? A válaszom: maybe. Ő meg furán rám néz, hogy mivan? De ezt most minek írtam le? Kit érdekel? Ajjjjj, olyan meleg van hogy megpusztulok. Miről írjak még, hümm, lássuk csak. Hétfőn elhívom szerintem Martint hogy jöjjön át lógni. Mármint nem filmezni, mert már kicsit unom, hanem csak lógni. Ez alatt nem tudom mit értek. Képeket csinálni, beszélgetni, GTA-zni, zenét hallgatni, smárolni. Nem tudom. Csak együtt lenni, mert úgy hiányzik most is. Ma kiírtam facebookra azt a lájkolós ízét. Ja, és Bálintnak is lájkoltam. Baromira meglepődtem mikor Külső/belső-re 9-et adott. Külső még oké, de belső? Azt hittem jobban kedvel.. Az én állapotomat meg azt hiszem körülbelül 20-an lájkolták, majd otthon megírom még azoknak akiknek nem írtam meg. Csík is lájkolta, neki meg is írtam, de mindegyikhez kevés pontszámot/negatív választ írtam. Nem tudom mit várt, mikor olyanokat híresztelt rólam, amik nem is igazak. És még van pofája elhívni a születésnapi bulijára. Tudod ki. Még bocsánatot se kért, sőt, letagadta. Bekaphatja. Pedig nem akartam senkivel se rosszba elválni, de ő csinálta ezt magának.. 4 év alatt is eleget kavart, teljesen megutáltatta magát néha. Úgy izzadok. Hm, imádom mikor ilyen hirtelen másról kezdek el írni. Ezerhatvannégy szó. Vagyis most már több ugyebár. Viktor is lájkolta azt az állapotomat egyébként. Hát, érzelgősre akartam venni a figurát, leírtam neki hogy régebben sokkal jobban kedveltem (ez az én nyelvemen annyit jelent, hogy kibebaszottul szerettem), hogy jókat lehet vele beszélgetni, röhögni, vicces, kedves, stb. Közös élmény: sok volt, ami a legjobban megmaradt bennem: 2012, szeptember 8. Ha erre a dátumra gondolok, elérzékenyülök, minden bajom lesz, szerintem nagyon elhittem hogy ő is. Szóval rendesen kitettem a szivem, írtam neki körülbelül egy regényt, míg másoknak 1-1 szám és 1-1 szó. Azt hittem leírja majd, hogy ő is ezt érzi, szeretne újra velem beszélgetni, lógni, nagyon jó barátja voltam, hiányzom neki, és szeretné ha minden olyan lenne mint régen, hogy huzogassam a fülét, hogy hazakisérjen, hogy órákat beszélgessünk a ház előtt, hogy órákat beszélgessünk facebookon.. Hát, beszoptam, mert annyit írt rá, hogy „köszi :D”. Ok. Akkor kapd be. 1:08 van. Selena Gomez – Slow down. Miket hallgatok, jóég. De szerintem tök jó szám. Na mindegy. Petra le „ratyi”zta. Én se ratyizom amiket ő hallgat, pedig marhára nem tetszik. Kapja be. Mondta hogy kinőtte a bikinijét, elmentem hozzá, és ugyanúgy áll rajta mint tavaly. Jóisten. Najó, abbahagytam. Ha vége a számnak megyek aludni, ha tudok ha nem. Még van körülbelül 1:30 perc. Addig elköszönök. Kedves emberek, akik ezeket a sorokat olvassák. Szorítsatok, hogy tudjak aludni. Bár gondolom mire ezt egy lélek is elovassa, addig én már a föld alatt leszek, de mindegy. All night long, baby slow down the song. Goodnight people. Nem várom meg míg vége a számnak, mert nem tudok már mit írni. Jéé, vége. Időzítés csillagos ötös.
XOXO

Úgy volt, hogy ma 3-ra megyek Lauráékhoz medencézni. Mennék én, hiszen olyan meleg van, meg biztos jól szórakoznánk. De lemondtam egy ürüggyel. Nagyon mennék, de felpróbáltam a tavalyi fürdőruhámat, és undorító vagyok. 2 bikinim van: a tavalyi amerikai zászlós, és az idei, ami pántnélküli. Nos. Mindkettőbe rohadt kicsi melleim vannak. A fenekem pedig hányinger. Az egész. Undorító. Olyan hájas, hogy beleremeg a föld. Az egyetlen testrészem amivel megvagyok elégedve, az a hasam, mert szép lapos. Sajnos ezt mondhatom el a melleimről is. Olyan kicsik. Melltartóba nem látszódik, mert a push up felnyomja, de a bikini féle szivacs semmit sem segít. A seggem olyan kurva undorító, hogy komolyan elmegy tőle az életkedvem. Szóval lemondtam. Szerintem egész nyáron itthon fogok kuksolni, vagy ha megyek is valahova, strandra biztosan nem. A mellkasom is tiszta pattanás, csak úgy mint a hátam. Az arcom most - lekopogom - annyira nem vészes. De a többi, amit felsoroltam... már véresre kapartam őket, úgyhogy még szebbek lettek, mondhatom. Tudom magamról hogy nem vagyok kövér. De mostanába elég sok csokit ettem, és a nyár kezdete óta csak fekszem az ágyban és eszek eszek eszek eszek eszek. Semmit sem mozgok. És sajnos ez az egész a seggemre megy. Már sokszor megfogadtam, hogy nyárra bomba alakot csinálok magamnak, aztán 1-2 nap után feladtam. Most is hiába kezdenék bele fenékformáló gyakorlatokba, már elkezdődött a nyár, a strandszezon, nem hiszem hogy pár nap alatt bombasegget tudok magamnak varázsolni. Azt olvastam, hogy a csíkos, pántnélküli bikinik a kismellűeknek valók, mert esztétikailag megnagyobbítják őket. A nagy büdös lófaszt. Csak mégjobban kiemeli azt, hogy mennyire picik. És már marhára elegem van ebből. Majd biztos akar Martin is, Petra is strandra menni velem, én meg majd biztos kitalálok valami ürügyet, hogy nem megyek.. Pedig olyan szívesen mennék! Menjek el futni? Minek? Ilyen melegbe belepusztulnék, 2 méter után feladnám. Alapból lusta vagyok, szóval már az megeröltető lenne, hogy kimenjek a határba. Ott lecsücsülnék és fél perc múlva hazasétálnék. Tapasztalat. Szóval a futás kizárva. Ne egyek csokit, se zsíros ételt. Oké, csak ezzel az a bibi, hogy nekem ezek a lételemeim. Nincs olyan nap, hogy ne egyek meg egy kis csokit. És az a baj, hogy nem mozgok semmit, szóval szépen rávándorolnak a zsírpárnák a seggemre. Next one. Egyél sok gyümölcsöt meg zöldséget. Gyümölcsöt? Azt eszek eleget. A zöldéget meg nem igazán szeretem. És ezt alapból nem értem, attól hogy teletömöm magam gyümölccsel nem lesz formásabb a fenekem. Oké, következő. Gyakorlatok. Na, ez még talán be is jönne. Egyszer nekifogtam, azt hiszem 1 hétig bírtam, aztán feladtam. Már akkor leizzadtam, ebbe a dög melegbe szerintem meg inkább kiugranék a 10. emeletről, minthogy órákon keresztül gugolásszak meg hajlítsak.  És, azt hiszem több lehetőség nem is maradt. Örök életembe ilyen hájas seggel kell éljek. Elfogadom. JANEM. Tenni akarok ellene. Tényleg. Mert undorodom attól, hogy undorodom magamtól. A melleimmel meg nem tudok mit kezdeni, majd megnőnek. Remélhetőleg. De akkor is idegesít, hogy a baráti körömben mindenkinek nagyobb mint nekem. Ma este, fürdés előtt, ESKÜSZÖM, hogy fél órát (!) izomgyakorlatok gyakorlásával (?) fogom tölteni. Fenékformálás: ON. Aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e hatása. Ja, és nem eszek több csokit. Csak egy icikepicikét. Se zsíros kaját. Hmm, akkor éhezem, mert más nem nagyon van itthon. Király. Awesome. Megéri? Nem valószínű, de próba szerencse. És minden egyes nap megfogom csinálni a gyakorlatokat. Talán július vége - augusztus elejére leadok pár tonnát a seggemből. A kép illusztráció, és pontosan ilyen feneket akarok. Álmodik az a kibaszott nyomor. Viszlát életkedv. 

Már vagy 3x belekezdtem ebbe a mondatba, de mindig kitöröltem. Sehogysem jó. Annyi mindenről írnék megint, aztán mikor itt  a lehetőség, valahogy egyikről se. Forró a laptop és égeti a combom. Melegem van. Nagyon - nagyon melegem van. De hát ez a jó! Eddig sírt mindenki, hogy legyen már 40 fok, erre tessék, van itt még 50 is. Tök jó volt eddig a szünet, tesóm nem aludt itthon, úgyhogy mehetett a zene. Ma itthon alszik, bár ez engem nem tart vissza attól, hogy maxon hallgassam a zenét. Na jó, most már tényleg ég a combob. Ráírtam Laurára, hogy ott van-e még Fólia, mert ha nincs, akkor szólok neki majd hogy blog. Ha meg ott van, akkor nem szólok, mert nem akarom zavarni, meg egyébként is, had legyen most a pasijával, úgy is ritkán találkoznak. E tekintetben szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ha akarnám minden nap látnám Martint, bár ezt azért nem igazán szeretném. Oké, Fólia ott van, akkor írok magamnak. Whatever. Martin most írta, hogy elmehetnénk valamikor moziba. Hmm, eredeti. Mindegy, az ötlet tetszik. Úgyis általában filmezünk, akkor miért ne filmezzünk már állandóan? Remélem érződik az irónia. Picit unom már a filmezéseket. Oké, túlzok, eddig egyszer filmeztünk, de... mindegy. Már tüzel a combob. Martin megkérdezte, hogy mikor mozizzunk. Hát tudom is én. Most pénteken fogunk filmezni, szerintem tegyük rögtön szombatra. Amúgy nem tudom mibajom van, hogy ilyen irónikus megjegyzéseket fűzök szerencsétlen minden üzenetéhez. Komolyan, néha annyira antiszoc vagyok hogy az már FÁJ. Sosem tudom elfogadni ha velem valami jó történik, rögtön azon agyalok, hogy mindjárt valami kurvarossz dolog jön és úgy pofáncsap mint a kurvaélet. Ez általában így is van, bár lehet hogy a hozzáállásomon kéne változtatni. Ha minden oké az életemben, ahelyett hogy élvezném, már a fejemben szövögetem a szálakat, hogy hamarosan robban a bomba, illetve minden jóba keresem a rosszat. Példa: Martinnal minden oké, jól megvagyunk, szinte már túl tökéletes a kapcsolatunk. És ez a bökkenő, hogy tökéletes. Ezért hát, hogy ne legyen annyira marhára tökéletes, mindenbe belekötök és néha tök oknélkül elkezdek vele bunkózni. Szegény. Nem tudom meddig bírja a kérdőjeles antiszoc énemet. Tök jó amúgy ez a szó. Antiszoc. Antiszoc. Antiszoc. Marha antiszoc vagyok basszátokmeg. Amúgy nem. JAJ, néha úgy feltudja húzni az agyam ez a pasi. Felhozza, hogy menjünk majd moziba. Mondom oké. Ő: Mikor? Én: nemtudom. Ő: mikor lenne jó? én: nemtom. De én ezt mindenféle bunkóság nélkül írtam, de hát ha az ő ötlete akkor ő mondja már, ha húszszor kérdezi meg akkorse fogom ennél jobban tudni NA. Petra is már a mércét csapkodja, komolyan néha annyira kiálhatatlan hogy azt már egy csapat kiképzett gyilkos se bírná elviselni. Még annó megkérdezte, hogy hordhatja-e úgy a haját, mint én. Namármost, mivel a legjobb barátnőm (?), tudnia KELL (elég sokszor említem neki) hogy mennyire GYŰLÖLÖM, ha valaki úgy néz ki mint én, vagy hasonló dolgaink vannak. Természetesen tudom, hogy nem az én tulajdonom ez a hajviselet, nem is érdekel ha az utcán szembejön velem, de könyörgöm, ha az egyik osztálytársam (bocsánat, exosztálytársam) így hordja a haját, már nekimegyek. Erre ő (!!!) megkérdezi ezt. NORMÁLISVAGYBZDMEG,NEMNEMNEM!!! - üvöltöttem volna a pofájába. Ehelyett csöndben mondtam neki, hogy persze, hogyne, csak nyugodtan, remélem lerohad a fejedről az egész. Szerintem észrevette az arcomon azt a marha nagy lelkesedést, ezért nem is láttam úgy a haját.. Erre ma, mit ad a drága jóISTEN??????? Kirak egy képet, amin úgyvan a haja, mint nekem. Hát, kezdjük azzal, hogy engem nem zavar. (afasztnem). Mindenféle rosszindulat nélkül, hogy néz ki rajta? Nem is áll jól neki. Bár elég fura haja van, mint akit megtéptek, szóval szerintem egy fodrász többet segítene rajta, mint ő maga, de ő tudja.. Már 1 éve hajtogatja hogy ő bizony elmegy fodrászhoz. Hát menjél lelkem, rád fér. Ha mostantól így fogja hordani a haját, kajak elviszem strandolni és belefolytom. Mióta az eszemet tudom így hordom a hajam. Na jó, azért nem. De több mint 6 éve így van a kibaszott hajam. Eddig frufrut akart, most mi ez a váltás??? Gyönyörűen beszélek itt az LB-mről, de most annyira haragszom rá. ÁÁÁ, minden és mindenki úgy idegesít! Holnap megyünk L.Laurához fürdeni (Petra nem, mert megjött a szivemnek) és tök jó ötlet meg minden, de kajak, apám előtt nem merek bikinibe lenni, akkor a fél osztály előtt hogy a faszba??? Szerintem le kéne mondanom, a hájas seggemmel és a lapos mellemmel nagyon jól fogok kinézni ott, ilyen bombacsajok mellett. Hálisten petra nem fog fürdeni, az kéne még, odajönne ilyen 40x push upba és rázná a seggét. Nem értem, mindig ribancozza laurát, pedig néha nagyobb ribancnak néz ki mint laura. Pedig ez nagy szó. Körülbelül 3 hónapja kavar egy pasival, és 1x találkoztak, aztán nekem hisztizik hogy Palkó nem írt... csodálkozol? 17 éves a srác, ezerszázalék hogy csak a lyukára hajt. Nem is csoda hogy nem bírja tovább. És ő már full bele van zugva meg minden. Aha. Meg aszondja egyszer matekon, hogy te figyelj már szandi, nekem palkó olyan mint neked viktor. Na, láttátok volna a fejemet. Ekkora baromságot életemben nem hallottam. Én 2 éven keresztül szerettem/imádtam/tiszteltem viktort, ő meg ismeri jó 3 hónapja, 1x találkoztak és már szereti? Könyörgöm, szerintem csak nagyon tetszik neki, de a szerelem az nem az. A szerlem az amikor meglátod és azt se tudod hol van. Mikor a gyomrod elkezd liftezni és elszédülsz. Mikor megcsókolod megáll a világ és csak ketten vagytok. Mikor megöleled csak szagolgatni akarod és sosem elengedni. Mindig rá gondolsz, ha vele vagy lassan sétálsz, mindent megosztassz vele, a legbelsőbb titkaidat is. Mindent tudtok egymásról és úgy érzed ő a mindened. Kurvaéletbe. Miért gondoltam viktorra? Nem akarom. Én Martinnal járok és nekem őt kell szeretnem. Szeretem is. Viktor már eszembe se jut, csak nagyon ritkán, de azért mégiscsak ő volt az első szerelmem, méghogyha egyoldalú is volt egész végig. Eddig még csak vele éreztem ilyet, minden egyes srácot akivel kavartam hozzáhasonlítottam, ha elolvasom azt a szót, hogy "első szerelem" rögtön ő jut eszembe.. Olyan keveset kaptam belőle, de ő engem teljesen megkapott. Ha tudná, hogy mennyire szerettem... De ez már nem számít. Abban az időben bármit megtettem volna csak hogy szeressen. Nem is olyan régen, 1 hónapja körülbelül még kavartunk, és annyira marha jó érzés volt hozzáérni, beszélni vele, érezni ahogy rád néz... 22:22, kívánjunk baszki, hiszen ez olyan szveg. Egyszer a rohadt életbe nem jött be amit kívántam. Minden ilyen számnál kívántam régebben, mindegyiknél. És mit? Azt, hogy viktor szeressen, hogy összejöjjünk, hogy legyen minden tökéletes. Szerintem több mint másfél éven át ez volt a kívánságom minden adandó alkalommal, és baromira nem jött össze. De hát ez már a múlt, egy lezárt akta a belső könyvespolcomon. Lelakatoltam és eldobtam a kulcsot. A másik része annyira nem igaz, a kulcsot megtartottam, de jól eldugtam. Talán egyszer. Egy suliba megyünk úgyis, és bár nem leszünk osztálytársak, tudom, érzem, hogy köztünk még lesz valami. Hát, ezt éreztem 3 évvel ezelőtt is, és pár ölelésen és puszin kívül a fasz se történt.De azért kívánok, persze, minden ilyen lehetőséget kihasználok, hogy kergessem a hiú reményeimet. 

Szeretem Martint. I really do. De másképpen mint Viktort. Egyébként Martin mindig ÍRJA, hogy szeretlek, satöbö, de egyszer sem mondta ki. Én egyszer kimondtam, ő egyszersem. Mostanába ha írja, nem írok rá semmit. Nekem ne írja, ne mondja. Bizonyítsa. Mutassa ki. És akkor elhiszem. 

xoxo