Most olyan semleges hangulatom van. Igazából nem is tudom mit írjak. Olyan hangos a másik szobában a tv, hogy mindjárt átmegyek és a fejébe vágom anyámnak. Hát komolyan mondom. Hogy lehet így tanulni?! Bár már nem tanulok, az előbb marha zavaró volt! Ha meg szólni merek, akkor én vagyok a csicska. Kösz. Mindenesetre sikerült úgy nagyjából megtanulni az irodalmat, a többivel viszont most nem bajllódtam, pedig kellett volna.. de egyszerűen úgy éreztem, hogy több nem fér a fejembe, pedig alig tanultam 4 oldalt. Holnap 1. órában írunk belőle, de elég is sulis dolgokból, tegnap eléggé kifejtettem azokat. xD Tegnap. Jaja, tegnap írtam utoljára, tök furcsa, ritkán van ilyen, hogy egy héten többször is írok. Az meg pláne ritkaságnak számít, hogy két egymást követő napon írok. o.O Na, tegnap írni akartam ugye még pár dologról, csak nem volt időm. Igazából most csak egy dologra fókuszálnék, Noelre. :D Jaj de fura neve van. Legalább nem Noé. Mert arról Noé bárkája jut eszembe vagy mi. Nemvágom miaz. A lényeg hogy elég fura neve van, én hozzávagyok szokva az ilyen alapnevekhez úgymond, szóval Ádám, Tamás, Attila, stb. :D Jó, persze tök király, hogy ilyen egyedi neve van (nem hívnak minden második embert így, ellenben az előbb felsoroltakkal). Na a lényeg, hogy ugye teljesen megtetszett nekem az a gyerek (ő az angolórás srác). Igazából nem ismerem, nem tudok róla semmit, de a kisugárzása és a kinézete az levett a lábamról. :D Komolyan, az sem érdekel, hogy a fogai közt ott a nyáriszünet, leszarom, mert a kisugárzása annyira magával ragadó, hogy az hihetetlen. Szerintem nem volt még velem ilyen, hogy megláttam random valakit és így megfogjon. Amikor elsőre láttam, nem igazán fogott meg amúgy, csak most nemrég, másfél hete körülbelül. Sajnálatós módon csak angolórán találkozunk, ami heti nemtudom hány óra, de nagyon kevés. Facebookon egyszer beszéltem vele (ráírtam), aztán ennyi. Tegnap is írtam neki, de tanult, azt írta, majd ír ha végzett, hát, azóta se írt, de nembaj. A suliba meg tök olyan volt, mintha nem is ismerne, keresztülnézett rajtam. Olyan furcsa, hiszen nem is ismerem, mégis elszomorít hogy észre se vesz. :D Bár egyszer angolon ma belenézett a szemembe, de elkaptam a tekintetem, bár nem értem miért. Ő előttem ül, megfordult, és úgy. :D Ajj. Lényegtelen. Csak jó erről írni. Tegnap este óta (!) a mai angolórát vártam, hogy végre lássam (900 diák jár a suliba, nem fogok random vele összefutni a folyosón, mivel 3 emeletes az egész + udvar + tornaterem + ebédlő, satöbbi), ma reggel meg már tűkön ültem hogy jááj, X óra és látom. :D 4. órá elején, az ötös terem előtt várakoztunk a többiekkel, amikor megláttam. WÁÁ. Istenem hát látni kellett volna engem. Bevallom amúgy, hogy nem éppen az ideálom, szakmai szemmel (?) nézve nem is annyira helyes, de jaaj nekem marhára bejön, és olyan kisfiús mégis mély hangja van hogy az h i h e t e t l e n. És úristen. Nem is említettem még a legfontosabbat. Mivel párhuzamosan ül velem szembe, ezért pont rálátok (ezért egész órán természetesen bámultam a szőke fejét omg), és mikor az elején volt a jelentés meg ilyen uncsi dolgok, és még álltunk, akkor .... LÁTTAM A BOXERÉT. Jaj. Mert véletlenül leült, pedig még állni kellett volna, aztán ugye gyorsan felállt és lecsúszott a nadrágja. xD De nem olyan komolyan, csak kb formás feneke közepéig. LOL. Én meg így magamnak mondtam suttogva, hogy baszkiii. Padtársam meg, Kriszti ilyen furán nézett rám, mert természetesen csak és kizárólag nekem tünt fel a boxere. Fekete volt. Ja. *Lenyugszik* Amúgy jaaj olyan menő az a gyerek, mármint az öltözködése olyan tipikus deszkás, bár asszem ezt már említettem párszor. Nem kifejezetten szeretem az ilyen "kilóg a seggünk" fílingű nadrágokat, a szűk pólókat (bár a szűk póló az rá nem vonatkozik hálisten), de rajta kifejezetten tetszik ez a vékony, seggmutatós nadrág. Jaj. Csak az a baj, hogy 1. nem beszélgetünk kb. soha 2. az angolos emelt szintű csoportba, ahol vagyunk, van egy rakat lány, akik sokkal szebbek nálam. Nem is csoda, hogy fel se tüntem neki. Na mindegy. Ez még csak a harmadik hét könyörgöm, annyi időm van még! Ugye? UGYE?! Meg nem akarok rögtön az első pár hétben bepasizni (de) mint pár osztálytársam, akik a gólyanapon ismertek meg egy fiút és lám, 1 hét se kellett és járnak :'D Nagy lehet a szerelem. Én elősször is beszélgetni szeretnék vele, megismerni, barátkozni, aztán kitudja, lehet hogy kiderül hogy egy vadbarom. :) Most az az első számú cél hogy beszélgessek vele. Élőbe. De mégis hogy a francba amúgy? Hetente párszor látom, óra előtt én a lányokkal, ő a fiúkkal van, nyilván nem megyek oda egy rakat fiúhoz hogy "szia Noel miújság? emlékszel még rám? tudod, akinek nem írtál vissza, amúgy tök jó segged van, ja és fested amúgy a hajad? mert tök olyan! de neked jól áll mert olyan ksi cuki vagy. a szemed meg kibekúrt szép, megnézhetem közelebbről? ja, amúgy remélem nem zavarok és nem szégyenítlek meg most kb. 15 fiú előtt. na megyek, majd ha van kedved beszélgetni velem én ott leszek veled szembe. jaja. na puszi" Hát.. öö.. ja. A leggázabb, hogy úgy se merném megcsinálni. :D Szerencsétlen mekkorát égne. Fogalmam sincs mit kezdjek most vele, mert ajj. Az aurája vonzza az aurámat, vagy mi. Kezdek kétségbeesni. Mármint oké, tudom hogy az első pár hét, satöbbi, de a legkisebb figyelmet sem szenteli nekem, könyörgöm, hiszen kb. 2x nézett rám eddig!!!! És valószínűleg véletlenül. És valószínűleg hülye fejet vágtam épp, vagy bambultam. Király. Fasza. Majd csak lesz valahogy, mindenesetre nem tudom kiverni a fejemből, folyton ott kószál a gondolataim közt, folyton csekkolom hogy fent van-e (és remélem hogy nem, mert ha igen, akkor ráírok, ő meg nem ír vissza vagy ilyenek). Ja, meg ha fent van akkor az azt is jelenti, hogy fent van ám ő, csak le se szar engem. De ez azért tényleg fosul esett, hogy azt írta írni fog, és nem írt. Persze nem kötelező, de na. Meg ha én ezt csináltam volna egy sráccal, másnap tuti elnézést kérek élőbe vagy valami, és akkor jé, megis van a téma, rögtön tudnánk beszélgetni valamiről. Fuck. hogy nekem kb. soha semmi sem jön össze... Szorítsatok azért, holnap is lesz angol. Amúgy kb. 2-3 teremben vagyunk egy héten angolon, szóval mindig más, és egyszer pont mellé kerültem *_* Ilyen kerek asztal volt, tudjátok, na és így körbe ültünk vagy 5-en, és ő pont mellettem. Jaja. Dobáltam a hajam meg ilyenek. Csak hogy ő le se szarta mert a pad alatt nyomkodta a telefonját. Következőre beköpöm. Nemám. Juj az jutott eszembe hogy keresni kéne valakit akit ismerek, és az osztálytársa és ő mesélne kicsit róla hogy azért nagyjából tisztába legyek azzal hogyha beszélgetésre kerül a sor, akkor mégis mi a faszt mondjak neki. Csakhogy nincs ilyen ember, de majd érdeklődőm. Ráírok mindjárt Rolira, ő megbízható forrás (asszem), vagy Leventére (csak nemtom hogy ő ismeri-e). Szandi beindult, SZORÍTSATOK. <3 Hétvégén meg szerintem írok pár cikket ^^ Nyugika emberek, nemsoká péntek. Csak sajnos a hétvége olyan gyorsan elmúlik.. :/ Pénteken meg utolsó 2 óra duplatesi, komolyan alig várom. BTW!!! Ma Bencével találkoztam, tegnap rámírt, egy busszal mentünk satöbbi, de már rájöttem hogy fikarcnyira sem érdekel. :) Nem kellettem? Ez van. Egy kis sírás mindenkin segít!!!! Lám, már nem is érdekel! Bár lehet csak pillanatnyilag, mert most Noel elveszi a teljes figyelmemet xD Konkrétan kaja közbe elbamultam, anyum szólt rám, hogy már 5 perce fogom azt a kanalat a számhoz tartva, de én csak bambulok és mosolygok. Juppi. Olvasni kéne, de nem látok, fáj a szemem, fáradt vagyok.. majd a hétvégén..
A végére meg egy kis idézetféleség, amit most olvastam askon, nekem nagyon tetszik, tökre átérzem az egészet... a lényeg, hogy szerintem olvassátok el, lehet hogy hosszú, de megéri. :) Bár nem mindenki érzi át..
"Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavarognak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rád telepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy."

X