#892013.12.31. 16:19, sophie
Fú, ahhoz képest, hogy a szünet előtt bizonygattam nektek (meg magamnak), hogy én az egész szünetet végigblogolom... Nos, nem teljesen jött össze. Egyszerűen nincs hangulatom hozzá. Egész nap csak fekszek és filmet nézek. Ja, mostanában áttértem a filmekre. Eddig ugye csak sorozatokat néztem, de mivel rájöttem, hogy eléggé levagyok maradva a filmek terén, megnézek egy párat. Az volt a cél, hogy az újabbakat nézem meg.. aha. Azóta megnéztem kb. 5 filmet, de egyik se volt 2013-as. :D Na nem baj. Már két napja amerikai pite maratont tartok, úgyhogy lényegében elvagyok. Sőt, ma egy könyvet is elővettem (gyönyörű sorscsapás) és elkezdtem olvasni! Úgy bizony. Ami meg mégmegdöbbentőbb, ma felkeltem, és rendet raktam a szekrényemben. Főleg azért, mert anyum megfenyegetett, hogy ha nem pakolok rendet, akkor nagy bajok lesznek, részben meg azért, mert már féltem kinyitni. Nem mintha mostanság annyira nyitogatnám... a szünet óta max. 3x öltöztem át. Ez azért szép teljesítmény. Karácsonykor is pizsomában voltam, de hát kit érdekel?! Legalább nem kell annyit mosni. Annyit azért hozzáfűznék, hogy alsóneműt gyakran cserélek, nem kell kétségbe esni... :D Mondjuk ez az iskolám logójával ellátott piros (elvileg tesiórára szánt) póló lassan rámrohad. Van rajta fogkrém, kajamaradék, nyál (?), kapucsínó, satöbbi... Tényleg csak azért kelek fel, hogy hozzak be kaját vagy elmenjek vécére. Na meg ugye fogat mossak, stb. Azt azért hozzáfűzném, hogy a hajamat kb másfél hete nem fésülöm. Ha meg is mosom, gyorsan felkötöm konytba vagy lófarokba, ennyi. Fésülködni? Ugyan... :D
Nem ez volt a tervem amúgy a szünetre. Vagyis részben de, ugye a semmittevés.. Azonban elhatároztam, hogy én megyek majd korcsolyázni, meg tanulok kémiára satöbbi... Aha. Hát, nem jött össze.
Pestre amúgy már 100% hogy nem megyek, de ez van. Majd itt a városba elköltöm a héten. Csak rossz, mert tuti hogy szembejönnek az utcán velem azok a cuccok, és így nem jó. Ha meg Pesten vásárolnék, itt, ebben a városban kevés olyan ember lenne, akinek hasonló cucca van. Na mindegy..
Teljesen rávagyok kattanva az iPhone-ra. Eddig is rávoltam, már lassan 2 éve az az álmom, de eddig nem sikerült. Részben azért, mert anyumnak nincs rá pénze (meg ugye nekem sincs), részben meg azért, mert igazából nincs rá szükségem. Van telefonom, igaz, hogy legszivesebben kidobnám az ablakon néha, de attól van. Tudok vele fotózni, zenét hallgatni, mindent. De akkor is. Ez egy ilyen mánia.. :D Jövőre talán 100 ezer alatt lesz, és azt összegyűjtöm... A saját pénzemből akarom megvenni. Mondjuk lehet, hogy mire meglesz rá a pénz, már nem is kell, de nem baj, legalább lesz tartalékpénzem. :D
Nos, ma ugye december 31-e van. Szomorú. Vagyis, annyira nem. Lezárhatom végre ezt az évet. Tavaly ilyenkor emlékszem, hogy itthon unatkoztam, és Viktorral beszélgettem facebookon.
Ja, meg tesómmal néztük a Viva Chart Show-t, vagy mit. Ha ma is lesz, tuti nézem, hehe. Szóval Viktorral beszélgettem facen. Úgy voltam vele, hogy úgyse megyek sehova, stb. Erre Viktor kihívott. Szilveszterkor. Akkor még nagyon belevoltam zúgva, ő volt a mindenem, úgyhogy gondolhatjátok... Rögtön felöltöztem, tettem fel egy kis sminket, és mentem is ki a ház elé. Anyumék nem voltak itthon, csak én meg tesóm, ezért nem akartam túl messzire menni a háztól, ezért találkoztunk ott.
Hozta pár haverját, és tök jól elszórakoztunk. Hajnali 2-3-ig kint ücsörögtünk, beszélgettünk, röhögtünk... Imádtam. És tök furcsa belegondolni, hogy 1 éve volt. 1 év. 365 nap telt el azóta, és még mindig szeretem. Mármint nem ÚGY, csak barátilag. Mint ha a tesóm lenne. Akkor még persze nem úgy szerettem, de azóta elmúlt. Tök fura belegondolni. Remélem jövő ilyenkor is ezt írom, hogy még mindig jóba vagyok vele, mert tényleg szeretem. Rá is írok ma :) Ritkán beszélünk facen, viszont élőbe egyfolytába. Szeretem, tényleg. Remélem ő is szeret barátilag. Máshogy sosem szeretett. Mindig úgy voltam vele, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, de szerintem nem. Most már úgy gondolom, hogy Boldival vagyunk egymásnak teremtve, hehe. :DD Na kicsit eltértem a témától. Szóval szilveszter. Elősször úgy volt, hogy ma megyek unokatesómmal házibuliba, de le lett fújva. Össze is vesztem vele rendesen. Röviden annyi, hogy rámírt, hogy ő inkább otthon marad, mert nincs kedve sehova menni. Mondom ok, akkor én is maradok itthon. Rá 5 percre olvasom a facebook kiírását: "Beadjuk holnap tesó..:) Vele: Gergő XY" Na, láttatok volna. Rögtön írtam neki, hogy aha, látom, hogy otthon maradsz... Erre ott magyarázkodott, hogy oda ő engem nem visz, mert ott drogosok lesznek stb. Mert ő aztán rohadtul oda illik 15 évesen, a drogosok közé. Kb 1 órán keresztül vitatkoztunk, csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez és én tényleg komolyan vettem ezeket. Erre felhív skypeon, elősször nem vettem fel, de utána mégis, és mondta, hogy ő az egészet végigröhögte. Le is tettem. Ekkora szánalmas alakot. Nagyon haragszom rá. Beszéltem közbe Krisztivel (akivel mentünk volna a házibuliba), és ő is kegyetlen össze veszett vele, de egy idő után Patrik bocsánatot kért tőle. Értitek, egy baráttól. Az unokatestvérétől meg nem. Azóta se!!! Tegnap beszart a laptopom, úgyhogy ráírtam, hogy tudna-e segíteni annak ellenére, hogy összevesztünk. Mert ő tényleg ért az ilyenekhez, én meg tökre kétségbe voltam esve, hogy most mégis mit csináljak. Írta, hogy persze. Leírom neki a gondomat, erre azt írta vissza, hogy " hát nemtom".
Már könyörögtem neki (telefonról voltam amúgy), hogy segítsen, de meg se nézte, facebookra meg posztolgatott. Nagyon nagyon haragszom rá, és szerintem jogosan. Utána Kriszti mondta, vagyis írta, hogy vele meg Dórival elmehetnék egy másik házibuliba. Mondom oké:) Rá 15 percre írt, hogy mégse, mert összeveszett Dórival ,mert nem tudtak megegyezni a bulival kapcsolatban. Na, fasza. Ma meg írta, hogy átmehetnék hozzá, és ott aludhatnék. Írtam, hogy átgondolom, de nem hiszem, szerintem inkább maradok itthon, jó helyen vagyok itt. Azt bánom, hogy anyuék itthon maradnak, mert így nem tarthatok egy személyes bulit, mint tavaly :( Gyerekpezsgővel, szigorúan!
Ahhoz képest ,hogy nem megyek sehova, és nem csinálok semmit idén szilveszterkor, nem vagyok szomorú. Sőt, örülök, hogy 15 évesen nem megyek bebaszni. Ráér még az. Jövőre azért már jó lenne, ha elmennék valahova, de szerintem idén még semmi gond sincs ezzel.
Írnék egy kicsit a 2013-as évemről. Igazából fogalmam sincs, milyen volt. Szerintem nem volt se jó, se rossz, olyan semleges. Voltak jó, és rossz pillanatok. Megpróbálok párat összegyűjteni, tuti kihagyok valamit, csak azért mégis írjak az évemről valamit:
Rossz dolgok a 2013-as évben (nem időrendi sorrendben):
-
Az egyik legrosszabb talán, hogy elveszítettem Fülest. Mint már írtam, fogalmam sincs, pontosan melyik hónapban vagy melyik nap. Arra emlékszem, hogy nagy hó volt (azért is halt meg, erről majd valamikor bővebben...) Talán január, vagy február? Nem tudom, a kettő közül valamelyik szerintem. Nem hogy a 2013-as évem, hanem összességében az egész életem egyik legszomorúbb, legrosszabb eseménye volt, ami hatalmas törést okozott bennem, és lehet hogy túlzásnak hat, de tényleg meghatározza azóta is az életemet.
-
Elveszítettem a legjobb barátnőmet. Erről már írtam bővebben, igazából röviden ennyi.
-
Rengeteget sírtam és bántottam magam. Sok dolog miatt. Anyámmal való veszekedések, Viktor, Petra, Füles... A 2013-as évben rengeteg embert elveszítettem. Szerintem életemben nem sírtam még ennyit, mint ebben az évben. Na meg persze utána Boldi miatt is... Ebben az évben jött rám "a fizikai fájdalmat könnyebb elviselni, mint a lelkit" dolog is, azóta is szép hegeket hordok magamon, de valójában nem érzek ezzel kapcsolatban megbánást. Mármint nincsenek olyan gondolataim, hogy "ezt nem kellett volna", mert rajtam maradnak talán örökké, és örökké emlékezni fogok ezekre a dolgokra. Ami talán annyira nem klassz, de akkor is az életem részei voltak, és ezekre jó emlékezni.
-
Antiszociális életmódot folytattam az év nagyrészében. Eltaszítottam minden fontos embert, nem engedtem senkit közel magamhoz. Mindig egyedül akartam lenni, bunkó voltam, minden mondatomból sütött a szarkazmus, satöbbi. Ez nagyon rossz volt. Mondjuk még mindig tart, de talán már nem olyan intenzíven, mint eddig.
Jó dolgok a 2013-as évben (nem sorrendben):
-
Volt két barátom ("pasim"). Oké, ez igazából annyira nem volt klassz, de végülis örülök neki, mert végre lett valami tapasztalatom. És az se rossz érzés, hogy érdeklődtek irántam páran. Páran. De tényleg csak páran.
-
Nyár. Tökéletes volt. Na jó, majdnem. Voltak azért ott is szar dolgok/napok, de jó volt. Főleg apum miatt, mert végig itt volt, mentünk strandra, meg ide-oda. Jó volt. Talán életem egyik legszebb nyara már régóta.
-
Felvettek a középiskolába. Elősször nem ide akartam, hanem egy másik sulit írtam az első helyre, ezt meg a másodikra. Az elsőbe nem vettek fel, ami elősször nagyon elszomorított, de most, félévkor azt mondom, hogy jobban nem is alakulhatott volna ez a dolog! Istenem, de örülök, hogy ide kerültem. Attól függetlenül hogy belegebedek a tanulásba és bukásra állok pár tantárgyból, csodálatos embereket ismertem meg (csak semmi célzás B-re!!!!!!!), imádom ezt az iskolát, egyszerűen tényleg nagyon nagyon örülök, hogy amoda nem vettek fel.
-
Boldi. Boldi. Boldi. Boldi. Igazából most elgondolkodtam, hogy őt hova is kéne írni: a legrosszabb vagy a legjob dolgok közé. Inkább ide írom, mert már az, hogy megismertem egy nagyon jó dolog. Néha tényleg úgy érzem, hogy Isten akarta így. Mert máshogy is alakulhatott volna: ha őt mondjuk nem veszik fel ide, vagy ha én fellebbezek (jól írtam?nemtom), vagy ha ő inkább egy másik sulit jelöl meg, és oda megy, vagy vagy vagy... Akkor nem ismerem meg soha!!! Jesszus, szar belegondolni. Szóval szerintem ez nem véletlen. Nagyon nem. Azt meg nem tudom még mindig, hogy mit érzek iránta, de nagyon tetszik ez az érzés. Még ha néha fáj is.
Hát, szerintem ennyi. Mind a két csoporthoz 4 dolgot írtam, és nem direkt. Szóval ebből is látszódik, hogy ez tényleg ilyen közepes volt. Biztos voltak még kisebb dolgok, minthogy kaptam egy laptopot, meghalt Mogyi (a hörcsögöm), de ezek annyira nem voltak meghatározóak szerintem. Folytatnám a szófosást, előre is elnézést kérek :D
Ma miután rendet raktam a szekrényemben, elővettem egy füzetet és egy alkoholos filcet. Kitéptem a füzetből egy lapot, és elkezdtem írni. Felírtam nagy betűkkel, hogy 2014-ES TERVEIM. Amolyan újévi fogadalmak. Eddig nem csináltam ilyet, szóval kicsit fura, de mindegy. Én nem fogom azt tenni, amit az Oroszok (felírják egy lapra a fogadalmakat, elégetik, beleteszik a hamut a piába, és megisszák), én csak simán elégetem, aztán kiállok az udvar közepére, a markomban ott lesz a langyos hamu, majd mint egy labdát, elhajítom.. a lágy szellő meg majd elrepíti a messzeségbe, a hajam lebegni fog, szorosan összehunyom majd a szemem, közbe persze szólni fog a halk, lágy zene... Ja nem. Sok értelme nincs amúgy, de a filmekbe bejön, hehe. Előrre persze ide leírom a dolgokat. Kezdem is:
TERVEIM A 2014-ES ÉVRE
-
Megszerezni Boldit (hahaha, jólvanna, hátha)
-
dolgozni
-
iPhone-t venni a saját pénzemből
-
jó/jobb tanuló lenni (aha...)
-
írni, blogolni, olvasni (mindenképp!)
-
elmenni külföldre
-
fejleszteni a szarkazmusomat (muszáj, anyámnak még mindig nem esik le, ha szarkasztikusan beszélek, és beveszi az egészet)
-
közvetlenebb lenni
-
kevésbé antiszoc lenni
-
következő szilveszterkor berúgni mint állat (ha szép, ha nem, legalább egyszer az életbe ki kell próbálni, akkor már 16 leszek. meg amúgy se úgy akarok, hogy azt se tudjam ki vagyok, hanem csak úgy mértékkel.)
Jövő ilyenkor pedig megnézem és elemzem, hogy mi mennyire sikerült. Remélem itt lesztek akkor is :)
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN EGYES OLVASÓMNAK, ÍRJATOK ÉS OLVASSATOK SOKAT JÖVŐRE (IS), NA MEG RÚGJATOK BE HELYETTEM IS. JÖVŐRE UGYANÍGY, UGYANITT FOLYTATJUK! :))))
|
köszi