Utoljára talán nyáron írtam ilyen későn. Igazából fogalmam sincs miről írjak, túl fáradt vagyok bármi érdemlegeset összehozni, ezért csak leírok pár dolgot ami hirtelen eszembe jut. Rettentően ellustultam a szünet alatt, de tényleg. Semmihez sincs kedvem. 2 hete nem szedtem ki a szemöldökömet!!! Oké, félig direkt, mert növesztem. Félig meg azért, mert lusta vagyok megkeresni a szemöldökcsipeszt. Ma egyébként kiszedtem, de csak azért, mert mentünk a városba. Igazából ugyanolyan a szemöldököm mint a szünet előtt, úgyhogy nem sikerült a világot megváltó tervemet teljesíteni, miszerint gyönyörű, formás szemöldökkel megyek suliba. Nos, nem baj. Semmi gond. 

Több mint egy év blogolás után már annyira nem parázok, hogy lebukok, de ettől függetlenül félek bárkinek is megemlíteni, hogy én márpedig blogolok. Most is kérdezte Dávid, hogy mit csinálok, én meg írtam, hogy blogolok. Talán nem kellett volna. Régebben mindenkinek megírtam, hadd tudják, hogy én milyen fasza vagyok, mert blogolok! Aha, csak rájöttem, hogy annyira nem jó, ha tudják. Vannak elszánt emberek, akik hirtelen indulattól vezérelve elkezdik keresni... bár állnéven írok (oké, egyszer sophie néven, egyszer szandi, aztán szandie (?)), és se a lakcímemet, telefonszámomat, vagy egyéb személyes dolgot nem írok ki, attól még bennem van egy kis para. Végülis ha lebuknék, akkor se lenne semmi, mert a blogom 80%-a csak Boldiról szól. Nem mintha örülnék, ha megtudná, de mindegy. 

Megmondom nektek az őszintét, fogalmam sincs éppen miről írtam. De tényleg.  

Ma elmentünk anyummal, a pasijával, meg hugommal a városba. Pontosabban az OBI-ba. Ugyebár költözünk (...), és ki kellett választani a tapétát/falfestéket, parkettát meg ilyeneket. Megmondom őszintén, egyáltalán nem akarok elköltözni. 2 éve lakunk itt, és szeretem ezt a házat. Mellesleg új ágyam is lesz, ezt pedig eladjuk. Pedig 15 éve ebben alszok (!!!). Komolyan, legszivesebben sírnék, de nem akarok. Megfogadtam, hogy idén nem sírok (annyit). Eddig sikerült ezt teljesíteni, bár legszivesebben most is elbőgném magam. Csak úgy. Mindenféle ok nélkül. Visszatérve az előző témára, az OBI után mentünk a tescoba, ahol az f&f-be vettem egy aranyos inget. Utána bementünk egy másik ruhaboltba, de nem volt semmi jó. Gondoltam, bemegyünk majd a város közepébe, mert ott vannak jó üzeltek, erre nem, mert anyám pasija felkapta a vizet. (Hisztiztünk tesómmal) Úgyhogy holnap mehetek be busszal, mert muszáj vennem még pár cuccot. Amúgy tök szar, mert egyedül kell mennem, és egyedül fogok vásárolni. Elgondolkodtam rajta, hogy elhívok valakit, csak aztán rájöttem, hogy nincs senkim. Ja. Hát, ez van. Egy olyan ember sincs, akivel elmennék szivesen vásárolni. Ez azért elég cinkes. Egész szünet alatt 1 emberrel beszéltem folyamatosan, az pedig Dávid, és csak azért, mert ő írt. Ja, meg tetszek neki. De ő se barát, legalábbis nem tekint szerintem engem annak, inkább csaj-jelöltnek, vagy tudomisén. Klaudiával suliba tök jól elvagyunk, de szünetbe kb. 2x ha beszéltünk. Na mindegy. Igazából hozzászoktam már ahhoz, hogy egyedül vagyok. Emlékszem tavaly ilyenkor milyen népszerű voltam. Ha hiszitek, ha nem, voltam egyszer az is. Pontosan emlékszem rá. Akkor még nem volt laptopom, csak telefonom, és azon kellett neteznem, és 5 másodpercenként pityegett, hogy üzenetem jött. Egyszerre beszéltem 10-15 (!!) emberrel. Írtak a képeim alá. Érdeklődtek irántam. Érdekeltem őket. Most meg... az összes régi barátom szarik a fejemre. Élőbe jópofizás van, de máskor meg még csak annyit sem írnak, hogy buék. Szép. És az a gáz, hogy ezt mind elviselem. De mostantól más lesz. Pár nap és suli, én pedig nem fogom engedni ezt. Levente, Viktor, stb... Ha odajönnek, jöjjenek. Elbeszélgetek velük, de ennyi. Elegem van a felszines kapcsolatokból. Egyszer sem kérdezte meg senki a szünet alatt (akár az osztályomból, akár a régi barátaim közül), hogy hogy vagyok. SENKI. Egy ember sem. Az jutott eszembe valamelyik nap, hogy fel se tünne neki, ha meghalnék. Multkor is direkt nem léptem fel facebookra 2 napig. 2 nap után felmentem, mert azt hittem, valakinek csak feltünt, hogy nem vagyok fent, vagy valami.. de nem, egy ember sem írt. Az a helyzet, hogy nem is vagyok túlságosan szomorú emiatt. Mármint hogy nincs senkim. Megvagyok én egyedül. Nincs szükségem senkire. Csakhát azt se csinálhatom a suliba, hogy senkihez se szólok vagy bunkózok, mert akkor méginkább lefognak szarni. Szóval legalább minimális érdeklődést muszáj lesz színlelnem. Nehéz ez. 

Amúgy még semmit se tanultam, pedig nagyon kellett volna. Holnap megyek a városba (egyedül), aztán ha hazajöttem, nekifogok tanulni. Annyi mindenre kellene!!! Fú, ezt nagyon utálom magamba. Itt volt 2 hét hogy tanuljak, én meg mit csináltam? Konkrétan semmit. Na mindegy.

Amúgy a szilveszterem elég kaki volt. Lényegében nem csináltam semmit. Dokumentumfilmet néztem, aztán kiborítottam a boroskólát anyám meg üvöltözött. Utána koccintottunk, aztán anyám pasija üvöltözött tesómmal, mert tesóm extázisba esett (a 2014 miatt) és lekapta a pólóját. Aztán mindenki ment aludni, én meg hajnali 3ig filmeztem meg borozgattam. Aztán hányingerem lett és elmentem aludni. 

Rájöttem amúgy, hogy nem szeretem a pezsgőt. Tök szar íze van. A boroskóla jobb, bár néha attól is felfordult a gyomrom. 

Tudom, már tízmilliószor leírtam, de leírom megint: rá akarok írni Boldira. Most azonnal. Nem érdekel, hogy zavarom-e, hogy idegesítem-e. MUSZÁJ beszélnem vele. Szükségem van rá. Csak nincs fent. Pedig most tényleg elszánt vagyok, és ha fent lenne, fix, hogy ráírnék. Holnapra elfog szállni a bátorságom. 3 nap és látom. Hú. Fura belegondolni. Igazából amennyire féltem, hogy belefogok pusztulni a hiányába, annyira nem volt vészes. Lefoglaltam magam. Persze naponta legalább 1x felmentem a profiljára, és óránként csekkoltam, hogy fent van-e, de szerencsére nem volt olyan nap, hogy "kibőgöm a szemem"... Lehet közhelynek hangzik, de akárhányszor felmegyek a facebookjára, csak az jut eszembe, hogy "hogy lehet valaki ennyire...tökéletes?" Jó, nyilván nem az. Nyilván nem ismerem. DE AZ. NEKEM TÖKÉLETES. Pont. Most tök szivesen összegyűjteném, hogy miért is imádom, de csak magamat bántanám vele. Pedig kapásból eszembejutott kb. 10. Na mindegy.

Tuti van ebbe a bejegyzésbe 6543 elírás, értelmetlen mondat, satöbbi, de most tényleg nem érdekel. Fáradt vagyok. 1 órakor megyek is aludni. Belekell rázódnom a korai fekvéshez-keléshez. Szar lesz. Bárcsak lenne legalább 1 okom arra, hogy várjam a sulit! Azonkívül, hogy látom Boldit. Ha ő nem lenne, szerintem fix hogy nem lenne életkedvem. Nem mintha most annyira lenne... Ahhoz képest, hogy az volt az egyik újévi fogadalmam, hogy nem leszek antiszoc... nos, ez a bejegyzés tisztán megmutatja, hogy nem sikerült. Nem baj, még van 363 nap. Ha a mait nem számítjuk bele.