2014.02.11. 21:36, sophie
Na, akkor blogoljunk. És ezúttal, kedves olvasóim, tényleg van MIRŐL írni. Ami nem szomorú, depresszív, stb, hanem végre egy BOLDOG bejegyzés. Asszem. Nemtom. Remélem nem tudom magam meggyőzni a végére az ellenkezőjéről. Kinézem magamból, az a baj.
Akkor kezdjük is a reggellel. 6:00-kor keltem, elkészültem, és indultam a buszmegállóba. Az a jó, hogy kb. 3 percre van innen, úgyhogy ráérősen sétálgattam. Már ott állok a buszmegállóba kb. 5 perce, amikor leesik, hogy otthon hagytam a bérletemet. Futás haza. Közbe hívom anyumat, hogy hozza ki gyorsan a ház elé. Anyám ideges, én nyakig saras. Király, jól kezdődik a nap. Szó szerint futottam, az emberek azt hitték (mármint azok, akik reggel 6-kor zombi módjára vonszolták a testüket a buszmegállóba), hogy megőrültem. Nem gond. Anyám alaposan kiosztott, hogy következőre ha nem teszem be a táskámba, agyonver. Közöltem vele, hogy mindig ezt mondja, de sosem teszi meg. A lényeg, hogy végül elértem a buszt, de tiszta ideg voltam, na meg saras. Szépen kezdődött a reggelem, már előre féltem a nap további részétről.
Ez kicsit bonyolult, mármint a buszozás. Ha nincs nulladikom, akkor rögtön kivisz a busz a városba (ahol a sulim van), viszont ha van nulladikom (hetente kétszer) akkor a 6-órásival lemegyek abba a faluba, ahol eddig laktam, és ott 20 percig várom a buszt, ami felvisz a sulihoz. Hozzá lehet szokni, de az elején fura volt mindig nézni az átszállásokat.
Most is leszálltam Vivivel, és esküszöm nektek, kiborít az a csaj. Jófej meg ilyenek, de kinek van reggel 6kor kedve beszélgetni? Oké, beszélgetni még csakcsak, de ez a csaj, baszki, be nem áll a szája. Annyit tud beszélni, hogy az vészes. Én meg hallgatnám a buszon/a buszt várva a fülesen a zenét, de egyszerűen nem veszi észre magát. Be van dugva az egyik fülembe a füles (mondjuk már csak az az egy szól), és elfordulok, mégis beszél, én meg nem akarok bunkó lenni, úgyhogy hallgatom. De olyan dolgokról beszél, amik engem hidegen hagynak. Ő röhög a saját viccein, én meg kellemetlenül fészkelődöm, mert nem értem, mi is volt a poén. Kitaláltam már egy taktikát: hallgatom a zenét, és csak bólogatok, néha felröhögök, amikor látom, hogy ő is, satöbbi. Mert én kb. sose szólok egy szót se: ha hozzáakarok szólni mondjuk valamihez, egyszerűen nem tudok, mert belekezd rögtön egy másikba. Kiakaszt. Már tényleg forgatom a szemeim, sóhajtozok, satöbbi, de nem veszi észre magát. Fúhh..
Na mindegy, szóval leszálltunk amott, és vártuk a buszt. 20 percen keresztül hallgattam, bólogattam, néha mosolyogtam, azt hittem már a következőnek elhaladó autó elé ugrok, amikor végre jött Viktor. Ő ott száll fel mindig, úgyhogy találkozni szoktunk. Vele legalább lehet normálisan beszélni, nem kínos a csend (bár nem is szokott lenni), és aaannyira jó volt végre, hogy Vivi bekussolt. Mert ő így nem ismeri Viktort, és nem nagyon tudott hozzászólni a dolgokhoz. Miután felszálltunk a buszra, végre békén hagyott Vivi, bedugta ő is a fülesét, és tök jó volt végre 20 percig csak zenét hallgatni. És kivételesen Vivi se duruzsolt a fülembe.
Miután leszálltunk a buszról, bementünk a pékségbe. Na jó, ezt most nem tudom minek írom le, de vettem egy kis sajtos kockát (pogácsa tulajdonképpen) és egy virslil táskát. Oké, ez most awkward. Mármint hogy ezt leírom. Na mindegy.
0. óra fizika volt. A fizika órák mindig lazák, mert a tanár jó fej. Van aki zenét hallgat, van aki beszélget, nagyon nem érdekli. Persze ránk szól, hogy hagyjuk abba, de miután látja, hogy hiába beszél, leszarja. Én éppen Klaudiával röhögtem valami írtó nagy hülyeségen (de jó lenne egyébként ilyenkor tudni, hogy min), amikor... hát, ez fura lesz: Klaudia félrenyelte a haját. Az már egy másik kérdés, hogy hogyan került haj a szájába úgy, hogy be volt neki kötve (?), de mindegy. Kikéreckedett (?) a mosdóba és vagy 10 percig most a száját. Aztán mikor bejött, nem bírtam, ott röhögtem. Azt hittem kifekszek. Meg egyébként egész nap írtó nagyokat szoktam röhögni Klaudián, de sose emlékszem rájuk sajnos. Meg ezek amúgy is csak akkor, abban a pillanatban viccesek szerintem.
1. óra történelem. 1 héttel ezelőtt témazárót írtunk, és mivel én megbuktam töriből, kicsit paráztam. Kettes lett. De nem csak nekem, az osztály 3/4 részének. Én tanultam kb. 1 órát, de volt, aki egész délután azt tanulta (Klaudia) mégis kettest kapott. Felvoltak páran háborodva, de nekem tökéletesen megfelelt a kettes. Így most már nem állok bukásra. Már csak a kémiát kell felhoznom egy kettesre. Töriből egyébként 2,33-ra állok már, ami szerintem nem rossz, ahhoz képest, hogy megbuktam. Plusz feleltem is hármasra a jómultkor.
2. óra nyelvtan. Ilyenkor két részre van osztva az oszátly, és én osztályfőnökkel vagyok. Nagyon nem volt semmi, elment a fél óra ilyen adminisztrációs cuccal, a végén meg már csak arra volt idő, hogy kiossza a dolgozatokat. Ami egyébként hármas lett. Úgy, hogy csak óra elején olvastam át párszor.
3. óra földrajz. Klaudia felelt írásban, úgyhogy amíg ő dolgozatot írt, mi haladtunk tovább az anyaggal, semmi extra.
4. óra matek. A polinomokat vesszük, nagyjából értem is, de attól függetlenül kicsit megállt a szívem, mikor kihívtak a táblához. Nem felelni, csak szimplán megoldani egy baromi könnyű feladatot, mégis úgy beparáztam, hogy szerintem leesett a vérnyomásom. Vagy felment? Jesszus, nem tudom. Mi a különbség??? Na mindegy. A lényeg, hogy majdnem összeestem. Olyan ideges voltam, hogy rosszul oldottam meg a feladatot, pedig értettem , és később, összeszedett fejjel már megoldottam rendesen a füzetbe. Hülye izgalom. Tulajdonképpen nem tudom miért paráztam úgy be, egy lélek nem figyelt nagyon rám, de mindegy. Következő órán zongora lesz, mármint matekon. Az egy olyan felelés szerű izé, hogy mindenkitől kikérdezi a szabályokat, és vagy 1-est kap az illető, vagy semmit.
5. óra tesi. Röplapdázni gyakoroltunk, a tanár már vérszemet kapott tőlünk, és szerintem pár kilót lefogyott a fegyelmezés miatt. Egyébként beteg ez a tanár, de mindegy. Mármint idegileg egy roncs. Folyton üvöltözik, néha ok nélkül. Oké, mondjuk megértem ha elüvölti magát, amikor Csabi szó szerint elalszik, vagy amikor Tomi a falon mászkál (???), vagy ha Kitti behozza a kaját a tornaterembe és ráérősen megeszi a szendvicsét..
6. óra közgazdaság lett volna, a 7. meg meb. (Munkaegészség és biztonság). A meb csak kéthetente van, és ma pont elmaradt, úgyhogy már csak egy közgazdaság várt ránk. A közgé előtti szünetben tök jól elvoltam, leültem Ádám (akinek van egy sajátos neve, de ha azt leírnám, rögtön kitörne a 3. világháború, mert beírná valaki a googleba, és kiadná, aztán engem is, és ááá. Oké, üldözési mániám van, bocsi) és Csaba mellé. Velük beszélgettem meg röhögtem. Klau nem tudom hol volt, lemaradt. Aztán végül odajött, és kiakarta venni a táskájából a kajáját, csakhogy a táskáján Ádám ült. Ádám direkt szivatta, hogy nem engedi oda, de Klaudia annyira próbált odaférkőzni, hogy letört a körme.
Na, kámpec. A többiek nem sejtettek, mi következik. Én már lelkileg felkészültem rá. Klaudia megbolondult. Úgy elkezdett üvöltözni, de úúúgy, hogy Ádámék fullra lefagytak. Én már hozzászoktam, általánosba volt pár ilyen rohama. Amúgy szerintem kicsit túlzásba esett. Oké, most volt nemrég körmösnél, és a saját körmét megcsináltatta francia manikűrösre, amit most (szerinte) Ádám letört, de akkor is. Már majdnem bőgött. Aki nem ismeri, annak az jöhet le, hogy egy hisztis sírós plázakurva, de még én is elhittem egy pillanatra, mert annyira jól játszotta ezt. Vagy nem is tudom, hogy játszotta-e, de még kicsit én is ledöbbentem. Aztán befutott a wc-be, Ádám meg megkérdezte tőlem, de ilyen tök komoly fejjel, hogy "most akkor sírni fog?". Én meg röhögtem, és mondtam, hogy "dehogy." Ők ezt félreértették, vagy csak direkt szivatni akartak, de amikor kijött Klau a wcből, ott izéltek, hogy "Szandi kiröhögött téged", holott én azt röhögtem, ahogy Ádám kérdezett.. Az a fej, az a hangsúly.. Nem Klaudiát röhögtem, jesszus. És hiába magyarázkodtam, Csabiék ott fújták a magukét, Klau meg megsértődött és elment. Végül kibékültünk, de azért szarul esett Csabáéktól, hogy ilyen nagy izét csaptak ebből. Itthon írt Ádám, hogy ne haragudjak, írtam, hogy nem haragszom... de néha túlzásokba esnek szerintem.
Szóval nagyba folyt az élet a szünetbe, amikor jött ofő becsengetés után 10 perccel, hogy elmarad a közgé, és ezzel együtt a holnap tz (így majd csak pénteken írjuk meg, holnap még gyakorlunk). Mindenki tök boldog volt, Klauval is kibékültünk, és mentünk a buszhoz. Ugyebár 2 óránk elmaradt, és fogalmunk sem volt, mikor jön busz. Gyorsan megnézte Klau a papírján, mert kiírta még régebben, és kb. megállt a szíve, mert a következő busz 11:45-kor jött, és akkor pont 46 volt. Fuck. A következő busz meg majd csak 12:45-kor jön, vagy valahogy így volt, fogalmam sincs. A lényeg, hogy várnunk kellett kb. egy órát. Oké, nem gond, kimentünk a buszmegállóba. Na és most kezdnek a dolgok...
Éppen sétáltunk ahhoz a kiakaszott táblához, ahol le van írva, hogy honnan indul a busz, és mikor (nem tudtuk hanyasról fog indulni), amikor kb 500 méterre (!!!!) megláttam Boldit. (!!!!). Na jó. Elősször is meglepődtem, hogy hogy a rákba tudtam olyan gyorsan és olyan messziről kiszúrni. Utána meglepődtem, hogy miért van ott Boldi. Aztán Klaudia azt mondta, hogy nem vagyok teljesen százas, hogy így kiszúrom. Utána Klaudia próbált lenyugtatni, mert akkorát dobbant a szívem, és a hasamban is volt valami fura érzés. Nem is tudom mi. Mintha átfordult volna a gyomrom. Na jó, ez undorító, de igaz. Egyébként végig zuhogott az eső, úgyhogy a csizmám tiszta sár és víz volt, a hajam az behullámosodott, körülbelül úgy festettem, mint egy hajléktalan. Na nem baj. Közelebb érve megpillantottam, hogy Boldi egy padon ül, mellette meg ott ülnek a haverjai. Oké, mindegy, úgy se köszön, úgy se köszönök, mit izguljak? Elmentünk mellettük, még csak nagyon fel se néztek. Mert egyébként a telefont nyomkodták.
Megnéztük azt a táblát, vagyis Klaudia nézte, én meg próbáltam a lehető legemberibben kinézni és kicsit összeszedni magam. Hát, nem nagyon jött össze, de mindegy. Aztán Klaudia rámüvöltött, hogy nézzem én is, nehogy elnézze. Oké, 13-asról indult egy busz keresztül a régi falumon, át egészen Boldi városáig. Na jó, ez bonyolult. Vázolom valahogy:
A sulim városa ---> A régi falum , kb 5 perce tőle a mostani falum --> Boldi városa
Ez most olyan, mintha a honfoglalómat jellemezném. Na mindegy, remélem valamennyire érthető. Szóval a 13-asról indult a busz, 1 óra múlva. Boldi viszont a 10-es előtt üldögélt.
Na most akkor mi legyen? - fordultam Klaudiához. Végül arra jutottunk, hogy megállunk Boldiéktól 3-4 méterre, hogy közel legyünk hozzájuk is (hogy kitudjuk őket beszélni illetve hogy lássam őket), és a 13-ashoz se legyünk túl távol. Tökéletes. Csak éppen egyre fogyni kezdtek az emberek, és nyilvánvalóvá vált, hogy róluk beszélünk stb. Még hallottam is valami olyasmit, hogy "...a 9.E-ből....". Hát, azok mi volnánk. Kb 10 perc után Boldi haverjai felszálltak egy buszra, Boldi meg egyedül maradt. Megunta gondolom hogy ott ücsörög egyedül, úgyhogy felállt és elment. Pánikba estem, Klaudia meg próbált megnyugtatni. Nem tudtam eldönteni, hogy mégis hova mehet. Aztán mentünk mi is egy kört, és mire visszaértünk, Boldi ott ült egy másik padon, egy pékség előtt, a 11-es előtt. Megálltunk megint tőle 4-5 méterre. Annyira, de annyira feltünő volt, hogy szerintem ő is észrevette. Mármint hogy úgymond követjük. Nagyon kellemetlen volt. Klaudiával "elbújútunk", hogy ne lásson ránk, de mi lássuk őt. Aztán Klaudiának az az ötlete támadt, hogy menjek oda.
Aha. Persze. Menjek oda. Én? Hahahaha. De jót nevettem. Aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja. Kieszeltünk egy tervet: Klaudia meg és sétál egy kicsit, kb 5 percig, én addig oda megyek, és beszélgetést kezdeményezek. Klaudia elment, én meg ott álltam egyedül a szemerkélő esőben, egy buszpályaudvar közepén. Akkor jöttem rá, hogy baszki, én most tényleg oda fogok menni.
Fú. Nem is tudom, hogyan írjam le. Minél pontosabban, annál jobb. Szóval ott ült egyedül a padon, és nyomkodta a telefonját. Tornacipő volt rajta, répanadrág, fehér / szines mintás snowboard kabát, és a VANS-os sapkája. Én meg bakancs, cicanadrág, kabát, sál. És minden fekete. Mint egy gót/emós, komolyan. Na minegy.
Odamentem, és köszöntem neki, asszem úgy, hogy "szia". Ő felnézett, és mondta, hogy "heló". Nagyon zavarba voltam, és nem tudtam mit csináljak. Úgyhogy levágódtam mellé. Csakhogy csurom vizes volt a pad. Ő pont úgy ült, hogy nem esett rá a pad annak felére az eső, úgyhogy azt hittem, az egész száraz. Hát, nem volt. Elősször is, szerintem azt hitte, egy hajléktalan vágódott le mellé, amilyen szépen és nőisen leültem. Azaz kb. szó szerint rávágódtam. Utána szépen, nőisen felüvöltöttem, hogy "bazmeg, ez csurom vizes". Hát igen. Utána rájöttem, hogy talán nem így kellett volna kifejeznem magam, de na. Igazából nem volt gáz, röhögött. Mármint azon, hogy a fél nadrágom át ázott. Na mindegy, úgyhogy inkább álltam. Írtó kellemetlen volt, nem tudtam mit mondjak. Ő közbe beszélgetett valakivel facebookon. Gondolom olyanokat írt annak a személynek, hogy "ide jött valami csöves, nem vágom ki ez, de idegesít". Fú, azért csak nem :O Na mindegy. Kérdeztem tőle pár dolgot, már nem is tudom mit, ilyen alapdolgokat, hogy melyik busszal megy, stb. Kicsit szarul esett, amikor nem kérdezett sosem vissza, aztán kb. az 5. kérdés után meguntam, és csöndbe maradtam. Valahogy sült róla, hogy nincs kedve beszélgetni. Mármint nem kérdez vissza, rövid mondatokkal válaszol, stb. Aztán bekanyarodott Klaudia, odajött, köszönt nekünk stb, aztán hármasba ott álldogáltunk. Vagyis én meg Klau. Boldi ült. Klau mondta, hogy már ott a busz, úgyhogy hármasba elindultunk. Tök klassz volt, egy társaságba lenni vele, és pont mellette sétáltam. Rájöttem, hog annyira írtózatosan nem magas, azért elérném, ha akarnám (if you know what i mean kacsintósfej). Ott álltunk, direkt úgy, hogy ne essen ránk az eső, és beszélgettünk. Vagyis én kérdeztem, Boldi válaszolt, én kérdeztem, Boldi válaszolt. Aztán Klau mondta, hogy jött egy busz, amire felszállt pár srác, akik oda valósiak, ahova ő. Tehát ebből azt szűrte le, hogy tuti megáll ott. Na, ez már kicsit fura volt: Klaudia elkezdett rohanni a buszhoz, én meg nem tudtam, hogy most mit csináljak. Hagyjam ott Boldit köszönés nélkül (akinem amúgy szerintem fel se tünt volna, hogy elmentem), vagy köszönjek el tőle? Végül odamentem és elköszöntem, egy "szia Boldi" kijelentéssel pedig elmentem. Vagyis mentem volna, de olyan hülye fejet vágott, ilyen "hovaafaszbamész :OOO" fejet. Elmosolyodtam és elmagyaráztam neki, hogy Klau talált egy buszt, ami ott megáll elvileg. Odamentünk Klauval, én melankóliába estem, hogy ennyi volt a nagy beszélgetés, vissza is néztem hogy megbizonyosodjak róla, nem-e jár örömtácot a távozásom miatt, de nem, odaáig azért nem fajultak el a dolgok. Végül kiderült, hogy az nem is áll meg ott, úgyhogy mentünk vissza. Klau "cikinek"(?) találta ezt, hogy azt hitte az jó busz, közbe meg nem, ezért nem is jött vissza Boldihoz, ott maradt egy sráccal és vele beszélgetett. Én meg visszamentem Boldihoz, aki mellett ott volt az egyik haverja, de nagyon nem zavart senkit, ott állt és bámult meredten maga elé (nemrég szakítottak a barátnjővel). Boldi meg mikor meglátott, elkezdett vigyorogni. Na, és most jön az a rész, amit nem tudok hová tenni, úgyhogy aki ebbe lát valamit, az kérem írja meg, mert kétségbe vagyok esve. Idézem (a szmájlik az arckifejezéseket mutatják be nagyjából):
Én: Ne röhögj. :D Kiderült, hogy mégse áll meg ott, úgyhogy nem azzal megyek.
Boldi: Helyes.
He? Fú, úgy elkezdett dobogni a szivem ettől az egy szótól. Helyes. Mit jelent az, hogy helyes? Helyes, mint örülök, hogy nem azzal mész, mert tudunk még beszélgetni, vagy helyes, mint oké leszarom, azzal mész amivel akarsz, felőlem itt is maradhatsz, vagy helyes, mint...? Wááá, ez mit jelent? Tökre elkezdtem vigyorogni, de nem mertem ránézni, mert nem tudtam hogy milyen fejet vághat ehhez a "helyes"hez. PLS, aki ezt megfejtette, az írjon!!!!!! Ez most jó??? Vagy semleges? Vagy ez olyan, mint a "ok"??? JAAAJ.
Aztán mikor már csak kettesbe maradtunk, tök jól elbeszélgettünk, de tényleg. Sokkal jobban mint amikor ott volt a haverja, vagy Klaudia. Kicsit feloldódott a hangulat, beszélgettünk csomó dologról, bérletről, suliról, stb. Kb. 5-10 perc volt ez a kettesben töltött beszélgetés, de fúú, nagyon jó volt. Aztán felszálltunk a buszra, ő letudott még ülni, de én már álltam. Pont háttal ült velem, de megfordult (!!!) rámnézett (!!!) és egy ilyen "háhá én ülök" fejet vágni, én meg kinyújtottam rá a nyelvem (!!!). Értitek. Boldira. (!!!). Utána már nem volt semmi, leszálltam, megvártam az átszállást, hazajöttem, tanultam gépeztem, de egész nap nem ment ki ez az 1 óra a fejemből. Ezerszer lejátszodtam magamban megint a dolgokat, és annyira de annyira feltöltött most ez, hogy az leírhatatlan. Nagyon boldog vagyok most. Beszélgettem vele, oda mentem, és lehet, hogy mostantól már köszönünk is egymásnak a folyosón? Holnap egy folyosón leszünk velük, és ha meglátjuk egymást, kíváncsi leszek köszön-e. De nagyon nem akarom beleélni magam, mármint nem várom én most el, hogy lógjunk folyton együtt, és bár nagyon szeretném, kétlem, hogy holnap is beszélnénk, de 2 és fél hónap síri csönd után végre beszélni vele.... belenézni a mogyórbarna hatamas szemeibe.. Olyan hosszú szempillái vannak, hogy fúú. A kezei. A nyaka. A szája. A szemei. A haja. A hangja. A röhögése. A mosolya. Fúú, imádom. Imádomimádomimádom. Úgy érzem, kezdem megismerni. Igaz, hogy jó lassan, de kezdem. Pl. ma rájöttem, hogy van egy kis bunkó beütése. Mármint hogy nem kérdezett nagyon vissza, meg ilyenek. Bár egyszer visszakérdezett, amikor meséltem neki, hogy elköltöztünk, és az jól esett.
Nem akartam bunkó lenni, de majdnem megkérdeztem tőle, hogy "neked amúgy sosem merül le a telefonod?", de az kicsit túl izé lett volna. Pedig érdekelt nagyon a válasza. Na majd egyszer tuti megkérdezem tőle.
Elgondolkodtam most azon, hogy mi van akkor, ha nem marad el az utolsó óra. Vagy ha a suliba várjuk meg Klauval a buszt. Vagy ha nem megyek oda. Na, ez megint egy ilyen "sorsos" sztori. Nem véletlen, az tuti. Még Klaudia is megjegyezte, hogy ez már durva, hogy mindig összefutok vele és valahogy a sors, vagy bármi is legyen az, mindig talál valami dolgot, ami összekapcsol vele. Vagy csak beképzelem ezt?... Fú, nem tudom. Várom már a holnapot. Igazából van egy furcsa tulajdonságom: nem akarok boldog lenni, mert utána szar lesz megint csalódni. Ha folyton csalódok, egy idő után hozzászokok, és már meg se lepődök. De ha boldog vagyok, és történik valami, ami miatt szomorú leszek vagy csalódok, akkor az kibaszottul tud fájni. És az a baj, hogy engem a legapróbb dolgok is padlóra tudnak vinni. Pl. ha holnap nem köszön, az szarul fog esni. Nagyon. Tekintve, hogy ma kb. 1 órán keresztül együtt lógtunk.
Úristen, de fura leírni. Boldi meg én. Együtt. Lógtunk. Hűha.
De ezt a "helyes" szócskát még mindig nem tudom hova tenni. Most akkor ez mi? A lényeg, hogy tök jól esett. Bárcsak visszakérdeztem volna, hogy ezt hogy érti!!! De már mindegy. Lehet hogy már arra se emlékszik, hogy ma beszéltünk. Míg nekem egész nap ez megy a fejembe, neki talán 5 perc alatt kiment. Hát, van ez így.
XXX