Hát, nem mondom, kemény volt ez a mai nap. Bár a holnapi ezerszer keményebb lesz tanulás szempontjából. Na de kezdjük az elején... 

Amúgy most növesztem a körmöm és nagyon rossz hosszú körömmel írni, folyton beleakadok a betűk közé xD Na mindegy.

Tegnap este miután megnéztem a ValóVilágot (hajrá Viki! - letagadom magam..), indultam lefeküdni, csakhogy baromi nehezen sikerült elaludnom. A gépíró tanárnő hiányozni fog február 25-én a duplainfóról (megy síelni), ezért pótolni kell azt a szerdai első és második órát. Úgyhogy azt a két órát betették hétfő nulladikra, plusz majd jövőhéten is ugyanígy lesz. És nem azért voltam ám ideges, mert 5-kor kelnem kell, á dehogy! Azért, mert Boldinak is van nulladikja hétfőnként, nekem meg már jó ideje nem, ezért tökre megörültem, hogy láthatom a buszon. Csak egy kis bibi volt: nem tudtam, ő melyik busszal megy, mert egymás után két busz is jön onnan, ahol ő lakik, oda, ahol én felszállok. Úgyhogy a buszmegállóba állna találomra felszálltam a másodikra, és de jól tettem! Viktorékkal diskuráltam amikor jött a busz, és imádkoztam, hogy rajta üljön. Felszálltam, megálltam, és kb. 3 másodperc alatt kiszúrtam. Nem ült mellette senki. Gondoltam, miért ne? Vagyis nem, igazából nem gondoltam semmire, csak oda mentem. Lehet hogy kicsit meggondolatlan tett volt, de sokat nem gondolkodhattam, mert mögöttem várt a sor, hogy továbbhaladjak. Úgyhogy odamentem, és megkérdeztem tőle, hogy leülhetek-e. Ez két okból is hülyeség volt: az egyik az az, hogy miért ne ülhetnék le??? A másik meg az, hogy a fülese be volt dugva a fülébe, ezért nem hallota. Végül addig kapálóztam már kézzel-lábbal, míg elvette a táskáját, és leülhettem. Ő sajna hallgatta a zenét, meg nézte a kémia dolgozat kérdéseit a tabletjén (kérdem én, minek nézi, amikor ki sem voltak dolgozva? tulajdonképpen csak 19 feladatkérdést bámult 10 percen keresztül..), úgyhogy nem beszéltünk egy szót sem, mert gondoltam, kicsit dúrva lenne, ha hirtelen felindulásból kitépném a füléből a fülhallgatót, és megkérdezném, beszélgetünk-e. Ja. Úgyhogy bedugtam én is a fülest, és hallgattuk a zenét. Együtt. Vagyis nem együtt, de valamilyen szinten igen. Próbáltam nem bámulni és nem tudomást venni arról, hogy mennyire jól néz ki a szűkített fekete nadrágjában, a deszkás cipőjében, na meg persze a VANS-os sapkájában... Csak sajna nem ment. Félpercenként odapislogtam, és istenem, milyen szempillája van.. Komolyan, féloldalasan annyira jól rá lehet látni, és annyira hosszú, de tényleg. Imádom. Mármint a pilláit. Meg őt.
Na mindegy..

Úgyhogy ott hallgattuk a zenét, aztán a végállomásnál leszálltam, elmentem a pékségbe, ő meg.. hát, gondolom bement a suliba. A pékség után felmentem a szekrényemhez, és észrevettem, hogy a D-sek a bejárattal szemben lévő padon ülnek, Boldi meg ott állt, és beszélgetett pár haverjával - még kabátban. Gondoltam ő is jön majd fel a szekrényhez, úgyhogy próbáltam lassan menni, de sajna nem jött. Lefele jövet már ült, addigra már lekapta a sapkáját és engem nézett. (?) Én meg őt. (?)

Nem szeretek amúgy annyira elhaladni egy csomó ember előtt, mert mindig azt hiszem, hogy kiröhögnek, hogy hogy nézek ki, vagy ilyenek. Itt meg pont el kellett mennem kb. 30 fiú előtt, akik jól végigmértek... Na mindegy. 

0. óra ugye gépírás, nem volt semmi, írtunk. 

1. óra angol volt, kiosztotta a tanár a dolgozatokat. Elősször azt hittem, hogy TZ (meg rajtam kívül mindenki), de közölte, hogy nem, ez csak kis jegy. Kár, pedig ötös lett. 61 pontból 60 pontot szereztem, úgyhogy a tanár el nézte, hogy rossz házit csináltam meg.

2. óra tesi, itt sem volt semmi extra, bukfenceztünk stb. Következő órán osztályozni fogja a fejenállást, ami nekem rohadtul nem megy, általánosba is éppenhogy kettes lett. Jóindulatból. Holnap meg pont tesi, szuper. Ha sok időn belül nem írnék, akkor kitörtem a nyakam.

3. óra kémia. Feleltek páran ...

Na, most majdnem kimúltam. Kikapcsolt a gép, mert lemerült (mostanába sosem jelzi), és azt hittem, az egész írás elveszett. Fúú azt hittem sírvakadok. De szerencsére megmaradt. Nem tudom hogy, de megmaradt. 

Szóval: feleltek páran, én szerencsére nem, utána csak mentünk tovább az anyaggal, nem volt semmi.

4-5. óra infó, facebookoztam, unatkoztam, facebookoztam, fekete özvegyeztem, kártyáztam, facebookoztam, horoszkópot olvastam, facebookoztam, eluntam az életem.

6. óra matek. Ma zongora volt (ugye az, hogy vagy tudjuk a szabályt, vagy egyes), tiszta ideg voltam, de sikerült elmondanom a nevezetes azonosságok egyikét, amit a tanár kiválaszott a számomra. Hálisten. Mert volt aki nem tudta, összezavarodott vagy meg se tanulta, ő a következő órán (holnap) mind a 6-ot fel kell mondja. íjj.. szívás.

7. óra hittan, ismételten nem volt semmi, a fogalmazásom 5-ös lett, aztán mentünk tovább az anyaggal..

Na jó, ez most úgy tünhet, mintha összecsaptam volna, pedig nem. Tényleg nem volt semmi. Olyan semleges napom volt. Oké, ültem Boldi mellett. Jó. Feldobódtam, kb. 10 percig. Utána meg rájöttem, hogy és akkor mi van? Mellette ültem. Aha. Szuper. Egy szót nem szóltunk egymáshoz, akár a busz másik végébe is ülhettem volna, neki aztán olyan mindegy lett volna.. Plusz szerintem hülyének is nézett, hogy a sok szabad hely helyett mellé ültem. Próbáltam örülni neki, tényleg, de most sokat nem tudtam vele kezdeni. Oké, jó volt, persze. Mert írtó jó illata van, ott voltam tőle nem is tudom, kb. olyan közel, hogy összeért a kabátunk. Klassz. Még csak köszönni se köszönt, hanem csak elvette a táskáját, hogy le tudjak ülni. Szal töknyolc. ☹

Suli után mentünk kajálni: Luca, Klau, Vivi meg én. Leültünk, és pont, mikor végeztem a levessel, és kezdtem volna bele a rakott káposztába, megjelent Ervin. Vivi meg Luca annyira nem szívleli, bár Klau se, de én ott integettem neki meg mosolyogtam, mert bírom. Oké, vannak fura beszólásai, kicsit fura, mindenkit leszól, de mindegy, velem jó fej, mellesleg ő a biztos kapocs köztem és Boldi között.
Leült, és kb. azzal kezdte a beszélgetést, hogy ... na jó, vázolom, úgy a legegyszerűbb:

 

Ervin: Rólad kérdezgetett. *vigyor*

Én: Ki? *mikor ehetek már baszki fej*

Ervin: Hát vajon ki?

Én: *20 másodperces síri csönd, amíg leesik, hogy mit is mondott* Mivan?

Ervin: Ja, tegnap skypeoltam vele vagy 2 órát, és rólad kérdezgetett, meg megkért, hogy tanuljunk együtt, mert nem érti a kémiát.

Én: Jó, leszarom a kémiát, mit kérdezgetett? Meg mi az, hogy tanuljatok együtt? Velem tanuljon együtt!

Vivi: De te megbuktál kémiából...

Én: Félévkor. De kösz, hogy emlékeztetsz rá. Mellesleg miatta még azt is megtanulnám.

Ervin: Ez fogyatékos.

Én: Jólvan, nem érdekel. Szóval, mit kérdezett?

Ervin: Azt, hogy melyik busszal mész a reggel. Én meg mondtam, hogy a 45-össel, és foglaljon neked helyet. Meg még valamit mondott, de ezt majd négyszemközt. 

 

WAAAAT? Utána csak próbáltam kiszedni belőle, de nem ment. Azt mondta, majd facen leírja, ráírtam, de nem ír a kis szemét. Direkt szivat. 

Szóval. Ja. Kicsit lesokkolt. Ott vigyorogtam, kajak egy falat nem ment le a torkomon, annyira izgatott lettem. Rólam kérdezgetett??? Boldi??? Mivan??? És akkor így leesett. A reggel még csodálkoztam is, hogy nem egy haverja mellett ül, vagy hogy mellette nem ül senki, mert általában nem szokott egyedül ülni. De nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget.. Aztán így leesett, szépen lassan, hogy lehetséges, hogy nekem foglalta azt a helyet....?? Oké, annyira szürreálisnak hangzik, hogy az már fizikailag fáj. És annyira furdall a kíváncsiság, hogy mit kérdezett még Boldi. Ervin annyit elárult, hogy jó dolog. 

Nem értem, miért nem tudta ott elmondani, ígyis úgyis megtudják a többiek általam. Bár nagyon nem akarom elmonadni ezeket másnak, csak Klaudiának. Na mindegy. Én ezt az Ervin agyonverem. Fogadjunk hogy majd este 9-10 fele fog írni, vagy még akkor sem. 

A lényeg, hogy ez most olyan fura. Hogy ilyenek történnek. És Klaudia rávilágított valamire valamelyik nap a buszon: ne járjak Boldival még most, mert fiatalok vagyunk, és nem fogjuk sokáig együtt bírni, aztán szakítunk, és ennyi. Inkább jöjjek vele össze később, amikor már ugye tapasztaltabbak leszünk, idősebbek, stb. És annyira igaza van! Viszont ki tudna Boldinak nemet mondani? Most komolyan. Hogy várhatnék rá még 1-2 évet? Meg ez amúgy se biztos még, lehet, csak azért kérdezte, hogy melyik busszal megyek, hogy kikerüljön. Bár akkor kikerült volna. Klauék mondták, hogy nem értik, miért vagyok ennyire pesszimista. Oké, örültem 10 percet, aztán már ott aggódtam és hisztiztem nekik, hogy tuti nem foglalta nekem a helyet, tuti csak leakar rázni, mit akarna tőlem, hogy nézek ki, ronda vagyok, stb. És majdnem sírtam. ☹ Csak annyira félek a csalódástól, hogy nem merek már semminek se örülni. Majd írok a fejleményekről. 

✖✖✖

 

1

1