Mindenféle különösebb bevezetés nélkül beleugranék a közepébe. Szóval kedd.

A reggel 4:45-kor megébredtem, mert majd bepisiltem (?), úgyhogy mire visszaértem, kb. az összes álom ki ment a szememből, és már csak forgolódtam 5:05-ig. Gyorsan elkészültem és rohantam a buszhoz. Mostanába valahogy mindig futok a buszmegállóba, de végül még mindig várnom kell rá 10 percet. Hahh.

Fú, amúgy tök szarul vagyok. Anyám csinált valamit, vagyis főzött. Nagyon nem tudom mi az. Állítása szerint diós tészta. Szerintem tésztás dió. Vagy mi. Elég fura íze van, de mivel kb. 1 hete nem veszek kaját (gyűjtöttem a pénzt anyu ajándékára), ezért tök éhesen értem haza (attól függetlenül, hogy a suliba ebédeltem), és bevágtam egy csomót belőle. Nem kellett volna. De tényleg. Úgyhogy most kicsit émelygek.

A buszon szokásosan hallgattam a zenét, aztán Viviel leszálltunk az átszállásra várva. Ott álltnuk végül páran a hátsó bejáratnál: Vivi, Viktor, én, és még egy pár srác. Olyan semleges hangulatom volt: tudtam, hogy a buszon úgy se lesz Boldi, akkor miért izguljak? Úgyhogy nyomott hajjal és fejjel felszálltam hátul. A fiúk szerencsére előreengedtek ezúttal (volt már, hogy kb. nekem jöttek), de mielőtt az ajtó kinyitódott volna (!) megpillantottam egy sapkát. Baszki. Gyorsan odafordultam Vivihez, és csak ennyit bírtam kinyögni: Ott van! Szegény azt se tudta, ki, vagy mi. Én meg kb. 2 másodperc alatt rendbetettem a hajam, kihúztam magam, aztán.. ja, aztán majdnem elhánytam magam. Gyorsan felugrottam a buszra, és Boldi pont az ajtóval szemben ült. Mellette a táskája. Nem volt füles a fülőben, ezt rögtön megállapítottam. Rám mosolygott, belőlem meg kitört a következő, igen intelligens mondat: "Jézusom, te meg mit keresel itt?" Ő meg olyat tett, ami csak utólag esett le nekem, fizikán. Kérés nélkül elvette a táskáját, én meg kérés nélkül leültem mellé. Annyira egyszerűen ment minden! Mármint olyan volt, mintha minden nap ez lenne. Nem kérdeztem meg, hogy leülhetek-e, vagy ilyenek, hanem automatikusan elvette a táskáját, hogy le tudjak ülni! No comment!

Amúgy ez most egy kívülálló szemével nézve olyan lehet, mintha hazudnék. Mármint ez annyira szürreális. Az egész. De esküszöm, ezek tényleg megtörténtek!!! Komolyan!!! Magam sem hiszem el, de tényleg. 

Miután kicsit lenyugodtam, megkérdeztem tőle (normálisabban), hogy mit keres itt. Mert kedden neki sosincs nulladikja. Már egy pillanatig azt hittem, hogy miattam (???), de aztán mondta, hogy fizikából most írja a javítását, úgyhogy be kellett jönnie. Utána a 20 perces utat végig beszéltük! De tényleg. Közvetlenül mögötte Viktor ült (ugye a régi "szerelmem", akik régóta olvasnak, ismerhetik, egészen jól), és volt is bennem egy kis nem is tudom mi, mármint örültem neki, hogy ott van, és hogy hallja, ahogy tök jól elvagyunk. Meg nem mellé ültem, hanem Boldi mellé. Mert egyébként mellé ültem volna, ha nem látom meg Boldit. Sajnálom is egy kicsit azért, mármint felugrottam a buszra és levágódtam Boldi mellé, holott előtte éppenhogy nem beszéltük meg, hogy egymás mellé ülünk... Na mindegy, úgy vagyok vele, hogy eleget ártott ő nekem régen, ennyit minimum megérdemel. Mert látszott rajta, de tényleg, hogy kicsit féltékeny. Meg mérges. 

Boldival borzasztóan jól elbeszélgettünk. Mindenféléről. Főleg suliról, Ervin telefonjáról, sorozatokról.. igaz, csomószor nem hallotta, amit mondtam, ezért kb. 4-5x visszakérdezett, mert zúgott a busz. De azért nagyjából megértettük egymást, rengetegszer belenézett a szemembe, sokat röhögtünk, ő az én poénjaimon, ő az enyéimen... És egyszercsak elszállt belőlem a félelem és nem is izgultam annyira. Szerintem ennek ő is örült valamennyire, hogy nem sikítozok (?) meg ilyenek, hanem normálisan eltudok vele beszélgetni. Bár visszagondolva mondtam neki elég sok hülyeséget, összevissza beszéltem mindent, de naa, nézzétek el. 

Klau is felszállt a következő megállónál. Ő leült egy srác mellé, nem túl messze tőlem, Vivi meg közvetlenül előttem ült, de hallgatta a zenét. Amúgy mikor Klau felszállt, rám nézett, köszönt, aztán hirtelen úgy ledöbbent, hogy ott van Boldi, meg hogy mellette ülök, hogy kb. elfelejtett leülni. Végül sikerült neki. :D

Amúgy Boldi tök jó fej volt. Eltette a tabletjét is. (!!!) És bár végig ott volt a kezébe a telefonja, kibírta, és nem nyomkodta. Aztán mondta, hogy csak azért van a kezébe, mert szereti csesztetni a hátlapját. (?) 

Ja, meg tett ilyen szöveget a telójára. Mivel ugye tegnap ellopták Ervin telefonját, ezért Boldi, hogy megelőzze a katasztrófát (ő nem tanult az esetből, ugyanúgy hordja a tabletjét meg a telefonját...), tett egy kis mozgó szöveget a telefonjára. Annyira örültem neki, amikor a félperces csönd után hirtelen megszólalt, hogy "ezt figyeld", és előkapta a telóját. Én meg vigyorogtam mint egy nem normális. Amúgy a szöveg a következő: "Ha azt tervezed, hogy ellopd a telefont, előre figyelmeztetlek hogy le lehet nyomozni a telefont még kikapcsolt állapotban is. Ha még is ellopod, széverem a fejed. :*" Na, hát én olyan szinten röhögtem, hogy nem birtam. Az a puszis fej a végén xD Meg az egész szöveg full vicces volt. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte ezt el fogja-e egyáltalán olvasni az, aki el akarná lopni, majd röhögve mondta, hogy nem. Nos, szerintem sem. De az ötlet jó.

Egyébként megkérdeztem tőle, azt, amit már régóta meg akartam kérdezni. Idézem.

 

Én: Neked amúgy sosem merül le a telód? Mert folyton azt nyomkodod.

Boldi: Nem nyomkodom folyton.*vigyorog* És nem.

 

Aha, értem. Tök jól kifejtette a válaszát. Mindegy. Szóval nem. Egyébként az egy nagy hazugság, hogy nem nyomkodja egész nap. Azt már nem mondtam neki, de magamba hozzátettem, hogy "á, dehogy, csak akárhányszor meglátlak, bele vagy merülve a telefonodba". Szerintem nagyon komolyan szerelmes belé. 

Azt még nem is írtam, de talán nem is baj, hogy mennyire írtó jól nézett ki. Ő aztán nem néz ki úgy reggelente, mint egy zombi! Jesszus, de rohadtul nem. Tiszta friss, üde, és írtó helyes. Én meg mellette, mint egy élőhalott. Heh. A sapkáját meglátva amúgy rögtön elmosolyodtam. Az a szexepile. Vagy mi. Mivan?

Aztán jött az, amit annyira nem vártam. Le kellett szállni. Nos, ezután.. hát. Milyen meglepő. Leszálltam. Úristen, nagyon fáradt vagyok. Szóval leszálltam, de Boldi kicsit lemaradt. Gondoltam, tuti siet be a suliba, hogy tanulja a fizikát, meg mittudomén, beszéljen a haverjaival, úgyhogy gondoltam megvárom Klaudiát meg Vivit. Csakhogy Boldi előbb leszállt, én meg vártam, hogy elmenjen. De nem ment. Ott állt, és várt. Engem. Elősször amúgy azt hittem, vár valakit a buszról, mert csomó haverját láttam. Én még mindig Klauékat vártam, a haverjai már rég elmentek, ő meg ott állt mellettem és .. állt. Vivi vágott egy elég fura fejet, elősször nem értettem, hogy mi a baja van, mármint hogy tikkel a szeme vagy valamit közölni akar velem, amikor leesett, hogy csak azt akarja, hogy menjek el. Boldival. Hát, oké. Természetesen nem tiltakoztam.

Amúgy annyira de annyira de annyira jó volt! Az egész. Hogy beszéltünk. Aztán meg megvárt! Ott állt mellettem, és várt. Hogy mikor indulok el! Jézus.

Aztán meg... együtt sétálni vele a suliig.. majd be.. És mindenki minket nézett. Na jó, nem mindenki. De csomóan érdeklődő tekintettel pillantgattak felénk. A suli előtt pedig összefutottunk Rebekával. Aki forrt a dühtől. De nem érdekelt. A legkevésbé sem. Sem az, hogy mennyien néznek rám irigykedve, vagy éppen mérgesen. Semmi sem érdekelt. Mert ott sétált mellettem, ott beszélgettünk, és.. majd kicsattantam a boldogságtól. Mikor volt egy félperces néma csend a buszon, elkezdtem vigyorogni. De nagyon durván. Majd szétszakadt az arcom. Ő meg mosolyogva felém nézett. Szeretem. :)

Felmentünk a szekrényekhez, és végig beszélgettünk. Végül elszakadtunk sajna, mert ő lent volt a másodikon, én meg az elsőn, vagy valahogy így. Ja, igen, így. Én meg Klauval, Vivivel meg Lucával sétáltam le a harmadikról, éppen a másodikra tartottunk, amikor megláttam Boldit, egy padon ült és tanult a haverjával. Vagyis pontosítok: Boldi nézte a válaszokat a tabletjén, a haverja meg játszott valamivel. Én meg ismét tiszta zavarba jöttem, holott előtte 5 perce beszélgettünk, de akkor már nem volt rajta kabát, és láttam a fekete pulcsiját, meg a nadrágját, meg úgy az egész összképet, és aa. A sapka eltakarja a haját, és mindig örömmel bámulom azt. Olyan selymes haja van. (?) Na jó, abbahagyom. Tényleg.

Szóval éppen leléptem az utolsó lépcsőfokról, mögöttem a három lány, én meg hirtelen felindulásból odaüvöltöttem (? nem tudom miért üvöltöttem, ott ült tőlem 1 lépésnyire), hogy sok sikert. Mármint a fizikához. Ő meg írtó aranyosan mondta, hogy köszi, és vigyorgott. Lucáékkal később, miután biztonságosan leértem a lépcsőről (majdnem leszédültem, részben a történtek miatt, részben pedig a magassarkú csizmám miatt), az egészet részletesen megbeszéltük, mármint azt a kemény 10 másodpercet, és szerintük most teljesen másképp nézett rám. Nem úgy, mint a multkor, hanem máshogy. Hát, ezt nem tudtam mire vélni, nem értettem ebből sokat, úgyhogy bólintottam egyet. Hogy érti, hogy másképp?

A nap hátrelévő része unalmas volt ,egyedül a nyelvtan előtti szünet volt valamennyire jó, mert összefutottam Boldival, és megkérdeztem, hogy sikerült a fizikája. Nem válaszolt, vagyis de, csak nem szóban. Csak ingatta a fejét. Gondolom hogy akkor jól sikerült. Aha. :)

Direkt nem részletezem az óráimat, mert tök unalmasak voltak.

Suli után maradtam még a városba és vettem anyumnak szülinapi ajándékot. Ma lett 42 éves. Kapott egy körömlakkot meg egy szempillaspirált. Oké, tudom, nem sok, de ennyit tudtam összegyűjteni, és eléggé örült neki. :)

Rám írt az előbb Dávid. Boldi egyik haverja Dávid. Írta, hogy sziamizu, írtam, hogy sziasemmi. Nos, gondoltam, hogy valamit kérdezni akar, úgyhogy már vártam, mikor robban. Hát, robbant. Megkérdezte, hogy nekem ki tetszik. 1. Mi köze? 2. Nem elég egyértelmű? Írtam, hogy titok, de találgathat. Az első tipp: Boldi. Haha! Megkérdeztem, hogy miért gondolt rá. Ő meg írta, hogy azért, mert minden lánynak ő az ideálja. Hát, ez aztán marha biztató. :( Az a baj, hogy én is egy vagyok a "minden lányból". Klassz. 

Eddig a hétfő-kedd rohadt jó volt. Őszintén remélem, hogy a hetem hátralevő része is ilyen jó lesz. Honlap szerda, tehát közgazdaság előtti szünet, és bár nem fűzök hozzá túl nagy reményeket, azért már várom. Csak azért mondom ezt, mert múlthéten is borzalmasan vártam, mert gondoltam tuti dumálunk, erre leült és nyomkodta a tabletjét. Én meg bőgtem. Úgyhogy holnap tényleg nem várok el semmit a sorstól/bárkitől, majd lesz, ami lesz. Ha nem, hát nem, én nem fogok megint bőgni. Remélhetőleg. Mert múlthét szerda óta azért sok minden változott. Csomót beszéltünk azóta. Mindenképp előbb kell leérnem a teremhez, mert ha meglát, hátha oda jön. Mert ha később érek oda, addigra ő leül valahova, csomóan körégyűlnek, és akkor szívás. Na mindegy.

Amúgy holnap elmaradt az első 2 órám, de így is csak úgy van buszom, hogy 9-re már bent leszek. Így várhatok majd egy órát. Nem baj, hallgatom majd a zenét meg tanulom a föcit. 

Borzalmasan klisé, és tényleg gáz, meg utánzat mesterfokon, de gondoltam, kipróbálom én is ezt a Szent Johanna Gimis pontozásos cuccot. 

 

A mai nap: 5/5 - király volt. De tényleg. Minden szempontból.

Boldi: 5/10 - Ő már csak alapjáraton megkapja a 10-est az 5-ből. Szereteeeem. Nagyon.

Luca: 5/4 - Pénteken beakarja jelölni szíve válaszottjájt Facebookon. Szurkolok neki!

Matek: 5/2 - Egyáltalán nem értem... Pénteken meg dolgozat. 

Tesi: 5/4 - Kettest kaptam röplapdadobásból! Éljen.

Anyum szülinapja: 5/4 - Van süti!!! A neki adott ajándékokat meg természetesen én is nyugodt szívvel fogom használni. 

Dávid: 5/2 - Elrontotta kicsit a kedvem ezzel a "minden lánynak ő az ideálja" szöveggel. A "minden lány" közül már miért választana engem? Kezdődik minden előről.. Bár minden jel arra mutat most, hogy nem vagyok számára közömbös (?), ez annyira felfoghatatlan, hogy inkább megyek és eszek.

 

XXX

 

1

1