Na, pedig úgy voltam vele, hogy ma már nem blogolok. Kb. 29 perc múlva mennem kell, úgyhogy gyorsan összehozok valamit. Holnap akartam eredetileg írni, de úgy voltam vele, hogy annyi dolgot kéne írnom, hogy tuti kihagynám a felét. Így is, hirtelen fogalmam sincs miről írjak, úgyhogy csak arról írok, ami hirtelen az eszembe jut. 

Hétfőn nem volt nagyon semmi. Kémiából témazárót írtunk, amire csomót készültem (már szombaton!), mégis úgy érzem, egyes lesz. De ez mekkora átverés már, témazárónál 5 kérdés? Na, mindegy. Vagyis nem mindegy, de már utólag nem tudok mit kezdeni vele. A hétfőbe kb. ennyi volt az érdekes. Jaaaa, nem. A buszmegállóba megláttam Ervint, és mondtam Klaunak, hogy maradjon ott, én odamegyek, és megkérdezem, mégis mi a lófasz baja van. Odaálltam elé, nagynehezen rámnézett, és megkérdeztem egyenesen, hogy "na, most akkor mi is a bajod? miért haragszol?" Erre elkezdi, hogy "miért haragudnék pont rád?", és tényleg nem tűnt mérgesnek. Úgyhogy kibékültünk. Vagy mi. Lényegében közölte, hogy nem haragudott, csak nem volt kedve semmihez. Értem én, tudom milyen, de azért egy köszönésbe nem hal bele. Mindegy, a lényeg, hogy most szent a béke. Vagy valami olyasmi. Igazából azt vettem észre rajta, hogy mikor kettesbe vagyunk, akkor tök jó fej meg minden. Sőt, még akkor is, ha Klau/Vivi ott van. Viszont amikor Dáviddal beszélgetek és ránézek (rámosolygok vagy odaintek), olyankor megint bunkó. Na mindegy, ő tudja. Nekem Dávid is nagyon jó barátom, nem teszek köztük különbséget. Egyébként Dávid is szólt, hogy kicsit állítsak magamon, mert már unja, hogy mindig Boldiról van szó. Kicsit szivenütött, de írtam, hogy persze, megértem, úgyhogy azóta nagyon nem is hoztam szóba Boldit. Sőt, tegnap még ő kérdezett rá, hogy mi van vele. Egyébként semmi. Na de mindegy. Amúgy elhiszem, hogy milyen irritáló lehet, hogy mindig róla van szó. Szegény Klauék! Hétfő óta, sőt, már pár hete alig beszélek róla, csak nagyon ritkán. Általában ők hozzák fel Boldit, hogy mi van vele, meg hogy látták, stb. Magamtól már annyira nem, csak a gyenge pillanataimban.

Kedden, tehát tegnap elmaradt a nulladik, ezáltal egész héten csak pénteken lesz megtartva. Szupii. Földrajzon témazárót írtunk, amire szintén tanultam, de szintén úgy érzem, hogy rossz lesz. Miért van ez??? Amúgy a tegnapi nap fénypontja ezerszázalékosan a töri előtti szünet. Vagyis nem is szünet, mert elmaradt ugye a nulladik, az első óra meg rögtön töri. De a lényeg, hogy az egész 9.E leült a bejárattal szembeni padokra, és ott elvoltunk. Klau, Vivi meg Luca ültek mellettem és beszélgettünk, hülyéskedtünk stb. Időközbe láttam egy csomó D-st (? így kell írni???) felmenni az emeletre, na, gondoltam biztos mindjárt betoppan Ő is. Csak hogy nem toppant. Végül arra gondoltam, biztos előbb jött, és már fent van, ezért nem is nagyon gondoltam arra, hogy felbukkanhat. Teljesen meggyőztem már magam, hogy az emeleten van. Aztán becsöngettek, és mentünk a teremhez. Ahhoz, hogy elmenjünk a teremhez, el kell menni közvetlen az iskola bejárata és a porta előtt. Klau meg Vivi elől sétáltak, én meg Luca hátul. Éppen beszélek Lucának valamiről, amikor mondott valamit, és odaintett az ajtó felé. Nem értettem mit mondott de gondoltam, hogy valami olyasmit, hogy "ott jön valaki". A valaki helyett gondolom mondott valami értelmesebbet, csak én nem hallottam. Így annyit értettem, hogy "ott jö". Igen, tényleg ennyit. Odakaptam a fejem, de ott ált két magas srác, én meg a 155 centimmel nem láttam konkrétan semmit. Luca megállt és várta, hogy meglássam, de arra ő sem számított, amit véghez vittem. Komolyan, el nem tudtam képzelni kit kell nézni, azt hittem valami tanárt, vagy valami haveromat, stb. Mivel nem láttam a két sráctól, ezért megálltam, és kihajoltam. Szóval a két srác mögött kb. kihajoltam és ilyen fura fejet vágtam, kb. lógott a nyelvem, ilyen tipikus "izgalmas" fejet vágtam. Na, és akkor jött be az ajtón Boldi. Aki annyit látott, hogy ott áll két srác, én meg mögöttük kihajlok és megtorpanva, lógó nyelvvel, fura arckifejezéssel bámulom. Összeráncolta a homlokát és köszönt egy "sziával" (!!!), én meg vörös fejjel odaszóltam, hogy "heló". Aztán úgy mentem be a terembe, hogy közbe olyanokat vágtam Luca fejéhez, hogy "utállak", "szemét vagy", stb, ő meg annyira röhögött, hogy majdnem bepisilt. Aztán én is röhögtem, de írtó kínos volt. Jaaajjj. Azért örültem neki, hogy láttam meg köszönt, de akkor is. Jaj..Jaj.Jaj.Jaj.

A mai napom meg elment. Már olyan szinten nem hoznak lázba a közgazdaság előtti szünetek, hogy azt elmondani nem lehet. Persze bennem van az a szokásos "drukk", de ez talán már csak a megszokás miatt van, nem azért, mert abban reménykedek, hogy beszélünk. Mióta azt mondta, hogy nem vagyok a zsánere, valahogy letettem róla. Valamennyire. Amúgy azon gondolkodtam, hogy ez még a jobbik eset. Hogy "csak" nem vagyok a zsánere. Mármint hogy csak ennyit mondott. Mi lett volna, azt mondja, hogy "nem, mert ronda", vagy "nem, idegesítő", vagy ilyenek? Attól mert nem vagyok a zsánere, belsőleg még lehetek neki szimpatikus, nem? Vagy nem? Jézus, hagyjuk.

Amúgy ápr. 2-án, szerdán elmarad az első két órám megint (gépírás), ezért 0. órába fogjuk bepótolni (megint). Jövőhét hétfőn és az utánvaló hétfőn megint megyek nulladirka, ami azt jelenti, hogy khm.. egy busszal fogok menni vele. És mikor legutoljára ez volt, akkor mellé ültem. Amúgy most pénteken (HOLNAPUTÁN!!!) is egy busszal fogunk menni, és annyira parázok, hogy leüljek-e mellé, lesz-e hely mellette, satöbbi. Komoly dilemmák, és nem tudom kivel beszéljem meg. Mármint oké, Klauékkal nyilván megbeszéltem, ők azt mondták, hogy üljek le mellé. De ők jó hogy azt mondják! Nekem egy külső szemlélő véleménye kell (Dávid, Ervin) őket viszont így nem kérdezhetem meg, mert nem akarom hogy megsértődjenek, hogy mindig Boldiról van szó. Úgyhogy tényleg nem tudom, hogy leüljek-e mellé. Mekkora gáz lenne már, hogy úgy szállok fel a buszra, hogy "na, leülök mellé", és nem is lesz mellette hely. :( 

Amúgy ma mikor beértem a suliba, Klauval rögtön felmentünk a szekrényekhez, aztán végülis nem tettünk be semmit, mert rájöttünk, hogy egész nap rajtunk van a bőrkabát (?). Én konkrétan már pulcsit se veszek fel, csak pólót és rá a bőrkabát. Na, mindegy. Szóval éppen mentünk volna fel a gépíró teremhez, amikor megláttam egy halom D-st egy rakáson. Amúgy mindig ez van. Ha akár egy D-st is meglátok, elkezdek önkívületi állapotba kántálni, legtöbbször Boldi nevét. Olyankor Klaudia megpróbál lenyugtatni, de sosem megy neki. Nem volt ott Boldi, ezt rögtön kiszúrtam. Amúgy tudom, hogy az előbb azt írtam, hogy már letettem róla meg ilyenek, de hát a remény hal meg utoljára, nem? Vagy mi. Meg attól még nézni szabad. Ja. Szabad.

Nem is álltam volna meg normálesetben a D-seknél, de csomóan rámköszöntek (Klauék folyton azzal csesztetnek, hogy sokkal több fiú haverom van, mint lány, de hát ez van), aztán amikor Dávid is odaköszönt nekem, hogy "csókolom" (?), odamentem hozzájuk. Dáviddal elbeszélgettünk meg minden, és látta rajtam, hogy nagyon keresek valakit. Ennyit mondott: "nincs még itt, de nemsoká jön". Mellette ült két srác, Boldi két haverja (....), és természetesen hallották az egészet. Persze nem tudhatták, hogy kiről van szó, na de kérem, azért ennyire senki sem sötét. Az osztály 4/5 része ott volt, csak pár ember hiányzott, egyértelmű, hogy kiről van szó. Úgyhogy elvörösödött fejjel intettem Dávidnak, hogy "nem érdekel". Amúgy Dávid annyira átlát rajtam. Megkérdezte, hogy "szomorú vagyok-e még", mire mondtam, hogy nem. Erre mondta, hogy "ne hazudjak, látja a szemeimben". Na, mindegy. Jobban ismer, mint én saját magam. Már kezdtem magam is elhinni, hogy nem vagyok szomorú, de Dávid rádöbbentett, hogy de, az vagyok. És ez akkor tudatosult bennem, amikor megkérdezte. Meg amikor észrevette, hogy csak azért állok ott tulajdonképpen, hogy megvárjam Boldit. xD Elkezdi, hogy "most ugye csak azért állsz itt, hogy lásd?" én meg: "dehogy", aztán mondta, hogy na persze, én meg mondtam, hogy na jó. Aztán átgondoltam a helyzetet: mindjárt belép Boldi az ajtón, valószínűleg odajön, lekezel (?) a többiekkel, oda köszön nekem, satöbbi. Akkorát dobbant a szivem, ahogy ezt átgondoltam, hogy azt hittem konkrétan elájulok. Dávid látta rajtam, hogy összeesküvés-elméleteket gyártok magamban, úgyhogy mikor közöltem vele, hogy én inkább felmegyek, mondta, hogy "nemár, mindjárt jön". A többieknek persze már ezerszázalék, hogy leesett, de nem baj. Végülis már a fél iskola tudja, mit számít? Hiszen annyira diszkrét vagyok. Végül felmentem, nem vártam meg. Reggel 8 óra előtt az nekem még túl nagy sokk lett volna. Amúgy ezerszázalék, hogy pont miután felmentem, akkor jött be a suliba. A fejemet rá. Mindegy, így is úgy mentem fel a teremhez, hogy majd kiugrott a szivem. Pedig még csak nem is láttam... 

Közgé előtt meg nem volt semmi, ott voltunk egy társaságba: Boldi, Dávid, Rebeka meg én. Ők beszélgettek, videóztak, meg ilyenek, de én szokás szerint nem tudtam semmihez se hozzá szólni, csak ott álltam és röhögtem. Na, mindegy, már ez is valami, nem? Mármint hogy ott vagyok. Jaj, de gáz vagyok. 

Kb. ennyi érdekesség volt Boldi szempontjából eddig ez a hét. Nem túl sok, de hát nem lehetek telhetetlen. 

Jaj. Annyira szeretem Dávidot. Ezt még így nem írtam le, meg nem mondtam senkinek, de nagyon szeretem. Hihetetlenül jó barát. Az ilyen embereket sosem akarom elveszíteni. Általánosba csomó jó barátom volt, és biztos voltam benne, hogy majd tartani fogjuk a kapcsolatot meg minden. Ma a buszra felszállt Bence (sokszor írtam róla régebben), és vele régebben órákat beszélgettem, hajnali 3-4-ig. Most meg éppenhogy köszöntünk egymásnak. Szomorú dolgok ezek. Annyi jó embert ismertem meg eddig, ebbe az új suliba, és annyira szeretem őket. Még azokat is, akik csak köszönnek és rám mosolyognak, ha meglátnak a folyosón. Hihetetlenül sok erőt ad, amikor rám mosolyognak és odaintenek vagy valami. Aztán vannak azok, akikkel tényleg sokat beszélek és ismernek. Luca, Vivi, Klau, Dávid, Ervin, stb. Őket sem akarom elveszíteni mert nem tudom mi lenne velem nélkülük. Milyen lenne az életem, ha nem lennének barátaim... egyedül lógnék szünetekbe, nem lenne kivel megbeszélnem a dolgaimat. Az szar lenne. Aztán van még egy csoport, amibe csak egy ember szerepel, és aki teljes mértékben tesz rám: Boldi. Asszem őt szeretem mindnyájuk közül a legjobban. Vagy ez bunkóság? Mert hát ő leszar engem, akkor én milyen jogon szeretem? Na, mindegy. Micsoda filozófikus hangulatba vagyok most, lol. Vannak ilyen elvont pillanataim amikor ilyen fura dolgok jutnak eszembe, és ezeket jó kiírni. 

Majd jövök. Félek a péntektől. Leüljek mellé? Vagy ne? Ajj, komolyan, olyan, mintha 5 hónapja egy helyben toporognék, és nem jutnék sehova. Ja, hát azért ilyen, mert ez az igazság. Pff.  XXX