Csütörtökönként általában nincs nulladikom, de ma muszáj volt bemennem, mert 1., úgy éreztem, jót tesz a tudásomnak és a kémia tanárommal való kapcsolatomnak az, ha bemegyek korrepre 2., a tanár rámüvöltött, hogy menjek. Szóval kómásan elindultam nulladikra. Igazából jól tettem, hogy bementem, mert elmagyarázta még kétszer az egész számolást, és így már nagyjából értem. Mellesleg az a tervem, hogy a bizalmába férkőzök, hogy ne buktasson meg (?), ezért folyamatosan köszönök neki a folyosón meg rámosolygok, satöbbi. Mikor kijöttem a kémia teremből, szembesültem a 9. D osztály fürkésző tekintetével. Nagyjából a háromnegyed osztály ott ült a terem előtt (a falnál, egymás mellett) és engem néztek. Tudtam, hogy ott lesz órájuk, arra azonban nem számítottam, hogy már ott fognak ülni. Sajna (?) Boldi még nem ült ott, Dávid viszont igen, akinek oda köszöntem, és ennyi. Általában odamegyek hozzá és dumálunk, vagy ő jön oda, de tegnap kicsit összevesztünk facebookon. Hogy miért? Boldi miatt, természetesen. Mert észrevette rajtam, hogy megint szar kedvem van miatta (beszélgettek a közgé előtti szünetbe, mármint Boldi & Rebeka), és rögtön faggatni kezdett, hogy mi a bajom. Én elmondtam neki, ő meg rögtön azzal jött, amivel mindig: felejtsem el. Erre rávágtam, hogy "mindenki ezt mondja, de senki nem érti, hogy nem tudom", mire azt írta, hogy ezzel csak magamnak okozok fájdalmat, hogy szeretem (?). Erre azt válaszoltam, hogy nem érdekel, mert megéri miatta szenvedni (?), és hogy nekem az is elég lenne, ha barátok lennénk. Erre azt írta, hogy az még rosszabb lenne, mert akkor mégjobban beleszeretnék. Én meg írtam neki, hogy lehetséges, hogy én is megtetszenék neki. Mert hogy az exbarátomat is ismertem már 8 éve de mégse érdekelt, míg aztán egyszercsak elkezdett érdekelni. Úgyhogy szerintem ez abszolút megváltozhat Boldi részéről is. Erre azt írta, hogy "erre kevés esély van", mire én megírtam neki, hogy "de jó, végre pozitívan gondolkodok, erre olyanokat írsz, amik fájnak, holott tudom, hogy igazad van", erre azt írta, hogy "bocsi, többet nem szólok bele", aztán ment aludni. Úgyhogy jót beszélgettünk. Egész nap nem beszéltünk, csak a reggel köszöntünk, meg egyszer a szekrényem mellett guggoltam (kerestem a kulcsom a táskámban), ő meg meglökte a fejem (?). 

Szóval visszatérve a reggelre. Miután köszöntem Dávidnak, és próbáltam nem figyelembe venni a rám szegeződött tekinteteket (biztos csodálkoztak, hogy mit kerestem én egy kémia terembe. nos, én is csodálkoztam). Végül odamentem Lucához, Klauhoz meg Vivihez a lépcső elé. Szóval pont úgy álltunk, hogy láttuk, kik jönnek fel. Én félpercenként kérdezgettem, hogy "jó a hajam? hogy álljak? mosolyogjak, amikor köszönök? vagy csak vágjak oda egy helót? hívjam ide? jesszus, ez hülyeség, úgyse hívom". Nem nagyon foglalkoztak velem, már megszokták, úgyhogy ők beszéltek valami teljesen másról, én meg beszéltem Boldiról. Csak a szokásos. Megmondtam nekik, hogy mikor meglátják, ne kezdjenek el őrültek módjára üvöltözni meg mutogatni, hogy "OTT JÖNN!!" mint általában, hanem viselkedjenek természetesen. Persze mikor a lépcsőfordulóba befordult Boldizsár, mindannyian rámnéztek és vigyorogtak, én meg vissza, aztán elkezdték súgni, hogy "mosolyogj" meg ilyenek, úgyhogy tök átlátszó volt az egész, mert amint felért, mindenki bekussolt hirtelen. Az első dolog amit észrevettem rajta (ezt már tegnap is észrevettem, amikor együtt mentünk Boldival meg Ervinnel a CBA-ba), hogy megint rajta van az a hülye sapka. És nem, most nem az a jó VANS, hanem egy... snapback. Csak fordítva. Úgyhogy az a csatos rész elől volt. Nem tudtam eldönteni, hogy írtó hülyén, vagy írtó aranyosan néz ki. Pont féloldalasan álltam neki, úgyhogy csak félig látott. Nem néztem rá, utólag mondták el Klauék, hogy szépen sorjába rájuk nézett (Vivi, Luca, Klau), aztán rám. És állítólag "engem elég sokáig nézett". Amúgy mikor felért a lépcsőn, ő is ilyen féloldalasan rámnézett, meg én is rá, és köszöntünk. Annyira... fú, nem is tudom mit írjak rá. Mindig annyira dobog a szívem amikor látom vagy köszön. És minden ilyen alkalomkor az van a fejembe, hogy "biztos megunta már, és nem fog köszönni", meg ilyenek, úgyhogy mindig nagyon örülök, amikor köszön. Miután köszöntünk egymásnak, megkértem őket (nagyjából 15x) hogy mondják el az egészet. Azt a szerencsétlen 20 másodpercet. Na, mindegy.

Irodalmon nem volt semmi, igazából osztályfőnöki volt, mert tegnap elmaradt, úgyhogy csak ilyen adminisztrációs dolgokról beszéltünk. Meg kaptunk egy adag fejmosást, mert 1. nem tanulunk 2. mindenki pasizik (Ádám nagyon felháborodott e kijelentés miatt), és még sorolhatnám estig.

Törin tovább mentünk az anyaggal.

Tesin a tanár osztályozta a röplabdadobást. Szentül megvoltam róla győződve, hogy nekem egyes lesz (max kettes) Át kellett ütni azon a hálón, és nekem a gyakorlások alkalmával sose ment át egy se (!). Most viszont... 4-est kaptam!!! Azt hittem lehidalok. Nagyon nem ünnepeltek meg, de azért jó volt.

Kémián (két kémia egy nap alatt? Úr isten!) haladtunk tovább az anyaggal, és sajna senki sem felelt, pedig én most feleltem volna, mert nagyjából értem a számolást. Próbáltam odafigyelni tényleg, mert bukásra állok meg minden, de Lillának hirtelen eszébe jutott, hogy levelezni kéne velem óra közepén, úgyhogy kicsit elterelte a figyelmemet, de azért figyeltem. Tényleg. Azt amúgy megjegyezném, hogy Lilla az osztály másik felébe van. Na, mindegy.

Kémia után mentünk le Klauval a 27-eshez, amikor megpillantottuk a terem előtt ácsorgó D-seket. Rögtön kiszúrtam a földön ülő Boldit. Rengetegen voltunk, alig fértünk el. Szóval a lényeg: Boldi ült, én álltam, Klau meg mögöttem állt. Amúgy azért álltunk, mert nem haladt a sor. Én direkt nem néztem rá Boldira, hanem a lábam elé néztem, Klau azonban figyelte Boldi reakcióit, és mikor kimásztunk a heringpartiból, elmesélte, hogy Boldi 4 (NÉGY!) másodpercig engem nézett. Ennek nagyon örültem, nagyjából 2 percig, utána rájöttem, hogy tényleg nevetséges vagyok, és Dávidnak igaza van, mert attól, hogy rám nézett, nem történt semmi. Na, mindegy. Mellesleg láttam Rebeka telóját angol után, ahol éppen Boldinak írt. Mindegy. Amúgy pár hónappal ezelőtt azt írtam a blogomba, hogy jujj de imádom Rebit, meg ő a legjobb fej meg minden szar. Úristen, ha visszamehetnék az időbe, arconvágnám magam. Bár előbb biztos meglepődne a múlt béli énem, hogy mit keresek ott, aztán fel lenne háborodva, hogy mit csapkodom.

Matekon kisztották a témazárót. Ugyebár azt írtam, hogy tuti meglesz a kettes, de hát nem, egyes lett. Pedig azt hittem jó lesz. De csak pár pont kellett volna a ketteshez. Hétfőn újraírhatom, és ki fogom javítani. Mert így hogy láttam a kijavított dolgozatot, már tudom, hogy miket rontottam el. De Rebekának is egyes lett, aki matektanárhoz jár, meg minden. 

Angolon dolgozatot írtunk, vagy valami hasonlót. A lényeg, hogy az volt a házi feladat, hogy otthon írjunk egy panaszlevelet egy dokinak (én azt írtam, hogy pókfóbiám van, pedig nincs), órán meg az volt a feladat, hogy a tanárnő összekeverte az otthon megírt leveleket, és kiosztott mindenkinek egyet. Nekünk meg választ kellett írni a más által megírt levélre. Én Laciét kaptam (hálisten), úgyhogy könnyű dolgom volt, mert ő jó angolos, és könnyen tudtam válaszolni rá, ahelyett, hogy 5 percig szörnyülködjek egy botrányos mondaton (Rebeka). 

Éneken meghallgattuk a Varázsfurulyát (?), már aki. Én Vivivel röhögtem azon, hogy papírlapokat ragasztok a körmeimre. A tanár elég feltünően rám nézett, már lyukat égetett a tekintete rajtam (direkt nem néztem rá), de mikor végül ránéztem, próbáltam búbánatos képet vágni, helyette elröhögtem magam (?). Konkrétan szemberöhögtem a tanárt, na mindegy. Mivel általában nincs rám panasz, ezért békén hagyott. 

Ének után Klauék elmentek a szekrényekhez, én meg az egyik terem előtt vártam őket, amikor nagyon fura dolog történt. Tudjátok, minden suliba van az az egy srác, aki a legjobban néz ki (most nem Boldira gondolok), mindenki tudja, hogy írtó jól néz ki, satöbbi. Na. Nálunk ez Milán, aki 9.D-s, és van egy fura beceneve, amit nem írhatok le. Nekem is bejön, mármint írtó jól néz ki (nem annyira, mint Boldi), de ennyi. Szóval nem rajongok érte meg ilyenek. Ismerek jó pár embert, akik viszont igen, meg mindenki arról beszél, hogy "láttad Milánt? úristen", stb. Tipikus "kint van a fél seggem" swag srác. Szóval éppen ott álltam és vártam Klauékat, amikor a D-sek egy része (gondolom ketté voltak osztva angolon) kijött az egyik teremből, tőlem 2 méterre. Kijött Milán is, és így futólag rá néztem, nagyon nem érdekelt, rögtön azt figyeltem, hogy vajon Boldi ott van-e (?), amikor azt hallom, hogy köszönt. Mármint Milán. Értitek, nekem. Mikor még életembe egy szót nem beszéltünk. Jó, egyszer voltunk egy társaságba, de szerintem be volt tépve, úgyhogy mindegy. Nem kicsit meglepődtem, de azért visszaköszöntem. Nemtom ezt most miért írtam ilyen részletesen le, de tök jól esett, jót tett az egómnak. Vagy mi. Klau szerint bejövök neki (?) satöbbi. Meg van egy Ádám nevezetű 10-es srác aki elvileg engem nézett a szünetbe. Most ezt nem izéségből írom, hogy jaj mindenki oda van értem, mert nem, mindenki Fanniért van oda, de ezek tök jól esnek. Amúgy mikor ezeket hallom, hogy "sztem bejössz neki" meg ilyenek, rögtön azon agyalok, hogy akkor Boldinak miért nem? Na, mindegy.

Holnap péntek, tehát Boldi ott lesz a buszon. Nem tudom, hogy Ervin jön-e (és beül-e mellé), nem beszéltem vele. Majd kiderül. Jó lenne (de mennyire) ha mellette ülnék és dumálnánk. Jézusom amúgy most jut eszembe hogy nem is tanultam még, pedig fél 6. Általába hazajövök és rögtön megírom a házit. 

Nem merek most még írni egy dologról, mert tuti ti is hülyének néznétek engem, meg anyámat stb, de nagyon szar dolog történt ma mikor hazaértem. Erről majd a következő bejegyzésbe írok, de nem biztos. Nagyon megrázott meg ilyenek. Jaj.

Vasárnap jön apum!!!!!!!! EZAZ!!!!!!!!!!!!! Úgy várom. Annyira szereteeem. 

 

1

1