Borzalmas nap. Fúú, de utáltam. Vagyis az elejét. A délután egész jó volt. Na de akkor kezdjük az elején.

A hülye óraátállítás miatt a reggel úgy néztem ki (meg konkrétan egész nap), mint akit fejbevertek. Mikor felébredtem, és kinéztem az ablakon, azt hittem, rosszul állítottam be az órát, mivel általában amikor felkelek nulladikra, már világos van. Erre most tiszta sötét volt. Egészen a második óra elejéig nem jöttem rá, hogy azért volt olyan sötét, mert konkrétan még hajnali 4 volt, ha nem vesszük az időszámítást. Alapból kómás voltam meg morcos, aztán még kómásabb és morcosabb lettem egy bizonyos ember miatt. Na, de még ott nem tartunk.. Szóval mikor vártam a buszt, ami bevisz a suliba, akkor tudatosult bennem, hogy 100%, hogy ott lesz a buszon Boldi. Már 2 napja ezen agyalok, hogy leüljek-e mellé, hogy viselkedjek vele, miről beszélgessünk.. de egészen addig nem vettem komolyan, amíg meg nem láttam a buszra fellépve. Még konkrétan ki se nyílt a busz ajtaja, de én már kiszúrtam a kék DC táskáját. Olyan szinten elkezdett remegni a gyomrom, hogy azt elmondani nem lehet. És nem csak az. Remegett szó szerint a lábam! Alig bírtam felszállni a buszra, annyira izgultam. Egyedül ült. Na, mondom, most mit csináljak? Üljek le mellé? Vagy ne? Végül oda mentem, és odaköszöntem. Rögtön kiszúrtam, hogy zenét hallgat, ezért valószínűleg nem hallja azt, amit mondok. Én csak annyit mondtam neki, hogy "szia", mire ő elkezdett bólogatni. Nem biccenteni, mint aki köszön, hanem elkezdett hevesen bólogatni. Mivel zenét hallgatott, szerintem csak annyit látott belőlem, hogy mozog a szám, és biztos azt hitte, hogy azt kérdezem, hogy leülhetek-e. Úgyhogy kicsit furán néztem vissza rá, de nem nagyon zavarta, gyorsan lekapta a táskáját, én meg leültem. Nyomkodott valamit. Nem tudom mit, ne kérdezzétek, életembe nem láttam ilyet. Valami.. játék konzol, vagy mi. A lényeg hogy nyomkodni kellett. Nem néztem azt, hogy mivel játszik, mert hirtelen olyan mérges lettem, hogy az hihetetlen. Gondoltam biztos kiveszi majd a fülhallgatót és elteszi a kütyüt, hogy beszélgessünk vagy valami, de nem. Konkrétan még akkor is nyomkodta azt a szart, amikor már megállt a busz. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy hitetlenkedve ráztam a fejem, és úgy néztem rá. De még azt se vette észre!!!!! Egész végig fel se pillantott abból a SZARBÓL! A hétvégén megnéztem a Carrie című filmet, ahol a csaj képes a gondolataival mozgatni a dolgokat. Nagyon nagyon erőlködtem, minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy azt a izét kirepítsem a kezéből, de nem ment sajnos, úgyhogy nem rendelkezem sajnálatos módon telekinetikus képességgel. Így hát arra a döntésre jutottam, hogy következő alkalommal ahelyett hogy kipirosodott fejjel koncentrálok, nemes egyszerűséggel oldalranyúlok és kiverem a kezéből. Persze mikor néha oldalrapillantottam, megállíptottam, hogy írtóóóóóózatosan jól néz ki. Ezt már komolyan mondom, büntetni kéne. Olyan lábai vannak... te jó ég! Nagyon vékony lábai vannak, de mégsem betegesen, hanem olyan pont jó. És csomószor hozzáért a vállam a kezéhez, amikor az abnormális, jogosítványra nem alkalmas buszsofőr összevissza kalimpált a kormánnyal. Ott ültem mellette, és arra gondoltam, hogy lehet valaki kívülről ennyire tökéletes, belülről meg ennyire... rossz? Nem, nem rossz. Mert azért jó fej, vicces, és nagyon birom. De ez a hülye bunkó stílus... Persze valamennyire vonzó is, mert nem egy nyámnyila pöcsfej, hanem csak simán egy pöcsfej, de na. Valahogy a lányokat vonzza a bunkó stílus. Engem azért annyira nem. Erre szokták azt mondani, hogy kívülről ragyog, belülről rohad. Vagy mi. Bár ő nem rohad bleülről, közelről sem, de vannak nagyon rossz tulajdonságai. Rebekával meg sokáig!!!! Bár még nincsenek együtt, de már tényleg csak napok/hetek kérdése. Letudnám hányni Rebekát. Na mindegy. 

Egyszerre voltam írtó csalódott és dühös. Nem rá. Hanem magamra. Mert nem vagyok normális. Most megint írhatnám azt, hogy "nem vagyok a zsánere, mit erőlködök" satöbbi, de az a helyzet, hogy a nap folyamán annyiszor mondogattam ezt magamnak, hogy már unom. És sajna Dávidnak igaza volt, ezzel csak magamnak okozok fájdalmat. Olyan mérges voltam rá/magamra, hogy mikor leszálltunk a buszról, nem vártam meg (pedig akkor tuti beszéltünk volna, kb. 3 kemény percig), hanem rögtön bementem a suliba. Még kaját is elfelejtettem venni (!), így egész nap nem ettem semmit. Mármint a suliba.

A napomat ez teljesen megbélyegezte, úgyhogy gépíráson és angolon is olyan voltam, mint aki mindjárt elsírja magát. De komolyan. Csomószor éreztem, hogy mindjárt kiszakad belőlem, de visszafogtam magam. 

De most basszus. Ez annyira bunkóság, nem? Persze imádom Boldit, meg minden, de ez szarul esett. Angolon jöttem rá, hogy most nagyon megbántott. Igazán. Eddig is bántott meg dolgokkal, mint hogy Rebekával lóg, vagy "nem vagyok a zsánere", meg ilyenek, de ezeket szerintem nem tudatosan csinálta. Ezt viszont... ezen simán tudott volna változtatni, de ez csak azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem akart velem beszélgetni. És ez nagyon nagyon nagyon nagyon fájt. Mellesleg holnap is lesz nulladikja, meg nekem is, úgyhogy végképp nem tudom, mi legyen. Leüljek mellé? És ha megint ez lesz? Volt a buszon még 654 hely, én meg pont mellé ülök, á, kicsit sem feltünő. Istenem, tényleg fogalmam sincs hogy mit csináljak holnap. 

Tesin elmentünk a szparira, ahol futottunk 3 kört, azaz 1200 métert, aztán jöttünk vissza a suliba (?). Kicsit jót tett a futás, kiszellőztettem az agyam, plusz ki is ment az álmosság (minimálisan) belőlem. Klauéknak is elmondtam, de direkt úgy állítottam be nekik, hogy "haha, nem érdekel", meg direkt lazára vettem a dolgot, ott szidtam (persze nem durván) Boldit, úgyhogy ők nem vették észre, hogy ez valójában mennyire megérintett. 

Eddig legalább akart velem beszélgetni. Vagyis én úgy éreztem. Meg kedves volt velem, és jó fej. Még ha nem is kérdezett vissza soha, meg ilyenek.. de akkor is beszélgettünk! Volt köztünk valami kapcsolat. Most meg semmi. Nem akart velem beszélgetni. 

Emlékszem, mintha egyszer lett volna egy kedd, amikor jól elbeszélgettünk... De szép is volt. Pff.

Kémián mentünk tovább az anyaggal, nem volt semmi... Nem igazán figyeltem a tanárra (ahhoz képest, hogy bukásra állok), mert teljesen máshol járt az agyam.

Duplainfón gyorsan megcsináltam az órai feladatot, utána csak olvastam az Éjszaka háza 6. részét. Kicsit elterelte a gondolataimat, de picit nehezemre esett úgy olvasni, hogy mindenki más körülöttem üvöltözik. Köztük a tanár is. Asszem csak én voltam csendbe.. Na, mindegy.

Matekon javítót írtam, ami botrányos lett szerintem, mert egyszerűen képtelem voltam arra, hogy figyeljek. Csak azon tudtam agyalni, hogy vajon mit követhettem el, hogy ennyire megutált. Vagy ha nem is utált meg, valami biztos történt, ami miatt egyszerűen leszart.

Hittanon aludtam. 

Amúgy nem tudom már melyik szünetbe kint voltunk Lucáékkal az udvaron. Becsengetés után megláttam az ajtóba tolongani Dávidot, és rögtön elkezdtem (kb. 1 kilométerre tőle) üvöltözni, hogy "DÁÁÁÁÁÁVID! DÁÁÁÁÁVID!! HALLOD!!! ÁLLJÁL MÁR MEG!!! HALLOD MEGVÁÁÁÁRSZ? HALLOOOD?" Mivel voltak rajta kívül nagyjából 40-en az ajtóba, ezért mindenki oda nézett. Végül megvárt, de kb. annyit beszéltünk, hogy "szia, csókolom, mizujs?, semmi veled? semmi, oké majd beszélünk, jó szia". Nem tudom mi baja van, de mostanába olyan furcsa, mintha kerülne. Facebookon jól eldumálunk, de élőbe már nem. Pedig nem is beszélek már Boldiról neki. Egyáltalán. Lehet hogy .. hát nem tudom, de lehet, hogy megint kezd érezni irántam valamit, mert mostanába csomót lógunk együtt, és ez rossz neki, mert tudja, hogy nekem ő csak barát, ezért próbál távolságtartó lenni, vagy nem tudom. Majd beszélek vele.

Hittan után mentünk kajálni, és mivel farkaséhes voltam, az egészet megettem. Ervinnel összefutottam a menzára menet, úgyhogy odaült hozzánk. Tök rég nem beszéltem vele se, mert valahogy folyton kikerüljük egymást a buszon meg a suliba is, úgyhogy jó volt kicsit dumálni. El akartam valakinek mondani, borzalmasan el akartam, hogy Boldi mennyire megbántott. Elakartam valakinek panaszolni, hogy ez nekem fájt, és hogy nem értem az egészet. Klauékat nem akartam ezzel csesztetni, mert biztosan unják már. Dávidot pláne nem, mert megigértem neki, hogy ezzel hagyom. Úgyhogy Ervin maradt. Ő is szólt, hogy ne beszéljek Boldiról, de az tök rég volt, úgyhogy gondoltam, az már nem számít. Meg Ervin mindig mond valamit, amivel megnyugtat kicsit. Na jó, ezt azért nem mondanám. De őszinte! Dávid ő olyan, hogy azt mondja, amit szeretnék hallani. Őszinte ő is, de azért próbál mindig felvidítani meg mindig mondja, hogy "ne legyél szomorú", stb. Úgyhogy vígasztal, magyarul. Ervin meg megmondja face to face hogy mit gondol. Idézem:

 

Én: Ma beültem mellé a buszon.

Ervin: És most hova szarjak?

Én: Jó, csak mondom. De megbántott. Nagyon bunkó volt. Leültem mellé, és csak hallgatta a zenét, meg nyomkodta azt a valamit..

Ervin: Boldizsár bunkó, ezt tudjuk.

Én: De ne szidd már.. csak izé. Nagyon szarul esett, tudod?

Ervin: Szard le.

 

Ervin mindig ezt mondja, már több hónapja, hogy szarjam le. Mindenki ezt mondja. Ervin. Klau. Luca. Vivi. Dávid. Sőt, még ti is. Tényleg amúgy, kíváncsi lennék a ti véleményetekre, hogy szerintetek mégis mi a büdös lófaszt csináljak? Hagyjam? Vagy harcoljak? Vagy mit csináljak???? Őszintén írjátok meg lécci. Előre látom, hogy olyat fogtok írni, ami baromira fog fájni, viszont igaz lesz. 

El nem tudom mondani mennyire szar olyanokat olvasni/hallani, hogy hagyjam, szarjam le, nem éri meg, satöbbi. Mert TUDOM, hogy igaz. Az eszem az TUDJA. A szivem viszont azt mondja, hogy harcoljak, ne adjam fel, szerezzem meg. Jajaj. Az örök harc.

Suli után leszálltam Klauval és mentem apumhoz. Ugyanis vasárnap délután hazaérkezett Magyarországra :))))) Nagyon jó volt amikor végre megölelhettem, ő meg szokásosan csak megpaskolta a hátam. Nem valami érzelgős típus, de ezért imádom. Sosem bonyolítja túl a helyzetet, egy pillantásából tudom hogy mit gondol. És én azt láttam a szemébe, hogy nagyon örül nekünk és mindjárt elsírja magát, de ezt az istenért merte volna bevallani :)))

Fú, hozott rengeteg mindent. De tényleg. Kaját, cuccokat, stb. Anyám meg szokásosan hisztizett, hogy "csak ennyit hoztál?" Írtóra haragudtam rá. Mégis mit akar? Nincsenek is együtt! Ezeket is nekünk hozta tesómmal, nem neki! Ő meg rögtön azt figyelte, hogy mit tudna elcsórni. Istenem ez a nő. Kaptam apumtól nyomtatót, hajvasalót, és még csomó apróságot, tesóm meg majd szülinapjára megkapja a tabletjét. Szegény apum, teljesen csődbe megy miattunk. És akkor még anyám azzal jön, hogy nem segít nekünk. Oké, havonta nem küld sok pénzt, de most is mennyi mindent kaptunk már. Ha anyámtól múlik az életbe nem kapok nyomtatót, mert "sosincs rá pénz". Ez egy örök harc apám és anyám közt, és abszolút apámnak adok igazat, mert anyám az nem teljesen tiszta. Sajna rá ütöttem, én is folyamatosan üvöltözök mindenkivel, de hát na. Apum az nyugodt meg türelmes, anyám meg idegbeteg. Na, én inkább anyámra ütök. Én és a türelem? Lol, félpercnél tovább kell várni valamire már hisztizek. Apumnak annyi türelme van hozzánk, SOSEM üvöltözik velünk, mindig kedves, vicces, megértő, anyám az meg már akkor üvöltözik, ha .. ha konkrétan bármit csinálunk. 

Szóval ma délután 6-ig ott voltam apumnál és beszélgettünk. Jó volt. A napom fénypontja.

Holnap meg hogy mi legyen.. Jézusom. Már előre hányinger fog el, ha arra gondolok, hogy ugyanaz lesz, mint ma. Bár ha arra gondolok, hogy megint látom az írtóóóóózatosan szexi lábait, akkor kicsit elviselhetőbbé válik ez. Na jó, azért annyira nem. De kicsit mindenképp kiengesztel vele. JAAAAAAJ, és nem is írtam még. Ma elősször éreztem meg az illatát. Eddig nem éreztem, hiába ültem/álltam mellette, most viszont.. Nem valami undorító férfi parfüm/kölni/dezodor, hanem .. nem is tudom, valahogy a tisztaság illatához tudnám hasonlítani. Az öblítő és a mosópor, plusz egy icikepicike is parfüm keveréke. Annyira jó volt. Nagyon jó illata van. Azon agyaltam miközbe mellette ültem, hogy milyen jó lenne már odabújni hozzá és megszagolni. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg szívrohamot kapna, ha elkezdeném szagolgatni.

X

 

1

1