Na, mivel nem is olyan régen megigértem, hogy leírom azt a fura szitut anyummal, ezért most leírom. Igazából teljesen ki ment a fejemből, és így utólag átgondolva hihetetlennek meg hülyeségnek hangzik - talán az is -, de azért leírom.

Szóval nem tudom már melyik nap volt, de múlthéten valamikor történt. Hazajöttem, és bementem a konyhába hogy megmossam a kezem. Anyám az asztalnál ült és látszott rajta, hogy ideges. Nem igazán foglalkoztam vele, éppen mentem volna be a szobába, amikor megszólalat, hogy "nem fogod elhinni, mi történt ma velem". Megkérdeztem, hogy na vajon mi. A sztori a következő: anyám egyik öreg barátnője (70 éves kb) át jött hozzánk szokásosan, és hozott magával pár szent képet. Anyám az kiválaszott kettőt. Az egyiket kitette a saját szobájukba, a másikat meg az enyémbe. Pontosabban a könyvespolcom fölötti polcra felállította azt a szerencsétlen képet. Mikor eljutott ehhez a részhez, én azonnal tiltakozni kezdtem, hogy oda bizony nem kerül szent kép. És nem mintha bajom lenne Jézussal meg ezzel az Istenes dologgal, de azért elég para ha Jézus bámul téged ha kell ha nem. Szóval anyám éppen felállította a képet, amikor megfordult, hogy kimenjen. Csakhogy meghallotta, ahogy leesik a kép. Gyorsan hátranézett, és annyit látott, hogy a kép a földön, a könyvespolcomon lévő könyveim egyenként kicsúsznak (!). Nem estek le, csak nagyjából 20 centivel előre csúsztak. Annyira megijedt, amikor egymás után 13 könyv csúszkált kifele, hogy elkezdett egy érett, felnőtt nő módjára sikítani, mire bejött a halál előtt álló barinője, aki közölte, hogy ezzel az apja (mármint anyám apja, aki meghalt) üzenni akart neki. Aha, de mégis mit? Hogy olvasson könyveket? Na, mindegy. Mikor anyám befejezte az esti meséjét, hitetlenkedve elröhögtem magam, és megkérdeztem tőle, hogy be van-e tépve. Azt mondta, hogy ez nem vicces, tényleg ez történt. Hát jó. Nem tudom. Anyám direkt nem nyúlt a könyvekhez (részben azért, mert nem mert (?) részben meg azért, hogy megmutassa), és való igaz, elég rémisztő látványt nyújtott, amikor a leesés szélén álló könyveim egyenesen álltak. De tényleg, ha vonalzóval mértem volna meg, akkor tuti hogy egy vonalba lettek volna. 1 mm elcsúszás sem volt. Elég para volt. Nem tudom hogy ez most igaz-e, vagy nem, mert én csak azt hiszem el, amit a saját szememmel látok (főleg ilyen paranormális dolgok esetén), de azért elég para volt ezt hallani meg látni. Ne nézzétek anyámat hülyének pls. Vagyis, nyugodtan. Ez elég abszurd. Klaunak is elmondtam, aki szerintem elhitte, mert olyanokat mondott, hogy ne menjek a könyvek közelébe (?), meg vigyázzak magamra (?). Nem hiszem hogy a könyvektől kéne tartanom, de mindegy. Most is érzem, ahogy Jézus bámul. Olyan para, de anyum nem engedi, hogy elrakjam a képet. Az övééket véletlenül (tényleg véletlen volt!) beejtettem a szekrény mögé xD Szóval ez volt az az anyus sztori, ami azért valljuk be, nézőpont kérdése, hogy ki hiszi el és ki nem. Én nem. Vagyis nem teljesen. Vagy de. Nemtudom. 

Miután jól kiröhögtétek magatokat vagy csak elkönyveltetek minket félőrültnek, jöhet a napom elemzése. :D Ami annyira nem volt szar. Említettem már, hogy mindig amikor próbálok lemondani valamiről vagy valakiről (khhm), akkor történik valami, ami miatt az egész hozzáállásom megváltozik? Jaj, hát tipikus. Háát persze. Miért is csodálkozom? Tegnap azzal a tudattal mentem aludni, hogy engem már végképp nem érdekel (az előző bejegyzésben olvassátok el a kommentemet, ott nagyjából leírtam a dolgokat), ha köszön köszön, ha nem nem, én már nem fogok miatta sírni meg idegeskedni, lesz, ami lesz. Ha jön valaki, akivel eltudok képzelni valamit, akkor nem fogok nemet mondani csupán azért, mert jaj, hát ott van a drágalátos Boldizsár, akit olyan szinten nem érdeklek, hogy az leírhatatlan, én viszont még mindig hajtok, ami már annyira gáz, hogy az már a környezetemben élőknek kínos. Úgyhogy úgy voltam vele tegnap este, hogy lesz, ami lesz, (valószínűleg semmi sem lesz), úgyhogy ennyi. Erre ma... Oké, azért ma sem történt valami egetrengető nagy dolog, mert konkrétan ha úgy vesszük, semmi sem történt, csak a szokásos, de akkor is. Amúgy én hajlandó vagyok beleképzelni az apró dolgokba hatalmas nagy jelentéseket, úgyhogy ha már tényleg túlságosan elkezdenék komplikálni (például ha 3 másodpercnél tovább néz a szemembe akkor feleségül akar venni), akkor mindenképp állítsatok le!!! Mert én nem veszem észre magam.

Szóval ma elmaradt az első két órám (gépírás), mert a tanár valami kiállításra ment. Ezért a fél kilencessel mentem be a városba. Nagyjából 9-re be is értem a suliba, és a harmadik óra 9:50-kor kezdődik. Szóval volt 50 percem. Amibe azt csinálhattam volna, amit akarok.. elmehettem volna a városba körülnézni, a mekibe kajálni, megnézni a moziajánlót, sétálni egyet a parkba (?), vagy ilyenek... Erre én mit csináltam? Ültem a terem előtt és fényképeztem magam (?), zenét hallgattam, félpercenként elsétáltam a wc-be aztán vissza, megigazítottam a hajam, megettem az össz kajám, mert unatkoztam (?), nézegettem a tablókat, szóval ja, a lényeg, hogy hasznosan eltelt az idő... 

Mivel elég álmos voltam (hiába aludtam 1 órával többet), elég morcos is voltam, ezért amikor kijöttek a teremből a többiek (2 részer vagyunk amúgy osztva, az egyik résznek elmaradt a gépírás, a másik rész rendesen bejött infóra) és Niki beszólt, nem fogtam vissza magam. Idézem:

 

Niki: Szia

Én: Hali

Niki: Miért ülsz itt? Nem is itt leszünk!!! Nyelvtanunk lesz a harmadikon!! Minek ülsz itt??

Én: Tisztában vagyok vele, hogy hol lesz óránk, de Klauékat várom.

Niki: Ja, így már minden tiszta...

Én: Igen? Komolyan? Azta! Hűha! Ügyes vagy.

 

Tegnap meg fizikán szóltam be neki, amikor reggel 7-kor visítozott mint egy malac. Akkor is rászóltam, hogy "ne visítozz már, szét megy tőled az agyam", mire Réka felröhögött (pont meghallotta), és azt mondta, hogy "Szandi beszólt". xD Mert én általába kussba vagyok egész nap. Na, mindegy. Nem szeretem a felesleges dumálást. Csak így a barátiam közt meg a blogba. De hogy én órán elkezdjek beüvölteni dolgokat meg idegenekkel haveri stílusba dumálni? Neeeem. 

Na, eltértem a témától elég rendesen. Szóval nyelvtan következett, amin nyelvtanoztunk. Míly meglepő. Jaj de szeretem mikor ilyen jó kedvem van. Nyelvtan után jött az angol, ahol szokásosan ahelyett, hogy a terem előtt várakoznék, lementem Klauhoz (külön csoportba vagyunk angolon) és vele beszéltem. Ő olyankor a C-sekkel van egy folyosón, ahol van egy tök helyes fiú, és mivel a szerint az elhatározás szerint éltem (még akkor), hogy "nyugodtan ismerkedhetek", ezért elkezdtem vele.. nos, hát szemezni. Nem volt az azért akkora nagy szemezés, de mindig mikor megfordultam, engem nézett, úgyhogy végül beálltam a fal mellé, hogy pont rálássak, de mégis tudjak Klauval beszélgetni, és így egy csomószor egymásra néztünk. Azta, szemeztem egy másik sráccal! Úristen! Egy igazi pasizó gép vagyok! Te jó ég! Ha ezt hallaná Dávid.. eldobná az agyát! Kezdek bekeményíteni gyerekek. Ez már nagyon durva. Le kéne állnom. Pff. 

Angolon nem volt semmi. Kioszotta a tanár a dolgozatomat, ami négyes lett (!!!!!), plusz kiosztotta azt a levelezős cuccot is, amire nem adott jegyet, mert szerinte "semleges" volt. Mert vagy kisötöst lehetett kapni, vagy egy nagy ötöst, vagy semmit. Én meg semmit kaptam. Úristen, azt hittem agyvérzést kapok. ÉN?? SEMLEGES? ANGOLBÓL? Az az egyetlen tantárgy amiből jó vagyok! Meg a gépírás. Javítanom kell, muszáj ötösnek lennem évvégekor. Vicces. Angolból az ötösért hajtok, kémiából meg a kettesért. Hah. 

Angol után jött egy föci, ahol semmi sem volt, csak haladtunk tovább az anyaggal. Nagyon birom azt a tanárt, viccesen tanít és így könnyű megjegyezni a dolgokat. Szarkasztikus humora van, pont mint nekem, ezért szerintem tök jó haverok lennénk. Bár fura lenne ha a föci tanárom lenne a haverom, de mindegy.

Amúgy az az ötletem támadt, hogy majd csinálok egy bejegyzést ahol írok magamról mittudomén, X "érdekességet". Nem tervezek előre, mert nem biztos hogy meg is valósul, meg nem tudom hogy érdekelne-e titeket, de majd meglátjuk.

Föci után jött a közgazdaság. Csak hogy a közgazdaság előtt van egy szünet is, amit úgy becéznek, hogy a "közgazdaság előtti szünet". Igazából csak én becézem így, de tök ötletes. Szerintem. 

A háromnegyed osztály elment ofővel az autista központba (köztük Rebeka is!!!!! ezaz!!!!! úristen olyan boldog voltam hogy azt elmondani nem lehet). Klau meg én maradtunk, Luca meg Vivi mentek, aminek azért kicsit örültem, mert biztos forrásból tudom (Ervin) hogy Boldi nem bírja Vivit, vagyis nem szimpatikus neki. Nemtudom miért, mert nem ismeri, de bevallom, az elején nekem se volt túl szimpatikus. Mármint Vivi. Nem Boldi. LOL. De viccesek vagyunk ma. Szóval rajtunk kívül kb. 10-en maradtak még, akik sorba leültek a terem előtti falhoz és beszélgettek meg zenét hallgattak. Én meg Klau beálltunk velük szembe a falhoz, és állva beszélgettünk. Direkt úgy álltam, hogy ne lássak Boldiékra rá, mert ugyebár "nem érdekel". Jó, azért félpercenként megkérdeztem Klautól, hogy "most éppen mit csinál?" "ide szokott nézni?" satöbbi, de mindegy. De amúgy Boldi osztályából is kb. mindenki ült szépen a falnál és elvoltak, csak Boldi, Dávid, meg még 1-2 srác (Martin, Erik) álltak velük és beszélgettek. Hát a beszélgetés nekik annyiból állt, hogy mindenen röhögnek mint az állat, de mindegy. Klaunak éppen magyaráztam valami írtó fontos dologról (valószínűleg valami filmről vagy sorozatról, ami őt egyáltalán nem érdekli, de azért tisztességesen végighallgat és bólogat), amikor hirtelen a szavamba vágott. Utálom, ha a szavamba vágnak, ezért éppen készültem volna mondani neki, hogy "köszi, hogy végigmondhatom", amikor fel fogtam, hogy mit mondott. Azt mondta, hogy "hozza ide". Na, hát ebből kb. annyit értettem, hogy semmit, ezért megfordultam, és annyit láttam, hogy Dávid kezd közeledni felénk (eddig is csak 2 méter volt kb köztünk), ezzel maga után húzva az egész társaságot. Szóval nagyjából 5 perc múlva azt vettem észre, hogy ott áll velem szembe Boldizsár. Na, most megint elkezdek kombinálni, úgyhogy ha túlzásokba esnék akkor szóljatok, de most figyeljetek. Ha Boldizsár nem akart volna velem egy társaságba lenni, mert mondjuk idegesítem vagy nem bír, akkor alapból oda se jött volna. De az egész úgy volt, hogy előbb Dávid beállt mellém, aztán rögtön jött Boldizsár is, és nem Dávid mellé állt, hanem mellém. Ezzel kirekesztve szegény Klaut az egész körből xD De nem nagyon zavarta. És Boldi után jöttek ugye a többiek. Szóval ha az lenne, amit írtam (idegesítem stb), akkor szerintem nem jött volna oda, hanem oda megy valaki máshoz vagy leül. De ő rögtön jött, és beállt mellém. Klauval a történések után kibeszéltük a dolgokat, és szerinte Boldi lába felém nyílt, ami azt jelenti, hogy érdekli az, amiről beszélek. Mivel ismételten egy szót sem szóltam végig, ezért ezt kicsit megkérdőjeleztem, mire azt mondta, hogy ez nem csak azt jelenti, hanem azt is, hogy nyitott felém. Hát ez szuper. Amúgy olyan ösztönösen és gyorsan történt minden, hogy kb. fel se fogtam, és becsöngettek. Kb. annyi volt, hogy mikor beálltak mellém (!!!!!! úram isten, örök hála Dávidnak), Boldi elkezdte bökdösni Dávid hasát (?), mire elkezdtem irtózatosan röhögni, mert Dávid ilyen hülye fejet vágott, Boldi meg bökdöste. Klau az furán nézett rám, mert úgy röhögtem mint egy fogyatékos, a Boldi az röhögött velem együtt (szerintem ő mindig mindenen röhög), Dávid szintén engem figyelt, hogy mégis mi a bajom, a többiek meg .. na, hát azt nem tudom hogy Martin meg Erik mit csináltak, vagyis de, Erik nézte a khhm, hogy is mondjam, szóval nézte a mellemet (?) (úgy értem pólón keresztül, természetesen). Szóval ja, hát elvoltunk. Utána Boldi elkezdett engem is bökdösni, de engem már csak a levegőbe. Szóval nem ért (sajnos) hozzám. Mindegy, azért így is vicces volt, de ez szerintem valami belső fiú poén, mert annyira szakadtak azon, hogy engem is elkezd bökdösni, hogy azt leírni nem tudom. Martin meg is kérdezte két nagy röhögés között, hogy "Szandival is megcsináltad? hahah" Boldi meg: "haha igen hahah". Aztán volt még egy dolog, amin nagyon nagyot röhögtem, de már nem tudom mi volt az sajnos, és rajtam kívül csak egy valaki röhögött: Boldi. Mindenki más csak kuncogott vagy normálisan röhögött, mi viszont SZAKDTUNK a röhögéstől. Röhögés közbe össze is néztünk és úgy röhögtünk tovább, hát elmondani nem tudom, kifejezni nem tudom szavakkal hogy milyen jó érzés volt. Amúgy le van vágva a haja, de borzasztóan!!! Már nyoma sincs annak a hosszú hajnak ami volt neki. Rövid lett a frufruja, és hátul is le van vágva neki nagyon, de tuti visszanöveszti. Remélem. Így is aranyos, de a régi haja mindent visz. Plusz ma térdnadrágba volt, és így végre valahára láttam a lábát. Azta, tényleg vékony lábai vannak. És szőrös is. Na jó, annyira nem, csak éppen annyira, hogy férfias legyen, mégse undorító. A régi osztályomban volt egy srác, Csík, akinek olyan csomókban nőtt a lábán a szőr hogy majdnem elokádtam magam. Amúgy nem tudom miért írok lábszőrről, de mindegy.

Amúgy Boldi kezébe ott volt a sapkája (snapback), amit Dávid kivert a kezéből (?), ezért leesett az eddig csendben kuncogó és a részletekre is figyelő Klaudia mellé. Azért írom azt, hogy a részletekre figyelő, mert míg én önkívületi állapotba röhögcsélek és Boldira figyelek, addig ő megfigyeli Boldi testjeleit, viselkedését velem szemben, satöbbi. Szóval Boldi sapkája leestt Klau mellé. Aki ahelyett, hogy felvette volna, csak nézte. Én is néztem. Boldi is nézte. Mindenki csak nézte, de senki sem vette volna fel. Most képzeljétek el ahogy ott a földön egy snapback, de senki sem veszi fel. És végre valahára megszólaltam! Aztamindenségit neki, még Dávid is meglepetten pislogott amikor megszólaltam. Ami azért elég sokat elárul rólam.. pff.. Szóval megszólaltam: "Klau meg csak nézi". xD Mert közvetlenül mellette volt, ő volt hozzá a legközelebb. Erre mindenki elkezdett nevetni (az én poénomon! úristen! pff de menő vagyok), aztán Klau lehajolt, és életébe elősször beszéltek Boldival. Idézem: 

 

Klau: Na jó, felveszem, tessék. *odanyújtja Boldinak*

Boldi: Köszi *ránéz Klaura és rámosolyog*

 

Utólag megbeszéltük Klauval ezt a szituációt is. Én elmondtam neki, hogy Boldi ránézett, mármint bele a szemébe, Klau meg mondta, hogy neki fel se tünt, mert nem mert belenézni a szemébe, olyan zavarba jött hirtelen. Pedig neki is tetszik valaki elég régóta, mégis zavarba tudta hozni Boldi! Ez azért durva. Kisugárzás? Menőség? Áhh, hagyjuk, már rég kiütötte a mércét. Amúgy Boldinak nagyon szép barna szeme van. Mindegy. Nem mintha érdekelne.

Utána becsöngettek, és mentünk be a terembe. Pont előttem baktatott Boldi, és annyira szivesen csináltam volna valami haveri dolgot, pl. megböktem volna, vagy valami, de nem mertem. Már így is túl bevállalós vagyok. Hiszen megszólaltam egy ötfős társaságba!! Valaki nem akar elásni véletlenül?

Közgén nem volt semmi, az osztály nagyrésze hiányzott, ezért a dogára gyakoroltunk. Ofőin meg csak adminisztráció volt, addigra a többeik is visszaértek. Nem szeretek kárörvendeni, de szivesen Rebeka arcába vágtam volna, hogy "HAHA". Na jó, ő mérföldekre előrébb van, mint én, de mindegy. Amúgy ma arra jöttem rá, hogy Boldi elég csendes. Nem beszél ő se feleslegesen, csak ha kell. Áhh, hagyjuk is inkább.

Még mindig áll (valamennyire) az az elhatározás, miszerint "nem érdekel annyira", úgyhogy nyugi. Igyekszem tartani magam ehhez. De pont mikor elhatározom, hogy na, nem érdekel, erre egy társaságba kerülünk. Sőt, összenevetünk, satöbbi. A rák se gondolta volna, hogy ez lesz. Azt hittem ez is egy uncsi közgés szünet lesz mikor azt bámulom ahogy beszélgetnek Rebekával vagy nyomkod valamit. De nem. Dávidnak meg ezer hála. Jaj de imádom azt a gyereket. Mennyire jó fej már? Érez irántam valamit, mégis odahozta Boldit, mert látta, ahogy néha kétségbeesetten hátrapillantok. Annyira sajnálom szegényt, mert tudom hogy nem lehet könnyű. :/ Jaj. Bonyolult dolgok ezek. 

Na, fú, ez elég hosszú bejegyzés lett, bocsi. Holnap kelhetek 5-kor, mert 0. órában kémia korrep. Alig várom. Ja, nem. Ez a hét nagyon fárasztó. 5 napból 4 napot nulladikkal kezdek, napi 8 órával. Majd jövök. XX

Ui: Boldi lába tényleg nagyon szexi.

Ui2: Abbahagyom. Valamikor muszáj lesz, nem? 

 

1

1