2014.04.09. 17:51, sophie
Biztosan marhára untok már, hogy naponta/kétnaponta írok, de egyrészt unatkozok, másrészt ma is történtek olyan dolgok, amiket jó lenne leírni.
Néha úgy érzem, kicsit túlzásba esek. Mármint történik valami, én meg rögtön arra gondolok, hogy ezt megírom a blogba, sőt, már fejbe el is kezdem megfogalmazni. De úgy érzem ha nem jegyzem ezeket le valahova, akkor olyan, mintha meg se történtek volna. Valamelyik nap visszaolvastam az első bejegyzést ahol megemlítem Boldit. De kis szánalmas voltam. Oké, most is az vagyok, de talán fél év után kijelenthetem, hogy valamit azért csak sikerült elérnem.. Nem? Mert fél évvel ezelőtt kb. abból álltak a napjaim, hogy reménytelenül bámulom és próbálom kitalálni a nevét. Most is ez van, csak már rájöttem a nevére. Ne kerteljünk: azóta azért sok minden változott. Néha úgy érezm, hogy én kb. semmit sem tettem az ügy érdekébe. Egy csomóan mondták már, hogy tegyek érte valamit, hogy megszerezzem, de úgy érzem hogy én minden követ megmozgattam az ügy érdekében. Minden lehetséges dolgot megpróbáltam, és továbbra is próbálom. Szóval ja. Nem egyszer fel akartam adni de egyszerűen nem megy. Ez van.
Két hete kb. csak nulladikra járok, úgyhogy ma luxusnak éreztem az 5:50-kor való felkelést. Komolyan, nagyon jó volt. Amúgy kifestettem tegnap este a körmömet babakékre, de nagyon szar. Nem áll jól ez szín, virít a kezemen, és ez nem én vagyok. Körömlakklemosóm nincs itthon, úgyhogy azóta próbálok megbékélni vele, de nem megy. Annyira irritál, hogy ránézek a kezemre és világítanak a körmeim. Nekem általában ilyen bézs, barna, fekete, szürke, satöbbi színekkel van kifestve, nem babakék, rózsaszín, meg ilyenek! Fúj.
A suliba megláttam a D-seket, szóval rögtön Őt kerestem, de nem volt még ott. Nagyon utálom, hogy buszt váltott. Mikor nulladikja van, oké, együtt megyünk, de mikor első órája van, akkor teljesen másik busszal megy, ezért becsöngetés előtt 3 perccel zuhan be a suliba. Ez csak akkor jutott eszembe, mikor már vagy negyvenedjére mentem fel a szekrényhez, csak hogy elmenjek a D-sek előtt, és meglássam. Egész éjjel azon paráztam, hogy ma tuti megkérdezem tőle, hogy hogy sikerült a dogája, de valahogy nem kérdeztem meg. Mindegy, majd legközelebb. Remélhetőleg pénteken. Jaaj de várom máááár.
Amúgy a reggel úgy hagytam el a házat, mint egy idegbeteg. Ugyanis olyan tevepatám volt, hogy az hihetetlen. A pólót odáig nem tudtam lehúzni, és olyan undorító volt. De hát nem volt már mit tenni, mennem kellett a buszhoz, úgyhogy miután jól kiövöltöztem magam anyámnak, elindultam. Klau szerint egyáltalán nincs tevepatám, de szerintem igen. Ezért egész nap úgy járkáltam hogy eltakarjam OTT. Nem nézhettem ki hülyének, áh, dehogy. Jézusom.
Jaaaaj, istenem, hogy mindig utólag jutnak eszembe a dolgok. Szóval tegnap. Jézusom, tegnap. Fú, ezt muszáj leírnom. Szóval tegnap este éppen Dáviddal beszélgettem fészen és olvastam az Éjszaka házát, meg fél füllel hallgattam az Éjjel - Nappal BP-t, amikor jött egy rejtélyes üzenetem Lucától. Másolom:
Luca: rebekának van palija,nincs veszély:DD
Én: micsodaaaaaaaaaaaaaaaaaa aztamindenit úristen
Luca: mondtam! látod? én meg mondtam.
Én: úristen. de ez olyan szánalmas!!!boldit most tényleg sajnálom
Luca: Enis ..de szandi most jott el a TE idod :D
Én: júúúúúúúúúj neee félek
Luca: Mitol?
Én: hát hogy elrontom vagy nem tudommeg amm se vagyok a zsánere
Luca: Jaaj hagyd mar ezt!!!
Szóval úristen. Futótűzként terjedt a hír. Az első rakcióm az volt, hogy meglepődtem. A második pedig az, hogy borzalmasan sajnáltam Boldit. Tudom, örülnöm kellett volna, de szívből sajnáltam. Mármint. Érdekli Rebeka. Ha úgy vesszük, kavartak. Alakult köztük valami. Erre Rebeka összejön azzal a Danival???? Aztaúristenit. Nagyon megsajnáltam. Milyen szar lehet már neki. Végre érdekli egy csaj, erre az lerázza. Hát nem is csodálom hogy undora van a nőktől. Természetesen örülök neki, hogy most végre valahára leszáll Boldiról (bár ki tudja meddig), és ahogy Luca is írta, eljött az én időm... Aha, hát jó. Oké, valóigaz, kedd óta teljesen más Boldi, máshogy viselkedik velem, ami nem csak a tegnapi buszozást jelenti, hanem a ma történteket is (később...).
Rebeka meg. Nem teljesen tiszta. Szerintem hülye. De nem biztos. Bár eléggé valószínű. HOGY LEHET VALAKI ENNYIRE DE ENNYIRE BALFASZ????
Mivel közbe beszéltem Dáviddal is, rögtön írtam neki az információt. Másolom.
Sz: úristen
D: miaz?
Sz: rebeka kapcsolatban van
D: mi a .......
Sz: O.o
D: most örülhetsz
Sz: hát azért sajnálom Boldit
D: (ez most fontos lesz gyerekek, nagyon fontos):
miért? amikor boldi leszarja rebit.. nem is akart vele járni. igazság szerint sekivel se. vagyis azt mondta hogy nem akar ilyen kis szar 1-2 hetes kapcsolatot. hanem hosszabbat meg igy egyből nem akar járni mert nem is ismeri annyirameg ilyenek. először jól meg akar valakit ismerni és csak utánna (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
Sz: de aranyos!!!! de am csak azt hittem h azért valamit csak érez rebeka irántés most szar lehet neki
D: max haverságot
Sz: ja. hát jó gyorsan túltette magát Boldin. nekem fél év nem volt elég hozzá
D: :D
Szóval úristen! OLVASTÁTOK??? (Nyilván.. úristen Szandi calm the fuck down)
Nem akar szar 1-2 hetes kapcsolatot! Hanem hosszabat! Előbb jól megakarja ismerni az alanyt és csak utána!!! Hát megmondom őszintén meglepődtem. Mert azt hittem ő is tipikus pasi, akinek aztán full mindegy hogy ki az, csak legyen valami nője. Erre tessék! Hát ezt most kurvára becsülöm benne. És akkor még mondja valaki hogy gyerekes. Néha tényleg az. Sőt, kb. mindig. De ez megmutatja hogy azért annyira mégsem! Ezért imádom!!! EZÉRT!!! Meg az ilyen dolgaiért. Istenem, már fizikailag fáj, hogy mennyire imádom. De tényleg. Ma órán is elkezdett szúrni a szivem. Mondjuk nem biztos hogy azért, de mindegy... Tudjuk be annak..
Szóval visszatérve a mai napomra. A reggel jól kibeszéltük ezt a dolgot a többiekkel. Űberelem: láttam Rebit meg a pasiját összebújva, Rebeka meg rám mosolygott ilyen lenézően. Hát, az én mosolyom lenézőbb volt, de ez csak részletkérdés.. Nyomorult.
Első két óra gépírás volt, ahol feladatokat oldottunk. Annyira lassúak a többiek, hogy amíg ők szenvedtek a feladattal, én kiolvastam az Éjszaka Házát. Nagyooon jó. Ma el is kezdem a 8. részét. Kár, hogy a 10.-et még nem fordították le magyarra. Vagy még angolul se jelent meg? Mindegy. Ajánlom nagyon, tipikus vámpíros, de annyira jóóó!! "Áldott légy, boldog lét, áldott légy!" (?)
3. óra nyelvtan lett volna, de ofővel a közösségi szolgálatos cuccost töltöttük. Én otthon felejtettem, ezért jól le is baszott, de hát istenem, most véletlenül otthon hagytam, nem dőlt össze a világ, holnap is kitudjuk gyorsan tölteni... Egyébként az óra nagyrészében firkálgattam. Meg is mutatom az egyik művemet. Nagyon precíz lett szerintem, figyeltem a részletekre. Szóval akit érdekel:
KATTKATT
Hát nem lett csodálatos? Luca kiröhögött, de szerintem egész jó lett. Amúgy az a fura csík ami Boldi koronájából kijön, az nem direkt került oda.
4. óra angol. A tanárnő késett 20 percet (!!!) holott úgy volt, hogy nagydoga lesz. Persze így nem írtuk meg sajnos. Ezért holnap 4 dolgozatot is írok: kémia (!), történelem, matek, angol. Kémia korrepre megyek holnap, úgyhogy átismétlem ott. Törit elolvastam párszor, matekot nagyjából értem, angol meg meglesz 4-5-ösre.
Nem tudom már melyik szünetbe, de az egyikbe kimentünk a lányokkal az udvarra. Ahol Vivi egy végzetes hibát követett el. Azóta nem is szóltam hozzá. Szóval a következőt mondta Boldira: "majom". Valami olyasmi volt, hogy Boldi eléfurakodott (de jól tette!), mire Vivi mesélés közbe úgy adta elő, hogy "az a majom elém vágódott". Én meg mondtam neki, hogy "á-á-á, tekerjünk csak vissza. Mit mondtál? majom?" Luca szakadt a röhögéstől, Klau tágra nyílt szemekkel bámult rám (tudta, hogy robbanni fog az a bizonyos bomba), Vivi ártatlanul pislogott, én meg ott álltam vörös pofával és mérgesen néztem Vivire. Aztán azt mondtam neki, hogy "amíg én se majmozom le a két majomfejűdet, akikért annyira oda vagy, addig légy oly szíves és ne vedd a szádra Boldit, megértetted? kösz". Luca kezet rázott velem, teljesen egyetértett velem, bár nem a Boldis részével (szerintem), inkább a majomfejűs résszel. Ő se bírja Vivi kiszemeltjeit. Én nem ismerem őket, de ha már ő is szidja az enyémet, akkor én is az övéit. Oké, nem volt akkora szidás, de úgy felidegesített! Nem is ismeri! Egy szót se beszélt még vele. Akkor milyen jogon majmozza le? Mellesleg akkor meg ne mondogassa azt nekem, hogy milyen helyes Boldi! Tisztában vagyok vele!!!!!! Tudjátok mi ő? Egy majom. Hah. (?????????????????)
5. óra földrajz volt, ahol mentünk tovább az anyaggal, nem volt semmi..
Aztán jött a 6. óra előtti "közgazdaság előtti" szünet. Na, és akkor most jön a bejegyzés (egyik) fénypontja. Szóval Klau, Luca, meg a Majom (bocsánat, Vivi) lementek az udvarra, és otthagytak engem egyedül, védtelen... az osztálytársaim és a D-sek között. Pont Boldival szemben álltam. Na, nem pont, hanem pár lépéssel arrébb, de a lényeg, hogy egymásra láttunk. Miután Klau elment, én ott álltam egyedül, mint egy ... szóval mint egy szerencsétlen. Mindenki más ült, a D-sek is, az E-sek is, kb. csak én álltam. Nem nagyon foglalkoztak velem, de én se velük. Néha lopva rápillantottam Boldira, aki éppen ette a szendvicsét, és olyan viccesen ette, hogy majdnem elröhögtem magam. Bele volt merülve a kajába úgyhogy elbambulba rágcsált, és olyan aranyos volt. Jaj. Mindegy. Én is ettem a perecemet, de kicsit sem aranyosan, kb. kiestek darabkák a számból, de mindegy. (?)
Miután egy utcányi embernek elég élelmet magamba tömtem, észrevettem, hogy Bolditól pár lépésnyire, tehát pont velem szembe ül Milán. Tudjátok, akiről írtam, hogy rámszokott köszönni, meg lájkolta a képeimet fészen. Vagyis egyet. Szóval ott ült, és engem nézett, ahogy nem túl nőiesen eszek. Aztán rám mosolygott, én meg vissza. De vele ezerszázalék hogy nem ismerkednék, vagyis nem jönnék vele össze, mert ő olyan, hogy még egy csirkét is megdugna, ha lenne rajta szoknya. Aztán beállt mellém Csikszi, az egyik új osztálytársam, vagyis már annyira nem új, és elkezdtünk beszélgetni. Az az igazság, hogy szerintem meleg. Olyan lányosan viselkedik. Meg idegesítő egy kicsit, ugyanis folyton belelép az aurámba és az arcomtól 5 centire beszél hozzám. Persze ő is magasabb nálam, mint minden normálméretű ember, úgyhogy még rémisztőbb, ahogy belehajol a pofámba. Milán meg a haveja látták azt a fura arckifejezést a fejemen, úgyhogy jót szórakoztak rajtam. Végül hálaég elment, mert amúgyis eltakarta Boldit. Egyébként párszor rámnézett. Én nem őt néztem, de oldalról láttam, hogy felemeli a fejét és rámnéz. Mire oda néztem volna, elkapta a tekintetét, úgyhogy nem is köszöntünk úgy egymásra. Aztán, miközbe én még mindig álltam, rámnézett, én meg vissza. Azt hittem köszönni fog vagy valami, erre ilyen írtó mérgse fejet vágott. Ilyet: :@ Előbb megijedtem, nem értettem mi baja van velem, de aztán leesett, hogy csak hülyéskedik. Várta a reakciómat, mire én ugyanolyan fejet vágtam. Írtózatosan elkezdett röhögni. Valószínűleg azért, mert valami írtó nyomorult fejet vághattam. Itthon megnéztem a tükörbe, és valóban, elég nevetséges arckifejezést öltöttem magamra. Erről le kell szoknom! Ha következőre így rám néz, akkor felhúzom az egyik szemöldököm. Vagy szomorúan ránézek. Nemtommég. Aztán még mindig egymástól távol, nagyjából 2 lépésnyire elkezdtünk kommunikálni. Nem beszélgettünk, hanem mutogattunk. Ő a kezében lévő alufóliás labdára mutatott, hogy "kérem-e". Mire intettem, hogy "nem, de azért köszi". Aztán röhögött. Hát, őhm, ja. Ennyi. De csomószor egymásra néztünk! Meg ez már azért haladás, nem? Hogy így "beszélgettünk".
Közgén nem volt semmi, a tanár kiosztott minket, hogy vagy befogjuk a pofánkat, vagy takarodhatunk a suliból. Szebb szavakkal fejezte ki magát, de hát a végeredmény ugyanaz.
Közgé után, míg a többiek pakolásztak, én egyszerűen fogtam magam és kimentem a teremből. Utólag visszagondolva, nem tudom miért, mert tudtam, hogy mire kimegyek, már nem lesznek ott Boldiék, de mintha nem én irányítottam volna magam... full olyan volt. Úgyhogy a következő dolog amire emlékszem hogy kint állok a terem előtt és megpillantom tőlem 5 méterre Boldit!!! A terem, ahol voltak, full üres volt, ezért azt hittem, már elment, pont vártam Klauékat, amikor megláttam. Nem tudom honnan szedtem a bátorságot, hogy odamenjek, de odamentem. Remegett kezem-lábam meg minden, de odamentem. Úgy köszönt rám, hogy mérgesen rámnézett, mire én visszanéztem rá mérgesen. Aztán megkérdeztem, hogy "miért néz rám ilyen csúnyán", mire azt válaszolta, hogy "mert miért ne". Közbe vigyorgott, de akkor is kicsit fura volt ez a válasz. Aztán mondtam, hogy vágjon megint olyan fejet, mire azt mondta, hogy nem. Kár. Aztán megkérdeztem tőle, hogy megy haza? Mire azt válaszolta, hogy nem, még lesz egy órája, aztán még 3 órán keresztül autó-kreszre megy. Vagy mi. Egy kukkot nem értettem belőle, de azért bólogattam. Aztán leesett, hogy ez valami kocsis dolog, jogosítvánnyal meg ilyennel, úgyhogy mondtam, hogy az tökjó. Aztán elköszönt és elment, méghozzá úgy, hogy "na, szia". Odaugráltam Klauékhoz (?) és elmondtam nekik, Klau meg leragadt annál, hogy "kresz izé". Mert hogy Boldi még csak 15, akkor mért tanul vezetni. Jókérdés, na mindegy.
7. óra ofői lett volna, de jött egy védőnő és a fogamzásgátlásról tartott egy előadást. Nem kommentelnám.
Óra után mentünk Klauval ebédelni. Éppen álltunk a sorba és vártuk hogy sorra kerüljünk, amikor észrevettem hátulról egy srácot. Éppen arra gondoltam, hogy tök jól néz ki, amikor leesett, hogy az Boldi. Annyit tudtam hirtelen kibökni, hogy "Úriisten", mire Klau megkérdezte, hogy miaz. Mikor észrevette, annyit mondott, hogy "Úriiisten". Egyetértettünk. Boldi az ebédlőbe?? Még soha nem láttam ott, ugyanis nem ebédes. Aztán észrevettem Ervint meg Dávidot. Aha, így már érthető. Szóval Ervin, Dávid, pár osztálytársuk meg Boldi leültek egy asztalhoz és ettek/beszélgettek. Klaut 5 másodpercenként megkérdeztem, miközbe vártunk a kajára, hogy odaüljünk-e, vagy ne. Végül nem ültünk oda, de annyira fúúú. Hogy is írjam le, hogy érthető legyen.. Szóval pont mentünk el Boldiék mellett, hogy leüljünk egy hátsó asztalhoz, amikor Boldi rámnézett, és ismét olyan csúnyán nézett rám. Én viszonoztam azt a nézést. Luca pont akkor jött be az ebédlőbe és ahogy utólag elmondta, nagyon undorítóan néztem ki. Szóval ha legközelebb rámnéz ilyen csúnyán akkor elhatároztam, hogy vagy felvonom a szemöldökömet, vagy bociszemekkel ránézek. Micsoda egetrengető elhatározások. Na mindegy, ez is valami. Szerintem.
ÚÚgy várom már a pénteket.
Majd jövök:) XX