Ilyenkor mindig szidom magam, hogy miért nem írok minden nap, mert 3 napot baromi nehéz bepótolni. Viszont minden nap azért mégse se szerettem volna írni, szóval ez egy ördögi körforgás, és ezermilliárdszázalék, hogy kb. a nagyrészét kifogom felejteni.

Szóval csapjunk a lovak közé. Nem biztos hogy időrendi sorrendbe fogom írni a dolgokat, csak úgy, ahogy eszembe jutnak. Szerintem kezdem a mai napommal, aztán úgyis eszembe jutnak dolgok. 

Mivel ma volt az utolsó tanítási nap a tavaszi szünet előtt, mindenképp azt szerettem volna, ha valamilyen úton-módon különleges lesz, és ha majd szar kedvem lesz a szünetbe, erre a napra gondoljak, hogy milyen klassz is volt. Szerintem ezt végül sikerült beteljesítenem, úgyhogy szupi. Hétfőn és kedden is Boldi mellett ültem a buszon, viszont mindkétszer hallgatta a zenét. Hétfőn amúgy nagyon kínos dolog történt velem. Ültem mellette a buszon, ő hallgatta a zenét. Jött a körforgalom, én meg úgy gondoltam, menő leszek és nem kapaszkodok, lássa csak hogy milyen bátor vagyok. Ja. Csakhogy szinte kidőltem az ülésből. A számon kijött valami morgásszerű hang, de hálisten nem hallotta. A reflexemnek köszönhetően ultragyorsan elkaptam a kapaszkodót, de még így is marha kínos volt, ugyanis Boldi az egészet végignézte. Nehezen végül, de ránéztem, nem akartam látni a reakcióját. Borzasztóan röhögött. Én nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, úgyhogy inkább nevettem vele együtt. De azért nem húzta volna ki a fülhallgatót, á nem. Mikor leszálltunk a buszról, elkezdett cukkolni, hogy jót röhögött volna, ha kiesek az ülésből. Rá 2 percre majdnem lefejelte a fát, mire én közöltem vele, hogy de jót nevettem volna, ha lefejeli. Imádom mikor így piszkáljuk egymást, olyan vicces. :D 

Kedden se voltam szerencsésebb, ugyanúgy zenét hallgatott, viszont ezúttal kapszkodtam rendesen. De még így se volt túl kellemes az utazás, mert végig belesütött a nap a szemembe, ezért még akkor is hunyorogtam, mikor leszálltunk a buszról. Legközelebb megmondom neki amikor felszállok, hogy cseréljünk helyet, ezúttal szenvedjen ő, mert akárhányszor én ott szenvedek/kiesek az ülésből/kifolyik a szemem, ő nyugodtan ül és hallgatja a zenét. Úgyhogy erről még diskurálnom kell vele.

Lehet nem említettem még, sőt biztos, de kb. 2 hete írtam neki egy csirkés játékkal kapcsolatban, mire egy "xd"-t kaptam válaszul. Szentül megvoltam róla győződve, hogy rákattintott a linkre, fél másodperc múlva kilépett, és ennyi. Erre még múlthét csütörtökön kiderült, hogy letöltötte (igaz, hogy szerinte "szar"). Szóval letöltötte!!! Értitek?? Nem szarta le azt, amit írok, hanem vette a fáradtságot ahhoz, hogy letöltse, játsszon vele... Hogy én mennyire imádom!!!!

Szóval visszatérve a mai napra. A reggel azt hittem, hogy Ervin felszáll a buszra, és leül mellém. Csakhogy nem jött azzal a busszal. Ja, az még egy külön történet, még arról se írtam... Mostantól komolyan gyakrabban kéne írnom, nem háromnaponta, vagy minimum jegyzetelni közbe, mert összemosódnak a dolgok. Szóval nem is tudom mikor, azt hiszem szombaton este beszélgettem Ervinnel. Leírtam neki, hogy mi történt. A sztori egyébként a következő: vártam a buszmegállóba a buszt, amikor megállt előttem egy autó, és egy felnőtt férfi kiszólt, hogy beszállok-e? Mire én természetesen azt válaszoltam, hogy nem, erre ő elhajtott. Ez véleményem szerint jó nagy faszság volt a részéről, mert nyilvánvaló hogy nem szállok be mellé, hiszen azt se tudom, ki a rák. Ezt a sztorit leírtam Ervinnek is, csak még hozzátettem ezt a mondatot is: "ha olyan hülye lettem volna és beülök, kitudja, lehet, hogy el ad kurvának". Na, kezdjük azzal, hogy én ezt a mondatot abszolút nem azért írtam, mert azt szerettem volna, hogy ez történjen, egyszerűen csak egy megjegyzés volt, megjegyezném, szerintem elég jogosan, hiszen akár ez is megtörténhetett volna. Ez a mondat és az előző sztori robbantotta ki a botrányt. Teljesen megbolondult, olyanokat írkált, hogy "fura vagy", "veled mindig ilyenek történnek", "nem vagy normális", satöbbi. Most tehetek én róla hogy velem ilyenek történnek? Nem én hívtam oda azt a pasast, hogy figyumá, vegyé má fel. Meg ez az egész "fura vagy, nem vagy normális" dolog full kiakaszott, mert rögtön az jutott eszembe, hogyha Ervin ezt gondolja, lehet, hogy Dávid is, sőt, Boldi is, úgyhogy eléggé elkeserített és itt sírtam. Baromira szerettem volna beszélni Dáviddal, komolyan mondom abban a pillanatban a kezemet odaadtam volna, ha fent van fészen és megnyugtat, de nem volt fent sajnos. Estefele viszont igen, úgyhogy elmeséltem ezt az egészet, kiöntöttem neki a szívem és megnyugtatott és közölte, hogy nem vagyok fura és normális vagyok. Szerintem amúgy nem, de mindegy. És akkor még csodálkozik Ervin, hogy Dáviddal többet lógok. Eddig még magam is azt hittem, hogy ez azért van, mert Ervin nem jön oda meg ilyenek, de igazából azért - és ez akkor tudatosult bennem -, mert Dávid sosem bánt meg. Sosem hülyéz le (mint Ervin), mindig röhög a vicceimen (na jó, vagy nem. az attól függ), el lehet vele beszélgetni.. Most nem akarom Ervint elhordani mert természetesen vele sem hiába barátkoztam, őt is nagyon kedveltem, de vele mondjuk sosem lehetett ilyen jól elbeszélgetni mint Dáviddal, mert Ervin eléggé antiszociális és folyamatosan mást szid. Minden második szó az, hogy "utálom". Megmondom őszintén, nem akartam vele az elején összeveszni, mert az jutott eszembe, hogy mi van, ha Boldinak elhord vagy ilyenek, de már az sem érdekel, egyszerűen megbántott. Végül nagynehezen kibékültünk, de ugye az ember sose felejt, max megbocsájt, azóta nem is beszéltünk nagyon, pedig úgy volt, hogy mellém ül a buszon, de még válaszra se méltatott, ma meg úgy elviharzott mellettem, hogy azt hittem magával ránt. És nem csak velem ilyen, Klauval is, pedig ő aztán tényleg szart se csinált. Meg olyanokat írkált Ervin, hogy mostanába mindenkivel bunkó, mert mióta ellopták a telefonját nem tud senkiben sem megbízni. Értem én, de tudja, hogy nem én loptam el, meg ne rajtam töltse már ki a dühét, én semmi olyat nem csináltam ami által ne bízhatna bennem. Mindegy, ő tudja. Én hajlandó vagyok újra beszélni vele meg ilyenek, de ha már köszönni se bír, az már nagy baj.

Szóval ezért ma Vivi ült mellém. Ami szintén egy külön sztori. Ugye vagyunk mi egy "klikkbe", Luca, Vivi, Klau és én. Igazából nem klikk, mert mással is elbeszélgetünk külön-külön, nem vagyunk egymáshoz nőve, mégis így négyen együtt szoktunk lógni és megosztunk egymással olyan dolgokat, amiket mondjuk mással nem nagyon. Csakhogy Vivi és Luca borzalmasan összevesztek valamin a hétvégén, ezért egész héten nem szóltak egymáshoz. Ami nekem és Klaunak kicsit nehézkés, mert mi mindkettőjükkel jóba vagyunk, és ugyanúgy járkálunk meg vagyunk négyen, csak ők ketten egyszerűen levegőnek nézik egymást, ami nagyon zavaró, mert ha mondjuk mesélek valamit Vivinek, akkor Luca rögtön szúrós szemmel néz. Oké, nekem is van egy-két bajom Viviel, és tény, hogy elég bunkón viselkedtem vele a héten, és teljesen ki lett rekesztve a klikkből, de azért hozzászólok!!! Ez annyira gyerekes könyörgöm. Amúgy meg azért voltam vele bunkó, mert tegnapelőtt olyanokat írogatott nekem fészen (nekem, aki bukásra áll kémiából), hogy ha megbukok a kémia tanár tuti nem enged át satöbbi. Marha jól estek a szavai, de tényleg. Meg is mondtam neki, de mindegy.. Szóval vannak zavaró dolgai, sőt, de attól hozzászólok meg ilyenek... Luca is túlreagálja a dolgot, olyanokat mondogatott, hogy még egy ideig nem fog tudni megbocsájtani stb. Már nem azért de azért Vivi sem követett el olyan nagy horderejű dolgot hogy ne lehessen megbocsájtani. Tulajdonképpen nem tudom min is vesztek össze pontosan, de azért tényleg nem olyan nagy dolog, ami miatt ne szólhatnának egymáshoz...

A suliba elhaladva a D-sek mellett, rögtön őt kerestem, de nem volt még ott. Nagyon nagyon nagyon utálom, hogy buszt váltott!!!!!!! Ha látni akarom első óra előtt, akkor kb. 58-ig várhatok, mert nagyjából akkor esik be a suliba. Egészen a közgé előtti szünetig nem láttam. :(

1-2. óra gépírás volt, ahol gépeltünk, én személyszerint olvastam az Éjszaka házát, majd lefényképeztem Ádámot ahogy a bőrkabátomban pózol (kicsit feszült rajta..), aztán elküldtem pár osztálytársamnak a begépelt szöveget facebookon (mostantól kérek tőlük 100ft-ot/begépelt szöveg), Bencével játszottam valami tűzfiú-vízlányos játékkal vagy mi, de folyton meghaltam úgyhogy mindketten jobbnak láttuk ha inkább tovább olvasok, majd végre valahára kicsöngettek és mehettünk nyelvtanra. Amiből végül nem lett nyelvtan, mert szokás szerint osztályfőnökiztünk. A tanárnő elmondta, hogy kik miből állnak bukásra. Ahhoz képest, hogy Ádám 4-ből áll, nekem az az egy szerencsétlen kémia annyira nem is tűnik nagynak.. Aha, hát majd ha kiküldik a bukás leveleket akkor az lesz. Jézusom, annyira félek. Mindegy, erről a kémia cuccról most nem írnék, így is alig tudok éjjelente elaludni, mert csak az jár a fejemben, hogy megbukok és 9-es leszek megint. 

Nyelvtan után angol volt, az azelőtti szünetbe meg Klauval lógtam, aki közölte, hogy jól kipakoltam ma a csöcseimet. Ezek az ő szavai, ne engem büntessetek. Véleményem szerint "nem pakoltam ki a csöcseimet", egyszerűen csak kivágottam póló volt rajtam ami szerintem kifejezetten jól állt - és úgy látszik Boldi szerint is. Ha-ha-ha. Na erről majd később. 

Amúgy Klaudiával egy beszélgetésünk nagyjából úgy zajlik, hogy mindketten panaszkodunk - általában két külön dologról. Ez egyikünket se zavarja, hogy nem is ugyanarról beszélünk.

Angolon a tanárnő kiosztotta a témazárókat, ami nekem ötös lett. Fú, nagyon örültem neki. Amúgy a dogaíráskor mondta a tanárnő, hogy aki akar plusz pontokat lefordíthatja az egyik feladatot. Nem volt nagyon hozzá kedvem, de végül megcsináltam, és ma mondta a tanárnő, hogy az mentette meg az ötösöm. Ha ott nem kapok plusz pontot, akkor négyes lett volna. Aztaaa. Azért az komoly. Mostanába amúgy folyton azt mondom, hogy "az komoly". 

Angol után földrajz jött, ahol továbbmentünk az anyaggal és azt hittem felborítom a tanárt asztallal együtt, ha nem enged már ki minket. Végül kiengedett, és ááááá! Azt se tudtam mit csináljak hirtelen, esküszöm. Erre a szünetre terveztem a nagy BUMMot, azaz azt a dolgot, amire majd a leginkább fogok emlékezni a tavaszi szünetbe, ezért azt akartam, hogy minden tökéletes legyen. És az lett, de tényleg. Szóval nagy hirtelen azt se tudtam hova menjek előbb: menjek el előbb wc-re, vagy gyorsan a terem elé, és foglaljam a helyet. Végül letettem a táskámat egy bizonyos pontra, és elmentem wc-re. Mire visszaértem, Lucáék már nagyba vigyorogtak, én meg a megkönnyebbüléstől (nagyon régóta kellett már, na) azt se tudtam hova nézzek, végül megpillantottam, pont a táskám mellett. Vagyis pontosítok: a táskám mellett ült egy srác, mellette Boldi. A táskám másik oldalán meg Lucáék álltak. Jesus!!! Utólag visszagondolva megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy meglátta Lucáékat (ismeri őket látásból, mindig velük lát), és odament, mert gondolta, ott leszek. Ez elég reálisnak tűnik, nem? Persze nem bíztos, de akárhova ülhetett volna, a többi haverja mellé vagy ilyenek, de ő PONT oda ült. PONT!!!! Ha ez véletlen, akkor most essen rám egy zongora!!! Aminek egyébként kifejezetten örülnék, mert szeretnék megtanulni zongorázni. Persze akkor nem lesz rá túl sok lehetőségem, ha kilapít az egyik, de mindegy.

És azt képzeljétek el, hogy mikor elmentem Boldi előtt, hogy odamenjek Lucáékhoz, rámnézett, és köszönt!!!! Istenem hogy mennyire mennyire szeretem mikor köszön!!!! Mert alig lehet hallani, olyan mintha csak tátogna. Ő alapjáraton halk, sosem üvöltözik vagy ilyenek, max ha röhög, de olyankor szakad és az egész folyosó a "HÖ-HÖ-HÖ" röhögésétől zeng. Ez amúgy nálam is így van, alapjáraton halk vagyok, de ha röhögök akkor visítozok meg csapkodok. Néha a falat, néha a mellettem állót.

Én szégyenlősen rámosolyogtam és köszöntem neki, majd visszafutottam a mosdóba vizet tölteni. Megnéztem a tükörbe a fejem. Hát, nem túlzok, ha azt mondom, hogy rákvörös voltam. Annyira ki volt vörösödve!!! Ezt még így sosem tapasztaltam magamon. Persze éreztem már sokszor hogy elönti az arcomat a melegség, de arra nem gondoltam volna, hogy ilyenkor rákvörös leszek! Tehát folyton így nézek ki, amikor Boldival beszélek. Aha, értem. Mellesleg kezem-lábam remegett, folyton kilöttyent a víz az üvegből, mert egyszerűen a vigyorgástól és a remegéstől nem bírtam egyenesen tartani. 

Utána visszamentem, és a lányokkal beszéltem. Arra gondoltam, hogy most itt beszélek velük, holott ő itt van tőlem egy köpésre... ezzel a drága időt vesztegetem! Úgyhogy mintha csak Isten küldte volna, megjelent Dávid. Az örökös megmentőm. Istenem köszönöm hogy megismertettél vele!!! Ha ő nem lenne, esküszöm kb. Boldival SEMMI se lenne. Úgyhogy most is, mint mindig amikor meglátom Dávidot, odaköszöntem neki meg ilyenek, ő meg elkezdett rám csúnyán nézni, úgy, ahogy a multkor Boldi. Mire én visszanéztem rá csúnyán. Boldi is felémfordult, és ő is elkezdett így nézni, szóval így hárman néztük egymást csúnyán. Nem, nem nézhettünk ki debileknek. Nem. Dehogy. Aztán elröhögtük magunkat Boldival, mert megint az összegyűrt alufólialabdát mutogatta nekem, hogy "kérem-e", mire én pont úgy, mint a multkor, közöltem vele, hogy "öö. hát. nem". Klaunak kétségbeesve mondogattam, hogy oda akarok menni, mire ő közölte, hogy "akkor menj". Logikusnak hangzott, de mégsem mertem, mert hát most menjek oda és álljak ott? Ugyanis hely már nem volt, leülni nem tudtam volna. Szóval beszélgettem tovább a többiekkel, amikor Boldi elkezdett nagyon röhögni, én meg odanéztem, ő meg engem nézett és röhögött. Nem tudtam elképzelni mi olyan vicces, ezért odamentem (!), és megkérdeztem. Azt mondta, hogy mindig mikor ő ivott, akkor én elnéztem a másik oldalra, és pont mikor elrakta az üdítőjét, akkor visszanéztem. Azóta is próbálom megfejteni, hogy ezen mi a poén, de nem sikerült. Azért röhögtem vele együtt és próbáltam nem úgy kinézni mint akinek halványlila fogalma sincs arról, hogy mi a baja. Aztán Dáviddal szembe levágódtam és törökülésbe leültem. Csak később esett le, hogy konkrétan majdnem tökön rúgtam Dávidot, de annyira elvoltam varázsolva, hogy fel se tünt. Amúgy ő is csomószor belém rugott, nem direkt persze, de akkor is, szóval kvittek vagyunk. Kb. pont mikor elhelyezkedtem, akkor jött az egyik osztálytársuk és fejbedobta Dávidot egy kindertojással. Na, a kindertojások.. Ma ebédhez a menzán azt kaptunk, kinertojást. Az a gyerek meg oda adta Dávidnak. Én és Boldi (?) rögtön az ajándékért könyörögtünk, végül megbeszéltük, hogyha valami olyan lesz, aminek kereke van, akkor az övé, ha meg nincs kereke, akkor az enyém. Vagy 5 percig azzal szarakodtam, hogy kinyissam azt a narancssárga tojást. Egyszerűen nem bírtam kinyitni, úgy remegett a kezem. Végül csak sikerült (ő jót röhögött a bénázásomon), és közöltem vele, hogy kereke van. Amúgy egy ilyen izé volt. Szóval egy kis szerkentyű, amibe ha beleteszed a kereket, ki tudod lőni. Boldi kikapta a kezemből (?), mire én kikaptam az övéből (?), és ezzel szórakoztunk, hogy egymás kezéből tépkedjük ki a játékot. Mindenképp én akartam volna összerakni, csak aztán nem sikerült, mert köztudottan béna vagyok. Ismételten kiröhögött, de végül az egyik részt összetudtam rakni, mire kb, mint egy kétéves, közöltem vele, hogy "sikerüüüült". Na mindegy, aztán odaadtam neki és azzal játszottunk. Ellőtte azt a kereket és pont beleesett a haverjának a pólójába (pont úgy, mint multkor a húszforintos az enyémbe), úgyhogy Boldi utána azzal szórakozott, hogy az én pólómba próbált belcélozni ( jelentem: sikertelenül.) Aztán el lőtte a fal felé, én meg utána másztam, szó szerint. Végül eljött gyerekek az a pillanat, amit már nagyon vártam. Kimondta a nevem. És ez már a második alkalom volt. Az első még hétfőn, amikor majdnem kiborultam az ülésből, és Boldi elmesélte az ő szemszögéből a történetet, ami a így hangzott: "Én nagyba ülök ott, Szandi meg kiborul a székből..." Szóval akkor volt az első, ma meg a második, amikor is ezt mondta: "Én el lövöm arra, Szandi te meg kapd el." Júúúúj!!! És vagy háromszor kimondta ma is a nevem. Aztán Dávid elkezdett cikizni a cipőmmel, mert hogy milyen kicsi lábam van, és elkezdte az ujjával mérni, araszonként, vagy hogy. Erre Boldi súgott valamit Dávid fülébe, de mivel tökéletes a hallásom, meghallottam, és rögtön felkiáltottam, hogy "úúúúristen ez csúnya volt" :D Mert amit mondott, az az volt, hogy... khm. szóval. Na. Fú. Szóval ezt mondta: "Akkora mint a f*szom." Hát ez tényleg csúnya volt. Nagyon elkezdett röhögni, mikor közöltem vele, hogy hallottam. Csak úgy kíváncsiságból megmértem közgazdaság órán úgy nagyjából a 37-es cipőmet. Khm.

Aztán bementek, és nálam maradt a kerekes izé. Gondoltam majd óra után visszaadom neki. Csak ők már tök rég bementek, mi meg még kint álltunk, mert még nem jött a tanár. Nem értettem miért guvadnak ki a szemben álló Luca szemei, de aztán megfordultam és annyit láttam, hogy Boldi kirohan a teremből, odafut hozzám, és ezt mondja: "kérem a kerekem". Gyorsan a kezébe nyomtam ő meg visszarohant. Amúgy csomószor egymáshoz ért a kezünk mikor pl. egymás kezéből kapkodtuk ki, meg akkor is.. Olyan jóóó hozzáérni. Feljegyzés: sokszor bekrémezni a kezem, hogy puha legyen és selymes a szünet utánra.

Egész közgé órán vigyorogtam és erről beszéltem Lucának, aki marhára unta, de azért végighallgatta. Miután kicsöngettek, rögtön kimentem a terem elé és ott álltam, amikor a szembelévő teremből kimászott Boldi, és engem keresett a szemével. Mikor megtalált én rámosolyogtam, ő meg odakiáltott, hogy "egész órán azzal játszottam", mire én: "tényleg?" ő meg "aha". Ez volt az utolsó párbeszédünk a szünet előtt. Brühühü. Viszont ma még rá fogok írni facebookon. Hogy miért? ...

Ofő órán jött megint a védőnő és az egészséges életmódról tartott előadást, ahol csoportokba osztott minket. Rebekával voltam egy csoportba... megmondom őszintén nekem különösebbképpen nincs vele bajom, csak olyankor utálom, amikor köze van Boldihoz. Most, hogy van barátja és teljesen leszált Boldiról, nem érdekel. Nem idegesít, egyszerűen csak van. Meg alapjáraton jó fej, nincs vele bajom, csak tényleg ez a Boldis cucc..

Óra után elmentünk kajálni, és megkaptuk a kindertojást.

Nem hiszitek el, mit kaptam.

Egy motort!!! Annak meg kerekei vannak ugyebár. Úgyhogy most azon agyalok, hogy Boldinak adjam-e. Ezért akarok ma ráírni, hogy közöljem vele a dolgot. Csak ad1 azt se tudom hogy fogalmazzam meg. ad2 mi van ha nem örül neki és hidegen hagyja? Szóval ja. Majd eldöntöm még. Még az is eszembejutott hogy ráírom a motorra hogy BMX. Csak nem akarom vele megsérteni. xD Mármint hogy egy motorra ráírom hogy BMX. Jaj. Szóval nem tudom még. 

Szerintem majd csak egy hét múlva jelentkezem, amikor már végre lesz miről írni, mert a szünetem abból fog állni, hogy eszek, iszok, olvasok, filmet nézek, sorozatot nézek, és eszek. Szóval ja. Kellemes Húsvéti Ünnepeket, meg minden. Puszi :) <3