Ma volt az utolsó sulis nap, legközelebb majd csak pontban egy hét múlva megyek ismét. Fáj a szivem miatta de hát ez van sajnos. Az elkövetkezendő programjaim: holnap majális, pénteken reggel 6-kor ballagási diszítés a suliba, délután keresztelő, szombat, vasárnap: lószart se csinálok, hétfőn osztálykirándulás, kedden ismételten nem csinálok semmit, csütörtök, péntek: délutáni tanítás és rövidített órák. Minő világmegváltó gondolatok! Közbe meg próbálok nem arra gondolni, hogy mikor lesz már szerda és mikor láthatom. Igazából örülök ezeknek a rövidebb szüneteknek mert így kicsit hozzászokok ahhoz hogy milyen ha nem látom. Muszáj lesz valahogy, különben a nyáron megveszek. Instagramját alig-alig használja, havonta egy képet  ha képet feltesz, de nagyrészt nem is ő szerepel rajtuk, facebookra egyáltalán nem posztol, az meg, hogy ráírjak és beszéljek, alapból veszett ügy. Boldival egyszerűen képtelenség facebookon normálisan beszélgetni. Szerintem lehetetlen. Élőbe még oké, ha kettesbe vagyunk akkor jól eldumálunk, társaságba inkább csak hülyéskedünk, facebookon meg olyan, mintha egy 4 évessel beszélnék körülbelül. Talán még az az egy lehetőségem maradt a nyárra, hogy esetleg ha Dávid kihív és ott lesz ő is... Nem tudom.

Ma reggel Ervin beült mellém a buszon, és beszéltünk pár szót (utána hallgattam tovább a zenét). Az a jó, hogy vele lehet titkosan kommunikálni. Tehát valamiről beszélünk, de mindketten tudjuk, hogy valami teljesen másról van szó. Például ma. Megkérdezte, hogy miújság, ami nagyjából annyit jelent, hogy "miújság Boldival". Erre azt válaszoltam, hogy "semmi különös", és közbe vigyorogtam mint egy nemnormális. Ami azt jelenti nagyjából: "néha majd szétpukkanok a boldogságtól, néha viszont sírni támad kedvem, de amúgy átlagban most minden szuper". Aztán egymásra néztünk és tudtuk hogy miről van szó. 

Már egy jó ideje nem beszéltünk Ervinnel, mert legutóbb is veszekedtünk, de mostanra már teljesen elfelejtettük az egészet és jó hogy már minden a régi. Amúgy még említettem a multkor hogy ellopták a telefonját. Nos, előkerült, úgyhogy most boldog. Az egyik osztálytársa lopta el és beadta a rendőrségre, vagy valami ilyesmi. De legalább megvan. 

Amúgy direkt nem akartam Boldiról faggatni meg ilyenek. Ugye írtam az előbb hogy már egy jóideje nem beszéltünk, ami azt jelenti, hogy 1-2 hónapja semmit sem beszéltünk Boldiról. Majd szétpukkantam mellette a kíváncsiságtól, hogy elkezdjem faggatni, vajon Boldi mondott-e valamit rólam, pozitívat, negatívat, vagy bármi, de kibírtam. Legalábbis még akkor. Délután már nem. De erről majd később.

Lucának és Klaunak a mai nap egy gyásznap volt, mert ma jöttek utoljára suliba a végzősök. Úgyhogy Klau most látta utoljára Noét, Luca meg Danit. Próbáltam bennük tartani a lelket csak nem tudtam hogy. Most mit mondhattam volna nekik? Nyugi, visszajönnek? Vagy mi? Szóval csak megértően bólogattam. Én nem tudom mit csinálnék ha Boldi végzős lenne és most ballagna el. Szóval a reggel a bejáratnál üldögéltünk és vártuk őket, hogy pár utolsó pillantást vessenek rájuk. Jesszus, mi van ma velem, megint nem tudok fogalmazni. Ezt a kis szöveget is már háromnegyed órája írom. 

Amúgy rájöttem ma hogy elég önző vagyok. Klau és Luca is ma látta utoljára a kiszemeltjüket, erre én mit csináltam? Egész nap Boldiról beszéltem/hisztiztem/sírtam/örültem/meséltem. Erre most döbbentem rá. Néha lekéne állnom de olyan nehéz nem róla beszélni, és olyankor le sem esik, csak utólag. 

1-2 óra gépírás volt, ahol elkezdtem olvasni az Alaska nyomában-t. Eddig egész jó, tetszik. Amúgy ma egész nap rövidített órák voltak úgyhogy egy tanítási óra 30 perces volt, a várvavárt 20 perces szünet meg csak 10 perces. És jövőhéten is így lesz, csak akkor délután. :( 

3. óra nyelvtan lett volna, de ofővel beszélgettünk a bejegyzés elején említett dolgokról, hogy mi vár ránk az elkövetkezendő pár hétben.

4. óra angol volt. Az óra előtti szünetbe kimentünk Lucáékkal az udvarra és néztük a ballagási próbát, aztán Klauval az ő terme előtt beszélgettünk. Olyannyira, hogy fel sem tünt hogy az én csoporttársaim már nincsenek is ott, szóval mikor leesett és elkezdtem futni az egy emelettel feljebb lévő terembe, fullra elvoltam már késve. A többiek már bent voltak vagy 5 perce. Szó szerint beestem a terembe, de aztán megláttam hogy nincs ott az angoltanár (próbált a végzős osztályával az udvaron), sőt, egy tanár sincs bent, megkönnyebbültem. A többiek a terembe meg jól kiröhögték az arckifejezésemet amikor akkor vágtam amikor bementem a terembe. Amúgy az óra hátralévő részében nem csináltam semmit, bejött a fizika tanár és magyarázott valami kecskéről meg kukoricáról, én viszont csak feküdtem a padon és nem igazán csináltam semmit. A többiek beszélgettek, zenét hallgattak, nekem viszont egyikhez se volt nagyon kedvem.

Földrajzon feleltünk meg dogát írtunk, és teljesen leesett az állam, mikor a tanár felszólított, hogy menjek dogát írni. Ugyanis kb. 3 hete írtam. Szóval egyáltalán nem számítottam rá és nem is tanultam. Valamit írtam, de szerintem nem lesz valami jó. 

Föci után lélekszakadva rohantam le a közgés terem elé, hogy még időben leérjek. Kiakartam használni azt a 10 perces szünetet. Sajna mikor leértem még Boldiék ott se voltak. Ott idegeskedtem, izzadtam, minden bajom volt, hogy vajon a folyosó melyik oldaláról jön, észre vesz-e, stb. Az az idióta Vivi beállt elém, Csikszi is, meg még vagy 4-en, szóval Lucának próbáltam azt mutatni a szememmel, hogy takarítsa el őket a 10 méteres körzetemből, ugyanis köztudott hogy Boldi nem bírja Vivit, szóval ha ott lát vele, akkor egyértelműen nem jön oda. Sajnos ez nem jött össze, pedig még szóltam is Vivinek, hogy izé, szóval hogy takarodjon, de nem ment el. Pff. Éppen a folyosó jobb oldalára néztem és próbáltam kiszúrni, amikor a többiek hirtelen csöndbe lettek és valami ciccegő hangot adtak ki. Elősször azt hittem hogy megbolondultak, de aztán a bal oldalra néztem és ott jött... Ránéztem, ő rám, de nem köszönt, végül mikor már a látótávolságmon kívül került, akkor köszönt megint. Amit én megint nem hallottam. Istenem ez a gyerek. Miért nem tud akkor köszönni amikor éppen egymásra nézünk? Nem. Dehogy. Ő Boldi, ő akkor köszön, amikor már 100% hogy nem látom vagy hallom. Amúgy Klauék mondták hogy mikor már mögöttem volt akkor visszanézett és köszönt. Hát baszhatja, következőre majd a teremből fog köszönni, vagy mi? Gyorsan megállítottam a többieket egy: "nem, nem írok neki facebookon még egyszer egy bocsihogynemköszöntem üzit! Meg se próbáljatok rábeszélni!!!". Szóval továbbra is ott áltam a többiekkel és már majdnem kifolyt a szemem a nagy bámulásba, amikor Dávid rámköszönt Boldi mellől, akik tőlem kb. 5 méterre lehettek, pont a mi termünk előtt. Gondoltam hogy oda megyek de végül elvetettem az ötletet. Végül eltelt az a szerencsétlen 10 perc és jött a tanárunk. Mivel ők pont a terem előtt álltak ezért odamentem és köszöntem Boldinak hogy Szia, mire azt válaszolta, hogy Dik. Ugye amit írt fészen. Haha. De vicces. Amúgy mikor Dávid beszélt valamiről akkor én Boldit néztem, és pont elkaptam azt a pillanatot, amikor tetőtől talpig végigmért. Mármint szó szerint. Szerintem ő azt hitte hogy Dávidot nézem mivel ugye ő beszélt, de titokba őt lestem. Amúgy a melleimen egy kicsit tovább időzött a kelleténél. Istenem. Fiúk. Aztán olyan dolog történt hogy azóta se tudom eldönteni hogy most sértődjek meg Dávidra vagy csak nevessek rajta. Idézem.

 

Dávid: amúgy Szandi nem tudja mi az a dik

Én: hát jó hogy nem.. az nem is jelent magyarul semmit

Dávid: de angolul van jelentése

Én: jó azt tudom 

Boldi röhögve rám néz: Suck my dick

Boldi/Dávid: röhög

Én: kínosan röhög

Dávid Boldinak: Ne mondjad már neki mert megcsinálja

 

WWWWWWAAT. Na. Ugye a Suck my dick azt gondolom mindenki tudja hogy mit jelent. Boldi meg a "dik" hallatán ezt mondta nekem, de csak úgy poénból vagy nemtom. Vagyis hát remélem hogy nem gondolta komolyan. Mivel én az ilyeneket nem veszem fel ezért jót röhögtem rajta és abszolút nem vettem komolyan, hogy khm, szóval hogy én most elégítsem ki. Erre Dávid benyög egy ilyet!!! Hogy ne mondja nekem mert megcsinálom!! Hát normális ez? Miután vagy 10 másodpercig döbbenten néztem rá, Boldi várta a reakciómat Dávid meg vigyorgott, utána elkezdtem ököllel verni (?), és azt kérdezgettem tőle, hogy normális-e. Aztán Boldi rárakta a fejemre a sapkáját én meg indultam volna el a terembe a sapkával együtt, majd visszafordulva mondtam neki, hogy "én ezt most elviszem", de röhögve elvette aztán úgy váltunk el mint a filmekbe, csak mi nem egymás kezét fogtuk, hanem mindketten a sapkát. 

Közgén nem volt semmi, vigyorogtam meg emésztettem a dolgokat.

Közgé után ofői lett volna, de elmaradt. Mentünk volna Lucáékkal ebédelni, amikor mellémcsapódott a lépcsőn Boldi. Na erre varjatok gombot: 3-as lett az anyagjelölés dogája. ÉN MEGMONDTAM! ÉÉÉN MEGMONDTAM. Megjósoltam neki kb 1 hónappal ezelőtt amikor írták, hogy hármas lesz. Erre most közölte velem, hogy tegnap kiosztották, és annyi lett. Mondtam neki, hogy mostantól minden dogáját megjósolom, ő meg mondta, hogy oké, akkor jósoljam meg, hogy mindegyik ötös lesz. Szóval ezt megbeszéltük. Mostantól mehetek lottózni. De milyen jól eltaláltam már!! Kajak mikor megírták csak ránéztem és ennyit mondtam: hármas lesz. És bejött. Megkérdeztem tőle hogy melyik busszal megy, mire mondta hogy a 12:45-össel, szal az emeletes busszal. Mondtam, hogy én is azzal megyek. Legalábbis úgy volt. Csak mivel elmaradt az uccsó óránk így volt még a buszig csomó időnk. Klau megvárta velem a 45-öst szóval kajálás meg mászkálás után a buszmegbe vártuk a buszt. Na ez már bonyolult volt mert a 11-esről jött egy busz, meg a 4-esről is. És mindkettő ugyanakkor, ugyanoda. MINDENKI a 11-eshez ment, csak én meg Klau vártunk a 4-esnél. Már kezdtem kétségbeesni hogy nem is jön a busz vagy valami, de végül a 11-esről vagy 322345 ember futott kétségbeesetten a 4-eshez. Jött az emeletes busz, felszálltunk Klauval, és úgy ültünk, hogy előttünk Ervin és mellette egy szabad hely (Boldi helye). Csak hogy Boldi nem volt sehol. Aztán már az indulás előtt 3-4 perccel hirtelen felszállt, és mivel mi elöl ültünk a bejáratnál pont megláttuk. Vagyis én nem. Én Ervinhez voltam előrehajolva és valamiről beszéltünk, amikor Klau ilyen cérnavékony hangon megszólalt, hogy "szia". Erre felkaptam a fejem mert Klau csak akkor beszél ilyen vékony hangon ha valami jó pasit lát, aztán felnéztem és ott tornyosult Boldizsár. Rögtön elkezdtem Ervint rugdosni meg ütlegelni úgy hogy ne legyen feltünő, hogy "HAHÓÓÓ ERVIIIIN HÍVD MÁR ODA BOOOLDIT", de Ervin valami Zalánt vagy kit várt, aki aztán nem is jött, de mindegy.. Szóval Boldi nem ült mellé, hanem velünk párhuzamosan. Én ismételten kifogtam egy olyan ülést ami el volt törve és ha hátradőltem volna akkor tuti kifekszek, szó szerint, ezért megint úgy ültem mint aki karót nyelt. A mögöttem ülő fiút látásból ismertem meg Boldi haverja volt, úgyhogy szóltam neki, hogy "tartsa kicsit", de végül megunta és elengedte (?). Boldira nem nagyon láttam rá mert mögöttünk ült, de ha hátrahajoltam akkor láttam valamennyire. Aztán az áruló Ervin hátraült Boldihoz. PPPPPPPPPFFFFFFF. Oda is üvöltöttem neki, hogy áruló, mire Boldi visszaüvöltötte, hogy "nyugi nem bántom". Nem mintha attól féltem volna amúgy, de mindegy. Ja és az már csak mellékes hogy a buszon még csomóan voltak mi meg torkunk szakadtából üvöltöztünk egymással. Aztán bekapcsolta a buszsofőr a légkondit ugyanis meglehetett sülni, végül nagynehezen elindultunk. Útközbe Klauval beszéltem/röhögtem és néha hátrafordultam, de csak annyit láttam hogy néha valamelyiknek mozog a szája de átlagban mindketten a telefonjukat nyomkodták. Nyomorult kockák. Bárcsak tudnám hogy nem merül le a telefonjuk mikor egész nap azt nyomogatják. Nekem így is lemerül fullra holott csak annyit használom hogy megnézzem az időt órán. A leszállás előtt pár perccel Klauval felálltunk és direkt úgy álltam, hogy elöl Klau, aztán Ervin, aztán én, így én voltam a legközelebb Boldihoz. Mikor megállt a busz akkor elköszöntem Bolditól de már nem emlékszem hogy mit mondott, csak arra, hogy szokásosan csúnyán nézett rám. A buszról leszállva, vagyis majdnem leszaltózva felnéztem az ablakra ahol Boldi ült, és mikor elhajtott a busz, történt egy olyan csodálatos dolog hogy akárhányszor rágondolok mindig az jut eszembe hogy olyan filmbeli volt. Szóval elindult a busz, én néztem Boldit az ablakban, Boldi engem az ablakból, aztán csúnyán néztünk egymásra, majd mikor már tényleg elindultak akkor elröhögte magát és az utolsó dolog amit láttam belőle az az hogy röhög. 

Ervinnel elköszöntünk Klautól, aztán vártuk Ervin mamáját, akit Ervin felhívott Boldi telefonjáról, hogy jöjjön utánunk. Tök jó fej volt Ervintől hogy engem is hazavittek. A mamája aranyos, bár néha fura, ami miatt Ervin elnézést is kért (?). A mamája bement a benzinkúthoz aztán a boltba, szóval Ervinnel tudtunk négyszemközt beszélni az autóba. És természetesen nem bírtam kihagyni, rögtön elkezdtem faggatni Boldiról. Elősször csak egy kérdést akartam, de aztán mint egy lavina, kiömlött belőlem minden. Megkérdeztem tőle, hogy Boldi mondott-e rólam valami negatívat, erre azt válaszolta, hogy nem, sosem beszél rólam. Erre kicsit elszomorodtam, de azt mondta, hogy szerinte nem vele fogja az ilyeneket megbeszélni hanem Dáviddal. Aztán megkérdeztem, hogy szerinte én idegesítem-e Boldit, mert mostanába sokszor beszélünk meg ilyenek, mire azt válaszolta Ervin, hogy tuti nem. Mire megkérdeztem, hogy ezt honnan tudja, erre azt válaszolta, hogy onnan, hogy látja hogy Boldi milyen jól el van velem, Rebekával viszont sosem volt ilyen. Aztán mondott egy olyat amin úgy megdöbbentem hogy azóta se fogtam fel teljesen. Szóval azt mondta, hogy valamelyik órán mögötte ült a padba Dávid meg Boldi és Rebekáról beszéltek. Amúgy azt mondta Ervin hogy akárhányszor ott a közelükbe akkor mindig Rebekáról beszélnek, és csak azért, mert Dávid felhozza... Érdekes.. Szóval hallgatózott, mondjuk ki nyíltan, és azt hallotta, hogy Boldi azt mondja Rebekáról, hogy őt max csak.. khm (ezek az ő szavai!!!) szóval hogy őt max. megb*szná. Mármint Boldi Rebekát. Na és itt jött az a rész amikor meglepődtem. 1. Tehát tetszik neki, simán meghúzná, csak a belsője nem jön be neki, mert idegesítőnek tartja és nyomulósnak 2. A második gondolatom az volt, hogy mi van, ha engem is csak meg akar húzni? 3. A harmadik gondolatom az volt, hogy bár így lenne 4. A negyedik meg az, hogy engem valószínűleg nem hogy meghúzni, még megérinteni se akar 5. Az ötödik pedig az, hogy ezt így nem néztem volna ki Boldiból. Hogy neki van olyan, hogy csak úgy meghúzna valakit. Aztán rájöttem, hogy hahó, ő is pasiból van, miért csodálkozom... Szóval ezen kicsit meglepődtem, de egészségére. 

Hát köbö ennyi volt ma. Hazaérve anyuék nem voltak itthon úgyhogy kint lazultam a kutyákkal akik szétakarták tépni egymást, én meg mezitláb, egy ásóval a kezembe kergettem őket. Fáradt vagyok és olyan hosszú hét áll előttem.. Honlap apumnál alszok mert pénteken hajnalba mehetek a suliba dísziteni, és oda nem jönnek a D-sek sajna. Brühühü. 

Azért annak örülök hogy ilyen jól elkapott pillanat volt az utolsó amit láttam ma Boldiból.  Majd 7 nap múlva újra láthatom. De várom már úristen. 

 

1

1