Amilyen tökéletes volt a tegnapi nap, a mai éppen annyira volt fura... Nem mondanám rossznak de azért jónak se. 

A reggel szépen kisminkeltem magam, normálisan felöltöztem és tényleg úgy éreztem hogy na, nézek ki valahogy... persze az egészet csak azért csináltam hogy majd ha beszélek Vele, akkor feltünjek neki. Persze ebből semmi sem lett. Tegnap amikor nem terveztem semmit és hajléktalanul jártam az iskola folyosóit akkor persze csomót beszéltünk és minden szuper volt. Ma meg amikor kiteszem a lelkem hogy jól nézzek ki, akkor meg persze az égvilágon semmi sem volt. Bele is ugranék a közepébe, nem írom le hogy mi volt nyelvtanon mert ad1 a halált sem érdekli ad2 most olyan mérges, csalódott és furcsa hangulatban vagyok hogy nincs kedvem a körítést megírni. 

Közgé előtti szünetet természetesen úgy vártam hogy azt leírni sem tudom, szóval gyorsan lefutottam a terem elé hogy találkozzunk Boldival és beszélgessünk. Elmentünk gyorsan Klauval a mosdóba ő meg megkérdezte, hogy várom-e már hogy lássam stb, mire azt mondtam, hogy igen, erre megkérdezte, hogy oda megyek-e, mire azt válaszoltam, hogy naná, ezermillió százalék. Aha. Pffff. A nagy büdös lószart.

Mikor visszamentünk Lucáékhoz Boldi még nem volt lent viszont az osztályának a nagyrésze már igen. Egy idő után aztán észrevettem hogy feljött és már vártam hogy oda jöjjön vagy megálljon valahol hogy oda tudjak majd menni, erre leült két haverja közé. Szóval a d-sek mind ültek egy vonalba és elvoltak, mi meg folyosó másik végén mászkáltunk meg ilyenek. Így persze nem tudtam odamenni, ott volt egy csomó haverja meg oda se tudtam volna ülni stb... Csomószor elmentünk Klauval a mosdóba/szekrényhez meg vissza, hátha ugye észrevesz amikor elsuhanok mellette és köszön (ez már nagyon sokszor bevált), most viszont még csak fel sem nézett a telefonjából, vagy ha igen, akkor nem rám. Luca azt mondta hogy amikor én meg Klau elmentünk a mosdóba Boldi meg bejött a folyosóra akkor Lucáék fele nézett és engem keresett. Pf. Valószínű. Nekem valahogy nem tűnt ez fel, ugyanis akárhányszor elmentem közvetlenül előtte, még csak rám sem pillantott. Egyszer odahívott magához Ervin aki Boldival szemben ült, és megkérdezte hogy melyik busszal megyek haza stb, és még akkor sem, amikor tényleg 2 lépésnyire volt tőlem Boldi, még akkor sem nézett rám!!!!! A szünet hátralévő részében a lányokkal beszélgettem és 5 másodpercenként Boldi fele fordultam hátha összeakad a tekintetünk, de esküszöm még csak felém sem fordította a fejét. Még Lucáékat is megkérdeztem hogy felém néz-e de ők csak ingatták a fejüket. Mert hogy nem. Egyáltalán nem. Máskor csomószor felémfordult vagy ilyenek..de most.. A háttérből hallottam hogy Dávid szétröhögi a fejét és közbe engem néz, ezért fogtam magam és odamentem megkérdezni hogy mi a baja. Elmondta hogy rohadt feltünően bámulom Boldit de az őt cseppet sem zavarta hogy mellette ott volt egy csomó osztálytársa így hát az osztálya 3/4 része meghallotta ezt a csodálatos mondatot. Már az sem érdekelt esküszöm. Dávid ült a földön én meg fölötte álltam és így beszélgettünk. Elkezdtem neki panaszkodni hogy már csomószor elmentem Boldi előtt ő meg még csak fel sem nézett, mire ezt mondta: "öcsém ez azért van mert leszar..na..vagyis semmi..inkább hagyjuk". Na ez a mondat nekem úgy betett hogy egy szó nélkül fogtam magam és visszamentem a lányokhoz akiknek rögtön elmondtam. Közbe persze majdnem elsírtam magam. Ők azt mondták hogy szarjam le meg hogy csak azért mond ilyeneket mert bejövök neki és nem akarja hogy legyen valami Boldival. Klau megkérdezte tőlem hogy: "nem tünt még fel hogy akárhányszor Boldiról beszélsz Dáviddal mindig valami olyat mond amivel megbánt?" Végülis de.. A többiek ugye mondták hogy szarjam le mert csak féltékeny és csak azért találta ki hogy ne foglalkozzak Boldival, de azért ki tudja... Mármint lehet valóságalapja annak amit mond. Annyira gyötört belülről az a hülye sírás hogy komolyan azt hittem ott elkezdek bőgni mint valami kisbaba. Luca felkapta a vizet mert ő magyarázta hogy tuti bejövök Boldinak meg nem szar le, én meg fújtam a magamét, hogy mi van ha igazat mondott Dávid stb, szóval Luca felkapta a vizet és azt mondta, hogy nem szól hozzám ha ilyen hülye vagyok. Erre Klau megvédett hogy: "de azért neked is szarul esne ha ilyet hallanál..." Klau ma elég nagy bölcsességeket mondott esküszöm.. Telibetalált ez is... Aztán mikor jött a d-seknek a tanárnőjük és sorban mentek be a terembe, mi pont ott álltunk az ajtónál így láttuk azokat akik bemennek. Pont úgy álltam véletlenül hogyha esetleg jön Boldi akkor észrevegyen, szóval már kezdtem reménykedni hogy talán most felnéz és köszön, de... Ott álltam, direkt nem néztem arra, hanem csak simán magam elé, amikor ő bement a terembe, közbe nyomkodta a telefonját és még csak fel sem pillantott... Pedig ott álltam tőle pár centire.. És nekem ne mondja azt senki hogy nem ismert fel... Hiába vagyok beletemetkezve a telefonomba, attól még látom azokat akik ott vannak körülöttem.. Úgyhogy ezt annyira nem érettem. Mármint tegnap olyan jól elvoltunk meg minden erre ma még csak rám sem néz??? Mi történt? Mit csináltam??? 1. órában írták meg a törit én meg szétizgultam magam és annyira megakartam tőle kérdezni hogy hogy sikerült, de hát nem jött össze.. Most azon agyalok hogy mindjárt ráírok és megkérdezem, aztán válaszol és kész. Nem írok semmi mást, csak megkérdezem hogy hogy sikerült. De ha "leszar" akkor miért írjak neki??? :( Meg nem inkább élőbe kéne megkérdezni? Holnap kémia után úgyis ott lesznek a terem előtt.. De mivan ha akkor sem néz rám? Istenem vajon mi baja van? De most őszintén. Tegnap úgy váltunk el suli után hogy röhögtünk meg beszélgettünk.. Szóval tökre nem értem... 

Egész közgén olyan voltam mint akit fejbevertek. Semmi kedvem sem volt semmihez, csak ültem és néztem Klau táskáját hátulról. Luca párszor odaszólt valami vicceset, én meg próbáltam elmosolyodni de esküszöm fájt. Mármint egyszerűen nem tudtam mosolyogni. Máskor beszélgetünk vagy röhögünk, most meg csak ültem csöndben és kerestem egy pontot amit aztán 10 percig csak bámultam. 

Az a hülye tanár csöngetés után kb. 3 perccel engedett csak ki így esélytelen volt hogy összefussak Boldival. Szóval csak ott álltunk Lucáékkal csöndben amikor kifakadt belőlem minden aminek az lett a vége hogy elsírtam magam. Luca mondta hogy nekem semmi okom sírni, mert ő már 2 hete nem látta az ő kiszemeltjét és mégsem sírt ezért, én meg már ezért bőgök.. De ő ezt nem érti. Mármint ő Danival még egy szót sem beszélt, nem ismerik egymást, neki csak tetszik. De én csomószor beszéltem Boldival, ismerem, szeretem, és már ez a kis dolog is olyan szarul esett.. Jó, nem mondanám kis dolognak, mert nekem nem az. Most gondoljatok bele. Hetek óta beszélgettek, elvagytok, tényleg minden klasszul működik és már kezdessz reménykedni abban, hogy talán tetszel neki... Talán érdekled. Erre közli veled a legjobb haverja, hogy "...leszar..." 

Nézzük át logikusan a dolgot. Kikérdeztem Luca, Klau, Ervin véleményét ezzel kapcsolatban. Oké. De nekem erről mi a véleményem? Az az igazság hogy félek még leírni is, nem hogy kimondani. Tessék, itt az én véleményem. Az őszinte véleményem. 

Én nem hinném, hogy leszar. Ha tényleg leszarna, és nem érdekelném, akkor nem beszélgetnénk annyit. Akkor nem kezdett volna el beszélni velem a buszon, hanem hallgatta volna tovább a zenét. Még csomó okot tudnék ide sorolni. 

Ez a pozitív oldalam. A negatív oldalam meg azt mondja, hogy mi van, ha igazat mondott? Mert mégiscsak a legjobb haverja. Ismeri. Ervin szerint Boldi Dáviddal beszéli meg az ilyen dolgokat, szóval nyílván mesélt neki rólam. És valószínűleg ezt, hogy nem érdeklem. Most fent van Dávid facebookon és szívemszerint ráírnék, hogy ezt most hogy értette, de félek a választól. Borzalmasan. Mindegy, most írtam neki, hogy megkérdezhetem-e, hogy értette azt, hogy leszar Boldi. Nagyon félek a választól és lehet hogy összetörök. Biztos vagyok benne hogy nem élném túl ha ez igaz lenne. Igazából az lenne a legkorrektebb ha odaállnék Boldi elé és tőle kérdezném meg. De ennyire bátor persze nem vagyok meg amúgy is lehet hogy azzal csak elrontanék mindent. 

Na, szóval Dávid azt írta, hogy ő sem tudja mi van, mert Rebekánál is az volt, hogy Rebeka egyik nap tetszett neki, aztán már nem, aztán megint, aztán megint nem... És hogy eleinte azt mondta rám hogy nem vagyok az esete most viszont már kitudja, mert hogy ő nem kérdezett rá így nem tudja ő sem. Lehet jobb is ha nem kérdez rá. Szóval tegnap Boldinak jó kedve volt akkor foglalkozott velem ma viszont megváltozott a véleménye és szart rám. Jesus. Mindegy.

Folytatom.

Hazafele a buszon Ervin mellé ültem aki megengedte hogy kérdezzek tőle pár dolgot. Óvatosan kell bánni Ervinnel mert ha szar kedve van akkor elküld a rákba. Ma sem volt túl jó kedvében, elég bunkó volt de végül belement. Nem szeret velem valamiért Boldiról beszélni, akárhányszor feljön a téma mindig húzza a száját. Most viszont nem érdekelt. Tudni akartam hogy ő mit gondol erről.

Megkérdeztem tőle hogy szerinte miért mondta ezt Dávid és hogy vajon igaz-e. Erre azt mondta hogy csak azért mondta mert "hülye" és biztos hogy nem igaz. És most nem poénkodta el a dolgot mint általában hanem tényleg halál komoly volt. Faggattam még egy kicsit és olyanokat mondott, hogy Rebekával sosem volt el ilyen jól mint velem és sosem beszéltek ennyit. Megkérdeztem utána hogy szerinte van-e esély hogy én meg Boldi valaha is.... Erre azt válaszolta halál komoly fejjel, hogy: "Van." 

Hát én már tényleg nem tudom mi lesz. Az egyik azt mondja a másik azt. Ervin pozitív ezzel kapcsolatban Dávid meg most éppen azt írta, hogy "nem akarok roszzat mege semmi de szerintem csak barát vagy neki". Hát ez szuper. 

Megyek nézem a Walking Deadet aztán meg kisírom a szemem. MIÉRT?????????? MIÉRT NEM VAGYOK NEKI ELÉG JÓ??????????????????????????? MI KELL NEKI?????? MIT ADJAK NEKI??????????????? MIT?????  MILYEN LEGYEK HOGY MEGFELELJEK NEKI?????????????????? 

Dávid szavaival élve. Nem kínozhatom magam a végtelenségig.