Terveim a nyárra (mivel minden évben írok ilyet és nyár végén elemezni is fogom):

-  Kémiára tanulni, de nagyon

- Sok sorozatot nézni, lehetőleg olyat amit még nem láttam. Sajnos minden egyes megnézett sorozatot imádok és sokszor érzek kényszert arra hogy megnézzem őket mégegyszer. Vagy ötször. Ez azt jelenti hogy már kb. 2 éve nem kezdtem bele semmi újba, mert mindig a régieket nézem újra meg újra. 

- Sok új ruhát meg kiegészítőt venni szeptemberre. Tavaly ez is tervben volt de végül egész nyár alatt egy nadrágot meg egy pólót vettem. Fail.

- Mozogni valamit. Naponta pár guggolás is annak számítana..

- Nem túl gyakran strandra járni, kerülni a vizet és leginkább a szobámban feküdni

- Foglalkozni a barátaimmal, ESETLEG találkozni is velük (Dávid, Ervin, Luca, Vivi (?), Klau)

- Elérni azt, hogy a pótvizsgán ott legyen Boldizsár, és ahogy már oly sokszor megálmodtam, kilépve a teremből, könnyekkel küszködve közlöm vele, hogy átmentem, ő meg feláll a székről, egymáshoz futunk, felemel, és megöleljük egymást... Merészebb álmaimban még egyebek is történnek de maradjunk a szolidabb verziónál. Jézusom, bárcsak ott lenne. Vajon ha megkérdezném eljönne? És egyébként is mekkora faszság már az tőle, hogy mondogatja folyton hogy majd segít meg minden, de a fejemet rá merem tenni hogy egész nyáriszünet alatt egyszer sem fogunk találkozni. 

- Békén hagyni a hajamat. Tilos vasalni. 3x megengedett, vészhelyzet esetén (pl: Boldival való találkozás, bármilyen szimpatikus hímnemű egyeddel való találkozás, és kb. ennyi) 

- Ha Boldi nem, hát senki sem: ez lesz a mottóm egész nyáron és ha ő nem lesz a palim, akkor senki. Engem nem fog holmi strandon talált szexisten levenni a lábamról! De nem ám. Emellett megpróbálok minden lehetséges férfiállat felkérését (ezalatt értem: tali? járunk? szex?) elutasítani. (Ez nem azt jelenti hogy prűd lennék, csupán nem áll szándékomban senki másra úgy gondolni mint Boldizsárra. Ez nem lesz nehéz. Hozzá senki sem ér fel.)

- Tartani magam ezekhez a Boldis dolgokhoz és nyár közepén nem arról blogolni, hogy összeszedtem valami strandon talált szexistent.

- Néha ráírni Boldira, leginkább este vagy hajnalban, amikor biztos ráér és unatkozik, és a hogyléte felől érdeklődni csak hogy érezze a törődést és hogy nem hanyagolom el. 

- Megnöveszteni a szemöldökömet majd rendesen kiszedetni a kozmetikusommal

- Nyár végére bomba legyek (?), hogy majd amikor Boldi megpillant szeptemberben, rögtön visszavonhatatlan szerelmet érezzen irántam.

- És ha ezek nem sikerülnek/belefáradok/Istentudja, akkor szimplán megpróbálni elfelejteni. Itt lesz két és fél hónap, nem fogom látni, fészen tuti nem fog semmit posztolni ahogy ismerem, szóval nem lesz olyan nehéz.. Ugye?

 

Egyébként előre szólnék hogy nem leszek túl aktív a nyáron blogolás szempontjából. Persze ha megyek valahova és történik velem valami érdekes akkor írok, de mivel a szünet nagyrészében tanulni fogok és a sötétben sorozatokat nézni, nem túl valószínű hogy nagyon lesz miről írnom... 

Amúgy fogalmam sincs hogyan kell egy pótvizsgára felkészülni. Veszek majd egy vastag füzetet, az oké. Abba belefogom írkálni a kidolgozott tételeket, majd megtanulom. De mivan ha elfelejtem majd addigra? Megszámoltam, és 34 anyagot kell megtanulnom, ami BAROMI sok. Legszivesebben ebben a pillanatban neki fognék tanulni, de apumnál vagyok és nincs itt a kémia könyvem. Csak ismételni tudom magam, hogyha valaki volt már pótvizsgán annak megköszönném ha leírna pár cuccot, mert fosok.

Remélem a jövő nyáromat nem fogom így elbaszni, de tényleg. 

Meg mi van, ha nem megyek át? Akkor mi lesz? Nos, szerintem a legközelebbi fára felkötöm magam. Aham. Igen.

Terveim között szerepel a nyáron többek között az is, hogy elolvasom pár bejegyzésemet. Nem tudom hogy ez mennyire jó ötlet. Egyrészt biztos vagyok benne, hogy miután elolvastam egy bejegyzést kedvem lesz kitörölni, mert sosem vagyok elég elégedett a fogalmazásommal. Másrészt biztos vagyok benne, hogy miután elolvastam egy bejegyzést, sírva fogok fakadni. Nem tudom hogy lesz-e elég erőm ahhoz, hogy elolvassam a Boldis dolgokat... Két napja nem láttam és folyamatosan ő jár a fejemben. Mi lesz majd egy hónap múlva? Vagy kettő? Volt már olyan, hogy valaki belehalt a hiányba? Hogy egyszercsak összeesett és meghalt, mert egyszerűen nem bírta elviselni azt, hogy nem láthatja, nem beszélhet vele, és az égvilágon semmi kapcsolat sincs köztük? Létezik ilyen?

Mikor anno Viktort szerettem 2 évig, a 2 nyár alatt egyszersem találkoztunk. Pedig egy faluba laktunk, egymástól pár utcányira. Akkor túléltem, vajon most is túl fogom? De a kettő egyáltalán nem hasonlít egymáshoz... Igen, szerettem Viktort, de feleannyira sem mint Boldit. Boldi ő... annyira más. Ezerszer különb mint Viktor. 

Azon agyaltam tegnap este, hogy miért mindig ilyeneket fogok ki. Most nem AZÉRT mondom, de most is vagy 4-5 fiú írkál folyamatosan nekem, hogy ismerkedjünk meg meg ilyenek, szóval ÉRDEKLEM őket. De engem annyira hidegen hagynak hogy az hihetetlen... Szóval vannak fiúk akik számára nem vagyok érthetetlen módon közömbös. Erre én PONT olyat fogtam ki, aki telibeszar. Viktor is ilyen volt. Jó, Viktor meg köztem azért voltak dolgok, az egy ilyen se veled se nélküled dolog volt. De Boldi meg köztem körülbelül semmi sincs. Na jó, ez azért túlzás, mert vannak pillanataink.. amikor egymás szemébe nézünk mélyen, vagy amikor úgy viselkedik velem hogy félreérthetném a dolgokat. De ezen kívül tökre úgy viselkedik velem mint valami haverral. De hát az is vagyok. És amit most elértem a hónapok alatt, az most mind szertefoszlik, és talán ez fáj a legjobban. Egész nyáron nem fogunk találkozni, nem fogjuk látni egymást, és szeptemberbe megint olyanok leszünk, mint az idegenek... Visszatérve az előző témára: ha vannak olyan srácok, akik még akár helyesek is, normálisak, és kedvelnek (mégsem tudok ÚGY rájuk nézni...) akkor Boldi miért nem? Miért nem vagyok neki elég? Jézusom hányszor kérdeztem ezt már magamtól az elmúlt hónapokban... Miben kéne változatnom? Hogy viselkedjek? Végül mindig úgy viselkedtem, ahogy mindig.. magamat adtam. De annyira nem értem. Ez a hülye iratlan szabály, hogyha valaki tetszik neked, tutifix, hogy neki te nem jössz be. Legalábbis 80%-ban ez így szokott menni. Akinek meg te tetszel, az neked nem jön be. Mindig azt érzem Boldizsárral kapcsolatban hogy megéri harcolni, és nem érdemes feladni. Sokszor volt már hogy megtetszett nekem valaki aztán megpróbáltam megszerezni, nem jött össze és hagytam a fenébe. Nem is volt azzal semmi gond, sikerült is elfelejtenem, max 1-2 hónapig tartott az a fellángolás, aztán alábbhagyott. Boldival meg már hónapok óta, történetesen 8 hónapja tart. Ti tudjátok talán a legjobban, hogy nem egyszer, nem kétszer voltam úgy vele, hogy na jó, engem már nem érdekel. De mindig ott kötöttem ki, hogy mégis érdekel, nem tudom elfelejteni, egyszerűen KÉPTELENSÉG, hogy ne érdekeljen. Mindig ott volt az agyam hátsó zugában, és nem tudtam elfelejteni... És mindig amikor Boldival vagyok vagy elég csak rá gondolnom, az ugrik be, hogy ez valami különleges.. Az kell hogy legyen. Hiszen hónapokat pazaroltam rá, órákig sírtam miatta, nem volt egy olyan perc hogy ne jutott volna eszembe.. MUSZÁJ legyen valami köztünk. Az nem lehet, hogy ezek mind hiába voltak. Mikor róla beszélek Klauéknak, mindig olyan, mintha együtt lennénk. Például mondanak valamit, mire én elmosolyodom és rögtön úgy kezdődik a mondatom, hogy "Boldi is.." stb. Tiszta fura lenne már az életem nélküle. Ott van minden gondolatomban, minden mondatomban. Minden zene rá emlékeztet, a legtöbb dologról ő jut eszembe... Minden reggel úgy keltem fel, hogy ezaz, van miért felkelnem, látni fogom, esetleg mellette fogok ülni, beszélgetni fogunk... Ha ő nem lett volna szerintem fel se kelek reggelente. 

Na mindegy. A lényeg, hogy én tényleg szeretem. Ő számomra a rák ellenszere, az ötöslottó főnyereménye, a dzsinn három kívánsága egybegyúrva.