Nagyjából két órája történt meg életem egyik legszarabb eseménye. Az elején csak szimplán mérges voltam, aztán csalódott. Most az egész átcsapott egyfajta dühöngésbe. Kezdjük az elején. Szóval ma volt a suliban az évzáró, aminek persze mindenki (kivéve engem) örült, mert ez hivatalosan is nyarat jelent. Részben örültem neki, mert 1 hét után újra láthattam Boldit, másrészt viszont gyűlöltem, mert azt jelenti, hogy 2,5 hónapon keresztül nem fogom látni. A busz 10 percet késett így félő volt hogy későn érzezem, de vígasztalt a tudat hogy a busz 3/4 része hasonló sorsra jut mint én. Azért mentem azzal a busszal, mert azt hittem Boldi is azzal fog, de persze nem azzal jött. Miért is jött volna? A templomhoz megérkezve már minden osztály sorban állt és a 9. A-sok már indultak is befele. Én ahelyett hogy Klaut/Lucát/bármelyik osztálytársamat kerestem volna, próbáltam kiszúrni Boldit a 900 ember közül. Természetesen sikerült. Reméltem hogy észrevesz, direkt kihúztam magam meg minden, de 1000% hogy nem vett észre. A templomban egy 1 órás mise és egy 1 órás előadás után végre takarodhattunk ki. Igazából annyira kellett röhögnöm a templomba hogy konkrétan majdnem behugyoztam, de #dontjudgeme. Folyton leejtettem azt a rohadt párnát, és azon röhögtem. Pedig amúgy így már nem vicces, de akkor az volt. Még a mellettem ülő matektanár is egy pár figyelmeztetés után rámhagyta és röhögött. A templom után mentünk a suliba hogy kikapjuk a bizit. Én Boldit kerestem mindenhol, de még így is csak 5mm-be láttam. Kezdtem csalódott lenni, és olyanokat mondogattam magamnak, hogy "miért csodálkozol? tudhattad volna! miért éled bele magad mindig?". Kikaptuk a csodálatos biziket amiket ofő helyett a matektanár osztott ki, hát nem mondom nem valami szép, de mindegy, csak a pótvizsga legyen meg, jövőre meg belehúzok. Minden évben ezt mondom. De most komolyan gondolom!!! 

Klauval indultunk a buszmegállóba ahol akkora tömeg volt hogy megtölöttünk volna egy falut. Annyira akartam hogy Boldi is azzal a busszal jöjjön!!! Istenem, annyira nagyon. De persze nem jött még akkor. Már szálhattunk fel a buszra, amikor mondtam Klaunak, hogy "na, ez sem jött össze". Rá 10 másodpercre hallom hogy mellettem valaki megszólal, hogy "Szia Boldizsár, te is ezzel jössz?" a válasz meg egy "mhhmmhhm" féle morgás volt. Meg se kellett fordulnom, már a morgásból tudtam, hogy ez csak ő lehet.. És tényleg. Ott állt életnagyságban. 1 hét után. Nem tudom amúgy miért vagyok olyan nagyra ezzel az 1 hetes dologgal... Majd ha túl leszek 2 hónapon, na majd akkor nyafoghatok... De akkor is, olyan szörnyen hiányzott már hogy lássam, az illata, a hangja, a szemei... De az a balfasz nem vett észre. Ott állt konkrétan mellettem, ha kinyújtottam volna egy picit a kezem már megtudtam volna éritneni, hát öcsém, BÁMULTAM folyamatosan, sőt, még Klau is, de nem vett észre. Klauval már szakadtunk a röhögéstől és abban reménykedtem talán a retardált röhögésemről felismer vagy valami, de nem. Csak bámult maga elé ilyen bambán. Aztán odaszóltam neki, de komolyan még üvöltenem se kellett, csak szimplán annyit mondtam, hogy "szia Boldi", ő meg rámnézett, és úgy meglepődött hogy kb. leesett az álla, utána meg mindhárman szakadtunk a röhögéstől, hogy hogy nem vett észre. Ez azért valahol jó érzés mert állhat mellette akár valami nagycsöcsű fullos nő, úgysem veszi észre... Klauval később ezen röhögtünk, hogy majd ha vezetni fog és elüt egy embert, fel sem tűnik majd neki, csak mered maga elé bambán.. Boldi mondta, hogy foglaljak neki helyet, szóval amint felszálltam rögtön kiszúrtam egy kettes ülést és leültem. Felszállt Boldi előtt egy nő, és istenem, minden létező idegszálammal arra koncentráltam, hogy ne, kérlek ne ülj le mellém, Boldi mögötte szuggerálta, hogy le ne üljön, de a kurva életbe is, leült. A torkomból kijött valami ugatásszerű hang, Boldi meg olyan fura arcot vágott hogy nem tudtam sírjak vagy nevessek. Aztán rámnézett és hátrament. A mellettem ülő nő meg elkezdett velem dumcsizni, de olyan bunkó voltam vele hogy már nem szólt hozzám többet... Annyira haragudtam rá. Pedig nem is ismertem igazából, csak látásból. Az sem segített ahogy Klau rámnézett.. Az a szomorúság ami az arcán ült... Annyira mérges voltam!!! Ott volt a lehetőség, hogy egymás mellett üljünk, beszélgessünk egy utolsót, erre tessék. Útközbe azon gondolkodtam hogy milyen opcióim vannak: 1. kiszaltózok az ablakon 2. kiugrok a mozgó buszból 3. merényletet követek el és a dezodorommal mindekit szétgyilkolok (Klau és Boldi kivételével) 4. hazaérve felkötöm magam valahova. MIÉÉÉÉÉÉÉRT? Az univerzum miért nem tudta megadni ezt a kis boldogságot nekem? Hiszen nem fogom látni isten tudja meddig!!! (Bár mondjuk én tudom. 2,5 hónapig). Ennyit igazán megérdemeltem volna.. azt a 20 perces utat... 

Aztán leszállva a buszról pont elmentem mellette, pont ránéztem, de megint nem vett észre. Én már nem is.. áhh hagyjuk. Az utolsó emlékem Boldiról, ahogy bambán mered maga elé. 

Klauval még 1 órát beszélgettünk az úton (ünneplőbe), röhögtünk csomót, aztán sírtunk is, vagyis inkább én. Annyira szeretem mikor mesél Boldiról. Ahogy elmeséli hogy az ő szemszögéből hogyan történtek a dolgok. Annyira szeretem Boldit. Szeretem hogy ilyen kis hülye, balfasz, retardált. Szerintem csomó lány inkább nem foglalkozna vele amikor rájön hogy ilyen kis bamba.. De én ezt is imádom benne mert annyira aranyos meg vicces. Ne értsetek félre, nincs semmi mentális baja szóval tök ép, csak ő ilyen...bamba. Meg ezeket a jelzőket mint: balfasz, fogyatékos, retardált, ezeket csak szeretetből mondom meg viccből... Sose tudnám őt megbántani az a helyzet. Amint kiejtenék a számból valami bántót azon nyomban meg is bánnám. Na mindegy... Azért jó volt hogy mégegyszer utoljára láthattam.

Boldi-Mentes-Nyár: INDUL............. :( 

 

1

1