Most nem rég értem haza, így gondoltam írok egy kicsit a napomról. Ez volt a suli első napja, amit hiszitek vagy sem, baromira vártam. Meglepő, mi? Pff. Szóval eléggé vártam már, és nem csak Boldi miatt (de), hanem még egy csomó más dolog miatt is (nem). A reggel 5:55-kor szólt az ébresztő és nagyjából 6:40-re végeztem is mindennel. Gyűlölöm az ünneplőmet, azon belül is a szoknyámat, mert mindig úgy érzem, hogy kint van a seggem. Plusz alapból úgy keltem hogy csúnyának éreztem magam (előfordul). Anyum ideadta az ő fülhallgatóját mert az enyém eléggé fos, szóval bedugtam a fülembe és a szobámba ugrálva és táncikálva indítottam a napot. Eléggé meglepődtem mert azt hittem majd melankólikusan sminkelek meg nyafogok, helyette 5SOS-t hallgattam és táncikáltam. 

A buszon alig volt hely, de azért letudtam ülni, és még Ervinnek is foglaltam helyet. Beszéltünk pár szót, gratulált a pótvizsgához aztán hallgattuk a zenét. Tele volt a busz 9-esekkel, és visszaemlékeztem a tavalyi évemre, amikor én is izgultam meg féltem, hogy milyen lesz a sulim. Azóta meg már annyi minden változott, te jó ég. Nem csak a körülmények hanem én is. Kívülről meg belülről is. Emlékszem, tavaly ilyenkor nem volt szemöldököm. (Komolyan. Túl vékonyra szedtem ki és csak egy vonal volt az egész.) Most meg már van, hála a jó égnek. És egész normális. (Igen, kifogtam a lényeget.)

7:30-ra kellett bent lennünk, a buszunk pedig 7:35-re ért be. Ervinnel futottunk a suliba, engem speciel le is baszott a matek tanárunk, hogy "nem szólt az ébresztő?" Pff. Ervin ugye Boldi osztálytársa, de Boldiék már a templomban voltak amikor mi, az E-sek még csak indultunk. Így Ervin velünk volt végig. Csomóan megkérdezték, hogy most akkor ő új osztálytársunk? xD A templomba végighallgattuk az 1 órás misét és én minden erőmmel azon voltam hogy kiszúrjam Boldit. Aztán kiszúrtam és őt bámultam. De csak hátulról láttam ugye sajnos. A templomból kijőve aztán megláttam oldalról is, nagyjából fél másodpercre. Szuper. Ezután a suliba kellett végighallgatnunk az 1 órás előadást de szart se láttam vagy hallottam, mert leghátul álltam, és a 157 centimmel sokra nem mentem vele. Boldiék osztálya a mi osztályunk mellett állt, de ő elől állt, én meg hátul, így ismét csak hátulról láttam. Már kezdtem azt hinni hogy nem is fogom látni egész nap szemből. 

Ezután jött 4 osztályfőnöki. Leginkább eluntam az életem & jegyzeteltem & utáltam az osztálytársaimat. Komolyan, a nyáron alig vártm hogy majd megint járjak suliba, de kb. gyűlölöm már most az egészet. Egyedül Boldi miatt szeretem, esküszöm. Még Klau&Luca miatt se, mert néha ők is feltudnak úgy idegesíteni, hogy az hihetetlen. Persze szeretem őket de néha tényleg kiakasztanak és olyankor inkább lennék egyedül.

Az osztályfőnöki órákon Boldiékkal egymás mellett termekben voltunk, így minden szünetben vagy 20x elsétáltam a termük előtt. Sok értelme nem volt, mert benézni nem néztem, de mindegy. Aztán az egiyk szünetben, fogalmam sincs melyikben, Klauékkal elindultunk lefele az udvarra amikor Luca visszanézve meglátta, hogy Boldi a másik oldali lépcsőn is megy lefele. Gyorsan lefutottunk az udvarra mert azt hittük oda megy, majd miután 10 perc múlva sem ért le (azt hittük, csak szimplán lassan közlekedik szokásához híven), rájöttünk, hogy valószínűleg nem is az udvarra ment, hanem pl. a wc-re. Mindenféleképpen vissza akartam menni a termek elé, hogy legalább lássam szemből (JÚNIUS óta nem láttam). Két bejárat is van: a hátsó meg az első. Én a hátsón akartam menni (rohadt téves megérzések), Klauék meg az elsőn. Hála istennek rájuk hallgattam így az elsőn mentünk be. A harmadik emeleti lépcsőforduló előtt felküldtem Lucát, hogy nézze meg és jelezzen, ha látja Boldit. Ő csak mosolygott így gondoltam hogy ott lesz. Amint ráléptem a lépcsőfokra megpillantottam a "lelátón" (ami a lépcső tetején van, le lehet róla nézni az alatta levő lépcsőkre). Ott állt Petivel és beszélgettek. Rámnézett aztán köszöntünk, én meg úgy voltam vele, szarok bele, oda megyek. Szóval oda mentem. Klauék a termek előtt álltak és figyeltek minket, ezt onnan tudom hogy akárhányszor megfordultam úgy bámultak minket, hogy majdnem lyukat égettek a hátamba. Azt sajnálom borzasztóan, hogy ott volt Peti is, majd Dávid is. Dávidról írtam ugye a multkor, hogy mekkora egy bunkó... Nos, utána pár órával rám írt, hogy átmentem-e. Írtam, hogy ja. Ma meg éppen beszélgettem volna Boldival (meg Petivel), amikor bevágódik közénk és elkezd szivatni, hogy miért vágok olyan búvalbaszott képet. Pedig nem is vágtam olyan képet, egyszerűen csak annyira zavarban voltam... Tök bunkó voltam vele így elment, nem tudom ez Boldit hogy érintette, mert hogy haverok, de nem érdekel, ő is bunkó volt velem akkor én miért ne lehetnék? Írok pár ÉRDEKES beszélgetést Boldival ami ma folyt le köztünk, csak ezért, mert imáádom őket visszaolvasni.

 

Boldi: Amúgy ma foglaltam neked a szokásos helyünket a buszon, de nem jöttél. 

Én: Mi? De hát azzal akkor szoktam amikor nulladikom van.

Boldi: De ma majdnem nulladikra kellett jönni.

Én: Ja.. Holnap is azzal mész?

Boldi: Nem.

Én: Ja, oké.

 

Boldi: Éhes vagyok.

Dávid: Edd meg Szandit.

Én: *szúrós szemmel bámulom Dávidot és kínosan röhögök*

Peti: *röhög*

Boldi: *röhög* Most nem eszem meg. *röhög*

Dávid: *röhög*

Mindenki: *röhög*

Én: *nem röhög*

 

Boldi: Amúgy még meg van a kulcstartó. Még világít.

Én: De jó. Hoztam megint németből, de csak szívalakú volt.

Boldi: Szív alakú? *Elkezdi viccesen húzogálni a szemöldökét* Következő szintre lépünk? *röhög*

Peti: *röhög*

Dávid: *röhög*

Én: *tágra nyílt szemekkel bámulom aztán lejátszódik a fejemben tízmilliárd dolog, majd rájövök hogy mindenki arra vár hogy nevessek, így nevetek*

 

Boldi: Megnéztem egy csomó filmet a nyáron. *10 percig magyaráz valami Amerikai kapitányról (?) meg ilyenekről*

Én: Aha, értem. Tényleg? Tök jó. Aha. Értem. Ühüm. Vágom. Azta. Hűű. Aha. Tök jó. Amúgy én még ezeket nem láttam.

Boldi: Mi??? Elküldöm fészen a címüket, és megkell nézned!

Én: Oké.

(Nem hiszem amúgy hogy írni fog.)

 

Hát ja. Elmeséltem Klauéknak is. Luca szavai: "Még hogy nem kedvel. Ha még egyszer ezzel jössz, megverlek. Nem veszed észre???" Klau szavai: "Hát ja." Az én szavaim: "*magyarázkodások*"

 

Na mindegy. Azért jól esett hogy gondolt rám a buszon. Meg persze a több is tök jól esik de én már nemtom, valahogy nem akarom beleélni magam mert csak pofára esek. Még nincs órarandünk így holnapra csak irodalmat kell vinni (ofőnek a mániája, hogy amikor nem kell tanulni, akkor irodalmazzunk). Majd holnap írok ha lesz valami. 

 

1

1