Na ez pont egy olyan nap volt, amiről a nyáron órákat ábrándoztam. Te jó ég, hát nem gyengén tökéletes nap volt. Szóóóval akkor kezdjünk bele.

A reggel 5-kor keltem mert nulladikom volt. A nulladik az nálam legtöbb esetben egyenlő Boldival, így kb. most is felpattantam az ágyból mint egy gumilabda és seperc alatt elkészültem. Ugorjuk is át az unalmas részeket és ugorjunk oda, ahol a buszmegállóba vártam a buszt, hogy felszálljak Boldi mellé. Rolival beszélgettem közbe de nem igazán érdekelt hogy szerencsétlen mit mond, mert annyira izgultam. Féltem, hogy elment az előbbi busszal és nem lesz ezen rajta, vagy ha mégis, nem foglalt nekem helyet mert nem tudta hogy nulladikom lesz, de a buszra felszállva majdnem elsírtam magam örömömbe. Ott ült a szokásos helyünkön és nyomkodta a telefonját. Rengeteg szabad hely volt a buszon, bárhova ülhettem volna konkrétan de én természetesen felé vettem az irányt. Nem nézett fel, csak amikor már előtte álltam, rámosolyogtam és ő is rám, és annyira tökéletes pillanat volt hogy azt leírni nem tudom. Ez tipikusan egy olyan pillanat volt amiért megéri élni, esküszöm. Ezekről a pillanatokról ábrándoztam egész nyáron, hogy majd mennyire király lesz ismét mellette ülni, érezni az illatát, beszélgetni, röhögni... Szerintem amúgy még csak Boldinak nem esett le a dolog, mindenki másnak... még a buszon ülők is mosolyogva fordultak velénk annyira MESEBELI volt az egész, ahogy odamentem és rámosolyogtam, aztán ő is rám, aztán elvette a táskáját én meg leültem mellé, és csak mosolyogtunk aztán ahhh. Rögtön elkezdtünk beszélgetni, csak pár érdekes beszélgetést írnék le belőle amiket elmeséltem Lucának is :) (Klau beteg volt) Ja amúgy persze nem szó szerint idézem mert azért csak nem tudom úgy megjegyezni de kb. ugyanezek hangzottak el 

 

Én: Tippelj, hogy hány centi vagyok.

B: 170. 

Én: Miiiiiiii? Te jó ég! Dehogy! Az max te vagy.

B: Ja. Nem túl jó az ítélőképességem ilyen téren.

Én: Vettem észre. 

B: 165.

Én: Nem.

B: 160.

Én: Nem.

B. 159.

Én: Nem.

B: Te jó ég! 158.

Én: Nem.

B: 156.

Én: Nem. Pont kihagytad azt.

B: 157.

Én: Aha.

- És akkor röhögtünk egy csomót hogy nem találta ki, meg hogy azt hitte hogy 170 centi vagyok (?)-

Én: Tök gáz hogy ilyen kicsi vagyok.

B: Szerintem nem.

 

*Bámulom a lábat*

Én: Boldi.

B: Hm?

Én: Vékonyabb a lábad mint nekem.

B: Neem, mikor felállok akkor feszül rajta az izom.

Én: Jó, de akkor is. Nekem ilyen nagy csülkeim vannak neked meg szép vékony lábaid.

B: Most megsértődtem. (?????)

Én: Miééért? Ez tök jóóóó! Nekem nagyon bejön.

B: Köszi.

 

Még volt pár de nem jut több eszembe, ami valljuk be, elég gáz. Aztán leszálltunk és ő lekezelt a haverjaival meg elkezdett velük beszélgetni a busznál, szóval gondoltam hagyom őket és elindultam a suli felé. Hátrafordultam félúton és láttam hogy mögöttem pár méterre van a haverjaival és járás közbe is beszélnek, aztán Boldi oda üvöltött, hogy "Szandra várj már meg", én meg mondtam, hogy "nyugi megvárlak Boldizsár". Nemtom miért hívjuk egymást a rendes nevén, miért nem a becenevén, de nekem ez naon bejön. Mármint ez ilyen belső poén, vagy nem is tudom, de tök jó. Hogy nem szokásos Boldi meg Szandi, hanem Szandra meg Boldizsár. Na ezt most úgy mondtam mintha mindig így szólítanánk egymást holott kb ez az 5. alkalom, de akkor is. És tök aranyos volt ahogy futott utánam, hogy várjam meg, ahelyett, hogy a barátaival beszélt volna. Annyira jól esett hogy azt el nem hiszitek. Aztán tovább beszélgettünk majd mikor beértünk a suliba ÉREZTEM magunkon a pillantásokat, amiket sose tudok igazán megszokni, mert akárhányszor vele mutatkozom mindenki minket bámul. Ennek nem tudom a pontos okát, de van pár tippem: A) Nekik is feltünt hogy tökéletesek vagyunk egymásnak és pont összeillünk, a Jóisten is egymásnak teremtett minket, B) Nem tudják hova tenni, hogy miért lóg Boldi egy lúzerrel, tehát velem. Ő indult volna felfele én meg a másik irányba, aztán odaüvöltöttem neki, hogy "Boldi, amúgy itt leszel a hármasba, itt vannak az osztálytársaid", mire odarohant mellém és mondta, hogy "ha most nem szólsz, én felmegyek az emeletre", aztán ezen röhögtünk majd elköszöntünk. Tökre örültem ennek a reggelnek amúgy, mert rengeteget beszéltünk a buszon is meg a suli fele is, mindenféle dologról, a suliról, a pótvizsgáról, és rengetegszer megnevettettem aminek nagyon örültem, plusz tegnap olvastam a neten ilyen tippeket hogy hogyan keltsem fel a figyelmét meg ilyenek, és csomó ilyen dolgot csináltam. Pl mikor a buszon ültünk rengetegszer egymáshoz ért a karunk meg a lábunk is; folyton belenéztem a szemébe és ő is az enyémbe; satöbbi satöbbi. 

0. órára tök boldogan mentem be. Ügyviteli gyakorlat volt vagy mi, ahol diktált a tanár egy oldalt, aztán kb. ennyi is volt. Azért diktált, mert elromlott a gépe így nem tudta kivetíteni.

Lucával a 0. óra után találkoztam csak mert neki nem volt ügyviteli izéje. A harmadikon találkoztunk ahol rögtön elmeséltem neki hogy burkoltan kérdezgettem Boldit Daniról. Amúgy Boldi azt mondta hogy Dani nem megvakult, hanem megsüketült. Egyre jobb. 

Meséltem neki pár dolgot is azok közül amiket az előbb leírtam, de nem tudom... Olyan fura, mármint olyan mintha nem is örülne nekem. Na mindegy. Klauról kiderült hogy nem jön, mert beteg lett, Vivi meg már napok óta nem jön suliba ami nekem kb. fel se tünt de mindegy. Lucával amúgy minden egyes szünetet az udvaron töltöttünk és végigdumáltuk, sokkal jobb volt a hangulat mint tegnap.

1. óránk hittan volt ahol rám szólt a tanár, mert Lucával beszélgettünk. Jól akartam viselkedni az ő óráján mert végülis az ő segítségével mentem át a pótvizsgán, és nem is nagyon beszélgettünk tényleg, csak mutatott valamit a kezén vagy nem is tudom már mit, én meg odahajoltam hogy megnézzem. Ekkor szólt rám, hogy "Szandra" én meg mondtam, hogy "tessék?". Ez volt az egyik. A másik meg, hogy óra közepén előszedtem kettő 100 ft-ost hogy majd vegyek a büfébe ásványvizet, mert azt hittem otthon hagytam az enyémet, pedig később kiderült, hogy nem is. Szóval a két pénzérmét letettem a füzetemre majd óra vége fele becsuktam a füzetet és nem vettem észre hogy ott volt a pénz, így a nagy csöndbe levertem és akkorát zörgött hogy MINDENKI hátrafordult. Na nem baj.

2. óra matek volt. Az új tanár valami förtelem. A régit akarom vissza!!! Ez fos. 

3. óra közgé volt ahol diktált egy csomót a tanár. Kiderült hogy rossz füzetet vittem, vonalasat, pedig kockásat kellett volna, úgyhogy délután másholhattam át 3 oldalt az újba.

4. óra irodalom volt. Nem igazán történt semmi, vettünk egy új költőt aztán ennyi.

5. óra földrajz volt, ahol szintén vettünk egy anyagot és ennyi. Ja, meg a tanár ilyen viccesen tanít meg magyaráz és mindig annyira kell röhögnöm az óráin. Most is mondott egy poént, mindenki síri csendbe ül mert fogalmam sincs miért, de nem tartották viccesnek, nekem viszont annyira kellett röhögnöm, hogy azt hittem inkább kikéreckedek vagy valamit csinálok, mert azt hittem megfulladok. Amúgy ezt mondta: "Ha átmennék Erdélybe, és elkezdenék torkom szakdtából üvöltözni meg mutogatni, hogy "Ez MAGYARORSZÁG!!!" akkor biztos, hogy szitává lőnének". Na így leírva persze annyira nem vicces de ahogy mondta... hát én azt hittem megpusztulok.

Nem volt több órám viszont megbeszéltem Lucával hogy megvárom (neki még volt egy nyelvtana), és suli után elmegyünk a Rossmannba venni korrektort nekem. Szóval 45 percig a földszinten ücsörögtem és unatkoztam.

A Rossannba belépve elkezdett csipogni a riasztó, vagy nem tudom minek nevezik azt, ahol átsétálnak az emberek és jelzik ha loptak. Én meg ugye nem loptam, mert akkor léptem be az üzletbe. Fogalmam sem volt miért kezdett el sípolni az az izé. Lucára néztem kétségbeesetten aki csak vonogatta a válát, a kasszás nő engem bámult, aztán megfordultam és a nagydarab testőr bámult ilyen gyilkos tekintettel, majd megkérdezte, hogy van-e nálam könyvtári könyv (???????), meg hogy voltam-e előtte boltba. Mindkettőre nem volt a válaszom majd azt mondta hogy "jóvan, na, menjél". Luca annyira megijedt hogy inkább kiment az üzletből. Mikor végeztem a vásárlással ismét átmentem azon a szaron ami megint elkezdett sípolni, itt már furán nézett rám mindenki mert azt hitték hogy loptam. Pedig nem. Gyorsan kimentem az üzletből és Lucával rájöttünk hogy valószínűleg a táskámon lévő fém okozta a sípolást. Vagy ha nem az, akkor nem tudom, tényleg.

Egy busszal jöttem a volt barátommal, Martinnal, aki most 9-es (egy évvel fiatalabb nálam), és egy suliba jár velem. Mikor leszálltunk, bevártam és elkezdtünk beszélgetni. Fura volt egy kicsit mert mióta szakítottnuk csak facebookon beszéltünk párszor, élőbe nem. De tök zavarba voltam meg minden. Eszembe jutottak a régi dolgok és olyan fura volt. De azért jó volt.

Jaaaj baszki. Kifelejtettem valamit. Szóval közgé után kimentünk Lucával a teremből, ő ment elől. Megfordult és elkezdett vigyorogni, én meg visszavigyorogtam, de nem tudtam mi baja van. Aztán észrevettem Boldit aki ott állt a teremtől pár lépésnyire és Dáviddal meg Petivel beszélgetett. Nem akartam odamenni, vagyis jó, persze hogy akartam, de nem akartam ilyen izésnek tűnni, hogy éppen beszélgetnek én meg odamegyek. Amúgy kurvára elegem van hogy mindig én megyek oda hozzá. Tavaly is ez volt. Volt amikor 543 fiú állt körülötte akiket én nem is ismertem, mégis odamentem dumálni és a haverjaival is jól elvoltam. Erre ő 1x se jött oda hozzám amikor pl. csak Klauval voltam vagy ilyenek. Gondolom ez valami fiús dolog vagy nemtom. Szóval nem állt szándékomban odamenni hozzájuk, csak elmentem mellettük és odaköszöntem, hogy "sziasztok". Ők visszaköszöntek, majd indultam fel a lépcsőn amikor Boldi utánam kiáltott, hogy "Hova mész? Nem maradsz?" én meg visszafordultam és megálltam köztük, majd ezt mondtam: "Hát, maradhatok." (Most fangirlködnék itt egy sort de visszafogom magam. Maradjunk annyiban hogy WÁÁÁÁ. ODAHÍVOTT.)

Elmondták hogy várják a tanárt hogy kijöjjön a teremből, hogy elkérjék a tavalyi szakrajzokat vagy miket. Mondta Boldi, hogy majd megmutatja a rajzait, én meg mondtam, hogy oké. Aztán mondta, hogy mégse mutatja meg, mire én mondtam, hogy "léci", mire röhögött és mondta, hogy "jó, lehet". Úgy imádom mikor szivatjuk egymást. Dávidtól megkérdeztem hogy szerinte hány centi vagyok, merthogy Boldi azt hitte hogy 170. Erre Dávid sírt a nevetéstől, hogy mekkora egy retardált Boldi. Boldi ugyanazt mondta mint nekem, hogy rossz az ítélőképessége ilyen téren. Miután kiröhögte magát, elkezdett ő is tippelni, és mikor 160-ra is nemet mondtam, tágra nyílt szemekkel kérdezgette, hogy "akkor mennyi???" Boldi meg mondta, hogy "tök durva", én meg mondtam, hogy "157", mire röhögtek, ami kicsit szarul esett, de nem baj. Boldi végülis azt mondta hogy szerinte nem gáz. Amúgy nemtom Dávid mit izél amikor ő csak egy fél fejjel magasabb nálam. Meg Peti is. Boldi oké hogy vagy 190 centi de na. Mondjuk ő annyira nem is röhögött csak Dávid.

Mikor kihozták a rajzokat, megmutatta Dávid az övéit, ami mondjuk annyira nem érdekelt de oké. Közbe Boldi ott fogdosta kínosan az övéit mert ugye azt mondta hogy majd megmutatja az övéit. Mikor Dávid végre elvette előlem a rajzait, odalépett hozzám Boldi és a kezembe nyomta a mappáját. Elkezdtek röhögni azon, hogy kb. akkor a mappa, mint én. Miközbe szerencsétlenkedtem azzal a szar mappával, hogy kitudjam nyitni meg rendesen megtudjam nézni a rajzokat, plusz hogy ki ne ejtsem, mert tényleg hatalmas volt, a többiek azon röhögtek, hogy beleférnék a táskájukba. Hát ez szuper. Aztán Boldi észrevette hogy szerencsétlenkedek és hogy majdnem elejtettem a kb. 40 rajzot, azt mondta, hogy "várj, megfogom neked", ami írtó cuki volt tőle. Na és ezt most megpróbálom normálisan leírni. Szóval fogta a mappa alját mindkét kezével, én meg az egyikkel lapoztam a lapok között, a másik kezemet meg én is rátettem a mappa aljára. És. És. És. Szóval összeért a kezünk. De nem csak az ujjbegyünk hanem kb a fél kezünk egymáson volt és éreztem hogy megfeszül a keze de aztán ott hagyta és én is ott hagytam, és direkt húztam az időt, nézegettem a számomra semmit mondó rajzokat, mert én csak vonalakat láttam bennük, és élveztem hogy fogjuk egymás kezét, mert hát végülis azt csináltuk, vagy ha nem is, mondjuk azt, hogy igen. Mikor megnéztem párat és közöltem vele, hogy "húú, azta, ügyi vagy, én nem tudnék ilyeneket rajzolni, nagyon durva", mondta, hogy ""köszi" és elvette a mappát. Rá 2 percre amikor már másról volt, Boldi hirtelen felemelte a kezét vizszintesen és azt mutatta, hogy hogy remeg a keze. Megkérdeztem hogy miért remeg a keze, mire azt mondta, hogy nem tudja, néha szokott. Ennek SZERINTEM több oka is lehet. A) Elvonási tünetei vannak (sázmítógép, telefon, játékok, bmx, kitudja), B) Ez Luca elmélete: szerinte miattam remegett a keze, mert hogy egymáshoz ért a kezünk meg ilyenek, ami szerintem faszság mert még nekem se remegett a kezem holott azért valljuk be, azt hinné az ember. Szóval ez hülyeség. Biztos vagyok benne hogy nem azért remegett a keze, mert hogy ott voltam vagy ilyenek. Ez úgy hülyeség ahogy van.

Ja, meg mikor vártam kémia előtt, elment mellettem és oda szólt, hogy "milyen pici vagy", csak hogy idegesítsen, én meg odaszóltam, hogy "nem is". 

Nos, ennyi. Szóval ez tényleg egy szupppppppper nap volt. Az ilyen napok után jövök rá hogy se Máté, se Martin, se a Jóisten iránt se tudnék ilyet érezni. Hiába hogy néha fangirl görcsöt kapok ha Máté köszön, vagy ha Martin a közelembe van, de EZT, amit akkor érzek amikor Boldival beszélgetek, vagy ilyeneket csinál és mond, amik többféleképpen értelmezhetők, ilyet még soha senkivel se éreztem és tudom hogy senki más iránt sem tudnék most. 

Amúgy egész nap azon paráztam hogy ugye hétfőn lesz a szülinapom, és hogy vajon felköszönt-e. Facebookon biztos, de élőbe nem tudom. Mert nem egy busszal jövünk meg semmi, és ha nem futunk össze vagy leszünk egy folyosón akkor kétlem. Szóval hétfőn egész nap a folyosókat fogom járkálni hogy összefussak vele. Vagy ez hülyeség? Nemtom. De kajak jól esne meg szupi ajándék lenne tőle ha csak felköszöntene élőbe. Már el is képzeltem az egészet, de gyorsan ki is vertem a fejemből mert akkor tuti nem az lesz. 

Most hétvégén megpróbálom megírni azokat az ígért bejegyzéseket, nem tudom sikerül-e, mert sose sikerül ilyen eltervezett dolgokat megvalósítani, de igyekszem.

Jövőhéten meg egészen csütörtökig apumnál leszek, ahol ugye nincs net... Szóval nem tudom hogy lesz a blogolással. A laptopot mindenesetre viszem és blogolni fogok, de max. csütörtök este fogom tudni feltölteni a bejegyzéseket. Vagy úgy fogom, hogy egyszerre az egészet (bár az elég sok lesz), vagy egyenként és pár nap csúszással rakom majd fel a péntekit. Á, nemtom. Majd lesz valahogy de jövőhéten is tervezem a blogolást, mégha nem is érdekel senkit vagy nem is olvassa senkit. Tökjó leírni ezeket még ha csak úgy magamnak is. Na majd jelentkezem vagy most a hétvégén, vagy jövőhét csütörtökön. Esetleg még a könyvtárba is megpróbálhatom feltölteni a bejegyzéseket... naa majd jelentkezem. Puszi és köszi ha elolvastad :)