Az előző bejegyzést csak tegnap tudtam feltölteni a blogra, holott már 8-án megírtam... Ez a hülye időbeli különbség most nagyon megzavart amúgy mert fogalmam sincs hogy csináljam hogy ne hülyén jöjjön ki. Na mindegy. A lényeg, hogy az előző bejegyzést 4 nappal később tettem fel, ez a bejegyzés meg, amit most gépelek, ezt ti csak holnap, szóval szombaton fogjátok látni. 

A pár nap alatt amíg nem írtam, nem igazán történt semmi. Kedden, szerdán és csütörtökön volt amikor egész nap nem is láttam Boldit, csak ma, pénteken történt megint valami érdekes. Jó, persze minden beszélgetés érdekes vele, és pl. csütörtökön is dumáltunk, de ezek már annyira megszokottak a számomra (pl. hogy összefutunk a folyosón és váltunk pár szót), hogy ezekre nem akartam bejegyzéseket szánni.

Megkaptam az év első jegyét. Ez tavaly egy egyes volt közgéből xD, idén meg egy hármas matekból. Nem tudom hogy van-e ilyen, de én bebeszéltem magamnak, hogy az év első jegye határozza meg az egész éves átlagot. Így a tavalyi jegy találó, az idei meg még nem tudom. Remélem. :D Meg azt is megfogadtam, hogy 3-asnál rosszabb jegyet nem szerzek egész évben. Most adok mindenkinek egy percet hogy jól kiröhögje magát. Ha-ha-ha. De azért elhatároztam!!! Meg azt is, hogy jó tanuló leszek. Bár a kettő ugyanaz. Na mindegy. Matekból már írtam egy 3-ast, és föciből ma jelentkeztem felelni is. Írásban persze. Nemtom minek jelentkeztem mikor kb. nem is tanultam rá és alig tudtam.. de szerintem egy 4-est összekapartam. 

Hm. Miről is írjak még. Az az igazság hogy nem szívesen írom le a mai sulis napomat mert nem volt túl érdekes. Fölöslegesnek tartom felírni megint az összes órámat meg azt amik történtek rajta, mert általában semmi. Tudom, ellent mondok önmagamnak, mert eddig kb. minden bejegyzésben ezt csináltam, és szerintem ezentúl is csinálni fogom, egyszerűen ma nincs kedvem. 

Szóóóval. Mivel ma péntek van (amikor olvassátok, akkor ugye már szombat lesz), ezért ez azt jelenti, hogy Boldi mellett ülök a buszon. Ennek van egy története amit most összegeznék. Az elején ez még csak egyszeri vagy kétszeri alkalom volt, néha odaültem, de nem beszélgettünk, ő hallgatta a zenét, én meg vagy idegeskedtem/gondolkodtam/izgultam, vagy zenét hallgattam. Olyan fura visszagondolni hogy abban az időben már attól majdnem meghaltam hogy csak mellette ültem. Emlékszem egyszer tavaly még nagyon év elején pont vele szemben volt hely egy négyes ülésben, sehol máshol, én meg leültem oda és hallgattam amit a mellette ülő haverjával beszélnek, és tejóég, most hogy ezt felidézem, olyan fura. Mert akkor még egyáltalán nem ismertük egymást, és emlékszem hogy akkortájt kezdett megtetszeni, és figyeltem az arcát meg a kezét meg mindent, ő meg kellemetlenül nézett rám mert annyira bámultam. Most meg már tiszta megszokott ez a nulladik órás busz, ez fix és sérthetetlen, és az a jó hogy már nem csak én gondolom így, hanem ő is. Már automatikusan foglalja nekem a helyet, kérnem sem kell. A multkor is mondta, hogy foglalta nekem de én nem mentem, és az annyira jól esett hogy jaj. Mármint egészen addig azt hittem hogy nem is igazán foglalja egyszerűen csak senki nem ül le mellé (mert mindig rengeteg hely van azon a buszon és ha van teljesen üres ülés ki ülne be egy ezer idegen mellé?), de amikor mondta, hogy foglalta nekem, és nem mentem, akkor tudatosult bennem hogy ez tényleg számunkra fix és teljesen természetes. És még mindig izgulok és szédülök amikor a felszállás előtt pár perccel vagyok, és tudom hogy nemsoká látni fogom, mellette fogok ülni és beszélgetni fogunk, szóval körülbelül semmi sem változott, csak az, hogy most már nem egymás mellett ülünk kussba hanem az egész utat végigdumáljuk és végigröhögjük. Furcsa visszagondolni arra hogy hogyan jutottunk el idáig. Nem emlékszem teljesen, de ha visszaolvasnám a blogom, biztos ott lenne valahol, de azt hiszem ő kezdett elbeszélgetni. Mindig baromi mérgesen szálltam le a buszról mert mindig hallgatta a zenét és ott volt a füles a fülébe, én meg mindig panaszkodtam, hogy egyszer fogom és kihúzom a füléből azt a szart. És arra is emlékszem, hogy ő kezdett el beszélgetni: ültünk egymás mellett szokásosan csöndben, amikor beértünk a buszpályaudvarra és készültünk leszállni, amikor hirtelen megkérdezte, hogy "mi újság?" Na, azóta a téli nap óta minden beszélgetésnük így kezdődik. Úristen tényleg, az még télen volt, amikor még a VANS-os kék-zöld bolyhos sapkájában volt és sosem tudtam eldönteni hogy szeretem vagy utálom azt a sapkát :D Akkor vált életcélommá hogy egyszer felvegyem. Talán idén bejön. Na mindegy. Bocs, csak kicsit nosztalgiáztam. Néha rám jön.

Visszatérve akkor a mai napra. A reggel szokásosan felszálltam a buszra és beültem Boldi mellé. Most már esküszöm én fogom elkezdeni a beszélgetést, mert mindig szegény kérdezi meg hogy mi újság :D Én meg mindig mondom hogy semmi. Aztán visszakérdezek, ő is mondja, hogy semmi, bólogatunk egyetértően aztán valahogy a semmiből előjön egy téma, aztán egy újabb, majd egy újabb, legtöbbször semmi közük egymáshoz, és egész végig dumálunk. Ez most sem volt másképp. Mutatott videókat meg képeket, én is mutattam képeket, és egyszerűen az a kedvencem ebbe az egész Boldis dologba amikor csesztetjük egymást. Annál jobb nincs. Jó, nem panaszkodnék ha mondjuk megcsókolna vagy ilyenek de ilyenekben nem is reménykedek. Szóval tényleg az a legjobb amikor piszkáljuk egymást. Például ma is.

 

É: Kérdezd meg, hány éves vagyok. 

B: *forgatja a szemét* Hány éves vagy?

É: 16. *vigyorgok*

B: Jólvanmár *besértődik, mert idegesíti hogy ő majd csak 1 hónap múlva lesz 16*

É: Te 1 hónap múlva leszek 16, nem?

B: Aha. Hanyadikán? Találd ki.

É: *eljátszom hogy agyalok, pedig tisztában vagyok vele de játszom a hülyét* 20.

B: Azta. Aha. Most kajak elsőre kitaláltad?

É: Miii? Kajak 20? Eltaláltam?? *játszom a hülyét*

B: Komoly.

É: És nekem mikor van a szülinapom?

B: Háát. Nem tudom.

É: Most volt hétfőn te hülye!

B: Jólvanmár! 

É: Na akkor számold ki hogy hanyadika volt akkor.

B: Ma hanyadika van? 16?

É: 12.

B: Ja. 

*3 perc néma csönd múlva*

B: *hirtelen rámnéz* Amúgy most azt várod hogy számoljak? Mert nem számolok.

É: Ne idegesíts! Számold már ki!!! Ha ma péntek van és hétfőn volt a szülinapom, akkor hanyadikán volt?

B: Azt se tudom ma hanyadika van!

É: Mondtam hogy 12 te barom!

B: Bazdmeg! Nem számolok most! Túl korán van.

*már üvöltözünk egymással szó szerint*

É: De számold már ki azt a rohadt 4 napot te hülye!!

B: Nem vagyok hülye!!

É: SZÁMOLD MÁR KI

B: Nem. 

É: Jó, akkor ne.

 

Azóta se számolta ki amúgy. Úgy feltud idegesíteni. Mármint abban a pillanatban tök mérges voltam rá meg minden aztán tök jó volt ilyen faszságokon veszekszünk. Amúgy a következő percben már tök másról beszéltünk meg röhögtünk tovább szóval mindegy. Szerintem azt se tudja milyen hónapot írunk.

Elindultunk a suli felé és azon kezdtem el röhögni amikor mondta hogy titokzokni van rajta. Ez így alapjáraton annyira nem vicces de ahogy kimondta. Meg mondta hogy kilátszik a bokája stb. Tök vicces volt. Aztán pont a suli elé érve odahajtott a bmx-ével Dávid és Boldival azon röhögtünk hogy Dávidon meg normális zokni volt és rövidnadrág, szóval képzelhetitek milyen vicces volt. Boldinál még nem volt vészes mert hosszú nadrág volt rajta de Dávidon baromi vicces volt. Mondtam hogy cseréljenek zoknit mire elkezdtek röhögni. Vagyis csak Boldi, Dávid megsértődött hogy kiröhögtük. Ja amúgy tegnap rámírt Dávid hogy idézem "na mi van boldival?" én meg írtam, hogy "mi lenne?" ő meg írta hogy "hát csak gondoltam megkérdem történt-e valami" én: "hát jóba vagyunk nagyon meg kedvelem úgy ahogy eddig, tudod jól, de szerintem ő úgy sem akar semmit", aztán ennyi. Ebbe úgy fáj belegondolni hogy mi van ha tényleg csak barát vagyok neki és azért csinálja ezeket így inkább bele se gondolok. Elhitetem magammal hogy talán érez valamit és legalább néhány hétig vagy napig boldog leszek. Most tényleg nagyon boldog vagyok és jó minden, le is kopogom, de ez sem tarthat örökké, valamikor vége lesz. Addig kiélvezem. 

A suliba beérve elköszöntünk, ő odament az osztálytársaihoz a padhoz én meg felmentem a 2.-ra mert ott volt az ügyvitelim, neki meg hittanja. Felvittem a cuccom, aztán gondoltam még van csomó idő a becsöngetésig, felviszem a kabátomat a szekrényembe (=kifogás hogy lássam). Elindultam de útközbe oda HETYEGTEM (ugyebár) tiszta véletlenből Ervinhez és elkezdtem vele beszélgetni. Ervin ült a padon én meg fölötte álltam, félszemmel Boldit lestem aki pár lépéssel arrébb volt és a hittan füzetét fogdosta. Éppen valamit magyaráztam Ervinnek amikor Boldi mögém lopadokott és a hátam mögött kérdezett valamit, én meg kb. felugrottam ijedtemben, és az a baj hogy akárhányszor megijedek elkezdek káromkodni, és most is valami olyasmit mondtam, hogy "bazdmeg de kurvára megijesztettél", szóval le kell szoknom erről sürgősen de tényleg megijedtem mert nem számítottam arra, hogy hirtelen oda jön. Mondta, hogy segítsek neki idézetet választani. Mert hittanból az volt a házi hogy a füzet első oldalára kellett egy idézetet írni a bibilábiól. Kikaptam a kezéből a telefont és kerestem neki egyet, ekkor már ültem a padon ő meg állt, és mondta, hogy diktáljam. Elkezdtem diktálni azt a nyomorék 3 soros idézetet, de ő meg nem tudta hogy hol írjon így gyorsan felpattantam és odaengedtem a helyemre hogy le tudja írni. Kb. 5 perc volt még a becsöngetésig neki meg nem volt házija, és ott sürgetett hogy haladjak, nekem meg a sürgetéstől olyan érzésem volt, hogyha nem tudom le diktálni neki normálisan akkor agyon lőnek vagy ilyenek, szóval tök gyorsan ÜVÖLTVE diktáltam neki a szavakat egyenként, ő meg vissza ÜVÖLTÖTT hogy gyorsabban, én meg ÜVÖLTÖTTEM, hogy milyen rondán ír, és az egész 10. D osztály - akik a padon ültek, meg akik álltak is- mind felénk fordultak és abbahagyták a beszélgetést, csak nézték ahogy szerencsétlenkedünk meg - ismételten - üvöltözünk egymással. Az idézet utolsó két szava valami ilyesmi volt: "embereink, Fiaink", vagy valami ilyesmi, én meg mondtam neki, hogy a fiaink szót nagybetűvel kezdje. Gyorsan felfutottam az emeletre, betettem a kabátomat a szekrénybe, merthogy az végig ott volt a kezembe, plusz a telója, amiről diktáltam azt a szart. Mikor visszatértem odaálltam elé és mondta, hogy ellenőrizzem le, mire én elvettem a füzetét a kezéből és átolvastam, majd dühbe gorultam és megint üvöltöztünk egymással torkunk szakdtából.

 

É: Megmondtam, hogy az utolsó szót kezdd nagybetűvel! Ne az utolsó előttit!

B: Hát azt írtam!

É: Hát nem. Az embereink szót írtad nagy kezdűbetűvel, holott mondtam, hogy a Fiaink szót írd naggyal!

B: Nem is azt mondtad!

É: De!

B: Nem!

É: *odafordulok a mellette ülő osztálytársához és az arcába üvöltök* Ugye hogy azt mondtam hogy az utolsó szót írja nagybetűvel??? 

Oszálytárs: *megszeppenve bólogat*

É: Na megmondtam Boldi!

B: Te nem tudsz diktálni normálisan!

É: Mivaaan?? Én nem tudok diktálni? Te nem tudsz írni!!! 

B: Majd megmondom a tanárnőnek hogy te nem tudsz diktálni!

É: Azzal elmondod neki hogy most írtad meg te hülye!

B: Nem baj! Legalább tudja, hogy miattad írtam el, mert NEM TUDSZ DIKTÁLNI.

É: TE MEG NEM TUDSZ ÍRNI!!!!!!

 

Aztán becsöngettek. Ott maradtam még egy fél percet és kibékültünk, megköszönte hogy segítettem aztán felmentem. Amúgy igazából mindketten tudtuk hogy nem komolyan veszekszünk, csak "úgy". És az egészet végighallgatták meg végigbámulták az osztálytásai. Nagyon szuper volt. (Ezt félig szarkasztikusan mondom félig meg nem. Mert azért ez jó. Vagymi.)

Most átugrom a napot, mert nem nagyon volt semmi, csak az hogy kétszer összefutottunk a folyosón és odaköszöntünk egymásnak, az egyik alkalommal én futottam le az udvarra, a másikba meg ő futott a teremhez, szóval csak futó találkozások voltak.

Ma (meg minden pénteken) csak 6 órám van nulladikkal együtt, viszont azt nem tudtam, hogy Boldinak is. Vagyis a reggel mutatta az órarendjét de akárhányszor mutat valamit a telón én csak a kezére tudok figyelni, hogy milyen szép nagy és férfias keze van. Ez normális? Vagy ez már valami betegség?

Az osztály másik felének köztük Klaunak meg Lucának és még volt egy órája, így egyedül indultam el a buszmegállóba. Közbe szakadt az eső. A kabátomon nem volt kapucni, az esernyőmet elővéve meg rájöttem hogy el van törve. Így a 4 perces utat a buszmegállóig mindenféle eső elleni védekezés nélkül tettem meg, és mire odaértem szakadó esőben a buszmegállóba, úgy eláztam, mint egy kutya. Nem tudtam mikor jön buszom és körül se néztem a buszpályaudvaron (ahol ugye számozással vannak megjelölve a különböző állomások, ahol megáll a busz), hanem csak futottam keresztül az egészen, hogy odaérjek a táblához amire kivannak írva a dolgok. Futólépésben mentem és közben teljesen eláztam (az emberek biztos nem néztek hülyének hogy ott az esernyő a kezembe én meg ki se nyitom), és  csak a földet bámultam, nem néztem magam elé (vagy fölé), így a nagy erővel majdnem úgy belehajtottam valakibe, hogy ha az éppen nem lép hátrébb egy lépést, akkor mindketten olyan erővel esünk össze hogy ott vér folyt volna. Az a valaki is észrevette hogy majdnem nekimentem, felnéztem rá, és pont mondtam volna, hogy "bocs", amikor megláttam hogy az Boldi. xD Csak egyrészt azért nem ismertem fel, mert ugye a földet néztem, másrészt meg felvette a pulcsija kapucniát. Gyorsan beálltam egy eső ellen védett területre és ott megláttam a haverjait, odaköszöntem neki majd csatlakoztam hozzájuk. Boldi meg ott állt az esőbe és várta a buszt. Nem érdekelte hogy megázik. Na mindegy. Aztán jött a busz és beálltam mellé, közbe szakadt továbbra is az eső és már semmi sem védett az eső ellen. Boldi látta hogy nagyokat pislogok mert fogom a hajam hogy valamennyire védjem magam az esőtől, erre tudjátok mit csinált???? Fogta azt a kb. 15 centis bérletét és a fejem fölé rakta hogy ne ázzak el. Na mondjuk sokat nem segített de akkor is írtó aranyos volt. Elkérte az enyémet is a kezemből így két bérletet tartott a fejem fölé. Mindenki a buszmegállóban minket figyelt, hogy nem vagyunk normálisak, mert én röhögtem ő meg csak nézett, próbált védeni az eső ellen. Gondolom milyen szuperül nézhettem ki csurom vizesen. Előreengedett a buszon és leültem egy hátsó kijárat melletti ülésbe, letöröltem a szétkenődött szemöldökömet meg szempillaspirált és nagyjából rendbe raktam magam. Rengeteg hely volt a buszon mert az elsők között szálltam fel. Mögöttem jöttek Boldi havejai akik mind más-más helyre ültek le, aztán jött Boldi, és tényleg BÁRHOVA ülhetett volna, akár egyedül is, vagy bármelyik haverja mellé, voltak vagy 6-an, de ő odajött hozzám és beült mellém. Pedig nem számítottam rá, tényleg azt hittem hogy majd valamelyik haverja mellé ül úgy, mint valamelyik nap. Szóval eléggé meglepődtem amikor megkérdezte, hogy oda üljön-e. Én meg mondtam, hogy ha akar akkor ja. És odaült. Aztán elkezdtünk beszélgetni és mondtam, hogy eltört az esernyőm, mire.. ó te jó ég. Hát én ott helyben sírtam el magam majdnem. Szóval mondtam, hogy eltört az esernyőm, és ilyen szomorúan mondtam, mintha gyászolnék, és akkor mondta, hogy oda adja az övét, én meg mondtam, hogy de neki is biztos kell, és mondta, hogy neki nem, tényleg odaadja, én meg mondtam, hogy akkor majd hétfőn hozom, megköszöntem és aztán ott fogtam a kezembe a fekete esernyőjét. Aztán írt neki az anyja facen hogy zuhog az eső ott is ahol Boldi lakik, mire én mondtam neki, hogy visszaadom tényleg ha kell, nem fontos, és mondta, hogy maradjon csak, neki tényleg nem kell. HÁT MOST MONDJÁTOK MEG, MENNYIRE ÉDES. Szavakkal ki se tudom fejezni hogy mennyire aranyos és jó fej. Erre egy külön szót kéne kitalálni. Aztán mikor kiengedett hogy leszálljak, még egyszer megköszöntem és elindultam haza, közbe elszakadt a cipőm meg ilyenek, de nem érdekelt, annyira nem érdekelt. És hazafele sétálva megéreztem egy illatot, és akkor arra gondoltam, hogy de vicces, rám ragadt Boldi illata, haha. Aztán 10 perc múlva is éreztem, és nagyjából pont a házunk előtt esett le a dolog, és előkaptam azt a szövetet, amibe az esernyőket szokták tárolni, megszagoltam, és ott a ház előtt megálltam, a zuhogó esőben, és ennyit suttogtam magam elé: baszki. Azóta szagolgatom az esernyőtartót meg az esernyőt is. Most is itt van mellettem. Már kicsit kopott az illata de még érezni valamennyire. Ennél jobb illatot még életemben nem éreztem. Akárhányszor megszagolom, olyan, mintha itt lenne, és liftezik a gyomrom meg minden bajom van. Tudom hogy nem vagyok normális, egy nyomorult esernyőt szagolgatok félpercenként, de istenem, nem tehetek róla. Luca azt írta, hogy hétfőn mondjam meg Boldinak, csak akkor adom vissza az esernyőt, ha kapok egy puszit. Nos, ez nem rossz ötlet de nem fogom megcsinálni, mert ennyire bátor nem vagyok. Sokszor egymáshoz érünk meg szoktunk néha flörtölgetni de a puszi az nagy lépés lenne, és ha esetleg nem menne bele akor tuti idegroncs lenne belőlem. Szóval hagyom. 

Na megyek. Majd jelentkezem valamikor. X 

Update: ugye van az az alkalmazás, amiért most mindenki oda van: FaceQ. Természetesen (:D) megcsináltam magamat meg Boldit is, gondoltam feltöltöm ide is. Eléggé tükrözi a valóságot egyébként :D De komolyan.

1

1