Szo-szo-szo-szóóóval. Nem írnám le előre hogy milyen hangulatú volt a napom, majd a bejegyzés során kiderül.

A reggel Ervin beült mellém és elég jó kedve volt. Pénteken még ugye elég bunkó volt meg kb. leszart, szóval azt hittem megint megsértődött (esküszöm, azon megsértődik, ha mondjuk véletlenül nem veszem észre a folyosón az 500 ember között), és nem fog mellém ülni, de mosolyogva helyet foglalt mellettem. Én is mosolyogtam meg próbáltam jókedvű lenni de igazából elég semleges hangulatom volt... Nem tudtam mire számíthatok a mai naptól így próbáltam semlegesen hozzá állni. 

Elbeszélgettünk pár semleges dologról meg látszódott rajta azért hogy érdekli mi van velem (bár ezt pénteken nem igazán mutatta ki). A buszról leszállva elmentünk ketten a boltba ahol elkezdtem faggatni. Nagyjából 10 percen keresztül kérleltem (a végén már könyörögtem), hogy mondja el, ha tud valami, meg úgy alapból hogy mi a véleménye erről az egészről. Folyton azt mondogatta, hogy ő "nem tud semmit és nem is mond véleményt", aztán azt mondta hogy "hagyjam már békén mert unja a hülyeségeimet". Aztán mondtam, hogy ha esetleg egyszer  az életbe válaszolna normálisan egy kérdésre, nem kéne feltennem naponta 100x. Belement. Valami ilyesmit mondott: "Szerintem mindketten hülyék vagytok és csak szenvedtek. Boldi meg vak, nem veszi észre a dolgokat." Ezzel arra célzott, hogy Boldinak még mindig nem estek le a dolgok. (!!!) Azért ez elég erős. Mármint azért... jézus. Ha ez nem esett le neki akkor szerintem úgy se esne le neki a dolog ha elé állnék és a szemébe mondanám... Azt meg nem tudom hogy hogy értette, hogy mindketten csak szenvedünk, mert szerintem kettőnk közül max én szenvedek, Boldi rohadtul nem.

Utána már békén hagytam a Boldis dolgokkal, örültem hogy legalább erre válaszolt.

Félve mentem be a suliba. Komolyan féltem. Nem akartam hogy megint az legyen mint pénteken vagy mint az elmúlt héten. 

A 0. óráról jövő Klauék észrevették rajtam hogy elég szótlan vagyok és csak bólogatok meg néha mosolygok, így megkérdezte Klau hogy mi bajom van.. Erre Luca leüvöltötte a fejét, hogy "hát mégis mi baja lenne? rá se írtál fészen hogy mi baja van???" Klau meg mondta hogy de. Megmondom őszintén hogy amikor pénteken történt az incidens, nem Klaunak írtam sms-t hanem Lucának. Valahogy ő volt az első aki eszembe jutott, hogy na, vele beszélnék. Klaut ismerem több mint 10 éve, oviba is barátnők voltunk, de valahogy úgy érzem hogy Lucával jobban meg tudom ezeket a dolgokat beszélni, míg Klauval kb. csak a ruhákról, sminkekről tudok, de a bajaimról nem. Lucával az egész hétvégét végigbeszéltük, én sírtam Boldi miatt, ő Dani miatt, Klau meg csak írt fészen, hogy "nem ér ennyit", és ennyi. Persze hálás vagyok neki is, de ilyen téren közelebb érzem magam Lucához mert ő TÉNYLEG átérzi a dolgokat.

Bioszon felelt Réka, meg vettük a vírusokat. A tanárnő elég beteg, mutatott egy képet a kivetítőn egy FÉRFI IZÉRŐL (hát bocs, beszélek én itt menstruációról meg mindenről, de ez még nekem is erős), amin egy herpesz volt. Luca szegényem rosszul lett, én őt vígasztaltam, a többiek meg mind fújogtak vagy röhögtek. A tanár meg mondta, hogy "használjatok óvszert!!! sosem lehet tudni, nem mindig vannak külső nyomai a herpesznek!!!", mire Luca azt mondta, hogy mindenképp beszéljek erről Boldival. Hahaha. Haha. Hah. Pff.

Fizikán megjött kicsit a kedvem, Lucával beszélgettünk egy csomót meg röhögtünk. 

Angol előtt odamentem Luca terme elé, aki ugye németes. Én egy szinttel feljebb vagy lentebb lettem volna, már nem tudom, de odamentem hozzá és megláttam, hogy ugyanazon a folyosón vannak Boldiék is.. Hát ezt most kicsit egyszerűen írtam le, de valójában nem volt egyszerű. Szóval Klauval meg Lucával álltunk a folyosó egyik részén, Bolditól kb. 20 métertől, amikor megláttuk. Az első reakcióm az volt, hogy "basszátokmeg, a piros Adidas-os pulcsija van rajta, hát normális ez?? így viselkedik velem, erre képes felvenni a kedvenc pulcsimat tőle. hát kösz Boldi, kösz szépen", és ezt így kb. vísítva. (Szerencse hogy Boldi ilyen bamba, nem hiszem hogy meghallotta.)

A második reakcióm az volt, hogy "elmegyek mosdóba, de ezúttal oda köszönök neki KEDVESEN". Hát ez nem jött össze mert pont háttal állt szóval mindegy. Azért elmentem mellette és ahj, hát elég fos volt. Mikor visszafele jöttem a mosdóból, hála a jó égnek megláttam Ervint és odacsapódtam hozzá, aki nem tudta mibajom van, mert kb. lihegve kezdtem el ilyen semmiségekről beszélni, hogy "milyen órád lesz?" stb. Rohadtul nem figyeltem a válaszaira, csak arra tudtam gondolni, hogyha most tényleg visszamegyek a lányokhoz, 100% hogy látni fog, meg én is őt, és akkor kiderül, hogy mi is van most pontosan. Ervinnek egyszer mondtam, hogy nem eszek soha többet mert dagadt vagyok, de ezt nem gondoltam persze komolyan, és azóta folyton tömi belém a kaját akárhányszor találkozunk. Most is letörte a fél csokiját és megparancsolta hogy egyem meg. Megettem, aztán rosszul lettem, és nem tudom hogy a csokitól vagy attól, hogy ott volt Boldi. Mondtam Ervinnek, hogy remegnek a térdeim, mire mondta, hogy az övéi meg fájnak. Nem pont erre a reakcióra vártam de oks. Boldi egyébként pont a kuka mellett állt, és Ervin mondta, hogy menjek oda a kukához és dobjam ki a csokis papírját. Én meg mondtam, hogy nem, mert nem akarok Boldihoz odamenni, mert tutifix hogy lehányom a nagy izgalomba, így elment ő és kidobta. A hülye meg direkt szivatott, kidobta a papírt aztán megállt beszélgetni Boldiékkal, míg én ott álltam ahol eddig is, csak ezúttal egyedül, és álltam - ismét - mint egy idióta. 3 perc után aztán visszajött (egyébként Boldi nem nézhetett hülyének), és lehordott a fekete földig hogy miért nem mentem oda. Aztán becsöngettek és kénytelen voltam visszamenni a lányokhoz. Elindultam, és láttam a folyosó másik végébe a lányokat, akik izgatottan mutogattak, hogy hajráá meg ilyenek. És akkor megtörtént, elmentem mellette, felnéztem rá, mosolyogva odaköszöntem, de ez amolyan "szia, nagyon hiányoztál és sajnálok mindent" féle mosoly és köszönés volt, belesűrítettem egy csomó érzelmet ebbe a szóba és ebbe a mosolygba. Ő közbe beszélgetett a haverjával és éppen röhögött, futólag rámnézett, oda köszönt egy "helót", aztán visszanézett a haverjára és röhögött tovább. Visszamentem a lányokhoz és nem igazán tudtam mit mondani. Nem voltam se szomorú se boldog, csak olyan fura  volt. Na mindegy, azért örültem hogy köszönt legalább. 3/1

Angolon nem volt semmi, le kellett fordítanom egy receptet. Plusz szerdán hoz Rebeka meg Laci sütit és abból fog állni az óra hogy eszünk. Mert most ilyen recepteket veszünk és azt mondta, ha holnap mindenki tudni fogja a szavakat meg mindenki el fog tudni mondani egy receptet angolul, akkor ehetünk. Az angol csoportomat ismerve nem vagyok benne teljesen bíztos hogy ebből lesz kajálás. Amúgy én a nutellás palacsinta receptjét fordítottam le angolra, viszont nem tanultam meg. (?)

Matekon és hittanon nem történt semmi izgalmas. Vagyis hittanon kiosztotta a tanár a dolgozatokat, és én esküszöm azt hittem hogy ilyen 2-es/3-as lesz, mert semmit se tanultam rá, erre közölte, hogy "nagyon szép, gratulálok, ötös", én meg éppen álltam fel, hogy kimenjek a dogámért, de útközbe megdermedtem szóval Luca hozta oda nekem. 34 pontból 30-at értem el, de fogalmam sincs hogyan történhetett meg. :D

Jaa, majdnem elfelejtettem. Hittan előtt felmentünk a harmadikra Lucával meg Klauval, hogy kivegyék a tesi cuccukat, én meg velük tartottam. Kivoltak halva a folyosók, sehol senki, csak mi hárman. A lépcsőre felérve pedig ki jött velünk szembe? Boldi. Hát ja, ki más? Odaköszönt, hogy "heló", én meg visszaköszöntem, hogy "heló", de az ő helója elég furán jött ki, mert mielőtt kimondta volna, éppen megtörölte az orrát a pulcsijával (?), plusz direkt ilyen hülyén köszönt, ilyen mély hangon. Én ezt betudtam bunkó köszönésnek, szóval ezután vagy 5 percig arról magyaráztam a lányoknak, hogy "mekkora bunkó! nem tud normálisan köszönni??? elősször éppenhogy köszön, aztán meg 10 oktávval mélyebb hangon! mi baja van neki????". Na miiiiindegy. 3/2

Amúgy az osztályom háromnegyed részének van barátja, és nem tudom mi ez az új trend, de mindegyikük a pasijuk pulcsijába volt egész nap. Hittanon ültem, néztem magam elé, és azon gondolkodtam, mi értelme van az életemnek. Rájöttem, hogy semmi, mert hát mikor fogok én majd Boldi pulcsijába fetrengeni órákon? Nos, soha. Egyrészt azért, mert nem lesz rá alkalmam, másrészt, meg ha valamilyen csoda folytán lenne is, elég hülyén néznék ki benne, mert leérne a bokámig. ((((Ez mondjuk engem nem zavarna))))

Közgé előtt volt egy 20 perces szünet. Mi a szünetekben az osztályunktól mindig jól távol vagyunk Klauékkal, mert rohadt módon nincs kedvünk még szünetekbe is a közelükbe lenni, így vagy lemegyünk az udvarra, vagy csak sétálgatunk össze-vissza. Gondoltam elmegyek mosdóba, és akkor megláttam, hogy a d-sek vannak a mosdóval szembeni padon. Hát gondoltam szuper. Gyorsan elvégeztem az elvégezni valót, megigazítottam a hajam és gondoltam abba az 5 másodpercbe, míg kimegyek az ajtón, addig megpróbálom kiszúrni a 5432 padon ülő fiú között Boldit. Ez igazából nem volt nehéz dolog mert Boldival ellentétben én őt a sötétben is felismerném. Ránéztem, ő rám, aztán vágott rám egy pofát, mire a mellette ülő Dávid elkezdett röhögni, én meg nem tudtam mit csináljak, mármint röhögjek, mosolyogjak, vagy vágjak én is hülye pofát??? Szóval csak bámultam rá ilyen fejjel:   :|   És elmentem. Teljes mértékben felvoltam háborodva a viselkedése miatt. Mármint áhh. Eddig is vágott rám pofákat de azok viccesek voltak. Ez meg ilyen "miafasztnézel" fej volt. Klau meg Luca a mosdótól kb. 2 méterre lévő kis padon ültek, ami pont takarásban volt a fiúktól, szóval odamentem hozzájuk. Így a mosdótól meg Bolditól is pár méterre voltunk, és ott beszélgettünk. Elmeséltem nekik a dolgot de nem igazán mondtak semmit, csak annyit, hogy eddig is vágott pofákat, akkor most mit vagyok úgy oda. Sétálni akartam kicsit hogy átgondoljam a dolgokat, így felajánlottam Klaunak hogy elhozom neki a vizét a táskájából. (Mert folyton mondogatta hogy szomjas.) Kivettem a folyosó másik végén lévő táskából a vizet, elindultam visszafele, amikor (és ez nem véletlen!!!!), pont akkor értem oda, amikor Boldi meg Peti mentek le a lépcsőn. Szóval a szituáció valahogy így történt: Klau meg Luca üllnek a padon/szekrényen, nézik Boldit, én nem veszem észre Boldit, és üvöltöm, hogy "MEGVAN A VIZED KLAU, DE ALIG TALÁLTAM MEG", aztán észreveszem Boldit, megszeppenek, egy pillantra szerintem meg is álltam, és pont amikor odaértem Klauékhoz, akkor PONT elmentem Boldi mellett, felnéztem rá, ő le nézett rám, megszünt a világ, egymás szemébe néztünk, és egy féloldalas mosoly kíséretében VÉGRE normálisan köszönt. 3/3

Mikor lementek, Lucáék elkezdtek visítgatni én meg csak ledöbbenve álltam, mert annyira SZÉP pillanat volt. Mármint komolyan, nem ilyen "heló-heló" pillanat volt, hanem tényleg egymás szemébe néztünk, és az a mosoly neki, és biztos vagyok benne hogy ezúttal nem azon mosolygott amit Peti mondott, mert Peti meg se szólalt, és akkor rám mosolygott, és én meg rá, és köszöntünk, és az egész csak 3 másodperc volt nagyjából, lehet még kevesebb is, de istenem, hát ez hiányzott nekem, de marhára.

Luca izgatottabb volt szerintem mint én, és azt mondta, hogy Boldi mosolya olyan volt, mintha azt mondta volna, hogy "egész héten szórakoztam veled, most viszont újra kedves leszek", és ezt nem tudom hogy értette, de mindegy is. Luca amúgy egész nap megakarta ütni Boldit, mert szerinte nem viselkedhet így velem. 

Luca: Mindjárt oda megyek és megütöm.

Én: Én meg megölelem.

Luca: Hülye! Nem viselkedhet így veled!

Én: Igazából nem is érdekel... ezekért a pillantokért megéri..

Luca: Hülye! Meg kell ütni!

Én: Nem kell megütni, én megölelni akarom.

Luca: Nem fogod megölelni.

Én: Te meg nem fogod megütni.

Szóval ja, hát ennyi történt ma. Igazából szerintem haladás. És holnap megyek nulladikra (matek korep), és ő is megy nulladikra, és istenem, ha megint nem lesz ott a buszon, vagy Dávid mellett fog ülni, én kivetem magam a mozgó buszról. Mert akkor végre lenne lehetőségünk beszélgetni normálisan. És Lucával megbeszéltük, hogy semmiképp se fogom megkérdezni tőle, hogy haragszik-e rám, mert emlékszem, tavaly amikor Rebekával kavart, akkor mindig az volt a baja Boldinak, hogy Rebeka folyton azt kérdezgette tőle, hogy haragszik-e. Szóval max. annyit fogok kérdezni, hogy minden rendben van-e meg ilyenek. Meg megdicsérem az óráját is. Mert ma is rajta volt. És az a pulcsi... Hívjatok papot.

Majd írok holnap, vagy ha történik valami. Köszi a kommenteket tényleg, nagyon nagyon nagyon sokat jelentenek, még ha nem is tudok normálisan válaszolni rájuk. :)