A hét legjobb napja!!! Ó te jóég... Hát én nem is tudom hol kezdjem. Kezdem az elején.

A reggel izgatottan szálltam fel a buszra, mert bár beszélgettünk a héten Boldival, azért mégiscsak jobb kettesben. És ott volt, és foglalta nekem a helyet, és ohh. Hát én néha szóhoz se jutok. Szóval inkább párbeszédeket írok, azokat szeretitek olvasni én meg szeretem őket írni, mellesleg könnyebb is elmagyarázni a dolgokat. :)

 

É: Azt álmodtam, hogy azt mondtad nekem, nem szólsz többet hozzám amíg meg nem csinálom normálisan a szemöldököm. (Ez igaz egyébként, tényleg azt álmodtam.)

B: Mivan? *röhög*

É: Komolyan. Szóval kérlek most mond meg a szemembe ha valami gond van a szemöldökömmel, és ne az álmaimon keresztül üzengess. 

B: *Nézegeti a szemöldököm* Nem, minden oké velük.

É: Jólvan akkor.

B: Az enyém meg össze van nőve.

É: Jah, tudom. Majd kiszedem.

B: Oké.

É: Kedden kajak hozok egy szemöldökcsipeszt és kiszedem ott ahol össze van nőve

B: Jó. 

 

*Tesómmal megbeszéltük, hogy egyszer eljátszom Boldi előtt hogy rosszul vagyok, csak úgy kíváncsiságból. Ezt ma megtettem, és annyit mondogattam amúgy neki hogy a nap végére tényleg rosszul is lettem. Tudom hogy bunkóság eljátszani de tényleg kíváncsi voltam mit csinál :D*

É: Rosszul vagyok.

B: Igen?

É: Ühüm.

B: Szólj ha elakarsz ájulni. (???)

É: Oké. 

B: Majd felviszlek.

É: Hova?

B: Hát ahol órád lesz.

É: Felviszel a harmadikra ha elájulok?

B: Aha. Majd a lábadnál fogva felhúzlak.

É: Nemá.

B: De. Vagy a kezednél. Melyiket akarod?

É: Hát nagyon egyiket se, inkább az öledbe.

B: Oké.

 

*A suli bejáratánál vagyunk, ki van írva az ajtóra hogy TOLNI, én meg HÚZOM, rángatom, és nem nyílik*

É: *felnézek Boldira* Boldi, nem mükszik az ajtó. :( 

B: *röhög*

A mögöttünk állóak: *röhögnek*

Bent a folyosón levők és a bejárattal szembeni padban ülők: *röhögnek*

Jézus Krisztus: *röhög*

Isten: *röhög*

Én: Kajak nem megy, most akkor nem tudunk bemenni?

*leesik a dolog*

Jaaa, értem már. Oké, vágom.

*Bemegyünk, mindenki szakad a röhögéstől, akkor már én is, de azért kínos volt szóval felfutottam az emeletre és betettem a szekrénybe a kabátom majd elbújtam a wc-be*

 

*Indulok visszafele, Boldi ül a padon az osztálytársaival, elmegyek előtte, rá mosolygok, de nem állok meg*

B: Hova mész?

É: Hát a teremhez.

B: Maradj.

É: Oké.

 

B: Nem szólok hozzád, mert szar a szemöldököd.

É: Nemáár, neked meg össze van nőve.

B: Amúgy viccelek, gyönyörű szemöldököd van. (Mi A fAsZ?4?!?!)

É: Tényleg?

B: Aha.

É: Köszi. Neked is gyönyörű az összenőtt szemöldököd.

B: Köszike. 

 

É: Jössz majd novemberbe az adventi kirándulásra Ausztriába?

B: Nem, én most megyek hétvégén a Bükkös túrára.

É: Értem.

B: Te nem jössz arra?

É: Nem, én az adventira megyek.

B: Én meg arra nem.

É: De kár. Jó lett volna ha jössz.

*És utána csak csendben ültünk egy ideig, mert ez OLYAN pillnat volt. Értitek, ahol ESETLEG leeshetnek neki a dolgok (szerintem ezúttal sem esett le neki semmi és csak elbambult, azért nem szólalt meg)* 

 

Baaaaaah. Na akkor fúh. Szóval ez a" gyönyörű a szemöldököd"-ös dolog kicsit ledöbbentett. Mert nem poénosan mondta, vagy szarkasztikusan, hanem ilyen full komolyan. Én meg csak álltam előtte és néztem, hogy mi baja van. Mert végülis a szemöldököm az ÉN vagyok, szóval azt mondta RÁM, hogy gyönyörű vagyok. Vagy nem? Mert hát egy szemöldök hogy lehet gyönyörű? Hát sehogy. Mondjuk én se. De azért... na mindegy, én betudtam annak, hogy AZT rám mondta. (Tudom hogy nem, de azért mondjuk azt.)

És annyira jó, mindig annyira nagyon jó érzés amikor együtt megyünk a sulihoz, együtt megyünk be az ajtón, beszélgetünk ott mindenki előtt, és egyszerűen olyan szupi. Nagyon jó érzés. Nem is tudom leírni. Mert valamilyen szinten különlegesnek érzem magam, ugyanis Boldinak nincs még egy ilyen lány barátnője mint én. Sosem szokott más lányokkal lógni a suliba (remélhetőleg máshol se khm), és így különlegesnek érzem magam. Hogy én lehetek az, akivel jóba van, és lány. Ez most lehet furán hangzik de tényleg így érzem. Hát az se lenne rossz ha mondjuk kézen fogva mennénk be a suliba vagy ilyenek de addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér. (?)

Becsöngetéskor felmentem a gyakszi terembe és annyira boldog voltam az egész reggel miatt, hogy írtam Lucának egy SMSt, hogy siessen mert van mit mesélnem. 

Ügyvitelin kiosztotta a tanár a tegnap írt dolgozatokat (3-as lett), aztán feladatokat csináltunk majd kicsöngettek. Futottam a 12-eshez, ahol már vártak Klauék és elmondtam nekik mindent, azt is, hogy Luca csávója, Dani, látott engem meg Boldit együtt, így Dani betudja mérni, hogy én ki vagyok, és ha lát minket együtt Lucával, összetudja kapcsolni a dolgokat, és bele szeret Lucába. Luca ennek nagyon örült (ezzel azt akarom mondani, hogy baromira nem), Klau folyton azt mondogatta elérzékenyülve, hogy "de aranyos, te jó ég, de cuki", én meg annyira hadartam hogy szerintem a felét nem értették, de olyan izgalomba jöttem, mert egyszerűen tökéletes volt a reggelem, nem úgy mint múlthéten ilyenkor. Amúgy a mai nap szöges ellentéte volt a múlthetinek... Akkor szétsírtam a szemem, boldogtalan voltam, most meg egész nap énekelgettem, mosolyogtam és annyira boldog voltam. Vagyis vagyok. És most már nem aszerint "élek", mint eddig, hogyha boldog vagyok, nem merek örülni, mert félek, hogy egyszercsak BUMM, elmúlik. Mostantól ha jó napom van, kiélvezem és kész. 

Hittanon egy új tanár tanított, a régi meg a háttérbe figyelte, hogy mit szerencsétlenkedik amaz össze. Hát én nem akarom bántani de valami förtelem volt, azt se tudta miről beszél. Meg próbált viccesen beszélni de nem nagyon jött össze neki. Valahogy magamra ismertem benne mert nálam is ez szokott lenni, mondok valamit, én szakadok rajta, mindenki más meg csöndben ül. Bár Boldi esetében ez nem így van mert ő folyton röhög akármit mondok. Ja, jut eszembe, örülök hogy tetszik neki a szemöldököm, akkor nem hiába kínlódok vele reggelente laza negyed órát.

Matek előtt egy folyosón voltunk a D-sekkel, és amikor elmentünk Klauékkal arra, Boldi még nem volt ott. Ervin viszont igen, szóval betámadtuk, Klau úgy köszönt neki, hogy arcon csapta (?), Ervin meg engem csapott hátba (?), én csak álltam ott, tűrtem a verést, bár már hozzászoktam, Luca meg szintén csak állt ott és próbált rájönni hogy miért is lóg velünk. Luca amúgy tavaly nagyon nem bírta Ervint de idén megkedvelte, mondta matekon, hogy jó fej meg ilyenek. Örülök hogy jóba vannak Ervinnel egyébként. Klau Boldival is beszélőviszonyba van, vagyis párszor beszéltek már meg szoktak köszönni egymásnak a folyosón és szerintem ez tök jó. Multkor Klau mesélte, hogy mikor nekem nyelvtanom volt, ő előbb hazamehetett ugye, és ott volt a buszmegállóba Dávid meg Boldi és tök jól elbeszélgetett velük. Ez olyan szupi, mert tök gáz lenne ha utálnák egymást Boldival vagy Ervinnel, vagy akárkivel akivel én jóba vagyok. Klau meg Dávidot utálta tavaly, de most már jóba vannak. Luca meg néha Boldit utálja, amikor velem szemétkedik, mondjuk ő még egy szót sem váltott vele, pedig mondtam nekik, hogy odajöhetnének néha amikor Boldival vagyok, de azt mondták "nem akarják tartani a gyertyát", én meg nem értettem milyen gyertyáról van szó de most már leesett. (Ebben a pillanatban.)

Szóval ott beszélgettünk négyen: Ervin, Klau, Luca és én. Folyamatosan Boldit kerestem a tekintetemmel, aztán a nagy embertömegbe megpillantottam, és utána már alig tudtam figyelni a beszélgetésre mert mindig ledöbbent hogy mennyire helyes. Fura ilyet mondani egy srácra, de Boldi tényleg SZÉP. Szóval őt bámultam féloldalasan amikor egyszercsak ő is rámnézett, egymás szemébe néztünk, aztán elkezdett ilyen ÍRTÓ aranyosan integetni az egyik kezével, míg a másikba tartotta a szendvicsét. Én is visszaintegettem aztán ennyi. Azóta se nagyon értem miért nem jött oda. Bár egyedül állt és én is oda mehettem volna, direkt nem tettem. Egyrészt biztos megbántottam volna Ervint, másrészt meg mindig én megyek oda hozzá, még egyszer sem volt olyan, hogy odajött volna amikor Klauékkal beszélgetek. Ő meg folyton beszélget Petivel, Peti2-vel, Dáviddal, Ervinnel, a jóistennel, de én mindig odamegyek. Hah. Gyáva. (?)

Szóval tök édes volt ahogy ott integetett. De tényleg. Amúgy meglepődtem mert ő nem szokott inteni. Vagyis akárhányszor összefutunk a folyosón mindig köszön, de így 20000 méterről nem szokott inteni. Általában észre sem vesz. Nemhogy 20000 méterről, hanem még akkor se, ha ott állok előtte. Szóval eléggé meglepett.

Amúgy valamelyik szünetbe szó szerint elment mellettem. Mármint én mentem vele szembe, ő meg velem szembe, ránéztem, de ő meg csak úgy elment mellettem. Igazából hozzászoktam ehhez szóval nembaj, engem nem zavar. Úgy érzem ez egy fos bejegyzés. Nem tudok ma fogalmazni sajnos. De azért folytatom.

Jött még 5432 óra, blablabla, semmi érdekes nem történt. Föci előtti szünetbe elmentünk kajálni a lányokkal ahol a kedvencünk volt: rántottsajt. 10 percünk volt, hogy megegyük, és mivel csak lapátoltuk be a szánkba, körülbelül meg se rágtuk, ezért egész földrajz órán rosszul voltunk és én konkrétan majdnem behánytam. (Addig mondogattam Boldinak, hogy rosszul vagyok, hogy tessék.) Föci után aztán futnom kellett a buszhoz, mert előbb akartam odaérni mint Boldi, hogy odajöjjön. Feltéve ha észrevesz. Kilépve a suliból hátrafordultam és láttam ahogy baktat pár lépéssel mögöttem, szóval felgyorsítottam a lépteimet és előtte értem oda. Vártam, hogy odaérjen a buszmegállóba. 3 perc múlva még mindig vártam. 10 perc múlva még mindig ugyanúgy vártam. Aztán kezdtem pánikba esni, hogy későbbi/másik busszal megy, visszament a suliba, satöbbi, már éppen indultam volna megkeresni a buszpályaudvaron (?), amikor előrefordulva megláttam a tömeg elején. Ugyanis ismételten egy 500 emberből álló tömeg leghátsó soraiban álltam, szokásomhoz híven. Foggggalmam sincs hogyan sikerült legelőlre befurakodnia de mindig ezt csinálja. Folyton legelől áll, én meg akárhogy szerencsétlenkedek, mindig utoljára szállok fel. Mellesleg észre sem vettem hogy odaért a buszmegállóba, pedig folyton figyeltem. 100%-ig biztos voltam benne, hogy nem vett észre, főleg, hogy körülöttem ilyen 190 centi magas emberek voltak, én meg eltüntem a tömegben a laza 157 centimmel. Ilyeneket mondogattam maganak: "Semmi baj, jó nap volt, nem baj ha nem vesz észre, nem baj ha nem mellette fogsz ülni, sok ilyen alkalom lesz még" satöbbi. Szóval mikor 20 perc késéssel megérkezett a busz (már az eső is esett), és végre valahára utoljára felszálltam, akkor én ezerszázalékig biztos voltam benne, hogy A) állni fogok B) valami idegen mellé fogok beülni. Nem is voltam csalódott, mert előtte bemagyaráztam magamnak, hogy semmi gond, minden oké. Én tényleg, esküszöm azt hittem hogy a kettő opció közül lesz valamelyik, mert A) Boldi nem vett észre B) Gergővel, a haverjával volt, biztos voltam benne hogy mellé ül. És aztán felszálltam, és alig volt már pár szabad hely, félig fizesen, félig izzadtan kerestem Boldit a tekintetemmel. Aztán amikor felmutattam a bérletet, megláttam a hátsó ülések között, ő is engem, egymásra mosolyogtunk. Még akkor is azt hittem hogy ül valaki mellette (nem láttam rendesen), szóval gondolhatjátok mennyire meglepődtem amikor észrevettem hogy SENKI sem ül mellette. Odamentem, leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni. Megjegyzem annyira le voltam döbbenve és olyan boldog voltam hogy o m g . 

 

É: Észrevettél most?

B: Aha.

É: KAJAK?

B: Jaja, csak nem néztél akkor pont felém. El voltál bambulva.

É: Hát ez csodás. 

B: Foglaltam neked a helyet.

É: Köszi.

B: Szivesen.

 

É: *Ezt ilyen ultra szomorú hangon és nagyokat pislogva mondtam* És kettest kaptam a futásból tesire, pedig 108 másodperc alatt futottam le 400 métert, és közbe meg se álltam, és olyan rossz volt mikor mondta hogy kettes, mert annyit futottam és azt hittem jobb lesz. 

B: Szegéény. 

É: Ugye? 

 

É: Hanyas lábad van?

B: 45.

É: Enyém 37-es.

B: Akkor az enyém majdnem 10-zel nagyobb.

É: Hát jaaa. Tök komoly.

 

É: Itt van a karórád? Én ma nem hoztam.

B: Aha.

É: Megnézhetem?

B: Aha. *A kezembe nyomja*

É: Te jó ég, ez tök nehéz meg nagy. Felpróbálhatom?

B: Aha.

É: *szerencsétlenkedek, ahogy mindig* Nem tudom felvenni :(

B: Csak nyomd le azt az izét ott. Várjál segítek. *Segít felvenni az órát és közbe hozzáér a keze a kezemhez* Tessék.

É: Köszi. Tök nehéz, húzza le a karomat.

B: Tényleg nehéz? 

É: Aha.

É&B: *röhögünk, mert nagyon hülyén nézett ki a hatalmas karóra a csuklómon*

É: Nem tudom levenni :(

B: Segítek. *segít levenni*

É: Köszi.

B: Milyen picike kezed van. *felmutatom a kézfejem ő meg a levegőbe mellé teszi az ő ((((((szexi))))kézfejét*

É: Neked meg milyen nagy. 

B: Ja. 

*Amúgy itt nagyon dobogott a szivem érhetetlen okokból, de istenem a keze, hát én megpusztulnék a kezéért, annyira imádom a kezeket, az övét meg főleg, hatalmas, és férfias, és annyira szép keze van és és és ffffu szóval ez egy gyönyörű pillanat volt. Egyébként mögöttünk ült a haverja, Gergő aki folyton figyelte hogy mit csinálunk. *

 

*Állok fel, mert hamarosan leszállok*

É: Nem akarok leszállni.

B: Én majd a házamnál akarok.

É: -.-

*Felálltam, ott állok, nyitódik a busz, indulok a kijárathoz.*

É: Na szia.

B: Jó hétvégét szia.

É: Neked is jó hétvégét Boldi. Szia.

 

És ennyi volt a napom, és azóta nem történt semmi csak itthon fekszek és tanulnom kéne de most nem érdekel. Én már nem tudok ehhez mit hozzáfűzni, egyszerűen tényleg olyan kedves és figyelmes néha, mint pl. ma is, és ezt a Boldit annyira szeretem. És ilyenkor olyan mintha érdekelném, és mintha kedvelne, TÉNYLEG kedvelne, és várom már azt a pillanatot amikor kiderül hogy egész végig igazam volt, vagy pedig egész idő alatt áltattam magam. Mert néha olyan érzésem van, mintha tényleg csak pár lépés kéne ahhoz, hogy mi összejöjjünk. Néha tényleg olyan. De sajnos sosem tudom megkülönböztetni a "barátság csak" és a "többet akarok" dolgok és jelzések között. Szerintem elfogunk ezzel még szórakozni egy ideig Boldival, amíg egyikünk meg nem unja. És az biztos hogy nem én leszek. 

*150. bejegyzés, ki gondolta volna hogy lesz ilyen? <3*

1

1