Hétfő

Hát rég nem volt ennyire szar napom. Rövid leszek, mert egyszerűen nincs most túl sok kedvem kb. semmihez.

Szóval én tökre azt hittem hogy ez egy szuper nap lesz, merthogy Boldi szülinapja meg minden.. A terv az volt hogy reggel egy busszal jövünk és majd leszálláskor felköszöntöm és ha jól jön ki akkor akár meg is puszilom. A terv már ott kudarcba fulladt, hogy egy busszal jöjjünk... Direkt ezért az egy alkalomért ott aludtam apumnál (!), erre másik busszal jött. Nagyon boldog voltam már akkor. Tiszta idegesen mentem be a suliba és egészen 3. vagy 4. óráig nem is láttam Boldit. Aztán angol előtt egy folyosón voltunk én meg elmentem pont előtte és az egész annyira gázul jött ki, hogy gázabb aligha lehetett volna... Elsétáltam mellette, ő röhögött a haverjaival, én meg ilyen kínosan odaszóltam, hogy boldog szülinapot, de közbe persze mosolyogtam, de az egész olyan fura volt. Ő meg mondta hogy köszi, és olyan aranyos volt, mert nem röhögcsélt közbe tovább hanem tényleg rámfigyelt és belenézett a szemembe meg minden.. Aztán Dávid elkezdett röhögni, szerintem rajtam, de utána már nem tudom mi volt mert elmentem. Ez még annyira nem szomorított el, nem is igazán éltem bele magam a puszilkodás lehetőségébe, de azért reménykedtem benne hogy valahogy meghittebben fogom majd felköszönteni, nem csak úgy odaszórva.. Persze írtam neki fb-n is de ott nem válaszolt és tudom hogy nem is fog. Nem voltam túlságosan elkeseredve, gondoltam majd a nap hátralévő részében úgyis összefutunk és majd dumálgatunk. Aha.

Közgé előtt nagyba tanultuk Klauékkal a közgét, pár lépéssel Boldiéktól. Ervin odajött és próbált velem viccelődni de látta rajtam hogy nem vagyok rá túlságosan vevő... Aztán észrevettem hogy Boldi ott ül a földön teljesen egyedül és nyomkodja a telefonját. Odakellett volna mennem, tudom hogy oda kellett volna, de annyira féltem. Mármint általában nem félek az ilyenektől és bátran odamegyek hozzá még akkor is ha ott van az egész osztálya.. De most valahogy féltem oda menni és leülni mellé, mert féltem attól hogy vajon mit szólnának az osztálytársai, mit szólna Boldi... Szóval nem mentem oda. És nem is tudom, annyira furcsa volt. Közvetlenül a mosdó előtt ült, én meg elmentem vizet tölteni és mikor kijöttem rámnézett és annyira szomorú volt a tekintete, és annyira bánom hogy nem mentem oda, de elkapott egy eddig még nem érzett félelem. Sosem volt ilyen bajom hogy vajon mit gondolnak Boldi haverjai.. Persze néha igen, de ilyen szinten még nem. Máskor leráztam magamról, hogy jaj kit érdekel, meg amúgy is jóbavagyok velük.. De mostanába azt veszem észre magamon hogy akárhányszor meglátom a haverjait valahogy azt olvasom ki a tekintetükből hogy már kurvára unják hogy mindig ott vagyok velük. Pl. pénteken is becsöngetés előtt kb. 20 percet voltam ott egyedüli lányként. Na mindegy.. Szóval már bánom hogy nem mentem oda.

Hazafele siettem a buszhoz. Ott volt a buszmegállóba de észre se vett, majd a buszra felszállva láttam hogy beült egy lány mellé és röhögcsélnek meg beszélgetnek. Egész buszozás közbe ezt láttam és hát nem mondom, rohadtul szarul esett. Fogalmam sincs ki volt az a csaj de elég jól elvoltak. Tudom, ilyen esetekben hajlandó vagyok a bolhából elefántot csinálni, ahogy mondani szokás, de az egész nap hangulatára elég szépen rátett még ez is... Szóval hazaérve végig hisztiztem és egyszerűen annyira nem volt életkedvem hogy az hihetetlen. Lucával is összevesztem kicsit egy tök felesleges dolgon szóval most tök fasza minden. 

Holnap nulladik, elvileg Boldival jövök de én már azt se tudom hogy megvárjam-e leszállás után. Mármint most hülyének tűnhetek de én egyszerűen annyira rettegek attól, hogy megun, és idegesítem. Majd kiderül, holnap írok.

SZERDA

Nos, mégse írtam "holnap", hanem "holnapután". A tegnapi nap olyan szinten szar volt hogy egyszerűen nem volt kedvem írni. A lényeg hogy ez az egész hét úgy szar ahogy van, mármint a szó szoros értelmében szombat óta mintha átok ülne rajtam, semmi se jön össze és konkrétan ki volt már a tököm. Hogy kicsit részletesebben is írjak a keddről, leírok egy dolgot ami tegnap történt. Szóval Lucának tetszik Martin, Boldi osztálytársa. Én úgy nagyjából jóba vagyok vele mert Boldi által beszéltem vele párszor. Luca megkért rá, hogy beszéljek Boldival erről, hogy Boldi kérdezgesse Martint Lucáról stb. Megjegyezném Martin és Luca között az égvilágon semmi kapcsolat sincs. Na mindegy. Belementem. Úgy volt, hogy kedden nulladikba a buszon vagy a buszról leszállva beszélek Boldival bár tudtam hogy alapból halott ötlet lesz, mert Boldi valljuk be néha elég .. hülye. 

A buszra felszállva leesett rögtön hogy Boldi nem ül rajta, és én már megmondom őszintén meg se lepődtem. Azért az gáz hogy idáig lecsúsztam. Máskor megvoltam halva ha nem jött azzal a busszal de már úgy vagyok vele ha nem hát nem, most mit kezdjek vele. Amúgy szombaton ugye volt suli és pénteken hazafele a buszon megbeszéltük Boldival hogy ő a 45-ös busszal jön velem. Erre a 35-össel jött, így mikor beértem a suliba utána 10 perccel rögtön odamentem hozzá a kávé automatához ilyen nagy idegesen, és látnotok kellett volna a reakcióját. Szóval én nagy lendületesen, tiszta mérgesen sétálok felé, ő meg védekező pozíciót vett fel, maga elé tartotta a kezét és ilyen írtózatosan aranyosan megkérdezte: "ajaj, haragszol?" Én meg mondtam, hogy "á nem, dehogyis", de ezt ilyen idegbetegen. Szóval veszekedtünk ezen kicsit aztán kibékültünk szóval nem volt gáz de annyira aranyosan kérdezte. :D Na visszatérve. Szóval a buszon ülve tudatosult bennem hogy a tervem kudarcba fulladt és hogy ezen a héten nekem tényleg nem jön össze semmi. Ugyanis Boldit se sikerült úgy felköszöntenem ahogy akartam volna, és konkrétan semmi sem jött össze amit elterveztem, mint ez a Martin-Luca-Boldis dolog se. Viszont megláttam előttem pár üléssel ülő Martint és gondoltam beszélek akkor face to face vele, minek üzengessek Boldival mikor van szám. Tudtam hogy Luca meg fog ölni ezért de úgy voltam vele hogy leszarom. Leszálltam a buszról a szakadó esőbe és odamentem a D-sekből álló csoporthoz, köszöntem mindegyiknek aztán odamentem Martinhoz és ilyen semmi életkedvvel megkérdeztem, hogy "beszélhetnénk?" Ő meg ilyen nagyon nagyon kedvesen meg aranyosan mondta, hogy "persze". Nos, előre leírnám ezt: szóval végig annyira kedves volt és annyira barátságos, meg előre engedett az ajtóba stb. Szóval Boldi szöges ellentéte volt. Boldi az bevágódik elém meg ilyenek, az meg hogy Boldi kedvesen szóljon hozzám az kész csoda lenne. Jó, persze szokott úgy kedves lenni, de nem ennyire. Martinon látszott hogy van életkedve, mosolygott, vidám volt.. Boldi meg általában csak húzza maga után a testét és kínlódik. Teljesen ledöbbentem mikor Martin ennyire kedvesen szólt hozzám és rám mosolygott stb. Mert már hozzászoktam hogy Boldi ilyen ... bunkó. Na ez most hülye szó, de más nem jut eszembe. Martinhoz képest igenis bunkó. Bár engem nem zavar mert én is olyan vagyok. Most is úgy mentem Martinhoz mintha a kivégzésemre mennék, semmi életkedv, kb ilyen fejjel :|

Na amit kiakartam bökni csak nem sikerült, hogy baromira ledöbbentem hogy ennyire kedves volt, mert már hozzászoktam hogy Boldi mindig ilyen bánatos. xD (((((Ez engem tényleg nem zavar csak azért jó lenne ha néha Boldi is ilyen lenne)))))

Lehet néhol kicsit túlzásba estem és Lucának egy PICIVEL másképp meséltem el a dolgokat mert tudtam hogyha ezt így neki is elmondom, soha többé nem szól hozzám :D 

Én: Na, szóval vágod ki az a Luca?

Martin: Aha, látásból ismerem.

Én: Jólvanakkor. Nem kertelek: rohadtul bejössz neki. Már vagy 1 hónapja rólad beszél és szívesen megismerne. Szóval a kérdésem: mi a véleményed róla?

Martin: Hát kedves meg aranyos lánynak tűnik de nem tudom..

Én: Mit nem tudsz? Megismernéd vagy nem?

Martin: *dadog*

Én: Jólvan mindegy. Nem muszáj most válaszolnod. De gondold át kérlek és mond majd el a döntésedet, mert ha a válaszod igen akkor minden fasza, ha meg a válaszod nem akkor megmondom neki hogy ne foglalkozzon veled. Amúgy ő nem tudja hogy most beszélek veled, szóval ezt nagyon ne kürtöld szét senkinek. Köszi. Majd beszélünk. És bocs hogy így rádrontottam ezzel. Szia.

Martin: Ööö. Oké. Semmi gond. Szia.

 

Szegényke. Én a helyébe elküldtem volna magamat a jó büdös picsába.  Na jó lehet túlzásokba estem. De Luca annyit szerencsétlenkedik hogy már nem birom nézni. Amúgy Luca még a szolidabb verziónál is kiakart végeztetni de nem érdekel, ha ő nem lép majd lépek én. Amúgyis szerintem jobb hogy én beszéltem Martinnal mint Boldi.. Mert Boldinak míg elmagyarázom hogy pontosan mit is kérdezzen meg hogyan, abból csak veszekedés lett volna mert nem hiszem hogy fel tudta volna fogni. Egyébként azóta Martin nem jelentkezett nálam, de ajánlom hogy jelentkezzen. Luca azóta bejelölte, Martin meg vissza, úgyhogy ez határozottan jó jel. 

Boldit nem láttam konkrétan EGÉSZ nap, így rájöttem hogy nem is jött be suliba. Egy ideig haragudtam rá ezért (?) de aztán csak szomorú voltam. Tegnap este meg elaludni se bírtam annyira rossz kedvem volt. Meg úgy konkrétan egész héten. Idegesített mindenki, mindenkivel összevesztem, egyszerűen minden olyan szar volt. 

Rátérek a mai napra. 

Hát ez se volt valami jó, sőt, kifejezetten szar volt az egész egészen az utolsó óráig.

Ünneplőbe kellett menni. A nap legviccesebb történése az volt, amikor az iskolai előadáson a fél iskola előtt egy 11.-es fiú elfelejtette a verset és belemondta a mikrofonba, hogy "fúú bazdmeg". Az egész iskola szakadt a tanárok meg nem tudták mit csináljanak annyira zavarban voltak. :D 

Tesi után lekisértük Lucát az ebédlőbe hogy megebédeljen. Mi Klauval nem rendeltünk kaját szóval csak ott ültünk és beszélgettünk, amikor megjelent az ajtóban Ervin meg Martin. Klauval odaüvöltöttük Ervinnek hogy üljenek oda hozzánk, Luca meg vissza akarta vinni a kajáját merthogy ő elmegy, nem akar egy asztalnál ülni Martinnal. Gyorsan kikaptam a kezéből a pörköltet és miközbe azt ettem, próbáltuk meggyőzni Klauval Lucát hogy most egy kurva nagy lehetőséget halaszt el ha elmegy. De elment, Ervin odaült hozzánk Martin meg máshova. 

Aztán felmentünk a következő szünetben a hamadikra a szekrényekhez és megláttuk a folyosó végén a D-sek felét, köztük Ervint meg Martint. Klauval odaakartunk menni beszélni Ervinnel, aki mellett közvetlenül ott állt Martin. Hívtuk Lucát is hogy jöjjön, hogy kicsit megismerkedjenek Martinnal, mert konkrétan még egy szót nem váltottak. Luca nem jött. Itt aztán bedühödtem, majd Klau is, és Klauval úgy összevesztünk Lucával hogy ilyen szinten még soha. Klau próbálta szépen megfogalmazni, én viszont hát nem voltam éppen kedves, mert alapból szar kedvem volt és akkor ő is ott hisztizik...

Klau: Luca, oda kellett volna jönnöd és ott kellett volna maradnod, rengeteg lehetőséged volt ma arra, hogy megismerkedj vele közelebbről és hogy ő is megismerjen téged. Ott kellett volna maradnod és oda kellett volna jönnöd, ezt elrontottad. Legközelebb gyere oda hozzá és ne kerüld el mindig.

Én: Faszom ki van veled Luca, de komolyan. Hisztizel hogy nem lesz belőletek semmi, hát mi a faszt vársz? Amit meglátod elfutsz? Oda se jössz hozzá? Akkor mit akarsz, mond már meg nekem! Nyafogsz itt össze-vissza hogy jaaj tuti nem tetszek Martinnak, hát hogy a faszba akarsz tetszeni neki mikor szerencsétlen konkrétan még nem is látott vagy hallott beszélni mert amint meglátod, mint egy rohadt 5 éves elfutsz! Engem hagyjál békén a nyafogásoddal meg a hülyeségeiddel, faszom ki van veled, oldd meg magad, leszarom.

Utána közgén elültünk egymás mellől majd mikor az egész osztály furcsán nézett ránk, inkább visszaültem mellé. A szünetbe is Klauval ketten voltunk, Lua meg egyedül. 

Lehet kicsit dúrva voltam, de annyira felidegesített hogy azt leírni nem tudom. Már szinte remegtem. Nekem lett volna ennyi alkalmam beszélgetni Boldival ezen a héten!!! Hát rögtön futnék. Ő meg szinte ötpercenként belebotlott Martinba és elfut az ellenkező irányba...

Boldival amúgy 1x találkoztam, amikor jöttem ki a töri terem előtt és éppen a kabátommal kínlódtam mert nem tudtam felvenni, ő akkor jött ki a mosdóból. Kissé lesokkolt ahogy öltönybe masírozott ki ilyen full menőn, azt hittem ott török ketté. Köszönt, aztán ennyi, pedig odajöhetett volna de mindegy. Az is fut el előlem, szuper. Mi van ezekkel de komolyan.

Amúgy Lucával kibékültünk utána és igazat adott (köszönöm), akkor határozta el hogy bejelöli. Tudom, rettentő csúnyákat vágtam a fejéhez és szebben is megfogalmazhattam volna, de most mit szépítsek. Nekem ez volt az őszinte véleményem, elmondtam neki, megharagudott, majd átgondolta és igazat adott. Tessék. Lehet bunkó vagyok de legalább őszinte.

Ez az egész összeveszés meg a Boldi-ismételten-levegőnek-néz procedúra eléggé leszívta az agyam így a duplainfót úgy ültem végig mintha agyonvertek volna. Komolyan azt hittem hogy majd kimegyek óráról, Klauval elmegyünk a buszmegállóba, ott állunk 20 percet aztán hazaesek és nem csinálok semmit. Helyette hirtelen jóra fordultak a dolgok és az egész olyan spotán volt, hogy én mostantól megpróbálok nem előre tervezni, csak sodródni az árral. Mert a spontál dolgok a legjobbak. Ma is elterveztem hogy majd oda megyek Boldihoz ha meglátom: nem jött össze. Ezt meg egyáltalán nem terveztem és olyan klasszul összejött, hogy az egész napomat feldobta és egész héten ez volt a legjobb dolog ami történt velem.

A D-sek egy részének AutoCad-jük van abban a teremben amelyikben nekünk van duplainfónk, közvetlenül utánuk. Ezért általában amikor kimegyek az infóteremből ott egy pár D-s, a másik fele meg még gyakszin. Mivel ilyenkor a tanár előbb kienged minket 10 perccel, van még 20 percünk a buszig Klauval így általában leülünk a D-sekhez, azonbelül is Ervinhez és beszélgetünk vele. Eddig mindig így volt, és mindig reménykedtem benne hogy hátha Boldi időben átöltözik a gyakszis ruhájából és felér még addig amíg én ott vagyok, de ez kb. még egyszer sem jött össze. Most egyáltalán nem gondoltam erre hogy látni akarom Boldit vagy hogy kedvem van ott beszélgetni Ervinnel, egyszerűen tényleg csak haza akartam menni. 

Kimentem a teremből és a padon megláttam Klaut, Lucát, Ervint meg Bécit. Béci egy 11-es és 5. osztályba jártunk úgy egy hétig. :D Na mindegy. De jó fej meg minden szóval kedvelem, meg Klau szomszédja. Ő is AutoCades. Leültem hozzájuk és elkezdtünk 5-en beszélgetni. Két pad volt egymással szemben. Az egyiken ült Klau, Béci meg Ervin. Klau Bécivel beszélgetett, Ervin hallgatta a zenét. Mi Lucával a velük szemben lévő padon ültünk és beszélgettünk. Aztán csatlakozott hozzánk Peti is, Boldi (szerintem) legjobb haverja. Leült Ervin mellé és elkezdtek beszélgetni. Én Bécivel beszéltem az internetadóról hogy mekkora faszságnak tartom meg ilyenek. Ekkor Ervin rámszólt hogy miért vagyok felizgulva, mire megkérdeztem, hogy miért lennék felizgulva? Erre azt válaszolta, hogy azért, mert így hogy is mondjam, a térdeim így ugráltak. Na értitek. Ültem a padon és így mozgattam a lábam mintha ideges lennék. Pedig tényleg nem voltam csak úgy megszokásból csináltam. Peti súgott valamit Ervin fülébe és biztos vagyok benne hogy valamit Boldiról, hogy biztos Boldi miatt vagy valami ilyesmi.. Ervin bólogatott hogy igen, tutkó. Vágtam rájuk egy grimaszt majd folytattam Bécivel a csevegést amikor hirtelen minden megváltozott. Luca vett egy nagy levegőt és hirtelen feszültté vált. Klau nyögött egyet és valami olyasmit mondott, hogy "bazdmeg", Béci beszélt hozzám, Ervin meg Peti egymásra néztek, én meg nem tudtam mi történik hirtelen. Aztán lenéztem a lépcsőhöz és megláttam Boldit. Hirtelen mindenki abbahagyta a beszélgetést és mindenki vagy őt vagy engem nézett, felváltva figyelték a reakciónkat. Szó szerint láttam ahogy Boldiról rám, majd rólam Boldira néznek. Én csak ültem ott és annyira dobogott a szivem hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Nem tudom pontosan miért, mert már hozzászoktam Boldi jelenlétéhez, de most akkor is annyira zavarba jöttem mintha akkor látnám elősször. Boldi körülnézett, megállapodott a tekintete rajtam, köszönt mindenkinek aztán leült mellém. Még mindig mindenki csöndbe volt, majd Klau látta rajtam hogy TISZTA piros vagyok így elkezdett Bécivel beszélgetni az osztályképükről. Ervin meg Peti minket néztek Boldival, hogy mit csinálunk (semmit), Luca meg maga elé meredt és teljesen sokkba esett (mint később elmondta azért, mert még sosem volt ennyire közel Boldihoz és ledöbbentette hogy mennyire helyes). Halál biztos vagyok benne hogy Peti és Ervin látták azt a kétségbeesett fejszerkezetet amit levágtam, mert hirtelen elkapták a fejüket és elkezdtek beszélgetni, de láttam azért féloldalasan hogy még figyelnek, plusz folyton egymásra néztek úgy, mintha a tekintetükkel beszélgetnének. 

Már nagyjából minden visszatért az előző kerékvágásba, csak én meg Boldi ültünk ott csöndben. Aztán észrevettem hogy ő már nincs ünneplőbe, hanem fekete csőgatya, Nike cipő, egy fehér-piros póló van rajta. Meg. Ó te jó ég. Szóval a csuklóján ott volt egy ilyen Sony-s óra aminek az egyik fele teljesen fekete és annyira jól állt rajta. Plusz pólóba volt és az egész karja annyira izmosnak tűnt hogy én annyira leizzadtam mint szerintem még soha. Plusz kabátba meg csizmába voltam szóval még jobb. Teljesen kipirosodtam és tisztában voltam vele hogy rohadtul hülyén nézek ki. Gondoltam elkezdek beszélgetni mert nem nagyon értettem mi ez a nagy felhajtás meg feszültség ami hirtelen keletkezett, így megkérdeztem tőle, hogy "megkaptad órád??" mert csomót beszéltünk arról az óráról hogy talán megkapja szülinapjára. Így elkezdtünk beszélgetni az órájáról aztán jött minden magától, tök jól elbeszélgettünk már amennyire tőle telik, szóval ja. Aztán jött az autocad-es tanáruk és az összes fiú elment. Boldi ment be utoljára és ahogy így végigsétált köztünk majdnem összeestem de tényleg, aztán úgy köszönt el, hogy "sziasztok", mire Klau köszönt hogy "szia", Luca meg csak tátogott, mert annyira ledöbbent attól hogy köszönt neki Boldi. Na ezt nem teljesen értem de mindegy. Én meg megint beégtem, mert az összes fiú úgy köszönt el, hogy sziasztok, én meg megint csak Bolditól köszöntem el. Így az én köszönésem valahogy így hangzott: "Szia.....*3másodperccelkésőbb*....sztok". Ezen mindenki jót nevetett én meg jól beégtem. Aztán Boldi már félig bent volt a terembe amikor utoljára kihajolt és belenézett a szemembe, én meg az övébe, és ez is ilyen spontán volt, mert nem direkt néztem oda, és pont összakadt a tekintetünk és annyira szép pillanat volt. Ez az utolsó emlékem róla, most ezt a napot fogom emlegetni másfél hétig. Annyira jó befejezése volt a hétnek, de komolyan. Mert az egész egy nagy szar volt, és akkor végre történt valami jó. 

Nem tudom hogy fogok-e írni a szünetbe, ha esetleg történik valami érdekes akkor mindenképp leírom. *ígéretek*

Az előző bejegyzésemhez kaptam egy rettentő aranyos kommentet amit itt szeretnék megköszönni, szóval kedves DIVO, el nem hinnéd mennyire jól esett ez a kommented, főleg az hogy inspirálónak tartassz. Még soha senki sem mondott vagy írt nekem ilyesmit hogy én bármilyen módon is inspirálnék vagy motiválnék valakit és nem is igazán gondoltam erre. Szóval nagyon megleptél és tényleg köszönöm. :*