Na, csak egy gyors helyzetjelentés, mert úgy terveztem hogy a hét minden napján írok egy kicsit. Szóval kezdjük a legfontosabbal. Az a tervem miszerint "jaaj leszarom Boldit" már az első pillanatban kudarcba fulladt amikor megláttam. NEM TEHETEK RÓLA. Egyszerűen úgy érzem hogy fizikailag képtelenség nem tudomást venni róla. Én esküszöm halál komolyan gondoltam az előző bejegyzést - bár elég mérges voltam az tény, és volt pár mondat amit utólag jobban átgondolnék. Mégis a reggel úgy keltem fel, hogy NEM ÉRDEKEL. Szóval ne szidjatok! Én megpróbáltam! Minden tőlem telhetőt megtettem hogy ne vegyem figyelembe, hogy egyszerűen NE úgy nézzek rá ahogy eddig hanem csak úgy mint egy haverra. Nos, ez nem jött össze. (De még mindig próbálkozom.) A mécses akkor tört el amikor láttam hogy angol előtt hogy méri végig hátulról Rebekát... Konkrétan majdnem kiesett a szeme. Ez olyan tipikus "fú de megbasznám" pillantás volt és úramjézus eléggé szarul esett. Mármint nekem még csak nem is köszönt meg semmi. Jó én mondjuk Ervinnel beszélgettem de kb. 3 méterre voltunk egymástól és nem volt képes odajönni vagy valami. Csak Rebekát tudta bámulni. Hát megmondom őszintén nem is bánnám ha összejönnének. Sokkal könnyebb lenne elfelejteni szerintem. Vagy nem? Te jó ég. Na mindegy. Szóval az eléggé fájt, és egész angol órán próbáltam azt mondogatni magamba, hogy SZARD LE, SZARD LE, NE MUTASD KI. Lucával nem tudtam ezt megbeszélni mert a hétvégén összevesztünk így a suliba konkrétan egy szót se váltottunk egymással, ami elég nehéz volt mivel egymás mellett üllünk. Tényleg csak annyit beszéltünk amennyit muszáj volt. Lucával egész szünet alatt vagy 10x összevesztünk és már tököm ki van az egésszel. Bár az utolsó két órát már végigbeszéltük meg röhögtük, nem bírtuk ki. Klau ma egyébként nem jött suliba, beteg volt.

Visszatérve Boldira. Ugye eddig konkrétan semmi kapcsolat sem volt köztünk, max az hogy egymásra néztünk. Közgé előtt a D-sek a wcvel szembeni padokon szoktak ülni, köztük Boldi is, így eddig természetesen mindig elmentem direkt mosdóba csak hogy lássam/lásson. Dicsérjetek meg: ma nem mentem. Inkább a lenti mosdóba mentem el. Erre nagyon büszke voltam. De tényleg. Erős voltam. Pedig majdnem megpusztultam hogy lássam. Egyébként levágattatta a haját ami elég furán néz ki. Jó, kb. minden hónapba levágattatja (van ilyen szó?), és mindig ezt mondom, de olyan fura. Mert általában a haja eltakarja a fülét meg a fél homlokát, most meg kint volt a füle meg a homloka is. Remélem gyorsan vissza nő mert elég fura. ((((De azért aranyos)))) Ja, és a régi olvasóim biztos emlékeznek még tavaly télre: amikor azt a fehér snowboard kabátot hordta... nos, eljött ez az idő is: ismét abba jött. Mikor megláttam, mintha kb. arcon csaptak volna ököllel, mert mikor utoljára volt rajta akkor még kb SEMMI kapcsolat sem volt köztünk meg eszembe jutottak a régi dolgok mikor annyit sírtam miatta meg képeket szerkesztgettem össze stb... Jövőhéten mi lesz? A vans-es sapka? Na abba belepurcanok. Mivel engem most éppen nem érdekel. Aha. Nem érdekel.

Az utolsó két óra úszás lett volna de mivel nekem meg van, Lucának meg felmentése van így hazamehettünk. Éppen a szekrényemmel kínlódtam (tisztában voltam vele hogy közvetlenül a szekrényem melletti teremben vannak Boldiék) amikor láttam hogy jön ki Boldi... Gyorsan el akartam húzni a csíkot de valahogy elég lassan sikerült (....) így pont mire bezártam a szekrényt ő pont akkor lépett ki a teremből, így PONT egymásba botlottunk. Luca ahogy meglátta a szituációt, előre ment, de azért láttam ahogy megcsóválja a fejét amolyan "tejóég, ennyit erről..." stílusban, mert azon a napon amikor Boldira ráírtam kb. 40x leírtam Lucának, hogy "NEM ÉRDEKEL, LESZAROM". Boldi mellett ott volt egyik haverom, akit Luca úgy hív hogy "a szőke barátom", a másik oldalán meg ott álltam én. Ekkor egy igen furcsa szituáció keletkezett: Boldi lekezelt Pistivel, majd köszönt nekem. Aztán előre nézett és ezt mondta: miújság? Én meg nem tudtam eldönteni hogy most tőlem vagy Pistitől kérdezi-e, úgyhogy csak álltam ott és néztem magam elé. Aztán mikor pár másodperccel később még mindig csönd volt, ránéztem, ő meg ilyen: "válaszolsz még ma?" fejjel nézett rám. Általában elég higgadtan tudok Boldi közelében viselkedni, mármint nem fangirlködök meg dadogok, hanem (úgy nagyjából) úgy viselkedek mint egy 16 éves. Most azonban, fogalmam sincs miért, de dadogva, összevissza elkezdem beszélni, hogy: mi? hogy velem? ja hát SEMMI, na és.ízé..veled?mármint veled van valami? mármint újság. érted. haha.szóval veled miújság?" és közbe ilyen full pirosan meg minden, a szivem úgy dübörgött mint Ashton dobolna rajta a dobverőjével (?), és valamiért annyira zavarba voltam mint még szerintem kb. soha, max amikor legelősször beszéltem vele... Én nem tudom miért volt ez de ledöbbentettem ezzel saját magamat. Nem beszéltünk túl sokat, direkt próbáltam egy kicsit flegma mégis kedves lenni, semmi félreérthetőt mondani vagy csinálni, nem sokszor a szemébe nézni, szóval csak semmi flört..

Boldi: XY órám lesz...

Én: Jóvan. Én megyek haza.

Boldi: Micsooodaaa?

Én: Jajahm, úszás van de én ma nem úszok.

Boldi: Ti már úsztok?

Én: Ja. De én nem.

* Közbe sétálok le a lépcsőn de ő megtorpan a lépcső tetején, furán ránézek *

Boldi: Én.. én egyel fentebb megyek.

Én: Ja, jólvan. Szia. 

Boldi kissé dadogva: Sszia..

Aztán visszafordultam a lépcső közepén kb. féloldalasan, és pont engem nézett, pont összeakadt a tekintetünk és annyira aranyos volt ahogy ott állt lenyírt hajjal, mint valami kis szerencsétlen állat, és nem bírtam ki, rákellett mosolyogjak, ő meg visszamosolygott és istenem, most megyek és elolvasom az előző bejegyzést, csak hogy újból haragudni tudjak rá. Ezt fogom tenni, de tényleg. 

Tudom, blablabla, ez nem jelent semmit, blablabla, TISZTÁBAN VAGYOK VELE. Nem is veszem ezt flörtölésnek vagy célzásnak vagy minek, mert nem az. Egyszerűen csak jól esett hogy (valamennyire) kedves volt meg nem is tudom, igazából csak jól esett hogy ott volt. Vagy én nem tudom tényleg.. De olyan boldog voltam utána és próbáltam nem az lenni, én tényleg, próbáltam flegma lenni vele, próbáltam arra gondolni hogy én most haragszok rá, és hogy ő egész szünet alatt leszart és hogy amikor ráírtam még akkor is leszart, de valahogy ezek a dolgok nem is tüntek már annyira fontosnak... 

Na most ismét hülyének érzem magam mert megint beleestem a csapdájába, de még mindig tartom magam ahhoz hogy nem érdekel, és egész héten próbálok így gondolkodni. Mert most minden király meg fasza, na de meddig? Pff. 

Amúgy nagyon megtetszett ez a tipikus Oravecz Nóra idézet, gondoltam megosztom veletek :)

Amikor azt kérdezed, hogy miért vettem olyan mély levegőt, némán hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy nem tudok nélküled élni. Talán az a mély levegő könnyebbé teszi elviselni a fájdalmat, amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled kell élnem. Talán egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani, hogy nekem ez így is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod amíg látom az arcodat a mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit darabokra törik a szívem.. Hogy az a mosoly nem az lesz, ami egy életen át bearanyozza majd a napjaimat. Olyankor tudod egy picit mindig összetörök. De csak egy picit, épp annyira, hogy másnap már erőt nyerve úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Tudod miért? Mert hiszek abban, hogy az élet folyton tesztel, és ha valamit nem kapok meg, az csak azért van, mert sokkal jobb dolog vár rám. Egy nagyobb mosoly, egy őszintébb, egy szív, ami jobban szeret, és amíg hiszek benne, addig biztosan így lesz.