Tudom, hogy azt írtam az előző bejegyzésben, hogy minden nap írni fogok, de természetesen nem jött össze. Egyszer végre elhatározom, hogy minden nap írok, erre egyértelmű, hogy kudarcba fullad a tervem. Röviden: elvittük a laptopomot szervízbe mert valami gond van az akksival. Ma hívott fel minket a szerelő, hogy 30K-ba fog kerülni a javítás, és hogy elvileg azért romlott el, mert beleöntöttem a kávét. Namármost, én nem kávézok, de oké. Szóval most kb. 1-2 hétig anyum laptopjáról leszek amit rohadtul utálok, mert baromi lassú és a billentyűzet is más, szóval bocsássatok meg ha félregépelek egy-két szót, de nem vagyok hozzászokva ehhez. 

Nem fogom most bepótolni az elmaradt napokat mert nagyrészükre már nem emlékszem. Boldival nagyjából minden nap volt egy kis kontakt (kivéve csütörtökön) és úgy érzem ez a hét egész jó volt. 

A hét legjobb napja szerintem a péntek. Egyszerűen imádom, csak 6 órám van nulladikkal együtt, Boldival jövök a suliba, aztán hazafele is vele megyek, szóval nagyon szeretem. A hét többi napját kb. ki nem állhatom. Szóval ma elég boldogan keltem fel (bár majdnem elaludtam sminkelés közbe), mert a pénteki napjaim általában egész jól sikerülnek (na persze volt már szar péntekem is). 

Kedden egyébként nagyon fura dolog történt. Felszálltam HÁTUL a nulladikos buszra és rögtön Boldit kerestem. Arra gondoltam úgy sem foglalja nekem a helyet, mert mostanában sosem szokta, így leültem egy üres helyre és tápászkodva figyeltem hogy hol lehet. Aztán megláttam, leges legelől, nem ült mellette senki.. Későn jöttem rá, addigra már beült valaki mellém így nem tudtam oda menni. De láttam hogy folyton hátrafordul és keres. A következő megállónál felszállt Klau és beült Boldi mellé (később elmesélte Klau, hogy bevolt fosva, mert azt hitte haragudni fogok ezért xD) aminek nagyon örültem mert láttam hogy néha váltanak pár szót és valahogy ez jó érzés volt a szívemnek. (?) Mármint én jóba vagyok a haverjai nagyrészével, ő meg kb. nem is ismeri az enyéimet, csak Klau ismerőse fészen mert megparancsoltam Klaunak hogy jelölje be. (?) Amúgy Klau később elmesélte hogy ennyit beszélgettek az egész út alatt:

Klau: És.. hol van Szandi?

Boldi: Hátul. Nem vett észre.

Klau: Aha.

Szóval annyira azért nem ismerték meg egymást de ez is több mint amennyit Luca produkál (=semmit). Boldi multkor elment mellettünk és úgy köszönt, hogy "sziasztok", erre Klau normálisan köszönt, én is, Luca meg csak tátogott mert állítása szerint "mindig ledöbben és lebénul ha Boldi közelébe van" de nem "úgy", hanem csak megszokta hogy mindig róla van szó viszont sosincs a közelébe, így mindig amikor valami kapcsolata van Boldival az őt mélyen megérinti. Vagy valami ilyesmi. Na mindegy. Amúgy természetesen az egész út alatt tiszta ideges voltam, hogy basszus, végre tudtam volna mellette ülni erre persze hogy nem jön össze. Amúgy Boldi eléggé lecseszett mikor leszálltam, mert hogy miért nem vettem észre. De legbelül kicsit örülök neki hogy végre nem úgy ugráltam ahogy ő fütyül és valamilyen módon hiányt keltettem benne, mert ő konkrétan kimondta, hogy nekem foglalta. Vagy mi. Mindegy. Megint csak bebeszélem a dolgokat. :D

A kis naív fejemmel azt hittem, hogy mostantól megint minden olyan mint régen és ismételten foglalni fogja nekem a helyet. Említenem sem kell hogy ez sem jött össze. Ma (pénteken) felszálltam a nulladikos buszra és amikor a szemeim megtalálták Boldit, rögtön tudtam hogy nem fogok mellette ülni. Előtte volt egy szabad hely, én ránéztem Boldira, köszöntem neki és lakartam vágódni. Teljesen elfelejtettem megkérdezni hogy leülhetek-e, már éppen ültem volna le mikor a csávesz közli hogy foglalja, én meg ilyen rákvörös fejjel mondom hogy "jaoké, bocs", mert Boldi látta az egészet. Szóval gyorsan beültem valaki más mellé és egész út alatt próbáltam nem hátrafele nézni mert annyira kínos volt. 

Mikor leszálltam, nem tudtam hogy most megvárjam-e vagy ne... de végül megvártam viszont valamilyen oknál fogva úgy éreztem hogy most próbára teszem Boldit. Amikor leszállt a buszról odajött hozzám, köszöntünk egymásnak, majd elindultunk. Mögöttünk Dávid jött és Boldi az út 3/4 részét Dáviddal beszélte, de úgy, hogy közbe kivolt fordulva a törzse mert hogy közbe mellettem sétált. Én durcásan sétáltam, meg se szólaltam, ők röhögtek én meg fapofával mentem, magyarul elég flegmán viselkedtem. Egyébként vicceseket mondtak de nem akartam röhögni. Úgy éreztem itt az alkalom hogy Boldi megtudja milyen ha valaki flegma vele mindenféle ok nélkül. Konkrétan észre se vette hogy én is ott vagyok, csak Dáviddal dumált. Nekem rettentő kellemetlen volt mert baromira feleslegesnek éreztem magam, de csak sétáltam tovább. Aztán a suli bejáratánál Boldi hirtelen odafordult hozzám és a következő beszélgetés zajlott le köztünk (ő végig aranyos volt, én meg flegma):

Boldi: Szandraaaaaa

Én: Hmmm

Boldi: Miújság?

Én: Semmi.

Boldi: Fúú olyan dogát írok ma.

Én: Az fasza.

Boldi: *fordul be a suli bejáratához, hogy bemenjen az ajtón*

Én: *sétálok tovább előre, és próbáltam kicsit kedvesebb lenni* Megyek a boltba, jössz?

Boldi: Aha.

*A boltba aztán megenyhültem, na, nem birtam ki, le van ugye vágva a haja valami új fazonra és mindig egy esetlen állat jut róla eszembe, írtó aranyos*

Én: Amúgy tök jó a kabátod.

Boldi: Köszi 

De azért továbbra is kicsit távolságtartóbb voltam, tehát hagytam hogy ő kérdezzen, ő beszéljen, és nem csak én. Azt vettem észre hogy eddig kicsit megjátszottam magam előtte. Mindig kicsit rájátszottam vagy az aranyos vagy a flegma énemre. De ezen a héten végig önmagam voltam, már nem gondoltam arra, hogy jaj vajon mit gondol ha ezt mondom vagy ha ezt csinálom. Önmagamat adom, úgy viselkedek vele ahogy mondjuk Klauékkal, nem figyelek arra hogy mit mondok csak mondom, nem fogalmazom át az ő kedvéért. Ha megfelel neki akkor jólvan, ha meg nem akkor nem. Én már nem fogom magam megjátszani többet miatta. Jó, ez a reggeli flegmázás is kicsit rájátszás volt, de tényleg kíváncsi voltam hogy ő mit tesz akkor ha látja hogy bunkó vagyok. És végülis egész korrektul viselkedett, és amin nagyon meglepődtem hogy nem olyan volt mint amilyen szokott lenni, hogy hurcolja maga után a testét és panaszkodik, hanem végig poénkodott, mosolygott meg minden. 

A nap következő érdekes eseménye suli után következett amikor futottam a buszmegállóba hogy Boldi előtt érjek oda. Ennek több oka is volt: 1) Megtudni, hogy vajon oda áll-e hozzám 2)Előbb szálljak fel mint ő, és megtudni, hogy leül-e mellém.

Ja, amúgy szerdán Ervinnel hosszasan elbeszélgettem Boldiról és azt mondta, hogy ő már tényleg utálja Boldit, mert csak kihasználja őt. Mármint Boldi Ervint. És hogy Boldinak csak akkor jó Ervin ha fel kell menni a szekrényhez vagy ha nincs más. Igazából azonosulni tudtam vele valamilyen szinten mert végülis velem is ez van, ha Boldinak van kedve hozzám akkor én mindig ott vagyok, ha meg nincs, akkor teljesen leszar. Ezt el is mondtam Ervinnek, aki most biztosan kétszinűnek tart, és hogy miért? Nos, egész nap kérdezgette szegény hogy majd hazafele ülök-e mellé, én meg mindig azt válaszoltam, hogy "nem tudom", mert bár tényleg haragudtam Boldira a szünet alatt történt dolgok miatt, azért mégiscsak... És hiába értettem egyet Ervinnel, hogy Boldi kihasznál, akkor, abban a pillanatban nem érdekel, a lényeg hogy vele lehessek ami szintén nagy butaság tőlem és baromira rosszul esett Ervin lenéző tekintete amikor látta hogy Boldival beszélgetek a buszmegállóba helyette. Merthogy amikor Boldi odaért a haverjaival a buszmegállóba, elősször pont tőlem jó messzire állt, aztán észrevett gondolom és odafurakodott mögém. Istenem erről most eszembe jutott amikor a szülinapomkor megfogta a derekam.. hát esküszöm az volt a legjobb élményem egész életemben. Haha. Na szóval visszatérve. Én tényleg úgy érzem hogy sokkal jobb ez az új viselkedés tőlem. Nem beszélek feleslegesen, nem teszem az agyam. Most is csak ott álltam előtte és konkrétan meg se szólaltam, holott máskor kérdezgettem meg minden. Ennek az egésznek egyébként az az okozója, hogy Dóri azt írta, hogy tegyem magam elérhetetlenné. Ne kínáljam magam tálcán, lássa, hogy harcolnia kell értem. Szóval ez az elv alapján élek mostanság és nem dobom magam elé, hogy nesze itt vagyok, érdekelsz, kérdezgetlek, flörtölök. Úgy viselkedek vele mint egy haverral és kész, ha meg esetleg akarna valamit akkor tudja hogy nem csak úgy odadobom magam. ((((((((Pedig valószínűleg de))))))) 

Most is Dáviddal beszélgettek a töritől, és Boldi megkérdezte hogy "fúú, mi is volt 1555-ben?", én meg rávágtam, hogy az augsburgi vallásbéke vagy valami ilyesmi, és akkor mondta, hogy ja tényleg. Szóval azért beszélgettem velük meg minden csak szolidan. Valószínűleg semmi értelme ennek amit most írok. Bocsássatok meg de baromi fáradt vagyok, 11 óra van és reggel 5-kor keltem. :D Mikor végre megjött a busz, én a 500 emberből álló sornak viszonylag az elején álltam, és Boldi mondta, hogy foglaljak neki helyet. Az agyam hátsó zugában megszólalt egy hang, hogy "kihasználkihasználkihasznál", de nem figyeltem rá, mondtam, hogy persze, foglalok. Foglaltam is, majd az út első 5 percét csöndben ültük végig. Én direkt nem mondtam semmit, csak néztem őt, és láttam rajta hogy nagyon gondolkodik azon hogy mit is mondjon :D Olyan aranyos volt. Mögöttünk Dávid ült egyik felsőbbévessel és vele beszélgetett, szóval azt hallgattuk Boldival ami egész vicces volt. Aztán beszélgettünk pár semleges dologról majd egy bizonyos pontnál felforrt az agyvizem, majd robbant a bomba és mi kerekedett ki az egészből? Ugyan mi. Veszekedés. 

Boldi: Na és hogy állsz kémiából?

Én: Hát elég szarul. 1,5-re állok.

Boldi: Majd segítek.

Nos, itt forrt fel az agyvizem. Ha már 20x meg nem ígérte, hogy segít, akkor egyszer se szerintem. Ezen elgondolkodtam kb. 5 másodperc alatt és olyan szinten felidegesítettem magam hogy majdnem sírtam. A végén egy nagy üvöltözés lett belőle és mögüttünk Dávidék is elhallgattak, sőt, nagyjából az egész buszon csak a mi ordítozásunkat lehetett hallani.

Én: Aha, persze. Már vagy húszszor megígérted hogy segítessz, és nem lett belőle semmi, szóval ezt most hagyd abba, mert már unom!

Boldi: Mi?? De én tényleg segítek! Csak nem tudom mikor és hol!

Én: Ugyanmár! Konkrétan bármikor tudnál segíteni csak nem akarsz! Csak tudnám hogy akkor miért mondod mindig ezt? Mikor megbuktam akkor is ezt mondtad és egész nyáron egy fél percet nem segítettél!

Boldi: De én tényleg segítek csak nem tudom hol és mikor!!!

Én: Hagyjad már magad ezzel a dumával de tényleg, ez a legkisebb gond, tudod az a legnagyobb gond hogy nem is akarsz segíteni, de akkor mi a fasznak mondod mindig ezt???

Boldi: Most ezért menjek le XXX-re (itt laktam régen), hogy ezt a szart elmagyarázzam? 

Én: Még jó hogy nem is ott lakok, de semmi gond! És igen! Ha már folyton igérgeted akkor igenis gyere le és magyarázd el! Most leszállsz szépen itt velem és elmagyarázod basszameg.

Boldi: Ezért én nem fogok leszálni! Én megyek haza. De most komolyan, beszéljük már meg, hol és mikor magyarázzam el? *röhög*

Én: Ne röhögjél! Mi az hogy hol és mikor? Mondjuk szünetbe?

Boldi: Mivan? Addigra nyolcszor megbuksz! 

Én: Mi a bajod? Te idióta! Úgy értettem hogy mondjuk két óra közti szünetre, nem a nyári szünetre! Ó istenem.

Boldi: Jaaa!! Jólvan. Elmagyarázom most. *előkapja a kémia füzetét*

Én: *összefont karral ülök és szúrós szemmel nézem ahogy magyaráz*

Forrtam a dühtől, konkrétan olyan mérges voltam rá hogy fel tudtam volna pofozni. Na jó azt azért nem. De mikor aztán elővette a füzetét és a buszülésen elkezdett rajzolgatni meg magyarázni, elpárolgott minden dühöm mert annyira aranyos volt ahogy próbálta magyarázni sikertelenül. 

Boldi: Amúgy amikor otthon vagy, és kinyitod a füzeted és átnézed, nem érted meg kicsit se?

Én: De Boldi, rohadtul megértem, azért írtam belőle egyes dogát mert olyan kurva jól megértettem!

Amúgy minden félpercbe megkérdezte hogy értem-e, én meg mondtam hogy persze, pedig fogalmam sincs miről is beszélt, hát ki tud a kémiára figyelni mikor azzal az izmos karjával rajzolgat a székre? Meg ahogy összeráncolt szemöldökkel gondolkozik hogy hogy is magyarázza el? Elmondom én hogy ki: senki. Aztán megállt a busz ott ahol általában leszoktam szállni, viszont én még fel sem álltam, csak néztem Boldi karját, amikor nagy ijedten, pánikba esve odafordul hozzám, hogy "te nem itt szállsz le??????" Én meg mondtam, hogy "nem, mert megyek az orvoshoz, az meg közelebb van a következő megállótól". A végére amúgy egészen normálisan tudtunk egymással kommunikálni, poénkodtunk meg minden. Amúgy mondtam neki hogy majd ha akar én is segítek neki töriből, mert abból én jó vagyok, erre azt mondta ohgy "nem kell". Ez elég szarul esett de mindegy. Meg mikor a buszmegállóba álltunk, akkor is volt egy hasonló. Mesélte, hogy töriből miből írt témazárót, mire mondtam, hogy abból én is írtam. Erre ezt mondta: "nem kérdeztem". Én meg ilyen fejjel néztem rá:   :||| és a poén az hogy ilyen tök komolyan mondta, aztán szerintem látta az arckifejezésemet és rögtön bocsánatot kért, de akkor is. Na. 

Amúgy a 9 éves tesóm azt mondta hogy ha továbbra is így fogok viselkedni Boldival, hogy flegmáskodok akkor Boldi "előbb-utóbb kiszeret belőlem". Megnyugtattam, hogy nem tud valaki kiszeretni valakiből úgy, hogy nem is szereti. Viszont én is tartok ettől, mármint hogy a flegmaságom miatt Boldi távolodni kezd. De én már unom hogy mindig ott vagyok neki támasznak meg minden, és akkor használ úgymond amikor akar. Szóval tartani fogom magam ehhez a stílushoz. Így fogok viselkedni vele mindig ,mint ahogyan ma. Csak a veszekedés nem kellett volna, mert alapból imádok Boldival vitatkozni, de ez már nem vitatkozás volt hanem rendes veszekedés. Szerintem mi baromira ellentétei vagyunk egymásnak és ha ESETLEG VALAHA A RETKES ÉLETBE összejönnénk, akkor 0-24-ben vitáznánk. TUTI. De ilyen úgy se lesz, meg mi anélkül is veszekszünk eleget, szóval fasza. Na majd írok. Puszi.