Na végre visszakaptam a laptopomat, szóval visszatértem az aktív blogolók közé. Nem mintha amúgy annyira aktív lennék de mindegy. Emlékszem, tavaly ilyenkor kb. minden nap blogoltam, most meg jó ha hetente egyszer. Igazából írnék én, ha lenne rá időm, de konkrétan este 6 fele esek haza olyankor meg már ugye sötét van, és full olyan mintha már 9-10 óra lenne és amint hazaérek kb. megyek is aludni. Ezért tudok nagyjából csak hétvégente írni. 

Na, elég forgalmas napom volt szóval ezt le is írnám most. 

Ugyebár elhatároztam a multkor hogy engem már nem érdekel Boldi. Mondanom sem kell, hogy ez nem jött össze, bár asszem ezt már kifejtettem az előző bejegyzésben. Te jó ég, jó nagy képmutatónak tűnhetek most a szemetekben, de az a helyzet hogy a saját szememben is. 

Visszatérve akkor a mai napra. A héten a kedvenc napom a péntek, mert reggel Boldival megyek suliba, délután meg Boldival jövök haza, sőt, még a nap folyamán is csomószor egy folyosón vagyok meg ilyenek. Szóval mindig nagyon várom a pénteki napot és csütörtök esténként aludni se nagyon tudok az izgulástól. Tavaly ilyen volt a szerdai nap, amikor közgé előtti szünetbe egy folyosón voltunk, én meg azon izgultam, hogy te jóég, egy folyosón leszünk, látni fogom. Akkor még nem reménykedtem nagyon abba, hogy majd ilyen kapcsolatba leszek vele, hogy konkrétan bármikor oda tudok menni hozzá. (((DE NEM TESZEM)))

Ugyebár Boldi már nem szokta foglalni nekem a helyet ami azért elég elkeserítő. Mert év elején ez ilyen szokássá vált hogy mindig mellé ülök keddenként meg péntekenként, aztán egyszercsak abbamaradt ami valljuk be elég fos. Rögtön arra gyanakodtam hogy biztos nem akar már mellém ülni (lehet amúgy van valóságalapja lol), de mikor ma is felszálltam a buszra és láttam hogy ő is beült valaki mellé, akkor tudtam hogy igazából lehet hogy foglalná csak nem tudja. Amúgy pont mögé ültem így egész út alatt a tarkóját néztem de nem szóltam neki oda mert féltem hogy megint olyan bunkó lesz. És milyen igazam volt tejóég. Kedden is vele jöttem és akkor tök kedves volt, elmentünk boltba , és utána üvöltötték az osztálytársai hogy HOVA MÉSZ BOLDIZSÁR, ő meg hátrafordult ilyen sunyin és mondta hogy HAZA haha de azért tudták hogy VELEM jön boltba mert ott álltam mellette. Na szóval az tök jó volt meg minden. Erre ma.. toporgok mögötte, ő nem vesz észre. Leszálltunk, oda köszönök neki, semmi reakció. Hangosabban odaköszönök, megfordul ilyen unottan, én ilyen "szia Boldi:)))))))" fejjel ő meg ilyen "heló." fejjel. Na mondom szuper bazdmeg, megint ilyen remek állapotban van. Komolyan ilyenkor én érzem kellemetlenül magam hogy miért megyek oda, miért várom meg stb. Elkezdtünk beszélgetni de az egész ilyen fura volt, szóval ez tipikusan olyan kínos beszélgetés volt amiket utálok, mert olyan mintha az egész ilyen erőltetett lenne. Kérdezte hogy megyek-e boltba, mondtam hogy nem, aztán bementünk a suliba, én mentem jobbra ő balra, de konkrétan el se köszöntünk egymástól úgyhogy az egész ilyen fura volt. Plusz a " beszélgetés " alatt eléggé flegma volt, mármint mondtam neki hogy szivesen elmagyarázom neki a kémia számolást mert ők ma írtak én meg azt megértettem, erre ilyen flegmán közli hogy nem kell. Akárhányszor felajánlom neki a segítségem, kapásból elutasít ami eléggé rosszul esik. Pl. multkor ki volt húzódva a hátitáskáján a kis zseb én meg beakartam húzni erre ilyen flegmán elrántotta a táskát, hogy nem kell behúzni. Akkor bazd meg. Szóval Boldi tényleg ilyen két személyiségű, vagy én nemtom, de van amikor ilyen rohadt módon flegma meg bunkó, meg teljes mértékben kellemetlenül érzem magam hogy ott vagyok, máskor meg egyszerűen olyan jól eltudunk beszélgetni, poénkodik, megfogja a derekam (igen, ezt életem végéig emlegedni fogom, a halálos ágyamon is majd mindenkinek elfogom mondani, hogy egyszer 2014. szeptember 8-án Boldi megfogta a derekam, és igen, ez volt életem fénypontja, ezért már megérte megszületni stb). 

0. óra ügyviteli volt ahol dogát írtunk én meg át se néztem óra előtt mert csak ültem ott és gondolkoztam a történteken. De szerintem egész jó lesz, a négyes szerintem meg lesz. Aki kész volt az elmehetett, én mentem el elsőnek (:D) és rögtön futottam Klauékhoz elmondani hogy mi történt. Namármost én tisztára le voltam amortizálódva mert mikor Boldi így viselkedik akkor kb. kiszívja az agyamat is, és nem tudok ellene mit tenni, kapásból szar kedvem lesz. Szóavl odamentem, elmondtam nekik mindent tök idegesen, mondták rá hogy nyugi és aztán elkezdtek rögtön másról beszélni. Kérdeztek valamit én meg ilyen nagyon flegmán levágódtam a padra és mondtam, hogy nagyon jól esik hogy ennyire érdeklik őket a problémáim. Bocsánatot kértek meg minden de azért elég szarul esett hogy én mindig ápolom a lelküket ha valami bántódás éri őket, de fordított esetben le vagyok rázva egy "nyugi"-val. Oké, értem én, kb. minden második nap így üdvözlöm őket, hogy elmesélem Boldi mennyire felidegesített, és biztos unják már, de na. Én is unom néha hogy mindig Daniról van szó vagy Martinról, de mégis segítek meg meghallgatom őket. Na mindegy. Amúgy az jutott most eszembe hogy pl. tavaly ilyenkor ha ez lett volna tuti nem szólok nekik hogy ez szarul esik, hanem lenyelem és mosolygok tovább, de idén már megmondtam nekik kerek perec hogy ez szarul esett. Szóval csomót változtam tavaly óta. Na mindegy. Eltértem a témától.

Hittanon bejött egy faszi aki már kb. év eleje óta bejár de semmi értelmét nem látom mert csak makog össze vissza. Most az volt a feladat hogy ő súg egy mondatot valaki fülébe az meg továbbadja és arra volt kíváncsi, hogy akkor mi jön ki belőle. Egy mondókát mondott amúgy aminek köze nem volt a hittanhoz de semmi baj. Luca fülébe súgta, Luca az enyémbe, én viszont nem jegyeztem meg így vagy 10 percig engem figyelt az egész osztály hogy eltudjam mondani Bencének, mert egyszerűen nem jegyeztem meg és csak makogtam Bence fülébe. Amúgy ezt kellett volna mondani: Tó vize, tó vize, csupa nádszál, egy kacsa, két kacsa, odacsászkál. Helyette ezt mondtam: Egy kacsa, két kacsa, csupa tó, tó vize, tó vize, hol a császár. Na hát ezen annyira röhögtünk Lucával hogy majdnem bepisiltünk. 

Matek előtt egy folyosón voltunk Boldiékkal, így direkt elmentünk vagy 20x a mosdóba csak hogy A) én elmenjek Boldi előtt és lássam B) Luca elmenjen Martin előtt és lássa C) Klau (???).

Hát láttuk is Boldit, de nem köszönt, konkrétan észre se vett, meg ilyen szomorúan rugdosta a szemetet a földön. (?) 

Matek után Boldiéknak tesi jött, nekünk meg közgé. Na ez olyan JÓL összejött hogy ha elterveztük volna se jöhetett volna ki jobban. Pont a tesiöltözőkkel szembe van a kávéautomata, és megbeszéltük a lányokkal hogy lemegyünk oda venni krémcsokit, csak hogy lássuk Boldit. Ott szerencsétlenkedtünk az automatával amikor láttuk hogy a harmadik emeletről az egész osztályunk jön le.. Kiderült, hogy a töri terembe lesz a közgé, ami pont a tesi öltözőkkel szembe van, így ott maradhattunk nyugodtan, nem kellett felmenni a harmadikra. 

Persze ott volt Boldi is (aki a hét minden napján más pulcsiba volt, ÚJAKBA, amik még sosem voltak rajta!!!!) aki nem igazán foglalkozott velem, pedig ott állt tőlem 2 méterre. Az osztályunk egy nagy csoportba gyülekezve várta a tanárt a 20 perces szünet elején a terem előtt (???), mi meg hárman az osztálytól elkülönülve, tőlük jó messzire álltunk és beszélgettünk, a D-sektől kb. 2 méternyire. Kajak néha úgy érzem hogy D-s vagyok nem E-s. Beszéltük is a lányokkal, hogy át kéne menni a D-sekhez mert ANNYIVAL jobb fejek. Próbáltam nem folyton Boldi fele nézni, aki 3 haverja társaságában állt tőlünk pár lépésnyire és beszélgettek. Éppen ittam a krémcsokit amikor hirtelen hason talált egy papírból készült labda aztán lepattant rólam én meg ilyen fejjel néztem a földön heverő labdát: :|. El nem tudtam képzelni mi a jóisten az. Felnéztem és Boldi azzal a szarral ott hadonászott, tudjátok, a cerkát meg a gumit egyberakta aztán így lövöldözte a dolgokat. Tiszta dedó esküszöm. Fogalmam sem volt mit kéne reagálnom, Klau meg Luca csak álltak ott, én meg néztem Boldit aki szintén csak állt és nézett, a haverjai dettó, úgyhogy elkezdtem röhögni, de az valami borzasztóan kényszeredett röhögés volt mert tényleg fogalmam sem volt hogy most akkor mi is történik pontosan. Ezt még eljátszotta vagy 3x aztán mikor észrevette hogy nem igazán érdekel hogy papírdarabokkal dobál, a papírt helyettesítette egy grafitceruzával (!) és azzal lövöldözött felém. Hát ez bolond. Mi van ha eltalál és mondjuk beleáll a szemembe? Na mindegy. Luca fedezékbe vonult és a krémcsokit védte, Klau odament Ervinhez beszélgetni én meg álltam ott tökre bevoltam szarva hogy most mi van ha Boldi megvakít vagy valami. De szerencsére nem talált el, szerintem direkt, hanem mellém célzott a ceruza meg beleállt a falba, vagy valami ilyesmi, nem igazán tudom mi történt mert olyan gyorsan történtek a dolgok: elősször is Boldi elengedi a ceruzát, én védekezek a kezemmel, hogyha már eltalál akkor a kezembe fúródjon mondjuk, ne a tüdőmbe, aztán a ceruza beleáll a falba, hatalmasat csattan, az egész folyosó odanéz, én ránézek Lucára aki ijedt fejjel nézett engem, ránézek Boldi haverjaira akik szintén csak állnak, ránézek Boldira ő meg olyan erővel kezdett el röhögni hogy az egész iskola beleremegett konkrétan. Odament, kivette a falból a ceruzát, aztán megállt mellettem és annyira röhögött hogy azt hittem összeesik. Lucát hallottam ahogy a háttérbe röhög és annyit mond röhögve, hogy: " te jó ég, az a röhögés", Boldi haverjai is röhögnek, én meg csak állok és azon gondolkozok hogy milyen szépen megfeszül a nyaka amikor röhög. Meg kidagadnak az erek a fején, a nyakán, a szemei összeszűkűlnek, a száját kinyítja úgy, hogy beleférne egy asztal, és elgondolkodtam azon hogy te jóég, hova és kik közé kerültem. De amúgy tényleg vicces volt, és röhögtem én is, csak kis fáziskéséssel mert túl gyorsan történt minden és fel kellett dolgoznom. :D 

Aztán a D-sek elindultak a szparira, de Boldi utoljára maradt, én meg éppen Klaut faggattam, hogy mit beszélt Ervinnel (erről később) így nem vettem észre (meg nem is éreztem!) hogy Boldi azzal a szarral bökdös, sőt, azt se vettem észre konkrétan hogy ott áll mellettem. Miután elmentek, akkor kezdett el üvöltözni Luca, hogy jó nagy hülye vagyok, én meg nem értettem miért. Akkor magyarázta el, hogy Boldi bökdösött azzal a szerkentyűvel és várta a reakciómat mosolyogva, aztán látta hogy nem reagálok és valami hasonló fejet vágott: :( majd elment, és Luca szerint "olyan volt mint egy csalódott kisfiú, meg látnod kellett volna hogy nézett rád". Na nem érdekel, legalább tudja milyen érzés ha nem veszik észre az embert. ((((((De azért szegény. Utána bűntudatom volt.)))))))

A közgé uncsi volt. Irodalomra is a közgé tanár jött be mert ofő beteg, és elfoglalhattuk magunkat. Klau odaült hozzám meg Lucához és beszélgettünk, majd kb. az óra közepén nagyjából teljesen egyszerre egymásra néztünk és ilyen lesápadva közöltük, hogy valami történni fog, mert mindhármunkat kirázott a hideg, liftezett a gyomrunk meg random összeszorult a gyomrunk. Nagyon félelmetes volt. Rögtön mondtam hogy ez valami jel, hogy történni fog valami. 

Elmaradt az utolsó óránk ami nyelvtan lett volna, mert ugye ofő beteg, és ez a következőt jelentette (ilyen még sosem volt): Klau és én egy busszal megyünk haza Boldival és Danival. Dani ugye az aki most tetszik Klaunak lassan 2 hónapja de amúgy Boldi meg Dani nem ismerik egymást természetesen. Meg mi se Danit. Emiatt alapból izgultunk Klauval, aztán még rájött ez az "érzés" mindhármunkra. Ne nézzetek hülyének de tényleg full egyszerre elkapott a hányinger mindannyiunkat. 

Az utolsó óránkon, földrajzon már mindenki tiszta idegbe volt, még Luca is, pedig ő suli után rögtön hazament és kb. ennyi. 4-es lett a dolgozatom aminek eléggé örültem, mert nem tanultam egy szót se rá, plusz van két ötösöm belőle így ötös leszek belőle félévkor (!). 

Na mindegy is, mikor kicsöngettek aztán elszabadult a pokol konkrétan. Az egész olyan volt mint valami film. Luca gyorsan összepakolt és már az ajtóban állt amikor még nagyjából mindenki a füzetébe írt. Klau kétségbeesetten hátrafordult én meg kétségbeesetten visszanéztem rá, majd kb. 10 másodperc múlva mi is összepakolva álltunk az ajtóba.Végül kitörtünk és futólépésben elindultunk a kijárat felé, mert az volt a terv, hogy mindenképpen Boldi&Dani előtt érünk a buszmegbe, merthogy úgy is várni kell majd 20 percet még a buszra. Na hát gondolhatjátok ez is mennyire jött össze. Gyorsan elköszöntünk Lucától aki után még odaüvöltöttem, hogy SZURKOLJ!, majd Klauval megbeszéltük, hogy ne tervezzük el mit csináljunk, egyszerűen csak csináljuk ami éppen jól esik, mert az elmúlt 2 hétben konkrétan mindent elterveztünk amit csak lehetséges, és 99%-ban nem jött össze. Szóval most se terveztük el, hogy "majd én odaállok Boldi mellé, te meg Dani mellé, aztán...", hanem csak csináltuk ahogy kijött. Odaértünk a buszmegállóba, a busz viszont már ott volt, és félig tele. Rögtön megakadt a szemem Boldi új sárga pulcsiján (imádnivalóan néz ki benne), és egy pillanatra megállt a szivem, majd beálltunk Klauval mögé hogy feltudjunk mi is szállni. Boldi előttem állt, én odaköszöntem neki, megfordult, köszönt (ARANYOSAN), aztán felszálltunk a buszra. Klau beült Ervin mellé, én meg Boldi mellé (előtte megkérdeztem, hogy leülhetek-e, ő meg ilyen aranyosan mondta hogy persze.) Ez volt 35-kor, és elvileg 45-kor indul a busz. Szóval volt 10 percünk csak úgy beszélgetni!!!! Úgy megörültem neki! Klau kettővel mögöttem ült Ervinnel, és folyamatosan előre szólt, hogy "Szandi, hol van már??" (Danira gondolt), én meg féloldalasan hátrafordulva magyaráztam neki és észrevettem hogy közbe Boldi néz, így ránéztem, de elkapta a tekintetét. Így kommunikáltunk Klauval nagyjából félpercenként, végül előre szólt visítva, hogy "SZANDI, OTT MEGY, OTT MEGY A MÁSIK BUSZHOZ", én meg ilyen " NYUGI KLAU, SEMMI BAJ, JÖVŐRE MAJD ÖSSZEJÖN" (<--- ezen Boldi röhögött). Ígyhát Klaunak nem jött össze a Danis terve sajna. Ugye Ervin mellett ült, aki egész héten levegőnek nézett és még csak nem is köszönt, és talán egy hónappal ezelőtt még megkérdeztem volna hogy mi a baja meg ilyenek, de most már olyan szinten nem érdekelt,hogy egész héten rá se kérdeztem. Csak most, amikor hátrafordultam ugye Klauhoz beszélni, akkor gondoltam hogy megkérdezem, de csak annyit mondott rá, hogy "hagyjuk". Klau azt mondta hogy valamivel nagyon megbánthattam ha már ennyire meg van sértődve. Én előrefordulva motyogtam Ervin válaszára, hogy "jólvan, akkor hagyjuk, már annyira leszarom", Boldi meg egyetértően bólogatott, hogy már neki is elege van Ervinből, hogy mindig megsértődik konkrétan MINDENEN. Klau előreszólt ismét, hogy megmutathatja-e a videót Ervinnek, én meg heves tiltakozásba kezdtem (üvöltöttem torkom szakadtából, hogy NEEEEE), de már késő volt, Ervin éppen azt nézte. Előrefordultam sóhajtozva, Boldi meg megkérdezte hogy milyen videó. Elmondtam neki hogy tegnap edzésen voltunk a suliba 4-től 5-ig, és már alig voltak a suliba így csináltunk egy videót Klauval meg Lucával ahogy sétálunk a folyosón meg ilyenek. XD Elég vicces amúgy, tökre kitenném ide. Meg Boldinak is megmutatnám amúgy de nem igazán érdekelte. Aztán megkérdezte hogy kit vár Klau, én meg mondtam hogy á, csak egy srácot. Meg előtte odaszóltam Klaunak, hogy "nyugi Klau, majd egyszer tényleg ülni fogsz mellette", szóval remélem úgy nagyjából leesett Boldinak, hogy én körülbelül mindig mellette ülök és hogy ez azért jelent valamit. (Kétlem egyébként hogy a dolgok mögé látott volna). Ezekután már 100%-osan Boldira figyeltem és olyan jól elbeszélgettünk mint már nagyon régóta nem. Akkor volt utoljára ilyen fajta beszélgetésünk, amikor elmesélte hogy összeveszett az anyjával. Beszélgettünk a suliról, a hétvégéről, meg csak úgy arról ami eszünkbe jutott, és annyira jó volt. Aztán történt valami ami miatt most egy kis bűntudatom van, de istenem, én nem tudtam ellene mit tenni. Vázolom.

Boldi szomorúan: Engem meg anyum tegnap arconcsapott.

Én: *hisztérikus röhögés, nagyjából 2 percen keresztül megállás nélkül röhögök. Namármost ez tudom hogy írtózatosan nagy bunkóság volt de ahogy mesélte, és ahogy elképzeltem hogy az anyja felpofozza a nála vagy 1 méterrel magasabb Boldit, hát valahogy elkapott a röhögés.* Bocsi,bocsi. Ne haragudj. Miért pofozott fel?

Boldi: Hát nem tudom. Csak annyit mondtam neki hogy majd később megyek tanulni, erre elkezdett üvöltözni, felidegesítette saját magát aztán képenvágott.

Én: Jaj istenkém. Fájt?

Boldi: Nem, csak rosszul esett.

Én: Szegénykém. 

Meg volt még egy kínos beszélgetés, amikor megkérdeztem tőle hogy a rövid vagy a hosszú haj állna jobban. Vagyis most hosszú van, de gondolkodtam rajta hogy levágatom a vállamig, és gondoltam megkérdezem. Erre csak annyit mondott hogy nem tudja. Hát ez elég szarul esett mert azért mondhatott volna valamit. Alapból kisebbségi komplexusom van, Boldi közelébe meg pláne, mert még egyszer sem dicsért meg nagyjából semmi miatt sem, és mindig rettentően rondának érzem magam mellette, meg úgy alapból. Szóval ez így kicsit szivenütött, de végülis túltettem magam rajta. Aztán leszálltunk Klauval, és annyira aranyos volt ahogy elköszönt, nem csak tőlem, hanem még Klautól is. Jaj te jó ég, hát ki mert volna erről álmodni mondjuk tavaly ilyenkor, hogy majd lesz ilyen is. Hát én nem. Szóval ha azt írtam valamelyik bejegyzésben, vagy majd valamelyik gyenge pillanatomban azt írom, hogy nem értem el semmit, akkor azt csak méregből vagy elkeseredettségből írtam, mert azért valamit csak elértem. 

Most belekezdhetnék megint egy hosszú monológba a Boldi és köztem lévő kapcsolatról, de az a helyzet hogy már én sem tudom mi van. Úgyhogy inkább hagyom itt a levegőbe lógni, mindenki döntse el maga. 

Majd írok. Most már gyakrabban. 

X

 

1

1