Tudom, azt írtam aktív blogoló leszek, de egyszerűen olyan zsúfoltak a napjaim hogy egyrészt mire hazaérek már semmi kedvem blogolni, másrészt meg szerdán pont blogoltam volna, de egyszerűen elfelejtettem (!). Borzasztó blogoló vagyok, sorry. Tavaly annyival jobb voltam. Most valahol a blogolás legmélyebb gödrébe vagyok. (Mivan?) Na mindegy. Szóval a péntek az péntek, kihagyhatatlan a blogolós nap, mivel ez a nap a hetem fénypontja, imádom minden pillanatát. Na jó, van amikor nem. De akkor is, ez tipikusan egy olyan nap, hogy amikor reggel felkelek, izgatott vagyok, hogy na, vajon ma mi lesz... 

Szerencsére a mai nap nagyon nagyon jó volt, szóval le is írnám kicsit részletesebben. 

A reggel kb. gyomorgörccsel ébredtem, mert bár tudom hogy Boldi az esetek 99%-ában nem foglalja nekem a helyet, mégis ott van az az 1%, ami miatt csütörtök este nem tudok elaludni és reggelente úgy kelek, hogy tejóéééég. Mert már berögzült, egyfajta megszokássá vált az, hogy mellé ülök nulladikos buszon, és mindig annyira reménykedek benne hogy ismét olyan lesz minden mint régen. 

A buszmegállóba Rolival beszélgettem aki beavatott a Boldis dolgokba, vagyis ezt így azért nem mondanám... Tudja, hogy van egy srác, Boldi, aki tetszik nekem (khm, van még valaki ezen a bolygón,  aki ezt nem tudja? ja igen, Boldi), szóval mindig tolerálja, hogy őrült módjára viselkedem. (Lásd: random szemrángatások, hirtelen feltörő üvöltések, a számból kitörő cifra káromkodások, idegbetegeskedés, hárompercenkénti rágócsere, satöbbi.) Álltunk vagy 50-en a hátsó ajtónál, viszont amikor megérkezett a busz, anyatigris módjára vetettem neki magam a busznak majd körülbelül három embert fellökve, habzó szájjal, kidülledt szemekkel és csapzott hajjal mértem fel a terepet. Mikor 20 percet kell várni a buszra teljes idegeskedésben, az ember elkezdi előre megtervezni a dolgait, másodpercre pontosan. Nos, én is ezt tettem, és a tervem a következő volt: 1. Felszállok a buszra. 2. Megállok, körbenézek. 3. Keresek két üres helyet egymás mellett, ahova végszükség esetén levágódhatok, abban az esetben is az ablak mellé, hogy minél később szálljak le, aka Boldi után szálljak le, aka megtudjam, hogy megvár-e. 4. Ha megvan ez a biztos pont, jöhet a következő lépés. Ha nincs, akkor keresek egy embert, aki mellé beülhetek. Nos, a mai napon ez Dávid volt. 5. Bekapcsolom a radarom és 360 fokos fordulatokat véve keresem a fehér kabátos Boldit. Ekkor megállapítom hogy A) van mellette üres hely B) nincs mellette üres hely. Ha van, akkor beülök mellé. Ha nincs, akkor beülök X ember mellé, aki ugye ma Dávid lett. Volna. 

Szóval ez volt a terv. Ezt az 5 pontból álló tervemet nagyjából 10 másodperc alatt kell minden kedden és pénteken végrehajtanom. Egyre ügyesebb leszek. Első alkalommal, amikor még nem volt tervem, az egész egy nagy katyvasz volt és nemes egyszerűséggel levágódtam valaki mellé majd az egész utat végigidegeskedtem. 

Ma is végrehajtottam ezt a tervemet, és basszátokmeg. Basszátokmeg,basszátokmeg. Ezt nem tudom szebben kifejezni. Szóval. Nem találtam kettes üres helyet, így kerestem egy embert. Megláttam Dávidot, elindultam felé. Ma valami zavar keletkezett a rendszerembe így nem is néztem körbe hogy megkeressem Boldit, mert már hozzászoktam hogy úgyis valaki mellett ül. Szóval éppen ébresztettem volna fel Dávidot (mindig alszik, multkor elaludt miközbe beszéltem hozzá), amikor megláttam kb. 6 sorral előrébb Boldi fehér kabátját, majd Boldit, aki éppen magyarázott egy tagnak aki fölötte állt és idegesen nézett Boldira. A mackókabátomban, amibe úgy nézek ki mint egy eszkimó, a bazinagy táskámmal kezdtem el a busz elejébe ROHANNI konkrétan. Ez elég nehéz volt, mert mögöttem is voltak, és előlről is szálltak fel emberek én meg úgy néztem ki konkrétan mint egy rohanó, idegbeteg szumós. Az első gondolatom az volt: a multkor elhalasztottam, most rohadtul nem fogom. Szóval leszartam mindent és mindenkit, gyorsan odarohantam Boldihoz aki éppen egy sráccal üvöltözött (a párbeszéd a következő volt: SRÁC: leülhetek? BOLDI: nem bocsi, foglalom. SRÁC: szabad lesz? BOLDI: nem, foglalom SRÁC: leülhetek ide? BOLDI: Foglalom!!!! SRÁC: Mi? Nem értem. Leülhetek akkor? BOLDI: NEM, MERT FOGLALOM.) majd se szó, se beszéd levágódtam mellé a fölötte lévő srácot majdnem fellökve. Ekkor a srác elment, én meg ránéztem Boldira, majd lesápadva megkérdeztem: "Basszus, basszus. ugye nekem foglaltad? mert ha nem, akkor elülök...", ő meg mondta, hogy "nyugi, neked". Hát jól besültem volna ha nem. :D ((((((((((Álljunk meg egy másodpercre és gondolkozzunk el azon, hogy egy 10-es skálán mennyire is volt jó fej, hogy foglalta nekem, és leállt veszekedni miattam egy sráccal)))))))))

Teljesen új volt a helyzet, mondtam is Boldinak hogy már szeptember óta nem ültünk egymás mellett ezen a buszon. Írok is pár szóváltást. Egyébként baromira zúgott a busz, így alig értettük/hallottuk egymást.

 

É: De fura, szeptember óta nem ültünk egymás mellett.

B: Mi? 

É: Mondom szeptember óta nem ültünk egymás mellett ezen a buszon.

B: Dehogy!

É: Dehogynem.

B: Mivan?

É: Veled mivan? MONDOM SZEPTEMBER ÓTA NEM ÜLTÜNK EGYMÁS MELLETT. AZÓTA NEM FOGALALOD.

B: Milyen szeptember óta? 

É: Hát szeptemberbe ültünk utoljára egymás mellett itt!

B: Mivan?

É: Jólvan, mindegy, hagyjál.

 

*Ez még kedden volt mikor sétáltunk kifele a boltból*

É: Mondok egy viccet.

B: Oké.

É: Basszus, ezt nem kellett volna elmondanom. Na mindegy. Szóval. Ismered a varjús viccet?

B: Igen.

É: Komolyan ismered???

B: Nem.

É: De akkor azt mondjad már hogy nem!

B: Oké.

É: Na. Szóval. Ismered a varjús viccet?

B: Igen.

É: De Boldi nemááár. Mondd már azt hogy nem.

B: Oké.

É: Ismered a varjús viccet?

B: Igen.

É: Jólvan, hagyjál. Elrontod az egészet, nem szólok soha többé hozzád. 

B: Okés.

É: Na jó, próbáljuk meg megint. Szóval ismered a varjús viccet?

B: Nem.

É: Kár. 

É: *Szakadok a röhögéstől*

B: *Fapofával néz*

É: Mivan, nem érted? Tudood. KÁR. VARJÚ. Kár. Mert hogy azt mondja a varjú, hogy kár. Érted.

B: *röhög* Jól kivagy.

É: *még mindig szakadok* Érted. Kár. Kár, hogy nem ismered a VARJÚS viccet, de KÁR.

B: *Fapofával néz le rám*

É: *Szabályszerűen folyik a könnyem*

 

*Ez már ma volt a buszon*

B: Mész a boltba?

É: Aha.

B: Okés, megyek én is. Megmutatom milyen táskát akarok venni.

É: Oks.

*hát ez a beszélgetés.. lehet, hogy semmi extra sincs benne, de olyan boldoggá tett mert olyan nem is tudom, mintha ezer éve ismernénk egymást és mintha khm olyan volt mintha khm nem is tudom mintha együtt lennénk hkm pedig nem khm*

*A plázába a táskás bolt előtt*

É: *kutatok a táskámba, keresem a pénzt*

B: *áll a kirakat előtt és nézegeti a táskákat*

É: Hova a rákba tettem a pénzt...

B: Melyik táskát vegyem meg...

É: Áh, megvan! Ezaz. Azt hittem otthon hagytam.

B: Fogalmam sincs melyik legyen. Mindegyik jól néz ki. 

*Konkrétan elbeszéltünk egymás mellett, mégis hallottuk meg figyeltük azt amit a másik mond*

B: Megvan a pénzt? 

É: Aha. 

B: Akkor jó. Ez a táska lesz amúgy.

É: Nagyon jó. Szép. 

 

*Általában mindig TopJoy-t veszek amikor Boldival megyünk vásárolni*

É: *bolyongok az üdítőknél*

B: Na miaz, nem veszel ma TopJoy-t?

É: Soha többé nem veszek. 

B: Na hogyhogy?

É: Hát ugye lájkoltam a facebook oldalukat és mindig kiteszik a képeket a tök jó üzenetekről. Erre én vettem már vagy tizet de mindig ilyen hülyeségeket kapok.

B: *röhög*

É: Szóval soha soha soha többé nem veszek, mert csak felidegesít.

B: *röhög*

 

És istenem, hát egyszerűen leírhatatlanul imádom ezt. Az ilyen reggelekért ÉLEK konkrétan. Annyira annyira jó érzés leszállni vele a buszról, majd kettesben elsétálni a boltig, látni ahogy követ a boltba és nézi hogy miket veszek, közbe beszélgetünk, röhögünk, és annyira összangba vagyunk egymással, hogy néha esküszöm látom azt az elektromosságot köztünk. KÁR (<--- poén) hogy ő nem. :D

Meg multkor összefutottunk Lucával meg Klauval a boltba (mert bár egy busszal járok Klauval, ő mindig előre megy hogy Boldival kettesbe tudjak lenni), és ahelyett hogy odamentem volna a lányokhoz, ott maradtam Boldival, és remélem hogy Boldi kurvára értékeli ezt mert baromi nagy áldozatokat hozok érte. :D Aztán amikor a suliba elmesélik Klauék, hogy milyen aranyosak voltunk ahogy nézegettük együtt az üdítőket, Boldi meg követett mint egy kiskutya, én meg elől magyaráztam neki, és hogy annyira összeillünk meg minden, és ez egyszerre baromi jó érzés, és egyszerre rohadt fájdalmas is. 

A plázába összefutottunk pár osztálytársával akik ilyen nem is tudom, talán sejtelmesen vagy sunyin ? mosolyogtak Boldira, Boldi meg szintén ilyen sejtelmesen mosolygott vissza, én meg csak bámultam őket felváltva, hogy most miért is kell sejtelmesen nézni. A suli ajtóval szembeni padon a D-sek ültek felsorakozva, akik mind egytől egyig minden pénteken és kedden látják ahogy Boldival jövök be a suliba, és nekem ez is egy olyan jó érzés, de tényleg. Jól esik, hogy ha meglátnak a folyosón odaköszönnek, mert tudják hogy Boldival jóba vagyok és nem tudom, egyszerűen csak szeretem nagyon ezt. Nagyonnagyon. 

 

Nem is írnék az óráimról, valahogy most nincs hangulatom hozzájuk, én egyszerűen csak Boldiról akarok írni, mert ahj. Én sem tudom miért. Lehet hogy unjátok, de akkor gondoljatok bele én mennyire unhatom ? Egyébként nem unom. Az a vicces hogy már *kiszámolom* 1 éve és majdnem 2 hónapja van Boldi az életembe és egyszerűen az első nap óta ugyanúgy érzek. Sőt, mintha napról napra egyre erősebb lenne. Meg ugye azóta meg is ismertem satöbbi.. Egyszer tényleg tartok egy ilyen napot amikor visszaolvasom a tavalyi Boldis bejegyzéseimet és kijegyzetelem azokat amik érdekesek, aztán egy újba bemásolom , szerintem érdekes lenne. Nekem mondhatja azt bárki hogy nem vagyok bele szerelmes és majd elmúlik, de szerintem ha nem lennék bele szerelmes akkor régen elmúlt volna, vagy legalábbis csillapodott volna valamennyit. De nem telt el úgy nap 2013. október 5-e óta, hogy ne gondoltam volna rá, ne jutott volna eszembe. Egy ilyen nap se volt. Én se tudom hgy most ez szerelem-e pontosan vagy mi ez, de én még soha életemben nem éreztem ilyet és még senkit sem szerettem ennyire mint őt. Szeretem mindenét, egyszerűen mindenét, egy olyan dolgot se tudnék felsorolni amit kifejezetten utálnék. Persze, vannak idegesítő szokásai meg dolgai, meg vannak pillanatok amikor felgyújtanám, de sose tudnám bántani se szóval se sehogy, mert azzal szerintem csak saját magamnak ártanék... A hibái ellenére is szeretem, szeretem a hangját, a szemeit, ahogy beletúr a hajába, az illatát, ó istenem, akárhányszor megérzem az illatát úgy érzem felfordulok, annyira nagyon szeretem az illatát (hogy képes voltam emiatt egy esernyővel aludni). Na ez most egy elég nyálas bejegyzésre sikerül(t) de már rég volt ilyen és valahol ki kell adnom ezt magamból. Szóval egyszerűen mindenét szeretem, akármit csinálok, nézek, látok vagy hallok, rögtön az az első reakcióm, hogy Boldi vajon mit szólna hozzá, majd látom is magam előtt a fejét, ahogy elmondja a véleményét, mert már annyira ismerem hogy automatikusan tudom hogy ő mit és hogyan mondana. Imádom hogy intelligens, okos, tud helyesen írni (:D), választékosan fogalmaz, nem káromkodik annyit (mint én), hogy tisztelettudó, vicces, néha flegma, de hát én még azt se bánom. Lehet, hogy nem tökéletes, sőt biztos. De nekem az.Te jó ég, annyira nyálas vagyok hogy felfordul a gyomrom saját magamtól, szóval ezt most itt hagyjuk abba... :D Így is a sírás határán vagyok, mert tudom, hogy ő nem gondol rólam ilyeneket.. Hagyjuk is.

 

Egyébként hazafele is mellette ültem, és az is nagyon jó volt. Nagyjából bele voltam bújva szegénybe, mert minél többet akartam érezni az illlatát. Oké, ez beteges, TUDOM. De komolyan annyira jó illata van. És akkor még ott lóbálgatta a kabátját előttem meg ilyenek, mintha csak rajtam röhögne, hogy "haha, érezd csak, SZAGOLJAD, ez vagyok én, ez az én illatom, SZENVEDJ". 

Nem vagyok hálátlan, Isten ments, de néha annyira unom ezt a barátosdit. Mármint persze, tudom sok lány lenne a helyembe (nem Boldi miatt, hanem úgy bárki iránt, aki éppen tetszik neki) és én is baromi hálás vagyok meg nagyon örülök hogy a nulláról ide jutottunk Boldival, de egyszerűen olyan nehéz. Mert mikor hazafele a buszon is magyarázott, én csak néztem és arra gondoltam, hogy mikor kussol már be és csókol meg. Hát igen. Szóval aki azt mondta hogy nincs fiú-lány barátság, az határozottan igazat mondott, mert én egyszerűen nem tudok csak a barátja lenni. Persze tudok, na, de értitek. Nagyon nehéz. Nehéz visszatartani magam mert néha tényleg olyan szívesen elmondanám neki a dolgokat vagy csak szimplán rákérdeznék arra, hogy mi a véleménye rólam, vagy ilyenek. Csak hogy RÓLUNK is beszéljünk, kettőnkről, a kapcsolatunkról. Ne csak random témákról, hanem RÓLUNK. Mert úgyérzem néha ott lebeg a levegőbe de mi hagyjuk elszállni. Engem tényleg baromira érdekelne hogy ő mit gondol, hogy most akkor neki szimplán csak barát vagyok vagy esetleg valamennyire tetszek neki és kedvel? Ó, ha csak fele annyira kedvelne engem, mint én őt, akkor már boldog lennék. Na de mindegy, akkor én itt most abba is hagyom. :D Ha idáig eljuttottál és nem hánytad el magad, határozottan gratulálok. Nem írom ezt bele a címbe, nem írom ki hatalmas betűkkel meg semmi, szóval csak azok látják ezt akik idáig eljutottak az olvasásban. Most lesz decemberbe hogy 3 éve blogolok és szerintem még egy képet se osztottam meg magamról, nem tudom érdekel-e egyáltalán titeket, de szerintem itt az ideje hogy nagyjából tudjátok hogy hogy is nézek ki. Nagy bátorság ez tőlem, nem is a legjobb képem, de most ez van. :D Na, ha látni akarjátok hogy hogy is festek, akkor katt ide.

 

1

1