Na, 17:25 van, és úgy gondoltam, már most elkezdek blogolni, mert tudom hogy úgyis 1-2 órámba fog telni amíg végzek, és akkor legalább legyen rendesen időm. :D Elég mozgalmas napom volt, sőt hetem is.

Elősször is, hétfőn beszélgettem Dáviddal, akinek az volt kb. a 2. kérdése, hogy "na mivan Boldival". Mondtam hogy semmi, kb. kifakadtam mint egy pattanás és elmondtam neki hogy hiába próbálom elfelejteni, nem megy, stb. Namármost lehet, hogy nem neki kellett volna ezeket elmondanom, mert azért mégiscsak Boldi egyik legjobb haverja. De annyi mindent mondtam már el neki hogy ez már mit számít. Ha elakarta volna mondani Boldinak a dolgot, már rég elmondta volna. A nagy kifakadásom után kicsit arconcsapott az a kijelentése, miszerint két nappal ezelőtt beszélt Boldival arról, hogy "jó lenne már egy barátnő", mire Boldi azt mondta, hogy neki nem kell barátnő/kapcsolat. Hát én ehhez nem is fűznék inkább semmit... 

Hogy mi más történt a héten arra nem emlékszem igazából, de ez így eléggé megmaradt. 

Klauval tegnap megbeszéltük, hogy mivel Boldi is meg Dani is egy városba laknak, suli után nem szállunk le a szokásos helyen hanem elmegyünk abba a másik városba... :D 15 percre. Csupán azért, hogy mellettük ülhessünk a buszon és lássuk hogy hol szállnak le meg ilyenek. Persze én tudtam hogy Boldi hol szál le meg fel, mert elmondta, de akkor is. 

Ugye Boldi egy héttel ezelőtt foglalta nekem a helyet, így reménykedtem benne hogy ezúttal is fogja. És istenkém, felszálltam a buszra és igen, ott volt majdnem a szokásos helyünkön (egyel előrébb ült), egyedül, és jaj. Azt az eufórikus érzést le se tudom írni. :D Aki kb. 1 évvel ezelőtt is olvasott, vagy visszaolvasta az előző bejegyzéseimet, azoknak nem lesz újdonság a következő két szó: VANS-es sapka. És igen, igen igen. Az volt rajta. Egész héten azt hordta, és akárhányszor meglátom elősször is az jut eszembe, hogy A) Mennyit változott tavaly óta, akkor teljesen máshogy nézett ki abban a sapkában. B) Elhagyhatná már azt a sapkát, mert 12 évesnek néz ki benne. C) Hogy egy évvel ezelőtt mindig a sapkájáról beszéltem/írtam, és azóta mennyi minden történt.

Szóval leültem mellé, és na ezt most nem tudom hogy írjam le. Annyira ÖSSZHANGBA voltunk egymással. Szóval csomószor csak ülünk egymás mellett vagy sétálunk/állunk és csak úgy beszélgetünk. Mint két ember. Most viszont olyan más volt. Olyan jó. Folyton belenézett a szemembe mikor beszélt, meg belehajolt az aurámba. Érezni lehet rajta hogy egyre jobban elengedi magát a közelembe. Pl. az első pár beszélgetésünknél emlékszem még mindketten olyan kis félénkek voltunk, alig szólaltunk meg, max a suliról beszéltünk. Most meg konkrétan bármiről tudunk, röhögünk folyamatosan, poénkodunk stb. Na mindegy, ezt úgy se tudom leírni, a lényeg hogy teljesen más volt, sokkal nyíltabb mint szokott. Komolyan olyan, mintha már csak pár lépés választana minket el attól hogy tényleg együtt legyünk.. úgy értem csomószor együtt lógunk, meg már nem egy ember rákérdezett hogy most akkor együtt vagyunk? Mert kb. úgy viselkedünk, annyi az egész hogy nem smárolunk meg fogjuk egymás kezét. De a folyosón is egymásra mosolygunk meg integetünk egymásnak, szivatjuk egymást, ismerjük egymást. Vagyis én ismerem szerintem. Néha úgy érzem hogy rajtam kívül max 2-3 embernek nyílik így meg. De lehet rosszul látom.

Amúgy a buszon annyira jól elbeszélgettünk hogy nagyon. Mellesleg olyan dolgot csinált, ami miatt kapott +10000 pontot. Nem gondoltam volna hogy ő ezt tényleg megtenné, de megtette és ez is bizonyítja azt hogy mennyire klassz srác...

Szóval holnap megyek Ausztriába (iskolakirándulás, bárki jöhet, a mi osztályunkból csak 8-an, Boldiék osztályából szerintem senki), és pont a kirándulás előtti pár nappal romlott el a fülhallgatóm. Én minden reggel és este zenét hallgatok, folyamatosan szól a zene nálam és az elmúlt pár nap maga volt a pokol zene nélkül. :D Vettem egyet amúgy 550 ftért de nem jó a telómba. (?) Nekem viszont SZÜKSÉGEM van a fülhallgatóra a 4 órás buszút során. Megkérdeztem kb. 6-7 embert, hogy van-e fülese, kölcsön adná-e két napra, stb. Ervin azt mondta van, de neki kell, satöbbi satöbbi. Szóval senki sem adta ide, ami azért elég sokat elmond az emberekről... Mármint 2 napra nem bírja senki ideadni? Főleg Ervin pl.? Na mindegy, azért az elég szarul esett. Mindenki rögtön rávágta, hogy nincs, elromlott, kell neki, stb. Így már beletörődtem hogy akkor max olvasok vagy bámulok magam elé. Egyébként Klauék mondták, hogy kérjem el Bolditól, de azonnal rávágtam hogy nem. Nem akartam elkérni tőle, egyszerűen nem mertem. Milyen lenne már, "Boldi, kölcsönadod két napra a fülesed?" ő meg mondaná hogy "nem", akkor mi a szart csináljak? Baromira besülnék. :D Szóval hagytam, beletörődtem a sorsomba. Azonban...

 

É: Holnap ilyenkor már Ausztria felé tartok.

B: Ausztritaaaa? Hogyhogy?

É: Istenkém Boldi, már elmondtam vagy tízszer hogy megyek Ausztriába.

B: Jaa tényleg. Az fasza.

É: Ja, csak az egész buszozás alatt majd bámulok magam elé meredten, mert tönkrement a fülesem.

B: Kell az enyém?

É: *teljes ledöbbentség* Mi? Komolyan?

B: Aha. 

É: Hát végülis csak 2 napra kell, ha neked tényleg nem kell a hétvégére akkor oké..

B: Van még otthon nekem. *kiveszi* Tessék.

É: *elmúlt a ledöbbentség, úrrá lett rajtam az öröm meg a boldogság ami egyenlő azzal, hogy megbolondultam* Jézuskrisztus, köszi szépen tényleg! Megmentetted a 8 óra buszozásomat, esküszöm. Úristen, nagyon köszi. Hát én mindjárt megpuszillak vagy nem is tudom mit csinálok veled. (<------- ????????????)

Boldi: *röhög meg ilyen aranyosan néz rám és mosolyog* Szivesen.

É: Tényleg nagyon nagyon köszi. 

B: Szivi.

É: Már vagy nyolcvan embertől kértem de senki sem adott. Tényleg köszi.

B: Jólvanmá.

 

Ezután folyamatosan vigyorogtam és tejóég, hát ez az egész napomra kihatott, gondoljatok bele. Tavaly ilyenkor nem tudom hogy emlékeztek-e még, de folyton kiakartam tépni a füléből a fülhallgatót, mert mindig be volt dugva a fülébe és sosem beszélgettünk, mert még nem ismertk egymást, én oda voltam érte ő meg azt se tudta ki vagyok. És ez ugyanaz a füles, és most itt van nálam, azon hallgattam az előbb a zenét, és istenkém, olyan illata van mint Boldinak, ami tudom hogy abszurd, de még Klau szerint is így van. Ja, és közgén megnéztem a neten és egy 15.000 Ft-os fülhallgatóról beszélünk, ő mégis rám bízta. ( http://www.casetrade.hu/headphones/termekadatlap/174/4317/5050_spaced_out_after_burner_mic3.html )

Na lehet megint túlnagyítom a helyzetet de szerintem azért ez már valami. Én azért nem adnám oda bárkinek a 15 ezres fülesem.. nem mintha lenne valaha is 15 ezres fülhallgatóm :D Te jóég ,abból már veszek egy VANS cipőt. Így is megvagyok pusztulva hogy nem hordhatom a vansemet.. mert ugye túl hideg van hozzá. Pedig úgy szeretem <3

 

B: *isteníti a telefonját*

É: Szerintem te elég komolyan szerelmes vagy a telefonodba.

B: Nem, a telefonom szerelmes belém.

É: *Magamba: hát nem csak a telefonod.*

 

*Kifelejövet a boltból beállt a járdára egy bazinagy teherautó, Boldival megálltunk előtte*

B: Szerintem várjuk meg míg elmegy.

É: Tényleg? Basszus Boldi, pedig pont átakartam kúszni alatta.

B: *nagyon röhög*

 

*A boltba*

É: Úristen itt egy 50 centes a zsebembe.

B: Muti.

É: *Boldi kezébe nyomom, közbe összeért a kezünk és mindketten gyorsan elkaptuk aztán egymásra néztünk és olyan furán jó volt és majdnem megállt a szivem mert azért mégiscsak összeért a kezünk aztán én tisztára bevörösödtem szerintem ő meg csak ilyen ledöbbenten nézett, vagyis szerintem ledöbbent nézés volt, igen az volt.*

B: Ez hány ft?

É: Hát számold ki.

B:*gondolkozik* Nem tudom mennyi a dollár.

É: Ez euró!!!

B: Jaaa! És az mennyi?

É: 300 ft 1 euró kb.

B: *gondolkozik*

É: Tudod.. 300nak a fele.. mivel 50 cent 1 eurónak a fele.. 

B: TUDOOOM naaa. Akkor 150 Ft.

É: Igen. Ügyes vagy.

B: Mindjárt bemegyek és veszek 150 ft-ért valamit.

É: Uramisten. Hát jólvan. 

B: *röhög*

 

Egyébként ültetés volt, így a középső padsor utolsó sorából (Luca mellől) átkerültem az ablakfelőli padsor második (!) padjába Klauval. Klauval az utolsó órán (föci) olyan szinten idegesek voltunk hogy az leírhatatlan, a tanár néha ránk is pillantott mert Klau konkrétan legyezgette magát hangosan mondogatta, hogy "nagyon - rosszul - vagyok", kb. mint egy pánikbeteg. Üdv a klubban, nálam minden pénteken ez van. 

Miután kicsöngettek, futottunk rögtön a buszmegbe. Mivel elég korán kiengedett minket a tanár, se Boldi se Dani nem voltak még a buszmegállóba, mi meg mindenképp utánuk akartunk megérkezni, így elbújtunk (?). Egy idő után megláttam Boldi sapkáját és mondtam Klaunak, hogy én megyek Boldihoz, ő meg mondta, hogy lent megvárja Danit. Felszálltam, beültem Boldi mellé és még volt 15 percünk az indulásig. Klauval az ablakon keresztül mutogatva kommunikáltunk, én speciel áthajoltam Boldin ami engem nem zavart, de szerintem őt egy idő után igen. :D Egyébként vettem jegyet, mert nincs oda bérletem ahol Boldi lakik. Amint leültem, Boldi első kérdése az volt, hogy miért vettem jegyet, és mikor közöltem, hogy megyek abba a városba, ahol ő lakik, teljesen ledöbbent. :D Egyébként azt mondtuk Klauval mindenkinek hogy a Müllerbe megyünk, mert a közelbe csak ott van, így megvolt az alibink. Pedig valójában a Müller közelébe se kerültünk... Boldi meg se kérdezte, hogy Klau miért nem száll fel a buszra, szerintem már hozzászokott hogy mi ilyen nemnormálisak vagyunk... Én kézjelekkel próbáltam Klaunak elmagyarázni az infót, miszerint "ha nem ezzel jön Dani, akkor menj az emeletes busszal!", de nem tudott rám figyelni mert közbe Boldi hozzányomta az arcát az ablaküveghez és fura fejeket vágott, így Klau folyamatosan röhögött. Aztán elindult a busz, utoljára lenéztem Klaura, integettem egyet és reménykedtem hogy végül eljön ő is, és nem száll le a szokásos helyünkön, mert akkor ott állnék egyedül abba az idegen városba :D Oké, nem idegen, sokszor voltam már, de egyedül nem igazán. 

Boldival ismét jól elbeszélgettünk, konkrétan már nincs olyan beszélgetésünk amikor figyel rám vagy éppen nem beszélünk el egymás mellett folyamatosan...

 

É: Fúúh hazaérek annyi dolgom lesz...

B: Úristen! Nézd már, tiszta mocsok a telefonom!

É: Jólvan, akkor töröld meg.

B: *hirtelen belehajol az aurámba, éppenhogy le nem fejel* Nem

É: Jézus, oké, oké akkor ne. Na szóval, ma még annyi dolgom lesz, hogy..

B: De most komolyan, nézd már meg milyen retkes.

 

B: Figyeld ezt a játékot. *megnyitja*

É: Boldi, ezt a reggel már mutattad.

B: Nem is..

É: De igen.

B: Jólvan, mindegy. Figyeld, fánkom van, de csak nekem, mert külön letöltöttem hozzá.

É: Igen tudom, ezt is mondtad már a reggel.

B: Jaa tényleg! Egyébként nekem jó a hosszútávú memóriám, de a rövidtávú memóriám nagyon rossz, olyan mint egy halé.

É: Hát én kétlem hogy a hosszútávú memóriád olyan jó lenne, mert arra se emlékszel ami ma történt, meg úgy kb. semmire..

B: Dede, pedig jó. *röhög*

 

Aztán leszállt, előbb mint én, mert én az utolsónál szálltam le. A mögöttem ülők egész úton azzal szórakoztak, hogy Boldi sapkájának a bolytját fényképezgették, aztán mikor leszállt, megszólalt az egyik, hogy "már most hiányzik Boldizsár", én meg majdnem hátraszóltam, hogy "nekem is". :D De tényleg. Amint leszállt olyan fura volt, hiányzott a röhögése, az illata, a hangja, minden. Komolyan, mikor beszél csak nézem a hosszú szempilláit meg a formás kis arcát és komolyan sírni tudnék hogy hogy lehet valaki ennyire tökéletes. Egyszer hátrafordult Brendonékhoz a két ülés rése között, és kb. az arcomba tolta a nyakát, én meg ilyen kiéhezett fejjel bámultam kb. fél percig a nyakát. Én nemtom hogy most nyakfétisem van vagy csak az ő nyaka izgat ennyire de hát valami baromi szépen kidagadnak rajta az erek. De ha úgy vesszük akkor szempilla fétisem is van, meg kézfétisem, mert a kezét is imádom, mikor mutat valamit a telón tulajdonképpen csak a kezét nézem. Meg nagy követője vagyok az anyja facebookjának (ezt persze ő nem tudja, de én minden nap felnézek az anyja fészére), mert ő folyamatosan tölti fel az ilyen családi képeket meg ilyeneket (:D) Boldi meg max. félévente tölt fel egy nyomorult képet, az is 80%-ban vagy a kutyája vagy a bmx-e. De szerencsére az anyja aktív, így láthattam Boldit egy szál fürdőgatyába (!) a Horvátországi nyaralásuk során. Igen, lementettem a képet, igen, folyamatosan azt nézegettem, igen, szeptemberben kitöröltem, és igen, megmutattam az egész családomnak. Istenem, ha ezeket valaha megtudja akkor én abban a pillanatban felkötöm magam a legközelebbi fára. :D 

Amúgy Klaunak nem jött össze a terv, Dani nem ment azzal a busszal se így míg ő idegesen szállt le a buszról, én boldogan, mert annyira jó kedvem volt. És most is itt fekszek és írok, és szagolgatom a fülhallgatóját (?) és holnap 4-kor kelek REGGEL, de nem érdekel, most csak arra tudok gondolni hogy úgy hiányzik. Jó, tudom ez hülyeség hogy hiányzik, mert kb. egész nap együtt voltunk (najóazértnem), de akkor is, hiányzik hogy itt legyen mellettem és hülyéskedjünk meg beszélgessünk. :( 

Nem tudom mikor írok legközelebb, vasárnap este érek haza Ausztriából, arról is szeretnék majd írni szóval majd meglátjuk. Jövőhét pénteken tuti írok :)