Az elmúlt 5 nap olyan eseménydús volt, hogy az hihetetlen. Egy héttel ezelőtt ha valaki azt mondja nekem, hogy mi fog történni, szerintem megverem, mert annyira abszurd az egész, de hát tessék. :D Elég bonyolult az egész, szóval megpróbálom leegyszerűsítve leírni.

Nem biztos, hogy mindent sorba írok mert már eléggé összeolvad már az egész.

Szóval egy héttel ezelőtt csak Boldi volt az életembe. Most már hárman vannak.

Igen, igen, mi a fasz. Hát az a helyzet hogy én se tudom pontosan.

Boldival egész héten elég érdekes volt a kapcsolatunk. Kezdjük azzal, hogy kb. csütörtökig egy szót se váltottunk egymással, mégcsak nem is köszöntünk egymásnak. Nem direkt, hanem egyszerűen nem futottunk össze sehol, ha meg igen, nem látott ő, vagy én nem láttam őt, a lényeg az, hogy egészen tegnapig, szóval csütörtökig még csak nem is láttam, vagy ha igen, akkor csak nagyon messziről. Kb. csütörtök reggelig még nem is volt ezzel baj, vagyis nem bőgtem hogy jaaaj, hiányzik. De csütörtökön mikor aztán végre összefutottunk és köszönt, akkor esett le hogy baszki de hiányzik. Ő jött le a lépcsőn én meg mentem fel, és ilyen aranyosan odaköszönt, én meg csak futólag odaszóltam hogy szia. Utána vagy 10 percig csak kussba álltam és gondolkodtam hogy basszus, hiányzik. 

Még aznap beült mellém a buszon (az ablakból integetett, hogy foglaljak neki, én meg természetesen foglaltam), ahol egész jól elbeszélgettünk majdnem egy hét után. Aztán ismét megláttam a telefonjába Grétikéről a képeket - ezúttal egy külön mappája is volt -, na azután betelt a pohár és nem jópofiztam tovább. Ezt úgy kell érteni, hogy én ültem belül Boldi meg kívül, és leszállás előtt 2 perccel aranyosan elkezdett szivatni, nekem viszont akkor baromira nem volt kedvem hozzá mert megint láttam a képeket, ígyhát elég bunkó voltam.

B: Le akarsz szállni? Hmm? *szemöldökhuzogatás*

É: Aha. 

B: Mi? Leszeretnél szállni? He?

É: Igen Boldi, leszeretnék szállni.

B: Hol? Hol szeretnél leszállni? Hmmm?

É: Ott, ahol mindig leszállok? 

*már lassít a busz*

B: Leszeretnél szállni? Hm?

É: Boldi, a kurvaszádat, állj már fel és engedj ki. 

Klau mögöttünk meg csak nagyokat pislogott. Mert neki mindig csak azt mondom hogy jaaj olyan aranyos volt meg kedves meg minden így nyilván azt hiszi (meg Luca is), hogy én Boldival mindig ilyen kis szende meg kedves vagyok. Szóval Klau nagyot nézett (meg Boldi is)mikor így beszéltem Boldival. De igazából nem érdekel. Annyiszor megbántott már, most már tényleg nem érdekel ha én is megbántom. Ez még a szolidabbik veszekedés.. Na jó, ez nem veszekedés, szimplán csak elegem lett.

Leszállás után integetett az ablakból, amit sosem szokott, úgyhogy meglepetten intettem vissza. 

Na, még lesz szó Boldiról, de az már a mai nap lesz. Addig is írnék Martinról meg Mátéról. Khm. :D Jesus hova süllyedtem.

Szóval. Martin. Ki is az a Martin. Nos, ő az egyik évfolyamtársam, 10C osztályos és már tavaly év eleje óta köszönőviszonyba vagyunk. Nem beszélgettünk kb. soha, mindig csak köszöntünk egymásnak meg egymásra mosolyogtunk de ennyi. Különösebben nem is tetszett meg ilyenek, szóval full semleges volt. Aztán kb. vasárnap vagy hétfőn rámírt facebookon hogy mi újság stb, szóval elkezdtünk beszélgetni. És ezzel elindult egy lavina, ugyanis azóta fuh.. Hát teljesen megváltozott minden.

- Bevalotta, hogy tavaly fél év (!) óta tetszek neki, azaz kb. 1 éve.

- Szinte minden szünetbe együtt lógunk. Az elején még ő írt órán fészen, hogy talizunk-e, majd eljutottunk oda hogy tegnap én írtam neki, hogy "találkozunk valahol?"

- Kedden megvárt suli után (!) és vagy fél órán keresztül beszélgettünk, elkisért a buszmegállóhoz

- Bár tudom hogy ez csak 5 nap az életemből de mégis annyi minden változott meg bennem és olyan mintha legalább 2 hónap lett volna, úgy érzem kezdem megismerni

- Kedden mikor elkisért a buszmegállóba, siettem a buszhoz. Odaszóltam hogy "na szia", ő meg ilyen aranyosan odaszólt, hogy "egy ölelést se kapok?" Én meg megöleltem.. az ablakból meg Viktor ott huzogatta a szemöldökét meg ilyenek. -.-

- Mivel szinte minden szünetbe beszélgettünk és facebookon is kb. non-stop beszélünk, már rendesen rossz amikor nem ír 

- Amikor látom hogy üzenetem jött tőle, akkor elkezdek vigyorogni és izgalomba jövök, amikor meg látom hogy nem ő írt, akkor elszomorodok

- Folyton várom hogy írjon hogy talizzunk

- Különösebbképpen nem tetszik. A stílusa se meg úgy amblokk, viszont az arca nagyon aranyos, de teljesen és pontosan Boldi ellentéte (Boldi magas, vékony, világosbarna haj/szem, bmx-es stílus, Martin meg max. 1 fejjel magasabb nálam, sötét barna haja/szeme van, és a stílusa ilyen fú, hát pont az ami nekem nagyon nem tetszik, ez az AirMax meg barátai)

- Attól függetlenül hogy nagyon nem tetszik a stílusa, mégis vonzódom hozzá basszameg

- Folyton bókol. Mármint folyamatosan, és látszódik rajta hogy tényleg kedvel

- Mikor valamelyik nap lementem hozzá és az osztálytársai társaságában beszélgettünk, elkezdett csikizni, de mikor rájött hogy konkrétan a testem egyik pontján se vagyok csikis, elszomorodott, mert hogy így nem tud szivatni (?)

- Csikizés közbe szolidan letapiz általában, mert hiába mondom neki hogy nem vagyok csikis, nem érti meg 

- Tegnapelőtt szolidan letapizta a combom és általában az ilyen marhára felbasz, mert hogy engem senki se fogdosson, de tőle jól esett (MI A FASZ)

- Tiszta szívemből gyűlölöm a combjaimat, és ez a beszélgetés folyt le köztünk:

M: Milyen pici combod van.

É: Dehogyis, jézus. Nézz már rá mekkora.

M: Pont jó.

- Facebookon tegnap ezt írta: "nagyon nagyon tetszel nekem :)" én meg azt írtam rá, hogy "értem :)", jólvanna, nem tudok az ilyenekre jól reagálni

- Folyamatosan szexuális utalásokat tesz amik khm hát finoman szólva na jó ezt hagyjuk

- Az a vicces, hogy Martinnal 5 nap után tovább eljutottunk mint Boldival 14 hónap után, és ebben az a vicces, hogy ez egyáltalán nem vicces

Na hát egyenlőre ennyi lenne Martin. Most jön Máté.

Valójában róla nem tudok sokat írni csak azt hogy miután megláttam a neten a videóját ahol egy szál boxerbe vizet öntenek rá, utána nem tudtam parancsolni magamnak és hát finoman szólva megtetszett. Igazából 9. óta szemezgetek vele (ő lenne az a bizonyos Katona), és idén valamilyen oknál fogva elkezdett köszönni is, holott még egy rohadt szót se váltottunk. Tőle aztán végképp nem akarok semmit egyszerűen csak marha jól néz ki. Ma amikor hátranéztem a buszon, az utolsó ülésben  terpszkedett és egy elég érdekes pozícióba feküdt, akkor kissé elkalandoztak a gondolataim főleg hogy láttam egy szál boxerba ok bye

Nos akkor jöjjön a mai napom. Amikor felszálltam a 0.-os buszra nem tudtam hogy most akkor Boldival milyen kapcsolatba is vagyunk, mert elég bunkó voltam előző nap meg úgy amblokk elég fura jelenleg a kapcsolatunk... Beültem mellé és végülis Martintól meg mindentől függetlenül azért ő a szivem csücske... Mit hazudjak? 

Ez volt az idei év utolsó közös buszozásunk, és mit ne mondjak, csodásan telt. Remélem érődik a irónia. Az eleje még tényleg egész jó volt, elbeszélgettünk meg minden. Aztán elgondolkodtam és úgy voltam vele, hogy basszameg. Ez az utolsó nap, nem mehetek ma úgy haza hogy nem tettem semmi érdemlegeset. Hát tettem is elég keményen, pff. 

É: Úgy kérdeznék valamit, de úgyis azt mondanád rá, hogy nem tudod. *mosolygok rá Boldira*

B: Na mondjad.

É: Neked.. mi a véleményed rólam?

B: Hát.. nem tudom... *dadog vagy fél órán keresztül*

É: Látod? Mondtam hogy ezt fogod mondani. *szomorúan ingatom a fejem*

B: De most erre mit mondjak? 

É: Semmit Boldi, ne mondj semmit. Azt hittem tudsz normálisan válaszolni egy kérdésre de hát mindegy.

*3 perc kínos csönd múlva*

É: Most a válaszodon töprengsz?

B: Nem.

É: Ja, jó. Hagyok időt akkor még.

B: Nem kell. *röhög*

É: Jézusom, hogy lehetsz ilyen? 1 éve ismerjük egymást és SEMMI véleményed nincs rólam? Legalább valamit mondjál már basszameg!

B: Nem tudom. *viccesen meglög a kezével*

É: Ne lökdöss! Válaszolj!

B: Nem tudom.

É: Jólvan, tudod mit Boldi, hagyjuk. 

B: Most örihari van?

É: Igen.

B: Nemáár.

É: De.

Szóval eléggé megántott ezzel bevallom... Nagyon fájt hogy 1 év ismeretség után nem bír legalább annyit kinyögni hogy "jó fej" vagy valamit... Semmit. Hát ez nagy csalódás volt. Nagyot csalódtam most Boldiba.

Aztán elkezdtünk beszélgetni de hallatszott szerintem rajtam hogy elment minden kedvem. Megkérdezte, hogy megyek-e boltba, én meg rávágtam hogy nem. Aztán a suli előtt úgy döntöttem, hogy most nem akarok haragba elválni Bolditól így gondoltam mivel még van fél óra a becsöngetésig (rövidített órák miatt), így odahívom a teremhez beszélgetni.

É: Mit fogsz most félóráig csinálni?

B: Semmit, beszélgetek pár haverommal. Te?

É: Ülök és nézem a falat.

B: Az fasza kis program.

É: Aha. Nincs kedved odajönni a lépcsők alá beszélgetni?

B: Háát.. nincs.. Nem vagyok túl jó társaság most..

É: -

B: -

É: -

Ennyi. Erre én nem mondtam semmit, és amikor beértünk el se köszöntem tőle, csak szimplán felmentem a szekrényemhez. A szekrénybe betettem a cuccom majd olyan erővel csaptam be hogy azt hittem kiesik a helyéről. Elősször mérges voltam, majd szomorú, majd még szomorúbb. Lefele menet elmentem mellette, de rá se néztem és szerintem ő se nézett rám. Beültem arra a helyre amit neki is említettem, a lépcsők alá és ott unatkoztam. Ő pont rámlátott, látta rajtam hogy mindjárt sírok, és le se szarta. Basszameg a kurva élet, hát fél órába belehalt volna. Egyszerűen csak nem akart velem lenni, ennyi az egész. Nincs rólam véleménye és nem akar velem lenni. Fantasztikus. Most már ezt is tudom.

A tanár beengedte őket a terembe, de még volt kb. 15 perc a szünetből így nem tudtam mit kezdjek magammal. Ígyhát felmentem megint a szekrényemhez, majd a mosdóba, majd megnéztem a telóm és jött egy üzenetem Martintól. Nagyott dobbant a szivem. "nemlát:(" ezt írta, én meg "hol vagy?" Egyébként tudtam hogy hol van, láttam is, csak nem néztem rá. Túl mérges és szomorú voltam Boldi miatt. Lementem oda ahol előzőleg láttam de már nem volt ott csak a cucca. Leültem oda majd vártam, vártam.. Nem válaszolt, nem is jött. Átsuhant az agyamon hogy kimegyek a buszmegállóba és felszállok a hazafele tartó buszra, mert hogy én nem fogom végignyomorogni ezt a napot az is biztos. Aztán megint felmentem az emeletre majd megint le.. esküszöm mint valami kilométerhiányos. Mire megint leértem már ott volt és azzal a sunyi mosolyával mosolygott amitől mindig zavarbajövök. Odamentem, beszélgettünk majd felajánlotta, hogy felkisér a termemhez én meg majdnem sírtam, mert ő ilyenekre képes KÉRÉS nélkül, Boldinak meg kb. könyörögni kell hogy fél órát beszélgessünk és arra is nemet mond... Ha valaki akar valamit, az TESZ valamit. Mint pl. Martin. De Boldi nem akar semmit ígyhát nem is tesz semmit. Most már tiszta. Luca amúgy azt mondta, hogy lehet Boldi is azt hiszi amit én, hogy én csak barátként tekintek rá, merthogy én se viselkedek másképp Boldival mint egy baráttal. Hát lehet ebbe is van igazság. De az osztálya 3/4 részének leesett a dolog, sőt van aki 100%-osan tudja (Dávid, Ervin, Peti) kétlem hogy valamelyik ne említette volna meg neki. Na mindegy. 

Szóval Martin felkisért és leültünk a lépcsőre. Az osztálytársaim körülöttünk voltak és már kezdődtek is a sugdolózások meg a pletykázások de olyan szinten nem érdekelt hogy pff. Nem akartam túl közel ülni hozzá mert azért mégiscsak most voltam túl egy lelki traumán (Boldi) és nem akartam úgy tünni mintha rögtön más karjaiba futnék. (Egyébként ezt úgy mondom mintha valakit érdekelne, vagy ha valakinek feltünt volna.)

De mivel mi a lépcsőn ültünk, ahol közlekedni szokás, így folyton volt aki rám szólt, hogy "bocsi, elengedsz", mert hogy Martin a lépcső szélén ült én meg a közepén. Kb. a 4. embert engedtem el majd ültem vissza a középső helyre, amikor Martin finoman megfogta a derekam majd magához húzott és azt mondta "maradj itt, hogy elférjenek", és közbe nagyon nagyon közel voltunk egymáshoz, már lassan kínosan közel, de mégse volt kínos. 

Valamelyik szünetbe lementünk a lányokkal az udvarra majd ott jöttünk fel ahol Boldiéknak volt órájuk. Elmentem Boldi előtt és felnéztem rá (az egész kb. 3 másodperc volt) és tejóég, itt látom magam előtt a nézését.. Ahogy rámnézett. Te jóég. Félig mosolygott, félig felvonta a szemöldökét, és úgy nézett. Én meg szintén, csak én nem mosolyogtam, szimplán csak felhúztam a szemöldököm. 

És ez az utolsó emlékem 2014-ben Boldiról. 

Utána elmentünk az eladásra ahol Martinék osztálya lépett fel egy Betlehemi izével. Máté volt József xD Amúgy Máté meg Martin osztálytársak meg haverok. Faszántos.

Nos ez a hét szuperül eltelt mit ne mondjak, Boldival semmi kontakt nem volt kb köztünk, ami volt, az is veszekedés volt. Na meg ez az elválás. Most komolyan ez az utolsó emlékem róla? Az a 435 féleképpen értelmezhető arckifejezés? Gyönyörű. Martinnal fogalmam sincs mi a jóisten van most és hogy mit érzek, Mátét meg csak úgy szimplán megerőszakolnám szerintem. (Írhatok ilyet a blogomba?) Na megyek, mert hajnali 4-kor kelek és megyek Romániába. Asszem ott lesz netem szóval majd írok ha lesz valami, de kétlem.

Mindenkinek előre is Boldog Karácsonyt :)

Szilveszterkor meg úgyis írok. Jövök majd a szokásos listámmal.

Bye.