KEDD

- Éjjel megébredtem és azt hittem már reggel van, majd amikor ránéztem az órára és még csak 0:00 volt, teljesen ledöbbentem

- A buszmegállóba teljesen megfagytam. Én eddig soha, de soha nem fáztam reggelente, de most úgy éreztem mindjárt összeesek a hidegtől

- Felszállás előtt úrrá lett rajtam az a szokásos gyomorideg ami olyankor kap el, amikor tudom hogy látni fogom Boldit

- Mikor felszálltam és megláttam, komolyan úgy éreztem hogy megkell állnom és lőni egy képet. A helyszínt, a hátteret, a körülményeket, őt. Csak egy képet akartam hogy örökre meglegyen bennem ez a pillanat, az, amikor felszállok és meglátom hátulról. (De természetesen nem fényképeztem le, mert hát eléggé fura ha megállok a többi ember előtt és elkezdek bajlódni a telómmal meg ilyenek.)

- Mikor meglátott, rögtön elvette a táskáját majd egész aranyosan köszöntünk egymásnak. Nagy kő esett le amúgy a szivemről amikor láttam hogy foglalja nekem a helyet. Velünk átlagosan ült Dávid, és azért simán ülhettek volna ők is egymás mellett de Boldi mégis nekem foglalta a helyet. Vagy nem. Na de a lényeg, hogy mellette ültem, nem? :D

- Baromi jól elbeszélgettünk. Nagyon hiányzott már ez a fajta beszélgetés, amikor tényleg feloldódunk és csak beszélünk és beszélünk... Konkrétan semmi komolyról, csak ami éppen eszünkbe jut. Ma például elég sokáig beszéltünk az álmokról, mármint hogy mit szoktunk álmodni meg ilyenek. Én elmeséltem, hogy azt álmodtam hogy a suliba volt egy új csaj akivel tök jóba lettem és belevitt minden rosszba. Miatta lettem kolis is. Mellesleg volt egy kenguruja, amit mindig az ölébe hordozott a folyosón és akárhányszor megakartam simogatni, megharapott. Ezen nagyon jót röhögött. Majd azt is elmeséltem neki, hogy a szünet alatt vele is álmodtam, méghozzá azt, hogy a matek tanára üvöltözik vele. Azt mondta, tök jó lehet nekem hogy ilyen jókat álmodok. Ő sosem álmodik, vagy ha igen, nem emlékszik. Elmesélte, hogy egyszer kiskorába azt álmodta, hogy karácsonykor kinyitja az ajándékot és az van benne amit szeretne. Majd mikor felkelt és valójában kinyitotta az ajándékot, és nem az volt benne, nagyon csalódott volt. :D 

- Mondta, hogy megint balhé van otthon, én meg mondtam, hogy tesóm kórházba van

É: Na milyen volt a szilveszter? Mit csináltál?

B: Hát nagyon jó. Otthon voltam végig. Neked?

É: Én is otthon voltam, de nem volt túl jó. Éjfél előtt 1 órával pont átvertek, szóval na...

B: Ki? Mivel?

É: ...gyon fasza volt, utána meg tesóm rosszul lett és kórházba kellett vinni. De egyébként elvoltam, Éhezők Viadala maratont tartottam.

Direkt nem válaszoltam a kérdésére. Nem akartam mesélni neki Martinról. Vagyis szerettem volna, de azért mégsem.

- Nagyon megnyugtató, hogy 16 éves létére ahelyett hogy bebaszott volna valamilyen szórakozóhelyen, inkább otthon maradt. Nekem ez hatalmas pluszpont

- Simán találkozhattunk volna is akkor, de hát hagyjuk inkább, ne is gondoljunk bele szerintem

- Fényképezőgépet kapott karácsonyra, amivel csinált egy tök fasza képet a Holdról (fent van az instagramján, én lájkoltam is, de azért megkérdezte, hogy láttam-e)

- Mikor megkérdezte, hogy mit kaptam karácsonyra, azt mondtam, hogy pénzt meg ruhákat, de ruhákat valójában nem kaptam, mert azt majd a pénzből veszem meg

- Illetve azt is mondtam neki, hogy most fényképezőgépre gyűjtök, mire elkezdett nagyon röhögni (???), majd megkérdezte, hogy milyet, mire azt válaszoltam, hogy nem tudom még. Ezen is jót röhögött. (????)

- Annyira jó érzés volt beszélgetni vele és olyan vicceseket mondott hogy rendesen, szívből feltudtam nevetni ami már olyan rég nem volt

- Imádom ezt a fajta Boldit, aki kedves és vicces, és tényleg írtózatosan jófej

- Nem felejtettem el egyébként még a tavalyi összeveszésünket, és még mindig nagyon rosszul esik hogy nincs véleménye rólam, de ez van

É: Nagyon félek.

B: Mitől?

É: Hát hogy elcsúszok.

B: Dehogy csúszol.

É: Dede. Jóltudod milyen szerencsétlen vagyok.

B: Hát ez igaz.

- Hát ez nagyon nagyon jól esett. És ezt most nem szarkasztikusan mondom! Tényleg jól esett. Mert most eszembejutott hogy Martin abba a szituációba azt mondta volna: "dehogy vagy szerencsétlen, ne mondj már butaságokat cukim!" míg Boldi elintézte egy "hát ez igaz"-zal. És a második annyival jobb, de tényleg. Szerintem. Ha össze is jönnénk (?) akkor se akarnám hogy túl nyálas legyen meg ilyenek.. legyen olyan ,mint most. :D Bár felesleges ezen gondolkodni, hogy hogy viselkedjen majd ha járunk. ((((Mert nem túl valószínű hogy ez be fog következni)))

- Mikor leszálltunk a buszról, Dávid odaköszönt de én éppenhogy visszaköszöntem

- Majd mikor elindultunk a sulifelé, Dávid nemes egyszerűséggel konkrétan elrángatta mellőlem Boldit, és elkezdett vele beszélgetni. Így én mögöttük baktattam csöndben és azon gondolkoztam, hogy A) mi történik, ha megcsúszok, nem fogok tudni kapaszkodni senkibe, illetve B) mi lenne, ha hátbalökném Dávidot és ő csúszna el

- Már majdnem bent voltunk a suliba, amikor Boldi hirtelen mellém pattant és megkérdezte aranyosan, hogy "mész boltba?" én meg mondtam, hogy "nem, te?" ő meg "ha te se mész, én se"

- Előreengedett az ajtóba, amit annnnyira szeretek, mert fél évvel ezelőtt simán bevágódott volna elém, és szerintem ez tök figyelmes

- Bent mosolyogva odaköszöntem neki, hogy szia, és ő is mosolyogva visszaköszönt, ami határozottan jobb ahhoz képest, hogy tavaly egy szó nélkül váltunk el az ajtóba, mert úgy felidegesített

- Tegnap Lucánál maradt a szekrénykulcsom, így nem tudtam betenni a cuccom, ezért a "suttogóba" (mi így hívjuk a zsibongót) leültem egy padra és figyeltem ahogy Fanni a pasijával smárol

- Írtam Lucának egy SMS-t, hogy hol vannak, mire felhívott és mondta, hogy azonnal menjek a bejárathoz, mert mindjárt jönnek ami = látjuk Boldiékat, mert ők pont a bejárattal szemben ültek a padon

- Le is mentem, majd konkrétan egyedül álltam az ajtónál, a D-sek meg figyelték, hogy mégis miért álltam be portásnak

- Boldit láttam az ajtó visszatükröződésében, vagy mi a jóisten az, és észrevettem hogy csomószor felémnéz, majd egyszer pont akkor fordultam felé amikor láttam hogy néz, és így összemosolyogtunk

- Mikor megjöttek Klauék, elkezdtünk röhögni, de fogalmam sincs min, majd felrohantunk az emeletre

- Úgy döntöttünk, nem megyünk be matek korrepre, mert uncsi, így becsöngetés után beálltunk a büfével szembeni asztalokhoz és ott beszélgettünk

- Én nagyon szemeztem a pizzával, de nem tudtam eldönteni, hogy vegyek-e, így a barátnőim felé fordultam, hogy segítsenek meghozni ezt a roppant nehéz döntést. Klau támogatta, Luca ellenezte, végül megvettem és reggel 7:15-kor pizzát zabálva fókuszáltam a a D-sek termét, nehogy pont akkor jöjjön ki Boldi amikor tömöm magamba a sajtos-sonkás-kukoricás pizzát

- Miután megettem fájt a hasam

- Egyébként megint úgy álltunk, hogy mi lássuk a D-seket amikor kijönnek, de ők ne lássanak minket, nálunk ez egy ilyen taktikai lépés

- Mikor elkezdtek kisodródni a teremből, felkészültem a látványra, de hát sose fogok tudni felkészülni igazából

- Boldi kb. utoljára jött ki a teremből, és amint kilépett,  szó szerint egyszerre szisszentünk fel

Klau: ÓÓóó baszki Szandi

Én: Azzzzttttakurrvaaa

Luca: Huhhhhhh

Ez volt a reakciónk Boldira. Ez most furán jöhet ki, de hát az a kar... Olyan izmos karja van, de mégse túl izmos. És ahogy a póló így megfeszült rajta, hát én azt hittem ott futamodok meg kínomba. Azért az elég sok mindent elárul Boldi külsejéről hogy még a többiek (akiknek van saját plátói szerelmük) is így reagálnak rá, míg engem teljesen hidegen hagy Martin/Dani

- Gyorsan követtük őket (?) majd mentünk a saját folyosónkra

- 1. óra közgé volt, ahol Klau mellé ültem, de nem igazán történt semmi érdekes

- 2. óra tesi volt, ahol kosárra kellett lőni, és versenyeztünk a lányokkal, hogy ki tud többet bedoni. Az eredmény: Luca: 0 Én: 1 Klau: 3

- Angol előtt egy folyosón voltunk a D-sekkel, de Boldi nem vett észre mert éppen nyomkodta a tabletjét.. óó, azok a régi szép idők

- Ervin odajött beszélni hozzánk, de engem olyan szinten hidegen hagy már hogy az hihetetlen. Ott panaszkodott, hogy meg fog bukni németből. Hát ez van. Én is megbuktam kémiából és senkit nem érdekelt. Akkor én mit foglalkozzak az ő problémáival? Oldja meg. Vannak nekem is. Mellesleg nem lennék vele ekkora genyó ha esetleg téliszünetbe írt volna. De semmi. Hát ne csak évközbe legyek jó. (((((Ez teljes mértékben vonatkozik Boldira is, na de ő azért más tészta)))

- A C-seket látva folyton Martint kerestem, de ma se jött suliba

- A katona meg még nem is köszönt a 2 nap alatt. Róla egyébként kiderült, hogy Boldi Grétikéjének az UNOKATESÓJA. Na erre varrjatok gombot

- A C-sek közül az egyik srác hasonlít Johnny Bravo-ra, és akárhányszor meglátjuk, Lucával elkezdünk sipítozni, hogy megjött Johnny

- Illetve van egy C-s, Brendon, aki olyan mint egy MEDVE, és Lucával folyton azt mondjuk rá, hogy milyen aranyos, Klau szerint le kéne álljunk, de na, akkor is aranyos, de nem úgy mint Boldi, hanem mint egy kiskutya

- Irodalmon ofő kioszotta a szövegértést, négyes lett

-  Matekon dogát írtunk, én beültem Luca mellé, Klau meg velünk párhuzamosan ült

- Míg Lucával halál nyugodtan megírtuk az egy feladatból álló dolgozatot, majd lecsekkoltuk egy szó nélkül az egymásét majd le is írtuk a másikét plusz pontért, addig Klau megtébolyodva fordult jobbra-balra segítségért kiáltva

- Végül segítettünk neki, de szegénynek még így sem jutott el az agyáig hogy mindkét feladatot csinálja meg plusz ábrázolja is, így pánikba esett hogy egyest kap

- Törin kivételesen nem feleltünk, viszont holnap dolgozatot írunk

- A tanár folyton az én padomhoz jön és nézi hogy mit írok, egyszer behajolt teljesen a füzetembe mert nem talált egy évszámot, majd amikor elkezdtem tollal bökdösni a kerestt évszámot, nagyokat bólintott majd hangosan felüvöltött, hogy "jólvan, jólvan, ügyes vagy", belém meg belém fagyott a szar is a félelemtől

- Irodalom után jött egy 20 perces szünet, ami elég forgalmas volt

- Elősször lementünk a kávéautomatához, és eszembejutott, hogy a lépcsőfordulóba 3 héttel ezelőtt Martinnal milyen jól elbeszélgettünk

- Aztán Luca megkérdezte, hogy felköszöntöttem-e Boldit, majd hirtelen felindulásból elkezdtem a fejemet csapkodni a falba

- Miután lefogtak és biztonságba helyeztek, Luca elkezdett üvölteni, hogy hogy lehetek ilyen, mikor tegnap este még meg is beszéltük, hogy ma mindenképpen köszöntsem fel, UGYANIS MELLETTE FOGOK ÜLNI PLUSZ EGYÜTT JÖVÜNK A SULIBA

- Én sírógörccsel küszködve magyarázkodtam, hogy ELFELEJTETTEM NA, ugyanis már a szülinapja óta tervezem, hogy névnapja alkalmából hogyan fogom felköszönteni a BUSZON. Erre elfelejtem. Taps.

- Míg Luca üvöltözött én meg ütöttem a falat, addig Klau halál nyugodtan megszólalt, hogy mi lenne, ha most köszönteném fel

- 2 perc múlva már úton voltunk és kerestük a D-seket

- Pont becsöngettek, és tudtam, hogyha most nem köszöntöm fel, majd csak fészen fogom tudni, azt meg nem akartam ((( bár agyaltam azon, hogy ha mégis megtörténne, esetleg írhatnék neki egy puszi fejet :* ))))

- Klau felment a harmadikra (?), Lucával meg befordultunk a másodira. Ott voltak a D-sek. A folyosó végén kiszúrtam a sárga (((Feszes))) pólóban lévő Boldit aki ott álldogált, és elkezdtem rohanni felé

- Megfordultam hogy szóljak Lucának, maradjon ott, ne jöjjön, amikor észrevettem hogy ő már rég elment, és ki lépkedett pont mögöttem? Dááávid

- Az egész nagyjából 10 másodperc volt, de elég eseménydús: Boldi meglát, felvonja a szemöldökét, én idegbeteg módjára trappolok felé,  rám mosolyog, én vissza rá, de közbe majd összeesek az idegességtől, mondom neki, hogy "Boldog Névnapot", közbe mosolygok, ő azt mondja: "Köszönöm" és mosolyog, aztán megyek is tovább. Az egész olyan gyorsan történt, hogy meg se álltam, folyamatosan lépkedtem. Szóval ez se volt éppen egy olyan tipikus felköszöntés puszival meg ilyenekkel, ahogy elképzeltem, de akkor is láttam rajta hogy örül. Ha Dávid nem lett volna éppen mögöttem, tuti maradtam volna egyébként

- Irodalom órán megnéztem a facebookját és akkor még SENKI sem írt a falára, így ha úgy vesszük lehet hogy én voltam az első (a szülein kívül) aki felköszöntötte

- Most megnéztem, eddig írtak neki kb 6-7-en, de mindenki családtag, kivéve egy valakit. Rebeka. Most egy kisebb sokkon estem át, de végülis leszarom, én élőbe köszöntöttem fel, ami azért sokkal személyesebb

- Nagyon nagyon ajánlom, hogy ne írjon neki is puszi jelet (mindenkinek írt eddig, aki írt a falára), mert én esküszöm kitörlöm az ismerőseim közül mindkettőt

- Visszatérve: felmentem a harmadirka és remegve elújságoltam a dolgokat a lányoknak, akik örültek. Majd Klau laza 3 perc után benyögi, hogy "adhattál volna csokit is neki". 10 másodperc hatásszünet után mindhárman olyan röhögőgörcsöt kaptunk, hogy azt hittem összeesek. Mármint Klaunak tök jó ötletei vannak, csak rossz időbe közli őket

- Ofőn meg rajzon nem volt semmi, utána mentünk haza, miután hazaértem tanultam és azóta csak fekszek
- Amikor végeztem a tanulással eszembejutott Martin és elkapott a hiányérzet, lehet hülyeség, de tényleg hiányoznak a beszélgetések

- Megírtam Patriknak (unokatesóm, jóba van Martinnal, tud mindent), leírtam neki őszintén hogy mit gondolok Martinról meg az egész szituációról, mire mondta hogy pill. Itt már tudtam hogy írni fog neki. Le fényképezte hogy mit beszéltek Martinnal, és a lényeg, hogy Martin azt hiszi hogy én utálom saötöb, meg nem tudja mit akar, blabla... Patrik meg annyit írt, hogy írjon rám vagy beszéljen velem, mert ő a férfi és oldja meg stb.. szóval kíváncsi leszek mi lesz ebből
- Hagyjuk!!!

- Holnap egyáltalán nem leszünk Boldival egy folyosón és a szerda tipikusan egy olyan nap, amikor alig látom, szóval most nem bajlódok a körömfestéssel, mert minek, majd csütörtökre megcsinálom

- Itthon tanultam törire meg bioszra, de egyiket se tudom úgyhogy bye

 

XXX