Arra jöttem rá ma, hogy már egy hete nem blogoltam. Ez eléggé elszomorító. Irodalomból az a házi, hogy egy héten keresztül írjunk naplót egy füzetbe, így gondoltam akkor már ide is írok minden nap. Egyébként naponta 2 oldalt kell írni. Szerintem nekem lesz abból 20 is, mert én biztos nem fogok tudni mindent belesűríteni 2 oldalba. :D

Elég sok minden történt a múlthéten is, és közbe sokszor elgondolkodtam azon, hogy basszus, ezt lehet lekéne írni vagy ilyenek, de nem volt kedvem. Jót tett szerintem ez az egy hét szünet mert néha megunom a mindennapi blogolást. Drasztikus változások nem történtek, na de azért mégis megpróbálom nagyjából összeszedni a legfontosabbakat:

- Martin már egy másik csajt szédít, aki ugyanúgy néz ki mint én, csak kilencedikes. Amikor megláttam azt hittem lehidalok. Az első nap nagyon nagyon rossz volt, mert tudtam hogy ugyanazokat csinálja vele amiket velem is, és biztos vagyok benne hogy olyanokat is írkált neki facebookon. Elszomorító, és napról napra egyre jobban szégyellem magam hogy közöm volt hozzá. Mellesleg múlthét pénteken jött velem szembe a lépcsőn én meg úgy voltam vele, hogy szarni bele, én beszélek vele, mert nem birom ezt. Már lassan aludni se tudtam, csak ő járt a fejembe, és ami a legfurcsább, hogy azt álmodtam, hogy lefeküdtünk. (???????????????????????) A beszélgetésünk után megbántam hogy félrehívtam de most, pár nappal később örülök neki hogy letudtam zárni. A lényeg hogy megkérdeztem tőle, hogy beszélhetnénk-e, mire mondta hogy ja, mikor. Mondtam, hogy talán most. Így felmentünk a lépcső tetején, ő még kabátba meg sapkába, és a fülhallgató is a fülébe volt még. Ez így elég furcsa volt, mert vártam hogy kivegye, de csak az egyiket vette ki, a másikból üvöltött a zene. Na gondoltam mindegy, attól én elmondom. Hosszasan elmagyaráztam neki hogy nekem ez nem jó, hogy most így viselkedünk egymással, meg én elfogadom hogy nem akar semmit de legalább akkor maradjunk jóba, nem kell köpködni a másikra stb, mert már lassan oda jutottunk. Ő közbe ritmusra dobolt a lábával meg ilyenek, szóval kurvára leszarta magyarul hogy mit pofázok. Azzal zártam a mondandómat, hogy "de egyébként marhára megbántottál...", mire az volt a válasza az EGÉSZRE, hogy "hát, én most nem tudok ezzel mit csinálni". Ezután következett egy laza 3 perces néma csend, ahol ő bámult engem én meg az idegösszeomlás szélén állva próbáltam magam leállítani arról, hogy lelökjem a lépcsőn, vagy pedig levessem saját magam a lépcsőről. Végül se szó, se beszéd megfordultam és elmentem. Basszameg. Hát én nem vagyok komplett. Még ezekután én mentem oda????? Hát ok. De legalább letudtam zárni. Nagyon nagyon megbántott ezzel (is), hogy ennyire flegma volt. Velem még sosem volt ilyen, mindig kedves volt meg aranyos, mellesleg annyit mondott még, hogy "te köszönsz olyan bunkón", mire én felháborodottan elkezdtem a levegőbe csapkodni, és azt üvöltöttem, hogy "mert mit kéne csinálnom, a nyakadba ugranom ezek után???" Szóval én lezártam vele, egyáltalán nem érdekel már. Rossz látni mert azért mégiscsak éreztem iránta valamit, és azt se túl kellemes amikor a hasonmásommal látom, de ez van. 

- Újra jóba lettem Dáviddal. Mármint nagyon. Ezt úgy kell érteni hogy kb. ugyanolyan minden mint kb. egy évvel ezelőtt, csomót beszélünk meg ilyenek. Múlthéten csütörtökön még volt fél órám a buszig ezért elmentem vele a tornaterembe és néztük a kézi gyakorlást. Ahol egyébként csak D-sek gyakoroltak. Pff. Boldi persze nem. Ő nem kézis. De akkor is fasza volt. Mintha vonzanánk egymást a D-sekkel. Ott ültünk konkrétan ketten a kilátón Dáviddal, és amikor beléptek egyenként a D-sek elkapott valamiféle roham és elkezdtem izomból integetni le a lelátóról ahol pár D-s viszonzota az integetést mások meg csak furcsán néztek ugyanis aznap már köszöntünk egymásnak/beszéltünk. Dáviddal egyébként jól elbeszélgettünk csak hát neki még mindig tetszek (ő mondta), és folyton szexuális utalásokat tett (?). Végül megkérdeztem tőle, hogy "basszus, elmondtad Boldinak ugye? nyugodtan elmondhatod, nem vagyok hülye, hát persze hogy elmondtad. nem haragszom, tényleg, de mikor?" Egy ideig tagadta de aztán bevallotta hogy még idén szeptemberbe elmondta Boldinak (szerintem ez hazugság és már előtte elmondta). Hogy Boldi erre mit válaszolt az rejtély, mert Dávid folyton rébuszokba beszél és egyébként sem akarok neki elhinni mindent amit Boldiról mond. Szóval a következtetés: Boldi tudja hogy nekem tetszik. Vagy nem. Merthogy azóta Dávid elvileg már azt is mondta neki hogy már nem aktuális. Meg 2 héttel ezelőtt ugyanezt mondtam én is Boldinak. Megmondom őszintén én már teljesen elvesztem. Fogalmam sincs mi mikor történt meg hogy most mi is van pontosan de bevallom annyira nem érdekel már.

- Hogy milyen volt Boldival a viszonyom az elmúlt 1 hétben? Hát viszonylag jó. Elbeszélgettünk a buszon, meg néha a suliba. Mosolyogtunk egymásra sokat. Szerettem. Ő valószínűleg nem. Jaj, de költői volt ez. Pff.

Na akkor rátérek a mai napra. Még van fél órám aztán muszáj aludnom mert holnap 5:00-kor kelek, hogy Boldi mellé ülhessek, aminek nem tudom mi lesz a végkimelete mert ma elég érdekesen váltunk el..

Egyébként nagyon fáj a vádlim. 3 napja keményen edzek és szeritnem túlságosan rádolgoztam. Luca szerint izomgyulladásom van, hát nem tudom hogy attól a mozgástól amit én produkáltam napi fél órba mennyire kaphattam izomgyulladást. Ma kihagytam az edzést egyrészt amiatt mert nagyon fáj, másrészt meg nem igazán volt motivációm meg hangulatom hozzá a történtek után.

1. óra biosz volt, de én nem mentem be, ugyanis orvosi vizsgálatra mentem. Mindenkinek kellett az osztályból, de az osztály nagyrésze már pénteken elment. Én ma kerültem sorra így pár fogyatékos osztálytársammal várakoztam vagy egy órát míg sorrakerültem. Gyönyörűen kibeszéltek mindenkit de hát mit csodálkozok én már ezen. Egyébként szerencsém volt, mert bioszból pont engem feleltetett volna, mint később kiderült. Ígyhát tutkó hogy szerdán velem kezdi. Fasza. Ott se voltam az órán de azért feleljek.  Amúgy 155 centi vagyok elvileg de tuti nem. Mert multkor 157 voltam, szóval valamit félremértek. Sőt, szerintem már vagyok 160. Vagy 170. Na jó nem. De 155 biztos nem, ne idegeljenek fel. 155 centi vagyok és 52 kiló. A BMI kalkulátor szerint amit az előbb lecsekkoltam az én testtömegindexem NORMÁL. Hát ok. Azért edzek tovább ha nem baj.

Biosz előtt amúgy láttam Boldit és tulajdonképpen elmentem mellette egy szó nélkül. Nemtudom miért. Vannak ilyen kirohanásaim. De nem hiszem hogy feltünt neki. 

Fizikán nem volt semmi. Ettem.

Angolra nem igazán készültem tegnap, mert A) sose szoktam, és nincs B) pont. A házit úgy ahogy megírtam meg a szorgalmiba is belekezdtem de aztán abbahagytam. Az angol előtti szünetbe egy folyosón voltam a D-sekkel. Elmentem vagy 30x Boldi előtt de nem igazán érdekelte, mármint köszöntünk egymásnak aztán ennyi. Vagyis én köszöntem nekik. Mert Petivel állt. Boldi meg vissza is köszönt, de szerintem Peti nem. Az a srác engem nem bír szerintem. De amúgy mindig Boldi seggébe lohol. Folyton ott van ahol ő. Azt hiszem már van is egy közös pont bennünk. Pff. 

Végül meguntam a járkálást és odamentem az A-sokhoz akikkel egy csoportba vagyok angolon. Elkezdtem beszélgetni velük és ez konkrétan Bolditól 1 lépésnyire volt. Nagyokat röhögtünk mert rólam akarták leírni a házit aztán kiderült hogy nem is jót csináltam. Meg Laci mutatott vicces macskás képeket a telóján de nem nagyon figyeltem mert Boldi reakciójára voltam kíváncsi így félszemmel őt lestem. Mármint hogy milyen reakciót vált ki belőle hogy egy másik srácnak a telójába vagyok belebújva, nem az övéébe. Hát azt nem mondom hogy elsírta magát bánatába, de azért láttam hogy odanéz csomószor. Valószínűleg véletlenül. Aztán mikor befejeztem az eddig még egy szót sem váltott A-s csoporttársaimmal való roppant értelmes beszélgetést, gondoltam visszamegyek Klauékhoz. El is indultam, de aztán amikor elsuhantam Boldi előtt, Boldi hirtelen odaszólt, hogy "miújság?", mire teljesen ledöbbenve odamentem és elkezdtünk beszélni. Hát nem volt valami érdekes beszélgetés, meg hosszú se, mert amint váltottunk 2 mondatot jött a tanára. De akkor is leállított beszélni ami tök jó. Petit olyan szinten nem érdekeltem hogy arrébb is ment vagy 3 méterrel. 

Angolon aztán valamilyen oknál fogva senki sem csinálta meg a szorgalmit. A tanárnő majdnem sírt így legnagyobb kétségbeesésébe hozzám fordult, hogy én megcsináltam-e. Mire azt válaszoltam, hogy félig, rögtön rámtapadt mint egy pióca és könyörgött hogy feleljek le belőle. Közöltem vele, hogy csak is akkor vagyok hajlandó felállni és elmondani amit tudok, ha nem kapok rossz jegyet. Egyezséget kötöttünk így nagyjából 10 perc alatt elmondtam angolul amit csak tudtam a testbeszédből és kaptam egy ötöst. Hát, ez hirtelen jött. 

Matekon Lucával előre ültünk Klauhoz és egész órán röhögtünk a tanárnőn mert az az asszony hamarosan megbolondul. Én nem tudom hogy bírja ki ezt az osztályt, de ma is már fogta a fejét és majdnem sírt. Olyan vicces volt. Idén már szerintem harmadjára vesszük a Thálesz tételét, vagy mit, de hát nekem mindegy.

Irodalom órán vettünk új anyagot meg ilyenek. Nem volt semmi.

Közgén csokit ettem meg beszéltem Lucával. Ja, amúgy Luca beszélt Martinnal, és Martin megmondta neki hogy nem akar tőle semmit. Elég szar. Lucán nem látszik hogy szarul van de valójában tudom hogy rossz neki, csak nem mutatja. Éppen ezért nem akarom én hogy Boldi kimondja azokat a szavakat... mert én tuti nem bírnám ki és legalább egy hétig nem mennék suliba. Ezt halál komolyan mondom. Én nem bírnám ki. Nem tudnám elviselni hogy lássam minden nap tudván hogy nem lesz már belőle semmi, és hogy az már 100%. Így legalább van egy icikepicike esély rá. Bár ettől függetlenül jó lenne tudni.

Duplatesin nem tesiztem, mert reggel a nagy rohanásba otthon hagytam a cuccom. Nem kaptam kivételesen egyest mert beetettem a tanárnővel hogy csak azért nem hoztam, mert azt hittem korizni megyünk duplaórán. Ami végülis igaz, mert tényleg azt hittem, de nem emiatt nem hoztam a cucom. Klau se hozta, így ott ültünk és beszélgettünk.

Ezután jött a izé. Feketeleves. Vagy mi. 

Futtottunk Klauval a 15:10-es buszhoz, mert nem tudtuk hogy melyikkel megy Boldi és melyikkel megy Dani. Dani a 35-öshöz ment, Boldi viszont a 10-eshez, így Klauval kettéváltunk. Boldi ott állt Martinnal én meg odacsapódtam Martin mellé. Köszöntem neki, visszaköszöntek, majd Boldi furán végigmért, szerintem furcsállotta hogy nem mellé állok, vagy már mindjárt a fejére, ahogy szoktam. Mondta, hogy foglaljak neki helyet, mire felmutattam értetlenkedve a buszra, hogy "Boldi, tele van a busz, hogy foglaljak?" mire Martin mondta, hogy foglaljak neki is lécci (?). Természetesen nem tudtam foglalni, így mindhárman álltunk. Mondom a sorrendet: egy idegen csaj, én, Boldi, Martin. Na, hát a lényeg az, hogy mindeki tudott kapaszkodni, csak én nem, mert pont egy olyan helyre kerültem, ahol nem értem el a kapaszkodót. A karom meg nem ért fel a fenti kapaszkodóhoz így konkrétan ott álltam mint egy szerencsétlen és vártam a biztos halált. Boldinak panaszkodtam, hogy mégis hol a jóistenbe kapaszkodjak, és én biztos hogy ablakostul kiesek majd a körforgalomnál, amikor végül sikerült egy icike picike kis kapaszkodót találnom úgy, hogy áthajoltam egy emberen. Boldi meg tök aranyos volt, mert kérdezgette, hogy "na, tudsz kapaszkodni? jó úgy? ne cseréljünk helyet?". Az a kis kapaszkodó nem volt túl stabil bevallom, így is féltem hogy elcsúszok vagy valami, így feltettem Boldinak a következő kérdést: "ha majd megcsúszok vagy eldőlök, megfoghatom a kezed?" ő meg ezt válaszolta: "persze, nyugodtan, ránts engem is magaddal". Hát nem romatnikus? De egyébként kedvesen meg viccesen mondta és a szivem elkezdett tök gyorsan kalapálni amikor tudatosult bennem hogy az elkövetkezendő 20 percben lehet hogy megfogom a kezét. Spoiler: nem fogtam. Viszont csomószor volt olyan hogy megcsúsztam meg ilyenek és már rántotta elő a kezét hogy megtudjam fogni, de végül csak talpon maradtam. Pedig tök jó lett volna. Azért rájátszhattam volna egy kicsit. Na mindegy.

Tök jól elbeszélgettünk. Az elején. Aztán kezdődött az üvöltözés a busz közepén, amit kb. az egész busz végighallgatott és mindenki minket bámult. A Boldi mellett álló Martin arca volt az egész utazás alatt a legszórakoztatóbb. Látni kellett volna azt a fejszerkezetet neki. Az a ledöbbentség. Mert pont múlthét csütörtökön öntöttem ki neki a szívem a buszon, hogy én sose tudnám megbántani Boldit, meg nekem milyen fontos. Ehhez képest olyan szavakat vágtunk egymás fejéhez hogy ajaj. Szerintem Martin nem csak rajtam, hanem Boldin is megdöbbent, mert nem hiszem hogy ismeri ezt az üvöltözős oldalát. 

É: *kérdezek valami tök normálisat*

B: Nem tudom.

É: Jézusmáriám, ne kezdd ezt a nem tudomozást. Mindig ezt mondod.

B: Nem is.

É: Dehogynem. Akkor is azt mondtad amikor megkérdeztem hogy mi a véleményed rólam.

B: De azt tényleg nem tudom.

-- figyeljétek a következő két sort. ISMERŐS???? - 

É: Hogy nem lehet ezt tudni? Másfél év után nincs rólam véleményed? Az nagyon szarul esett amúgy.

B: Hát most nem tudok vele mit csinálni.

--- akinek nem ismerős: ugyanez a beszélgetés volt Martinnal is, kb. ugyanazokkal a szavakkal-

É: De akkor is. Nem hiszem el hogy nincs rólam véleményed. Valamit mondhattál volna.

B: Nem akartam belefolyni ilyen bonyolult dolgokba. (Na itt veszítettem el az önuralmamat)

É: Mivan? Milyen bonyolult dolgok? Te miről beszélsz?

B: Hagyjuk, tényleg. Nem akarok ilyen dolgokba belefolyni.

É: *bámulok magam elé meredten és dühösen, Boldi 2 percig bámul, én csak nézek magam elé*

B: Most megint haragszooool? *cuki hangon*

É: Igen! Mert nem hiszem el. Nem fér bele az agyamba hogy mi a jóistent pofázol itt.

B: Nem tudom.

*** felforrt az agyvizem, odafordulok Boldihoz az egész testemmel és a szemébe üvöltöm*

É: TE EGY DÖNTÉSKÉPTELEN EMBER VAGY.

B: *teljesen kikel magából, elkezdi csapkodni a levegőt, hát én teljesen ledöbbentem* ÉN NEM VAGYOK DÖNTÉSKÉPTELEN.

É: * egy kisebb sokk után* MIVAN? HOGY NE LENNÉL MÁR AZ? SEMMIT SE TUDSZ ELDÖNTENI! FOLYTON VARIÁLSZ! DÖNTÉSKÉPTELEN VAGY BAZDMEG.

B: KURVÁRA NEM VAGYOK DÖNTÉSKÉPTELEN. DE NEM AKAROK ILYEN BONYOLULT DOLGOKBA BELEFOLYNI.

É: EZEN MI A LÓFASZ A BONYOLULT? MI? EZEN MI A BONYOLULT? MAGYARÁZD MÁR EL NEKEM LÉGYSZIVES.

B: BONYOLULT!

Aztán nem szólaltunk meg vagy 5 percig. Végül elkezdett másról beszélni, hogy nem kávézott a reggel milyenek, közbe én folyton azt hajtogattam, hogy "bonyolult dolgok..bonyolult dolgok..." Olyan szinten remegtem az idegességtől hogy az hihetetlen. Martin feje az aranyat ért. Annyira tetszett. 

B: Hol szállsz le? Elől vagy hátul?

É: Tudja a faszom. Ahol letudok.

Hát tudom, elég mocskosul beszéltem előtte. De nem érdekel. Úgy felidegesített. Azért amikor leszálltam még hátraüvöltöttem, hogy SZIA BOLDI, szegény Martint meg leszartam. 

Na, hát szerintem Boldi 100% hogy skizofrén és döntésképtelen. Egyik pillanatban még azt kérdezte, hogy "ugye holnap jössz nulladikra?" a másodikba meg NEM AKAR BELEFOLYNI ILYEN BONYOLULT DOLGOKBA.

Holnap mindenre ezt fogom mondani. Bármit kérdez vagy mond, ez lesz a válaszom. 

Meg egyik pillanatba még azt mondja hogy megfoghatom a kezét, a következő meg üvöltözik? 

Oké, tudom, én generáltam a feszkót, de akkor is. 

Mikor leszálltam a buszról rögtön hívtam Lucát meg Klaut. Arra a döntésre jutottunk, hogy most már ezt mindenképp meg kell beszélnem vele. Luca szerint ez a "bonyolult dolog" azért bonyolult, és azért nem akar belefolyni, mert tudja Boldi, hogy csak megbántana vele. Teljesen egyetértek vele. Itthon csapkodtam még egy kicsit meg üvöltöztem de most már viszonylag lenyugodtam. Majd lesz ami lesz. De én már annnnnnnyira belefáradtam ebbe. Jaj. Amúgy azt kifelejtettem hogy Boldi a veszekedés előtt hirtelen odarakta a fejét közvetlenül az enyém mellé szóval kb egy méterrel lentebb, és belesúgta a fülembe, hogy "nézz le", mert a csávesznek aki velünk szembe üllt iphone 6-ja volt. Nahát. Egyrészt az, hogy a fejünk között volt 2 mm távolság és hogy belesúgott a fülembe felért egy nem is tudom mivel, had ne írjam le. Másrészt meg én azt hittem hogy a telóról beszél, és nagyba bólogatok, hogy jaja, tök jó teló, nekem is kéne, mire közli, hogy ő a háttérképről beszélt, ami egy kocsi volt. Jaj.