Na hát sziasztok. Elég régóta nem írtam. Mielőtt belekezdenék részletesen a mai napomba, kicsit írnék a szünetemről.

A szünet előtt 3 napig kellett suliba menni: hétfő, kedd, szerda. Már a hétvégén elég szarul éreztem magam, de hétfőn még úgy voltam vele, hogy én bizony megyek. Aha, hát majdnem meg is fulladtam fizikán, így úgy döntöttem hogy nem megyek a maradék 2 napon. Olyan szar hurutos köhögésem volt gyerekek, hogy azt nem kívánom senkinek. Undi leszek, de konkrétan félpercenként köpnöm kellett, mert valami szar jött fel a torkomon. Guszta. 160 féle szirupot, gyógyszert meg mindent kellett szednem, és még mindig nem vagyok teljesen meggyógyulva. Tiszta depresszióba voltam esve amiért kedden és szerdán nem mentem. Egyrészt nem akartam hiányozni, mert eddig 0 hiányzásom volt, így meg már lett 16. Másrészt meg nyilván Boldi miatt. Én esküszöm nektek, ha Boldi (meg néha Máté) nem lennének, semmi, de SEMMI motivációm nem lenne amiért suliba akarnék menni. Reggelente és azzal vígasztalom magam, hogy legalább beszélek Boldival (és látom Mátét). Mátét azért írom zárójelbe mert a jóisten tudja mi van vele. 

Hogy mit csináltam a szünet alatt? Hát, semmit. Apum hazajött németből, most októberig megint itthon lesz kb, úgyhogy párszor voltam nála, aztán ennyi. A maradék időbe meg Odaátot néztem és aludtam. De tényleg. Ennyit csináltam össz-vissz. Kb. 1x mentem ki Buksihoz. Az is valami. Meg kiolvastam egy könyvet. 

Egész szünet alatt 1 emberrel kommunikáltam, Dórival. Ő ugye Győrbe lakik, netes barátnőm, és egyedül vele beszélgettem egész szünet alatt. Nem viccelek. Klau 1x rámírt, akkor egész jól elbeszélgettünk, de a vége fele kezdett beflegmulni, vagy én nem is tudom. A lényeg hogy írtam neki valamit tök normálisan mire flegmán válaszolt egy nemmel. Hát úgy voltam vele hogy tudod kivel flegmulj, Viktorral, vagy Danival, esetleg Lucával. Velem te ne. 

Luca is egyszer rámírt, na az baromi jól esett, de tényleg, annyira, hogy majdnem bekönnyeztem. De csak majdnem. Aztán 10 perc kínlódás után rájöttem hogy basszus, ezt valahol nagyon elcsesztük, ugyanis nem tudtunk egyszerűen elbeszélgetni semmiről. Régebben 0-24-ben beszéltünk, és ez nem vicc, még csak el sem köszöntünk egymástól, csak beszélgettünk folyamatosan, most meg ez a szánalmas "mizu? semmi, veled?", hát az gáz volt. Amúgy nem tudom azt leírtam-e, de odament Johnny-hoz beszélgetni. Hát, Johnny finoman szólva is elutasította, bár 100%-osan nem tudom mi történt, ugyanis Luca nem mondta el. Annyit tudtam, hogy suli után odamegy hozzá és beszélgetnek. Este aztán ráírtam, hogy na, mi volt? Mire írta, hogy megbeszélték, hogy nem akarnak egymástól semmit. Próbáltam kiszedni belőle hogy mi volt pontosan, de nem igazán ment, hát én nem erőltetem. Ha nem akarja elmondani ne mondja, mondja Klaunak. Csak most emiatt az van, hogy már egyáltalán nem is megyünk a C-sek felé. Tudom, most sajnálnom kéne Lucát, hogy Johnny-val nem lesz semmi, de valójában rohadtul nem érdekel, szerintem marha nagy geciség az, már bocsánat, hogy most hogy neki nem jött össze és kerüljük a c-seket, holott tudja jól hogy nekem ettől függetlenül még ott van Máté és szívesen látnám őt. Ez a barátság valahol nagyon tönkrement, és szerintem ezt már nem lehet visszacsinálni. Régebben tuti hogy átérzem Luca fájdalmát és leszarom hogy nem látom Mátét, csak Lucával foglalkoznék, de most odaáig jutottam hogy olyan szinten nem érdekel, hogy fú.Csak arra tudtam gondolni, hogy "na, fasza, akkor Mátétól el is búcsúzhatok". Na nem mondom azt hogy én egy példabarát lennék de asszem már ez sem érdekel. Ezek annyira kamu barátságok hogy már nem is próbálom megjátsszani hogy érdekel. Őket érdekli az ami Boldival történik? Vagy Mátéval? Nem. Tesznek rá. Akkor én mit sajnáljam Lucát, vagy miért is kéne érdekeljen Klau randija? Milyen barátság ez, hogyha történik valami fantasztikus Boldival (ölelés), és egyszerűen nem visz rá a lélek még most sem, hogy elmondjam nekik? Elmondom én milyen: szar. Kamu az egész. Annyira megmondanám nekik a magamét, de úgy vagyok vele, hogy én nem generálom a feszkót, felőlem lehetünk jóba de mindhárman tudjuk hogy ez már nagyon nem az ami volt és csak azért vagyunk jóba mert... miért is? Hát ezt nem nagyon tudom. Ettől függetlenül birom őket, sőt, szeretem őket, de napról napra egyre gyengébben, és napról napra egyre jobban érzem, hogy már nem érdekel. Én még mindig nem tettem túl magam azon ahogy bántak velem. Hiszen még egy rohadt bocsánatkérést se kaptam. Nem is számít már.

Rájöttem amúgy a szünet alatt hogy Dórin kívül kb. egy barátom sincs. xD (Most ide azért írtam xD-t mert kínomba már csak röhögök ezen.) Suliba minden második ember mosolyogva köszön, de szünetekbe mindenki leszar. Bár mondjuk én is. Én se írtam rá egy árva lélekre se. Se Viktorra, se Rolira, se Ervinre, se Dávidra.. Úgyhogy nem tudom mit rí a szám xD Lehet hogy mindenkinél így van ez. Ez ilyen iratlan szabály? Hogy szünetekbe szigorúan tilos a kapcsolattartás? Nem tudom, de engem se nagyon vitt rá a lélek hogy bárkire is ráírjak. Naja, Boldi. Hát rá szívesen ráírtam volna, de gondoltam hmm, nem csinálok magamból hülyét. 2 hete beszéltünk utoljára (!), akkor is facebookon, amikor küldött egy videót, arra írtam valamit, és ennyi, látta. Mostantól minden beszélgetésünk után arra gondolok: hmm, lehet, hogy most 2 hónapig nem fogunk beszélni! Jaj, de szép is ez a szerelem. Egyszerűen csodálatos.

A húsvétról: hát, kb. ugyanazt csináltam mint máskor, Odaátot néztem. Átjött pár ismerős, rokon, azok kint a szabadba grilleztek, szólt a zene, mindenki happy, én meg a sötét szobába, meggyújtott gyertya mellett néztem az Odaátot és zabáltam a csokit. Anyum palija úgy oldotta meg a locsolkodást, hogy fogta anyum parfümjét és belefújta a számba. Mások a hajamba, ruhámra meg ágyneműmre fújták, úgyhogy tök jó, azóta is bűzlik a szoba. Apum meg se locsolt, hanem tesómmal átmentünk hozzá és ő eldugta a doboznyi édességet mi meg megkerestük az udvaron. Nem festettem tojást, nem vártam a locsolkodókat (jöttek ők maguktól is), úgyhogy ja, eltelt. Azért eljátszottam azzal a gondolattal szomorú perceimben, hogy milyen lenne ha Boldi hirtelen betoppanna öltönybe (?) a szobámba, mondana egy fasza kis verset majd meglocsolna. (Elmondom én milyen lenne: JÓ.) Jaa, amúgy a szünet alatt Boldi nagyon kis aktív lett instagramon. Megvette azt a go pro 4-et, vagy mit, és kétnaponta tölti fel a képeket (magáról is). Nagyon örülök neki mit ne mondjak. Konkrétan majdnem szívrohamot kaptam mikor tekertem le a falamon és hirtelen megláttam Boldi fejét. Mindenre számítottam csak arra nem. Kínomba nem tudtam hogy mit csináljak, komolyan rám jött a sírhatnék úgyhogy kiléptem instagramról és meredten bámultam magam elé 5 percig. Másnap ugyanez. Harmadnap mit ad Isten, lecseréli facebookon a profilképét. Erős voltam és instagramon nem lájkoltam be egyik képét sem (csak az egyiket, a kutyájáról), de facebookon nem bírtam ki, és kb. hajnali 3-kor belájkoltam az új képét. Fent volt ő is, és kétlem hogy más olyan vígan lájkolgatná a képét hajnali 3-kor, így tuti jött neki értesítés hogy belájkoltam. Nem fogok hazudni, fél órán keresztül bámultam a chat ablakot és vártam hogy írjon, esküszöm az életemre itt üvöltöztem hajnali fél 4-kor a képének, hogy ÍRJ MÁR RÁM, KÖNYÖRGÖM, HÁT NEM TUDSZ EGYSZER RÁM ÍRNI, MEGKÉRDEZNI, HOGY UGYAN ÉLEK-E MÉG???? Nem írt ugyebár. Meg is lepődtem volna. 

Akkor áttérnék a mai napra. Több mint egy hete nem tettem be a lábamat a suliba és már egészen kezdtem hozzászokni. Este konkrétan 4 órát aludtam (!), mert én idióta barom tegnapelőtt hajnali 3-ig Odaátot néztem majd délután 1-ig aludtam. Hát nem is csoda hogy nem tudtam elaludni. Hajnali 1-kor aludtam el, 5 óra 15 perckor meg szólt az ébresztő. Kellemes volt. Bár simán aludhattam volna még 50 percet, de mivel köztudottan értelmi fogyatékos vagyok, ezért mentem nulladikra, mert hát VÉGRE BESZÉLGETÜNK BOLDIVAL!!! Aha. Hát ez volt a terv. Mikor felszálltam a buszra és láttam, hogy Dávid mellett ül, nem is foglalja azt a kibaszott helyet, hát egy laza agyvérzést kaptam. Olyan csalódott lettem hirtelen hogy aztamindenit. Hát több mint 2 hete várom hogy végre beszélgessünk, már csomó téma eszembejutott, rengeteg kérdés, erre az egész fuccsba ment. Mikor leszálltunk a buszról én előtte voltam, és nem jött oda hozzám. Én felkaptam a vizet és előrerohantam, de mikor félúton megfordultam észrevettem hogy nincs is mögöttem. Bent a suliba ott álltam kb. 20 percet a büfés asztalnál, Boldi meg Dávid sehol. Fogalmam sincs azóta se hogy hol voltak laza 20 percig. Mikor beértek akkor esett le hogy Boldinak új sapkája van, full piros. Hát mit mondjak, kurvajó. Egy ablak válaszott el minket egymástól, ő az osztálytársaival volt a padnál én meg az asztalnál álltam. Még csak rám se nézett, de én végig őt néztem, és ismét megállapítottam, hogy annyira SZÉP. Én tudom hogy ez nem normális hogy azt mondom egy fiúra hogy szép, de szerintem simán elmehetne modellnek. Olyan helyes, hogy én belehalok. Komolyan. A pisze kis orra, a nagy barna szemei, a méteres szempillái, a vastag szája.. Én nem birom. Aztán becsöngettek ő meg konkrétan elment mellettem egy pillantás nélkül. Nekem ne mondja azt senki, hogy nem vett észre!!! Mert az összes d-s ugyanott ment el ahol Boldi és kb. AZ ÖSSZES köszönt, de Boldi persze nem. Ja, és Dávid se. Dejó. Olyan elbűvölőek. Olyan nagyon nagyon szeretném nem szeretni Boldit de egyszerűen nem megy. 2 hetes pihenő után már annyira vártam hogy beszélgessünk erre egy köszönést se kapok. Ha más meséli el nekem ezeket amik velem történnek, biztos hogy azt mondom az illetőnek, hogy hagyja a picsába, mert rohadtul semmi értelme és hogy a srác egy nagy faszkalap, hogy így viselkedik. De mivel én vagyok ez az illető, így hiába mondom ezt, egyik fülemen be, másikon ki. 

Mikor becsöngettek én leültem a padra ahol előzőleg a d-sek voltak és kemény 40 percet ültem ott. Igazából Mátét vártam. Vagy Klauékat. Amúgy Klau velem jött egy busszal de leszállás után az is eltűnt. Kb. 35 perccel később, Lucával jött be a suliba majd felmentek a harmadika. Holott mindig a büfénél talizunk reggelente. Úgy voltam vele, nem érdekel. Boldi eléggé elcseszte a reggelem, most a lányok is tettek rá egy lapáttal, akkor legalább Mátét hadd lássam. Úgyhogy ott ültem még egy kis ideig, amikor végre valahára betoppant. Én ott ültem egyedül a padon, ő meg a folyosó másik végén lévő padhoz állt. Elbeszélgettem szépen magammal, elmondtam magamnak, hogy milyen jól néz ki satöbbi, hagyjuk is, majd mikor láttam hogy hogy stíröli Fannit (konkrétan utánanézett, és végig követte a tekintetével!), úgy döntöttem, hogy haza akarok menni. Persze nem mentem, hanem felmentem a harmadikra és odamentem Klauékhoz. Akik nagy mosolyogva üdvözöltek. Klau megkérdezte, hogy melyik busszal jöttem. Hát, azzal amivel ő, de semmi baj. Annyira tele voltam az egész Boldis meg Mátés dologgal, hogy elmondtam nekik hogy Máté hogy nézte Fannit, teljesen kétségbe voltam esve, ők meg szartak az egészre. De tényleg. Csak a szokásos. Olyan hülye vagyok. Nem tudom miért próbálkozok.

Törin a tanárnő felállított, kérdezett 5 kérdést amikre nem tudtam válaszolni, ugyanis itt se voltam előző órán, és nem éreztem valami nagy késztetést a szünetbe arra, hogy bepótoljam, úgyhogy kaptam egy kis egyest. Annyira nem hatott meg. 

Tesin átment a 9-10. osztály (meg pár 11.-es) a művházba mert hangverseny volt. Nagy megdöbbenésemre a C-sek-hez kerültünk, így Máté az alattam lévő sorba, kb. 3 emberrel arrébb ült, így egész végig a reakcióit figyeltem, és megállapítottam, olyan a mosolya mint egy öt évesnek, mikor az meglátja a csokit, vagy nem is tudom. Egyszerűen felragyog a szeme. Na mindegy. Amúgy a hangversenyen majdnem elaludtam, és nem csak azért mert unalmas volt, hanem mert a 4 óra alvással konkrétan kitörölhetem a seggem. Egyik oldalamon egy C-s ült, a másik oldalamon asszem Klau, igazából nem is tudom. Luca meg Klau az egész előadást végigdumálta és röhögte, hát egészségükre. Mikor vége lett az egésznek és mentünk ki a teremből, akkor észrevettem valamit. Két kijárata van a teremnek, és éppen mielőtt kiléptem volna a teremből oldalra néztem a másik kijárathoz, és Boldival egyszerre léptünk ki. Ott mosolyogtam magamba mint valami idióta. Az élet apró örömei. Amúgy Mátéval vagy 30x egymásra néztünk a reggel is meg a hangversenynél is, de egyikünk se köszönt. Boldival is rengetegszer elmentünk egymás mellett, sőt, egyszer ott állt a büfénél Pletykás Péterrel, én meg odaszóltam nekik, hogy sziasztok. Helyettük az előttük álló tök idegen srác köszönt vissza (?), ők nem. Egyszerűen annyira IMÁDOM, komolyan, LEÍRHATATLANUL IMÁDOM, amikor ilyen jó és szoros kapcsolatot ápolok a fiúkkal. Mátéval és Boldival is egyaránt. Na mindegy. Ezektől függetlenül nem volt szar kedvem, talán a zenék miatt. Vagyis szerintem amiatt. Mert tuti hogyha ilyen depis zenéket hallgatok reggel is meg hazafele is akkor leugrok valahonnan, de valamiért vidám zenéket raktam be így tűrhető volt. Jaj remélem gyorsan eltelik ez a rohadt 2 nap mert én már annyira unom az egész sulit. Máskor imádok iskolába járni meg minden de én tökre összevagyok most zavarodva. Máté miatt nem, mert az alapból egy ilyen nagy ????? de Boldi....tudom azt írtam hogy megszoktam már ezeket tőle nade 2 hét után így kezdeni roppant kellemes volt... Mikor láttam tesi után ahogy ott dagad az izma meg hogy milyen marha jól néz ki én végig csak arra tudtam gondolni hogy mit is akarok én tőle, nem vagyok hozzávaló, ő túl jó nekem. Hát hozzá valami bomba csaj illik aki vele egy szinten van, nem olyan mint én. Máténál nincs ilyen bajom, persze féltékeny voltam mikor Fannit leste de azért annyira nem ütött sziven mintha mondjuk Boldi tette volna ugyanezt.. Meg Máténál nem érzem azt amit Boldinál, mert Máténál úgy érzem hogy szerintem NÉHA tetszek neki, vagy legalábbis szimpatizál velem, mert adott jeleket, ő kezdett el köszönni tök ok nélkül, ő lájkolja a képeimet, rám mosolyog stb. Jaj ez most nagyon nagyképűen hangzik ,hogy "szerintem tetszek neki"... Nem is érzek így mindig mondjuk, csak néha. Na mind1, ebből már nem jövök ki jól. Amúgy ma is köszönt, éppen rohantam fel infóra mert lent hagytam a kabátom az ebédlőbe, amikor láttam hogy jön velem szembe, és akkor egymásra köszöntünk. Gyorsan történt, le is döbbentem de tök jó volt. Boldinál viszont nem érzem így hogy tetszenék neki, nála valahogy mindig azt érzem hogy nem vagyok hozzávaló. Vagyis nem mindig de ma pl. nagyon így éreztem hogy nálam sokkal jobbat érdemel és ő nagyon nem az én szintem.. Le is döbbentem egy pillanatra akkor ott, a büfénél, miután elsuhant mellettem tesi után, hogy nem is értem miért áll le velem beszélgetni. Na, tessék. Az önbizalmamat meg majd megkeresem holnapután. Jajajajjjjjj. Inkább megyek is. Ennek semmi értelme. Itt nyafogni. Ettől nem lesz jobb semmi. Nem is értem mi bajom van. 1 napig nem vesz észre, hát ez semmi, máskor hetekig nem váltottunk egy szót se suli időbe. 1 nap nem vészes. Nem tudom mit vagyok most úgy oda miatta. Asszem csak kezd betelni néha a pohár. Néha csak úgy belefárad az ember amikor rájön hogy marhára nincs semmi értelme a dolognak. Elfáradtam nagyon ebbe a Boldis dologba. Az elmúlt 18 hónap minden áldott napján rajta rágódok és néha annyira belefáradok............. Na mindegy. Majd elmúlik ez is. Úgy mindig mindenen túlteszem magam és folytatom ott ahol abbahagytam a roham előtt. 

Amúgy 29-én leszek portás. Fent leszek. Remélem meglátogat Boldi. Bár ő bíztos nem fog sírni. Haha.