Aztaa, csak kérnem kellett, és tessék, végre egy jó nap!!! Aztamindenit, de hiányzott már ez, de tényleg. Úristen. Több mint két hete egyetlen olyan nap se volt mikor úgy feküdtem le, hogy "ezaz, végre valami jó is történt". De ma végre így fekszek le, mert olyan boldog vagyok most. Semmi nagy dologra nem kell gondolni amúgy, de az apró dolgok is olyan sokat számítanak, erre rájöttem ma... Akár egy mosoly vagy egy fél mondat annyira sokat tud jelenteni néha. 

Amikor reggel felszálltam a nulladikos buszra, az első dolog amit megláttam hogy a leghátsó ülésben ül Boldi, mellette meg a haverja, Gergő. Ez kb. olyan volt, mintha arconcsaptak volna, mert én teljesen elhitettem magammal, hogy ma minden olyan lesz mint régen, foglalni fogja és majd faszául elbeszélgetünk. Nagyon büszke vagyok arra, amit ezután tettem. Mindketten engem néztek. Gergő köszönt, de elég félénken, mert látta az arckifejezésem. Boldi szintén félénken köszönt, komolyan, annyira bevolt szerintem szarva, hogy alig nyitotta ki a száját. Én meg csak Boldinak köszöntem sajna, de nem direkt, csak közbe mögöttem szálltak volna fel, én meg gyorsan akartam cselekedi, így amilyen hüvösen csak tudtam ránéztem Boldira, és úgy köszöntem, hogy "szia". (Szegény Gergő) De amúgy nagyon vicces volt, mert mindketten ijedten figyelték a reakcióm, én meg elképzelni se tudom hogy milyen fejet vághattam, de azt tudom, hogy írtó flegma voltam. És nem bánom. Komolyan, büszke vagyok rá. Amúgy azt álmodtam az éjjel, hogy Boldival egy kocsiba ülünk és fogjuk egymás kezét. Aztán elsétál a kocsi mellett Dávid, aki vigyorogva közel hajol az ablakhoz és az összekulcsolt kezeinkre mutogat, mi meg Boldival csak mosolygunk. Hát ja. Jó álom volt nagyon. Élethű volt. 

A fura kezdés után leültem egy szabad helyre, ami csak mégjobban felháborított. Oké, van amikor nem foglalja, de olyankor általában nincs is más szabad hely. De most volt egy csomó szabad kettes ülés, SŐT, mondok durvábbat: a Szokásos Helyünk is szabad volt. Odaültem. Egész úton hallgattam a zenét és nem tudtam eldönteni mit is érzek pontosan. Egyrészt nagyon mérges voltam másrészt meg csalódott, mert egyszerűen nem értettem hogy mi a baj. Amúgy ha legközelebb ilyen van, hogy Boldi levegőnek néz, akkor szóljatok rám, hogy az égvilágon semmi oka sincs ennek, egyszerűen csak nem úgy jönnek össze néha a dolgok. Ezt ma megtanultam rendesen. 

Mikor megállt a busz, úgy szálltam le hátul, hogy még csak egy pillantást se vetettem Boldiékra. Lent nem tudtam eldönteni, hogy megvárjam-e vagy sem, így addig vaciláltam amíg végül leszálltak. Gergő el is húzta a csíkot az összes D-ssel egyetemben, szerintem marhára érezhető volt a feszültség köztem meg Boldi között, így nem is csodálom hogy elmentek. Boldi odajött hozzám, köszönt, aztán csak álltunk ott egy laza 10 másodpercig, nem néztünk egymásra hanem csak csöndben álldogáltunk. Aztán elindultunk, majd megkérdezte, hogy "miújság van?", és hirtelen mindkettőnkből eltünt a feszültség, annyira megkönnyebbültem a hangsúlyától, attól, hogy megkérdezte, hogy mintha megnyomtak volna egy gombot, hirtelen jó kedvem lett és csak vigyorogni tudtam. Mondtam, hogy "semmi, csak marhára feltörte a cipő a lábam, és alig birok lépni". Erre azt mondta, hogy "akkor majd megyünk lassan". Hát én majdnem kifeküdtem oda az asztaltra. Hogy lehet valaki ilyen aranyos????????? Elmentünk a boltba, és végig annyira kedves volt, aranyos meg figyelmes, hogy teljesen ledöbbentem. 2 napig konkrétan leszart, most meg pont az ellenkezője volt, annyira figyelmes volt meg kedves, hogy ááh. 

 

Én: Megyek a boltba..

B: Oké, menjél.

De aztán csak jött velem. Meg sem kérdeztem hogy jön-e, ő se mondta hogy jön, egyszerűen csak jött velem, és annyira megkönnyebbültem, hogy nincs köztünk semmi gáz.

 

Amikor beértünk a plázába, megálltunk a mozgólépcső előtt mert egy kis időbe telt míg kihalásztam a pénzem. Éppen azt meséltem neki, hogy apum milyen tortát vett tesómnak, mikor hirtelen odajött hozzánk az egyik osztálytársa, Erik. Kezet fogtak majd Erik elkezdett magyarázni valamiről, konkrétan végig se bírtam mondani a mondatomat, mert közbeszólt. Én felháborodottan/szomorúan néztem Erikre, ezt Boldi szerintem észre is vette, mert olyan volt mintha leakarná rázni Eriket, nem is nagyon figyelt rá, csak engem nézett. Ugyanis Erik úgy döntött hogy velünk tart. Meg se mozdult mellőlünk. Én laza 5 percig kerestem a pénzem, Erik meg végig ott állt velünk és magyarázott valamit Boldinak. Aztán végre meglett a pénzem és hárman elindultunk a boltba. Én kicsit lemaradtam, gondoltam had beszélgessenek, de Boldi bevárt és beállt mellém. Annyira jól esett tőle ez a gesztus, hogy megvárt és konkrétan végig leszarta Eriket, hogy jaj. A boltba aztán hirtelen eltünt Erik, így megint ketten maradtunk Boldival, aki felémfordult, és ilyen ÍRTÓZATOSAN aranyosan megkérdezte, hogy: "szóval torta. hát az komoly, hogy olyat vett", és úgy csinált mintha nem is lett volna ez az Erikes dolog, tovább érdeklődött arról amiről az előbb hablatyoltam, ami amúgy egyáltalán nem volt fontos csak úgy megemlítettem neki, és olyan jól esett hogy visszahozta a témát, emlékezett rá meg érdekli is. Amúgy ebbe a bejegyzésbe elég sokszor fogjátok azt olvasni, hogy "jól esett/olyan aranyos volt" és társai, de hát ez van. 

Bolyongtunk egy kis ideig, amikor leesett hogy azt se tudom mit akarok venni. 

 

É: Basszus, azt se tudom mit akarok.

B: Hát mit szeretnél?

É: Hmm.. puffasztott rizst!!! Nézzük meg hogy van-e kukoricás.

B: Oké, menjünk.

É: *nagyba mutogatok* Ott van!!!!! NÉZD, OTT VANNAK A PUFFASZTOTT RIZSEK!! *elkezdek rohanni* Boldi nézd milyen sok van!!

B: Tényleg, aha. 

É: Remélem van kukoricás. *leguggolok és olvasom a feliratokat* Natúr, sós... KUKORICÁS! VAN KUKORICÁS! Ezaz. Köszönöm Istenem. Köszönöm.

B: *röhög* Szerintem vegyél egy csomót, hogy most legyen egy ideig.

É: Jah, jó ötlet. Úgy örülök hogy van kukoricás puffasztott rizs, el se hiszed.

B: Elhiszem. 

 

Boldi leakart fordulni az egyik folyosón, hogy a kasszához menjünk, én viszont csak mentem tovább előre és a következő folyosón fordultam be úgy, hogy majdnem nekimentem a kirakott áruknak. Kínosan elkezdtem röhögni majd elkezdem szidni magam, hogy "jézusom, viselkedj már, hát komolyan mondom", Boldi meg csak lesett. 

B: Te amúgy most mit csinálsz? 

Aztán elkezdtünk mindketten röhögni xDDD Az a hangsúly neki, írtó vicces volt. Úgy imádom hogy elnézi az ilyen hülyeségeimet és ahelyett hogy vágná a pofákat, hogy "jézusom, ez nem normális", csak röhög rajtuk. A puffasztott rizses cucc is, ahelyett hogy full idiótának nézett volna hogy ott sikítok miattuk, velem együtt örült meg vigyorgott. Hát én komolyan mondom. Lehet hogy nem vagyok hozzávaló de az tutifix, hogy ő hozzám való. Ennél biztosabb még egy dologban se voltam. Na mindegy.

 

Amúgy megkérdezte, hogy mit csináltam a szünetbe, hogy telt stb, mindenre rákérdezett, tényleg annyira érdeklődő volt hogy csak úgy lestem. Mikor beértünk a suliba nem voltak sehol az osztálytársai, így ledöbbenve kérdeztem tőle:

É: Hol vannak az osztálytársaid????? *már kezdtem reménykedni, hogy elmarad a nulladikjuk így tudunk beszélgetni még egy csomót*

B: Biztos bent a terembe.

É: Ja. 

És ezután csak álltunk ott a terme előtt, én rohadtul nem akartam elmenni, ott akartam maradni vele és beszélgetni végtelenségig, mert annyi sok bepótolni valónk volt, 2 hét az rohadt sok. Ő meg szerintem nem tudta eldönteni hogy most mi legyen, így végül elköszönt, de olyan édesen mondta, hogy "na szia", hogy nem tudtam haragudni amiért inkább bemegy az osztályba. 

 

Beálltam a szokásos helyemre, az asztalokhoz. Unokatesómmal beszélgettem facebookon amikor megláttam Klaut meg Lucát felmenni az emeletre. Amúgy ismét egy busszal jöttem Klauval de ő eltünt valahova, később kiderült, Lucával elmentek egy új pékségbe, és "mostantól odafognak járni". Na, az tök jó. Most már külön helyre járunk kaját venni. Egyre jobb.

Egy idő után meguntam az ácsorgást és gondoltam felmegyek a teremhez. Ekkor megláttam őket a suttogóba egy padon, és mivel összeakadt a tekintetem Klauval, odamentem. Bár hogy minek azt nem tudom, mert hogyha a plafonról lógok le akkor is jobban telt volna el az a nyomorult 20 perc. Ők tökéletesen elbeszélgettek, de úgy, hogy ült Klau, mellette Luca, aki nekem hátat fordítva ült, aztán én. Teljesen kizártak a beszélgetésből, ha valamit mondani akartam rendesen ki kellett hajolnom hogy lássam őket meg hogy észrevegyék hogy amúgy ott vagyok. Ez még oké, hozzászoktam, tényleg nem érdekelt, mert jól elbeszélgettem unokatesómmal, aki amúgy egy állat. Csakhogy aztán sikerült olyan szinten felidegesíteniük hogy azt leírni nem lehet. Történt ugyanis, hogy észrevettem, hogy mindketten félszemmel engem néznek, de úgy, hogy én észre ne vegyem. Namármost, mivel én nem vagyok hülye, ezért természetesen észrevettem hogy engem, a reakciómat figyelik, így sejtettem hogy körbe kéne néznem, mert valami tuti történt, amiről lemaradtam a telózás miatt. Ekkor vettem észre hogy velem szembe, körülbelül 5 méterre az angolszertár előtt ott áll Máté. A két hülye még mindig féloldalasan engem nézett, én nem tudom mit hisznek ezek, hogy nehéz a felfogásom? Csak mert nem az. Nem néztem rájuk, úgy csináltam mintha észre se vettem volna a dolgot, de persze tovább bámultam Mátét. A kedvenc nadrágom volt rajta, az a szürke, ami annyira tapadós, hogy konkrétan szerintem levegőt nem kap, de nem baj. Nagyon nagyon jól áll neki. Azt figyelgettem, közbe válaszoltam Patriknak és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy Klau a nyakát kitörve figyeli a reakciómat. Na, egy 10-es skálán mennyire gecik? De most tényleg. Nehezükre esett volna szólniuk, hogy egyébként már laza 5 perce ott áll Máté előttem? Csak mert szerintem nem haltak volna bele. Borzasztóan mérges lettem rájuk. 

Éppen beszéltek valamiről, de már nem tudom miről, mikor megszólaltam és mondtam valamit ami hozzátartozik a témához. Hirtelen mindketten elhallgattak, nem szóltak egy szót sem, én meg pont elkaptam azt a pillanatot, mikor egymásra néztek amolyan "ezt meg ki kérdezte" stílusban. Itt telt be a pohár, utána már meg se szólaltam, egyszerűen csak nyomkodtam tovább a telómat és figyeltem Máté elsuhanó lábait. Olyan. Baromi. Mérges. Voltam. Rájuk. Hogy azt elképzelni nem lehet. Most már tényleg kezd elegem lenni. Amúgy egész nap konkrétan kerültem őket, ha lementek, direkt nem mentem, ha meg mégis oda mentem, végig a telómat nyomkodtam. Ha esetlegesen megszólaltam volna, kaptam azokat a flegma pillantásokat, úgyhogy nem erőltettem nagyon a dolgot.

 

Hittanon Jézusról néztünk egy dokumentumfilmet, vagyis a Torinói lepelről. Érdekes volt amúgy de én nem hiszek ebbe. 

Matekon, közgén, irdalmon nem történt semmi érdekes azon kívül, hogy Klau a nap mindegyik óráján hátraült Lucához. 

Irodalom után sétáltam a 20-as terem elé, amikor a D-sek kijöttek a 20-assal szemben lévő teremből. Boldival egymásra köszöntünk, ő csak normálisan, én viszont vigyorogva, mert olyan jó kedvem lett hogy végre látok valakit aki kedves velem. Kivételesen. Egész nap ezzel a két hülyével lenni nem volt egy leányálom. Annyira sajnálom amúgy hogy idesüllyedtünk, hogy lehülyézem őket meg egyéb jelzőkkel illetem őket. De ha ők akkor nem kezdik a hisztit akkor most semmi ilyesmi nem lenne. Nem azt mondom hogy én ártatlan vagyok, de szerintem ez leginkább az ő hibájuk hogy így alakultak a dolgok. Én teljesen nyitott voltam arra, hogy minden úgy menjen tovább ahogy a veszekedés előtt, de ők még mindig éreztetik velem a dolgokat, amik egyrészt marhára szarul esnek (az, hogy Klau odaül mindig, engem meg meg se kérdeznek; a közös háttérkép; az összenézések), másrészről viszont rohadtul teszek rá. Ez a két érzelem szó szerint percek alatt változik. Néha sírni tudnék hogy mennyire rosszul esik pár dolog, és próbálom helyrehozni a dolgokat, máskor meg teljes mértékben leszarom és kedvem sincs odamenni. Furcsa dolgok ezek.

Nagyon rég volt olyan, hogy földrajz órán olyan szinten izguljak, hogy szó szerint remegjek. Általában csak izgulok, vagy az utóbbi időbe már azt sem, max. vártam. De most annyira vártam hogy kicsöngessenek, hogy szó szerint remegett a kezem és megfájdult a hasam. Tesómmal megbeszéltük, hogy én megoldom hogy Boldival üljek és Boldi üljön az ablaknál, ő meg kijön a buszmegbe, így látni fogja Boldit az ablakból. Ezt amúgy azért akarta tesóm, mert mindig hallgatja a Boldis történeteimet de eddig csak egyszer látta a szülinapomkor, de akkor annyira ledöbbent hogy látja, hogy nem is emlékszik semmire. Izgultam hogy ez összejöjjön, izgultam hogy ne legyenek sokan a buszmegbe és egymás mellé tudjunk ülni, én már izgultam minden miatt konkrétan. Mikor kicsöngettek, kb. 20 másodperc alatt elpakoltam, fújtam parfümöt, bevettem egy rágót, ittam egy korty vizet és már rohantam is. Mikor átmentem a zebrán hallottam hogy valakik beszélnek mögöttem, és nagyon ismerős volt a két hang így megfordultam. Luca Martinja volt az meg Pletykás Péter, és köszöntünk egymásnak. Meglepő módon Péter nem úgy köszönt, hogy "hali" vagy hasonló, hanem úgy köszönt, hogy "szia", méghozzá KEDVESEN. Martin is kedvesen köszönt amúgy, de ő mindig így szokott. A buszmegállóba bérve, a 11-es állomástól kb. 10 méterre kiszúrtam valakit a buszmegállóba, és azt hittem ott vizelem össze magam kínomba. Máté. Ott volt Máté. Meg Brendon. Meg pár D-s/C-s. Beálltam, közbe odaköszöntem úgy általánosságban mindekinek, hogy "sziasztok". Brendon hangosan és kedvesen köszönt, azon el is mosolyodtam, Máté mormolt egy helót, a többiek meg konkrétan leszarták a fejem, de nem is érdekes. Máté köszönésén azért meglepődtem, hogy ilyen fura volt, de gyorsan túltettem magam rajta. Alig álltam 5 másodperce a buszmegbe mikor valaki elkezdte bökdösni a tarkóm az ujjával. Valamiért azt hittem, hogy Máté az (?!?!?!?), így rendesen lesápadtam, de amikor megfordultam, és megláttam a vigyorgó Boldit, visszajött a szinem. Amúgy nem tudom miért hittem azt hogy Máté bökdös. De tényleg. Mármint miért bökdösne? Miért fogná magát hirtelen, jönne mögém és kezdené el bökdösni a tarkóm? Nem is értem magam. Na mindegy. Boldival elkezdtünk beszélgetni, és ami feltünt, hogy az ÖSSZES haverja meg osztálytársa arrébb állt, ő meg kifejezetten hozzám állt, és teljesen leszarta a haverjait, végig velem beszélgetett. Amúgy közvetlenül Boldi mögött állt Máté, így kicsit hátraléptem és összehasonlítottam őket. Boldi érdeklődve figyelte, hogy miért állok kb. az út közepén, miért pislogok mögé, majd rá, majd mögé, majd vissza rá, de nem foglalkoztam vele, mert fontosabb dolgom volt éppen. Hát, rengeteg a különbség. Konkrétan minden. Sorolok párat.

- Máté szőke, kék szemű, Boldi barna hajú és barna szemű.

- Boldi vagy 190 centi, Máté nagyjából 170-175, szóval nagyon vicces volt, Boldi olyan volt mint valami óriás. Gondolhatjátok akkor én mekkorának tűnhetek mellette a 155 centimmel. 

- A stílusuk is teljesen különböző. Boldi: Nike cípő, szürke nadrág (nem túl tapadós, nem túl bő, pont jó), kék DC-s cipzáros pulcsi és egy piros Vans-es sapka (link: http://www.daddiesboardshop.com/media/catalog/product/cache/1/image/9df78eab33525d08d6e5fb8d27136e95/v/a/vans-classic-patch-snapback-hat-red.jpg )

Máté: egy Pull&Bear-es cipő (erről nem találtam képet, de tornacipő), szürke EXTRA tapadós nadrág, ami TÖKÉLETESEN kiemeli a lábait, egy póló rajta egy szürke kardigánnal, ezen felül pedig egy barna kabát. Ez így furán hangzik de jól néz ki nagyon. Szóval tényleg egymás ellentétei kb.

- Boldi tekintete nyílt volt, nagyokat pislogott és érdeklődve nézett (én tényleg csak egy kiskutyához tudom hasonlítani), Máté meg összeszűkűlt szemekkel figyelte a környezetét.

Hát ja, de talán a legnagyobb különbség az a magasság volt, mert írtó picinek tűnik Máté Boldi mellett, viszont mikor Boldi nincs ott akkor nem tűnik olyan kicsinek. Szóval fura. Ja, és hogy mit állapítottam meg? Azt, hogy mindketten baromi jól néznek ki, de ha egymás mellé rakjuk őket akkor abszolút Boldizsár a nyerő, azt kell hogy mondjam.

Másodikként szálltam fel a buszra, és igen emberek. Végre. Sikerült. Ő belült ült, én kívül, és ahh. Közvetlenül az ajtónál ültünk hogy könnyen letudjak majd szállni. Szegénykét belülre ültettem, egyrészt tesóm miatt, hogy lássa, másrészt hogy ugye letudjak szállni, de alig fért el. A hosszú lábai miatt úgy ült mint akinek nagyon fáj valami. Szegény. Hát ez van. Túlélte. Amúgy már ültünk Boldival amikor felszállt Máté. Direkt elkezdtem hangosan nevetni meg csapkodni, hogy Máté észrevegye hogy Boldival ülök és netalántán meglássam a szemébe a féltékenység halvány jelét, de még csak felénk se pillantott, hátra fele nézve kereste a szabad helyet, Boldi meg teljesen hülyének nézett. Na nem baj. Ennyit Mátéról. Amúgy nem tudom mit tettem az agyam hogy észrevegye hogy Boldival vagyok, mikor a buszmegbe végig mögöttünk állt és láthaott minket. Meg amúgy is folyton lát minket Boldival, szóval mindegy. Itthon mikor meséltem tesómnak a történéseket, akkor mondtam ki az igazságot amit eddig nem tudtam megfogalmazni. Boldiba ezerszázalékosan szerelmes vagyok, efelől semmi kétség, egyszerűen imádom mindenét, szeretem, meghalnék érte, de tényleg. Máté viszont abszolút csak külsőleg vonz, egyrészt azért mert nem ismerem egyáltalán, másrészről meg egyszerűen bejön a külseje, és ennyi. Néha úgy érzem hogy megismerném szivesen, máskor meg teljesen megvagyok nélküle. Ez amúgy engem is tökre összezavar úgyhogy mindegy. A lényeg hogy Boldin és Jared Padaleckin kívül senki se érdekel komolyabban. Oké, ez hazugság, mert Máté is érdekel xD De nem 0-24-ben, csak ha éppen látom vagy ilyenek. Áhh mindegy, hagyjuk, komolyan nem tudom mi bajom van néha.

Amúgy Boldi a reggel mesélte (éppen amikor fizettem), hogy az egyik haverjával csináltak egy youtube csatornát ahova töltenek fel Bmx-es videókat, és megkért konkrétan, hogy majd nézzem meg őket. Hát a szivem kihagyott egy dobbanást, mert eszembejutott hogy tavaly volt fent egy bicós videója és folyton azt néztem és sírtam rá. (?) Azóta letörölte azt sajnos, úgyhogy hirtelen lepergett előttem az életem. Új bicós videók Bolditól?? És ezúttal nem titokba kell lesnem, hanem konkrétan ő kért meg rá hogy nézzem meg őket??? Na mondjuk nem úgy mondta hogy : nézd már meg lécci őket, hanem felajánlotta hogy ha érdekel akkor megnézhetném. Mondtam hogy persze, majd küldje el a linket. Hazafele a buszon el is küldte, itthon meg megnéztem. Van 5 videó a csatornán, abból ő kettőbe szerepel, és... Álljunk meg egy pillanatra és adjunk hálát ezért a két videóért, amiket azóta megnéztem huszonötezerszer, és amibe olyan rohadt jól néz ki, hogy öröm nézni. Persze a trükkök is jók meg minden, írtó menő. Komolyan. Egyszerűen nézem a videót és elönt a büszkeség, hogy milyen ügyes. Amúgy a videóba szerepel Dávid is xD De tuti le mentem valahogy azt a videót, nehogy kitörölje. ÚÚÚÚÚÚÚgy megosztanám veletek is, de tényleg. Kár ezt kihagyni. Úgyhogy ha valakit érdekel akkor írja meg lent az e-mail címét és valahogy eljuttatom a videókat. Vagyis egy rövid kis részletet belőlük, mert annyira szeretném ha lenne egy kis elképzelésetek róla hogy hogy is néz ki!!! Mert nagyon jól. Komolyan. Ha senki nem ír kommentet na az lesz az égés, de nem baj xD Én felajánlottam xd Nem kell amúgy 10 perces videókra gondolni, ami fent van youtubeon az is ilyen 3-4 perces, de amit majd elküldök az tényleg csak egy pár másodperc lesz. Már ha érdekel valakit. Na mindegy.

Amúgy a buszmegbe nem volt ott tesóm, így lemaradt Boldiról, de hát az ő baja. Azt mondta majd jövőhéten tuti ott lesz, de nem biztos hogy akkor is így összetudom hozni a dolgokat. 

Boldi mutatott képeket a hétvégi családi túrázásukról is. Amikor hazajöttem megnéztem a képeket az anyukája facebookján, mert kirakta, és le is mentettem 3 képet. Mindhárom képen ő van rajta, az apukája meg az anyukája. Olyan jó képek lettek, és írtó jól néz ki Boldi. 

Mikor készültem a leszállásra és az ajtóban álltam, éppen kinyitódott az ajtó amikor megkérdezte gyorsan, hogy péntek van-e. Elősször elkezdtem forgatni a szemem, aztán rájöttem hogy le kéne szállnom, így leléptem egy lépcsőfokot, de közbe válaszoltam, hogy igen. Aztán egymás szemébe néztünk utoljára, és mondta, hogy "akkor jó hétvégét", én meg elérzékenyülve mondtam, hogy "neked is". Aztán hazakúsztam. Mert járni nem tudtam, úgy fájt a lábam. Még most is fáj amúgy. A vans feltörte konkrétan a TALPAMAT. Én nem tudtam hogy olyan lehetséges egyáltalán. Na mindegy. A hétvégémet azzal töltöm, hogy megnézem az utolsó pár Odaát részt aztán keresek valami új sorozatot. Ha valakinek van valami ötlete szívesen meghallgatom, mert nekem már nincs. Na, majd jelentkezem, ha csak meg nem bolondulok a bicós videóktól, ugyanis megfogom nézni legalább ezerszer mindegyiket. Sziasztok. :D 

 

1

1