2015.04.16. 20:35, szandi
Tegnap nem írtam, mert nem igazán történtek fontos dolgok. Vagyis Boldival voltak dolgok, de gondoltam majd beleírom a mai bejegyzésbe. Kezdeném is azzal.
Tegnap foglalta nekem a helyet, de nem igazán beszélgettünk a buszon. Ismét azért, mert hangos volt a busz meg reggel háromnegyed 7-kor nem igazán tudtunk miről beszélni, mert mindketten aludtunk még félig.
Egyszer Boldi rámnézett, és felváltva nézett a lábamra meg a szemembe, plusz tiszta aggódó fejet vágott. Nem értettem mi baja, aztán teljesen kétségbeesve megszólalt: "nem akarlak megijeszteni.. *és itt fagyott meg bennem a vér* .. de nem ma vagy portás?" én meg felröhögtem, és mondtam, hogy nem, majd 29-én. xD Csak annyit jegyzett meg hogy szerdán leszek, és azt hitte most szerda, azért nézte a lábamat, mert farmer volt rajtam és nem fekete nadrág xD És az az aggódó fej, meg az a hangsúly. Hát írtó aranyos volt. Aztán kínosan röhögött, hogy "na, most beégtem", én meg mondtam, hogy "dehogyis".
Időközbe feltűnt amúgy, ami meglepő módon tizen X hónap után még nem tünt fel (???), méghozzá az, hogy SZEPLŐS az orra. SZEPLŐS!!!!!!!!!!!!!! Ez amikor tudatosult bennem ott, kb. 6:50-kor a buszon ülve, önkívületi állapotba kerültem. Ezúttal Boldiba fagyott meg a vér kb.
É: Te atyaságos jó isten.
B: MIVAN?
É: Te szeplős vagy??? Szeplős az orrod???
B: Nem tudom
É: TE SZEPLŐS VAGY. NEKED SZEPLŐS AZ ORROD.
B: És mi van azzal?
É: Hát semmi. Csak eddig nem tűnt fel. Írtó aranyos.
Boldi erre zavarba jött és kínosan mosolygott xD Komolyan mondom ez, hogy szeplős, rátett még egy lapátra az egész imádatomra. Hát én nem tudom eddig hogy nem vettem észre de... úristen. Annyira ARANYOS. Én komolyan sírvatudnék fakadni attól, hogy milyen aranyos. Azok a nagy barna szemei, a hosszú fekete szempillái, az a szép vastag szája, a kis pisze orra, na meg most a szeplők is... hát én nem tudom mit kezdjek az életemmel. Nincs semmi szeplő fétisem (?) amúgy xD Meg eddig teljesen hidegen hagytak a szeplők. De ahogy rajta megláttam hát majdnem elkezdtem az ülésbe verni a fejem kínomba. Amúgy nem sajnálom hogy konkrétan learanyosoztam, mert nem baj ha adok néha jeleket. Vagy mi. Tudja a bánat.
Ezután nem mentünk el a boltba hanem mentünk rögtön a suliba, ahol én beálltam a büfés asztalhoz ő meg leült a padra házit írni. Egy üvegablak választott el minket egymástól, én meg miközbe Viktorral beszélgettem folyamatosan őt néztem. Amikor becsöngettek és elmentek mellettem a d-sek, meglepő módon Boldi nem ment el mellettem egy szó nélkül, SŐT. Nagyon ledöbbentem attól amit tett. Szóval ott álltam az asztalnál az ablakkal szemben, mellettem Viktor, előttem az ablak túloldalán Boldi. Viktor éppen magyarázott valamiről, amikor Boldi felállt és a táskájával baszkurált, amikor egymásra néztünk, és rám mosolygott meg integetett. Én visszaintegettem meg visszamosolyogtam rá és ez egy PILLANAT volt. Aztán elment mellettem meg Viktor mellett és akkor is köszöntünk egymásnak. Na ez most így nem tűnik olyan nagy dolognak de Boldi ilyenkor általában csak fogja magát és elmegy mellettem, az ablak túoldalán meg észre se vesz, szóval ez így nagyon fura volt. Esküszöm egész nap random rámtört a vigyorgás emiatt.
A reggel mondta, hogy a youtube csatornájára feltöltött egy videót a kutyáiról, és majd nézzem meg. Namármost. Én hazajöttem, és az volt az első dolgom hogy megnéztem. Egymás után harmincszor. Boldi nem tudja, hogy én tudom az ő youtube csatornáját (kinyomoztam, FBI hol van hozzám képest pls), így este RÁMÍRT (!). Vagyis a ráírás általában azt jelenti, hogy köszönéssel kezdünk, hát Boldi nem köszönt, hanem úgy ahogy van elküldte a linket aztán viszlát. Én amúgy azt hittem hogy unokatesóm válaszolt a kérdésre, miszerint "van bnőd??" így teljesen leesett az állam mikor megláttam hogy felvillant Boldizsár neve... Ideggörcs állapot on, behívtam tesómat aki öníkvületi állapotba üvöltözött, hogy EZAZ, én meg idegbeteg módjára vertem a gépet és minden válaszomat legalább 5 percen keresztül átgondoltam. Ritkaságszámba megy mikor Boldi rámír amúgy. Gondoltam most is majd ez lesz, hogy ő küld egy linket, én írok rá valamit, ő látta és ennyi. Amúgy jött röhögtem, haha, milyen kis tudatlan, hiszen én már vagy 30x megnéztem azt a videót és sejtelme sincs. xD Azért megnéztem még egyszer, majd azt írtam rá: nagyon jó lett :D ő meg azt válaszolta, hogy köszi :D (VÁLASZOLT)
Már éppen kiakartam lépni belőle, mert gondoltam vége a beszélgetésünknek, amikor láttam hogy gépel... Megkérdezte hogy telóról is megtudom-e nézni, mire írtam, hogy nem tudom, gépről néztem. Ő ezt úgy értette hogy nem tudom megnézni telóról így összezavarodtunk mindketten hogy miről is beszélünk szóval ja. Aztán írt egy szomorú fejet mert hogy nem lehet telóról megnézni, mire válaszoltam egy szomorú fejjel, meg megírtam neki hogy mit ír ki pontosan a videónál. Erre ezt írta: "azta". Erre nem írtam semmit, de esküszöm vagy 10x kiléptem majd újra megnyitottam a beszélgetést és egész este ezen rágódtam, hogy mit jelent az, hogy AZTA. Na, én 17 vagy mennyi hónap után ismét kijelentem, hogy GYŰLÖLÖK Boldival facebookon beszélni. Egyszerűen egy rémálom. Persze jól esik mikor ír vagy elküld egy linket, de nem zavarna annyira ha ennyibe ki is merülne a dolog.. az, hogy mi beszélgessünk facebookon az lehetetlenség. Élőbe? Naná! Remekül elvagyunk. Facebookon? GYÁSZ. Röviden válaszol, nem kérdez semmit, nem látom az arckifejezését amit vág amikor elolvassa az üzenetem, nem látom a testbeszédét, a reakcióit, semmit, egyszerűen utálom. Már az elejétől kezdve akárhányszor beszéltünk facebookon (ami max 10 alkalom) minden alkalommal gyomorgörcsöt kaptam és egyszer sem úgy emlékszem vissza egy beszélgetésünkre se, hogy "fú, de jót beszéltünk!" mindig csak idegeskedtem, hogy most vajon mit gondol erről?, vajon most milyen fejet vág?, most miért nem válaszol?, milyen szmájlit írjak?, kérdezzek valamit?, és ha zavarom? stb... Élőbe meg megy simán, sosincs ez hogy gyomorgörccsel megyek oda. Na jó de, de az az izgulás, hogy "ezaz, végre beszélünk!". Élőbe ezermilliárdszor jobban szeretek vele beszélni. Csomó emberrel ez fordítva van, hogy facebookon jól elbeszélgetünk élőbe meg meg se tudunk szólalni egymás társaságába, nos, én örülök hogy Boldival ez fordítva van. Vivi is régebben mesélte, hogy az egyik évfolyamtársunkkal remekül elvannak facebookon, éjjel-nappal beszélnek, élőbe meg még csak nem is köszönnek.. na az mekkora gáz már... Amúgy szerintem Boldi se nagyon szeret facebookozni vagy én nem tudom, de élőbe be nem áll a szája, egyszerűen folyamatosan beszél, kérdez, facebokon meg ennyi a szókincse: ":D, xd"
Na mindegy. Amúgy ma kicsit elkalandoztam hogy mi lenne ha mi összejönnénk. Vagyis olyan fura lenne. Facebookon szerintem akkor se nagyon beszélnénk. Meg én nem tudom elképzelni hogy írjáljuk egymásnak üzenetbe meg egymás falára, hogy "SZERETLEK <3 <3 <3" meg ilyenek. Jézusom. Nem. Egyáltalán nem. Ma az egyik osztálytársam meg a palija ott ültek tőlem kb. 3 méterre, a csaj ült a pasi ölébe és ott nyíltan, mindenki előtt smároltak, de olyan szinten hogy akaratlanul is néznem KELLETT, és láttam ahogy a nyelvük összeakad meg ilyenek. Aztán romantikusan egymás szemébe néztek, és kb. egyszerre mondták, hogy "szeretlek", majd elkezdtek ölelkezni. Na hát ilyet se tudnék elképzelni Boldival. Én valahogy úgy tudnám (nem csak az én, hanem az ő részéről is), hogy otthon kettesbe elintézzük az ilyen dolgainkat, a suliba meg max. egy köszönő meg búcsúcsók vagy ölelés aztán ennyi, én nem tudom ezt elképzelni hogy mi a 20 perces szünetebe folyamatosan ölelkezzünk, nyálat cseréljünk, meg közöljük egymással minden percbe, hogy mennyire szeretjük egymást. Szerintem sok változás nem lenne a mostani állapothoz képest, csak többet találkoznánk meg csinálnánk dolgokat amiket most nem, aztán ennyi. Habár fölösleges ilyeneken agyalnom azért így elgondolkodtam ezen. :D
Tegnap amúgy Luca volt a portás. Klau minden szünetbe felment hozzá, 5 percet nem beszélgettünk tegnap össz-vissz. Egyszer töri előtt odaszóltam neki, hogy ne tanulja a törit mert nem felelünk, aztán odajött és pár mondatot beszéltünk a h&m webshopról és ennyi. Lucát egyszer sem látogattam meg, csak egyszer távolról odaintettem neki ő meg visszaintett. Nem lett volna semmi értelme. Egyedül nem tudtam volna odamenni, Klau mindig ott volt, ha meg ott van Klau akkor Lucával egy szót nem lehet váltani mert ők elvannak, gondoltam minek álljak oda harmadiknak? Nos ennek meg is lett az eredménye, mert ma esküszöm nektek, se Klauval se Lucával egy büdös szót nem váltottunk. Egyetlen egy szót sem. Nem is köszöntünk egymásnak. Nyelvtan előtt kiakartam menni a mosdóból ők meg be, és Luca majdnem rámcsapta az ajtót, akkor annyit mondott, hogy "jaj,szia", de én még erre se mondtam semmit. Most mit mondjak erre? Csak mosolyogtam aztán ennyi. Ők minden szünetbe elvoltak, elmentek ide-oda, de azért én is elvoltam, vagy telóztam, vagy mással beszélgettem. Ilyen még sosem volt, hogy egy nap egy szót se váltsunk egymással. Soha. Durva milyen gyorsan változnak a dolgok, egy hónappal ezelőtt még az égvilágon semmi baj nem volt, ha akkor valaki elmondja hogy mit fog történni, bizots hogy gyomorszájba vágom, erre tessék. Ehhez képet Boldival úgy érzem egyre jobb a kapcsolatom bár ezt nem akarom elszóllni, de ma kémia után ott álltam a folyosón és telóztam, amikor jöttek ki a d-sek a koliból, Boldi meg odajött hozzám. Mellettünk kb. 1 méterre ott állt Klau, Luca meg Viktor és remélem látták hogy Boldi egész szünetbe ott volt körülbelül. Nem én hívtam oda amúgy, magától jött oda. Észrevettük egymást, köszöntünk aztán fogta magát és beállt mellém, megkérdezte miújság és tök jól elbeszélgettünk, aztán ment le tesire. Annyira szeretem hogy amikor nincs is nagyon témánk és kb. 1 percig csönd van, akkor hirtelen felhoz valamit valamelyikünk, mégha teljesen értelmetlen is vagy az előző témától teljesen eltérő, percekig tudunk arról beszélgetni. Pl. egyik percbe röhögtünk valami hülyeségen, a következő percbe meg már komolyabb dologról beszéltünk, arról, hogy jövőre előrehozott érettségit fogok csinálni angolból ha minden igaz. Szóval imádom. Egyszerűen annyira imádom ezt a dolgot kettőnk közt hogy bármiről eltudunk beszélni. Még Klauékkal is rengetegszer volt hogy nem volt témánk csak ott álltunk hárman és ennyi, Boldival egyszer nem volt ilyen, max amikor hallgatta a zenét. Amúgy nem tudom ez miért ilyen fontos nekem de baromi jól esik amikor körülöttünk az emberek felénk pislognak és rólunk beszélnek. xD Pl. mellettünk állt Csikszi meg Betti, és ott sugdolóztak rólunk tök nyilvánvalóan. Csikszi meg vagy 1 kerek percig bámulta Boldit szúrós szemekkel (mert ugye én vagyok Csikszi "kislánya"). Mikor aztán elment Boldi, hallottam hogy Csikszi azt mondja, hogy "ha megakarná csókolni kéne ide egy sámli!". Amúgy Csikszi olyan hangosan beszél hogy 2 kilométerről hallani lehet tisztán hogy mit mond.. na mindegy. Ezen jót mosolyogtam amúgy meg nem vettem magamra, mert tök igaza van, hát nevetségesen kicsi vagyok Boldi mellett, a nyakam néha be is görcsöl mikor huzamosabb ideig nézem. Mikor elment, elmentem mosdóba és Dorka szólt, hogy "láttam ám ki volt itt", meg tesin is mondta, hogy "láttam ám kivel beszéltél hétfőn a 20 perces szünetbe". Megkérdezte hogy alakul-e valami, én meg mondtam, hogy ja, csak nem tudom mi. Ezen nagyon jót röhögött. Nem tudom mit kéne erre válaszolnom. Én sem tudom a választ igazából.
Annyira feldobott az, hogy Boldi odajött hogy ezután egész nap random elkezdtem vigyorogni magamba, meg a szembejövőkre, mindenkire igazából, annyira boldog voltam. Nem hagytam hogy bárki vagy bármi elrontsa, engedtem magamnak egy kicsit hogy boldog legyek, mert utána úgyis jönnek a gondolatok, hogy "ugyan mit akarna tőled, biztos csak jó barátja vagy" stb...
Amúgy ez a nap tényleg klassz volt, Boldival is beszéltem pedig a csütörtök az a nap amikor kb. alig beszélünk vagy látjuk egymást, illetve megjött a Jared Padaleckis pulcsim aminek úúúgy örülök. <3 Sajnos a h&m-es nadrágom nem jött meg pedig egész nap vártam, jött e-mailem is hogy csak holnap fog megjönni így nem tudok holnap Boldi előtt feszíteni az új gatyómba :'( Pedig úgy vártam már, már előre elképzeltem a szettemet holnapra: vans, fekete nadrág, szürke zarás trikó amin lánc van, és olyan mintha nyaklánc lenne a nyakamba. Szóval sajnálom hogy nem jött meg a nadrág. Na mindegy.
Holnap majd írok mindenképp, mert péntekenként valahogy mindig írok. Az a hét legjobb napja köbö. Olyan jó kedvem van most hogy el se hiszem.