A hétvégén nem történt semmi érdekes azon kívül, hogy BOLDI BELÁJKOLTA A KIBASZOTT KÉPEMET INSTAGRAMON. Bocsánat. Tényleg. De ezt muszáj volt. Éppen közeledett a vihar, anyum meg rámszólt, hogy kapcsoljam ki a laptopot, így felmentem instagramra. Előtte talán 2 órával raktam ki egy új selfie-t és reménykedtem benne hogy esetleg lájkolja, de kételkedtem is benne, mert nemrég raktam ki egy másikat azt meg nem lájkolta. Na mindegy, lényeg a lényeg, lenyitottam a fülecskét ahol kiírja ha valaki lájkolta a képedet/üzeneted jött, és ott volt a neve: Boldi liked your photo on instagram. Hát köbö majdnem elsírtam magam, de tényleg. Ez a második kép amit belájkol (!) és eddig mindkettőn ÉN voltam. Anyummal közöltem a szenzációs hírt de leszatra, akit meg érdekelt volna (tesóm) nem volt otthon, szóval örültem magamnak xD Na ilyenkor pl. jó lenne ha lenénnek barátaim. Csak nincsenek. LOL. Szóval ez egy nagyon jó hétvége volt végülis. Pénteken sokat beszélgettünk Boldival, odaadta a sapkáját, másnap meg belájkolja a képemet??? Waaat? Mi folyik itt?? Apropó sapka. Hát elvoltam vele. Beraktam néha a szekrényembe hogy átvegye az illatomat, hát ez nem tudom mennyire jött össze mert én még mindig Boldi illatát éreztem rajta xD Ezenkívül esténként elalvás előtt ölelgettem/szagolgattam/puszilgattam a sapkát, és közöltem vele, hogy szeretem. Lőttem benne 300 képet és összeszerkesztettem azzal a képpel ahol Boldin is ez a sapka van.. Szóval elvoltam, és még csak nem is szégyellem. Tegnap este közöltem a sapkával: "fogunk mi még találkozni", amit nem tudom pontosan hogy hogy értettem, de akkor volt értelme. Dórival elég sokat beszéltünk a hétvégén Boldiról, kérdezgetett róla és meséltem pár dolgot és azt szűrte le az egészből hogy Boldi akar valamit csak nem vallja be még magának se stb.. Tesóm is meg anyum is ugyanezt mondják. Én nem tudom, én nem mondok inkább semmit. Illetve Dóri rengetegszer elmondta hogy milyen édesek vagyunk, meg Boldi milyen jól néz ki (nos, ezt alapból tudtam), és hogy szerencsés vagyok meg hogy neki nem lesz ilyen... Annyira megilletődtem hogy majdnem bőgtem, ott szorongattam a sapkát és arra gondoltam, hogy tényleg szerencsés vagyok több szempontból is, és egyszerűen akkor olyan hálásnak éreztem magam hogy teljesen kikészültem idegileg. Nem is értem. Egész hétvégén ilyen fura állapotba voltam, néha sírtam, néha meg csak vigyorogtam a sapkának stb.. Ez van akkor gyerekek ha nem tudjátok mit gondol a másik. Tönkrementek idegileg. Nekem azóta hullik a hajam mióta megismertem Boldit. Csak mondom.

A reggel nem tudtam hova tegyem Boldi sapkáját, így begyömöszöltem egy Pull&Bear-es szatyorba, de úgy féltem hogy eldeformálódik vagy ilyenek úgyhogy fogtam az ölembe mint valami hülye xD Mellesleg vettem pénteken egy napszemüveget ami nagyon tetszik és szerintem viszonylag jól is áll, mégis olyan hülyén érzem magam benne. xD Talán mert ez életemben az első napszemüveg... Lehet..

Vivi a buszon elém ült (foglalta valakinek a helyet) és hátrafordulva kérdezgette, hogy mit keres nálam Boldi sapkája stb, én meg tök büszkén mondtam, hogy "ideadta hétvégére" xD Amúgy azt hitte az enyém amit nem értek mivel eddig egyszersem látott snapbackbe de mindegy. Ervin még csak nem is köszönt, nem hogy még mellém ült volna, úgyhogy ja, most ismét nagyon jóba vagyunk, na de erről majd később.

A suliba beálltam a büfés asztalokhoz Klauéktól kb. 2 asztalnyira, akik szintén ott álltak és beszélgettek. Klaudia nekem háttal állt Luca meg velem szembe, odaköszöntem nekik aztán ennyi volt egész napra a kommunikáció köztünk. Direkt kiraktam a sapkát az asztalra, egyrészt hogy Boldi meglássa másrészt meg hogy Klauék lássák, nos, azt hinné az ember hogy az előbbi előbb észrevenné mint az utóbbi, de nem, nem így történt. Miközbe írtam az angol házit észrevettem hogy hirtelen elhallgattak, felnéztem és mindketten hátrafordulva nézték a sapkát, engem meg elöntött egyfajta káröröm. 

Fú basszátokmeg, anyám bejön, leengedi a redőnyt aztán kimegy. Ez nem normális. Kérte valaki????? De tényleg. Hát még tiszta világosság van, minek engedi le???????? Mellesleg én is letudom! Aztán meg fel van háborodva ha rászólok. Aztakurva. Betudom zárni a szobám, eddig ezt nem nagyon használtam de most már kurvára fogom. Fuh. Na vissztatérve.

Szóval a lányok észrevették és el is mentek a mosóba hogy jól megbeszéljék a dolgokat. Becsöngetés előtt 2 perccel (!) beesett Boldika is, aki ránézett a sapkára, majd rám, aztán köszönt és ment tovább. Én teljesen ledöbbentem, direkt azért raktam ki a sapkát hogy majd odatudjam neki gyorsan adni, erre konkrétan LESZARTA. Nyomkodta tovább a telóját. Én mint egy nemnormális utána üvöltöttem torkom szakadtából, hogy "BOLDII, ITT A SAPKÁD. BOLDIIIIIIIII. BOLDIII", de teljesen figyelmen kívül hagyta. Vagy meg se hallotta. Ki tudja. Ledöbbenve mentem be a terembe kezemben a sapkával és azon agyaltam hogy lehet valaki ennyire bamba. 

Fizika után beálltam az angoltermem elé és vártam a d-seket. A fél osztály még ott volt, aztán nagy nehezen Boldi is beesett a sor végére és Péterrel diskurált. Fogtam magam és odamentem, odaadtam neki a sapkát, mire megkérdezte, hogy "most mit kezdjen két sapkával", mert a másik meg ott volt a fején. Mondtam, hogy cseréljünk, de nem cseréltünk, szerintem el se jutott az agyáig hogy mit mondtam. Felrakta mindkét sapkát a fejére, nagyon jól nézett ki, mit ne mondjak. Aztán levette és egy pontba nagyon viccesen felállt a haja, mondtam is neki, mire megpróbálta megigazítani de nem segített túl sokat, úgyhogy visszarakta a sapkát. Mondta hogy hajnali 4-ig videót szerkesztett úgyhogy kb. 2 órát aludt. Hát nem értem ha mindketten ilyen éjjeli baglyok vagyunk miért is nem beszélgetünk olyankor, de lehet nagyok az elvárásaim. A lényeg hogy így már érthető volt hogy miért ilyen bamba, komolyan ma lehetetlen volt vele kommunikálni, csak állt és nézett ki a fejéből xD Ami egyrészt írtó aranyos volt, mert csak nézett a semmibe. Másrészt meg fura mert általában be nem áll a szája. Úgyhogy remélem ma többet alszik. Érdekes amúgy. Boldi alszik 2 órát? Még mindig szuperül néz ki. Szandi alszik 2 órát? Úgy néz ki mint a mosott szar. 

Miközbe azon agyaltam hogy ugyan mit mondhatnék hogy ne aludjon el ott a folyosó közepén, észrevettem hogy tőlünk 2 méterre Klau, Luca meg Ervin (!) minket néznek. Ránéztem Boldira és elkezdtem röhögni, ő meg nagynehezen rámnézett, akkor mondtam neki hogy "Ervin átállt a másik oldalra, mi vagyunk a téma, figyeld", aztán Boldival egyszerre rájuk néztünk, és nemes egyszerűséggel, vigyorogva közölte, hogy "de cinkek". Egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni, ekkor pont visszanéztem a lányokra (meg Ervinre) akik mindhárman minket néztek és szúrós szemmel szuggeráltak. Míg ők valószínűleg úgy kibeszéltek minket mint a szutykot és idegeskedtek miattunk, mi Boldival remekül elszórakoztunk rajtuk. Hát nekem teljes mértékben megfelel Boldi csapata, ha a kezemet vágnák le se lennék a másik csapatba.. Amúgy nagyon gyerekes ez a csapatos dolog de végülis az. Ervinben most nagyot csalódtam egyébként. Boldinak amúgy nem meséltem el a beteg dolgokat amiket a sapkájával tettem, annyit mondtam neki, hogy "elvoltam vele". (Amit valószínűleg fel sem fogott mert nem mutatott semmi féle reakciót, máskor meg röhögött volna, hogy "úúú igeeen?" vagy ilyenek. Úgyhogy ma eléggé agyhalott volt szegénykém.)

Irodalom előtt a 11. C osztállyal vagyunk egy szinten, és amúgy ki nem állhatom azt az osztályt mert folyton üvöltöznek meg ilyen állati hangokat adnak ki. Ehhez képest ma az egész osztály síri csendbe, egy körbe összegyűlve álltak és beszélgettek. Van vagy 35 fiú meg 1 lány. Az egész 10. E őket nézte hogy mi lehet a bajuk, az egyik srác hirtelen levágódott a földre és a fejét fogva kezdett el sírni, a másik meg folyamatosan azt hajtogatta, hogy "ezt nem hiszem el". Én komolyan azt hittem az elején hogy kirúgták az egyik osztálytársukat vagy megbuktatják és azért vannak így kiakadva, még át is futott az agyamon hogy bezzeg amikor én tavaly megbuktam kémiából rohadtul leszarta az egész osztály. Elmentem mosdóba ahol az egyetlen lány az osztályból ott állt és telefonált. Meghallottam ahogy azt mondja sírva, hogy "meghalt", és ott sírt teljes erőből én meg nem mertem lehúzni a wc-t, mert hát éppen egy elég komoly dologról telefonált, mellesleg sírt is, úgyhogy kajak ott álltam a wcbe és azon agyaltam hogy most ugyan hogy húzhatnám már le. (Amúgy lehúztam.)

Jézusom most bejött anyum palija és megkérdezte hogy leengedje-e a redőnyt. Te jóisten kivel vagyok én körülvéve. 

Ofő helyett a hittantanárnő jött be, és egy elég kellemetlen szituáció történt itt. Mivel hetes vagyok így kiálltam jelenteni, de visszaküldött a helyemre. Elmesélte hogy mi történt (a 11.C-ből meghalt egy autóbalesetben valaki) és mondott egy tök megható beszédet, annyira meghatót, hogy el is sírta magát. Nem csak ő, hanem páran az osztályból is, közöttük Kitti aki hisztérikusan bőgött és közölte, hogy "én nem is ismertem!!" Nos, a megható beszéd közbe mindenki síri csöndben állt, páran szipogtak, a tanárnő törölte a könnyeit, én azon agyaltam, hogy mi van ha meghalok, és úgy halok meg hogy Boldi nem tudja hogy szeretem, amikor... Nos, amikor megszólalt a telefonom. Arra gondoltam: "de pofátlan valaki! hát nem tudja lehalkítani a telóját, pont egy ilyen szép beszédet kell megszakítani!" Aztán mindenki rámnézett, nekem meg leesett hogy tőlem jön a zene.. De amúgy azóta se tudom milyen zene szólt.. Életembe nem hallottam még azt a számot, semmi sem volt megnyitva csak egy játék, az viszont le volt némítva. Éppen hívott valaki amikor felnyitottam a telóm de a zene nem a csengőhangom volt plusz a telóm is levolt némítva, úgyhogy fogalmam sincs... Ja és nehogy azt gondoljátok, hogy gyorsan előkaptam a telót és kiléptem, áh dehogy, vagy 2 percig kerestem a telót, közbe felüvöltöttem, hogy "BOCSÁNAT", mikor meg végre meglett, felüvöltöttem, hogy "úristen, mi ez a zene???" Mindenki síri csöndbe bámult és olyan kellemetlen volt, a tanárnő viszont mondta, hogy semmi baj és örül hogy megszólalt a telóm mert addig összetudta szedni magát. (?) Ezután imádkoztunk és olyan motiváltnak éreztem magam basszátokmeg, hogy én úgy voltam vele: most úgyis beszélni fogunk Boldival, én úgy elmondom neki a dolgokat hogy még pislogni se lesz ideje. Aztán eszembejutott hogy teremcsere meg óracsere lesz, szóval nem közgé lesz a másodikon hanem töri a földszinten.. Na de nem baj, ez engem nem tántorított vissza, rohantam le a másodikra hogy megállítsam Boldit és szembesítsem az érzéseimmel, amikor megláttam hogy már rég kijöttek és a wc-vel szemben ülnek. Ugye általában ilyenkor jön oda Boldi a 20 perces szünetbe, hát most nem jött. Elmentem gyorsan mosdóba és felfrissítettem magam, majd lementem a töri terem elé és miután lenyugodtam, hálát adtam a jóistennek hogy előbb kijöttek és nem volt lehetőségem teljesen hülyét csinálni magamból. Habár ettől függetlenül még mindig úgy érzem hogy nem lenne rossz elmondani neki. Szegény srác basszus, látásból ismertem és még meg is jegyeztem magamba hogy milyen helyes. Elvileg az apjával mentek valahova és mindketten meghaltak. Milyen borzasztó lehet már az anyjának. Meg a barátnőjének. A barátnője az instagramjára 1 hete rakott ki egy közös képet vele a Májusfával, hát komolyan úgy szivenütött az a kép.. Úristen.. Nem ismertem a srácot meg semmi de jézusom, úgy megérintett ez az egész.. Tisztán emlékszem hogy pénteken mögöttem állt a buszmegbe és azzal a lánnyal beszélt aki a wc-ben sírt. Itt van előttem az arca és olyan hihetetlen hogy meghalt. A fb oldala tele van "nyugodj békénen" üzenetekkel és komolyan majdnem elsírtam magam. 17 éves volt basszus, te jó ég. Mi van ha holnap én halok meg? Vagy Boldi? Sose lehet tudni. Én nem akarok úgy meghalni hogy el se mondtam neki hogy mennyire szeretem. Szóval most két dolog harcol a fejemben, az egyik az, hogy elmondjam neki vagy kezdjek valamit, mert kitudja mennyi időm van még rá, a másik meg nem akar hülyét csinálni magából meg elrontani a hátralévő életét. Na mindegy, majd lesz valahogy. Majd írok egy levelet és megbízom tesómat hogy ha esetlegesen történik velem valami akkor azt adja oda neki. Ja, és ennek a blognak a címét tudja egy ember (de nem olvas) és külön megkértem rá hogy majd ezt is juttassa el Boldinak. Fú delég fura dolgokon agyalok de mindegy. Asszem ilyen helyzetbe normális. Lucával régebben megbeszéltük hogy majd írunk egy végrendeletet, abból nem lett semmi mert azóta valahogy nem beszélünk (?), de én elkezdtem írni és olyanok vannak benne, mint "nézd meg az odaát összes évadát és közbe gondolj rám" stb. 

Az egyik szünetbe amúgy írtó gáz dolog történt. A C-sek jöttek ki a wc melletti teremből, én meg a wcből jöttem ki, amikor Mátéval elmentünk egymás mellett. Ő ment a fiú wc-be én meg ugye jöttem ki a lány wc-ből. Előre köszönt, visszaköszöntem aztán ennyi. Megvártam Viktort és elkezdtünk beszélgetni ott a terem meg a wc között. Éppen azt játszottam el neki hogy Máté hogy jött ki a teremből (a járással meg a hangnemmel együtt), amikor kijött Máté a wc-ből és pont összenéztünk. Ja, és pont látta meg hallotta az előadásomat. Hirtelen megálltam a levegőbe és normális hangnemben folytattam Viktornak: "aztán köszöntem én is és ennyi". Máté elment mellettünk de nem mertem belenézni a szemébe. Viktor alig bírta visszatartani a nevetést nekem meg égett a pofám, úgyhogy megkértem, hogy menjünk le az udvarra. Hát a lépcsőn kifakadtunk mindketten, ő röhögött én meg szidtam az eget, hogy hogy lehetek ekkora szerencsétlen. De aztn rájöttem hogy nem ez az első hogy beégetem magam valaki előtt, ezt is túlélem. Máténak úgy is ott van Vanessza, mit foglalkozik ő azzal hogy én nyilvánvalóan őt játszottam el. 

Egy másik szünetbe lementem a büfébe és Vanessza pont mögöttem jött. Hát én nem tudom mit eszik Máté rajta. Na mindegy ő tudja. Máté amúgy ott ült a büfétől nem messze egy padon és mikor megfordultam hogy ránézzek pont engem nézett, ekkor gyorsan elkapta a tekintetét. Elvileg ők járnak, de nekem rohadtul nem úgy tűnik. Most is Vanessza a 2-vel Máté mellett ülő sráccal beszélgetett és rohadtul leszarták egymást. Hazafele mikor Máté cigizett pár haverjával akkor is ott volt Vanessza és esküszöm Viktorral közelebb szoktunk állni egymáshoz. Volt egy háznyi rés köztük... Szóval én nem tudom ez milyenfajta kapcsolat lehet ugyanis én még beszélni se nagyon láttam őket. Viktor szerint reggel SZÁJRAPUSZIVAL köszönnek. Hát ez kicsit szivenütött de mindegy.

Töri előtt Viktorral beszélgettem és valamiért elmondtam neki a Boldis sapkás dolgokat, nem nagyon értem miért, de csak röhögött rajta szóval nem nézett teljesen őrültnek. Meg már több mint 10 éve ismerem, azt hiszem benne bízhatok, hogy nem mondja vissza Boldinak. Főleg, hogy azt se tudja ki. Úgy hívja, hogy "a magas sapkás gyerek, akivel mindig egymás mellett ültök".

Törire nem tanultam semmit, csak fizikán húztam ki a dolgokat meg olvasgattam át. Nagyon féltem hogy felelni fogok de hálisten nem feleltem, csak az 5 kérdésből.. Amiket amúgy nekem kellett volna felírni, és akkor azzal megkönnyítettem volna a saját dolgom, de egyrészt Viktorral beszélgettem, másrészt meg elfelejtettem, amikor meg szóltak hogy nem ártana felírni, addigra Réka már felírta (?). Amúgy pont azt meséltem Viktornak hogy hetes vagyok, nem tudom hogy nem esett le a dolog. Már harmadjára felelek ilyen kérdésekből úgyhogy lassan leszállhatna rólam. 5 kérdésből kettőt tudtam úgyhogy kaptam egy kiskettest. A múltkor amúgy annyira paráztam hogy azért nem tudtam semmit mert annyira izgultam hogy nem bírtam fogalmazni, most meg meglepődtem saját magamon hogy mennyire nyugodt vagyok xD 

Duplatesin balerínába tesiztem, nagyon kellemes volt, szétszedte a sarkamat, de nem baj. Az első órán kint voltunk és kislabdadobás volt, az ablakból pár fiú nézett minket és röhögtek, később kiderült hogy a C-sek voltak. Máté pont nem, ő valószínűleg a terem sarkában került közelebbi kapcsolatba Vanesszával. Édesek. A második órába meg lemérte a tanárnő felüléseket, úgyhogy akit éppen nem mért azok kint beszélgettek. Klaudia meg Luca fogtak két ilyen labdát és beültek szokásosan a terem végébe kibeszélni a többieket, én meg Bettivel dumcsiztam. Betti megkérdezte szegény hogy mi van Klauékkal, én nekem tényleg az égvilágon semmi bajom nincs Bettivel de akkor azt hittem hogy faképnél hagyom. Végül tömören elmeséltem neki, na hát ezt rögtön meghallotta Tina meg Rebeka akik közelebb jöttek, majd jött Lotti, Kriszti stb... Ott volt a fél osztály és mindenki hozzászólt a témához. Én nem beszéltem ki Klauékat, szóval nem mondtam el egy titkukat sem, nem beszéltem a kinézetükről, a viselkedésükről, csupán a veszekedést meg annak okait mondtam. A többiek aztán elég keményen savazták őket, szó került Klaudia szemöldökéről (én mindig is tudtam hogy nem csak szerintem szar!!!! pont múltkor mondtam tesómnak hogy eddig nem volt a szemöldökével semmi gond, de most valami förtelem!!!), Luca gyatra személyiségéről, Viktorról meg még csomó dologról. Valaki megszólalt, hogy "úgy sajnállak hogy így kiközösítenek", és ekkor úgy felment bennem a pumpa hogy tényleg majdnem elsírtam magam, nem hiszem el hogy nem tudják felfogni hogy én MÁR nem vagyok kiközösítve! Engem nem kell sajnálni! Az elején valóban kiközösítettek, de aztán én hagytam el őket, én nem mentem oda, én szartam le a fejüket, mert rájöttem hogy semmi értelme velük lennem! Ezt el mondtam nekik is de nem tudom mennyire hitték el, mert közbe néha-néha beleremegett a hangom. Közbe a terem sarkából Klaudia meg Luca végig minket néztek és rólam beszéltek. Ezt is megemlítettem a többieknek ott körülöttem, hogy marhára nem értem hogy hogy képesek folyton rólam beszélni mikor egyrészt olyan jóba voltunk, másrészt meg miért nem tudnak csak túl lépni a dolgokon. Annyira gyerekesek. Ha nekem nem hozza fel valaki ezt a témát akkor én magamtól bíztos hogy nem hozom fel, hogy "amúgy Klaudia meg Luca..." meg "nézd hogy néznek ki".. meg ilyenek. Most is csak azért beszéltem róluk mert RÁKÉRDEZTEK, Boldival is csak azért beszéltem erről meg RÁKÉRDEZETT, én magamtól soha nem hoztam fel, főleg nem ilyen negatívan.. Én nem értem hogyha régebben ennyire jóba voltunk most hogy képesek folyamatosan szapulni.. Mert biztos csak szapulnak. Ismerem őket. Miért nem tudják elfogadni hogy már nem vagyunk barátnők és ennyi? Miért kell még mindig ezzel foglalkozni? Nem értem... Ha akarnék tudnék ám szemét lenni, ma is megvolt rá a lehetőségem hogy kibeszéljem őket, elmondjam a titkaikat meg ilyenek, de nem tettem. Mikor Kriszti leszólta Klaudia szemöldökét, akkor valóigaz, bólogattam, de hát na, ha szar akkor szar. De leginkább csak csendben hallgattam hogy hogy szapulják őket. Na mindegy. Én csak azt akarom ha tovább tudnánk mindannyian lépni. Én már túlléptem, nehéz volt, nagyon nehéz, de így, lassan 2 hónap után kezdem elfogadni hogy ez ennyi volt. Ennyi volt a nagy barátság. Pfff. Az meg hogy maguk mellé állítják Ervint meg valami baromira gyerekes, de az már egy másik téma. Felőlem beszéljenek ki hárman ahogy csak tudnak, tényleg nem érdekel. Amikor látom hogy rólam beszélnek akkor egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy "szegények, biztos nincs jobb dolguk mint rólam beszélni", és nem agyalok azon, hogy vajon miket mondanak stb.

Duplatesi után Vivivel együtt mentünk a buszohoz, de előtte megálltunk cigizni. Vagyis ő. Én álltam és néztem Mátét ahogy cigizik. A buszmegállóba rengetegen voltak de előre befurakodtunk. Éppen mielőtt felszálltam volna a buszra, akkor gondoltam arra, hogy "nagyon sokan vannak, Boldi még nincs itt, mire ideér már nem lesz hely, valszeg akkor a 35-össel megy, azzal kéne mennem". Mégis inkább felszálltam és Vivi mellé beültem. Legközelebb hallgatok a megérzéseimre. Már tele volt a busz de lent még mindig vártak emberek hogy feltudjanak szállni, nos, ekkor vettem észre kb. 5000 kilométerről Boldit. Mire odaért a buszmegbe kb. lehetetlenség volt hogy felférjen, úgyhogy Gergővel elmentek a 35-ös busz irányába... Én nem tudom hogy csinálta Boldi, de valahogy észrevett (pedig a másik oldalon ültem stb), és egymásra mosolyogtunk meg integettünk. Hirtelen Vivi felé fordultam és a mosolyom úgy ahogy volt, lerohadt, és közöltem vele: "én most fogom szivenszúrni magam". Mondta, hogy szálljak le gyorsan, de nem szálltam, azért csak nem csinálok magamból hülyét hogy meglátom Boldit és leszállok a buszról. Biztos neki is feltünt volna. Úgyhogy beletörődtem a sorsomba. Egyébként Boldinál ugye kettő sapka volt, a piros, amit visszahoztam, meg a Nike ami alapból rajta volt ma. Én biztos voltam benne hogy a Nike sapka lesz rajta a pirosat meg behajítja a táskájába, mert végülis a Nike volt rajta reggel, erre mikor megláttam a buszról a piros volt rajta... Nekem úgy elkezdett dobogni a szivem hogy azt hittem kirepül a helyéről. Számos oka lehet ennek természetesen, összegyűjtöttem párat:

- Imád, és direkt azért vette fel, hogy érezze az illatomat és az legyen a fején ami az én fejemen volt 3 napon keresztül

- Jobban szereti ezt mint a másikat

Őőő, ja, hát ennyi egyébként az összes ok ami eszembejutott... A második valahogy reálisabbnak tűnik...

Már amúgy tökre beletörődtem abba hogy nem megyünk egy busszal haza, amikor Vivi hirtelen halál nyugodt hangon közli, hogy "na, csak azzel jönnek, látod", nekem meg el se jutott az agyamig hogy mit mond, mert olyan lazán mondta. Aztán hirtelen felüvöltöttem, hogy "MI?" és kihajoltam teljesen az ülésből. Ott volt Gergő meg Boldi, Boldi rámvigyorgott azzal a hülye vigyorával én meg majdnem leolvadtam a székről, bele az embertömegbe. Vivi szerint direkt azért jött azzal a busszal hogy velem utazhasson, hát szerintem meg azért mert túl lusta 20 percet várni a másikra és menne már haza aludni. Kb. ennyi volt a mai napom, a maradék része nem volt túl érdekes mert csak elmentem apumhoz aztán haza.