2015.05.13. 21:03, szandi
"Élveztem, amikor kettesben lehettünk, és szerettem volna még több időt vele tölteni. Nemcsak aznap este, de másnap, harmadnap... Minden - a könnyed nevetésétől az eszén át a segítőkészségéig - olyan újszerűen hatott rám, és nagyon imponált. A közösen töltött idő arra is rádöbbentett, hogy mennyire magányos voltam az előtt, hogy vele megismerkedtem."
Bele is vágnék a közepébe. Tegnap nem blogoltam mert nem történt semmi érdekes. Boldival párszor köszöntünk és egyszer becsapódtam mellé miközbe ment fel a lépcsőn, akkor váltottunk kb. 2 mondatot (miújság? semmi, veled? semmi. hol lesz órád? másodikon. neked? fogalmam sincs.) A reggel meg nem jött be nulladikra, ami végülis nem nagy baj mert úgy se tudtunk volna egymás mellett ülni. Kavarodás volt a buszoknál és kb. mindenki azzal a busszal jött amelyikkel mi szoktunk, szóval nem volt egy üres hely se.
Ma reggel mikor vártam a buszt, biztos voltam benne hogy megint felcserélődtek a buszok és ugyanaz lesz mint tegnap, de szerencsére minden ment a megszokott kerékvágásba. Beültem, azaz inkább beestem Boldi mellé, és az első mondatom az volt, hogy "basszameg, még fel se szálltam de már szerencsétlenkedek", ő meg röhögött. Hihetetlen hogy tavaly ilyenkor már jóba voltunk, de még annyira másképp viselkedtünk mindketten! Tiszta normálisan viselkedtünk. Semmi nagy nevetések, semmi komoly dumálgatások, semmi. Mégcsak nem is káromkodtam előtte, mert hogy mit fog majd gondolni rólam. Ő szűkszavú volt. Most meg?? Te jóég. Annyira megnyíltunk egymás előtt hogy az hihetetlen.. Komolyan úgy érzem hogy mellette önmagam lehetek és nem kell megjátszanom magam... Na mindegy. Olyan álmos vagyok hogy nem tudok megfogalmazni egy mondatot. Mennyit írtam eddig, 15 sort? Esküszöm fél órája írok.
Elmondtam neki hogy szerintem Dávid utál, mert régebben tök jóba voltunk meg minden most meg nem is köszön, ha meg igen, akkor ilyen lekezelően. Boldi mondta, hogy biztos nem utál meg nincs semmi baja, csak fáradt. (?) Mivel Dávid előttünk ült kettővel, mi meg Boldival mindig utoljára szállunk le, ezért mondtam Boldinak, hogy "figyeld majd most hogy fog köszönni!" Ahogy Dávid elment mellettünk, lenézően Boldira majd rám nézett, odanyomott egy "helót" aztán leszállt, Boldival meg egymásra néztünk és tiszta erőből elkezdtünk nevetni.
Meséltem neki, hogy nyolcadikba egyszer majdnem felgyújtottam a kémia termet, ő meg elmesélte hogy hogyan lopott egyszer magnéziumot (?) kémiáról és hogyan égette ki vele otthon a parkettáját. Jó tudni hogy ennyi közös van bennünk.
Mondtam neki hogy 1,6-ra állok kémiából, mire valami olyasmit mondott, hogy "tanuljam már meg".
Kiderült hogy egy iskolába írtuk meg még 8.-ba a felvételit, úgyhogy lehet hogy 2 évvel ezelőtt láttuk is egymást, csak nem tudunk róla. Az is lehet, hogy egy terembe írtuk. Kitudja. Én nekem az egész felvételi egy fekete folt, semmire sem emlékszem belőle. Mondtam neki hogy alapból azt az iskolát írtam elsőnek ahol írtam a felvételit, csak nem vettek fel, mire valami olyasmit mondott, hogy "helyes". De fura belegondolni. Hogyha felvettek volna abba a suliba akkor most az egész életem teljesen más lenne. Nem ismerném Boldit. Úristen.
É: Idén is kihagyod a gyereknapot?
B: Háát lehet.
É: De izé vagy Boldi.
B: Miért?
É: Csak.
B: Menjek?
É: Igen.
Útban a suli felé mutattam neki egy játékot amire 2 napja rá vagyok kattanva. Komolyan mondom gyerekek ne töltsétek le azt a játékot mert függőséget okoz. Az a neve hogy "aa", és van vagy 20 különböző fajtája hasonló frappáns nevekkel (ff, th..) Imádom, de idegileg kikészít. Olyan mint Boldi. Hehe. Na mindegy. Szóval azt mutattam neki éppen amikor beértünk a suli elé. A suli előtt ki volt rakva egy csomó gyertya meg egy fénykép/idézet a fiúról aki meghalt.. Boldival nem szóltunk egy szót se csak bementünk a suliba. Ott megkérdeztem tőle, hogy "kipróbálod?" mire mondta, hogy "majd". Felkaptam a vizet (?) úgyhogy beálltam az asztalokhoz ő meg lekezelt az osztálytársaival, elválaszott minket ugye az ablak de ettől függetlenül láttuk egymást. Most nem tudom hogy azért jött oda mert látta hogy hirtelen elhúztam a belem, vagy azért mert alapból odaakart, ez rejtély, de odajött. Éppen pakolásztam a táskámat össze-vissza (nem tudtam mit kezdjek magammal) és direkt nem néztem Boldi felé, mert írtó kíváncsi voltam hogy mit csinál. Azt hittem majd leül a padra és beszélget az osztálytársaival, erre hirtelen láttam ahogy megindul felém. Úú, az a boldogság. Istenem. Olyan kis szerencsétlen. Beállt velem szembe, kitágult szemekkel, síri csöndbe nézett, én szintén, aztán közölte, hogy "hali". Végül csak kipróbálta a játékot és annyira megtetszett neki, hogy nem akarta konkrétan visszaadni a telefonom.. Mondta, hogy "még egyszer megpróbálja aztán tépjem ki a kezéből a telefont", de mikor megpróbáltam kivenni a kezéből, komolyan mondom láttam az állatias csillogást a szemébe, és kicsit megijedtem. 2 féle játékot is kipróbált és nagyon tetszett neki szerintem, teljesen bele volt merülve. Néztem ahogy játszik/szerencsétlenkedik, az arckifejezéseit, a szempilláit, az összehúzott szemöldökét, a mosolyát.. Mikor mosolyog akkor annyira aranyos hogy azt leírni nem tudom, a szép barna szemei összehúzódnak, a szemöldökét felhúzza, a szája mellett meg megjelenik az az írtózatosan aranyos mosolyránc amiért élek és halok... Egyszerre voltam irtózatosan boldog meg szomorú is, mert bármit megadtam volna akkor, abban a pillanatban hogy csak odamenjek és megöleljem, megpuszilgassam és tudtam hogy nem tehetem, szóval álltam ott az asztalnál, néztem ahogy játszik és közbe majdnem megszakadt a szivem. De mellette meg boldog is voltam, szóval míg ő azon idegeskedett, hogy nem sikerül a pálya, addig én ott mellette majnem megbolondultam az érzelmeim miatt. Egy idő után aztán szó szerint a kezembe nyomta a telót, mert "nem tud leállni". Azt hittem ezután fogja magát és elmegy, de ott maradt és elkezdett beszélgetni. Amúgy az összes osztálytársa már bement a terembe, csak ő állt ott kint, és ahogy elhaladtak az osztályársai mellettünk olyan büszke voltam, hogy nesze, látjátok, velem foglalkozik nem veletek xD Még Pétert is leszarta. Meg Gergőt. Velük van a legtöbbet. Szóval levoltam döbbenve. Kb. 7:04-kor mondta, hogy lassan megy, mire olyan fejet vágtam,
mint Jared Padalecki ezen a képen, ő meg nézett és mosolygott, én meg csak vágtam ezt a szerencsétlen pofát.
B: Ne menjek?
É: Ne.
B: Oké.
É: Vagyis ha akarsz akkor menjél...
B: Nem, maradok.
Ekkor ilyen fejet vágtam. Amúgy Jarednek meg Boldinak ugyanolyan a mosolyráncuk, csak Boldinak nem ilyen hosszú, hanem egy kis vonal.
Ezután ott maradt egészen 7:14-ig, ekkor közölte, hogy most már megy, mert "a tanár szétveri a száját" (?). Ennyit beszéltünk ma, de komolyan mondom minden beszélgetés után úgy feltöltődök, hogy kb. 24 óráig kibirom nélküle. Utána kezd hiányom lenni. Olyan vagyok mint egy drogos.
Biosz helyett osztályfőnöki volt, október 22-én megyünk színházba, azaz két nappal Boldi szülinapja után. Pénteken meg osztálykirándulás, teljes pánikban vagyok, egyszerűen annyira nem akarok menni. Boldi azt mondta betegedjek le (?), de ha már kifizettem akkor csak megyek.. Valahogy túlélem, de esküszöm felfordul a gyomrom ha a pénteki napra gondolok.
Fizikán éppen játszottam az "aa"-val meg ettem az oreómat, amikor megszólalt a hangszóró, vagy mi a jó ég az. Ami minden folyosón meg terembe van. (Kivéve a büfénél, ezért ott sosem lehet hallani a zenét.) Azt hittem valami ünnepség van, olyankor szokott ilyen lenni, úgyhogy elkezdtem forgatni a szemem, de aztán rájöttem hogy megemlékezés a srác miatt.. Rögtön elpakoltam az oreót meg a telót és figyeltem, és meglepő mert mindeki ugyanezt tette. Hirtelen síri csönd támadt és mindenki hallgatta a beszédet. A fiú osztálytársai mondtak egy rövid beszédet és olyan szomorú volt a hangjuk hogy valami borzasztó volt hallgatni. Aztán felolvastak egy idézetet, aminél már kezdtem bekönnyezni. Ezután az igazgató mondott egy beszédet, elmondta hogy mi történt, hogy 17 éves volt, előtte állt az élet, örült az újonnan megszerzett jogosítványának, és ami a leginkább sziven ütött, az az volt, amikor azt mondta, hogy "egy hete ő is itt ült az iskolapadba", hát ekkor vettem észre hogy konkrétan folyik a könnyem és hangtalanul sírok. Ezután az egyik osztálytársa bemondta azt az idézetet amit Paul Walker mondott és amit a srác utoljára kirakott instagramra, majd berakták Wiz Khalifa- See you again cimű számát és akkor kész, vége, én úgy sírtam mint egy hülye. Egyáltalán nem ismertem a srácot csak látásból, mégis annyira megérintett. A suli előtt lévő emlékhely, az osztálytársai arckifejezései a folyosókon, hogy síri csöndbe vannak egész nap, a fekete szalag amit a pólójukra tűztek mind, egytől-egyig, a beszédek, az, hogy a barátnője helyébe képzeltem magam, hogy az anyja mit érezhet most hogy a férje meg a fia is meghalt... Úgy látszik nagyon nem birom az ilyeneket. Azt hittem csak én sírok, mivel legelől ülök nem láttam senkit csak a kukát, így próbáltam minél beljebb fordulni hogy senki ne lássa hogy hogy sírok. Mikor vége lett körülnéztem és a háromnegyed osztálynak folyt a könnye, Luca meg Klaudia is sírtak, mindenki fújta az orrát meg törölgette a szemét.. Ezután mindannyian felálltunk és egy percig csöndben álltunk, csak az én szipogásomat lehetet körülbelül hallani. Arra gondoltam, biztos nem volt még soha ilyen csend az iskolába. Kíváncsi voltam vajon Boldi mit csinálhat, vajon ő is sír? (Nem hiszem.)
Ezután megettem az oreómat és játszottam tovább, de olyan nyomott hangulatom lett hogy legszivesebben csak sírtam volna tovább.
Mikor mentünk le törire, kinéztünk az ajtón és az emlékhely előtt ott álltak a 11.c-sek (az osztálytársai) és kb. az összes fiú sírt, és majdnem megszakadt a szivem, mert ez akkora kegyetlenség hogy szavakba nem lehet önteni... Annyira megérintett ez az egész hogy rendesen le vagyok döbbenve.
Töri előtt beálltam a büfékhez és tanultam a törit, de igazából azt vártam hogy Boldi jöjjön tesiről és lássam ahogy izzad. Persze pont ekkor döntött így 4 ember (Roli, Viktor, Réka, Vivi) hogy odajönnek beszélgetni, én meg olyan ideges lettem hogy mindannyiukat elküldtem azzal az indokkal, miszerint "majd később beszélünk, most tanulnom kell". Komolyan mondom Boldi elveszi a józan eszemet. Aztán elment mellettem Gergővel, de sajna nem izzadt, legalábbis én nem láttam. Annál szexibb nincs amikor Boldi vizes hajjal, kipirosodva sétál el melletted. Én mondom. Amúgy full olyan volt mintha odaakart volna jönni, csak szerintem látta hogy tanulok, meg ott volt Gergő, azért csak nem hagyja faképnél szegényt xD Ezután szartam a törire, az amúgyis csak egy kifogás volt hogy ott állhassak. Az egész szituációt amúgy végignézték Klauék és lenézően figyeltek. Hát szopjanak le. Most mit mondhatnék erre. Sajnos túl jól ismernek és látják a jeleket ha Boldi van a képbe. Olyankor össze-vissza kattog a szemem meg lihegek. Ezután megkerestem egyenként az embereket akiket elküldtem. Rékának segítettem felírni a táblára a kérdéseket, ami mondjuk az én feladatom lett volna, na de valljuk be, nem én vagyok a legjobb hetes. Roli éppen beszélt valakivel úgyhogy őt nem zavartam. Viktort nagyon sajnáltam, mert tök izgatottan jött oda, hogy "Szerintem vége Máté meg Vanessza között!!!" én meg elküldtem, és valahogy akkor le sem esett hogy mit mondott, szóval most rákérdeztem hogy hogy érti. Úgy értette, hogy egész nap egy szót nem beszéltek meg nem is köszöntek egymásnak. Gyúrós Johnny ott ült mellettünk, ez azonban nem tántorított vissza attól hogy hangosan kimondjam: "hát ha Máté nem lehet az enyém, akkor másé se!", szóval remélem hallotta és engem is kiröhögnek úgy, mint Lucát. Johnny elég érdekes alak, nagyon jó a teste de a fejébe van pár probléma, nem a szivem csücske mostanába Luca de nem értem miért kellett kiröhögni az egész osztályával azt, hogy Luca ráírt ismerkedni. Na mindegy. Vivit meg nem kerestem meg mert el is felejtettem.
Törin nem történt semmi, feleltünk meg mentünk tovább az anyaggal.
Tesin az öltöző mellett ültek a padon a c-sek, én meg kiálltam az ajtóba miután átöltöztem és Viktorral beszélgettem. Máté konkrétan ott ült mellettem a padon, de olyan szerencsétlen pofákat vágott hogy már kezdtem megsajnálni. Vanessza a kávégépnél állt és valami palival beszélgetett, Máté meg ült a padon, szó szerint fogta a fejét és nézett maga elé. Viktor szerint Mátét idegesíti az, hogy Vanessza minden palit megölel meg ilyenek, ami érthető, Vanesszát meg az idegesíti, hogy Máté nem bókol meg kedveskedik neki, csak fogdossa. Hát ezen nagyon jót röhögtem. Komolyan. Azért nem gondoltam volna hogy Máté most emiatt ilyen melankóliába esett, mert Viktor azt mondta, idézem "neki mindegy ki, csak pina legyen". Ezek Viktor szavai, ismétlem, nem az enyéim. Na mindegy. Alapból sántít ez az egész párkapcsolat (?) nekem, de nem az én dolgom.
Tesin, angolon és közgén nem volt semmi érdekes. Fizika előtt amúgy pont egy teremmel szemben álltam ahonnan hirtelen kijött Gábor. Nem tudom hogy észrevett-e, de én amint észrevettem őt, szó szerint elrohantam a kukához, aztán álltam fölötte, mert nem tudtam mit kidobni. Fanni nézte hogy mi bajom, mert konkrétan egyik pillanatról a másikra odarohantam a kukához és álltam fölötte. A másik ilyen alkalom közgé előtt volt, amikor ott állt a lépcsőn, én meg későn kapcsoltam és mire észrevettem már észrevett, úgyhogy gyorsan elkaptam a tekintetem és elkezdtem Bettivel beszélni. Jaj istenkém, bármit, csak ne jöjjön oda. Csak ne.
Duplainfó gyorsan eltelt aztán mentem a buszmegállóba. Ott volt egy csomó d-s és annyira rossz volt hogy Boldi nem volt ott. Ő már két órával ezelőtt hazamehetett ugye, egy hétte ezelőtt ilyenkor kértem el magam hogy körmöshöz menjek/vele menjek haza, sajna ezt a kártyát nem játszhatom el minden szerdán. Vivivel egymás mellé ültünk és dumálgattunk, amikor észrevettem hogy jön a buszhoz Klaudia meg Viktor. Mi bal oldalon ültünk, ők meg jobb oldalon a hátsó ajtó előtt hirtelen megálltak és elkezdtek smárolni, mi meg Vivivel a nyakunkat kitörve figyeltük. Ez egy akkora színészi alakítás volt, hogy majdnem meg is tapsoltam őket. Vagy 3 percig smároltak, de olyan szenvedélyesen basszameg, mintha valami pornófilmbe lennének, ott tépkedték egymás haját meg ilyenek, rendesen hallottam ahogy cuppog a szájuk a nyáltól, holott elég messze voltam tőlük. Vivi tágranyílt szemekkel nézte őket én meg undorral a fejemen. Ez tipikusan olyan dolog, ami rohadtul nem az én dolgom, nem is érdekel, de egyszerűen vonzza a tekintetem. Nem tagadom, azért megfordult a fejemben, hogy "hmm, de jó lenne Boldival ezt csinálni". Hehe. Mikor aztán elbúcsúztak hosszasan, cupoogósan, Vivivel elkaptuk a tekintetünket és beszlgettünk tovább. Ezután Klaudia felszállt és amikor meglátott, elmosolyodott (!), azaz szó szerint rám vigyorgott, közbe felhúzta a szemöldökét én meg MAJDNEM visszamosolyogtam reflexből, de mikor megláttam a szemébe azt a csillogást, akkor esküszöm vágtam egy undort. Olyan lenézően mosolygott rám, mintha csak azt mondta volna: "látod? én nekem van barátom, akivel tudok smárolni, akivel 2 hónap alatt összejöttem, neked ez két év alatt nem jött össze!", és komolyan olyan szarul esett hogy nem is értettem. Én nem értem miért kell ezt csinálni. Miközbe néztem ahogy smárolnak, ugye egyrészt elkapott a hányinger, másrészt meg tényleg arra gondoltam, hogy aranyosak, és hogy összeillenek meg örülök hogy Klaunak összejött. Na mindegy. Úgyhogy ez elég szarul esett.
2 hét múlva vasárnap/hétfő búcsú lesz, és nem tudom mit csináljak. Lehívjam Boldit? Ne hívjam??? Nagyon szeretném legalább egyik napra lehívni de nagyon félek. Mi lesz ha nem tudunk majd 5 órán keresztül miről beszélni? Mert én nem ülök fel soha semmire, meg amúgy se azért hívom hogy sergőzzünk, hanem hogy.. csak úgy. Jaj, nem tudom mi legyen. Ha meg el is akarnám hívni, és azt mondja hogy nem? Vagy ilyenek? Jaj istenem. Erre még alszok. De legalább jövőhét szerdáig elkéne dönteni. Jajjajajaj. Mi lesz ebből.