Aztarohadt, teljesen elfelejtettem blogolni. 21:00 óra van pontosan és éppen 2005-ös számokat hallgattam amikor ránéztem az órára, és valahogy eszembejutott, hogy JA, AMÚGY NEM ÁRTANA BLOGOLNI. Szerintem ezt most nem rakom ki a blogra csak holnap, a pénteki bejegyzéssel együtt, mert nem lesz valami hosszú.

Igazából órákon nem történt semmi érdekes. Körülbelül minden órán az aa-val meg ff-fel játszottam, ami szerintem már nem egészséges, de mindegy. Legalább sikerült az 50. pálya. Ügyviteli előtt a terem előtt tanultam a kémiát amikor Boldi kijött az egyik teremből és odajött. Pontosabban úgy volt, hogy elől ment Péter, mögötte Boldi, én meg valamiért végig Pétert néztem (?), köszönt, visszaköszöntem, és csak utána néztem rá Boldira, aki akkor éppen felémtartott. Közöltem vele, hogy "bevagyok fosva", mire mondta, hogy "menni fog, ügyes vagyok meg tanultam rá", stb.

É: Akkor majd ha megírtam a dogát odaadom a jegyzeteket.

B: Oké, köszi. Hol és mikor találkozzunk?

É: Őőő, 5. órába írom a dogát, mondjuk utána. 

B: Nekem utána duplatesi lesz, hol lesz órád?

É: Harmadikon.

B: Akkor majd felmegyek hozzád.

Jójó, tudom, nem ez volt a legérdekfeszítőbb beszélgetésünk, de olyan jó volt hogy így megbeszéltünk egy konkrét találkozót, meg mondta hogy feljön hozzám. Egy ideig beszéltünk aztán lement én meg tanultam tovább a kémiát. Amúgy eléggé szar lett azt kell hogy mondjam. Nem érzem úgy hogy hármas lesz. A kettes talán meglesz, sőt, de hármas esélytelen. Amúgy a dolgozat után a tanár elősször közölte, hogy idén nem lesz több dolgozat vagy felelés, aztán belekezdett egy új anyagba (???). Mivel már semmi tétje nem volt az egésznek, volt aki elkezdett enni (Karolina), sminkelni (Dorina), vagy éppen hajat fésűlni (én), mire felkapta a vizet, hogy senki nem figyel, elkezdte dobálni a krétát majd elkezdett netezni a laptopján. Ja, és közölte, hogy "akkor majd elmagyarázza más". Ezután nem szólt hozzánk. Az egész osztály síri csöndbe várta hogy most mi lesz, senki nem mert megmozdulni, csak a fésűm hangját lehetett hallani. Végül kicsöngettek, és ez volt életem utolsó kémia dogája. Soha a büdös életbe nem kell többet kémiával foglalkoznom. Mármint ha átmegyek. 

Ezután a folyosón álldogáltam és vártam Boldit. Luca sajna pont lement, pedig pont velem szemben állt, így végignézhette volna az egészet. Amúgy nem tudom hova ment, mert Klaudia nem jött suliba. Biztos Viktorral álltak az udvaron és hiányolták Klaut. 

Amúgy azt hittem hogy Boldi nem is fog jönni, mert már a fél szünet elment ő meg még sehol nem volt.. Aztán láttam hogy a folyosó másik oldalán áll és nézelődik, aztán észrevett és odajött. Olyan jó érzés volt hogy csak miattam (vagyis izé, hát a jegyzeteim miatt) feljött a földszintről a harmadikra!!! Fullra azt hittem hogy elfelejtette. Az osztály azon része amelyik nem a zuhogó esőben állt az udvaron (?) mind végigmérték Boldit, majd engem, majd Boldit, majd összesúgtak. Komolyan mondom olyan filmbeli volt, ahogy Boldi közeledett, a többiek figyelik majd halkan elkezdenek róla beszélni, én meg ott állok a kuka mellett, és vigyorgok. Boldival amúgy amint észrevettük egymást rögtön elkezdtünk vigyorogni. Azért írom azt, hogy vigyorogni, és nem azt, hogy mosolyogni, mert amit mi művelünk, az nem mosolygás. Mosolygás az az, amikor elmosolyodsz egy kiscica láttán vagy ha beszélgetsz valakivel. Na hát ez nagyon nem az, én mondom. Konkrétan mindnféle különösebb ok nélkül vigyorgunk, ami azt jelenti, hogy a szánk háromszor körbefut az arcunkon. Neki hatszor, mert akkora szája van. ÚÚúúristen, ahogy sétált felém, közbe végig egymást néztük és vigyorogtunk mint a hülye.. Kb. az egész folyosó ezt leste. Aztán megállt előttem és megkérdezte, hogy hogy ment a doga meg ilyenek, mondtam hogy szarul, szóval ja, elmaradt a "nyakába ugrok mert írtam egy hármast" című történet. Sebaj. Odaadtam neki a narancssárga virágos jegyzettartómat, vagy mit, amire rá van írva, hogy "Sandra, 4.c osztály". Ezt még akkor vettem meg használtam mikor németbe jártam suliba. 6 éve megvan, ja, és amúgy a C betű az A-nak látszódik, úgyhogy mindig ki kell javítanom mindenkit, hogy az amúg C. Elrakta a táskájába és megköszönte, de amúgy itthon vettem észre hogy egy lapot kihagytam belőle amit amúgy meg se tanultam xD Azaz apumnál maradt, mert tegnap mikor tanulgattam csak rátettem a fotelra, és a szél lefújta. Na mindegy. Amúgy rákérdeztem, hogy "most akkor hétfőn mi lesz..? nem akarok izélni meg semmi, csak jó lenne tudni, mert akkor úgy alszok apumnál stb..", mire azt mondta, hogy "erre még nem tud választ adni". Ismét közöltem vele, hogy "ha nem akar nem muszáj" meg "én nem erőltetem". Amúgy nagyon jó lenne ha holnap legkésőbb adna választ mert hát izé, megkéne beszélni hogy akkor hányra jöjjön, mikor van busza oda meg vissza, hol szálljon le stb. Írtó gáznak tartom hogy minden nap rá kell kérdeznem, mert az olyan nyomulós, de hát ha magától nem mondja akkor mit csináljak? Viszont ha holnap nem hozza fel magától akkor muszáj lesz megint rákérdeznem. Én úgy érzem amúgy hogy jönne, csak nem mer, vagy nem tudom. De mit nem lehet ezen tudni hogy most akkor jön-e hétfőn vagy nem? Azt mondta nem csinál semmit. Akkor mi a probléma??? Na mindegy. Nagyon szomorú leszek ha azt mondja hogy nem jön. Mármint ha közbe jön valami akkor oké, de én nem hiszem hogy hétfőn délután 5 órakor lenne bármi más programja. Ja amúgy Rebeka is ott stírölt minket a háttérből és olyan büszke voltam, mert kb. egy éve én voltam az ő helyébe, csakhogy Rebekát hidegen hagyja a dolog, nekem meg tavaly megszakadt közbe a szivem. Ezután kiszámoltuk hogy mennyi van még a suliig, ő örült, ("ezazzzz") én meg nyafogtam ("neeee"), majd furcsán néztünk egymásra a másik reakciója miatt. Beszéltünk egy csomót majd becsöngetés előtt 3-4 perccel mondta, hogy megy mert át kell még öltöznie. Már megint félig lent volt a lépcsőn, szóval tőlem laza háromszázötven kilométerre, amikor elkezdett beszélni, én meg marhára nem értettem mit mond, így is csak azért vettem észre hogy beszél, mert végig néztem ahogy elmegy. Ráüvöltöttem, hogy "TESSÉK?", mire vagy háromszor elismételte, de még mindig nem értettem, mert olyan távol volt. Aztán csak megértettük egymást.

É: MI? NEM ÉRTEM!

B: MONDOM KÖSZI MÉG EGYSZER A KÉMIÁT!!!

É: JAAA! NAGYON SZÍVESEN! SZIA!

B: SZIA!

Nyelvtan előtt beszéltem ofővel, és azt mondta majd beszél a kémiatanárral az érdekembe. Tök jó fej. Amúgy nem úgy mentem oda, hogy "lécci beszélj már vele", hanem megkérdeztem hogy mennyi az esély arra hogy átmegyek, majd mondta, hogy majd megoldja. Amúgy azt mondta hogy "én meg sem akarom tanulni, azért bukok meg mindig kémiából", de ez tökre nem igaz. Tavaly tényleg leszartam az egészet de idén van KETTŐ hármasom!!!!!! Mikor ezt közöltem vele, akkor mondta, hogy "hát akkor nem buktathat meg!!". Szóval most kicsit nyugodt vagyok. Van egy álmom. Az álmom az, hogy soha többé nem kell kémiáznom. Kíváncsi leszek arra a napra amikor hasznát veszem a kondenzáció és a polikondenzáció definíciójának. 
Tegnap este amúgy alig aludtam valamit. Nem bírtam leengedni a redőnyt így éjfélkor arra keltem hogy a villámok kiégetik a szemem. Tisztán emlékszem, hajnali kettő körül az ablak előtt álltam és próbáltam lehúzni a redőnyt, de olyat villámlott, hogy visszarohantam az ágyhoz és a fejem búbjáig betakaróztam, mert annyira megijedtem. Meg hangosan beszéltem, hogy "félek" stb xDDDD Amúgy azt álmodtam hogy Boldi anyukája bejelölt facebookon, vagy valami ilyesmi. Elég érdekes dolgokat álmodok. Néha Boldival elmeséljük az álmainkat, de az ilyeneket valahogy mindig kihagyom. 

Amúgy kicsit ideges vagyok, mert tegnap este rendeltem h&m-ről egy nagyon jó szoknyát, de ha minden igaz akkor csak jövőhét keddre jön meg, azaz hétfőn nem fogom tudni felvenni. Mármint ha jön Boldi. Ha nem jön akkor meg úgyis tökmindegy mit veszek fel, csak azért megyek ki hogy kaktuszt meg élelmet vegyek. Pedig olyan jól néz ki. Amúgy tiszta h&m függő lettem. Most is rendeltem szoknyát, nadrágot meg két pólót. Akárhányszor megkérdezi valaki, hogy "honnan van ez/az", meg se nézem mi az, már rávágom hogy h&m. Kb. MINDEN cuccom onnan van. xD Na mindegy. Majd holnap írok. X

Ja amúgy nincs kedvem átírni a bejegyzést de úgy döntöttem hogy mégis kirakom, mert végülis annyira nagyon nem lett rövid... Vagy mi..