Ez tipikusan egy olyan nap volt, hogy nagyon nehezemre esik eldönteni hogy rohadt jó volt vagy embertelenül szar. Rengeteget röhögtem, meg sírtam is, úgyhogy ja, fasza kis nap volt.

Reggel fülhallgatóval a fülembe ültem be Boldi mellé, de amikor észrevettem hogy nem hallatja a zenét, eltettem az mp4-et és elkezdtünk beszélgetni. Igazából írhatnám itt órákig hogy milyen jó volt mellette ülni, milyen jól elbeszélgettük satöbbi, de semmi újat nem mondanék ezzel. A suliba beérve megkérdezte laza 2 két hét után, hogy ismertem-e a srácot aki meghalt, úgyhogy róla beszéltünk a terme előtt. Péntekenként minden osztálytársa a terembe van, mert előre beengedik őket, úgyhogy megkérdeztem Bolditól, hogy most akkor kint marad vagy bemegy, mert csak álltunk ott a terem előtt és lestük egymást. Ja, meg nem jutott eszembe az a szó, ami most se jut eszembe. Fasza. Szóval az ahonnan szól a sulirádió. Tehát ott mutogattam neki kézzel lábbal, meg próbáltam körülnírni, miszerint "tudood, ahonnan szól az izé". MEGVAN. MEGVAN. BEMONDÓ. Vagy hangosbemondó. Tudja a rák mi a neve annak. Áhh. Ez a bejegyzés megírása után jutott eszeme, gondoltam beleírom. Beszéltünk a srácról meg hogy milyen tragikus stb, aztán közöltem vele, hogy "hát nem tudom te mit csinálsz Boldi, de én ide leülök", és leültem a padra. Ő meg ott állt fölöttem. Pár percet még beszéltünk aztán mondta hogy bemegy, mert tanulnia kell a kémiát (az én jegyezeteimből, yaay). Beálltam az asztalokhoz majd gondoltam elmegyek gyorsan a pékségbe. Boldinak azt mondtam hogy nem megyek boltba, mert tényleg nem akartam, de akkor megéheztem virslis táskára szóval elmentem. Mire visszaértem Boldi meg Péter ott ültek a padon és Boldi röhögött, hogy csak elmentem boltba xD Köszöntem Péternek, de írtózatosan kedves voltam!!! Olyan jó kedvem volt, szóval úgy köszöntem oda neki, hogy "Szia Peti!!!!" és közbe mosolyogtam, ő meg nem értette mi bajom van, mert általában szúrós szemmel vizsgálgatom. Boldinak meg közöltem, hogy "egy pillcsi és jövök" xD Elpakoltam a kaját aztán visszasétáltam a padokhoz és leültem Péter mellé, mert csak mellette volt hely. Mondtam nekik, hogy szívesen elmondom milyen kérdések voltak a dogába, mire Péter rávágta, hogy nem kell, mert ők felelni fognak, aztán elkezdett valami másról dumálni.. Én olyan "OK" fejjel ültem, csak segíteni próbáltam de mindegy. Pár perccel később mikor már kb. az egész elfelejtődött, Boldi hirtelen felémfordult és azt mondta "milyen kérdések voltak nektek?", értitek, szóval észrevette hogy szarul esett hogy Péter mit mondott és direkt érdeklődött iránta. MIért? MERT ANNYIRA JÓFEJ!!!!!!!!!!! Habár jelen pillanatban nem éppen ez a véleményem róla. Na mindegy. Időközbe amúgy Klaudia meg Luca ott álltak az asztaloknál és minket figyeltek. Odajött hozzánk Boldiék ofője mert a hittan tanárral nem tudom mi volt, Boldiék meg ott könyörögtek, hogy had menjenek el hittan helyett kémia korrepre. A tanárnő beleegyett csak előbb kiakart valamit osztani, úgyhogy Boldi meg Péter bementek, és Boldi odaszólt, hogy "mindjárt jövünk". Közbe vettem egy almát a büféből, és pont mikor kifizettem akkor jöttek ki a teremből és indultak volna fel a harmadikra. Péter az hajtott előre embertelenül, valószínűleg örült hogy megszabadult a jelenlétemtől, Boldi viszont odaszólt, hogy "jössz?" Ezt Klaudia meg Luca tökéletesen végignézték, úgyhogy én vigyorogva mondtam, hogy "PERSZE!", gyorsan fogtam a táskámat meg a kabátomat és rohantam utánuk. Nekem általában 5 perc mire felérek a harmadikra, mert írtózatosan lassan sétálok, de ezekkel kb. 2 perc volt. Péter kb. FUTOTT fel a lépcsőn, Boldi az normális tempóba ment, de mivel olyan hosszúak a lábai mint nekem az egész testem, így míg én megtettem 2 lépcsőfokot ő megtett 10-et... Viccen kívül.. Mire felértünk rendesen lihegtem, és olyanokat mondogattam, hogy "én ... ezt...nem..birom". Mondtam nekik, hogy lehet nekem nem kéne bemenni, mivel ha engem meglát akkor kifordul önmagából a kémia tanár. Ezek a nemnormálisak bekopogtak (mert már rég ment az óra), és mivel olyan kedvesek, előre engedtek. A kémia tanár szemében láttam megcsillanni az undort. Komolyan. Köszöntünk majd én beültem a legelső padba érthetetlen okokból (??), ők meg a leghátsóba, mert van eszük. Tele volt az osztályterem amúgy, rengetegen dogát pótoltak, köztük ki? Na vajon ki? Egyet tippelhettek. Máté. Jah. Életem egyik legfurcsább tanítási órája következett, azt kell hogy mondjam. Ilyenben még nem volt részem. Alapból az, hogy Boldival meg Mátéval egy teremben vagyok, írtó furcsa volt. Meg úgy az egész.

Elősszöris, még le se ültem (!), de a tanár már betalált, hogy "milyen lett a tegnapi dolgozatom", és ezután következett egy nagy lebaszás, mert ott fenyegetett, hogyha a dogám nem lesz hármas akkor megbuktat!!! Ezt így közölte!!! Boldi meg Máté előtt!!! Én persze próbáltam érvelni, hogy a második félévbe az átlagom 2,5, mire azt mondta, hogy "az egész éves kell". Komolyan mondom eddig elhittem hogy átenged, de miután így közölte velem hogy rohadtul nem, ott, reggel fél nyolckor a kémia terembe elkezdtem sírni. Őt teljesen hidegen hagyta, ott magyarázott, hogy "nem kellett volna elhagyni magam", mindenki engem nézett, hogy mi bajom van, mert ott szipogtam. Mert én nem előre fordulva ültem, áhh dehogy. Mivel a fal mellett ültem beállítottam a széket a fal mellé úgy hogy rálássak az osztályra. Körbenéztem. Péter arcáról le lehetett olvasni a színtiszta gyűlöletet, Boldi kétségbeesetten tátogta, hogy "mi a baj?? mit mondott?" majd a mellette lévő padra mutatott, hogy menjek oda, de én ott tátogtam, hogy "nem enged át", ő meg vágott egy ilyen fura fejet. Máté írta a dolgozatát, szerintem azt se tudta hogy ott vagyok, de ki csodálkozik ezen, amilyen jó kapcsolatba vagyunk. Az óra hátralevő részében a mögöttem ülő Dórinak segítettem a dolgozatába, de hogy minek, arra azóta se sikerült rájönnöm. Mikor nem találtam egy választ a rohadt füzetébe, ott ciccegett, hogy "ahjmár, keressed". Közbe Boldi meg Máténak írta a puskát (!), nagyon vicces volt látni ahogy a két palim együttműködik. Boldi meg írtó aranyos volt ahogy a jegyzeteimből írta a puskát, a narancssárga virágos laptartóm meg ott volt előtte. Megzabálom. Amúgy Mátéval összeakadt a tekintetünk és ott, a néma tanterembe megszólaltam, hogy "szia", mire mindenki felémfordult, hogy ugyan kinek köszönök az óra közepén, mikor már ott vagyok egy ideje. Máté nem tudom hogy visszaköszönt-e, hallani nem hallottam semmit, a száját meg eltakarta a kezével, szóval ott néztük egymást laza 20 másodpercig mert én nem tudtam eldönteni hogy most akkor visszaköszönt-e, ő meg szerintem csak simán hülyének nézett. Dóri meg elkezdett röhögni, meg eljátszotta a köszönésem. Hát nemtom ezen mi olyan kurva vicces, a helyébe a dogával foglalkoztam volna. Aztán hirtelen fogtam magam, és se szó, se beszéd (na, annyit azért mondtam, hogy "viszlát"), fogtam magam és kimentem a teremből. Pedig még volt vagy 15 perc az órából. Ja, meg lecsaptam a széket, erre is emlékszem. Gondoltam a terem előtt megvárom Boldit, hogy utána kisírhassam magam, esetlegesen a vállán. Hirtelen kinyílt az ajtó, én meg már örültem, hogy Boldi az, erre kijött Máté. Rámköszönt, hogy "heló", én meg bánatos, sírós hangon közöltem vele, hogy "szia". Komolyan nem érdekelt, annyira szar kedvem lett hogy most megint megbukok. Anyám agyon ver. De tényleg. Nem is magam miatt aggódok mert én megtanulom meg tudom hogy átmegyek ha oda teszem magam, úgy mint tavaly. Én anyumtól félek hogy mit fog csinálni mert folyton izélt hogyha megbukok akkor nagy baj lesz. Ofő már ki is küldte a bukáslevelet szóval nagyon fosok. Jó lenne ha tőlem hallaná, mert ő azt tudja csak hogy a kettes megvan, közbe meg nincs is. Jaj nekem. Miután elment Máté hirtelen feljött az egész D osztály. Odajött Dávid, és megkérdezte, hogy kit várok, mire mondtam, hogy Boldit. Erre elkezdi: "minek?" Úr isten, hát ezután fogtam magam és lementem. Egyrészt mert rájöttem hogy mivel kémiájuk lesz ezért nem valószínű hogy Boldi kijön a teremből, másrészt mert ha ki is jön, kétlem hogy ott az egész osztálya előtt túl jó dolog lenne bőgni meg ölelkezni, harmadrészt meg úgy felidegelt ezzel a "minek?" kérdéssel hogy legszivesebben arconcsaptam volna. Minek?? Minek???? Egy zsák szarért!!! AZÉRT.

Lent beszéltem Rebekával, aki mondta, hogy most csak ijesztget a tanár, mert tavaly őt átengedte 1,63ra akkor engem 1,67-re is átfog, szóval kicsit megnyugodtam, de aztán megint rámjött a pánik, mert őt tavaly azért engedte át, mert jó volt a témazárója, mi viszont idén nem is irtunk témazárót!!!!!!!!!! Jaj istenem. Olyan szar kedvem volt komolyan, hogy csak álltam ott és néztem ki a fejemből. Mondjuk máskor is ezt csinálom így senkinek sem tűnt fel a nyomorom. 

Egy unalmas hittan után beszéltem a tanárnővel, mert ő ott volt tavaly a pótvizsgán és beszéltem vele pár dologról, úgyhogy lehet hogy beszél az érdekembe. Már ofővel is dumáltam, ő is azt mondta, hogy majd megnézi mit tehet, habár irodalmon azt mondta, hogy "nem sok esélyt lát rá". 

Egész nap az irodalom előtti 20 perces szünetet vártam, mert tudtam hogy akkor egy folyosón leszünk Boldiékkal és végre beszélhetünk. Ez be is következett, ami amúgy katasztrófába fulladt. Az történt, hogy két különböző osztály jött fel a lépcsőkön. Én a lépcső tetején álltam annál a kiálló szarnál és vártam Boldit. Igenám, csak oda jött Ervin... Írtózatosan bunkó voltam amit nagyon bánok, szerintem még sosem voltam ennyire bunkó senkivel. A lényeg hogy odajött és megkérdezte hogy mizu, én meg nem is válaszoltam csak félreálltam az útból meg arrébb mentem, mert láttam hogy jön Boldi az embertömegbe, és azt akartam hogy észrevegyen. Észrevett majd oda is jött, Ervin meg ott kérdezgette, hogy "mibajom van", én meg csak Boldival foglalkoztam, így fogta magát és elment. Tudom nagyon bunkó vagyok és ezt kegyetlenül megbántam, csak magamra tudtam gondolni hogy végre beszélhessek Boldival... Na mindegy, most tuti haragszik mert már rám se nézett többet. Boldi megkérdezte hogy miket mondott a tanár meg ilyenek, én meg ott könnyeztem, hogy "nem akarok megbukni", mire ott mondogatta, hogy "próbálj megnyugodni" meg ilyenek. Aztán az erkélyre (izé, a lépcső tetején az a kiálló izé, ahonnan le lehet látni a lépcsőre) beálltunk de közvetlenül egymás mellé, összeért a karunk, néztünk le a lépcsőre és úgy beszélgettünk. Már kezdtem elfelejteni a kémiát, mire mondta, hogy "jövőhéten dogát írunk kémiából", én meg mondtam neki, hogy "azta Boldi, remekül eltudod terelni a témákat!" Ezután tiszta erőből elkezdtünk röhögni mindketten. Mutattam neki egy képet a telómon amit tegnap csináltam a felhőről, és teljesen belehajolt az aurámba és úgy nézte, és azt mondta, hogy "milyen fotográfus vagyok", mert folyton ilyen művészi képeket mutatok neki/töltök fel instára. Kedden azt álmodtam hogy New Yorkba mentünk osztálykirándulásra, és annyi maradt meg belőle hogy feltöltöttem az egyik épületről egy tök művészi képet instára xD Végig beszéltük a 20 perces szünetet. A reggel mikor ő bement a terembe én meg álltam a büfébe, odajött egy srác akit még akkor ismertem meg amikor portás voltam, és azóta teljesen rám van kattanva, mindig úgy jön oda hogy belemászik az arcomba és simogatja a vállamat meg ilyen perverz hangsúllyal beszél amitől elkap az undor. Nem is értem Boldi miért nem így köszön reggelente. Ezt ma el is meséltem neki meg Péternek a padon ülve, és Boldi azzal szórakozott hogy Péter vállát elkezdte simogatni (?). Na, ez a srác most elment mellettem és leült a lépcsőre, én meg amikor megláttam, hirtelen megfordultam, Boldi meg megállt a mondat közepébe mert nem értette miért fordulok meg xD Aztán eltátogtam neki, hogy ez az a srác aki úgy köszön, és akkor elkezdtem simogatni Boldi vállát, hogy megmutassam pontosan hogy szokta csinálni, mire mindketten ledöbbentünk és csak álltunk tágra nyílt szemekkel. Én egyrészt azon döbbentem le, hogy csak úgy fogtam magam és elkezdtem simogatni, másrészt meg azon, hogy milyen IZMOS a válla. Te jóságos szent atya úr isten. Mintha valami téglát fogdostam volna. Aztakurvaélet. Ő meg valszeg szintén azon lepődött meg hogy hirtelen két lépéssel közelebb jöttem és elkezdtem simogatni. Aztán kínosan hátraléptem egy lépést, köhögtem egyet, aztán elkezdtünk röhögni. xD Hirtelen nagy lett a szexuális feszültség (a részemről). Mondta hogy ezentúl így üdövözöljük egymást, nos, nekem semmi kifogásom ellene. Azt a sok bicózástól izmos vállat éjjel nappal fogdosnám. Rendesen ledöbbentem hogy milyen izmos. Ránézésre is meglehet mondani hogy "aha, igen, izmos", de amikor megfogod, akkor így ledöbbensz, hogy mi a szar. Boldi mondta hogy sétáljak el a srác előtt, hogy megnézze a reakcióját (?), majd egy nagyon nagyon kínos beszélgetés következett.

B: Menj már el előtte hogy megnézzem a reakcióját.

É: Hagyjál már, dehogy megyek, örülök hogy nem vesz észre.

B: Amúgy milyen kapós vagy mostanába. Mindenki oda van érted.

É: Te jó ég. Hát ez szép és jó, csak éppen az nem, akiért én vagyok oda.

B: Te hallod, olyan álmos vagyok. Ez az idő rendesen elálmosít.

Szóval látszólag ELTERELTE a témát, elég szarul, hogy megmondjam az igazat. Teljesen zavarba jöttünk mindketten a témától mert szerintem mindketten pontosan tudtuk hogy kiről van szó. Jaj nekem. Én nem értem ezt az embert. Az előbb még ott volt köztünk a SZEXUÁLIS FESZÜLTSÉG meg a KÉMIA (egy másik fajtája), most meg eltereli a témát amikor a SZERELMÜNK kerül a középpontba?!!!!!!!!! HA tényleg akarna valamit vagy ilyenek akkor mondott volna valami rejtélyeset, pl: "ki tudja" vagy "sosem tudhatod", nem azt, hogy AZ IDŐJÁRÁSTÓL ÁLMOS LESZ. 

Na mindegy. Ezután jött ofő és mennem kellett. Már az ajtóban álltam ő meg még ott az erkélyen, és úgy integettünk egymásnak meg mosolyogtunk egymásra, olyan filmbeli volt, én mondom. Irodalom után beálltam a kémia terem előtt mert ott volt a föci, a kémiateremmel szemben lévő teremből meg jöttek ki a d-sek. Boldi odajött hozzám és beszélgettünk, én néha tényleg nem értem hogy tudunk folyton beszélni. Aztán azt mondta hogy "lemegy, mert éhes". Komolyan lassan minden szünetbe együtt vagyunk. Ez aztán nagyon baráti mit ne mondjak. Viktorral hétfő óta nem beszéltem. Vagyis ma igen, de azon kívül semmit. Aztán tök jó barátok vagyunk meg bármit megtudok vele beszélni meg imádom stb. Boldival meg a hét minden napján beszéltünk kb. minden szünetbe. 

B: Melyik busszal jössz? 45?

É: Aha.

B: Akkor majd ott tali.

É: Oks.

(EHHEZ NEM FŰZNÉK INKÁBB SEMMIT, KÖSZÖNÖM SZÉPEN)

Föcin írtó vicces dolog történt. A tanár kiosztotta a vaktérképes dolgozatokat, és valaki kiment reklamálni. Én nem figyeltem közbe, fogalmam sincs mit csináltam, általában csak ülök és szórakozok a hajammal/nézek magam elé hülyén, szóval csak annyit hallottam, hogy "ki/mi volt a hetes?". A tanár úgy értette, hogy a hetes számú város mi volt. Csak én ezt nem tudtam, úgyhogy elkezdtem jelentkezni. 

Tanár: Mondjad.

É: Én vagyok az.

Tanár: Mi?

É: Én vagyok a hetes. Meg Klaudia.

Tanár: *fogja a fejét és röhögőgörcsöt kap*

Klaudia+Luca: *engem néznek, közbe röhögnek*

Egész osztály: *engem néz és röhög*

Én: Most mi az? 

Ezután egész órán random rámtört a röhögés mert szerintem ez olyan vicces. 

Óra végén rohantam a buszhoz. Egyedül álltam a buszmegállóba, majd odajött Roli és elkezdtünk beszélni. Aztán jött Boldi, amit elég furcsának találtam. Általában tömegestül jön a d osztály, Boldi legtöbbször leghátul baktat, erre most ő jött elősször és a többiek csak jóval utána jöttek. Beálltunk hárman a buszmegbe, Roli hallgatta hogy mit beszélünk én meg Boldinak meséltem a föcis esetet, közbe meg szakadtunk a röhögéstől. Ekkor megjöttek a d-sek, és ma vagy huszadjára köszöntek. Martin mondta is, hogy "szia, ismét", és ezt olyan viccesnek találtam hogy ott röhögtem, ők meg nem értették mi bajom van. Amúgy az volt a bajom, hogy tényleg akárhányszor látjuk egymást a d-sekkel mindegyikkel köszönünk holott kb. tényleg lassan minden szünetbe ott vagyok köztük. Szerintem beállhatnék d-snek. Szívesen átmennék oda. 

A buszon Boldi mellém ült és beszélgettünk. Lehet a végén kellett volna megkérdezni azt a bűvös kérdést, de nem bírtam magammal.

É: Izé, sikerült már döntést hoznod a hétfővel kapcsolatban?

B: Őőő..

É: Nem akarok izélni meg semmi, de most találkozunk utoljára, azért kérdem.

B: Jogos. Hát izé. Nem igazán van kedvem menni, ne haragudj. Nem baj?

É: *sokk* Mi? Nem. Jaj, de hogyis. Dehogy baj. Semm gond.

Ezután komolyan mondom annyira kínos volt az egész hogy úram jézus. Én ott ültem kussba és nézelődtem, ő meg próbált javítani a helyzeten és tényleg aranyosan próbálkozott de én határozottan éreztem amikor meghasadt a szivem. Próbált beszélgetni, hogy "hány közösségi órád van?" meg "van biztonsági öv, nem kötöd be magad?" (mert múltkor panaszkodtam neki, hogy miért nincsenek a buszon biztonsági övek, ő meg ezek szerint megjegyezte), illetve "bekéne menni az obiba", meg "ott egy narancssárga kocsi" (eléggé kétségbevolt esve ezek szerint). Én mindenre egy szóval válaszoltam vagy csak bólogattam, kényszeredetten röhögtem, és tényleg nem akartam egy hisztis libának tűnni de tényleg nem tudtam eljátszani hogy most nem baj hogy nem jön! Igenis baj, és igenis megsértett ezzel, mert hétfő óta kérdezgetem, nem hiszem hogy nem tudott volna szólni magától hogy nem jön. Folyton nekem kellett kérdezgetnem, nem értem miért nem tudta megmondani már hétfőn. Én hülye meg beleéltem magam szokás szerint, hogy majd mit veszek fel, meg miket csinálunk. Olyan hülyén éreztem magam. De nagyon hülyén. Miért is hívtam el? Komolyan azt hittem hogy eljön? Úristen. Ennyire hülyének szerintem még nem éreztem magam, kivéve tavaly kémiapótvizsgán. Mintha csak most esett volna le, hogy konkrétan LEHÍVTAM, ELHÍVTAM egy kimondatlan RANDIRA. Komolyan ott a buszon ülve esett le hogy tulajdonképpen mit is műveltem, és éreztem hogy rákvörös leszek. Aztán megpróbáltam normálisan viselkedi és éppenséggel nem elsírni magam, de annyira nagyon nehéz volt. Tényleg csak sírni akartam és üvölteni, hogy "hogy lehetsz ilyen??? miért nem bírsz egyszer lejönni ha lehívlak? mi az hogy nincs kedved???? miért nincs kedved???" Nem értem. Még ha lett volna valami más dolga azt mondom oké, de NINCS KEDVE??????? Ettől akadtam ki nagyon. Eszembejutott hogy milyen szarul éreztem magam a múltkor amikor bunkón váltam el tőle, úgyhogy tényleg próbáltam összeszedni magam. Mikor leszálltam és elköszöntünk, még utánam üvöltött, hogy jó hétvégét, és ez annyira fájt, mert ez a hétvége lehetett volna jó, de most már szar lesz. Amúgy kicsit be is bunkóztam.

B: Itt a hosszúhétvége, de amint visszamegyünk a suliba, kedden, már írok vagy 5 dolgozatot.

É: Hmm, hát akkor tanulj. Mondjuk hétfőn. Akkor úgyis lesz időd.

Nem hiszem hogy nagyon magára vette amúgy. Biztos azért nincs kedve mert Grétikével megy kutyát sétáltatni. Hmm. 

Amúgy mielőtt leszálltam volna éppen mondott valamit, de én nem is figyeltem csak agyaltam, és belevágtam a mondata közepébe, hogy "amúgy én már bántottalak meg téged? de úgy, hogy azt gondoltad, "azta, ez rosszul esett". Egy csomót gondolkodott de nem szólalt meg.

É: Aha értem, szóval az a terved hogy húzod az időt amíg le nem szállok.

B: Nem ez volt a célom, csak gondolkozok.

É: Ja oké, akkor sietnél kicsit, mert fél percen belül leszállok.

B: Őőő, nem hiszem. Engem nagyon nehéz megbántani.

Hát jó neki. Tényleg irigylem. Bárcsak én is ilyen lennék. Engem a legapróbb dolgokkal is halálra lehet sérteni. Mármint ha ilyen idegenek vagy olyanok akik nem jelentenek nekem semmit próbálnak megbántani rohadtul hidegen hagy. De ha olyan akit szeretek akkor az marhára tud fájni. Arra már nem volt idő hogy esetleg visszakérdezzen, de ha lett volna, akkor tuti azt mondtam volna: "el sem tudod képzelni hányszor megbántottál már". Legtöbbször valószínűleg akaratlanul. De vagy ezer dolgot feltudnék most sorolni. Maga a kérdés úgy jött amúgy hogy azon agyaltam hányszor bántott már meg, és ez vajon hanyadik volt a sorba. ("Nincs kedvem".) 

Mikor leszálltam Rolival meg az egyik sráccal sétáltam haza, akinek Isten bocsássa meg de nem jut eszembe a neve, pedig minden nap együtt sétálunk haza, ja megvan, Szabi. Ott panaszkodtam nekik, az se érdekelt hogy esetleg nem érdeklik őket. Roli képbe van a Boldis dolgokkal meg ismeri a hisztijeimet, de hogy szerencsétlen Szabi mit gondolhatott azt nem tudom, mert önkívületi állapotba ott üvöltöztem meg sírtam, hogy "HOGY LEHET ILYEN? MIT JELENT EZ? MI AZ HOGY NINCS KEDVE?" Szabi félúton megkérdezte Rolitól, miközbe én továbbra is üvöltöttem, hogy "most a deszkás gyerekről van szó akivel mindig együtt van?" Roli meg: "aha", én meg torkom szakadtából elkezdtem üvölteni, még hangosabban, hogy "TI MILYEN DESZKÁSRÓL BESZÉLTEK EGYÉBKÉNT? NEM BAJ HOGY BMX-ES? EZ SENKIT NEM ZAVAR? A KETTŐ NEM UGYANAZ!". Megálltunk a sarkon és konkrétan kibeszéltük az egész Boldis dolgot. Ami írtó fura volt, mert Rolival általában nem szoktam ilyet, Szabival meg pláne nem, úgyhogy ja, de nekem már minden mindegy volt. Roli szerint ha valaki szeret valakit akkor képes lemenni hozzá főleg hogy 10 perc a buszozás meg ott van Boldi háza előtt a buszmegálló, Szabinak nem volt túl sok véleménye, aztán együttesen megállapodtak abba, hogy külső szem alapján Boldin látszik hogy fél. Roli szerint azért, mert "fél a kapcsolatoktól", vagy pedig azért, mert "neki a szőkék jönnek be". Ezt onnan következtette ki hogy Boldi exe, Tünci (ez nem egyike a szarkasztikus beceneveimnek, tényleg mindenki így hívja) szőke. Hát szerintem ennek semmi értelme és Szabi szerint se. Na mindegy, a kedvemet nem hozták meg de jó volt hallani két külső megfigyelő véleményét, még ha nem is volt olyan pontos. Az, hogy Szabi, a kilencedikes srác akivel csak hazafele beszélek 5 percet, rögtön tudta hogy a "deszkás (...)  gyerekről van szó, akivel mindig együtt lógok", szerintem elég sokat elárul a helyzetről. Mondom én, ilyen ezeridegenek is azt hiszik hogy van köztünk valami, hát a hülye is látja!!!!! CSAK BOLDI NEM!!!!!!!!!!!!!!! MERT BOLDIZSÁR AGYÁBA VALAMI NAGYON NEM STIMMEL!!!!! Most legszivesebben mindent caps lockkal írnék de nem fogok, úgyhogy a következő mondataimat üvöltve képeljétek el. 

Hónapok óta napról napra egyre jobban kötődünk egymáshoz, egyre többet beszélünk és találkozunk, egyre több a jel, a testi kontaktus, a félreérhető mondatok. Lehet félreolvasom a dolgokat na de annyira azért csak nem! Oké, én belátom hogy pl. 2 hónappal ezelőtt Boldinak tényleg csak barát voltam. Azt akkor is tudtam, számos bejegyzésben leírtam. De mióta Klauék nem vannak a képbe azóta annyira megváltozott!! Azóta hányszor írtam le egy bejegyzésbe hogy szerintem van esélyem meg esetleg akar valamit stb? RENGETEGSZER. De hogyha tényleg akar valamit vagy ha csak egyáltalán egy kicsit is szimpatizál velem, mi a jó büdös kurvaéletért nem tud lejönni. Mi az hogy nincs kedve? De most őszintén. Ennél szarabb kifogást még életembe nem hallottam. Amúgy szóbajöttek a buszon a névnapok és mondtam neki hogy nekem kedden volt (asszem), mire mondta, hogy neki ez kimaradt meg hogy boldog névnapot. Tökre látszott az arcán hogy bűnbánata van amiért elfelejtette, mert mondta hogy sajnálja. Én január 6-ára vagy fél éven át készültem hogy fel tudjam köszönteni névnapja alkalmából ő meg teljesen leszarta az enyémet. Na mindegy. Még egy dolog felkerül a listára. Semmi baj. Evezzünk kicsit boldogabb vizekre. A buszon mutatott egy bicós videót, de előtte mondta, hogy még nem nézte vissza és nem tudja milyen állapotban van. Aha, hát én azt hittem hogy esetleg elesik a bicóval vagy véres a lába stb. Hát nem éppen. A videóba a szobájában áll, ott pörgeti a bmx-et a kezével. Ő a bicó mellett áll, egy nyomorult alsónadrág van rajta és ennyi. Igen, jól olvastátok. Boldi felröhögött, hogy "hoppá, egy kicsit félmeztelen vagyok", én meg olyat néztem hogy szerintem a templomba elkezdtek harangozni miattam. Kb. 3 másodpercig tartott az egész "félpucérboldi", szóval nem tudtam túl alaposan megfigyelni. A lényeg hogy izmos a hasa, de nem kockás, szóval pont jó, a lábai szőrösek, habár ezt tudtam, hosszúak és a videón írtóóóóóóó jól néznek ki, ja és nem valami szexi fekete boxer volt rajta, hanem valami térdig érő nem is tudom mi, az kicsit vicces volt. Hörögve mondtam neki, hogy "még egyszer", de elkezdett röhögni, szerintem azt hitte poénból mondom. Hát nem poénból mondtam.

Na hát ennyi volt ez a fantasztikus nap. Bárcsak ez a rohadt kémia ne lenne. Most itt fosok a szobába hogy mikor jön be anyám üvöltve. Komolyan ha kiakad és lesétálok a másik faluba apumhoz.