Konkrétan olyan fáradt vagyok, hogy nem emlészem a nap háromnegyed részére... Most vagy fél percig gondolkoztam azon hogy történt-e valami érdekes reggel, de nem jut eszembe semmi. Mindegy, leírom a lényeges dolgokat. Ma eléggé szétvagyok szórva, sorry, szóval nem tudom mi fog kisűlni ebből a bejegyzéből. Megfogadtam magamnak hogy a maradék sulis időt végigblogolom. Ja, amúgy abból nem lett semmi, hogy végigblogolom a napom. Valahogy nem volt kedvem, meg nem történt tényleg semmi...

Ügyvitelin dolgozatot írtunk, nekem meg fogalmam sem volt hogy éppen hol vagyok, nemhogy még azt, hogy miből írunk. 5 levelet kellett írni, én meg beírtam a googleba, hogy "ajánlólevél minta", és ott nézegettem ilyen ihleteket, hogy azért tudjam miről van szó. Bele se gondoltam, hogy ez esetleg puskázásnak minősül. Egyszerűen egész nap olyan agyhalott voltam, hogy az hihetetlen. Tegnap megfogadtam hogy ma bemegyek nulladikra, végülis utolsó normális csütörtök, márcsak Máté miatt is... De olyan fáradt voltam hogy inkább visszaaludtam. Mellesleg mikor beértem a városba és Vivivel mentünk a pékségbe, akkor megláttam konkrétan egy buszon ülve Mátét (!), és felüvöltöttem, hogy "ÚRISTEN", Vivi meg megijedt. xD Erről lekéne szoknom amúgy. De úgy meglepődtem hogy ott ül. A csíkos pólója tűnt fel. Vagyis arra gondoltam: Hmm. Máténak is ilyen pólója van. Aztán megláttam hogy ő az és kész. Szóval végülis felesleges lett volna bemenni nulladikra. Teljesen eltértem a témától. Ja igen. Szóval egész nap ilyen agyhalott voltam és minden órán feküdtem/aludtam, és nem is figyeltem semmire és senkire. Még csak nem is agyaltam semmin. Mintha aludtam volna egész nap. Így fel sem tűnt hogy amúgy én éppen puskázok, és amikor felémjött a tanár, nagy vígan ott volt a mintalevél. Lecseszett az egész osztály előtt, hogy miért puskázok, meg most kapok négy egyest, én meg folyton azt hajtogattam, hogy "de én nem is puskázok" xD Tényleg nem azért nyitottam meg hogy puskázzak, vagy mert nem tudtam volna hogy hogy kell megszerkeszteni a levelet... egyszerűen nem tudtam mit kéne beleírni és mellesleg nem is ugyanazt írtam mint ami a képen volt, sőt, teljesen mást, tényleg csak tudni akartam hogy miről van szó. Na mindegy. Még úgy sem buktam le soha. 15 perccel előbb elengedett duplaóráról, mert nem tartottunk szünetet. Hát fantasztikus szünet volt mit ne mondjak. Fél óráig ültem a folyosón és a szó szoros értelmében nem csináltam semmit. Belegondolva annyira unalmas lehetek. Egész nap csak állok és nézek magam elé. Ha meg valaki odajött beszélni, gyorsan elment, mert én csak pislogtam mert egy kis idő kellett míg felfogom amit mond. Beléptem életem utolsó kémia órájára, és komolyan mondom akkora szar volt, hogy ennél szarabb nem is lehetett volna. Mármint ha megbukok akkor nem ez volt életem utolsó kémia órája, de most vegyük úgy hogy átmentem xD Egész órán tanultunk (!!!), vettük tovább az anyagot. DE HOGY MINEK??? Soha a büdös életbe nem lesz többet kémiánk, se következő óránk, se semmi, akkor MINEK?!?!?!? Én persze figyeltem meg jegyzeteltem, csak hogy lássa hogy engem érdekel és ne buktasson meg. Az óra elején meg kivetítette az évvégi jegyeket, és ott volt szép, nagy piros számmal feltüntetve a nevem mellett: 1. 

Hát mit ne mondjak. Tavaly ilyenkor rendesen elkezdtem sírni órán meg depresszióba estem. Most? Hát nem is tudom.. Valahogy nem éreztem semmit. Tök nyugodt voltam. Persze a szivem azért a torkomban dobogott, mert reménykedtem hogy azért hátha megadja 1,67-re, de miért is adta volna. Rajtam kívül asszem még 3-an állnak szarul, úgyhogy legalább nem vagyok egyedül. Tavaly egyedül kellett az egészet átélnem. 

Miután kivetítette a jegyeket, konkrétan befolyásoltam az időjárást (!), mert egyik percben sütött a nap, a következőbe meg elkezdett esni, dörögni meg villámlani. Sőt, még az áram is elment. Szerintem erről én tehetek. Amúgy eléggé beszartam a vihar miatt és míg mindenki halál nyugodtan ült a helyén, én ott mondogattam Csengének, hogy "én félek, haza akarok menni" xD Nagyon fura volt amúgy mert kint vihar volt, de mégis meglehetett sülni. Főleg fent a harmadikon nagyon fülledt volt a levegő. Óra végén odamentem a tanárbácsihoz, és sírós hangon megkérdeztem tőle, hogy "akkor nekem már fölösleges próbálkoznom? van még értelme bejönnöm holnap nulladikra? TANÁRÚR, KÉREM, ADJON MÉG EGY LEHETŐSÉGET!!!! KÉREM!!!!!!" ő meg flegmán rávágta, hogy jóvan, menjek, válasszak ki egy egyes dogát és azt kijavíthatom. Hát majdnem a nyakába ugrottam, mert azt hittem hogy elutasít. Szóval tök boldogan mentem ki a teremből. Az már más kérdés hogy szart se tudtam. Csikszi ideadta a füzetét és közölte, hogy "vannak benne jegyzetek, amik hasznosak", úgyhogy megnyugodtam. Egy csomóan odajöttek, hogy "na? javíthatsz?" mert én a hét folyamán minden boldog boldogtalannak elújságoltam, hogy "nem enged javítani, megfogok bukni". Olyan jó kedvem volt, hogy rögtön megakartam keresni Boldit hogy elmondjam neki: JAVÍTHATOK. De éppen tesije volt. Aztán Viktort akartam megkeresni, hogy megkérdezzem tőle, Máté megbukik-e (valami ilyesmit mondott), de eszembejutott, hogy neki is tesije van. Amúgy örülnék ha Máté megbukna. Taliznánk a pótvizsgán. Habár nem akarok emiatt megbukni. 14:30-kor értem apumhoz, és most, 18:20 körül fejeztem be a tanulást, szóval kb. 4 és fél órán keresztül tanultam, kisebb szünetekkel. Azt a dogát válaszottam ki, ahol képeleteket kérdez, mert azokat gyorsan bemagoltam most. Számolgattam, és ha csak kettest írok, már akkor javítok, a kérdés, hogy megadja-e arra. Majd meglátjuk holnap. Mindenesetre holnap 7:15-től 7:55-ig gondoljatok rám. Tök jó lett volna ha Boldi bejön velem és mondjuk lelkileg támaszt nyújt (meg lesúgja a dolgokat), de nem jön be sajna. 

Irodalom órából osztályfőnöki lett, és egész órán üvöltözött ofő mert 9 lány rövidnadrágba jött. Közölte, hogy nem akar többet az ofőnk lenni meg hogy ne kérjünk tőle semmit. Hát ez nagyon jól jött mert én éppen megakartam tőle kérdezni hogy elenged-e nyelvtanról. Mikor kifizettem a kirándulást meg BESZÓLT, mert én azt hittem az 5400-as jegyet kértem, de kiderült hogy a 4700-asat rendeltem, és ott izélt, hogy "legyek tisztába azzal, mit kérek", meg "ne idegesítsem". Mindenesetre odamentem hozzá óra végén és megkértem hogy had menjek ma haza nyolcadikról, cserébe holnap bent maradok a másik csoporttal. Megkérdezte hogy miért, én meg amikor mondtam, hogy kémia, rávágta, hogy "persze, rendben". Amúgy egyrészt tényleg a kémia miatt, mert plusz egy óra tanulás nem árthat... Mellesleg úgyse csinálunk soha semmit nyelvtanon.. Harmadrészt meg Boldival mehettem haza és úgy éreztem a doga előtt MUSZÁJ látnom és beszélnünk. Angolról is elkéreckedtem 5 perccel hamarabb. Milyen áldozatokat hozok te jó ég. Van David Guettának az a száma, hogy "What I did for love" és akárhányszor meghallom, rögtön az jut eszembe, hogy ezt a számot rólam írták. Hát mit meg nem teszek a szerelemért???? Úristen! Hát Mátét nem is szeretem és fél éven keresztül bejártam miatta nulladikra!!! MIKÖZBE NEM IS VOLT NULLADIKOM!!! Boldiról meg ne is beszéljünk... Össze se tudom számolni hányszor mentem el óráról csak hogy vele menjek haza. Vagy hányszor mentem be nulladikra. Egyszer még 30 percet is sétáltam, csakhogy mellette ülhessek. (Aztán nem is volt a buszon.) A hét minden napján bejártam nulladikra miattuk!!!!! Miközbe aludhattam volna még egy csomót. Boldi egyszer megkért facebookon még év elején, hogy szkenneljem be neki a teljes irodalom füzetemet (!), én meg még fél tizenkettőkor is azt csináltam, holott reggel meg már 5-kor kelnem kellett (miatta). Ezer példát feltudnék még hozni. Kár hogy nem értékelik ezeket. Brühü. Hát olyan nagy kérés tőlem az, hogy mondjuk Máté KÖSZÖNJÖN? Vagy hogy Boldi SZERESSEN????? Hát ezek szerint igen! 

Na mindegy. Rohantam a buszmegbe ahol ott volt Gergő meg Boldi. A buszon Boldi úgy döntött hogy mellém ül, holott ott volt Gergő mellett is a hely. Mondta, hogy "ahhoz képest, hogy azt mondtad többet nem ülsz belül, mindig belül ülsz", én meg rávágtam, hogy "hát mert sose tudom hogy most ki mellé ülsz!" mire mondta, hogy "én kiszámíthatatlan vagyok". Hát az már egyszer biztos. Azt mondta hogy szurkol holnap meg ügyes legyek, mert "cink lenne megbukni megint". Hát kösz. Kösz a biztatást. Úgy mondja mintha jókedvemből buknék meg. 

Boldi: Múltkor amikor együtt voltunk korepen, tudod, akkor segítettem Máténak. 

Én: *hirtelen felmegy a pulzusom*

Boldi: Fúú.. milyen Máté...... Ja igen.. XX Máté. Tudod kiről beszélek?

Én: Hát őőőh izé. Ja, nagyjából sejtem kiről van szó.

LOL. HA TUDNÁ. Mellesleg hallani Máté nevét Boldi szájából olyan fura volt. Boldi szerint Máté ott könyörgött, hogy segítsenek neki Péterrel. Hát szólhatott volna nekem is. Rögtön pattantam volna mellé. Höhö. 

Mikor leszálltam, utánam szólt, hogy jó hétvégét, én meg mondtam, hogy "haha, nagyon vicces vagy Boldi". Mert neki most három napos hétvégéje lesz én meg ott rohadok a padba és írom a kémiajavítómat. Bárcsak jönne holnap. Annyival könnyebb lenne. Csak simán beszélgetni vele a doga előtt már segítene. 

Még alvás előtt átismétlem a dolgokat aztán már minden a sors kezén múlik. BÁRCSAK SIKERÜLNE LEGALÁBB EGY HÁRMASRA. MOST AZÉRT ÍROK NAGYBETŰKKEL HOGY HATÁSOS LEGYEN. SZÓVAL SZURKOLJATOK, MERT HA MEGBUKOK ÉN FELKÖTÖM MAGAM AZ ELSŐ FÁRA.