Körülbelül 20 perce értem haza a túráról (gyereknapról), de már rögtön blogolok. Egyszerűen muszáj leírnom ezt a napot még most, hogy frissek az élmények. Az sem érdekel hogy tiszta izzadt vagyok meg büdös, ki vagyok száradva és ma még nem ettem semmit (csak egy cerbonát. uramisten, emlékszem egyszer azt írtam a cerbona helyett, hogy carbonara.. #funfact). 

Kezdjük az elején. Reggel hatkor keltem, de igazából jobb lett volna, ha mondjuk négykor kelek, mert olyan idegbeteg voltam hogy komolyan megsajnáltam anyumat meg tesómat, hogy végig kellett nézniük meg hallgatniuk a reggeli hisztimet. A gondok fő forrása az időjárás volt, mert annyira melegem volt, hogy még el se hagytam a házat de már folyt rólam a víz. Nem akartam rövidnadrágba menni, egyrészt a kullancsok miatt másrészt meg rohadtul nem szeretem a lábaimat, szóval hosszú farmert vettem fel csak feltűrtem a szárát. Ehhez egy szürke pántos pólót vettem, és most vettem észre hogy hátul akkora lyuk van rajta mint a fejem.. Na mindegy, végig rajtam volt a táska szóval szerintem senki sem látta. Ehhez társult a Vans cipőm. Kivasaltam a hajamat is, igenám, csak anyum befújta az egész testemet napelleni szarral meg kullancsvédővel, az meg nem száradt meg egyhamar, sőt, még most se száradt meg (?), így a hajam belelógott és olyan volt mintha zsíros lenne a vége. Amit mellesleg kivasaltam, szóval tényleg, valami fantasztikusan néztem ki. A hátamra csaptam a piros hátitáskám és mikor tükörbe néztem majdnem sírtam, mert úgy néztem ki mint egy rohadt turista aki felfedezőtúrára indul. Mellesleg az iskolába járó összes lány ma úgy döntött hogy rövidnadrágba megy, meg tök csini volt mindenki, szóval tényleg úgy éreztem magam egész nap mint egy zsák krumpli. 

Ma tesómmal egy busszal mentem és tényleg megsajnáltam szegényt hogy egész út alatt azt kellett hallgatnia, hogy hogy hisztizek. A buszon odaült hozzánk Roli és vele beszélgettem, majd tesóm leszállt. Mi két megállóval később szálltunk le, de már jött is a másik busz ami bevitt a városba. Rolival amúgy közöltem hisztizve, hogy úgy nézek ki mint egy turista, mire azt mondta, hogy "szerinte szexi vagyok". A buszon nagyon sokan voltak úgyhogy bevágódtam egy csaj mellé, és csak akkor kérdeztem meg, hogy leülhetek-e, amikor már leültem xD Mikor felszálltam körbe se néztem meg semmi, de mikor elhelyzkedtem leesett hogy ott van egy csomó D-s, akkor lehet hogy... és igen, hátrafordultam és Boldi ott ült az ötösülésbe középen. Úristen olyat izgatott vagyok emiatt a bejegyzés miatt hogy folyton megállok és lesek magam elé 5 percig, fogalmazom a dolgokat, aztán eszembejut hogy ezt le kéne írni. Mikor leszálltam nem tudtam hogy most akkor megvárjam Boldit vagy ne???? Komolyan tök tanácstalan voltam, mert most nem a sulihoz kellett menni hanem a kisvasúthoz, nekem meg fogalmam sem volt hogy az hol van, de még a boltba is elakartam menni hogy vegyek vizet meg valami élelmet, időközbe Viktor megállt mellettem és várta hogy elinduljak vele (?), én meg mozdulatlanul álltam és lestem a buszt. Viktor észrevette hogy nem mozdulok úgyhogy lassan elindult, közbe láttam hogy Boldi is leszállt és lekezel a haverjaival. Valamiért úgy döntöttem hogy nem várom meg így elindultam Viktorral, de írtózatosan lassan sétáltam. Most megint elbambultam hát nem hiszem el. Na. Most már idefigyelek. Szóval Viktorral sétáltam amikor hátranéztem és láttam hogy Boldi egyedül van, szóval szegény Viktort ott hagytam és megvártam Boldit. Boldi egyszerűen alapjáraton egy olyan kedves teremtés. Ezt most nem tudom miért írom le de ma erre rájöttem. Olyan jó szíve van. Egyszerűen olyan kedves. Na jó nem mindig. De ha az akar lenni akkor egyszerűen áhh. Most komolyan folynak a könnyeim pedig semmi rossz nem történt ma. Egyszerűen ez a hét teljesen kikészít, mert tudom hogy most rengeteg időn keresztül nem fogom látni, és így az utolsó napokban észreveszem az ilyen dolgait amik miatt mégjobban szeretem, és a szivem megszakad cmindjárt itt helyben, hogy másfél hónapig nem fogom látni, nem fogom hallani a hangját, a röhögését, a béna poénjait, és én lehet hogy belehalok. Csak előre figyelmeztetnék mindenkit hogy lehet, szeptembertől nem lesznek blogok, mert elhaláloztam a bánatba. Tavaly kibírtam, mert egész nyáron tanultam és nem is nagyon volt időm szomorkodni (azért előfordult), de idén az égvilágon semmi dolgom nem lesz és előre látom hogy az időm nagyrészét azzal fogom eltölteni hogy sírva olvasom vissza az idei bejegyzéseket és nézegetem a képeit. 

Boldival beszélgettünk egy kicsit aztán megálltunk a sarkon, mert mindenki ment a kisvasút fele én viszont mondtam, hogy megyek a boltba. Boldi nem tudta eldönteni hogy mit csináljon, mert kétségbe volt esve hogyha eljön velem akkor nem fogunk majd odatalálni és igazolatlant kap (na mintha őt azt annyira érdekelné...). Végül úgy döntött hogy jön, de azt azért hozzá kell tennem hogy én nem kértem hogy jöjjön velem, mikor azt mondta hogy "nem tudja mit csináljon", akkor sem mondtam, hogy "gyere, lécci, na, odatalálunk nyugi", hanem csöndben álltam és néztem. Úgyhogy magától döntött úgy hogy elkísér, és olyan boldog voltam, ahogy sétáltunk a bolt fele a napsütésbe. Áhh, olyan romantikus volt. Amúgy annyira nem. De Boldinak tök jó kedve volt ami mindig jót jelent. Ha Boldinak jó kedve van akkor általában nekem is. A boltba vettem vizet meg 2 cerbonát, aztán vagy fél óráig álltunk a sorba. Míg várakoztunk, Boldit felhívta Dávid, hogy hol vagyunk már, ezután mégegyszer felhívta, hogy haladjunk, mert minket vár. Mert Dávid tudta hogy Boldinak fogalma sincs hova kell menni mégis elkószált velem úgyhogy direkt megvárt minket a pékségnél xD A pékségnél konkrétan 5 D-s várt minket (!), úgyhogy velük együtt indultunk el. Én egyedüli lányként írtó menőnek éreztem magam egész úton hogy 6 menő palival mászkálok xD Na jó Boldi volt a legmenőbb. Egy ideig mellette sétáltam aztán valahogy ő bekerült Dávid mellé, én meg mögé, aztán egyre hátrébb kerültem és a végén egyedül sétáltam leghátul xD Mondjuk Gergő ott volt de nem beszéltünk semmit. Aztán előrefurakodtam és ismét Boldi mögé kerültem, aki egyszercsak tök hirtelen ijedten megfordult, aztán mikor meglátott lenyugodott az arckifejezése és mondta, hogy "azt hitte már hogy elhagyott". Hát nem ÉDES?! Elmondom én a választ: DE. Az állomásra beérve ott volt nagyjából 300 diák akik mind felénkfordultak. Kerestem az osztályomat a tekintetemmel de nem láttam senkit se, szóval ott maradtam a D-sekkel. Ez már nekik fel sem tűnt, mert úgyis folyton ott vagyok. 30-ra kellett gyülekezni én meg 28-kor elindultam körbe, hogy megkeressek valakit aki mondjuk az osztályomba jár. Végül meglettek, de a 34 emberből 18-an jöttek el, szóval nem voltunk valami sokan. A kisvasútra a d-sek után szálltunk fel, szóval már alig volt hely, de én leültem Timó meg Martin mellé, elém meg beült Karolina. Mögöttem a másik oldalon ott ült Boldi. Mindig megtalálom a helyem. A fél órás út alatt majdnem bealudtam, mert olyan lassan mentünk, meg álmos is voltam. Egyszerűen semmi szórakoztató nem volt benne, kivéve Boldi röhögése ami néha-néha eljutott a fülemig. Nekem ezek a diáknapok ünnepnapoknak számítanak, hát a teljes C&D osztállyal lógni egész nap?! NANÁ! Miután leszálltunk elsétáltunk egy kis parkba, ahol kb. 20 percenként egy osztály elindult a túrára. Én Csengével meg Pannával ültem a földön és beszélgettünk, közbe Boldit nézegettem. Beakarok telni a látványával, de egyszerűen nem megy. Amikor a D-sek kerültek sorra, ők valamiért úgy döntöttek hogy nem akarnak menni és ott ültek tovább a padon (?), így mentünk mi, az E-sek. Hát ez valami valóra vált álom vált számomra. Előttünk a C-sek, mögöttünk a D-sek.... 

Elősször is a túráról: én nagyon élveztem. Mondjon bárki bármit, én élveztem. Mindenki hisztizett hogy melege van, fáradt, éhes, mikor érünk már oda?, haza akar menni, én viszont marhára élveztem. Persze nekem is melegem volt, fáradt voltam, szomjas, de úgy hajtottam mint akit üldöznek, mindig legelől voltam. Arra gondoltam, hogy a nyáron úgy se fogok semmit mozogni (habár tervezem), úgyhogy ezt jól ki kell használnom. Amúgy vittem a napszemcsim és olyan menőnek éreztem magam benne. Komolyan. A napszemüveg hatalmat ad, úgyhogy vegyetek és hordjátok. 

Ugye a túra közbe voltak szünetek meg feladatok, amikben rohadtul nem vettem részt, inkább csak ültem és néztem Mátét vagy éppen vártam Boldit. Máté semmi érdekeset nem produkált, komolyan csak állt. Vanessza... hát, tudjátok mit, inkább nem is írok Vanesszáról mert nem éri meg. Járjanak csak nyugodtan. Boldi viszont amikor felért az első feladathoz, halljátok, én nem túlzok, de azt hittem levetem magam a szikláról, mert átvette a pólóját. Az egy dolog, hogy nem voltam ott amikor megtörtént, és már ez elegendő ok arra hogy kiboruljak, de az, hogy milyen póló volt rajta elősször és milyen póló volt rajta UTÁNA, na hát az teljesen kiverte a biztosítékot. Elősször egy sima hosszított póló volt rajta, amin valami naplemente volt vagy mi. Mondtam is neki a boltba, hogyha én felvenném azt a pólót ami neki alapból leér a combja közepéig akkor nekem leérne a bokámig. Na mindegy nem ez a lényeg. Mikor felbotorkált és megláttam hogy egy rohadt laza TRIKÓ volt rajta, hát én.. én nem is tudom...én szerintem tényleg tátott szájjal néztem. Még soha nem láttam Boldi kar izmait ilyen tisztán. Képen meg videón igen, de élőbe még nem, mert mindig olyan póló van rajta aminek van ujja. Most rájöttem hogy kb. 20 sor csak Boldi karjáról szól, de nem érdekel, megéri. Egyszerűen olyan szépen kidudorodik az izom, ééééén nem is tudom. Most hogy visszagondolok rá rendesen elgyengülök. Még Klaudia meg Luca is összesúgtak. Hát nem is csodálom. 

A végállomás előtt sikeresen eltévedtünk. Hát ez egy nagyon nagyon hosszú történet de röviden annyi, hogy fogalmunk sem volt hol vagyunk és a végén már a töritanár meg ofő is majdnem elsírták magukat, hogy inkább hazamennek, mert ők nem bírják ezt. Végül nagy nehezen odaértünk (kb. 20 métert kellett volna még sétálni és ott is lett volna, de mindegy). Az egész egy nagy réten lett volna, és ott volt már az A, B, C osztály. Később érkeztek meg a D-sek is, teljesen más irányból amúgy. Volt zsíroskenyér meg víz, engem egyik sem érdekelt úgyhogy leültem és néztem ki a fejemből. Egyszercsak azt vettem észre hogy a szemben ülő D-sek közül Dávid rám mutat, mire egy csomóan felém néztek majd összesúgtak, én meg olyan kényelmetlenül éreztem magam mert éreztem hogy én vagyok a téma és nem tudtam miért, szóval elővettem a telómat és akkor vettem észre hogy írt Martin. Egyre jobb. Azt írta (nagyjából 2 órával ezelőtt), hogy "mekkora szar már ez" mire írtam, hogy "aha". Később esett le hogy amúgy nem is szar, szóval nem értem miért írtam azt. 

Voltak ilyen sorversenyek amiken se én, se Boldi nem vettünk részt, mindketten csak figyeltük az eseményeket. Máté viszont részt vett és olyan aranyos volt ahogy szaladgált össze-vissza. A háttérbe Boldi kar izmai még mindig kidudorodtak. Jó délután volt, azt kell hogy mondjam. 

Aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra elkezdett dörögni meg villámlani, majd szakadni az eső. Pannánál volt esernyő így Csengével beültünk alá és úgy néztük tovább a sorversenyeket. Merthogy azok tovább folytatódtak szakadó esőbe. Boldi beállt a fa alá, és kicsit aggódtam hogy ha esetleg a fába csap a villám akkor a lehető legrosszabb helyen van. Végül nagy nehezen lefújták az egészet és elindultunk vissza a szakadó esőben. Hát azt kell hogy mondjam hogy mosolyogva gondolok vissza erre az esős sétára, és ha valaki majd 12. végén megkérdezi, hogy mi volt a legszebb emlékem ebben a suliban, ezt biztos elmesélem. Az összes évfolyam összekeveredett és mindenki ott ment ahol akart, azzal beszélt akivel akart, az egész egy nagy társaság lett és egyszerűen nem tudom, olyan boldog voltam hogy ott lehetek. Tényleg. Amúgy nem vittem esernyőt meg semmit, konkrétan még pulcsi se volt nálam, úgyhogy ott sétáltam az esőbe és közbe mosolyogtam, komolyan mint valami hülye. Aztán Viktor előre ordított, hogy neki van esernyője szóval beálltam alá. Így sétáltunk hárman egy esernyő alatt, Roli, Viktor meg én. Egy valaki mindig kilógott, végül Viktor feladta és átadta Rolinak, szóval szegény Viktor teljesen elázott. Mondjuk alapból elvolt ázva. Meg én is. Meg mindenki. Mit ad Isten? Mögöttünk PONT Boldi sétált. Viktorral meg Rolival tök jól elröhögtünk meg minden de legszivesebben hátramentem volna Boldihoz, hogy ketten sétáljunk az esőben, mert szerintem az annyira romantikus lett volna. Persze nem mentem hanem maradtam az esernyő alatt de már tök hiába, csurom vizes voltam. Azt hittem Boldi nem tud meglepni, de tévedtem. Egy rohadt törölközőt húzott elő a táskájából és rakta a fejére. Pontosítok. Rárakta a hajára, aztán arra meg rá rakta a sapkát. Azért mégsem sétálhattunk vissza teljesen a városig, így a városunk előtti városba megálltunk egy buszmegállónál. A csapat nyolcvan felé szakadt, mert volt akik a szakadő esőbe úgy döntöttek hogy hazasétálnak, volt akik buszra szálltak és volt akik szimplán eltüntek. Aztán voltak azok, akik találtak egy random iskolát és bementek annak az udvarára, hogy ne ázzanak szarrá és várták a csodát, hogy elálljon az eső. Ebbe tartoztam én is. Ott volt Roli, Viktor, Boldi, Péter, Gergő meg még egy csomó D-s. Én voltam szokásomhoz híven az egyedüli lány ott. Nagyon jól elszórakoztam Viktorékkal de akkor is félszememmel mindig Boldit néztem, aki nem nézett rám. Aztán egyszer csak összeakadt a tekintetünk és egymásra vigyorogtunk, majd közölte, hogy "nem bírja összezárni az esernyőjét". Szóval odamentem és megpróbáltam, hát vagy 5 percig próbálkoztam de végül sikerült. Beszélgettünk egy kicsit az időjárásról aztán odajött Dávid, és konkrétan olyan kellemetlen szituációba hozott hogy majdnem lesült a pofámról a bőr. Éppen a telómat néztem mert írt Martin, amikor Dávid meglátta a háttérképemet (na vajon ki, Jared Padalecki) és... hát inkább leírom így.

 

Dávid: Boldi te vagy a háttérképe!

Én: Dehogyis!

Boldi: Micsoda?

D: Mondom, te vagy a háttérképe.

É: Hogy lenne már a háttérképem? *pirulok*

D: Aha, azért pirulsz így el.

B: Tisztában vagyok vele hogy én vagyok a háttérképe.

É: Boldi hagyjál már a hülyeségeiddel. *körbemutatom a háttérképemet* Ez nem Boldi, látjátok?

D: Hát pedig ugyanúgy néznek ki! 

É: Dehogy néznek ki ugyanúgy! *Boldi feje mellé rakom a telóm és rájövök hogy kurvára de ugyanúgy néznek ki*

D: Mintha ikrek lennének geci!

É: Hagyjál már. Ez Jared, nem Boldi. És nem hasonlítanak egy cseppet sem. 

 

Szóval nagyon kínos volt, főleg hogy rájöttem, tényleg nagyon nagyon hasonlítanak, csak eddig ez még nem esett le valamiért. Mellesleg úgy viselkedtem mint valami hülye, mert teljesen elvörösödtem meg elkezdtem vigyorogni. Hát ennél nyilvánvalóbb már nem is lehetek. 

Bolditól megkérdeztem hogy hogyan megy haza, mert a tanárok szóltak hogy vagy szóljunk valakinek hogy jöjjenek értünk vagy pedig busszal takarodjunk el. Boldi mondta hogy még nem tudja, de később odajött és mondta hogy valakinek a szülei hazaviszik. Nekem amúgy semmi tervem nem volt, eszembe se jutott hogy haza kéne menni, én annyira élveztem az egészet. Éppen Martinnak írtam vissza amikor Boldi hirtelen odajött és mondta hogy megy, és komolyan mondom olyan kétségbeestem hogy amikor felnéztem a telóból rendesen éreztem ahogy felszalad a szemöldököm akaratlanul. Nagyon szomorú pillanat volt. Boldi se tűnt valami boldognak azt kell hogy mondjam. Végülis ott hagyta élete szerelmét az esőbe, a helyébe én se lennék valami boldog. Na jó viccelek. Szóval elköszöntünk, aztán hirtelen felémnyújtotta az esernyőjét. Én azt hittem hogy megint tönkretette és meg kell javítanom, amikor mondta, hogy "még jól jöhet", én meg mondtam, hogy "köszi szépen", és csak percekkel később tudatosult bennem hogy ideadta (másodjára) az esernyőjét. De istenem. Erről beszélek. Olyan kedves és figyelmes. Simán elmehetett volna az esernyőjével nekem fel se tünt volna. Na mondjuk egy dolgot nem értek, hogyha volt nála esernyő miért nem használta. Mert csontszáraz volt. Na mindegy. Szóval én teljesen ledöbbentem mert egyáltalán nem számítottam erre. Olyan figyelmes és olyan jól esett hogy gondolt rám. Komolyan mondom megint könnyezek. Hajjjjjj. Hagyjuk. Hagyjuk, mielőtt idesírok egy óceánt.

Miután elment ott álltam letaglózódva és próbáltam megemészteni a dolgokat, vagy ezerszer lejátszottam a fejemben a történéseket pedig konkrétan fél perccel ezelőtt történtek, szóval ja, elvoltam ott a sarokba. Közbe Martinnal beszéltem fészen. Idézem szó szerint.

 

Martin: Hol vagy?

Én: Egy sulinál, te?

Martin: Szembe a buszmegbe

Én: Nem látlak :D 

Martin: Odamész az ajtóhoz integetek itt ülök

Én: *** Véletlenül küldtem egy like matricát és elfelejtettem válaszolni mert közbe szólt a tanárnő hogy jött egy busz és fel lehet rá szállni*

Martin: Látlak hogy mész a buszhoz :)

 

Na hát az nem menés volt hanem rohanás. Kb. 5 méterre volt a buszmegálló de én az istennek se használtam volna az esernyőt, mert féltem hogy lemossa Boldi illatát, így ismét csuromvizes lettem. Nem baj. Mikor felszálltam a buszra hirtelen ott termett Martin is aki a buszon mellém ült. Kezdődik. Én megjósoltam előre hogy ez lesz. 

A buszon mögém ült Brendon aki megkérdezte hogy nincs-e nálam hajvasaló xD Sajnos azzal nem szolgálhattam. Amúgy Martin megkérdezte Brendontól, hogy "és hova dugtad volna? a seggedbe?" én meg olyan jót röhögtem ezen. Martin amúgy nagyon vicces. És hangos. Talán túlságosan hangos. Konkrétan üvölt. Amúgy megálltunk egy megállónál és a párás ablakon keresztül megláttam egy férfi felsőtestet.. Nagyon jó érzésem támadt úgyhogy letöröltem a párát az ablakból és ott állt Máté egy rohadt póló nélkül!!!!!!!! Aztán gyorsan felvette és felszállt, majd köszönt és leült. Ja amúgy még mikor az esőbe sétáltunk Viktorral meg Rolival, Viktor elmesélte hogy Martin mondta neki hogy engem IZÉLNE meg a legjobban az iskolából... Ezt így Viktor tök hangosan mondta úgy hogy Boldi fél lépéssel mögöttünk volt, szóval remélem hallotta. Pff. Amúgy Martin akkora egy izé. Tényleg nem tudom mit gondoljak róla. 

Mikor leszálltunk megálltunk a buszmegállóba öten. Viktor, Roli meg Bence velem együtt várták a buszt, Martin meg.. hát Martin csak ott maradt. Feltételezem miattam. Na mindegy. Ott beszélgettünk és Bence haján röhögtem, mert ilyen emós haja van és most az eső miatt teljesen tönkre ment és írtó vicces volt. Martin meg felhozott ilyen régi dolgokat, például: "emlékszel amikor egyszer beszéltünk telón és...", szóval ott nosztalgiáztunk Viktorék meg csöndbe hallgatták. Aztán elköszönt, mindenkivel lekezelt aztán velem is leakart (?) majd röhögött, és MEGÖLELT. Komolyan mondom soha a büdös életbe nem fogom felfogni hogy Boldi miért nem így köszön el tőlem. Na de most nem az a lényeg (de ettől függetlenül akkor is érdekel.) Egyáltalán nem számítottam arra hogy megölel, mert azért ennyire jóba mégsem vagyunk.. Voltunk, de már nem. És az hogy beszéltünk fél órát fészen meg a buszon három mondatot szerintem nem jogosítja fel arra hogy csak így random megöleljen! Mondjuk nem voltam felháborodva meg semmi szóval nem tudom most mit izélek xD Tényleg csak meglepődtem, de azért visszaöleltem. Miután elment, Viktor meg Roli elkezdtek röhögni azon, hogy milyen fejet vágtam. Aztán Bence akart súgni valamit én meg azt hittem hogy már ő is megakar ölelni és rendesen félreugrottam ő meg nem értette mi van xD Amúgy ezután folyton csesztettek, hogy "ha nem baj én csak szóban köszönök el" meg ilyenek. Haha. A buszra várva hirtelen megláttam a matektanárnőmet aki odajött hozzánk beszélgetni. Vagy negyed órát beszélgettünk és olyan jó fej, komolyan. Órán fejbelőném de alapból nagyon jó fej. A buszon Roli ült mellém és leginkább Máté meg Vanessza kapcsolatáról beszéltünk. Szegény elég szomorú még mindig miatta. 

Itthon annyira ledöbbentem, hogy én azt szavakba se tudom önteni. Éppen Martinnal beszélgettem amikor jött egy üzenetem Bolditól... Olyat lestem hogy te jó ééééééég. 

Ezt írta:

 

B: hazaértél?

É: Aha:)

B: mivel?

É: busszal

 

Elősször is gondolkozzuk el azon hogy mennyira aranyos. DE MOST ŐSZINTÉN. Rámír hogy hazaértem-e?????? ÚÚÚÚÚRISTEN. Én teljesen ki vagyok most akadva. Miért az utolsó előtti előtti napon dönti el hogy ilyen ultra kedves lesz? Én szerintem még sosem volt velem ilyen kedves hogy megkérdezze hogy hazaértem-e. Amúgy az gáz ha azt hitte hogy azóta is ott vagyok a suliudvarba. 

Ezután... hát valami nagyon fura dolog történt. Elősször is küldött két képet. Mindkettő a mai nap készült. Az első képen Dávid vág hülye fejet ultraközelről, a háttérbe meg Boldi mosolyog, és ezúton is szeretnék köszönetet mondani Dávidnak amiért lencsevégre kapta Boldi mosolyát. Meg kar izmát. Mert Boldi éppen fogja a táskáját így befeszül az egész karja, én meg ilyen WTF fejjel néztem a képet. A második képen Boldi és Dávid állnak egymás mellett és hülye fejet vágnak. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknak köszönhetően, amire még most sem tudtam rájönni, nagyon nagyon bátornak éreztem magam. Miután elküldtem az üzenetet annyira megbántam, hogy azt hittem neki megyek a falnak. Tesóm konkrétan ezt hallotta tőlem: "Nem érdekel, én ezt megírom neki. Miért ne írhatnám? Tessék. Elküldtem. Haha. Te jó isten, mit tettem. Nem vagyok normális. Tönkretettem az életemet.". A következő üzenetet írtam neki, mindenki készüljön fel lelkileg: " Xd velem nem csináltál képet :(" 

Úgy van. Jól olvastátok. Azt hittem erre már nem is ír semmit, mert az a szokása ugyebár, hogy ignorálja az üzeneteimet. Könyörgöm egy rohadt kaktuszos képre nem írt semmit akkor erre miért írt volna. De amikor éppen az ágyamon feküdtem és sikítoztam, hogy "MIT TETTEM", akkor jött egy üzenet tőle. Hát alig mertem megnyitni. Ezt írta: "sajnálom :/" 

O M G . Hát erre a reakcióra nem vártam. De most hogy sajnálja? Úgy sajnálja, hogy sajnálja, de majd bepótoljuk? Vagy csak úgy, hogy nem is fogjuk. Áh inkább meg se próbálom ezt megfejteni. De én tényleg rohadtul szeretném azt a képet és megfogom szerezni, szóval ha kell kikötöm és úgy nyomok egy selfiet, de ha belehalok is, nekem kell még idén egy rohadt kép. Na. 

Amúgy ennyi történt ma. Utána hazabotorkáltam +50 fokba, merthogy itthon alapból nem is esett, aztán meg rögtön kezdtem a bejegyzést. Időközbe rámírt egy 11.D-s srác aki pár nappal ezelőtt bejelölt. Namármost azt a srácot elneveztük Lucával piszeorrúnak, mert olyan kis pisze az orra. Ugyebár. És tökre meglepődtem hogy bejelölt, de nem tulajdonítottam neki túl sok jelentést. Erre ma rámírt. Hát én azt hittem hogy ő ilyen nagymenő beszólogatós erre kiderült hogy olyan érzékeny mint a harmat. Nem tudom igaz-e ez a hasonlat. Na mindegy. Szóval ha nem írok smileyt akkor rögtön megkérdezi hogy megbántott-e valamivel. Meg megbeszéltünk holnapra egy találkozót (odajön szünetbe) és írta hogy majd küldjem el ha zavar, én meg írtam hogy oké, erre írta, hogy lécci neeee :'( . Szóval elég érzékeny. Amúgy tök jó fej meg kedves. Na mindegy. Majd írok holnap az utolsó péntekről. Kíváncsi leszek milyen lesz. Elvileg elmarad Boldiéknak a nulladik de én attól bemegyek, mert nem vagyok normális. Sziasztok.