Már 9 óra van és teljesen kiment a fejemből hogy blogolni kellene. Még jó hogy most eszembe jutott. Habár annyi minden nem történt ma mivel három rövidített óra volt megtartva, szóval kb. bementem a suliba és már mehettem is ki. Persze azért leírom, mert  ez volt az utolsó napom 10. osztályosként. Brühühü. 

Elősször is kezdeném Istvánnal. Ő ugye a piszeorrú, akiről írtam az előző bejegyzésben. A nevével nem vagyok kibékülve azt kell hogy mondjam. Még ha becéznék valahogy akkor oké, de azt mondta mindenki így hívja. Na mindegy. Ugye csütörtökön írt rám, másnap viszont nem írt, én meg.. hát basszátokmeg olyan dolog történt hogy azóta se értem. Egész nap azt vártam hogy írjon. Ez fel se tűnt nekem nagyjából csak este fele amikor már szó szerint 30 másodpercenként néztem hogy fent van-e. Fent volt de nem írt, és annyira felidegesítettem magam ezen, hogy fogtam magam és ráírtam én. Nahát erre varjatok gombot. Egyszerűen vártam hogy írjon. Nem tudom miért. Azt meg végképp nem hogy miért írtam rá. Én soha nem írok rá senkire. Vagyis barátokra igen de így ismerkedés szempontjából nem. Arról én már régen lemondtam. Szóval ráírtam és tök jól elbeszélgettünk. Aztán másnap rámírt ő. Utána megint. Körülbelül folyamatosan beszéltünk megállás nélkül és olyan jól ellehet vele beszélgetni! Komolyan. Nem csak a "mizu/hogy vagy/mit csinálsz" kérdések hanem rendes beszélgetés. Mellesleg tök vicces is. Csomószor fel is röhögtem hangosan, pl. amikor a bukásokról beszéltünk azt írta, hogy "anyum azt mondta kint sátrazok az udvaron ha megbukok :D" és ezen rendesen felröhögtem. Általában este beszéltünk a legtöbbet, olyankor kiültem a ház elé a a telóval a sötétbe és úgy beszélgettünk. Tökre megvan a hangulata én mondom, ahogy a sötétbe ülök kint, nézem a csillagokat és várom hogy írjon. Persze rögtön elkezdett szirénázni az agyam hogy ez nem jó és abba kell hagynom, mert nekem ott van Boldi és ezzel megcsalom (?) meg mit képzelek magamról hogy más is érdekel (ugye Mátén kívül, aki már úgymond családtag lol). Úgyhogy az elmúlt 2 napban körülbelül nem tudok aludni, mert folyamatosan ezen kattog az agyam. Na erről majd később, előbb leírom a napomat.

Reggel a 6:50-essel mentem. Leghátra akartam ülni de nem láttam ki az ablakkerettől úgyhogy egyel előre ültem. Ervin beült elém Vivi meg mögém (?). Ervinnel elmentünk boltba, de útközbe megállított az egyik osztálytársam Dóri, hogy siessek mert becsöngettek első órára. Én meg teljesen komolyan vettem és rohantam, kaját se vettem meg faképnél hagytam Ervint. Aztán kiderült hogy még csak nulladikra csöngettek be... Szóval ott ültem a suliba a padon és Bettivel váltottam pár szót meg agyaltam a dolgokon. Tegnap megbeszéltük Istvánnal hogy majd beszélünk úgyhogy folyton azt figyeltem hogy mikor jön. Komolyan mondom Boldit a legfurább helyeken látom meg. Éppen néztem a büfé felé, amikor a büfé üvegének a tükröződésében megláttam egy piros sapkát meg piros pólót, és valahogy tudtam hogy ő az. Amikor elment mellettem ha jól emlékszem köszöntünk. Jaj basszus nem. Most jut eszembe. Mi előbb bementünk a terembe szóval nem is láthattam ahogy elmegy a folyosón.. Jézusom.

Bioszon dokumentumfilmet néztünk, én meg körülbelül vertem a fejemet a falba, hogy minek kell ilyen faszságot nézni amikor kimehetnénk az udvarra is. A szünetet meg a fizikát végig az udvaron töltöttem. Szó szerint egész végig a betonlépcsőn ültem és azt figyeltem, hogy hol van már István. Betti leült mellém és vele beszélgettem amikor feltűnt hogy már István összes osztálytársa kint van az udvaron, csak ő nincs sehol. Mellesleg az iskola 90%-a az udvaron volt, én meg nagyon jó helyen ültem, így láttam Mátét, Boldit, meg úgy mindenkit. Na Boldi ekkor köszönt, és Péter nagyon furcsán viselkedik mostanába azt kell hogy mondjam. Nem elég hogy pénteken odajött hozzánk beszélgetni amit eddig kb. nem csinált soha, most Boldi egyáltalán nem figyelt mire Péter meglökte és mondott valamit, ekkor Boldi rámnézett és köszönt. Jaj istenem hát annyira jól néz ki. Annyira nagyon. És ahogy így láttam elmenni mellettem olyan szomorú lettem, mert tényleg úgy érzem hogy megcsalom és az se segít hogy most két és fél hónapon keresztül nem fogom látni. Komolyan Boldi tönkretesz. Én nem viccelek. Szerintem nem is érem meg a 12. évvégét mert addigra diliházba kerülök. Jaj most írt rám István. Témánál vagyunk. Tök nagyot dobbant a szivem. Na hol tartottam. Miután elment Boldi hirtelen leült mellém Martin. Igen. Hát unokatesómnak megírtam hogy most megint rám van szállva mire azt írta, hogy "szétbassza a száját" meg "kitapossa a belét" ha nem hagy békén. Nem tudom írtam-e már de engem tényleg nem érdekel már Martin. Szóval cseppet sem. Így mikor leült mellém inkább csak sóhajtottam egyet. Beszéltünk egy kicsit de nem mondanám valami sikeres beszélgetésnek, és folyton bökdösött amit kurvára unok mert már decemberbe is ezt csinálta és akkor se hatott meg a dolog. Folyton az jut eszembe hogy hány lánnyal csinálhatta/csinálhatja még ezt, mert kb. minden hónapba más csaja van. Azt mondta hogy utáljaz a iphone-ját, ami szeirntem nem normális gondolkodás ezért nem nagyon szólaltam meg a továbbiakban. Hirtelen mondta hogy mindjárt jön, hátrafordultam hogy hova megy, és mit ad isten, ott van Imola. (A csaja aki utánam volt) Oké, szóval összegezzük. István sehol. Boldi az utolsó iskolai napon kiszúrta a szememet egy köszönéssel. Martin mellettem beszélt azzal a csajjal aki miatt konkrétan dobott, majd odahívta hozzánk. (!) Odafordultam Bettihez, akinek fogalma sem volt semmiről, és azt mondtam neki: "hova kerültem Istenem". Martin visszaült mellém Imola meg ott állt fölöttünk. Martinnál volt egy mini vizipisztoly és öntött bele vizet. Minden szerencsétlent lelocsolt vele köztük engem is ami mondjuk nem zavart. Még. Ezután becsöngettek, vagy ki, fogalmam sincs már, végülis már nem számítottak a csengetések mert órán és szüneten is egyaránt mindenki azt csinált amit akart, úgyhogy fogtam magam és gondoltam nem fogok itt még egy órát ülni, megyek és megkeresem Istvánt. Na hát nem viccelek ha azt mondom hogy 2 éves ittlétem alatt ennyiszer még nem jártam körbe az iskolát ÖSSZESEN, mint abban a nyomorult 20 percben. Komolyan mondom legalább 10x voltam az összes emeleten de nem találtam őt sehol. Végül az első emelet végébe ott ültek a c-sek, én meg elmentem mosdóba hogy felfrissítsem magam mert kicsit leizzadtadm a 20 perces futkározásba. Éppen amikor sétáltam be a wc-re, Martin elkezdett lövöldözni a vizipisztollyal és konkrétan a hátsó felemre célzott. Mikor kijöttem odamentem Viktorékhoz beszélgetni de Martin hátulról folyamatosan a fenekemet célozta, és többszöri figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba, és már csuromvíz  volt a nadrágom, de csak ott. Roli és Viktor későbbi elmondása szerint "várták már, hogy mikor vágom pofán, mert látszott az arcomon hogy kezd elegem lenni". Mondtam nekik hogy megyek, mert egyrészt nagyon untam Martint, másrészt meg tényleg beszélni akartam Istvánnal mert már marhára kíváncsi voltam hogy milyen élőbe xD Erre Martin közölte, hogy MENJEK BE VELÜK ANGOLRA. Alapesetben természetesen igent mondtam volna, mert ott van Máté, de most határozottan elutasítottam. Amúgy megkérdeztem Martint hogy most akkor Vanessza meg Máté járnak-e, és tudom hogy már lassan leakadhatnék a témáról és hogy talán nem a legjobb embert kérdeztem, de TUDNOM KELL. Mert mindenki mást mond. Ő azt mondta hogy "kavargatnak". Mondtam hogy nem megyek be vele angolra, mire felkapta a vizet és mondta hogy "ezt megjegyezte". Hát nem nagyon érdekelt be kell vallanom. Ezután ismételten negyed órát rohangáltam, és éppen amikor sétáltam fel a másodikra, egy srác meghallotta ahogy magamba beszélek és éppen ezt mondom: "mint egy hülye bazdmeg, itt rohangálok össze-vissza". Nem baj. Aztán megtörtént a csoda. Felértem a másodikra és hirtelen felnéztem és ott volt István. Háttal. Namármost. Nem értem pontosan miért, de megijedtem, úgyhogy elrohantam a wc-re. Nem vett észre, mert ugye háttal állt, és nem akartam odaszólni hogy amúgy itt vagyok mert ott volt az összes osztálytársa. Mire kiértem a wc-ből és előálltam egy tervvel, már teljesen üres volt a folyosó. Rendesen felüvöltöttem, hogy "EZT NEM HISZEM EL". Gondoltam azon a folyosón lehet szóval ott maradtam. Egy csomó mindenki hordta a széket egyik helyről a másikra, amikor megláttam az egyik osztálytársát és megakartam kérdezni hogy hol vannak, de nem mertem megszólítani xD Amúgy látásból ismerjük egymást meg annyit már beszéltünk a buszon hogy "leülhetek? - aha", úgyhogy mikor feléfordultam vigyorogva nézte a szerencsétlenkedésem, mert én össze-vissza hablatyoltam, hogy "szia, izé, bocsi de megtudnád mondani hogy.. khm.. hol vagytok? mármint az osztályod. khm." ő meg mondta, hogy "szerintem itt", és a mellettem lévő teremre mutatott. Mondta hogy "miért?" én meg mondtam hogy "keresek valakit", mire megkérdezte hogy kit, én meg mondtam, hogy "izé, hát khm. Istvánt. khm." ő meg mondta hogy mindjárt szól neki, mire elkezdtem vele üvöltözni, hogy meg ne próbálja, majd megvárom kint. Így is tettem, az utolsó fél órámat az iskolában a suttogóban lévő padon ülve töltöttem és azt néztem ahogy az exem hordja a székeket. 

Mikor kicsöngettek hirtelen felnéztem és úristen, ott volt István, élőbe, én meg teljesen ledöbbentem mert öleléssel köszönt. Na hát nem tudom mi ez mánia mostanába hogy öleléssel köszöngetünk de remélem eljut a hír Boldihoz is. Leült mellém és megkérdezte hogy őt várom-e, én meg mondtam hogy igen, mire mondta hogy milyen aranyos vagyok. Sokszor láttam már élőbe de még ilyen közelről nem, szóval kb. egymást figyeltük csendbe egy ideig xD Tényleg pisze orra van. Mármint nagyon. Alig van orra. Na jó az tulzás. De úú, elég aranyos orra van. Ami nagyon tetszik még rajta az a stílusa. Komolyan. Kb. a Boldiéval vetekszik. Szóval szakadt piros Vans cipő. Tudom hogy ez furán hangzik de szerintem tök menő hogy el van szakadva. Ehhez egy fekete térdnadrág, olyan mint amilyen Boldinak van (csak Boldi az övét saját maga csinálta egy hosszú nadrágból). Ez eddig ugye tök sportos, aztán párosította egy tök elegáns sötétszürke inggel, amit a nyakáig begombolt és az szárait felhajtotta. Szóval nagyon bejön a stílusa.István alapjáraton helyesen ír, de mikor azt írja a "lesz" helyett hogy "lessz", legszivesebben kikaparnám a szemem. Élőbe is olyan mint facebookon, tök beszédes meg kedves. Lementünk az udvarra és ott beszélgettünk, Luca meg pont látott minket és átsuhant valami az arcán, mert szerintem neki is eszébe jutott hogy anno mennyit beszéltünk róla most meg vele beszélek... Aztán elkisért a buszmegállóba, ott beszélgettünk még egy kicsit majd elment és öleléssel köszöntünk el. Azt kell hogy mondjam, hogy amikor Martin ölelt meg akkor az egyáltalán nem tetszett. Ez viszont .. hát igen, valljuk be, mit hazudjak a blogomba, igenis tetszett. Ja azt elfelejtettem írni hogy alig magasabb nálam. Én 155 vagyok ő meg 162 elvileg. Szóval elég kényelmes ölelés volt és izmos a háta. Mikor elment, rá fél perccel jött Boldi. Ó, ha csak egy fél perccel előbb jön. Fenébe. Ott szitkozódtam majd beálltam Ervin mellé, de ő leszarta a fejem szóval Rolival beszélgettem. Aztán kavarodás volt mert senki sem tudta hogy most melyik busz honnan jön, és amikor félrenéztem elment mellettem Boldi meg Péter (!) és Boldi ismét nem vett észre. Nem fogjátok elhinni, de Péter megint elkezdte lökdösni Boldit és vagy 2x elismételte, hogy "ott van Szandi", de Boldi nem nézett rám. Péter elment valahova én meg Boldi zavarodott arcát néztem, szerencsétlen azt se tudta hol van, szóval gondoltam odamegyek hozzá. Istenem. Istenem, én mindjárt sírok, mert most láttam utoljára. Vagyis majd 23-án látom öltönybe de akkor nem fogunk ugye túl sokat beszélni. Most se beszéltünk sokat. Én csak olyan szomorú vagyok. Tényleg. Mert annyira szeretem azt az embert és most olyan bűntudatom van hogy mással ismerkedek. Tesómnak otthon ki is öntöttem elég rendesen a szivem és ezt most leírom ide is. Soha a büdös életbe nem fogok tudni tovább lépni Boldin, mert őt szeretem a világon a leges legjobban és még sosem szerettem senkit sem ennyire. Már-már beteges módon szeretem. De. Két évet rápazaroltam. Nem azt mondom hogy nem érte meg, mert rengeteg jó pillanatom volt vele és megtanította nekem hogy igenis lehet valakit szeretni tiszta szívből a hibáival együtt. Nagyon szerencsésnek érzem magam hogy 16 évesen megtanulhattam ezt és hogy volt egy ilyen ember az életemben akit ennyire szeretek. Én nem hiszem hogy valaha is lesz valaki az életembe akit ennyire fogok szeretni. Lehet túlzásnak tűnik de én jelenleg így érzem. Annyira szeretem, hogy azt szavakba nem lehet foglalni. 2 éve csinálom ezt lassan de úgy érzem csak körbe-körbe sétálok és nem jutok sehova. Most életem hátralévő részét úgy fogom eltölteni, hogy "nem, nem ismerkedek senkivel, nem lesz senkim, mert ott van Boldi". Igen ott van, de nem megyek vele sokra, mert ha tényleg akarna valamit akkor csinálna valamit. Nem hülye (annyira), csak leesett neki könyörgöm. Ha neki nem is, Péternek, Gergőnek, az iskolába járó 900 diáknak igen, és valamelyikük csak megemlítette neki. Nem tudom mit hoz a jövő és tényleg nagyon bevagyok most szarva mert félek hogyha most Istvánnal vagy bárki mással esetleg alakul valami akkor elveszítem őt, mert azért ott van az a kis esély arra hogy esetleg ő is akar valamit csak nem meri. A legideálisabb az lenne ha végre elmondanám neki, de attól is nagyon félek, viszont úgy érzem most már itt lenne az ideje, mert akkor végre letudnám zárni. Úgyhogy a tervem a következő. Én ezt már kigondoltam. Boldinak adok még egy fél évet szeptembertől kezdve. A nyáron úgy is lefogja szarni a fejem ezt előre tudom úgyhogy az nem számít. Szeptembertől januárig ha nem alakul ki semmi és ugyanez lesz mint most, akkor elmondom neki, bárhogy is legyen. Én ezt amúgy már ősidők óta kiterveltem hogy 11. félévben mondom el neki. Eddig oké a terv csak hogy addig mit kezdek mondjuk Istvánnal azt nem tudom, mert nem hülyíthetem örökké. Habár az hogy most beszélgettünk párszor meg majd találkozunk nem azt jelenti hogy össze is jövünk. István nagyon intelligens szerintem és ebben a szerelem dologban egyetértünk, szóval nem hiszem hogy most megutálna ha nem jövünk össze. Pont írtam neki a multkor hogy szerintem felesleges valakivel összejönni azér hogy pár hónapig együtt legyünk. És én tudom hogy vele nem lennénk együtt sokáig mert ha akarom ha nem nekem ott van Boldi, és úgy érzem hogy amíg nem zárom le ezt a dolgot Boldival, addig képtelen leszek bárkivel is összejönni. Na mindegy. Hagyjuk inkább. Tiszta hülyének érzem magam. Áhh. 

Amúgy mikor tesómmal erről beszéltünk, annyira meghatódtam, mert azt mondta, hogy "ő nem tud elfogadni senki mást csak Boldit, mert ő tudja legbelül a szívébe hogy mi Boldival egymásnak vagyunk teremtve és én csak vele illek össze". Ezt megvétóznám mert szerintem Jared-del is eléggé összeillünk. De egyébként egyet értek vele. Én se tudom magam mással elképzelni. De azt hiszem muszáj lesz.