2015.08.14.

Ma találkoztam Istvánnal, de igazából nem állt tervben hogy blogolok róla. Tulajdonképpen nem (csak) miatta írok, hanem valaki más miatt is, akivel ma összefutottam a buszmegállóba. Még mindig tök izgalomba vagyok és akárhányszor arra gondolok (ami kb. fél órája volt) tökre BOLDOG leszek.

Előre leszögezném, hogy nem, nem Boldi volt az, ugyan. Mit keresne ő a városba. (Ez egy másik város, nem az, amelyikbe ő lakik.) Ő biztos otthon van, Grétikével lazulnak, szelfiket lőnek, bmx-eznek, satöbbi, nem az én dolgom. (Igen, ezt mostantól minden bejegyzésben fel fogom hozni, köszönöm szépen.)

Kezdjük akkor az elején. Szóval megbeszéltük hogy találkozunk, de késett a buszom 5 percet és már szóba is hozta. Mikor múltkor találkoztunk akkor is késtem és ott izélt, hogy "ő sose késik". Hát én sem azért késtem mert jól esett, a busz nem jött időben, de mindegy. Aztán elsétáltunk valami lépcsőhöz és ott voltunk végig. Folytatódott a kötözködés, konkrétan ezt mondta: "te miért vagy bunkó facebookon?" Na hát helyben vagyunk. Nagyon felháborodtam és csak ott röhögtem, mert az első "pasimra" emlékeztetett aki azért szakított velem mert nem lájkoltam be a képeit facebookon. Erre a kérdésére volt egy nagyon frappáns válaszom: "ó, szóval bunkó vagyok facebookon? az nem bunkóság hogy egy hónapig nem írtál?" (Erre az volt a válasza, hogy "ez bonyolult".)

Amúgy állítása szerint azért vagyok bunkó mert nem írok szmájlikat és röviden válaszolok. Namármost. Boldi folyamatosan ezt csinálta a régi szép időkben amikor még beszélgettünk facebookon,  de én mondjuk nem bunkónak könyveltem el hanem szimplán arra a következtetésre jutottam hogy A) nem akar beszélni velem B) mindenkivel ilyen. És a B) volt a helyes megoldás (vagy A), igazából.. nem is tudom), mert kb. 2x ha sikerült normálisan, egész mondatokkal elbeszélgetnünk fb-n, de élőbe meg be nem áll a szája. Jaj istenem úgy hiányzik. Úgy utálok írni róla, mert úgy hiányzik, és tudom hogy én neki nem, és tudom hogy nem erről szól a bejegyzés és nem is akarok erről írni, csak ez most így megcsapott, mert tényleg hiányzik. Oké. 

Na mindegy, szóval elég kötözködős hangulatába volt de végülis elvoltunk. 1 órát voltam kb. a városba ami viszonylag gyorsan eltelt. Sok mindenről nem beszélgettünk, csak ültünk ott a lépcsőn, én a hajamat piszkáltam ő meg a cipőfűzőjét... Néha röhögtünk. Beszéltünk a suliról, a nyárról, meg ... nos, a hajamról, vagy negyed órán keresztül, hogy "nem zavar hogy ilyen hosszú?" meg "mindig ki van engedve?" meg "nem csikiz?" satöbbi. Aztán mikor sétáltunk a buszmegálló fele megkérdezte, hogy "te nem is szoktál bulizni járni?" mire ott dadogtam össze-vissza, hogy "hát, izé, néha", pedig rohadtul nem, csak nem akartam azt mondani. Tiszta lúzernek tűnhetek a szemébe, egész nap tényleg nem csinálok mást csak itthon vagyok és csinálom a szokásos dolgaim, nincsen 35 barátom, nincs szociális életem, teljesen számkivetett vagyok, akár az őserdőben is élhetnék internetkapcsolattal, nem lenne túl sok különbség. Amúgy ő folyton ki megy minden nap a faluba meg bulizni & piálni (a Vans cipőjén van is egy szép boros folt, ami állítása szerint "nem jön ki"). Átfutott az agyamon ekkor egy gondolat, hogy pl. Boldi teljes mértékben leszarná hogy járok-e bulizni vagy sem. Na jó, valljuk be, Boldi alapból sok mindent leszar ami velem kapcsolatos (lásd: engem, teljes mértékben, a létezésemet) de úgy értem ezt, hogyha pl. ő lenne István helyébe és mondjuk, nem is tudom, (bocsánat istenem hogy erre merek gondolni) de hogyha talán TALÁLKOZNÁNK sulin kívül (durva gondolat, mi?) és a "találkoznánk" alatt pl. randit értek (jézusom!!) akkor Boldit biztos hidegen hagyná hogy én most járok-e bulizni vagy sem, mert ő hozzám hasonlóan nem valami társasági ember és a BMX pályán kívül nem sok helyre jár tudomásom szerint. Legalábbis még egyszer sem mesélt ilyen berúgós sztorikat hogy "hétvégén úgy bebasztam, hogy adtam ám neki rendesen". Aztán az is eszmebe jutott, hogy ha pl. Mátéval lenne ez a helyzet, ő tuti elvinne valami házibuliba, mert ő folyton jár mindenfele és tudom hogy kurva jól éreznénk magunkat. Na mindegy, álmodik a nyomor, se Boldit se Mátét nem érdekli hogy én mivel töltöm a szabadidőmet, helyette ott állt mellettem István, és őszintén mondom, nagyon elszomorodtam. Semmi komoly bajom Istvánnal és tényleg jó fej meg minden de.. ő se nem Boldi se nem Máté, és egyszerűen én nem tudnék olyannal össze jönni aki iránt tényleg nem érzek semmi olyat. Boldival meg Mátéval is egy másodperc alatt összejönnék ha úgy lenne, és még csak nem is lenne bűntudatom a másik miatt, mert ennyire vagyok elkeseredve, ja. Meg ők tényleg érdekelnek, és nem csak pár hete, hónapja, hanem már évek óta, és komolyan ahogy ott ültünk Istvánnal és beszélgettünk, és megláttam a kezét, vagy a lábát, vagy bármilyét, annyira fura volt, mert az nem Boldi keze, nem Máté lába, nem azok a testrészek vagy testbeszédek amikért én oda vagyok, amiket megfigyeltem, amiket az idők alatt megszerettem, és csak szimplán fura volt. Mert ha meglátom Boldi kezét rögtön megakarom fogni, mert annyira gyönyörű szép nagy kezei vannak, hogy egész nap eltudnám nézni, vagy ha meglátom Máté lábait el kap egy érzés, ami azt súgja a fülembe, hogy azonnal menjek oda és tépjem le róla a nadrágot, mert nem is tudom mióta vagyok oda a lábaiért, és nem hiszem el hogy testrészekről ábrándozok, de hát mindegy is, ez jutott nekem. 

És ha rápillantok István kezeire, vagy lábaira, egyszerűen nem érzek semmit, csak azt, hogy ez helytelen, mert nem neki kéne ott ülnie, nem vele kéne találkozgatnom, és az egész annyira HELYTELEN, hogy gyónni támad kedvem.

Ilyen és hasonló depresszív gondolatokkal küszködtem amikor megérkeztünk a buszmegállóba. 4 perc volt a buszig, 11-esről indult. Odapillantottam a 11-eshez és.. oké. Hát a szó legszorosabb értelmében ELSZÉDÜLTEM! Komolyan elszédültem! Mint amikor tesóm kórházba került és mentünk meglátogatni, én meg annyira undorodtam attól a kórháztól hogy kínomba elájultam és arra ébredtem hogy anyum palija csapkod a húsos kezeivel. Ugyanezt éreztem most, éreztem hogy el-fogok-ájulni. Elősször is megpillantottam egy 9.-est (aki most már 10.-es) aki MÁTÉ haverja, és beszélt valakivel akit én nem láttam, mert eltakarta a fal. Aztán elköszöntek és elsétált mellettem, rám nézett én meg láttam hogy ott a kézicucca a táskájába, és fél pillanat alatt összeraktam a képet. Amúgy azért nézett rám mert suliba Klauékkal mindig azt csináltuk hogy akárhányszor ez a srác elment mellettünk én felüvöltöttem, hogy "MÁTÉ". Merthogy Máté haverja. És ha hallja hogy Mátéról beszélünk akkor talán csinál valamit. Nem tudom mit igazából. Hagyjuk. Szóval felismert és rámnézett. Nos, szerintem itt hitte István azt hogy elment a józan eszem, mert elkezdtem LIHEGNI. Éppen köszöntünk el, ő ilyen szerelmesen pislogott felém én meg tágra nyílt szemekkel próbáltam a fal mögé nézni, és elkezdtem lihegni, komolyan mint egy állat, nem sok kellett hogy fogjam magam és elrohanjak mint egy leopárd hogy megnézzem, tényleg Máté van-e ott. István ott beszélt, próbált poénkodni, hogy "talán egy hónap múlva majd megkereslek" (ha-ha-ha, kurva vicces) én meg csak lesápadva, tágranyílt szemekkel néztem, hogy mibaja, mert egy kis időre tényleg el is felejtettem, hogy ott van, csak az járt a fejembe, hogy lehet, hogy Máté itt a fal túloldalán, és hogy látni fogom és hogy mekkora égés is lesz a vallomásom után a szemébe nézni. Aztán István elkapott hirtelen és megölelt, tök erősen szorított meg szagolgatta a hajam (????) én meg mint egy madártoll nehezedtem rá a vállára és csak a falat tudtam bámulni. Aztán István elment, de azért hátrafordult hogy megbizonyosodjon arról, nem vagyok-e rosszul, én meg hirtelen kapott szabadságommal nem tudtam mit kezdeni így csak álltam ott egy ideig és bámultam a falat. Aztán megjött a busz én meg előre léptem párat és te jóságos szent szűz mária, ott állt Máté, egy rohadt lenge pólóba, ami teljesen szabadon hagyta a két karját, és belehetett látni a hasához a résen keresztül, a haja szerintem frissen nyírt, egyik karján a táska a kézicuccával, a másik kezébe a telefon. Komolyan mondom nem tudtam hogy viselkedjek. Úgy álltam ott mint egy katona (<-- ha-ha, látjátok mit műveltem) tőle fél lépésnyire és csak bámultam. Aztán beálltam a busszal szembe ő meg ott állt mellettem és nem vett észre. Csak nézett maga elé. Feléfordítottam a fejem és komolyan a szemére fókuszáltam, konkrétan a szemébe bámultam, és nem fogta fel hogy ott vagyok. Na mondom fasza, akkor is elérem hogy rámfigyeljen, úgyhogy beálltam elé a sorba és felszállás előtt talán 1 perccel hirtelen megfordultam, mintha csak körbe néznék, és mintha nem tudnám hogy ott áll, mire felnéztem rá ő meg le rám, kitágult a szeme (!) és meglepetten köszönt, hogy "heló", én meg komolyan úgy mosolyogtam mint egy hülye, és köszöntem, hogy "szia". Aztán mikor vettem a jegyet megfordultam és a hátsómat stírölte. Mikor meg leültem és elsétált mellettem, kifordultam a székből és én stíröltem a hátsóját. Ja, meg amikor elsétált mellettem annyira közel volt a karja, hogy megbabonázva néztem rá, és én tényleg csak nagyon nagyon megszeretném ériteni. Na mindegy. Egyszerűen olyan boldog voltam hogy láttam, hogy az megdöbbentő. Elgondolkoztam kicsit a 20 perces út alatt, és a következő dolgokra jutottam:

- Elősször is írtam Laurának, a következő beszélgetés folyt le köztünk:

É: megyek hazafele x-ről, máté itt a buszon!!!!!!! izompólóba!!!!!!!!!!!!!!!!!

L: menj oda hozzá!!!!

É: köszönt ő előre!!!!!!!!rosszul leszek

L: de aranyos *-*

- Vajon eszébe jutott neki is a beszélgetésünk? Amikor részegen rámírt hajnali 4 fele? És küldött egy képet magáról ahogy a mellbimbóját cirógatja? Én meg másnap délbe konkrétan közöltem vele hogy tetszik? Nem tudom. Sose fogjuk megtudni. Mindenesetre egy csepp szégyenérzet nem volt bennem ami nagyon megdöbbentő! Azt hittem majd alig merek a szemébe nézni a szégyentől de igazából annyira ÖRÜLÖK hogy elmondtam neki, habár nem tudom hogy leesett-e neki, és ha igen, akkor nem úgy tűnik mint akit túlságosan érdekel a dolog, de akkor is, örülök hogy CSINÁLTAM VALAMIT. 

- Összehasonlítottam István, Máté és Boldi karizmát, és egy dologban voltam biztos: István a harmadik. Boldi meg Máté között nem tudok különbséget tenni! Máté most konkrétan edzés után volt, bedurrant izmokkal, így tényleg HATALMAS volt a karja, de Boldinak edzés nélkül, alapesetben is HATALMAS, jóságos ég, milyen lehet edzés után!!!!! Túl sok ez nekem. Istvánnak meg nincs is izma. De tényleg. Semmi. 

- Olyan kék a szeme. Mint az óceán. Habár nem tudom milyen kék az óceán, mert még élőbe nem láttam, de biztos ilyen. 

- Ismét, mint már több milliószor az elmúlt 2 év során, átfutott az agyamon, hogy vajon miért, miért olyanokba zúgok bele akiket tényleg hidegen hagyok? De tényleg, miért? Ha lehetne egy kérdésem az univerzumtól, ez lenne. Meg még pár dolog de azok nem publikusak. 

- Ha csak simán az, hogy Máté mellettem álltam 2 percig és köszönt, szóval csak simán az hogy egy légtérben voltam vele ennyire boldoggá tett, mi lesz majd ha Boldival lesz ez a helyzet? Már tényleg csak pár nap és ezt megtapasztalom Boldival is, és nem tudom hogy készen állok-e rá. Tudom, tudom. Most haragszok rá meg minden. De akkor is annyira jó lesz már látni!!!!!!! Meg beszélni vele... Hallani a hangját. Azt a majom röhögését. Ahogy beleélve mesél valamiről, amiről nekem fogalmam sincs, és csak bólogatok és mosolygok, de nem amiatt amit mesél, hanem szimplán amiatt hogy hallom a hangját és hogy nekem beszél. A bambi szemei meg a szép hosszú szempillái, a pici orra, a szemöldökei amiket mindig felhúz mikor röhög, itt a szemem előtt ahogy összeszűkül a szeme és felszalad a szemöldöke a homlokára amikor röhög és olyan szomorú vagyok most, mert Gréti ezt tényleg egész nyáron megtapasztalhatta amikor csak akarta, én meg itt ülök a sötét szobába és erről ábrándozok, mert nincs jobb dolgom. 

Néha annyira inspiráltnak érzem magam, hogy IGEN, most 11.-be aztán tutkó megszerzem vagy Boldit vagy Mátét, vagy mindkettőt (?????), nem fogok tétlenül üldögélni és bámulni őket meg róluk blogolni, TENNI FOGOK dolgokat, TENNI FOGOK érte hogy bekövetkezzenek a dolgok mert IGENIS vagyok annyira jó hogy érdekeljem őket satöbbi.

Máskor meg (mint most, és mint azóta mióta láttam azt a képet Boldiról&Grétiről) csak elszomorodok mert tudom hogy bármit teszek akkor se fogom őket érdekelni. Miért nem látják ők is azt bennem mint amit István? Mondjuk lehet nem kéne ilyet kívánnom, lényegében ma lebunkózott, de mindegy. 

Az egészből megint csak egy nagy hiszti lett. Megyek Szökést nézni. (De ettől függetlenül NAGYON örülök hogy láttam Mátét. Olyan kis helyes. Meg izmos.)

 

KÉSŐBB

Na, az előzőt délután 7 fele írtam, most meg hajnali fél 2 van, de gondoltam írok még mert tényleg nagyon unatkozok. Már csak pár rész van a Szökés 2. évadából és azt beakarom osztani vasárnapig.

Sok érdekes dolog nem történt azóta igazából. István írt facebookon egy puszi jelet. Hát igen. A legizgalmasabb dolog Máté óta az volt amikor a Szökésbe nekihajtottak Michaelék a vonattal a rendőrautóknak. 

Aztán olyan hajnali 1 óra körül kimentem kaját melegíteni. Találtam ilyen konzerv valamit és éppen azt kavargattam és Dórinak írtam amikor megláttam hogy írt valaki, akinek a neve "Életem". Na hát ott fagyott belém a szar konkrétan, nem tudtam mire vélni, hogy ki ez, vagy mit akar, vagy hogy mi is történik.

Elősszöris kezdjük azzal hogy az új telóm egy nagy rakás szar, olyan a billentyűzete mint a nyomogatós telóknak, ilyen számos, szóval míg leírok egy mondatot az szó szerint 5 perc. Olyan jó most laptopon írni, csak úgy suhannak az ujjaim a billentyűzeten, míg a telón egyenként keresgetem a betűket, mint valami látáskárosult. Nincs rajta wifi. Nincs rajta lyuk a fülhallgatónak (tegnap hajnalba HANGOSAN hallgattam a zenét, úgy hogy a fülemhez szorítottam, hát nem hittem volna hogy valaha ilyet fogok csinálni), nincsenek rajta alkalmazások, nem tudok felmenni Instagramra, egyszerűen semmit sem tudok csinálni. Csak a facebook van, de ez olyan 0.facebook, szóval nagyon szar, és a billentyzűzet is szar, és úgy érzem magam mintha 2009-be lennénk. De nem panaszkodom, legalább van telefonom, mert ha anyum barátnője nem adta volna kölcsön akkor most nem tudnék kommunikálni a külvilággal. Nem mintha olyan sokan írnának amúgy. De akkor is, mi van, ha pont akkor akar írni Boldi amikor nem vagyok fent? HAHA, nagyon jó vicc, köszönjük szépen.

Szóval éppen kavargattam a kaját és összeráncolt szemöldökkel néztem hogy vajon mi is az, amit enni készülök, mert felismerhetetlen volt az állaga, amikor ugye megpillantottam azt, hogy "Életem". Rákattintottam, de ugye a netem se a legjobb így volt elég időm ahhoz hogy halálra idegesítsem magam, komolyan, az ilyen szituációkba annyira felbuzdítom saját magam hogy félő hogy megáll a szívem. Ott remegek meg kalimpál a szivem, úgy érzem hogyha nem tudom meg azonnal hogy mi történik, akkor valaki hátulról fejbecsap vagy ilyenek, szóval bepánikolok teljesen. Na, bocsánat ha össze-vissza írok stb, de néha meg kell álljak mert valaki éppen szex chatelni akar velem ha jól szűrtem le a dolgokat és elég fura. Majd eljutok oda is. Meg az a hülye zene megy a fejembe, hogy "shut up and dance with me!!" mert ma az szólt miközbe sminkeltem. Fura egy éjszaka ez.

Jesszus nagyon fura ez a szex chat vagy mi mert nem tudom mit írjak. Én nem AKAROK semmi olyat írni mert én nem akarok ezzel a személlyel ilyet csinálni!!!! Úúú, Máté írna ilyeneket. Jé-zu-som.

Visszatérek az eredeti témához. Szóval megnyitottam az üzenetet és láttam hogy egy csoport, amibe 3 tag van: Balázs, Niko meg én. Namármost. Balázsról már írtam, ő Zsolt osztálytársa, most lesz végzős, az ablakba integetett miközbe tollasoztam Bettivel és sziveket mutogatott, kémia előtt odaüvöltött, hogy "jó a seggem"  meg ki van gyúrva mint az ÁLLAT, stb. Vele beszéltem már párszor de Nikoval még nem, ő Máté osztálytársa és csak annyit tudok róla hogy folyton vagy az ablakba, vagy az ajtóba áll, de komolyan, eddig még csak ott láttam. 

Elősször azt hittem hogy a 3 személy az azt jelenti hogy rajtam kívül még 3, így megnyitottam hogy még kik vannak a csoportba, és komolyan mondom az volt az első gondolatom, hogy BÁRCSAK MÁTÉ, KÉRLEK, LEGYEN MÁTÉ, de nem ő volt az, hanem én. (?)

Szóval rohadtul nem értettem hogy mi történik, egyikkel se szoktam beszélni, és nem vágtam hogy miért csináltak egy ilyen hármas beszélgetést meg mit akarnak. Aztán leesett egy pár mondat után a dolog: szivatnak. Hát olyan jókat röhögtem hogy néhol folyt a könnyem. Beillesztem majd utólag a beszélgetést vasárnap, ha laptopról leszek. Egyáltalán nem vettem a szivemre a dolgokat amiket írtak, komolyan olyan jókat röhögtem.

 

Balázs elnevezte a beszélgetést: Életem

Niko: Szia Szandika *pirulós fej*

Balázs: Szia szandi *pirulós fej*

Én: Sziasztok :D

Balázs: Mi a helyzet életem?!

Niko: Mizu drágám? *pirulós fej*

Én: mi folyik itt? xd

Niko: Duna

Balázs: Gondoltuk megkérdezzük mizújs veled? Hogy telik a szünet drágám? :) 

Én: Xd hát jól köszi nektek? :D

Niko: Így már sokkal jobban hogy veled beszélhetek *pirulós fej*

Balázs: Na okosan Szandi az enyém...

Niko: Kuss

Balázs: Niko szét darállak...

Én: nagyon vicces :D 

Balázs: Szandi iskolában csókolózunk? *pirulós fej*

Én: Hát persze hogy nem :D

Balázs: Fenébe...

Niko: Fenekedbe

- Szandi :D 

Balázs: Pedig most rád készülök már... 

- Életem :* 

- Várom, hogy láthassalak

Niko: Én is nagyon

Én: Fú nagyon elvagytok :D 

Niko: Ilyen szép lánnyal ki ne lenne el?

Balázs: Te nem akarsz látni minket?

Én: Minden vágyam

Niko: Megértjük *pirulós fej*

Balázs: De flegmaaa

- Bejövünk Szandi?

Én: Hát hogyne :D

Balázs: Ki tetszik jobban én vagy Niko?!

- Őszintén

Én: nem válaszolok

Balázs: Miért nem?!

Niko: Muszáj leszel

Balázs: :D

- Pedig ez most kötelező

Én: Igen? :D miért mi lesz ha nem?

Balázs: Szét csókolózlak akkor

Niko: Na?

Én: Xddddddd

Niko: Szerintem inkább válassz

Balázs: Életem ki a szimpatikusabb én vagy Niko?!

Niko: Csak én

Balázs: Nem hiszem én azt

Én: Nikoval még nem beszéltem úgyhogy.. :D

Niko: nem kell beszélned velem hogy tudd én vagyok a helyesebb

Balázs: Szopó van Niko

- Love szandi <3

Én: xdddd

Balázs: Mi olyan vicces?!

Én: Ti

Niko: Mert?

Balázs: Próbálunk jobban megismerni Szandi

Én: Látom

Niko: Kivételes lánynak érezheted magad

- Nagyon szimpatikus lánynak tűnsz :)

Balázs: Szívesen elvinnénk randira

Én: igen így hirtelen a semmiből :D 

Balázs: Mit szólsz hozzá? 

Niko: Benne vagy?

Balázs elnevezte a beszélgetést: Szandi <3

Én: De hülyék vagytok :D

Niko: Ez nem hülyeség Szandim...

Balázs: Szandi most úgy aludnék veled 

Niko: Én nem csak most ;)

Én: Hát nem fogtok :D

Balázs: Én sem? Soha?!

Niko: Never say never

Én: :DD

 

Aztán miután elköszöntek jött egy üzenetem Balázstól, aztán elkezdett ilyen fura dolgokat írni, hogy "mivel nem tudunk aludni akkor kezdeni kéne valamit az idővel", amit elősször nem értettem és arra gondoltam, mit akar ez, 20 kilométerre vagyunk egymástól, aztán megvilágosodtam és csak néztem magam elé. Azóta meg itt próbálkozik szerencsétlen valami szexi választ kivenni belőlem, de én mindenre csak azt írom hogy "értem". Most felkapta a vizet amiért mindenre azt írom. Hát nem is tudom mit várt. A semmiből rámír, elősször szivatnak Nikoval ami tényleg vicces volt, aztán konkrétan megkérdezi, hogy lefeküdnék-e vele. Hát hirtelen se köpni se nyelni nem tudtam. Komolyan mondom egy kicsit sem hatottak meg a szövegei. Fura hogy erről írok de hát most mit csináljak. Ha Máté írna ilyeneket akkor esküszöm már a padlón lennék, mármint átvitt értelemben és szó szerint is. (Boldit azért nem írom mert ő a büdös életbe nem írna ilyeneket. Neki nagy megterhelés még az is hogy egy teljes mondatot leírjon, nem még hogy ILYENEKET. Mátéból meg simán kinézem.)

Lehet hogy KÉTSÉGBEEESETT vagyok és már NAGYON vágyom egy szép szóra meg ölelésekre meg más egyéb dolgokra de azért ennyire mégse!!! Hát nem is ismerem!! Nem is tetszik!!!! Be kell vallanom, elég izmos. De nekem túl izmos. Na mindegy. Azért jól esik az egómnak hogy van akit még érdeklek. Még ha csak arra is hogy kiélje a fantáziáját rajtam. Szegény. Azért kicsit sajnálom. Mármint bíztos nagy reményeket fűzött a beszélgetésünkhöz, hogy majd írkálom neki a piszkos gondolataimat, helyette kapott egy csomó "értem"et meg "nem értem, most miért írsz ilyeneket???" féle kérdéseket. Lehet hogy tényleg bunkó vagyok. Lehet hogy igaza van Istvánnak. Mi az hogy lehet? Hát TUDOM hogy az vagyok. De nem mindenkivel. Olyan szépen köszöntem ma is Máténak. Rendesen mosolyogtam, és nem csak a számmal hanem a szememmel is, ami nagyon régóta nem fordult elő. Legutóbb akkor mosolyogtam ekkora beleéléssel mikor a Szökésbe végre megszöktek. Egyszerűen úgy örültem hogy látom. Ő meg csak összezavarodottan odavágott egy helót. De az sokat jelentett nekem.

Hajnali 2 lesz szóval bocsi ha faszságokat írkálok. Félig már amúgy is alszok. Ma elmaradt az edzésem, egyszerűen nem volt kedvem hozzá. Majd holnap. Holnap találkozunk Laurával, vagyis elmegyek hozzá aztán kimegyünk a faluba. Lövök róla képeket meg ilyenek. Mesélek neki az Istvános/Mátés dologról, mert írta hogy meséljek, de mire leírom az egészet neki a hiper szuper okostelefonommal addig nem hogy lemegy, de még fel is kel a nap. Most azt írta Balázs hogy "csak ölelkeznénk meg csókolóznánk, mit szólsz?" hát nem is tudom. Elég kétségbeesett lehet ő is ha ilyenekhez folyamodik. Igazából nem ártana a gyakorlás mert nem is tudom mióta nem csókolóztam senkivel, laza 2-3 éve. Már azt se tudom hogy kell. És azok se voltak aztán valami fenomenális, órákon át tartó smárolások. Fogadjunk majd a mostani beszélgetés után az életbe nem fog többet írni Balázs. Elijesztettem szegényt. Hát van ilyen. Igazából most hogy belegondolok. Lehet hogy fura hogy ilyet írok de előbb csókolóznék Balázzsal mint Istvánnal. Ilyen szinten nem érdekel. Tudom azt írtam régebben hogy széles a válla meg ilyenek, de akkor sem. Egyszerűen NEM tudok rá úgy ránézni vagy úgy rá gondolni. Nem megy. Balázsra se mondjuk. 2 órával ezelőttig szinte azt se tudtam hogy létezik. Vagyis tudtam de eszembe nem jutott volna. Aztán tessék, vele mégis előbb smárolnék mint Istvánnal, akivel már 2 hónapja vagy nem is tudom mennyi ideje beszélünk meg találkozunk meg minden. Sajnálom azért Istvánt. De annyira mégse. 1 hónapig nem írt. De ha úgy vesszük én se írtam Boldinak egész nyáron. Jéézusom, hát mondjuk ez is igaz. Ma rákérdezett István: "és te miért nem írtál? te is írhattál volna, most jut eszembe?". És amúgy tök igaza van. Ha annyira nagyon akartam volna beszélni Istvánnal akkor ráírhattam volna. És igen, zavart hogy nem írt, és igen, hiányzott kicsit, de annyira mégse, hogy ráírjak. Boldinál viszont vissza kell fognom magam hogy ne írjak rá, de talán épp ezaz, hogy nekem kéne írnom neki. Írnék is. Tényleg. De annyira idegesítene hogy nem ő írt előbb. Meg aztán tudom 100%-osan hogy az a beszélgetés már a kezdetén halott lenne, előre tudom hogy nem beszélnénk semmi normálisról csak kapkodva válaszolna, én meg várnám a válaszát, mintha maga Jézus válaszát várnám. Na, kezdődik, Balázs már kérdezgeti hogy hány palim volt. Hát rengeteg, mit ne mondjak. 2 szerencsétlen még általánosba. Több volt a szerelmi életem általánosba mint most. Ezt se gondoltam volna. Itt vagyok 17 évesen, hátam mögött két 1 hónapos, katasztrofiális, dedós kapcsolattal, 2 év szenvedéssel, 0 tapasztalattal. Tényleg csodás. Egy igazi cirkuszi mutatvány vagyok, múzeumba kéne engem állítani, mert szerintem nem sok ilyen van. Amúgy hazudtam Balázsnak. Azt írtam neki hogy fél éves volt a leghosszabb kapcsolatom, és tudjátok mit, nincs is bűntudatom, mert nem érdekel. 

Amúgy kíváncsi vagyok miért kezdtek el irogatni Nikoval. Azt se tudtam hogy ismerik egymást. Biztos unatkoztak, gondolták írnak egy szerencsétlennek, szivatják egy ideig. Megtalálták a tökéletes alanyt. Azta, úgy hazudok mint egy profi. Komolyan. Olyan hazugságokat nyomatok szerencsétlennek, de nem baj, úgy se tudja meg soha az igazat, akkor meg mit számít. Amúgy eléggé bűntudatom van hogy ma kihagytam az edzésem. Tegnap is fél órán keresztül mozogtam ilyen videókra, már szó szerint ömlött rólam a víz. Utána nézegettem magam a tükörbe, izzadtan, és tök büszke voltam magamra, aztán ruhástúl beleugrottam a medencébe mindenféle szégyenérzet nélkül, apum meg csak lesett, mert egész nap azt hajtogattam neki, hogy "én nem megyek bele a vízbe, fúj, tiszta bogaras!" Jól esett, de annyira mégse, mert tűz forró volt a víz szóval annyira nem hűtött le. Elkezdi Balázs: "nem akarok tolakodó lenni", BITCH PLEASE most kérdezted ki a teljes szexuális életemet!!! De nem, te nem vagy tolakodó. Hát ESZEMBE NEM JUTNA megkérdezni egy ezer idegentől hogy figyu má, volt már egyepetyében részed? Habár nagyon érdekelne erre a kérdésre pár embernek a válasza. Ha már blog, akkor legyen őszinte, és amúgy is elunom az életem, zümmög valami légy a sarokba de nem látom, szóval tényleg nincs jobb dolgom. Beszéljünk akkor erről. Hát őszintén? Szerintem Máté már tuti nem szűz. Na tessék, leírtam. Nagyon fura ám ilyenről írni mert tudom hogy emberek olvassák ezeket. Ha valaha az életbe Máté vagy Boldi megtalálják ezt a blogot tuti kinyírom magam, itt ecsetelem a szüzességüket ezer idegeneknek. Ezeket már milliószor kibeszéltük Lucáékkal de mivel.. khm.. elég hiányos a baráti társaságom így nem is tudom miért ne írhatnék erről a blogomba. Máté folyton jár ilyen házibulikba meg minden, hát tuti meghúzott már pár csajt csak úgy, a móka kedvéért. Hosszú kapcsolatról nem tudok, legalábbis középsuliba nem volt egy barátnője se, csak Vanessza, azt meg kitudja hogy MEGÉRINTETTE-E. Viktor szerint "közel kerültek egymáshoz", kitudja mit ért ezalatt, talán jobb is ha nem tudom, mert hányingerem lesz ettől a témától. Nem is tudom, egyszerűen látszik Mátén, kisül a tekintetéből. Ha van egyáltalán ilyen dolog.

Boldi meg. Na ez egy nagyon nagyon fogós kérdés, hosszú órákon keresztül vitatkoztunk erről a lányokkal, és mindig mindenkinek más véleménye volt erről. Máténál mindhárman egyöntetűen azt szavaztuk, hogy bizony ő már elveszítette az elveszítenivalót, de Boldinál ez mindig is vita tárgya maradt. 

Szerintem & Klaudia szerint még igen, Luca szerint meg nem. Luca nem tudta megindokolni, de nekem van rá indokom hogy miért gondolom azt. Nos. Az eltelt keserves 2 év alatt nem volt barátnője. A legutóbbi barátnője valami 4 éve volt, általánosba, Tüncike, aki Viktorral is járt, és hát nem hiszem hogy 13-14 évesen... ilyeneket csinált volna. Boldi egyszerűen olyan jó szívű. Olyan TISZTA. Mátéra ránézel? Hát egyáltalán nem tiszta, látszik rajta hogy látott már csúnya dolgokat. De Boldi egyszerűen olyan kis szende, tiszta, nem is tudom, most úgy írom le mintha ő lenne maga JÓZSEF, de tényleg így érzem. Mellesleg nem is jár ilyen bulikba hogy random elvigyen egy csajt szobára. Ha kiderülne valaha is hogy nincs igazam nagyon le lennék döbbenve. Jézusom, de mi van akkor, ha Grétikével barátság extrákkal féle kapcsolatba vannak? Na most lettem igazán rosszul. Komolyan, ebbe bele se gondoljunk. Ne is gondoljunk ilyenekre.

Most, hogy részletesen kitárgyaltam a fiúk szüzességét, azt hiszem megyek Szökést nézni. Balázs most, hogy megtudta amit meg kellett tudnia, le is lépett, szerintem nem is fogok tőle többet hallani, de nem baj. Azért jót röhögtem rajtuk. 

Istvánnal meg nem tudom mit csináljak. Jézusom, őt ki is hagytam a "szüzesség kibeszélő" dologból! Hát ez elég sok mindent elárul a kapcsolatunkról. Nem tudom, igazából nem is érdekel hogy az-e még, komolyan, egyszerűen el se gondolkodtam még ezen.

Fura dolgokat vált ki belőlem ez a hajnali óra. Jaaaa, amúgy előbb abbahagytam a Szökést a felénél és elkezdtem nézegetni a képeket a laptopomon, és találtam egy tök jót, majd ide beillesztem. Vagy nem. Tuti nem. Elfogom felejteni. De egy boríték van a képen és rá van írva hogy "this is everything i didn't say". És a semmiből hirtelen elkapott az inspiráció, hogy én is csinálok egy ilyet, és leírok bele mindent, mindent de mindent az elejétől kezdve és majd ha elég merszem lesz hozzá felolvasom Boldinak. Nem akarom odaadni neki hogy elolvassa, mert nem tudom, az nem jó, már el is képzeltem magunkat ahogy ott ülünk a padon, kabátba (mert már tél lesz), én olvasom neki a levelet remegve, néha könnyezve, ő meg figyel, néha összeakad a tekintetünk, végzek a levél felolvasásával aztán szerelmet vall és elhajtunk a BMX-ével a havas utakon. Majd meglátjuk mi lesz ebből, mindenesetre a levelet tényleg meg szeretném írni, mert idén tényleg elterveztem hogy elmondom neki, és akkor már miért ne olvashatnám fel, legalább akkor nem dadogni fogok össze-vissza hanem egy rendezett, előre megírt szöveget fog hallani tőlem aminek van is értelme. Tyűha, vannak itt bajok ám. De ha most elkezdem a levelet addig betudom fejezni, sőt, át is tudom írni meg ilyenek. Aztán lehet soha nem fogom felolvasni neki, de legalább kiírtam magamból. Már egyszer írtam ilyet, de valami fél oldal lett, mert nem bírtam tovább írni, mert olyan szar lett. Jó lesz ez, jó lesz. Előre látom hogy majd elájulok előtte. Ez így most viccesen hangzik de akkor nem lesz az. Sétálok majd felé, felüvöltök: "Boldi, ezt fel kéne olvasnom neked", majd elájulok, és mivel ismerem, tudom hogy nem kapna el időbe, csak állna ott a testem felett, majd 20 perccel később leesne neki, hogy jé, ez elájult. 
 

2015.08.15.

Mivel ugye apumnál alszok nem tudom feltölteni sehogysem a blogot (eddig megosztottam a telónetet, de az új telónak nincs ilyen opciója), így majd csak vasárnap, tehát holnap kerül fel az oldalra. Gondoltam ma is írok, mert tőlem szokatlanul ma is csináltam valamit. Tudom, megdöbbentő. Tegnap a városba voltam ugye Istvánnal, ma meg átmentem Laurához. Nos, igen, tudom, nem én vagyok a világ legizgalmasabb embere, de örülök hogy legalább valamit kezdek magammal. Nem sokat, valljuk be.

Az volt az ötlet hogy átmegyek hozzá, majd kimegyünk a faluba képeket csinálni róla, mert legutóbb ő csinált rólam, de aztán írta hogy nincs kedve fényképezéshez úgyhogy csak simán átmentem beszélgetni. Ami jó ötlet volt, mert tényleg vagy 50 fok volt, így csak haldokoltunk volna a tűző napon. Laura elég messze lakik tőlem, azaz apumtól, kb. 25-30 perc séta, de gondoltam, hm, mivel ma egy csomót sétálok, nem is kell edzenem. Tudom, tudom, 2 napja nem edzettem és NAGYON nagy bűntudatot érzek, de majd holnaptól megint belevágok. Mire odaértem Laurához ömlött rólam a víz, borzasztóan melegem volt. A kapuba a mamája árulta a dinnyéket meg ezeket, nem is tudom, szerintem nem ismert meg, vagy én nem tudom miért, de olyan furán nézett rám, mintha nem tudta volna ki vagyok. Máskor tök kedvesen mosolyog meg ilyenek most meg csak úgy nézett. Na mindegy. Aztán felmentem Laura szobájába ahol vagy 3 órán keresztül beszélgettünk, tök jó volt. Mármint... nagyon hiányzott már hogy valakivel beszélgessek. Oké, beszélek emberekkel, pl. Dórival, meg Istvánnal, és kb. itt ki is fúlyt a történet, de úgy értem hogy élőbe, szemtől szembe, ilyen lányos dolgokról.. Mert régebben ezeket ugye mindig Lucáékkal csináltam és hiányoznak azok a beszélgetések. Persze felhozódott egy csomó Boldis dolog és ismét elszomorodtam, de közbe boldog is voltam, mert örülök hogy vannak olyan emlékeim Boldival amiket szívesen megosztok másokkal is. Csomót röhögtünk meg minden, aztán elindultam haza. Vagyis kinéztem az ablakon és láttam hogy jöttek vendégek, ekkor közöltem Laurával, hogy "megyek", mire ő azt hitte hogy azért megyek, mert vendégek jöttek, pedig nem, azért mentem, mert már majdem 8 óra volt. xD Amúgy elmeséltem neki hogy mi is történt pontosan Lucáékkal. Na most így eléggé egoistának tűnhetek, hogy átmegyek hozzá és elmesélem neki életem történetét, de igazából ő kérdezett rá. Így is vagy fél óra volt míg elmeséltem neki az egész sztorit, és mikor végeztem az elmesélésével olyan szomorú lettem - ismét. Ez már csak ilyen, kb. nincs már olyan dolog vagy ember az életembe ami nem szomorítana el. Egyszerűen ahogy így elmeséltem Laurának a dolgokat beláttam végre hogy nagyrészt az én hibám hogy így alakultak a dolgok. Klauék se szentek, nem azt mondom. Egyáltalán nem kellett volna úgy viselkedniük velem, ahogy. Simán meg kellett volna beszélnünk a dolgokat. Egyszerűen én untam meg hogy leszarnak és én nem mentem oda egy idő után, és ezt eleinte nem bántam, mert tényleg voltak pillanatok hogy csak egyedül akartam lenni mert nagyon megbántódva éreztem magam, de így visszatekintve, lehet hogy meg kellett volna próbálnom helyrehozni a dolgokat. Nem tudom. Egyszerűen tényleg nagyon sajnálom és bánom ami történt mert minden veszekedés ellenére, mégha nem is mondtuk ki soha, mi hárman legjobb barátnők voltunk, és ezt is elcsesztem, mint mindent az életemben, és annyira nagyon sajnálom, mert velük tényleg önmagamat adhattam. És nagyon hiányoznak. Annyira szívesen rájuk írnék hogy beszéljük meg a dolgokat, de most már bíztos nem lenne semmi olyan mint volt. Nem tudom mi lenne a reakciójuk ha írnék nekik. Talán majd a suliba megpróbálom megoldani a dolgokat. Tényleg nagyon hiányoznak mert olyan jó volt tudni hogy van két ember akikre bármikor számíthatok és akikkel önmagam lehetek, elfogadják a hülyeségeimet. Tényleg mindenkit eltaszítok magamtól, ez a szomorú igazság. Nem direkt. Egyszerűen ilyen vagyok. Nem tudom miért. Azt hiszem ez egy olyan dolog amit örökké bánni fogok. Persze vannak jó oldalai is a történetnek, például nem kell folyton rohangálnom velük a wc-re, bármikor elmehetek egyedül is, bárkivel beszélgethetek az osztályból, bármikor elmehetek másik osztályhoz, más emberekhez és nem kér senki számon, stb. Talán ez az egyetlen pozitívum. Rengeteg negatív oldala van, például olyan rohadtul egyedül érzem magam néha. Vagy amikor történik valami Boldival vagy Mátéval olyan szívesen elmesélném valakinek. Ahogy nekik szoktam. Akármikor történt valami rögtön felhívtam őket és kibeszéltük a dolgokat órákon keresztül. Hiányoznak. Hiányoznak az hogy folyton hülyét csináltunk magunkból az egész iskola előtt mert folyosóról folyosóra járkáltunk csak azért hogy lássuk Gyúrós Johhnyt vagy Boldit, vagy hogy felmenjek Lucához és játsszak a kutyájával, akit amúgy nem is kedveltem, mert félt tőlem és büdös volt. Na mindegy. Ilyen ez. 

Mikor elköszöntünk Laurával az anyukája majdnem szívrohamot váltott ki belőlem.

 

Mariann: Voltatok nyaralni?

Én: Nem, de voltunk az Aquaparkba.

Mariann: Ja igen, hallottam hogy majdnem megfulladtál.

 

Na, itt hirtelen azt hittem hogy a blogomról beszél és hogy ott olvasta!!!! Annyira megijedtem!!!! Aztán leesett hogy biztos Laura mesélte el neki. Fú.

Ez egy... elég fura blog. Mármint konkrétan minden lehetséges témán átrágtam magam. Nagyon várom már a sulit, és idén az a tervem, hogy minden egyes sulis napon írni fogok. Nehéz lesz, mert idén tényleg tanulni akarok meg minden, de napi 1 órát simán rászánhatok arra hogy leírjam a napom, mert tényleg van értelme. Pl. idén nyáron is volt hogy órákon keresztül, megállás nélkül olvastam a bejegyzéseimet, és olyan jó volt újra átélni a dolgokat. Még tesómnak is felolvastam párat. Azaz megkérdeztem hogy melyiket akarja, mire azt mondta, hogy arra kíváncsi, amikor Boldi megölelt. Hát azt a bejegyzést ha nem olvastam el legalább tízszer eddig, akkor egyszersem, a legkedvencebb bejegyzésem. Meg az évzárós. Azokat megállás nélkül tudnám olvasni, és nem azért mert hú, akkora rajongója vagyok a saját írásomnak, sőt, szerintem valami förtelem ahogy leírom a dolgokat, hanem azért mert annyira nagyon nagyon jó érzés újra átélni a történéseket, azokat az érzéseket. Számtalanszor felröhögtem ami fura, mivel amikor írtam akkor egyáltalán nem röhögtem, de így visszaolvasva tényleg vannak vicces részek. Ki hitte volna? Tudok vicces lenni.

Amúgy szívből ajánlom mindenkinek hogy kezdjen el blogolni vagy naplót írni, vagy valami hasonlót csinálni. Tényleg nagyon jó visszaolvasni, és majd a gyerekeim is eltudják olvasni hogy hogyan élte meg az anyjuk a középsulit. Hát, jó gyászosan ami azt illeti. Majd olvassák a szerencsétlenkedéseimet. Szép példa.

Tudom hogy azt írtam valamelyik bejegyzésben hogy a végrendeletembe beleírom hogy Boldi olvassa el ezt a blogot, de ezt visszavonom. Igazából ez a lehető legrosszabb ötlet, mert akkor még halálomban se lesz nyugtom, még halottként is azon fogok izgulni, hogy vajon mit gondolt a bejegyzésekről. Szóval ez felejtős, visszavonom. Hivatalosan is.

Amúgy azt hittem nem fogok Balázs felől hallani többet, erre ma írt. Egész normális ha éppen nem szexchatelni akar, tényleg. 

Akartam ilyen érdekes bejegyzéseket, de igazából nem visz rá a lélek. Pl. Buksiról is szívesen írtam volna meg a hajhullásomról, pótvizsgáról, Németországi életemről, de egyszerűen semmi, de semmi kedvem. A sorozatkihívást szívesen csináltam mert sorozatok = életem, de a többihez egyszerűen semmi kedvem. Letöltöttem egy zene kihívást, de azt se kezdtem még el, mert nem érdekel annyira. Elkezdtem unalmamba írni egy pro és kontra listát Boldi & Máté & István között, de nem fejeztem még be. Ilyen hülyeségekhez persze van kedvem. Ha befejezem akkor talán beillesztem ide. Sokszor elgondolkozom azon, hogy miért is olvastok. De őszintén. Normális témákról, mint például a kutyám, vagy az életem Németországban, ami mondjuk tényleg érdekes, nincs kedvem írni, de ha pasik összehasonlításáról van szó? Egyet pislogok és már kész is a bejegyzés. Értelem. 

Olyan büdös van, mert tesóm kifúlyta az egész dezodort a másik szobába, mert azzal akart megölni egy molylepkét. Blőeh.

Úgy szeretnék hosszú lábkat. Olyan jó lenne. De nem lesz, mert nem fogok nőni szerintem semmit, örök életemre 155 centi leszek, amiből kb. 20 centi a lábam. Brühühü. 

Nincs semmi zene a laptopomon mert megtelt a memóriája a sok sorozat miatt és inkább a zenéket töröltem ki. Azaz egy szám van, One Direction - Drag me down, de vagy tízezerszer meghallgattam az elmúlt pár nap alatt, és már szédülök tőle. 

Tudjátok mitől szédülök még? Nos, attól, hogy 16 nap múlva látni fogom Boldit. Jézus Krisztus. Azért az szerintem NAGYON NAGYON NAGYON gáz hogy nem beszéltünk egész nyáron semmit. Tudom, ott van még az a 16 nap, de őszintén, tuti nem fog írni. Azért kicsit várom már. Nemsoká megyünk sulis cuccokat venni és már NAGYON várom mert tök izgi. Idén szép füzeteim lesznek hogy legyen kedvem tanulni. Talán inspirálnom kéne magam valamivel, de nem tudom mivel kéne. Mondjuk ha egy nap 5 tantárgyból kell tanulni, akkor minden egyes megtanult tantárgy után megnézhetek 20 percet egy sorozatból. Igen. Ez jó. 

 

(Az alábbi dolgokat úgy írom, mintha suli lenne, és nem nyár. Mert akkor minden mondat után kérdőjelet kéne írnom. Képzeljétek azért oda.)

Boldi pozitív (+)

- jóba vagyunk

- általában minden nap beszélünk, kivéve hétvégente 

- (túlságosan is jól) ismerem

- ismer

- nagyon vicces

- szokott röhögni a poénjaimon

- elfogadja a hülyeségeimet (lásd: tejbegrízs, Jared mánia, stb)

- megölelt

- tudom hogy ha baj lenne akkor számíthatnék rá

- nagyon kedves (általában)

- jószívű (lásd: akármit kölcsön ad ha kérem, vagy pedig magától felajánlja, pl. számológép, sapka, esernyő, fülhallgató)

- szereti az állatokat

- szeret enni (közös pont)

- széles váll

- hosszú lábak

- nagyon magas

- jó illata van, semmi dezodor vagy ilyenek, csak a szimpla Boldi-illat

- vékony

- izmos, de nem túlságosan, csak pont úgy, ahogy kell

- szép kezek

- szép karizmok

- bmx-ezik

- baromi jó stílus

- haj (ehhez nem tudok többet hozzáfűzni)

- szép szemek, hosszú szempillák

- aranyos mosolyráncok, gödröcskék

- igazából ha jellemeznem kéne az érzéseimet iránta, valahol az "imádom" és az "utálom" között váltakozik a dolog

- ő az egyetlen az egész világon aki csak egy szimpla mosollyal feltudja dobni a napom

- ő az egyetlen az egész világon akit tényleg tiszta szívből szeretek a hibáival együtt 

- soha sem kell megjátszanom magam előtte, kivéve ha az iránta érzett érzésekről van szó

- jóba vagyok kb. az egész osztályával, csomó haverjával

 

Boldi negatív (-) 

- nem szeret

- szeretem

- nem tudom eldönteni soha hogy mit gondol/érez

- hangulatember

- döntésképtelen

- sokszor gyerekes

- gyorsan felkapja a vizet és ilyenkor hajlandó arra, hogy semmibe vesz

- egyszerűen nem veszi az adást, a jelek nem jutnak el az agyáig

- bamba mint az állat, akkor se vesz észre ha ott állok előtte

- egész nyáron egy szót sem írt (bocsánat, igen, ezt muszáj volt)

 

Máté pozitív (+) 

- jó fejnek tűnik

- aranyosan köszön, egyszer már majdnem rám mosolygott

- tuti biztos vagyok benne hogy nagyon jó a humora

- kék szemek

- t ö k é l e t e s lábak

- szép nyak

- jó stílus

- kézizik

- karizom, karizom, karizom

- írt a nyáron (?)

- egyszer belájkolta a képemet facebookon, és instagramon is bekövetett (nem azért, mert bekövettem én, hanem csak úgy, magától)

- egyszer kilencedikbe Martin állítása szerint megdicsérte a hátsómat

- néha úgy érzem hogy talán érdekelhetem, mert vannak idők amikor úgy viselkedik (előre köszön, bámul, majdnem mosolyog, rám ír részegen, stb)

- ez most nagyon random lesz, de visszaolvasva jutott eszembe: írtó aranyosan eszi a levest

- jóba vagyok csomó haverjával (pl. Brendon, Viktor, Martin)

- nagy az orra, mint nekem, így nem érezném magam kellemetlenül vele, mert ugyanazt éljük át 

 

Máté negatív (-)

- nem ismerem

- nem ismer

- nagyon nagyon nagyon tetszik 

- konkrétan leszarja a létezésem

- még nem igazán láttam mosolyogni 

- beszélni se hallottam igazán, csak olyankor mikor köszön (habár egyszer hallottam ahogy elmentem mellette a folyosón ahogy azt mondja a haverjának, hogy "a faszomat")

- Vanásszával jár (? ? ?? ?(? ? ??) ? ?? )?? ?)

 

István pozitív (+)

- szeretek vele beszélgetni néha

- néha vicces

- jó tudni, hogy azért még valakit érdeklek

- jó stílus

- széles váll 

- aranyos az orra

 

István negatív (-)

- lebunkózott

- nem érzem úgy mintha elfogadna úgy ahogy vagyok, leszól hogy miért nem írok szmájlit, miért csinálom ezt, miért csinálom azt

- fél 10-kor már megy aludni

- alacsony, kb fél fejjel magasabb mint én (hasonlításképp: én Boldinak a válláig se érek kb.)

- sokat beszél olyan dolgokról amik igazából nem is érdekelnek

- nem érzek iránta igazából semmit... kedvelem, és ennyi, de max. mint havert 

Hát ez így elég sok mindent elárul rólam. Nem is tudom mit szenvedek Istvánnal, egyértelműen nem érdekel fele annyira se, sőt, negyedannyira se mint Boldi & Máté. 

Amúgy lehet hülyeségnek tűnik ilyen listákat gyártani de igazából tök hasznosak. 

 

2015.08.16.

Nemrég jöttem haza. Vagyis apum hazahozott minket. Igazából nem tudom miket írkáltam előzőleg, nem olvastam vissza és valahogy nem is érzek nagy kézetést rá. Kirakom majd úgy ahogy van aztán viszlát. 

Laura tegnap kölcsönadott egy könyvet, az a címe, hogy Pirszinget a kígyónak. Hajnali 4-kor elkezdtem olvasni és 5-kor be is fejeztem, nem volt valami hosszú. Sok jót hallottam róla Laurától de nem néztem utána a molyon (pedig mindig az az első dolgom). Elolvastam aztán aludtam, és csak reggel gondoltam át a dolgokat. Igazából... csalódtam. Vagy nem is tudom. Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel szemben de azt hittem ennél jobb lesz. Szerintem a szereplők nagyon gyengék. Egyiket se kedveltem meg igazán. Talán Ama volt a legszimpatikusabb. A másik két főszereplőt meg ki nem állhattam. Főleg Lui idegesített. Hogy az a csaj mennyit hisztizik, felfoghatatlan... A vége valóban megdöbbentő volt de nem az a "úr - isten" féle ledöbbenés, hanem gyorsan túltettem magam rajta. A stílusa... elég nyers. Kúrtúnk. Letöröltem a gecit. Hasonlók. Nem valami fordulatos. Igazából unalmas. Vissza kell térnem Luihoz, mert nem hiszem hogy valaha volt olyan könyvbeli karakter aki ennyire irritált. Nem akarom lespoilerezni a dolgokat, de egyszerűen annyira idegesítő, folyton hisztizik, meg öngyilkos akar lenni, meg - na jó, most spoiler következik -, megöli a pasiját az, akivel félrekefél, és erre az a reakciója, hogy "lehet jobb ez így", vagy valami hasonló. Hát normális az ilyen? Meg X hónapja együtt lakik Ama-val és miután eltűnik a rendőröknek még a teljes nevét sem tudja elmondani, mert NEM TUDJA!!!!!! Hát létezik ilyen hogy valakivel együtt vagy, sőt együtt laksz vele régóta és nem tudod a nevét meg a korát? 

Nekem a könyv egy nagy katyvasz, szerintem értelmetlen. Nem azt mondom hogy olvashatatlan vagy nem élvezhető, mert tényleg, egy óra alatt kiolvastam, kíváncsi voltam mi lesz a vége, de határozottan nem egy olyan könyv amit még egyszer elolvasnék. Bocsánat ha valakinek ez a kedvenc könyve vagy megsértve érzi magát, egyszerűen nekem nem tetszett. Utána elolvastam a véleményeket molyon és ott is rengetegen lepontozták. Elősször azt hittem velem van a baj, mert esetleg nem értem ezt a japán dolgot, de úgy látszik nem. Meg mi ez az egész gyilkolós dolog??? Vagy megakarják ölni egymást, vagy magukat, és úgy beszélnek erről mintha valami teljesen normális dologról lenne szó! Na mindegy.

Miről is írhatnék még. Ja igen. A telefonom. Ugye az Alcatel tönkre ment mert nem érzékelte az ujjaimat, így kaptam azt a tragacsot helyette. Nos, hazajöttem erre anyum palija a kezembe nyomja a régi telómat, aminek be van törve a képernyője (!) és működik. Komolyan elröhögtem magam, mert hihetetlen hogy képes betörni a telefonom képernyőjét meg mindenféle kis szarokkal kínlódni csak hogy működésbe hozza, ahelyett hogy vennénk végre 3 év után egy újat. Erre elkezdi: "mivel most nincs annyi pénzünk nem tudtam rendesen megjavíttatni, csak így, de legalább működik". Nincs pénzünk. Aha. Hát arra jöttem haza konkrétan, hogy új hűtőnk van meg gáztűzhelyünk!!! Az se 5 ft ám. De mindegy. Anyum azt mondta szülinapomra megbeszéli apummal hogy megvegyék az új telómat de apum nem ment bele. Azt hiszem az égiek azt akarják hogy ne kapjak soha az életbe újat. Lassan 3 éve ezzel kínlódok és habár a 2009-es telefon után nagyon jó érzés a régimet használni, tényleg örülnék már egy újnak. Összegyűjtöttem már egy kis pénzt, azt hozzá is tudnám adni. Na mindegy. Elgondolkodtam ezen amúgy és arra jutottam, hogy a sors, vagy Isten, vagy ki tudja mi/ki nagyon arra törekszik, hogy én ne kapjam meg azt az életbe soha, amit tényleg akarok. Pl: Boldi & telefon. 

Most nagyon picsásnak tűnhetek mert tudom hogy máshol éheznek meg minden én meg egy telóért rinyálok. Nem is tudom nagyon megvédeni magam mert tényleg egy telóért rinyálok. Van ilyen.

 

Megkérdeztem pár fontos embert, hogy mi a véleményük rólam. Konkrétan rájuk ronttam köszönés nélkül és rájuk parancsoltam, hogy írjanak hosszú véleményt rólam. Nem is csoda hogy nincs sok barátom. Kíváncsi voltam, úgyhogy beillesztem ide is a válaszukat. 

(Utóirat. Természetesen rettentően kíváncsi lettem volna Boldizsár véleményére is szerény személyemről, de mindannyian tudjuk hogy mi lett a vége annak amikor múltkor megkérdeztem tőle hogy mi a véleménye rólam. Katasztrofális volt. Emlékszem, ott üvöltöztem vele a buszon, hogy "döntésképtelen" és "ennyi idő után nem tud véleményt mondani rólam". Aztán nem szóltam hozzá egy ideig. Áh, ezek a szép emlékek.)

 

Laura véleménye rólam: 

mivel már nagyon kiskorunk óta ismerlek és kb azóta barátok vagyunk csak pozitív véleményt tudok rólad mondani,mert hiába voltak hullámvölgyeink attól még nem változott. Szerintem aranyos vagy,kedves és talán az egyetlen rossz tulajdonságod az hogy nem hiszel magadban,abban hogy mikre vagy képes..Úgy gondolom ha jobban hinnél magadban akkor több mindenre lennél képes mint most

Dóri véleménye: 

Omg hat sose voltam ilyesmikben jo, de megprobalom. :D szoval.. Eleinte nem igazan voltal szimpatikus, azota se tudom miert, de aztan valami megfogott benned. Tetszett, hogy ugyanolyan lobbanekony termeszetu, es szokimondo vagy, mint en. :D tetszett a kreativitasod, ami a blogjaidon mutatkozott meg foleg, es a ps munkaidon. Keves ember van akinek teljesen meg tudok nyilni, es megmutatom az igazi, orult oldalam, de te egy vagy ezen kevesen kozul, mivel te is pont akkora barom vagy, mint en. xd <3 gondolok itt azokra, amiket msn-en csinaltunk. Xd a tesomon kivul te vagy az egyetlen, akivel barmirol tudok beszelni, nincs tabutema. A baratsagunkban volt egy kb. 2 eves szunet, nagyon haragudtam rad, de aztan par ev mulva belikeoltad egy kepem instan, en meg gondoltam ugyis lesz*rom mar ami tortent, adok meg egy eselyt. :D  es azota is beszelunk.  <3 vannak napok, hogy nem beszelunk, de utana ha rairunk egymasra, onnan folytatjuk, ahonnan abbahagytuk. Te vagy az egyetlen netes baratnom, akivel meg tartom a kapcsolatom, ugyhogy erezd magad kulonlegesnek. Xd Szeri >3 (bocsi a fogalmazasert es a hibakert, nyugodtan ird at. Xd )

István véleménye: Haha, hát ez vicces. (Ezt most én írom, Szandi, nem István.) Megkérdeztem tőle is, erre azt írta, hogy ő nem tudna semmit írni az alapdolgokon kívül (hogy kedves vagyok meg rendes stb). JÉÉZUSOM. Minden pasi ilyen??? Nem tudnak véleményt mondani??? Összekéne őket kötni Boldival!!! Na jó, talán inkább nem. 2 hónapja hogy beszélünk? 3? És nem tud véleményt mondani. Hát én egy beszélgetés után egy egész tanulmányt tudnék írni egy emberről! Na jólvan, most lett elegem. De tényleg, őszintén elegem lett. 
 

Jesszus, most elképzeltem Boldi válaszát. 100% hogy így történnének a dolgok:

É: szia

B: szia

É: miújság? :)

B: semmi ott?

É: nem sok. leírnád kérlek a véleményedet rólam? kíváncsi vagyok

B: hát nem tudom:d

É: ???

B: nemtom..ez bonyolult:d

É: mi ebbe a bonyolult?

B: nem akarok belefolyni ilyen dolgokba

HÁH, akik régóta olvasnak tudják hogy ez a beszélgetés valójában meg történt!!!!!! Csak élőben. De tuti ez lenne most is. Csak írásban. Júj te kipróbálnám. Csak úgy a móka kedvéért, hogy vajon mennyire jött be a tippem. De persze nem csinálok ilyet mert még nem ment el teljesen a józan eszem. 

Most már tényleg befejezem a bejegyzést. Remélem élveztétek az elmúlt 3 napomat amit végigblogoltam. Egyébként nem olvastam vissza szóval jóég tudja miket írkáltam hajnalban mikor már félig aludtam.

Hamarosan jövök, addig is nézzétek ezeket a csodálatos képeket. Egyszerűen imádom őket.