A suli második napja. Hát annyira nem volt katasztrofális. Igazából kezdek hozzászokni hogy Boldival a "szia" és a "heló" szavakon kívül mást nem mondunk egymásnak... 

Tegnap este megnéztem a Fear The Walking Dead 2. részét. Amint vége lett kb. el is aludtam (11 körül) de ismét nem birtam normálisan aludni mert bebeszéltem magamnak hogy tuti nem fog ébreszteni az ébresztőm és elkések. (?) Ezért 2 telón is beállítottam az ébresztőt, az egyiket 4:35-re a másikat meg 4:45-re. Még álmomban is attól rettegtem hogy egyik se fog megszólalni úgyhogy nagyjából félóránként megébredtem és csekkoltam a telókon hogy rendesen beállítottam-e az ébresztőket.. Végül 4:30 körül megébredtem és inkább meg se vártam hogy szóljanak, kikapcsoltam őket és elkezdtem készülődni. Beszéltem Laurával is pár szót aztán mikor elkészültem elindultam az idei tanév legelső nulladikjára, azaz pontosítok: Boldihoz. Mivel annyira összejött minden az elmúlt 3 napban igazából nem is értem miért esett le az állam amikor a városi buszra felszállva Boldi nem is ült rajta.. Őszintén nem értem miért döbbentem le. Vivivel üvöltöztem, hogy hogy lehet ilyen hogy a másik busszal megy meg ilyenek, aztán kilogikáztuk hogy valószínűleg nincs első 3 órája úgy mint a C-seknek. (Később kiderült hogy ez nem igaz, azért nem jött be egy D-s se nulladikra, mert azt hitték nem kell ? (?? ? ??(?)?? (????)

A buszon hallgattam a zenét és annyira rossz volt, mert azt hittem végre egymás mellett ülünk, vagy ha nem is, a buszról leszállva úgyis beszélünk. Tényleg azt hittem hogy ma végre beszélni fogunk de egy szót nem váltottunk csak köszöntünk egymásnak. Dóri azt tanácsolta hogy ne foglalkozzak vele meg csináljak úgy mintha nem érdekelne stb, legyek vele közömbös mintha csak egy ismerős lenne és nem lennék meghalva érte és akkor talán leesik neki a dolog... Ezt akkor egy nagyon jó ötletnek tartottam igazából most is annak tartom de akárhányszor a 10 méteres körzetembe van el mondani se birom mennyire teszek az egészre és legszivesebben csak odamennék és elkezdenék beszélni vele... 

Matekfaktra bejött 2 tanár és szétosztottak minket, én a középszintű csoportba kerültem a régi matek tanáromhoz, mármint a tavalyihoz, a jobbak meg egy újhoz. Nekem ez így tökéletesen megfelel. Ezzel el is telt a nulladik óra.

1. óra biosz volt, ahol szintén csak beszéltünk arról hogy mi lesz idén a terv stb, de még soha életembe nem volt ilyen hogy elaludjak egy órán! Szó szerint lecsukódott a szemem és úgy kellett kényszerítenem magam hogy nyitvatartsam. Akaratom ellenére becsukódott és alig bírtam kinyitni! Nagyon ijesztő volt. Egyszerűen annyira álmos voltam hogy ott simán eltudtam volna aludni a széken ülve.

Nem tudom amúgy pontosan mikor köszöntünk Boldival egymásnak, valamikor az 5. óra környékén jött szembe velem és akkor köszönt. Másodjára. Jut eszembe, az első az nagyon ari volt, mert mentem fel a lépcsőn és beszélgettem közbe Ervinnel, előttünk meg Boldi sétált Dáviddal (ki másssal), és miközbe megbabonázva figyeltem Boldi lábát meg hátsóját & közbe Ervinnek magyaráztam arról, hogy "nem tudom hol leszek", Boldi hirtelen a lépcsőfordulónál megfordult és rámköszönt ilyen arin. Azért az tényleg aranyos volt. Mert kb. üvöltve köszönt rám. Aztán egyszer lementem a büféhez mert kerestem Brendont amikor elsétáltam Boldi előtt, ő a padon ült, és láttam hogy néz, de én nem néztem rá, úgyhogy elég büszke vagyok erre. Amúgy ha nem lett volna ott Dávid meg Péter akkor tuti odamegyek. De úgy érzem ez az első hét ilyen rohangálós, mindenki rohan, keresi a teremeket, azt se tudja hol van meg minden, majd ha megszokja mindenki az új ütemtervet akkor jobb lesz... Gondolom... Legalábbis nekem biztos mert szó szerint egész nap rohangáltam. Nem csak a termet kerestem hanem Brendont is, mert azt írta hogy ma megkeres és ideadja a csokit amivel tartozik, de nem jött, én meg nem találtam sehol, szóval szerintem szépen elkerültük mindig egymást. Igazából az egész C osztályt nem igazán láttam mert kb. 11-re jöttek be, Viktorral beszéltem egy kicsit aztán mikor a mondatom közepébe belevágba odajött Dóri és Viktor nyakába ugrott inkább illedelmesen elhúztam a csíkot mert enyhén felfordult a gyomrom.

Irodalom órán osztályfőnökiztünk meg ilyenek. Amúgy Csengével átültünk az ablak felőli padsorba mert valamiért úgy éreztem hogy nem is olyan rossz ötlettel állt elő, hát igazából a lehető legrosszabb ötlet volt mert A) így már nem az ajtó mellett ülök közvetlenül, és mivel nekem szokásom hogy elsőként hagyom el a termet hogy pasik után rohangásszak, egy kis akadály keletkezett ugyanis át kell rohannom a fél osztályon B) folyton rámsüt a nap és úgy érzem Csenge figyel, mert ő ül belül. Persze valószínűleg rohadtul nem néz de tökre úgy érzem. Ofő azt mondta ha csak egy panasz lesz bármelyik tanártól az ültetésre akkor ő csinál egy új ültetést, és nagyon remélem hogy így lesz. Igazából Csengével nincs bajom csak a hellyel, szóval remélem nem ültet be majd valamilyen debil mellé...

Tesin kb. senki nem öltözött át, köztünk én sem. Indok: "mer olyan meleg van", legalábbis ezt mondtam Zsoltnak amikor megkérdezte. Ja igen. Szóval ott álltam az öltöző ajtajában és kerestem Brendont a tekintettemmel, amikor a büfé asztaloknál ami közvetlenül az ajtó mellett van ott állt Zsolt. Egy rács volt köztünk szóval olyan volt mintha börtönbe lett volna én meg meglátogattam de mindegy. Leszidtam hogy miért nem köszönt 31-én mire mondta hogy nem is vett észre. Ezen vitatkoztunk amikor megérkezett Balázs is és kezd kicsit elegem lenni belőle és mondom is hogy miért: elősszöris megcsípte az arcom a rácson keresztül (?) aztán meg mikor megfordultam hogy mondjak Bettinek valamit belerakta a kezét a nadrágom hátsó zsebébe (!) Hát köpni nyelni nem tudtam!! Esküszöm úgy ledöbbentem hogy egy hang nem jött ki a torkomon mert nem tudtam mit mondjak most erre. Óóó, Boldi csinálna ilyeneket. Vagy Máté. Mik lennének ott. Amúgy jó lenne ha befejezné ezt Balázs mer elég idegesítő. Meg pofátlan. 

Tesin csak beszélgettünk mivel nem öltözött át kb. senki. Akik meg igen azok jó nagyot szoptak mert tök fölöslegesen öltözködtek. 

Egyik szünetbe lehívtam Pannát a büfébe mert nem vettem reggel kaját de lehet nem kellett volna... Igazából csak nem akartam egyedül menni meg gondoltam ő egész jó fej stb. De kb. egész út alatt nem beszéltünk semmit ha meg mondtunk valamit azt a másik nem értette. Na mindegy. Amúgy beszéltem Ninával is aki megbukott kémiából és mondta hogy egész jó az új osztálya stb. Nem mondom hogy hiányozni fog de 9.be nagyon jóba voltunk meg amúgy is minden nyelvtanon/infón egymás mellett ültünk és néha egész jól elbeszélgettünk.

Hittan előtt Csikszivel beszélgettem de ne kérdezzétek mit. Úgy kell összekaparnom az emlékeimet mert egész nap csak vonszoltam a testem magam után olyan álmos voltam. 

Kb. ez volt az első és valószínűleg az utolsó hittan óra amit tényleg élveztem is mert nem Jézusról meg ezekről beszéltünk hanem a tanárnő ilyen motiváló szöveget mondott. Azaz mondta hogy az év második felében majd etikát fog tartani és hogy majd mikről fogunk beszélni és mondott is egy példát. Esküszöm a lelkembe látott egyszerűen majdnem elkezdtem sírni ott óra közepén annyira szivenütött. Nem tudom szó szerint visszaidézni de valami olyasmi volt hogy ha van egy célunk akkor azt el tudjuk érni mert csak rajtunk áll minden és ha csalódás ér akkor nagyon nehéz lesz de egy idő után fel tudunk majd állni a földről és erősebbek leszünk meg ilyenek... Ezt ezerszer szebben meg bővebben fogalmazta meg és esküszöm olyan volt mintha rólam meg Boldiról beszélne... Ez a löket kellett nekem szerintem és akkor, hittan órán határoztam el hogy én igenis beszélni fogok Boldniak az érzéseimről, nevezzetek hülyének vagy ilyenek de nekem muszáj. Mert nem halhatok meg úgy hogy nem beszéltem vele erről. Ki volt ragasztva a falra is egy 4 szó: CÉL, AKARAT, EREDMÉNY. Az eredmény előtt van egy szó de nem emlékszem. Valami olyasmi hogy TETT. Ha holnap leszek abba a terembe megjegyzem és holnap leírom normálisan mert ennek így semmi értelme. Na és rájöttem hogy nekem a cél megvan, az akarat is, már csak a tett kell és akkor meg lesz az eredmény. Szóval ez az óra nagyon nagy hatással volt rám és kb. az elején nem is figyeltem csak néztem magam elé álmosan szóval kb. a közepénél kapcsolódtam be. Olyan beleéléssel mondta a szöveget hogy tejóég. Tényleg nagyon motiváló volt. Rögtön kedvem támadt megnézni Boldi órarendjét amit leírtam a füzetembe (mármint nem a hittan füzetembe, hanem egy simába), megkeressem, berontsak órára, felálljak a tanári asztalra és kiüvöltsem az érzéseimet. Remélem még lesznek ilyen órák. De kajak majdnem sírtam. Csenge ilyen kétségbeesett nézett hogy mi bajom van mert csak pislogtam meg kapkodtam a levegőt.

Amúgy közvetlenül Boldi első köszönése után hirtelen szembe jött velem István, megálltunk egymás előtt és megölelt én meg vissza, és nagyon fura, mert kifejezetten jól esett megölelni valakit, meg azért tényleg birom a fejét meg minden és azér szar hogy nem beszélünk mostanába. Nemtudom szerintem már olyan szeretethiányos vagyok hogyha egy hajléktalan megölelne már annak örülnék... Itthon csak üvöltöznek velem a suliba meg kb. szarnak a fejemre. Mióta suliba járok senkivel sem beszélgettem el úgy normálisan mert egyszerűen ezekkel nem lehet.. Meg nem is tudnék velük, nem is ismerem őket attól függetlenül hogy az osztálytársaim stb. Max. Ervinnel beszéltem eddig úgy tényleg egy jót. 

Amúgy tegnap szóba jött Brendonnál Máté mert írta hogy megbukott Máté kémiából (jó tudni) és akkor így rákérdeztem hogy ők most együtt vannak-e Vanesszával (nem tudom eddig ezt hány embertől kérdeztem meg, pill összeszámolom: Viktor, Roli, Martin, Brendon, aha, oké, leállhatnék lassan) mire írta Brendon hogy "nem, csak szenvednek.. szeretik egymást de csak kínlódnak" ó de fantasztikus volt elolvasni eme sorokat, mintha egyik oldalról kapnám a pofont Bolditól a másik oldalról meg Mátétól. 

Utána megkérdezte Brendon hogy miért kérdem mire írtam hogy "csak úgy.." mire azt írta, hogy "nem értem a nőket". Én se barátom, én se. Utána bocsánatot kért emiatt (?) én meg mondtam hogy nem baj xD

Volt még 3 órám: pzüasim (pénzügyi alapismeretek), számvai (számviteli alapismeretek), illetve statgy (statsztikai gyakorlat vagy mi...) Az elsőt az eddigi közgé tanár tanítja, a másodikat egy új, a harmadikat meg az eddigi ügyviteli tanárnő. Nem vagyok valami izgatott miattuk.

14:20-kor csöngettek ki de Boldinak még volt 3 órája. Átfutott az agyamon hogy megvárom mert tényleg már csütörtök lesz és nem beszéltünk semmit, nekem meg kedden szülinapom, és hogy legyen tökéletes szülinapom ha addig egy szót se váltunk??? De aztán nem vártam meg mert mondom csináltam dúrva dolgokat miatta, vártam már többet miatta mint 3 órát de ezúttal nem.. Majd beszélünk holnap és kész. Szépen nyugodtan sétáltam a buszmegbe amikor megláttam egy csomó D-st. Ott volt Ervin is. 

 

É: szia hallod már mindannyian kijöttetek?

Ervin: szia a szerelmed pont most ment el 2 perce a busszal

 

Asszem ismer... Vagy csak látta a szemembe a kétségbeesést. Vagy mindkettő. Úgyhogy a következő fél órában elmentünk a pékségbe majd leültünk a buszmeg lépcsőjére és tök jól elbeszélgettünk. Mindenféléről. Boldiról is. Elég megdöbbentő dolgokat mondott. Mondta hogy már túlzás amit művelek (mert hogy valahogy kicsúszott a számon hogy leírtam az órarendjüket) meg beteges stb. Hát ja. Az lehet. Azért jó hallani más szájából így talán egyszer felfogom hogy nem egészséges amit művelek. Aztán mondta hogy 2 éve teljesen más voltam, fel voltam pörögve mindig, folyton mosolyogtam meg poénkodtam mostanába meg le vagyok nyugodva és csak röviden válaszolok, látszik rajtam hogy nem stimmel valami meg hogy nincs életkedvem... És ez nagyon betalált mert nekem ez fel sem tűnt.. De így hogy mondta ez tényleg így van. Erre azt mondtam neki hogy mindenki változik de valójában mindketten tudtuk hogy az egész Boldi hibája és hogy miatta lettem ilyen elcseszett. Mert 2 éve tényleg nem voltam ilyen sőt még talán tavaly ilyenkor se nagyon de Boldi szépen lassan fokozatosan tesz tönkre és ez ezekszerint látszik is rajtam. Persze nem csak Boldi a hibás, ott van Klaudia meg Luca is, az ő elvesztésük de volt valami fényes és az is megviselt, itthon is szar minden mert folyton üvöltöznek velem meg flegmáskodnak, szóval igen, lehet hogy kicsit elment az életkedvem az utóbbi időben. Azért ez így elég szomorú. Mert tényleg régebben folyton poénkodtam meg vihogtam, Ervin folyton rámszólt hogy ne visítsak olyan hangosan mert annyira röhögtem mindenen, most meg tényleg csak ott ültem mellette a lépcsőn és még csak el se mosolyodtam. 

Na mindegy. Azután elmentem apumhoz ahol elaludtam a kanapén, kb. 15 percet aludtam és olyan szar volt utána még buszra szállni meg hazasétálni... 

Ja és reggel mikor beértem a buszmegállóba ki kellett kapcsolnom az mp3-amat de még nem volt vége a számnak és egész nap annyira frusztrált voltam hogy nem hallgathattam végig xD amikor meg végre felszálltunk tesómmal a buszra ami hazahozott VÉGRE meghallgattam és annyira megkönnyebbültem. (The Balcony - Fire)

Nagyon idegesít amúgy Dóri, nem elég hogy éppen beszéltem Viktorral amikor a nyakába ugrott, de ugye megbukott kémiából és ott pofázott nekem, hogy "ő kirázta a könyökéből" meg "csak az utolsó 2 hétbe tanult addig leszarta, mégis 3-as lett neki". Hogy lehet ilyen beképzelt????? Úr isten azt hittem kettéfejelem. 

Valahol mélyen írni akarok Istvánnak de valahogy mégse... Nem tudom... Na jólvan, írok. Tényleg hiányzik. (????????????????????? múltkor elhordtam mindennek ??????????? mi a fasz van velem ??????????? ) Mondjuk azért valahol megértem hogy nem írt... Ha én írtam volna részegen Boldinak hogy szeretlek tuti a szemébe se mernék nézni nem hogy még írni neki.. 

Megyek bepakolok meg átírom a hittan füzetemet. Aztán Szökést nézek mert tegnap egyet se néztem és ez eléggé megviselt.