Most kezdem el negyedjére ezt a bejegyzést mert folyton kihúztam a laptopot -.- De szerencsére mindig csak pár mondatot írtam így nem kaptam agyvérzést. Hivatalosan is bejelentem hogy végre egy egész jó napon vagyok túl, ami nálam azt jelenti hogy hazaérve nem támadnak öngyilkos gondolataim. Beszéltünk Boldival, végre. 4 nap találkozgatás után végre szóbaálltunk egymással. El se hiszem. És olyan megdöbbentő dolgot mondott hogy nem tudom eldönteni ponéból mondta-e vagy komolyan gondolta. Végülis majd kedden kiderül. Akkor kezdjük az elején.

Tegnap este miután befejeztem a bejegyzést ráírtam Istvánra. Elbeszélgettünk ilyen alapdolgokról aztán.. hát inkáb bemásolom mit írt, a saját szavaimmal úgy se tudnám kifejezni...

 

I: Multkor kerdezted mi a velemenyem rolad emlekszel ?

Én: igen

I: Elmondhatom most ?

É: igen

I: Van benned valami ami nem hagy nyugodni a jellemedben elnezem a tobbi lányt es azt gondolom hogy uristen kosd fel magad te olyan nyugodt vagy es csendes felénk de megis magabiztos mert nem latszik rajtad hogy mit akarsz de megis biztos vagyok benne hogy te tudod mi a celod s mit akarsz elérni vannak lanyok akik olyan mint a felhő ...a repülök csak átrepülnek rajta nincs bennük semmi különleges az ilyen lanyokkal jarnak a fiuk 2 honapig de te más vagy amikor odajottel 9.be a ***nba akkor is lattam hogy te nem olyan vagy mint az atlagos lányok mert ok akkor boldogok ha van valaki aki fogja a kezeg de te akkor vagy boldog ha valaki szeret is nem csak a kezed fogja szerintem te mas vagy es ez tetszik benned ők szürkék te szines vagy es ez tetszik benned szoval csak ennyi lenne nagy vonalakba a velemenyem :)
 

Tök jól esett. Na mindegy ehhez nem nagyon tudok mit írni mert nem tudom mit gondoljak...

Ma se nekem, se a C-seknek, se a D-seknek nincs nulladik óra, így nem mentem be. Tavaly pont a csütörtök volt az olyan nap amikor mindenkinek volt csak nekem nem ha jól emlékszem és folyton bejártam. Hát idén egyáltalán nem fogok max. ha beteszenk valami tehetséggondozót nulladikba. Holnap lesz Boldinak de nem tudom hogy bemenjek-e. Lehet bemegyek. Attól függ milyen kedvem lesz reggel.

1. óra általános statisztika volt ahol írtunk vagy 2 oldalt. Mindjárt át kell írnom egy normális füzetbe mert a jegyzetfüzetembe írtam. Nem volt nálam olyan füzet amilyen kellett volna. Amúgy nem valami érdekes óra. Tömény definíciók stb.

2. óra biosz volt ahol a tanárnő kivetített dolgokat hogy miket nem szabad és miket szabad enni. Hát csodálkozom hogy lehet egyáltalán még valamit enni mert kb. minden lehetséges finom kaja fel volt sorolva a "nem szabad enni" alá.

3. óra matekfakt volt. Igazából tetszik ez a felosztás mert így hogy kevesebben vagyunk (16 a 33 helyett) sokkal jobban lehet figyelni meg eddig órákon kussba ültem most meg azért én is beszélek meg tényleg matekozok... Ledöbbentő, nem gondoltam hogy valaha ide jutok. Mondok erősebbet is: apumhoz érve megírtam a matekházimat is! Tavaly egész évbe egyszer sem írtam meg! (Igaz hogy most se bírtam normálisan megírni de próbálkoztam. Apum csillogó és összezavarodott tekintettel figyelte ahogy izzadtan verem a számológép gombjait.)

A szüneteket később írom le mert sose emlékszem melyik óra előtt volt ez vagy melyik óra után volt az. xD

Ja még annyit a matekfaktról hogy lehet elülök Csenge mellől. Mert a tanárnő felszólított és kivételesen tudtam a megoldást erre Csenge lesúgta. Hát ari meg minden és tavaly tényleg szükségem volt rá de most tényleg értettem és kicsit zavart hogy rögtön lesúgta. 

Jött a kedvenc tantárgyam (szarkazmus) a történelem. Igazából tényleg szeretem a törit meg érdekes csak megtanulni utálom mert rohadtul nem tudom megjegyezni. Évszámokba viszont jó vagyok nagyon. De az ilyen fogalmak meg történések, meg mi mi után következett, fogalmam sincs.

Egyébként ilyen beszélgetős óra volt, lett pár új szabály. Pl. ha elolvasunk egy törivel kapcsolatos minimum 150 oldalas könyvet és elmeséljük óra után vagy előtt a tanárnőnek nagyvonalakban hogy miről szólt meg hogy tetszett, kapunk ötöst. Hát szerintem ez baromi jó. Egész évbe törikönyveket fogok olvasni és kitünő leszek. Meg kitalált ilyen pontozást hogyha pl. jól mondunk egy megoldást 3pont. Ha nem viszünk felszereléset -3pont. Önkéntes esszéírás 10pont. Szóval tuti olvasok majd könyvet meg írok esszét mert azokért pontokat/jegyeket lehet kapni és ha már a felelésnél vagy dogáknál elbukok ilyenekkel tudok javítani. 

Amúgy tegnap írtam hogy majd megnézem mi van pontosan a töriterem falára írva: CÉL, AKARAT, TETT, EREDMÉNY. Törin is és hittanon is (ugyanaz a terem) azt bámultam. Amúgy a plafontól pár centire van kiragasztva úgyhogy hátul lehet azt hiszik beállt a nyakam vagy valami. 

Az új helyemben találtam egy újfajta negatívimot ugyanis vannak termek ahol a mi padunk előrébb van mint a középső padsoré így Luca meg Klaudia egész órán engem néznek kb. és minden kis mozdulatomat kielemezik valószínűleg. Ettől meg tök feszült leszek. Máskor viszont én látom őket hátulról és olyankor nyugodt vagyok. Nagyon nem jó ez a hely.

Töri után tesi következett. Új céljaim közé tartozik hogy nem szerzek tömérdek egyest amiatt hogy nem öltözök át. Ugyanis tavaly ez egy nagyon nagy szokásommá vált mert alig volt óra ahol tényleg átöltöztem volna normálisan és ezért kaptam vagy 15 egyest. Az első óra máris sikeres volt mert átöltöztem. Ja, és a feladatokat is csináltam. Nem normálisan, de csináltam. Bent voltunk a tornaterembe és olyan meleg volt hogy mindenkiről szakadt a víz. Rajtam meg ilyen fekete cicanadrág volt, de téli változatú úgyhogy olyan volt mintha legalább 5 nadrág lett volna rajtam, teljesen beleizzadtam a cipőbe és a hajam odaragadt mindenhova... Úgyhogy nagyon jó volt mit ne mondjak. És minden egyes nap van tesink. Hétfőn és pénteken 1. órában. Amúgy összehasonlítgattam az órarendemet a Boldiéval és mindkettőnknek hétfőn 1. óra tesi. De valószínűleg ők kint mi bent, vagy fordítva. Télen meg ismét szpari. Úgyhogy kétlem hogy együtt fogunk tesizni. Brühühü, mit meg nem adnék hogy lássam futni. 9.-be folyton azt figyeltem amikor duplatesin együtt voltunk. Azok voltak még a szép idők. Klauék szerint ugyanúgy futunk Boldival mert egyikünk se hajlítja be a térdét, csak úgy egyenes lábbal futunk. Azaz csoszogunk. 

Tesin amúgy az egyik feladatnál Lucával kerültem egy párba teljesen véletlenszerűen. Egy szót nem váltottunk még csak egymásra se néztünk. Az egyikünknek feküdnie kellett a földön a másinkak átugrania, utána fordítva. Kajak még csak egymásra se néztünk. Klaudival meg a nap folyamán párszor összeröhögtünk vagy ilyenek mikor pl. Tomi beüvöltött egy hülyeséget vagy amikor Kriszti bőgött órán. Mondjuk akkor nem összeröhögtünk (?) hanem csak egymásra néztünk ilyen "nézd már megint bőg" arckifejezéssel.

Tesi után következett az ügyviteli. Az osztály egyik felének ügyviteli a másiknak nyelvtan. A tanárnő mondta hogy ez egy ilyen tölteléktantárgy szóval kb. semmit se fogunk csinálni csak beszélgetni meg játszani, különböző feladatokat megoldani. Már ma is csináltunk egyet és tényleg nagyon jó volt. Vagyis elősször megijedtem mikor mondta hogy mindenki írja fel a nevét egy papírra de utána kiderült hogy egész jó ötlet. Ja, és még sose voltam ilyen aktív egy órán se, ugyanis jelentkeztem (!) hogy összeszedem a lapokat. Hát mi folyik itt? Rendesen megdöbbentek a többiek is hogy mozogni látnak. Utána kiosztottam egy másik lapot is mindenkinek, végül a tanárnő kiosztotta a névvel ellátott fecniket is. Mindenkinél volt tehát egy üres lap meg egy random név, és az volt a feladat hogy jellemezzük a másikat, majd a tanárnő hangosan felolvassa és ki kell találni hogy ki az/ki írta.

Nagyon vicces dolgokat írtak páran. Én Dórit húztam (nem azt akit rühellek, 3 Dóri van az osztályba). Vele nincs bajom meg semmi, 9.-be kb. 2 hétig padtársak voltunk és ennyi. Nem szoktunk beszélni. Azt írtam róla hogy vicces meg folyton poénkodik, szépen rajzol és jó a szemöldöke. Magas. Kitalálták hogy ő az és mivel ez már a végén volt és még csak az enyémet nem olvasták mindenki tudta hogy én írtam. Egy csomónál amúgy felüvöltöttek, hogy "ezt biztos Szandi írta" én meg folyton visszaüvöltöttem hogy "hát én biztos nem". 

Engem Kitti húzott és nagyon nagyon megdöbbentő dolgokat írt. 2 év alatt tényleg semmit se beszéltünk. 9.-be mikor még próbáltam barátságos lenni meg minden akkor néha váltottunk pár mondatot, 10.-be meg konkrétan csak akkor az egyszer beszéltünk mikor kialakult az az osztályharc és lebaszott hogy mit pletykálok. Utána ugye megbeszéltük és azt mondta hogy "téged amúgy nagyon bírlak". Most is hasonlóakat írt. A 3. pontnál már tudtam hogy én vagyok.

 

- barna haja és szeme van

- kedves, aranyos és szelíd lány (kommentárom: ezek közül egyik sem igaz rám szerintem. nem tudom miből szűrte le hogy kedves vagyok mivel tényleg sose beszélünk és egész nap összeráncolt szemöldökkel nézek magam elé. aranyos pláne nem vagyok. szelíd meg aztán mégúgyse. mondjuk suliba mondhatni de ha olvasnák a blogom nem így vélekednének erről)

- nagyon jól beszél angolul és németül

- mindig csinos, mosolygós (mosolygós??? na mikor felolvasta tanárnő azt hogy "mosolygós" szó szerint felröhögtem! de tényleg! mindenki hátrafordult és nézték hogy mi bajom, de olyan viccesnek találtam ezt a szót mivel TÉNYLEG egész nap csak nézek magam elé! max akkor mosolygok ha beszélgetek valakivel pl. Betti vagy a fiúk. ma is odajött Dóri (akit nem birok) és mondta ilyen izés hangon hogy "sziaa szandiii miújsááág?" én meg mondtam hogy "szia semmi" és még csak el se mosolyodtam mert annyira irritált. Szóval tényleg őszintén viccesnek találtam ezt.)

- ezt kisatírozta de eltudtam olvasni ettől függetlenül később mikor tanárnő ideadta: remek beszélgetőpartner, habár keveset beszélünk (akkor honnan tudja hogy milyen beszélgetőpartner vagyok. na mindegy nem csoda hogy kisatírozta)

- szerintem az egyik legszimpatkusabb személy az osztályban (értem. akkor miért nem beszél velem mondjuk?)

- alacsony termete van (mikor ezt később Boldi elolvasta úgy felröhögött)

 

Ettől függetlenül jól estek a szavai mert tényleg azt hittem hogy ki nem állhat. Esküszöm azt hittem. Nem mintha nagyon izgatna, de attól még aranyos. Meg is köszöntem később azért.

Következő óra angol volt. Na ezt viszont most leírom mert erre határozottan emlékszem. Közvetlenül ügyviteli után elindultam hogy ugye megkeressem hogy melyik terembe leszek ugyanis felsoroltak vagy 5-öt. Helyette valamiért megálltam útközbe a büfés asztaloknál de komolyan mondom, esküszöm hogy nem azért hogy megvárjam Mátét vagy Boldit. Esküszöm az életemre. Kivételesen eszembe se voltak. Csak úgy megálltam de hogy miért azt nem tudom megmondani. Megálltam és elolvastam a lapot amire ugye Kitti leírta a jellemzésemet amikor hirtelen felnéztem és láttam hogy jön Boldi. Ott álltam egyes egyedül annál az asztalnál, nem beszélgettem senkivel, tényleg csak álltam ott és szorongattam a lapot és úgy voltam vele, na, ha most elmegy mellettem úgy hogy csak köszön és nem jön oda, akkor befejeztem, mert az már mekkora pofátlanság lenne. Amikor éppen mellém ért köszönt, én visszaköszöntem és már azt hittem továbbmegy amikor hirtelen lefékezett és nem velem szemben állt meg ahogy eddig mindig hanem közvetlenül mellém állt, kb. 30 centi volt köztünk. Hát én azt hittem ott esek össze gyerekek istenemre mondom... Felnéztem rá ő meg le rám, összeakadt a tekintetünk és azt hittem hogy ott esek össze. Megkérdezte hogy mit csináltam a nyáron meg ilyenek, kicsit döcögősen indult a beszélgetést mert egyrészt a büfénél álltunk szóval mindenki visított a környezetünkbe mi meg nem arról vagyunk híresek hogy hangosan beszélünk, így kb. alig hallottuk a másikat, plusz én annyira zavarba voltam hogy csak dadogtam össze vissza. Tényleg próbáltam megfogadni Dóri tanácsát és nem mosolyogni annyit meg nem visszakérdezni, poénkodni hanem csak ilyen semlegesnek lenni vele szembe de esküszöm nem ment. Egyszerűen képtelen voltam rá bármennyire is próbálkoztam. De azért bunkóztam kicsit. Na jó a bunkózás kicsit durva kifejezés de na. Konkrétan ezt mondtam neki mikor odajött: "na azt hittem már nem is beszélünk többet" mire elkezdett ilyen aranyosan mosolyogni és legszivesbben a fejébe állítottam valamit, mert akkora egy pofátlan szemétláda, de mégis annyira aranyos. Ez arra emlékeztet amikor néha legszivesebben nekivágnám a falhoz Buksit mert annyit ugrál meg karmol meg ugat, de mégse teszem mert úgy szeretem és olyan aranyos, szóval csak mérgesen nézek rá. Na hát most is ez volt a helyzet. Ugyanez. 

Tényleg tök közel álltunk egymáshoz. Tudom hogy ez nem olyan nagy szám meg nem valami izgi de nekem az mert egész nyáron 10 kilométerre volt tőlem, az elmúlt pár napban több méterre tőlem, most meg végre ott állt tőlem 20 centire és valahogy olyan biztonságérzetet nyújtott hogy ott áll mellettem. Vagy nem is tudom. Csak úgy jó volt. 

Gondoltam tennem kell annak érdekében valamit hogy a szülinapom ne fulladjon teljes katasztrófába azáltal hogy Boldi még csak fel sem köszönt élőbe vagy ilyenek, mikor én már elterveztem hogy lufikkal meg énekelve vár a buszon. Úgyhogy a következő beszélgetés folyt le köztünk, és úgy örülök hogy megint írhatom a párbeszédeket, meg abba a kérdőívbe nagyjából mindenki leírta hogy ezeket a legjobb olvasni: 
 

É: kedden lesz nulladikod amúgy? (*itt amúgy meg se döbbent hogy csak úgy random megkérdezem hogy jövőhéten kedden lesz-e nulladikja. szerintem hozzászokott az ilyenekhez tőlem, úgyhogy csak simán előkapta a telóját és megnézte amúgy nagyon pánikoltam mert tegnap este Ervin azt írta hogy nem lesz nekik*)

B: hmm várjál megnézem mert A meg B hét is  van. Aha lesz. Miért?

É: dejóóó. hát csak úgy kérdem. akkor lesz a szülinapom.

* figyelem, az egészség megzavarását előidéző mondatok következnek*

B: komolyan? és mit kérsz tőlem? (most őszintén mi a fasz)

É: hát izé. lepj meg

B: de most tényleg mit kérsz?

É: találd ki te 

B: jólvan
 

Na most ez az amiről a bejegyzés elején írtam... Mert nem akarom beleélni magam mert ha meg nem lesz semmi tuti kettécsavarodik a szivem úgyhogy abba maradok hogy csak poénkodott így ha tényleg lesz valami örülni fogok nagyon, ha meg nem akkor nem lesz olyan szar. De olyan aranyos. Mit kérsz tőlem? Hát sírok. Atyavilág. Mondjuk egy csókot ajkaimra. Vagy tapizz. Na mindegy. Rádbízom. Amúgy nagyon örülök hogy lesz akkor nulladikja mert akkor együtt jövünk. Viszont arra gondoltam hogy én másik busszal megyek vagy valami hogy ne a buszon köszöntsön fel mert ott ha akarna se tudna megölelni ugyanis akkora egy állat hogy csoda hogy befér oda. Vagy pedig azzal a busszal megyek csak eljátszom hogy nem látom és beülök más mellé aztán meg úgyis ha leszállunk jobb lesz. Nem élem magam bele semmi ölelésbe meg ilyenek de azt a napot tökéletesre akarom, tökéletesebbre mint a tavalyit szóval ja. Mellesleg: CÉL, AKARAT, TETT, EREDMÉNY. Ez a mottóm mától esküszöm. Cél: tökéletes szülinap. Akarat: megvan. Tett: dolgozom rajta. Eredmény: remélhetőleg lesz. 

Nagyon várom már a keddet!!!! Elmondani nem tudom mennyire várom!!!!!!!!! 

Aztán megmutattam neki a lapot amit Kitti írt. Olyan aranyosan olvas mert ugye nem lát. Azaz lát csak kontaktlencséje van de lehet ma nem rakta be vagy nem tudom de tök közel hajolt a laphoz, majdnem lefejelte. Aztán elkezdtük szivatni egymást. Úramjézus de hiányzott ez aztakurvaélet. 

 

B: elolvastam. tök jó. én nem tudok ilyet.

É: mi bajod?

B: emlékszel?

É: ja igen, emlékszem, várj, hogy is mondtad? ja igen, megvan: "nem folyok bele ilyen bonyolult dolgokba"

B: *sír a röhögéstől*

É: azt azóta sem értem teljesen de szerintem most inkább nem folyok bele ilyen bonyolult dolgokba

és itt hirtelen abbahagyta a röhögést és ilyen halál komoly fejjel elnézett jobbra és valami olyasmit motyogott, hogy "azt azért mondtam, mert... mert. mert csak úgy" és olyan fura volt mintha mondani akart volna valamit. De nem erőltettem mert csomószor összevesztünk már olyanon hogy erőltetem ha valamit nem akar mondani. Úgyhogy hagytam. Majd ha akarja egyszer elmondja. (Aki nem tudja miről van szó: régebben megkérdeztem tőle hogy mi a véleménye rólam mire azt mondta hogy nem akar ilyen bonyolult dolgokba belefolyni.) 
 

Aztán beszéltünk még kicsit arról hogy milyen órája lesz meg ilyenek, nézegettem az izmait, csak a szokásos dolgok. Aztán becsöngettek és mondtam hogy megyek, és itt megint volt egy fura dolog de ezt ezerszázalék nem beszéltem be magamnak!!! ESKÜSZÖM HOGY NEM!! Miután megtörtént még angolon is fapofával néztem magam elé lesápadva hogy mi a fasz történt. Szóval felkaptam az új Vans táskámat (amire amúgy azt mondta hogy "aaa tök jó") ő is az övét aztán ugye ő állt kívül így megkellett várnom míg kienged. Félig ki is engedett de az egyik keze még ott volt az asztalon, aztán meg nem is tudom elmagyarázni normálisan úgy hogy érthető legyen.... A lényeg hogy úgy megtorpant előttem meg a keze is ilyen fura pózba állt, mintha megakart volna ölelni, vagy mintha azt hitte volna hogy én fogom mindjárt. És akkor ott álltunk vagy 5 másodpercig megtorpanva és csak néztük egymást ledöbbenve hogy most mi van. Mert nekem eszem ágába se volt megölelni vagy ilyenek xD Tényleg menni akartam mert akkor még mindig nem tudtam melyik terembe leszek és már becsöngettek. És akkor olyan fura volt hogy így megállt előttem mikor ő pont az ellenkező irányba tartott volna és a kezét is így a magasbe lendítette egy kicsit meg elindult felém. Ennek így leírva semmi értelme de komolyan nagyon fura volt. Nagyon. És ezt tuti nem beszéltem be magamnak mert még ha az lett volna a tervem hogy megölelem akkor oké, bebeszéltem magamnak mert annyira szerettem volna hogy beképzeltem az egészet. De esküszöm eszem ágába se volt, csak menni akartam termet keresni, meg rendesen ledöbbentem. Na mindegy ez fura volt.

Olyan jó kedvem lett utána hogy egész nap kb. csak mosolyogtam mint egy őrült. Persze nem békéltem még meg meg semmi de akkor is szimplán jókedvem lett attól hogy odajött és beszéltünk.. A tervemet meg majd betartom jövőre, pfff. De gáz vagyok. Na mindegy.

Angolon közölte az egyik osztálytársam Kriszti hogy elmegy a suliból és ilyen távoktatásba lesz vagy mibe. Igazából marhára nem fog hiányozni mert nagyon idegesítő meg minden de nem ez a lényeg, egyszerűen úgy ledöbbentem! Mégpedig azért mert hogy lehet valaki ilyen hülye hogy ott hagyja a középiskolát??? Hát a sok emlék meg minden. Nekem eszem ágába se lenne így is betegesen szeretem már a sulit.. Úgyhogy ezt tényleg nem értem... Na mindegy, ő tudja.

Angolon amúgy megkérdezte a tanárnő hogy kiakar idén előrehozott érettségit csinálni angolból, tavaly évvégén felraktam a kezem de most nem mertem. 

Angol után jött egy hittan és ott ismét ilyen motiváló szöveget mondott a tanárnő de ezek nem nagyon érintettek úgyhogy csak néztem a falon lévő írást és próbáltam megjegyezni a blogra azt a szót hogy "tett". 

Miután kicsöngettek rohantam a buszhoz ahol már ott volt Boldi. Beálltam mellé de nem nagyon foglalkoztam vele meg ő észre se vett egy ideig, aztán észrevett és köszönt. Mellette állt az egyik bmx-es haverja és azzal beszélgetett, azt hallgattam 10 percig aztán hirtelen odaszólt, hogy "szandi", mert én meg néztem hogy mikor jön a busz. Megfordultam és a táskáját előredobta, kereste a bérletét és megmutatta tollát amivel ír... Gyönyörű mondhatom, a tollnak a belseje vagy mi. Azt mondta nem találja a többi részét. Alapból nem értem minek szedte szét. Felajánlottam neki hogy megint kölcsönadom a rózsaszín tollamat de azt mondta "majd összerakja valahogy". Őszintén megmondom szerintem tolltartót se hord csak azt az egy nyomi tollat. 

Megjött a busz, felszálltam. Megkérdezte egy csaj hogy leülhet-e én meg mondtam hogy foglalom, mert azt hittem leül mellém Boldi de a haverja mellé ült be amit mondjuk megértek meg nem haragszom se semmi, hát miért ne ülhetne mellé. Mellém meg ki ült be? Klaudia. Egész úton beszélgettünk mindenféléről. Jó volt azért. Neki is VANS táskája van. Semmi olyanról nem beszéltünk pl. Viktor, Boldi vagy Luca, tényleg csak ilyen közösségi szolgálat, nyár, "láttad a tv-be a..." dolgok. 

Na és akkor most rátérek a szünetekre mert kivételesen szinte minden szünetbe csináltam valamit és nem csak ácsorogtam/fetrengtem a földön mint egy homlesz. 

Nem időrendi sorrendbe. Kajak mostantól jegyzetelni fogom hogy mikor mit csinálok hogy a blogba jó legyen. xD

Szóval az egyik szünetbe, aha megvan, matek előtt felsétáltam hátul a szekrényemhez + keresni Brendont amikor megláttam hogy a lépcsőfordulós randiátoron ott ül Pletykás Péter meg Boldi. Köszöntünk egymásnak és ennyi. Semmi más. Ez még a beszélgetésünk előtt volt.

Egy másik szünetbe pedig ismét felmentem a harmadikra hogy keressem Brendont (tegnap megbeszéltük hogy ma aztán már mindenképpen megkeressük egymást és amúgy se volt jobb dolgom), amikor konkrétan lihegve felértem a lépcső tetejére és ott állt István. A tegnapi irománya után nem igazán tudtam mit csináljak. Előtte már találkoztunk egyszer, akkor éppen Csikszivel beszélgettem hogy "hol leszünk?? hallod milyen óránk lesz??" Csikszi meg: "há honnan tudjam? miért kérdezel folyton engem??". Akkor odajött és megölelt a haverjai meg ott izéltek. Na mindegy. Szóval a harmadikon beszéltünk pár szót, mondtam hogy keresek valakit úgyhogy mentem tovább. Brendon meg is lett, azaz az egész C osztály Mátéval egyetemben. Roli odaszólt szóval odamentem és hálisten Vanessza Ká (hogy tesóm szavaival éljek) nem volt ott úgyhogy nem éreztem kellemetlenül magam. Brendon odaüvöltött torka szakadtából hogy kérek-e csokit amibe éppen akkor harapott bele (?), a szája szélén meg ott volt a kajamaradék, valamilyen Bálint tiszta erőből beleüvöltött a fülembe hogy SZIA SZANDI, Roli valami tankokról magyarázott, az "exem" Martin ilyen "foglak duglak" tekintettel nézett meg mosolygott, Máté zabálta a szendvicsét, a kaja potyogott a szájából... Egyetlen épelméjű ember abban az osztályban azaz Viktor nem volt sehol úgyhogy gondoltam itt az ideje a távozásnak. Hát a C-sek mellett a D-sek teljesen normálisak mert csak állnak/ülnek, beszélgetnek normális hangnemben, telóznak, semmi komoly. Ezek meg mint a vadállatok esküszöm. Azért bírom őket. Ja meg Brendon mondta hogy most messze van a büfé nem vesz nekem csokit szóval áttettük máskorra. Az a máskor pár órával később be is következett. Éppen ültem a padon, két emberrel mellettem Gyúrós Johnny feszítette izmait (amúgy nem, de jó lett volna), amikor Brendon odaszólt hogy menjek vele. Ott volt amúgy az egész C osztály meg az E is mert egy folyosón voltunk. Elmentünk Brendonnal a büfébe én meg mondtam hogy tényleg nem szükséges vennie én csak poénkodtam mire mondta hogy ragaszkodik hozzá meg minden. Aztán megkérdeztem hogy amúgy miért is kapom mert nem emlékeztem (most már tudom, azért mert egyszer részegen Máté ilyen faszságokat írkált az ő facebookjáról és azért), mire azt mondta, hogy "mert aranyos vagy". Olyan kis cuki, olyan mint egy maci. Miközbe álltunk a sorba észrevettem hogy a büfés asztaloknál szóval kb. fél méterre ott van Klaudia meg Viktor, egymást ölelgetve beszélnek a gyertyatartójukhoz, Lucához. Amúgy közbe beszéltünk Brendonnal az Odaátról és megdöbbentő dolgot közölt velem: "elmegy, annyira nem jó, de most már befejezem a 4. évadot mert kíváncsi vagyok" én meg felháborodottan mondtam, hogy "ezt most meg se hallottam! meg se hallottam!!" Aztán megkérdezte hogy milyen csokit kérek én meg mondtam hogy lepjen meg, szóval mondta a büfés néninek hogy "adjon egy random csokit". A büfés néni megkérdezte Brendontól hogy "mogyorós jó lesz?" mire Brendon hátrafordult és ugyanezt megkérdezte tőlem is, mire a büfésnéni elkezdett röhögni. xD Amúgy most éppen a csokit zabálom. Utána leültünk a padra a kávégéppel szembe: Brendon, valami 2 méteres torony, asszem Zsolt, és én. Így beszélgettünk aztán megkérkezett Viktor aki beállt elém és vele dumálgattam. Én ültem ő meg állt úgyhogy kb. beállt a nyakam de kezdek hozzászokni hogy úgy áll lassan folyamatosan. Amúgy Viktor előtt megérkezett Máté is, beállt Zsolt elé, konkrétan fél lépésnyire állt tőlem de nem vett észre. Aztán felröhögtem valamin amit Viktor mondott, közbe pont ránéztem Mátéra (aki ellopta Brendon szendvicsét és evett, ismét) ő meg pont rám, gondolom azon agyalt kié ez a retardált röhögés, amikor végre 4 nap után köszöntünk egymásnak. Ezen a napon eléggé előrehaladtam a dolgokban. Mátéval köszönünk, Boldival beszélgetünk, Brendont is megtaláltam végre 2 nap keresés után. Amúgy ez volt talán a második legfurább köszönésünk Mátéval. Az egyik a leges legelső volt. Nem tudom ki emlékszik arra. 9.-be volt. Éppen sétáltam fel ő meg le, fújta az orrát, és így tökre egymásra néztünk. A zsepi eltakarta a száját de hallottam valami morgást és nem tudtam eldönteni hogy most köszönt-e vagy nem, mert előtte nem köszönt még soha, és csak így álltam előtte ilyen WTF fejjel, gondolom itt leesett neki a dolog úgyhogy az egyik kezével ugyanúgy fújta az orrát a másikkal arrébb tolta a zsepit hogy lássam a száját és ilyen orrhangon köszönt. Ez volt a legelső és legfurcsább köszönésnük. A második most volt, ugyanis én összeakadt szemekkel röhögtem, ő meg amikor észrevett és köszönni akart pont beleharapott a szendvicsébe, így kb. csak annyit hallottam hogy szja mert a szenya már félig bent volt a szájába. De egy romantikus páros vagyunk mi. De amúgy eléggé ledöbbentett hogy köszönt mert akkor még azt hittem hogy rég észrevett már akkor mikor odajött csak nem köszönt mert leszarja a fejem úgyhogy mikor összenéztünk és köszönt tök jól esett. És azok a lábak. Olyan közelről mégjobbak. Oké abbahagytam. Amúgy annyit zabál. Folyton eszik akárhányszor látom. Ugye folyton írom hogy még sose láttam se mosolyogni se röhögni de így a haverjai társaságába ma végre láttam! Hát eszméletlen milyen aranyosan röhög. Így felhúzza az orrát. Kajak ő röhögött én meg néztem őt és mosolyogtam, Viktor nézett engem ahogy mosolyogva nézem a röhögő Mátét. Lool.

Hát kb. ennyi volt a mai nap. Megkaptam apumtól a szülinapi pénzem meg írt ilyen tök ari lapot is. Szerintem megveszem a Converse-t. Még nem tudom. Majd holnap jövök. X