Drága jóisten nem megírtam a bejegyzés nagyrészét mikor kihúztam ezt a szart? Fúúúú... Na nem baj, csak nyugi. 

Szóval. A tegnapi sikertelen beszélgetés után úgy döntöttem inkább le is fekszem aludni. Egyszerűen úgy elkapott ez a "soha se fog senki viszontszeretni" és "soha nem leszek senkinek jó" érzés, meg a szeretethiány hogy egyszerűen attól tartottam bármikor elsírhatom magam. Szóval inkább lefeküdtem aludni de valami nagyon szar kedvem volt. Írtam Brendonnak lefekvés előtt hogy "szeretethiányom van :'(" mire írta reggel hogy "én szeretlek téged" és olyan aranyos volt hogy teljesen elérzékenyültem. Kb. 1 hónapja beszélgetünk és tök jól esett hogy ilyet ír, tényleg annyira jófej meg vicces és kedves, nemértem miért nem ilyen minden pasi. Oké nekem Boldi úgy tökéletes ahogy van, de pl. ha Norbi ilyen lenne mint Brendon és már első beszélgetésnél is fullra megtalálnánk a közös hangot, poénkodnánk meg minden, akkor annyival jobb lenne. Komolyan Brendon rámírt aztán rögtön úgy elbeszélgettünk meg minden, Norbival meg hát mintha valami gyászvonulásról beszéltünk volna... Na mindegy. Biztos jófej meg minden csak... nem velem. Igazából mikor legelősször Boldira ráírtam akkor is ugyanez volt. Aztán láss csodát, hol tartunk most. (Konkrétan ugyanott, facebookon még mindig nem tudunk normálisan beszélgetni) Amúgy ma már nincs ilyen szar kedvem, a reggel az volt, de most már örülök hogy ráírtam, hogy csináltam valamit, mégha nem is úgy jött össze ahogy azt szerettem volna, legalább beszéltünk. Majd lesz ami lesz, ha meg nem az se baj. 

Reggel ugye nem volt nulladikom úgyhogy simán mentem a városi busszal, nem kellett leszállnom a másik faluba. Reggel ugye még elég szar kedvem volt, szóval én csak ülni akartam volna, hallgatni a zenéimet és elképzelni hogy egy videoklippben szerepelek... Erre beül mellém Roli és az egész tervem fuccsba ment. Roli kezd egyre pofátlanabb lenni. Elősszöris ugye tegnapelőtt bevágódott Martin elé míg vele beszélgettem, erre most látja jól hogy hallgatom a zenét erre elkezd beszélgetni hozzám hogy miújság meg ilyenek. Oké a mizu még nem vészes arra válaszoltam is hogy semmi, de utána elkezdett mesélni valami hülyeséget hogy tegnap a buszmegállóba mi történt... Rohadtul nem érdekelt és éppen hallgattam a zenét. Én nekem eszembe se jutna úgy beszélni Boldihoz hogy közbe az néz ki az ablakon és hallgatja a zenét. Egyszerűen meg se fordulna a fejembe ilyen, én tiszteletben tartanám hogy ő most zenét akar hallgatni és kész. És le se esett Rolinak, csak dumált dumált, én meg csak bólogattam vagy motyogtam valamit, aztán megkérdezte hogy meséljek én is valamit mire ráüvöltöttem hogy "rohadtul nincs kedvem beszélgetni nem esik le?!" erre mondta hogy jó akkor majd később mesélsz.... Lehet túl dúrva voltam de annyira felidegesített, még mindig szomorú voltam a Norbis dolog miatt és nem akartam mást csak hallgatni a zenét, nem hiányzott nekem az hogy 35 percen keresztül Roli duruzsoljon a fülembe. 

Ünneplőbe kellett ma menni amúgy és ez rohadtul nem segített a hangulatomon mert a matrózblúz nagy rám és nevetségesen nézek ki benne... 

A suliba beérve kicsit jobb lett a hangulatom mert megláttam az öltönyös pasikat. Leültem az osztálytársaimhoz aztán vettem a büfébe egy mammut szendvicset (az a neve) ami szó szerint nagyobb volt mint a fejem! De komolyan. A felét benyomtam aztán be kellett pakolni a termekbe mert lassan kezdődött az ünnepség. 

Kisétáltunk az udvarra és beálltunk a d-sek mellé. Nekem a tervem az volt hogy leghátsónak állok be mert egyrészt szeretek ott állni másrészt meg Boldi is mindig leghátul áll és akkor az úgy jó lett volna... Vagy mi... Lényeg a lényeg, hogy a végén ebből nem lett semmi, mert valahova középtájra kerültem be (mindig jöttek még ki a suliból utánam és azok beálltak mögém), Boldi meg ott se volt... Azaz egy ideig. Mellém amúgy Panna állt. Komolyan már lassan kezdődött a Himnusz és Boldi sehol nem volt, folyton hátranéztem meg végigfuttattam a tekintetemet a D-seken hogy hátha mégis ott van csak nem tünt fel (mintha ilyen valaha előfordulhatna, most őszintén) de nem volt ott, a d-sek meg csak lestek hogy mit lesek, de valószínűleg tudták hogy mit, azaz pontosítok, kit lesek. Az egyik felem azt üvöltötte, hogy "na és akkor mi van ha nincs itt, nem olyan nagy baj az", a másik felem meg hogy "úgy is itt lesz, tuti itt lesz, mindjárt betoppan". Arra gondoltam hogy esetleg otthon maradt mert rosszabbul lett vagy ilyenek. Éppen azon gondolkoztam hogy majd írjak-e neki fészen hogy jobbulást, amikor oldalra néztem és láttam ahogy fut Gergő az osztálya felé. Lábujjhegyre állva néztem el Panna mellett, minden idegszálammal arra koncentráltam hogy a következő ember akit meglássak Boldi legyen, és akkor előbújt Boldi is, röhögve. Panna végig az én reakciómat nézte, éreztem ahogy néz de nem bírtam egyszerűen ránézni, csak Boldit tudtam nézni, és ahogy megláttam ahogy előjön és megláttam hogy hogy röhög, rögtön elmosolyodtam én is, és akkor ránéztem Pannára aki ilyen elérzékenyülve nézett engem. Hát szép pillanat volt, az biztos. Egyébként nem csak Panna nézett engem, esküszöm nagyjából az egész osztályom egy emberként fordult felém mikor Boldi előtoppant, Vivi hátulról bökdösött, és bíztos vagyok benne hogy a D-sek nagyrésze is engem lesett. De jó, hát szerintem még az udvar másik felében lévő kilencedikesek is rólunk beszéltek, de mindegy. (Amúgy nyilván nem.) Hát komolyan nem értem hogy mit érzek olyankor mikor azt írom le a blogba hogy Boldi nekem semleges és már nem érdekel... Esküszöm olyankor kéne fejbelőni. Egyszerűen ahogy megláttam azt a hülye vigyorát, ahogy néz a semmibe és röhög saját magán, rájöttem hogy akkora egy debil fasz, de annyira szeretem. Dóri azt írta tegnap (poénból?) hogy majd rájövök hogy nem minden a külső de én valójában már rájöttem... Hiába tetszik meg minden második pasi aki szembe jön velem, Boldinak nem csak a külsejébe vagyok szerelmes hanem a belsejébe is, és ő az egyetlen ilyen az életembe. Nem elég hogy kívülről tökéletes, de még belülről is, egyszerűen minden hülye dolgát imádom, hogy akkora fogyatékos mint én és hogy neki bármit elmondhatok és bármiről beszélhetünk mert rögtön jobb lesz tőle a kedvem és hogy vele tényleg bármin eltudunk röhögni. A sok emlékbe is szerelmes vagyok, ha csak arra gondolok (a kedvencünkre) amikor elkezdtem beszélni hozzá miközbe ő aludt, hát már rögtön szakadok a röhögéstől és ilyen nincs senki mással. Nagyon különleges számomra Boldi és bárki is tetszik meg, legyen Norbi vagy akárki más, soha, soha, soha, soha nem fogok valakit ennyire szeretni.... Ezt TUDOM.

Na a nagy nyáltenger után következzen akkor a nap további része, lol.

Szóval ezután beállt leghátra (ezt pofáztam az előbb, mindig leghátul van, és úgy idegesített hogy én meg középen vagyok) de nem akartam rögtön hátrafordulni mert az feltünő lett volna. De nagyon nehéz volt ám mert Boldi öltönybe... hagyjuk is inkább...Mikor úgy voltam vele hogy most már elég idő eltelt (20 másodperc) gondoltam itt az ideje megfordulni. Hátranéztem a vállam felett, az egész nem volt több 5 másodpercnél. Amint hátrafordultam láttam hogy Boldi röhög a haverjaival, aztán rámnéz és rám mosolyog, majd köszön hogy "szia". Hát az ilyen apró dolgok fognak kikészíteni úgy érzem. Ezután végigálltuk a kb. 1 órás műsort, de nagyon szar volt. Klaudia meg Luca vitték a zászlót, a két primadonna, ugyanolyan hajuk volt, még a körömlakkjuk szine is megegyezett, ott kellett volna a fejükbe vágni azt a zászlót, de mindegy. Rebeka állt előttem és folyamatosan a szoknyáját igazította meg egy hajszál kihullott és ráesett a vádlijára, azt próbálta folyton levenni de nem ment neki, gondolom csikizte így folyamatosan fél lábra állt és ott mutatványozott előttem. Aztán kijött a nap is és végig a szemembe sütött, szóval a szemeim kb. teljesen eltüntek. Nagyon jó volt, a műsor legjobb része az volt amikor Boldit néha meghallottam köhögni. A szembelévő osztályból próbáltam kiszúrni Norbit, mert azért illene őt is látnom öltönybe, de nem láttam sajna. Ezután az osztályok egyenként bevonultak (miután átadták a nyakkendőket) és ilyen tök jó gitárszóló szólt alatta. Mikor Boldiék levonultak és szólt az a zene, hát az valami filmbeillő jelenet volt, én mondom. Aztán mi is levonultunk de az már nem volt filmbeillő, mert az igazgatóhelyettes megállította az osztályt az udvar közepén és ott üvöltözött velünk, hogy miért nem tudunk 11.-es fejjel felöltözni normálisan mert volt aki tornacipőbe volt és volt aki farmerbe stb, ofőnek ott égett az arca, a többiek vagy elszégyellték magukat vagy leszarták, én meg kihasználva a lehetőséget hogy kicsit közelebb kerültünk a 12.B-hez, lábujjhegyre állva próbáltam kiszúrni Norbit (sikertelenül). 

Ezután visszamentünk a termekbe a cuccainkért de közbe Boldival elsétáltunk egymás mellett és ilyen tök kedvesen egymásra mosolyogtunk. 

A terembe érve folytattam a szendvicsem elfogyasztását, de utána kizavartak minket a C-sek. (?) 

Ja azt nem is említettem hogy Boldi milyen jól néz ki ünneplőbe de szerintem nem is baj, már úgyis tudja mindenki.. Eszem megáll hogy hogy lehet ilyen jól kinézni... Én meg mint egy krumpliszsák abba a túlméretezett matrózblúzba. Mondjuk Brendon azt írta csini voltam de... hát őő....marhára nem...

Bioszon nem emlékszem mi volt...Volt ma biosz???? Esküszöm nem emlékszem rá... Halál komolyan mondom teljesen kiesett az az óra.

Matek előtt lementem a büfébe füzetet venni mert rájöttem hogy mára hittanfogalmazást kellett írni és nekem még hittan füzetem se volt, szóval gondoltam majd matekon átmásolom Csenge füzetét meg megírom a fogalmazást. A szünet nagyrészét a büfébe töltöttem mert ilyen kétméteres sor volt, mire visszaértem meg már becsöngettek. Sajna akkor tünt fel hogy egy folyosón voltunk Boldiékkal és Boldi kb. 2 lépésnyire állt a cuccaimtól. Pedig tudtunk volna beszélgetni. Na mindegy. Aztán jött a tanárnő és közölte hogy teremcsere van, és mostantól mindig a harmadikon leszünk az első helyett... Ekkora kibaszást, pont mikor rájövök hogy egy folyosón vagyunk Boldiékkal, közvetlenül egymás mellett. Hát szép mondhatom. Lemaradtam hogy tudjak a tanárnővel beszélni mert menősködni akartam neki hogy milyen jó vagyok matekból, amikor befordult István a folyosóra. Odajött hozzám és megölelt (ÚGY, HOGY BOLDI KÖZBE OTT ÁLLT PÁR LÉPÉSNYIRE). Aztán mondtam a tanárnőnek miközbe sétáltunk fel a harmadikra, hogy tavaly majdnem megbuktam erre most ilyen ötösöket kapok, mire mondta hogy el se hiszi meg maradjon is így. 

Matekon Csenge megkérdezte tőlem, hogy "szerinted utálnak engem az osztálytársaim?" mire mondtam, hogy "igen". Mert folyton beüvölt minden megoldást és már a tanárnő is rászólt hogy kussoljon. xD Engem nem zavar csak néha az amikor hangosan számol.

Átmásoltam a hittan füzetet de a fogalmazást nem írtam meg még. 

Jött a töri, ahol hosszúesszé dogát írtunk. Óra előtt mindenki tanult, és ekkor következett be az a pillanat mikor megláttam Norbit öltönybe... Na jólvan, engem eddig egyetlen egy pasi öltönyös látványa vitt a sírás szélére, az pedig Boldi. Se Máté, se István, se senki más a világon nem hozott még ki belőlem ilyet, csak Boldi. Egészen mostanáig. Egyszerűen... fuu.. Hát az úgy volt hogy ültem a padon a kilencedikesek mellett. Elvegyültem közéjük, szerintem páran azt hitték hogy az osztálytársuk vagyok. Szóval éppen ültem a pad legszélén, olvastam a törit amikor hála a jó istennek felnéztem egy ezredmásodpercnyire. Tényleg, ha akkor nem nézek fel meg se látom, mert olyan gyorsan elment előttem. Nem sétált, hanem ilyen futólépésekbe haladt. Éppen akkor néztem fel mikor befordult, nem néztünk egymásra, szerintem észre se vett, de az a 4 másodperc amíg láttam hát annyi érzelem lett úrrá rajtam hogy aztakurva. Nem bírtam túlságosan pontosan megfigyelni mert azért elég kevés volt az a 4 másodperc, de azt megtudtam rögtön állapítani hogy kurvajóóóóóóóóóóóóóóóóó. Nem ilyen ünneplő nadrág volt rajta hanem az a tapadós (és most elsírom magam mindjárt),  ehhez az az elegáns cipő meg a fehér ing ami nem volt betűrve, csak úgy simán lógott rajta, plusz a nyakkendő a nyakába, ugye volt fodrásznál is szóval most nagyon fasza a haja, és a hátán a táskájája meg a tornazsákja. Hát én nem is tudom mit írjak erre. Inkább nem is írok semmit.

Ezután nem tudom hogy várták el tőlem hogy egy értékelhető hosszúesszét írjak. Nem is értem. Amikor megláttam a forrásba Kossuth nevét azt hittem kifutok a teremből mert a multkori dogám is kettes lett miatta. (Igen, az ő hibája) De kiderült hogy a mi csoportunk volt a könnyebb és viszonylag jól meg is írtam szerintem.

Tesin csomóan nem öltöztek át, meg is értem őket, 2 évig én is azt csináltam, de gondoltam most átöltözök (?). Kimentünk az udvarra, a tűző napon futkároztunk egy ideig meg ilyen hülye gyakorlatokat csináltunk miközbe a 12.-esek bámultak minket... Egy élmény volt... Aztán tollasoztunk négyesbe Bettivel, Rékával meg Csengével az ablakok alatt. Majdnem belőttük a labdát a termekbe, meg pár ablakból nézték hogy mit szerencsétlenkedünk. 

Ezután mikor átöltöztem a világ leggusztustalanabb emberének éreztem magam, minden lehetséges ponton izzadtam és úgy éreztem hogy elhányom magam saját magamtól. Az a rohadt matlózblúz. 

Ügyvitelin személyiségtesztet csináltak páran akik múltkor nem voltak itt, én addig Dórival beszélgettem fészen. Most ráírtam a tanárnőre hogy küldje el az én eredményemet, bemásolom ide. 

 

Érzékeny, nyugodt, passzív, független.

Szeret és képes is önállóan dolgozni. Legszívesebben elrejtőzne mások elől. Intelligens és elmélyült. Jobban szeret távolságot tartani mindenkitől. Szolidáris másokkal. Határozott véleménye van a dolgokról, és azt nehezen változtatja meg. A legtöbb esetben alkalmazottként kell dolgoznia.  

Foglalkozások: botanikus, szabó, gazdálkodó, történész, kertész, juhász

 

Szerintem a jellemzés teljes mértékben igaz rám. (A foglalkozások már kevésbé...) 

Angol előtt vettem egy rántotthúsos szenyát (eddig ruhákra költöttem az összes pénzem, mostanába kajákra) és azt eszegettem óra előtt. Ja, meg nem tudtam hol leszünk szóval vagy 5x körbesétáltam az iskolát, Réka meg odaszólt hogy "te mit bolyongassz össze-vissza?" Amúgy meg Norbit is látni akartam még egyszer, ami végülis bejött. Kíváncsi voltam hogy köszönünk-e élőbe. A válasz nem. Mondjuk azért mert nem is néztünk egymásra meg nem voltunk ÚGY. Másodjára is úgy láttam hogy közbe heringparti volt a folyosón. Közel voltunk egymáshoz de közöttünk volt egy csomó ember, szóval csak a fejét láttam ahogy azt üvölti: "mozogjatok már geci."

Angolon EGÉSZ ÓRÁN telóztam. Nem tudom mi van velem. De közbe figyeltem is és mikor felszólított tudtam mindent. A füzetbe is mindent leírtam és a feladatokat is mind megoldottam. De közbe végig Dórival írkáltunk egymásnak faszságokat és olyanokat írtunk hogy alig bírtam visszatartani a röhögést.

Jött az utolsó óra, hittan. Beadtam az ügyvitelin megírt fogalmazásomat aztán az óra hátralevő részében Csengével beszélgettünk vagy csak úgy bambultam.

Ezután meg jöttem haza, nem történt semmi. Annyira nem volt izgi ez a nap. Ja azt még kihagytam hogy egyik óra előtt megint jött velem szembe István és megint megölelt (?), és akkor megállapítottam hogy neki is jól áll az öltöny, de annyira mégse. Írtam egy pontozós listát, és majd holnap kezdek valami értelmeset is az életemmel:

 

Boldi: 10/11

Norbi: 10/10

István: 10/7

Máté: 10/6

 

Ezután elmentem apumhoz, utoljára. :'( Holnap ott alszunk tesómmal aztán vége volt. Tök szomorú vagyok. Tesóm ma nem jött úgyhogy apummal végig beszélgettünk és mesélt ilyen régi történeteket anyámról és már folyt a könnyem a nevetéstől olyan vicceseket mesélt. 

Holnap nem lesz bejegyzés mert nem viszem le 1 nap miatt apumhoz a laptopot. Majd szombaton délután megírom és kirakom, vagy ha olyan egetrengető dolog fog történni leírom a telómba aztán feltöltöm onnan, de kétlem.